Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-15 / 38. szám

1977. február 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 líutÉávníiOto7újh\ Akarom: tisztán lássatok! A héten elkezdődött és négyhetenként szerdán foly­tatódik a Kulturális Minisz­térium, a SZOT és a Magyar Rádió műveltségi versenye Ady Endréről. A költő szüle­tésének 100. évfordulója al­kalmából meghirdetett vetél­kedőbe 8 csapat nevezett be. A ma embere, a jelenkor ol­vasója mondja el ebben a műsorban, hogy mit tud, s hogyan vélekedik Ady End­réről. A vetélkedő első for­dulója jó műsorsorozatot ígér s nem utolsósorban azt is: a hallgató jobban megismerhe­ti belőle, tisztábban láthat­ja Ady Endrét és életművét. Mit üzen a Rádió ? Szinte hozzátartozik már a hallgató vasárnapjaihoz a 20 éves, sajnos, sohasem unalmas műsor. Sajnos, mert Kerényi Mária és Sipos Ta­más mindig az életről, an­nak sűrűjéből veszi történe­teit. Szerencsére nemcsak el­mondja, segíti is a változást, a változtatást. Most vasárnap is így volt. „Pitiáner” ügyek, mondta az egyik mű­sorvezető. Valóban, nem vi­lágrengető dolgokról szólnak ők soha. Csak elmondják egy-egy ember küzdelmét — hivatalokkal, házigazdákkal, édes gyerekekkel stb. A XV. kerületben egy telefongyári munkásasszony otthonától fondorlatos módon ellopták a napfényt. A háztulajdonos egyszerűen kis lakása elé húzott egy emeletes villát. Vizsgálódások, pereskedések húzzák a megoldás fonalát már évek óta. Az asszony la­kása már derékig vizes. A kerületi tanácselnök a mű­sorban így tesz pontot az ügyre: embertelenség! És az mi, hogy egy het­venen felüli öregasszony tíz éve ablakon jár ki s be? A riporter aki fölkereste, fiatal. „Gyakorlatlansága” miatt be­töri az ablakot, s mikor kéri az öregasszony bocsánatát, az nyugtatja: — Nem baj ked­ves, az ablakot majd meg­csináltatjuk. Az a szerencse, hogy nem törte el a lábát. Könnyen lehetett volna na­gyobb baj is, magas az ab­lak r Minderről az illetékes il­letékesek mit se tudnak. Kö­szönik a rádiónak a felvilá­gosítást, s mondják, ajtót nyitnak a szobán. Pitiáner ügyek, valóban? Az ember csodálkozik, aztán fejet hajt a két fáradhatat­lan szerkesztő előtt. Csak be­le ne fáradjanak!... Röviden — Segítség, tanítanak! — az ember időnként félve kap­csolja be készülékét s szin­te önkéntelenül azt mondja. Tanár úr kérem, én készül­tem. Kicsit mintha átesett volna a magyar ló másik ma­gyar oldalára a magyar tele­kommunikáció, lépten-nyo- mon tanítja, okítja’ hallgató­it a rádió is. A legújabb: kö­zépiskolai tananyagból is le­het vizsgázni a rádió segít­ségével. Szinte hallom — ha ez így megy tovább — gyere­keink étletrajzát: általános iskolai tanulmányaimat a té­vében, a középiskolát a rá­dióban végeztem. Diplomám­ra is a Bródy Sándor utcában ütötték a pecsétet. Csak az izgat: meddig tart a rádiós tanév, s mivel vaká- cióztatnak majd bennünket, ha eljön a vakáció. Hacsak: nem kezdődik akkor nyári szabadegyetem... (SJ) Kórusok, citerósok, fúvósok, hangszeres szólisták A z idegen férfi ^ felhajtotta a köpenye gallérját és fürgén körülnézett. Amikor meggyőző­dött róla, hogy senki sem követi, átsietett az utca másik olda­lára és elindult a ku­tatóintézet szürke épület felé. Nagyon nyugtalan lett, de uralkodott magán. A helyzet meglehe­tősen bonyolult volt. Az egyetlen, utolsó lehetőség állt előtte. Vagy-vagy! Mást nem választhatott. Hiába, ilyen az élet: néha egyetlen talál­kozástól függ az em­ber jövője. Az idegen már vagy századszor el­ismételte a jelszót es a választ. — Ilyen esetekben a legkisebb figyelmetlenség is bajt szülhet. Akkor pedig mindennek véget Tehát: Igor Nyika- norovics Gorjacskin, a kutatóintézet igaz­gatóhelyettese. Ez már valóban menő fej, ami igaz, az igaz... — Idegesen cigarettára gyújtott és a pisztolyt áttette a másik zsebébe. Előre! A hosszú fo­lyosón megkereste az igazgatóhelyettes szobáját és bekopo­gott. Az íróasztalnál egy férfi ült, szem­üveg nélkül. — Igor Nyikanoro- vics? — kérdezte re­csegő hangon a lá­togató. mesen végigmérte lá­togatóját. — Ki lett a labda­rúgás Európa-bajno- ka? — kérdezte, mert most rajta volt a sor. — A Dinamó — hangzott a válasz. — Igen. Parancsol­jon. — Jó napot, Igor Nyikanorovics. Dór­ja Ivanovna Juzihi- na üdvözletét küldi önnek. És azt kér­dezi, meggyógyult-e már a mája? Gorjacskin remegő kézzel illesztette a szemére a szemüve­gét. — Nem, vérhast kaptam — súgta és az ajtóra sandított. — Kérem, beszéljen halkabban, még meg­hallja valaki! Ügy látszik, a mie­ink már rég nem há­borgattak, és kez­desz félni az efféle találkozásoktól — gondolta az idegen. Közben Igor Nyi­kanorovics már fel­ocsúdott első megle­petéséből és figyel­Eddig minden stimr melt. Már csak a leg­fontosabb volt hátra. Az idegen óvatosan felfejtette a zakója bélését, egy félbe vá­gott fényképet húzott ki alóla és odaillesz­tette a fénykép má­sik feléhez, amely Gorjacskinnál volt. Egyezett. A két férfi megkönnyebbülten ölelkezett össze. — Hogy megembe- resedtél, édes egy fiam! Micsoda le­gény lett belőled! Nemhiába vagy az unokaöcsém. Mintha csak az apádat lát­nám legénykorában! Emlékezz rá, amikor még olyan kicsi vol­tál, hogy alig lát­szottál ki a földből. Hej, rég volt, tán igaz sem volt. Nos, ne haragudj. Kolja öcsém, hogy ilyen próbának vetettelek alá. A múltkor ugyanis kész bolon­dokháza volt itt ná­lunk. Képzeld, vala­hogy becsempészte magát ide az intézet­be egy vadidegen, egyáltalán nem ro­kon ... Jó helyet ka­pott, alig tudtunk tő­le később megszaba­dulni. Ezért határoz­tuk el, hogy tökéle­tesítjük és megszigo­rítjuk az ellenőrzést. Kolja az ablakmé­lyedéshez támaszko­dott és elővette a pisztolyt. — Ezt neked hoz­tam, bácsikám, aján­dékba. Ügyes dolog. Nem gázzal működik ugyan, csak benzin­nel, de így is remek öngyújtó. Mindketten rá­gyújtottak. — Akkor hát, Kol­ja, hétfőn 1 belépsz, mint főmérnök. Ilyen jó helyet nemigen találsz másutt. A ro­konsággal pedig ad­dig is közöld, hogy megváltoztatjuk a jelszót. Hiába — fő a biztonság! Vlagyimir Szviridov Fordította: Sági Tóth Tibor Szombaton délután Karca­gon tartották a szakmunkás- képző intézetek Zúgjon da­lunk című, országos ének-ze­nei bemutatóját. A nagyszabású bemutatón ifjúmunkás kórusok, citerá- sok, fúvósok és egyéb hang­szerszólisták léptek fel. A monstre bemutató tulajdon­képpen az országos diákna­pok válogató, minősítő verse­nye volt: a legjobban szere­pelt műsorszámok jutottak be a diáknapok megyei dön­tőire. Az „előzsürizés” szükséges­sége vitatható. Az országos diáknapok megyei színvonal­versenyének bizottsága ettől el is tekintett, de — ahogy Karcagon megtudtuk — más megyék az „elődöntők elő­döntőjét” pártfogolják. Nem feladatunk ennek a meggon­dolásnak bírálatát adni, any- nyit azonban megjegyzünk: könnyen „helyzettévesztést” okozhat, hogy a szakmunkás- képző intézetekből ilyen „szűrőkön” keresztül jutnak el a versenyzők a diáknapok­ra. A szombati karcagi ver­seny bizonyította ugyan, hogy az 1974-ben ugyancsak a kun fővárosban rendezett Szakmunkástanulók országos ének-zenei bemutatója Karcagon országos ifjúmunkás kórusta­lálkozó óta szépívű a fejlő­dés. Az akkori egyedi — a művészi színvonal tekinteté­ben — egyre inkább általá­nossá vált, a kórusok általá­ban igényes műveket szere­peltetnek műsorukon. A mezőtúri kereskedelmi szakmunkásképző intézet énekkara — Kávási Sándor vezényletével — nyújtotta a legtöbbet ezen a bemutatón. Jó hangerő, szép hangszín és szövegmondás jellemzi az együttest, különösen a férfi- 'kart kell dicsérnünk. Igényes a műsor-összeállítás is, a Händel kórusműnek jól elta­lált hymnikus hangvételt ad­tak. VV karcagi 629. sz. Ragó Amal Ipari Szakmunkáskép­ző 'Intézet énekkara a házi­gazdához méltóan szerepelt, érződött. hogy tartalmas munka van teljesítményük mögött. A Letoni-szám elő­adása igen jól sikerült, sőt Vándor Talán tudunk dalol­ni még című kórusművének tolmácsolása — Mészáros Fe­renc vezényletével — a me­zőtúriak előadásánál is. meg­győzőbb volt. A jászberényi 606. sz. Klapka György Ipari Szak­munkásképző Intézet ének­kara teljesítményét a felké­szítés gondossága jellemzi, a szólamok közül most a férfi­kar nyújtott többet, különö­sen szép volt a Maros-szám férfi szólója. A szegedi és a ceglédi kó­rus közül messze a Tisza- partiak bizonyultak jobbnak. A ceglédi kórus még nem versenyérett. A citerások népes mezőnye azt bizonyítja, hogy az Alföl­dön a fiatalok mindenhol szeretettel vették elő nagy­apáik. dédapáik „szárazfá- ját”. (Érdekes, hogy a hason­ló dunántúli versenyen alig indult néhány citerás.) A fúvós- és egyéb hang­szerszólisták közül magasan kiemelkedik Móré István (harsona) karcagi ipari tanu­ló teljesítménye. Fenti képünkön a mezőtú­ri Kereskedelmi Szakmun­kásképző Intézet énekkarát Kávási Sándor vezényli. — ti — FILM JEGYZET Szerelmesek románca Szmoktunovszkij szemére fogok legtovább emlékezni. A történet a végéhez közele-» dik, rendeződtek a dolgok, legalábbis túlvagyunk a ba­jokon, és akkor ránknéz. Hallgat, de tekintete többet árul el a legpontosabban megfogalmazott mondatok­nál: „Hát ilyen nálunk az élet. És az emberek. Élünk, szeretünk, új és új kapcso­lataink alakulnak, közben mi is változunk. Mögöttünk egy háború és halottaink milliói. Nehéz, de mindezt vállalni kell, és va­lahogy őrizni az életet. Sze­retni az embert.” Nekem ezt mondja Szmok­tunovszkij szeme. Máskor ta­lán nem látnám meg benne, vagy nem hinném el. Ebben a filmben elhiszem, a sza­vak, a mozdulatok, az arcok eredeti jelentésükkel hatnak rám. Furcsa, megtévesztő film­nek tűnik a „Szerelmesek románca”. Tűnik, mert való­jában a legtermészetesebb dolgokról szól a legegysze­rűbb eszközökkel. Csak­hogy sokszor mi nem va­gyunk már természetesek, legemberibb érzéseinkre a gyanakvás, a kétely rétegei rakódtak, ezek mögé rejtő­zünk, csak ezekkel érintke­zünk, általuk teremtjük meg és tartjuk fenn laza szálon kapcsolatainkat. Eszközeink áttételesek, ezért nem értjük meg az egyszerű beszédet. „Szeretlek”. Ez a szó hang­zik el először a filmben. El­kezd egy a kezdetben köz­helyszerűnek tűnő mesét. Egy lány és egy fiú. Szeretik egy­mást. Boldogságukban még dalra is fakadnak. Egy ideig minden gyönyörű, aztán jön a tragédia: a fiú katona lesz, a lány férjhez megy, és így tovább ... Szigorúan lecsupa­szítva ez a mese. Mihalkov- Koncsalovszkij, a rendező csupa értékét vesztett, elcsé­pelt motívumot zsúfol össze. Mégis lassan észrevesszük magunkon, hogy együtt örü­lünk vagy sírunk a szerep­lőkkel. Keresem azt a nyil­vánvaló többletet, amivel a rendező éppen most születő­vé, egyszerivé, megismétel- hetetlenné, tehát hihetővé tudja varázsolni az emberit. Ez a többlet nem naivitás­ból, erőszakkal megőrzött természetességből ered. Hő­seink — és velük mi is — le­zuhanunk néha a szárnyaló idill felhőtlen magasságaiból, a történet sodró lendülete meg-megbicsaklik a filmfor­gatás szemünk előtt megele­venedő elidegenítő közegé­ben, egyenes íve megtörik a felvételt megvilágító lámpák prizmáján. Ilyenkor megál­lunk, pár lépéssel hátrább- ról már nemcsak az epekedő szerelmespárt, hanem a se­rénykedő filmeseket is lát­juk. A rendező „kibeszél” a filmből, hozzánk szól: „Tu­dom, ti nézők fintorogtok sokan, ilyen nincs már, mondjátok. De én szeretem ezt a fiút, meg a szerelme­sét, azt az erős anyát, a gyá­moltalan kamasztestvéreket, barátokat, a Trombitást, ezt a kapualjat, a régi házat és az utcát. Szeretem őket, és ezért — bárhogyan is fin­torogva — hiszek nekik”. Ha engedünk az első pilla­natokban előugró ellenkezé­sünknek, akkor azonnyom- ban tiltakozva lerázzuk ma­gunkról a közhelyeket idéző „nagy igazságokat”, esetleg fel is állunk és csalódottan kimegyünk 3 moziból. De ha csak egy pillanatra is ráné­zünk az emberközpontú szemlélet-szülte többletre, ha nem védjük ki és utasítjuk el kételyeink erős falán a közeledést, hanem megnyí­lunk, beengedjük ezeket az embereket és történetüket talán mélyen rejlő, de min­dünkben létező tiszta érzése­ink rétegeibe, akkor megszü­letik a találkozás, Koncsa- lovszkij elérte célját: a dol­gok szemünkben visszanye­rik eredeti jelentésüket. És ez a találkozás nemcsak azt jelenti, hogy befogadjuk, meghalljuk egy szép szerel­mesfilm lírai hangját. Azt is láthatjuk, hogyan jut el Kon- csalovszkij a vékony szálon futó egyéni problémák meg­fogalmazásától az egész tár­sadalomépítés nehézségeinek, szépségeinek általánosításáig. Közben pedig — csakúgy „mellesleg” — olyan meleg­séggel, szeretettel és éles szemmel ábrázolja az embe­reket, még a háttérben ügy­ködő statisztákat is, hogy va­lóban meg tudja ismertetni, közel tudja hozni az egysze­rű, átlagos szovjet embert. Színes film. Ez a kifejezés is valódi értelmét nyeri el Paatasvili kamerája nyomán. A színek itt nem a szolgai másolás, hanem a művészi kifejezés eszközei. Az ilyen tudatos, képről-képre átgon­dolt rendezői-operatőri mun­ka láttán döbbenünk rá, hogy az érzelmek, hangulatok ér­zékeltetésének mekkora le­hetőségei rejlenek még ki­használatlanul a színben, an­nak végtelen változataiban. A főszerepekben két szép és lelkes fiatalt látunk. A fiú Jevgenyij Kingyinov, a lány Jelena Korenyeva. A bölcs trombitást a már említett, világhírű Innokentyij Szmok­tunovszkij játssza. A filmet a Karlovy Vary-i Filmfesztivál zsűrije nagy­díjjal jutalmazta. Bérezés László Tárlat a kórházban. Napok óta várja a látogatókat a karcagi kórház klubjában megnyílt Tyukodi László amatőr fafaragó kiállítása.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents