Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-10 / 34. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. február 10. Szojuz 24 — Szaljut 5 átköltöztek az űrhajósok Ünnepség a Láng Gépgyárban Végrehajtották a hétfőn este felbocsátott Szojuz—24 szovjet űrhajó és a nyolc hónapja Föld körüli pályán keringő Szaljut—5 űrállomás összekapcsolását. A közelítés és összekapcsolás műveletei két szakaszban zajlottak le. A Szojuz—24 a Földhöz képest „alacsonyabban” fekvő pályáról indult a Szaljut—5 felé. Automatikus irányítás segítségével mintegy száz méterre megközelítette az űrállomást, majd miután a Szaljut—5 helyzetét jelző fények jól láthatóvá váltak, Gorbatko parancsnok és Glazkov fedélzeti mérnök kézi irányításra tért át. Tizennégy, egyenként tíz kiló tolóerőt kifejtő hajtóművel manőverezve * közelítették meg az űrállomást, s a földi irányítóközpont véleménye szerint rendkívül pontosan ütközés mentesen hajtották végre a dokkolást. A találkozás után rögzítették az összekapcsoló szerkezetet, s összeCarter amerikai elnök keddi sajtóértekezletén javasolta, mielőbb írják alá a Szovjetunióval az újabb SALT- megállapodást. A hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásának még nyitott kérdéseit, így az amerikai „cirkáló” szárnyasrakéta és a szovjet „backfire” bombázp ügyét későbbi egyezményben lehetne rendezni — jelentette ki Carter, fenntartva ily- módon Washington indokolatlan „kiegyensúlyozási” igényeit a két, teljesen különböző fegyverrendszer vonatkozásában. Carter megemlítette, hogy mindkét hatalom tehet egyoldalú kezdeményezéseket a fegyverkezés korlátozására, bár a legtöbb esetben kétoldalú tárgyalásokra kerül majd sor. Amerikai elképzelés szerint például kölcsönösen tájékoztathatnák egymást interkontinentális rakéták bármilyen kísérleti indításáról, valamint felhagyhatnának a mozgó indítóál- lásű harcászati rakéták fejlesztésével. Az elnök újólag óvott az energiapazarlástól és figyelmeztetett: az Egyesült Államok az utóbbi két hónapban olajszükségletének már több mint a felét fedezte behozatalból. Carter áprilisra hosz- szútávú energiatervet ígért. Az elnök beiktatása óta kötötték egymással az űrhajó és az űrállomás elektromos hálózatát. Gorbatko és Glazkov megkezdték az átköltözést az űrállomásra. A Szojuz—24 — Szaljut—5 űrlabo- ratórium a programnak megfelelően folytatja útját. Viktor Gorbatko parancsnok és Jurij Glazkov fedélzeti mérnök, a Szojuz—:24 utasai tegnap reggel átköltöztek a Szaljut—5 űrállomásra. Az űrállomás fedélzetén hozzáláttak a repülési programban kijelölt feladatok elvégzéséhez, azoknak a kutatásoknak és kísérleteknek folytatásához, amelyeket Borisz Volinov és Vitalij Zso- lobov, a Szaljut—5 első legénysége kezdett meg. A két űrhajós tanulmányozni fogja a Föld felszínét és az atmoszférát, technológiai 'kísérleteket és orvosbiológiai kutatásokat végeznek, s kipróbálják az űrállomás fedélzeti rendszereit és berendezéseit. Jimmy Carter amerikai elnök sajtóértekezleten hangsúlyozta: az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak egyaránt erő} feszítéseket kell tennie a fegy: verkezési hajsza megfékezéséért. (Telefotó - KS) tartott első, félórás sajtóértekezletén közölte: a jövőben legalább havonta kétszer találkozik a sajtóval. Szovjetunió— Spanyolország Diplomáciai kapcsolat Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere és Marcelino Oreja Aguirre spanyol külügyminiszter között lezajlott jegyzékváltás eredményeképpen megállapodás jött létre, amelynek értelmében: a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya és Spanyol- ország kormánya megállapodott abban, hogy 1977. február 9-től diplomáciai kapcsolatot létesítenek a két ország között és nagykövetségi szinten diplomáciai képviseletet cserélnek. A Szovjetunió és Spanyol- ország kapcsolataikat a békés egymás mellett élés elvei alapján, az ENSZ alapokmányának megfelelően és az európai biztonsági és együttműködési értekezleten elért megállapodás szellemében fejlesztik. A két fél kifejezi azt a meggyőződését, hogy a Szovjetunió és Spanyolország diplomáciai kapcsolatainak megteremtése elősegíti majd az együttműködés további fejlődését politikai, kereskedelmi, gazdasági, kulturális és egyéb területeken, a szovjet és a spanyol nép javára, Európa és a világ békéje és biztonsága megszilárdításának érdekében. Beszéd Bretagne-ban Giscard d’Estaing „hadüzenete” Giscard d’Estaing francia államfő eddigi elnökségének talán legkeményebb hangú beszédében kedden a bretag- nei Ploermel városában „hadat üzent” politikai ellenfeleinek a baloldalon és saját táborában is. A köztársasági elnök kétnapos vidéki útjának záróaktusaként egy óriási, tizenötezer embert befogadó cirkuszi sátorban beszélt. Síkraszállt az intézmények, a gaulleista alkotmány és azon belül elsősorban az elnöki hatalom védelmében. Éles személyes támadást intézett Georges Marchais, az FKP főtitkára ellen, s kijelentette, hogy a baloldal 1978-as parlamenti győzelme esetén sem fogja megengedni a „gazdasági élet szétzilálását” — a szétzilálás az államfő szótárában a baloldal közös programjának végrehajtását jelenti. A ploermeli beszédben az államfő leszögezte: nem fogja tűrni, hogy megcsorbítsák a gaulleista alkományban foglalt intézményeket, a demokratikusan elfogadott alkotmány alapján demokratikusan választották. meg posztjára, az alkotmány szövege elég funkciójának gyakorlásához, a miniszterelnök kiválasztása csak rá és nem a pártokra tartozik. „Az FKP főtitkára — mondotta — tanúsítson kisebb arroganciát és nagyobb republi- kanizmust”. Nem fogja továbbá tűrni — fejtette ki Giscard d’Estaing —, hogy a megoszlás veszélyeztesse az ország gazdaságát, a széthúzás a kormánytöbbség egységét. Nyilvánvalóan Chiracra célozva bírálta azokat, aki keresztezik az államfő akcióját. René Andrieu, a L’Huma- nité főszerkesztője, a lap vezércikkében leszögezi, hogy Giscard d’Estaing ploermeli beszédében „nem valameny- nyi francia elnöke” szólt az országhoz, hanem a jobboldal vezetője. Az államfő különösen hevesen támadta Georges Marchaist, de vajon ki az arrogáns valóban, ki veszi semmibe a köztársasági játékszabályokat? — teszi fel a kérdést. Az elnök állásfoglalása azt jelenti, hogy még ha az ország többsége a baloldal és a közös program mellett foglal is állást, ő mindent latbavet majd a nagytőke politikájának folytatása érdekében. Semmisnek tekinti a franciák akaratát. A választási kampány mindenképpen megnyílt ezzel és az államfő valameny- nyiünk tudtára adta, hogy személyesen részt fog venni benne — mutat rá René Andrieu. (Folytatás az 1. oldalról) az Elnöki Tanács a harckiképzésben, a honvédelmi nevelőmunkában, valamint a társadalmi megmozdulásokban tanúsított példamutató tevékenysége elismeréséül a Vörös Csillag Érdemrendet adományozta a zászlóaljnak. Bensőséges percek következtek: a magas kitüntetést Kádár János a csapatzászlóra tűzte. Ezt követően Papp Árpád és Katona Imre szolgálati érdemrendet nyújtott át kilenc- venegy munkásőmek, a húsz éve szolgálatot teljesítő alapítóknak, akik akkor öltötték magukra az egyenruhát, amikor szocialista vívmányainkat a néphatalommal szembeszegülő ellenforradalom fenyegette. Hagyományosan szép aktus következett, egy idős munkásőr, Bertalan Miklós jelképesen ezekkel a szavakkal adta át a fegyvert egy most esküt tett fiatal munkásőrnek, Sipos Lászlónak:, — Az alapítók lassan elbúcsúznak az önként vállalt fegyveres szolgálattól, az egység mégis fiatal, forradalmi marad, mert sorait az új nemzedék legjobbjai gyarapítják. Ezután nagy taps közepette Kádár János emelkedett szólásra. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében üdvözölte a gyűlés résztvevőit, gratulált a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Kilián György zászlóaljnak, a szolgálati érdemérmet kapott munkásőröknek. Köszöntötte a munkásőrséget, annak valamennyi egységét, egész állományát, megalakulásának 20. évfordulója alkalmából. Külön köszöntötte a munkásőrség megalapítóit, azokat a munkásőröket, akik két évtizede szolgálatot teljesítenek, valamint azokat a fiatalokat, akik az idősebb nemzedékek nyomába lépnek. Emlékeztetett a munkásőrség megalakulásának két évtizeddel ezelőtti körülményeire. Azokra a napokra, amikor a párt hívó szavára a munkások, a parasztok, az értelmiségiek tízezrei fogtak fegyvert a Magyar Népköztársaság törvényes rendjének, a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmának védelmében a magyar nép minden rendű és rangú ellenségével szemben. A munkásőrség megalapítása — mint mondotta — döntő és szocialista jellegű elhatározás volt, mert azt a célt szolgálta, hogy fegyverrel és munkával védjük vívmányainkat, szolgáljuk hazánkat. Rámutatott, hogy a munkásőrség kötelékébe tartozó kommunisták és pártonkívü- Iiek kétkezi és szellemi dolgozók, férfiak és nők. 70 százaléka fizikai dolgozó, 80 százaléka szocialista brigádtag. Elmondható, hogy akik munkásőrként, önként vállalták a szolgálatot, a szocializmus öntudatos hívei, építői, védelmezői. A munkásőrség szocialista rendszerünk intézménye és büszkesége, teljes mértékben megfelel annak a bizalomnak, amely létrehozta. A fegyveres erők megbecsült tagja, a magyar munkásosztály, a dolgozó nép forradalmi tradícióit őrzi, a hazafias és internacionalista nevelés, a kommunista nevelés iskolája. Nem párthadsereg, hanem a munkásosztály osztályszervezete, a magyar nép fegyveres testületé. A munkásőrség tagjai tiszta lelkiismerettel állhatnak a nép elé. A testület megoldotta és megoldja kettős feladatát; védi a Magyar Népköztársaság törvényes rendjét és tevékenyen részt vesz a szocialista építő munkában. A párt, a nép elismeri a munkásőrség érdemeit. A Központi Bizottság első titkára köszönetét mondott a munkásőrségben szolgálatot teljesítő párttagoknak, a testület minden tagjának a becsületes helytállásért. Hangsúlyozta, hogy a munkásőrség feladata változatlan és a bizalom továbbra is kötelezi. Ugyanazzal az áldozatkészséggel kell továbbra is helytállniok, amilyennel eddig teljesítették kötelezettségeiket. A Központi Bizottság első titkára biztosította a munkásőrséget arról, hogy továbbra is számíthat minden támogatásra. Kifejezte a Központi Bizottság mély meggyőződését, hogy a munkásőrség a jövőben is méltó lesz a bizalomra és megoldja feladatait. Kádár János részletesen beszélt jelenlegi belpolitikai helyzetünkről. Hangsúlyozta, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt fő politikai irányvonala — amelyet a Központi Bizottság 1956 decemberi határozata fogalmazott meg, s amely többek között a munkásőrség megalakulását is lehetővé tette — kiállta az idő próbáját; ma is él, érvényes és érvényes lesz. Ennek a lényege a marxizmus—leninizmus tanításainak alkotó alkalmazása, a tömegekkel való szoros együttműködés, mind a dogmatikus, szektás, álbaloldali, mind a revizionista, opportunista, megalkuvó irányzatok elleni harc, a munkásosztály, a nép hatalmának, a szocializmus vívmányainak védelme mindenfajta ellenséggel szemben. Bár változnak a körülmények és a feladatok, a párt 20 év óta lényegét tekintve ezt a fő politikai irányvonalat követi, ezt erősítették meg a párt egymást követő kongresszusai, legutóbb az 1975 tavaszán tartott XI. kongresszusa. Barátaink és ellenségeink egyaránt tudják, jelentette ki, hogy mi mindig osztályállásponton, a szocializmus álláspontján álltunk és állunk a jövőben is: a 20 éve követett úton haladunk tovább. Részletesen szólt az 1976. év eredményeiről és az 1977. évi feladatokról, a gazdasági és kulturális építő munkáról. Rámutatott, hogy a nagyon nehéz körülmények miatt a népgazdasági terv néhány főmutatóját nem értük ugyan el, de jó irányban haladunk. Éppen a mostoha időjárási viszonyok, a számunkra kedvezőtlen nemzetközi gazdasági viszonyok emelik munkánk értékét és tölthetnek el bizakodással. Nagy feladatok állnak azonban még előttünk s az egész népnek össze kell fognia, mindenkinek tehetsége legjavát kell adnia ahhoz, hogy céljainkat elérjük. Még sok a tennivalónk a népgazdasági egyensúly biztosításában, a munkaidő jobb kihasználása, a hatékonyság, a gazdaságosság növelése, a minőség, a termékszerkezet javítása terén. Az 1977. évi terv végrehajtása jól indult. Terveink feszítettek, de reálisak, a tervezett fejlődési ütem a lehetőségeinknek megfelel, s a terv végrehajtásához minden potenciális feltétellel rendelkezünk. Népünk politikailag egységes, társadalmunk szilárd, a dolgozók tettrekészek és bizakodók, s számíthatunk a szocialista országok gazdasági együttműködésében rejlő lehetőségekre. Rámutatott, hogy hazai építőmunkánk eredményei adják meg a Magyar Nép- köztársaság nemzetközi tekintélyét, növelik szavának súlyát a béke, a haladás ügyében. Részletesen szólt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Hangsúlyozta, hogy bizakodva ítéljük meg a nemzetközi helyzet alakulását, mert a haladás erői előKitüntetések a A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a harci kiképzésben, a honvédelmi nevelőmunkában, valamint a társadalmi megmozdulásokban tanúsított példamutató tevékenységük elismeréseként a Budapest, XIII. kerületi „Kilián György” munkásőr zászlóaljnak; a Csepel Vas- és Fémművek munkásőr zászlóaljának; a miskolc városi „Oprendek Sándor munkásőr zászlóaljnak; a Tatabánya városi „Tóth Bu- csoki István” munkásőr zászlóaljnak; és a Szarvas városi-járási „Klucsjár Mihály” munkásőr zászlóaljnak; re törnek; a Szovjetunió, a szocialista országok, a szocializmus pozíciói erősödnek. Mélyül és szélesedik a nemzetközi munkásmozgalom harca a kapitalizmus ellen a haladásért. A felszabadulásukért, a függetlenségükért küzdő népek antiimperialista harca új sikereket eredményez. Az enyhülés mindinkább tért hódít, normalizálódnak és erősödnek az államok közötti kapcsolatok.' Az enyhülésért vívott harcban történelmi jelentőségű esemény volt a Helsinki tanácskozás. Harcban jutottunk el a tanácskozáshoz, s harcban juthatunk tovább. Az enyhülésért továbbra is meg kell küzdeni, mert a kapitalizmus elhúzódó válságban van, a hadiipari monopóliumok erősítik harcukat a profitért, a válság terheit a tömegekre akarják hárítani. A reakció, hogy elterelje a figyelmet a belső bajokról, fokozza támadásait a szocialista országok ellen. Mi azonban bízunk erőnkben, mert a történelem menetét a szocializmus, a haladás, a béke erői határozzák meg, azok az állandóan ható tényezők, amelyek mindinkább befolyásolják az emberiség sorsának alakulását A Központi Bizottság első titkára szólt arról, hogy 20 éves munkánk, harcunk eredményeképpen a magyar nép a szocializmus fejlődésének magasabb fokára lépett. Pártunk, népünk történelmi harcokban megedződött, állampolgáraink szocialista öntudata erősödött. Ez kifejeződik a most ünnepelt munkásőrség helytállásában, a széles körű szocialista brigádmozgalomban és a szocialista munkaversenyben is. Ennek kiemelkedő és meggyőzően szép példája éppen az a verseny, amely a Csepel Vas- és Fémművek szocialista brigádjainak kezdeményezésére a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünneplésére indult. E nagyszerű versenymozgalom, amelyet Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs is üdvözölt, nemcsak hazánkban, hanem más szocialista országokban is nagy és mély visszhangot keltett, egyre több követőre talál. Népünk így is kifejezésre kívánja juttatni a Szovjetunió népei iránti barátságát. 'A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvan évvel ezelőtti győzelmének napja nálunk is állami ünnep, saját ünnepünkként köszöntjük a világtörtnelem e nagy eseményének évfordulóját. Azt kívánjuk, hogy az idei esztendő is új, gazdag és nagy sikereket hozzon a Szovjetunió népeinek és a szocializmust építő népeknek. Még egyszer szívből minden jót kívánok a húsz esztendős magyar munkásőrség parancsnokainak, egész személyi állományának. S a jubileum alkalmából Központi Bizottságunk nevében is köszöntőm harcedzett munkásosztályunkat, szocializmust építő népünket, amely — sok kiemelkedő vívmányával együtt — létrehozta nagyszerű munkásőrségünket és a továbbiakban is megad minden támogatást hivatása betöltéséhez — fejezte be hosszantartó, nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János. A munkásőrök központi ünnepi gyűlése Kovács Károly elnöki zárszavával és az Internacionálé hangjaival ért véget. Parlamentben munkás dalkultúra, a politikai kórusművészet ápolásában és fejlesztésében szerzett kiemelkedő érdemei elismeréseként és a Munkásőrség Központi Férfikarának a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést adományozta. A munkásőrségben kifejtett tevékenységükért tízen kapták meg a Vörös Csillag Érdemrendet. A kitüntetéseket szerdán a Parlament Munkácsy terrr>°- ben I e-- - M' n; Kommentárunk Választások Dániában Nem egészen egy hét múlva a szavazóurnákhoz vonulnak a dán választópolgárok. Négy éven belül harmadszor kerül sor a kis skandináv országban a parlament újraválasztására. Ez alkalommal a helyzet, ami a kormányt lemondásra és a törvényhozás feloszlatására késztette, igen elgondolkodtató. Dánia kiélezett belpolitikai helyzetének hátterében az ország súlyos gazdasági gondjai állanak. Az ország gazdasága, amelyet korábban elsősorban a fejlett mezőgazdaság és az élelmiszeripar uralt, az utóbbi évtizedekben új, korszerű ágazatokkal, hajóépítéssel, műszergyártással, gépiparral bővült. Az országban hagyományosan a Dán Szociáldemokrata Párt vagy egyedül, vagy más, polgári pártokkal koalícióban állt az állam élén. Dániában az egy főre jutó nemzeti jövedelem igen magas és különös figyelmet fordítottak a szociálpolitikára. A dán gazdasági élet törékeny voltára a legutóbbi tőkés gazdasági világválság mutatott rá. Nem segítette ki az országot a nehéz helyzetből közös-piaci tagsága sem. A külföldi adósságok összege elérte a 40 milliárd koronás csúcsösszeget, fokozódik az infláció, jelentős mértékű az ország fizetési mérleghiánya. Az ország 5 millió lakosából 180 ezer a munkanélküli, s az utóbbi időben tovább emelkedtek az amúgy is magas lakbérek és adók. Dániában egyre többen vannak, akik az ország helyzetének javulását nem az óvatos mentőakciókban, hanem az új, perspektivikus gazdasági kapcsolatokban látják. Ilyeneket pedig elsősorban a szocialista országokkal, a Szovjetunióval létesíthetnek. A dán kommunisták ott vannak az ország megújításáért folytatott harc élvonalában. A DKP jelölteket állít mind a 103 körzetben, s azon van, hogy az országban egy új, baloldali többség jöjjön létre. Carter sajtóértekezlete
