Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-15 / 38. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. február 15. Újdonságok a vízerőmű építésben A szakemberek számításai szerint a villamosenergia ter- termelésének szerkezete ma akkor optimális, ha kellő mértékű a vízerőművek aránya. Ezek a többinél sokkal rugalmasabbak, a csúcsterheléseket jobban elbírjál?. A Szovjetunió európai országrészében — amely a megtermelt energia kétharmadát használja fel — gyakorlatilag már nincs lehetőség újabb vízerőművek építésére. Bár jelenleg ezt a területet nem fenyegeti energiaínség, már ma gondoskodni kell megfelelő tartalékról. A tartalékolás egyik lehetőségét ismertetjük cikkünkben. Az utóbbi időkben megjelentek az úgynevezett hidro- akkumulációs vízerőművek. Ezek éjszakánként — az atom- és hőerőművek termelte felesleges energia segítségével — egy mélyebben fekvő medencéből vizet szivattyúznak a felső medencébe. A csúcsterhelések idején az erőművön keresztül a vizet az alsó medencébe bocsátják és így nyerik vissza az éjszaka tartalékolt energiát. Az első ilyen erőmű a Szovjetunióban Kijev közelében üzemel. Teljesítménye 225 ezer kilowatt. Egy „forgórendszerű” erőmű üzemel Észak-Kaukázusban, a Ku- bány folyón. Tavasszal, az áradás idején energiát termel, nyáron pedig a termőföldek öntözését biztosítja. A hidroakkumulációs rendszer két medencéje között 100 méteres szintkülönbségnek kell lennie. Ezért figyeltek fel a tervezők a középoroszországi Valdaj hátságra. Zagorszk közelében — Moszkvától száz kilométerre északra —, a mindössze 6—8 méter széles Kuny folyócskán, amelynek hozama másodpercenként 1,5 köbméter, egy 30 millió köbméteres, mesterséges víztározót létesítenek. Száz méterrel magasabban lesz a felső, 22 millió köbméteres medence. A kétirányú üzemre alkalmas berendezések — amelyek szivattyúként és turbinaként egyaránt szolgálnak — a két víztározó között keringetik a vizet, amelynek segítségével 1,2 millió kilowatt energiát fognak termelni. A Zagörszki Hidroakkumulációs Vízierőmű — amelynek építését a közelmúltban megkezdték — évente 750 ezer tonna egységnyi fűtőanyag megtakarítását teszi lehetővé, megkönnyíti a központi erőművek üzemeltetését. A hőerőművek energiatermelő berendezéseit ugyanis az alacsony fogyasztás esetén vissza kell fogni, de megállítani nem lehet, mert hosszadalmas az üzembehelyezés, ezért azonos fűtőanyag felhasználása mellett kevesebb energiát termelnek, ami igen gazdaságtalan. A számítások szerint a Za- gorszki Erőmű beruházási költségei négy év alatt teljes egészükben ,megtérülnek. A felszíni domborzat nem mindig előfeltétele az energiatartalékoló erőmű kiépítésének. Amennyiben a geológiai viszonyok megfelelők — tehát szilárd kőzet található a mélyben — bánya jellegű víztározót létesíthetnek a föld alatt, mégpedig 800—900 méter mélyen. Ez a megoldás még gazdaságosabb, mert tizedannyi víz szükséges az üzemeltetéshez, mint a felszínieknél. Nos, ilyen erőművet még senki sem épített, mert egyelőre nincs olyan szivattyú-turbina, amely a csaknem kilométernyi vízoszlop nyomásának ellenállna. Az is kérdés, hogy hogyan juttassák a felszínre az 1 millió kilowattnál is nagyobb villamosenergiát. Ennek ellenére a szakemberek úgy vélik, hogy az elkövetkező évtizedben megépül az első bánya jellegű hidroakkumulációs erőmű. Elefántok érelmeszesedése Minthogy az elefánt nagyjából annyi ideig él, mint az ember, érdekes lehet szívás vérkeringési betegségeik tanulmányozása. Fogságban tartott elefántokon eddig is észleltek szívinfarktust, most azonban további érdekes adalékkal szolgál annak a 415 elefántszívnek a feldolgozása, amelyhez Ugandában és Kenyában jutottak a kutatók. Az utóbbi egy esztendő vadászzsákmányáról van szó. szó. A szívet és az aortát közvetlenül az állatok elejtése után dolgozzák fel. Megállapították, hogy az aorták 72 százalékán, a koszorúserek 27 százalékán volt szemmel látható az elváltozás. Az elváltozások érelmeszesedéses jellegűek voltak: foltok az ér belhártyáján, amelyek mikroszkóposán kötőszöveti burjánzásnak feleltek meg. A kép nagyon hasonló volt az ember érelmeszesedéséhez. Meglepő módon nőstény elefántokban gyakrabban észleltek ilyen elváltozásokat. Mentögalambok Egy dél-afrikai autóvezetőt baleset ért. A vele utazó 5 éves gyermeke lábtörést szenvedett. A kocsi használhatatlanná vált. Szerencsére éppen postagalambot szállított. A galamb hazaröpült, a galambtenyésztő felesége pedig hamarosan orvosi segítséggel jelent meg a helyszínen. Érdekes, hogy Dél-Afri- kában ez a második eset, amikor postagalamb szerepelt mentőként. Egy másik esetben súlyosabb volt a baleset, a gépkocsivezető elvesztette az eszméletét, magatehetetlenné vált. A galambok kalitkája szerencsére összetört, és az egyik életben maradt galamb hazaröpült. A galamb gyors hazaérkezése gyanút keltett, elindultak a kocsi nyomába, így találtak rá az összetöri autóra és autóvezetőre. Helyik a legjobb traktor? Hosszú időn keresztül a traktor nem sokat változott: egyszerű vontató volt, mely az igába fogott állatot váltotta fel. Ezért — bár a részletekben tökéletesedett — funkciójában és elrendezésében a régi maradt. A nagy változás, a merőben új típusok megjelenése napjainkban, szemünk előtt zajlik. A mind nagyobb teljesítmény mellett a minőségi változás is szembetűnő: előtérbe került a négykerékhajtás, megszokottá vált a lánctalpas kivitel. A traktor egyre kevésbé egyoldalú vontató, a függesztett és rászerelt, illetve az erőleadó tengelyről meghajtott gépek révén mindinkább univerzális erőgéppé válik. Ez a változás külsején, felépítésén is meglátszik. Állandó és visszatérő kérdés: melyik a legjobb traktor? A kérdésre ma talán még kevésbé adható egyértelmű válasz, mint a múltban. Az igények ugyanis az éghajlat, a termesztési körzetek, az üzemi sajátosságok, s más tényezők miatt rendkívül eltérőek, s egy típussal már nem elégíthetők ki több eltérő típus pedig nehezen hasonlítható össze. Közelebb jutunk a kérdéshez, ha a vásárlók, illetve a felhasználók oldaláról nézzük a traktort. Abban mindenki megegyezik, hogy a traktort munkára veszik, üzemelésének célja a termelés, így természetes az igény, hogy minél több és jobb munkagép legyen kapható, hozzá kapcsolható. Ez az igény tükröződik sok gyár gyártási programjában, melyek nemcsak a traktort, de a hozzávaló munkagépeket is maguk állítják elő. Mások kooperáció révén hangolják össze a traktor- és munkagépgyárak munkáját. A traktorok teljesítményének állandó emelkedése mellett az utóbbi időben egy másik fő tendencia is felfedezhető: a mind nagyobb vezetői kényelem iránti igény. A komfort nemcsak az egészségvédelem miatt, de az elfáradás mérséklődése végett is szükséges. Éppen hogy csak átlépve a negyedik ikszét, dr. Lengyel Lajos, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa és igazgató-helyettes a Debreceni Agrártudományi Egyetem mezőtúri karán. A dimbes- dombos Dunántúl kis Szil községében született, tanult és kezdte pályáját, aztán nyolc évvel ezelőtt mégis az Alföld síkjával jegyezte el életét. — Miért vált meg szűkebb hazától, s hagyta ott az ismerős Dunántúlt? — A munkám alapvetően az öntözés. Ha Magyarország természeti térképén végigtekintünk, egyértelmű, hogy a legnagyobb lehetőséget az alacsony csapadéké, ám természetes vízfolyásoktól szabdalt Alföld kínálja. Nemrégiben gondolkodtam azon, hogy a választásom, az öntözési kutatás egész életemet meghatározta. Elvitt Mosonmagyaróvárira, az egyetemre, aztán a doktori disszertációval, a szakmérnöki munkával később Gödöllőre, végül a kandidatúrával Budapestre. Ennyit jelentett a tanulás, életem 36 évének kényszer- pályáját. A magamválasztotta kényszer-pályát. Az ember ugyanis életének felét, háromnegyed részét iskolapadban könyvek mellett tölti el, hogy aztán, mint az akkumulátor, visszaadja a felhalmozódott energiát. — A tanulást, a képzést említette, de a munka elmaradt mellőle. Pedig az egyetem befejezése után már csak a kenyérkeresés mellett jut idő az ismeretszerzésre ... — Azért is nem mondtam, mert így természetes. És azért, mert az én életemben a munka szorosan kapcsolódott a tanulással. A kandidátusi disszertációm idején a Mezőgazdasági Minisztérium Tiszavidéki Mezőgazdaság Fejlesztési Irodájában dolgoztam. Sok nagy gazdaság távlati terveit ismerhettük meg. A kandidátusi disszertációmat is az ottani tapasztalatokra alapoztam. Az öntözéses takarmánytermesztés és a marhatartás eredményességének összefüggéséről készült a dolgozat. Az akadémia héttagú „bölcsek tanácsa” végül is 7:0 arányban mondta ki az igent. Akikor abban az ünnepélyes pillanatban, az öröm mellett, eszembe jutottak a munkatársaim. Nagyon sokat segítettek, számítógép programokat futtattunk le, vizsgálati anyagokat készítettünk elő. Igen,, a kutatás, a tudományos munka csak látszólag önálló. A közösség nélkül, magában semmire sem megy az ember... — Publikációiban és előadásaiban az öntözés ökonómiájának összefüggéseit vizsgálja. Gyakorlatilag mit jelent ez a munka? — Mindenek előtt azt, hogy az öntözést nem lehet csak egyszerűen önmagában nézni. Ha kivisznek egy esőzte- tő berendezést a földre, az roppant kevés, esetenként többet árthat, mint ameny- nyit használ. A víz csak egyetlen agrotechnikai tényező, ám mégis „felboríthatja” a talaj korábbi egyensúlyát. .Éppen ezért hozzá kell igazítani a tápanyagok adagolását, a növényfajtákat és a ta- lajműveilés minden részét. A kémiai, biológiai és fizikai egyensúlyt kell ismét megtalálni. A megelőző lépésben pedig a gazdaságosságot keresi a szakember. Sok tényezőt vet össze, hiszen a berendezések milliókba kerülnek, s csak a számítások után derül ki:, hogy a nagyobb költség hogyan térül meg a ter- m éstöbbletben ? — És hogy jön ide a marhatartás? — Ügy, hogy ma már a mezőgazdaságban sem szabad kiszorítva vizsgálni valamit. Ha például egy gyepterületet öntözünk, a hozam jelentősen nő, kedvező körülmények között megduplázódik. Az ökonómiai vizsgálat, az üzemtan, a közgazdasági módszerek, sőt a társadalomtudományok segítségével vizsgálja a hatást.. A megduplázódó termelésnek többféle hasznosítása lehet. Növelhetik a marhaállományt. Igen ám, de akkor istállót kell bővíteni, új gépeket kell beszerezni a szállításhoz, a takarmányozáshoz. Ha több állatot tartanak, akkor szóba kerül a munkaerő, a piac. s még ki tudja hányféle szempont. Mondom ez az egyik lehetőség. A másik: mivel ugyanakkora területről két- szerannyi takarmányt adhatnak, a terület egy része felszabadul, s mást termelhetnek rajta. Akár zöldséget, akár más növényt. A folyamat így sem áll meg, hiszen talajtani és fajta vizsgálatok, gazdasági felmérések döntik el, mit érdemes majd vetni... o — Ez a komplexitás valóban nagyon tetszetős, de azt is hozzátehetem, ma még nem általános szemlélet a mezőgazdaságban. Az ilyen gondolatmenet emlékeztet az ipar termelésszerkezetének és gazdaságosságának vizsgálatára. — Ez is a célunk. Az ipar- szerű mezőgazdasági termelés. Ma még gyakran félreértik a fogalmat. A fajtakiválasztás és a nagyteljesítményű gépek után már kiteszik az egyenlőségjelet: iparszerű. Az Alföldről sok példát hozhatnék, ahol valóban széles összefüggésekben gondolkodnak. Kémikusok segítségével állandó mintavétellel mérik a talaj összetételét, változásait. Ma már sóik fontos kérdés a laboratóriumok elfogulatlan vizsgálatai alapján dőlhet el. Nem utópia, amit most mondok: a víz, a napfény, a vegyszer, s mindezen körülményeknek a növényre gyakorolt hatása, már ma pillanatok alatt mérhető. Ha pedig mérhető, akkor meg is változtatható. Megszervezhető a folyamat, mégha a mezőgazdaságban meg is marad az ismert bizonytalanság tényező. Legfeljebb azt mondanám, a mezőgazdaság nyitott műhely... — Elméletben hatásosak ezek a fogalmak, elismerem. De például ha megkérdem, hogy öntözési lehetőségeinknek hány százalékát használjuk ki? ... — Gazdaságonként és évenként változó... — Nem idegesíti a gazdag gondolatok és a szegényesebb gyakorlat közötti ellentmondás? — De igen. Türelmetlen vagyok, egészségesen türelmetlen. De azt is tudom, hogy a szakemberek, s köztük a kutatók munkája is beérik. Az Alföldön megállíthatatlan már az öntözésfejlesztési folyamat. Lelassul," máskor meg felgyorsul? Igen. hiszen mint már említettem a berendezések milliókba kerülnek, s egy-egy gyöngébb gazdasági év után soványabb a pénztárca. Pedig ma már öntözés csak nagyobb beruházások árán terjeszkedhet, értő szakemberek irányításával. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de ma már építész, közgazdász, gépészmérnök, vegyészmérnök, biológus és többféle agrárszakember nélkül a fejlettebb szövetkezeteknek, gazdaságoknak nehéz továbblépni. Ügy is fordíthatnám: a sokat emlegetett tudománytermelés egysége győz a mindennapokban ... — Mielőtt még túlzottan lelkesednénk térjünk át egy másik témára. A DATE főiskolai karán, ahol tudományos igazgató-hhelyettesként dolgozik, éppen a szakember- képzés a cél. — Magam is tanultam hosz- szú időn át, most pedig a kutatási munka irányítása tartozik hozzám a főiskolán. A feladat: két pont között az egyenes legyen a legrövidebb út, ritkán sikerül is megtalálni, de már annak is örül az ember], ha nem túl kacs- karingós az ösvény. Felsőfokú technikumból alakult a főiskola, s néhány évvel ezelőtt, kezdésig, tudományos munkáról még nem beszélhettünk. Pedig aki nem kutat, nem tart lépést az újjal, közhely, de igaz, lemarad. A koordináló munka mellett hozzám tartoznak a diákok és tanárak, belföldi, külföldi tanulmányútjai, a publikációk, a disszertációk bírálása, segítése. Amolyan menedzseri és szakmai munkaként tartom a kapcsolatot az állami gazdaságokkal, szövetkezetekkel. A diákok, a tanári kar felméréseket végez, terveket készít. Jól járnak a ,másik oldalon, hiszen tudományos' eredményekre alapozhatják a termelést. Az .elméleti szakemberek pedig ellenőrizhetik elképzeléseiket a gyakorlatban és újabb következtetésekre juthatnak. — Mégiscsak újra eljutottunk a tudomány és a termelés kapcsolatához. — Igen, és nem is kerülhetjük el a témát. A diákjaink például 13 gazdaságban végzik a gyakorlatot. Általában a nyári betakarítási csúcsban dolgoznak, kombájnokra ülnek, aratnak. Nemcsak a technikát ismerik meg, a tudomány miértjére a kérdést, hanem a .gyakorlat hogyanjára is. Később sokszorosan kamatoztatják majd a tapasztalatokat, hiszen diploma után a kombájnosokat az öntözőmunkásokat irányítják majd. Ennek köszönhető, hogy Szolnok megyében a főiskola kapcsolatai nagvon jók, nyugodtan mondhatjuk: itthon vagyunk. — A kutatómunkával nem szakított, hiszen irányítja munkatársainak és diákjainak a tevékenységét. És dr. Lengyel Lajos önmagával szemben feladta? ... — A Debreceni Agrártudományi Egyetemen folyik égy országos kutatómunka és a műszaki fejlesztésnek egyik felelős szakembere vagyok. Részt veszek egy másik szintén országos program munkájában is, s a publikációkkal sem hagytam fel. Magammal szemben azonban egy kicsit elégedetlen vagyok. Szinte észrevétlenül átrendeződött az életem. A megyei közgazdasági társaság élelmiszer- gazdasági szakosztályát vezetem, évi hat-nyolc előadást tartunk, elnöke vagyok az iskolai sportkörnek, tagja a megyei népfrontbizottságnak, s társadalmi munkában a népi ellenőrzésnek is segítek. Tárgyalok, koordinálok, megjelenek, s közben gyakran már időzavarba kerülök, holott másóknál ezt viselem el a legnehezebben. Talán ha rövidebben tudnánk beszélni, mindenki és mindenütt, nem jutnánk ennyire időkátyúba. Most például ha hazamegyek, este fétkilenc van, előveszek egy kandidátusi disszertációt. Bírálónak szemeltek ki... © — A holnapokra mit tervez? — Hiszem, még van időm. A főiskolán mind simábban folyik a kutatás, s kevesebb a rám váró feladat. Remélem: a felszabaduló idő elsősorban ismét a kutatásé lesz. A mezőgazdaságban nagyon sok még a megoldásra váró feladat ... Válogathatok. Mélykúti Attila Az öntözés nem locsolás
