Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-23 / 45. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. február 23. H szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta napján Ünnepi gyűlés Moszkvában A szovjet főváros dolgozóinak és a moszkvai helyőrség katonáinak képviselői tegnap ünnepi gyűlésen vettek részt a szovjet hadsereg és a haditengerészeti flotta megalakulásának 59. évfordulója alkalmából. Nyikolaj Ogarkov marsall, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke, a honvédelmi miniszter első helyettese a gyűlésen elhangzott beszédében rámutatott: „a szovjet nép, amely építi a kommunizmust, mélységesen érdekelt a béke megőrzésében.” — Az utóbbi években az SZKP bölcs politikájának, a szocialista közösséghez , tartozó országok együttes tevékenységének eredményeképpen a nemzetközi kapcsolatok fejlődésében pozitív változás következett be: fordulat a hidegháborúból a feszültség enyhülése felé, a nemzetközi élet gyakorlatában a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés elveinek rpeghonosodása felé — mondotta a marsall. — Ugyanakkor az SZKP úgy véli —, hangsúlyozta Nyikolaj Ogarkov —, hogy a békés fejlődés jelenlegi szakaszát az osztályharc éleződése jellemzi a nemzetközi küzdőtéren. Az agresszív imperialista erők szítják a fegyverkezési hajszát, minden eszközzel próbálják akadályozni a feszültség enyhülését. — Az SZKP és a szovjet kormány ezért békeszerető politikáját összekapcsolja az imperialista államokkal szemben tanúsított állandó éberséggel, és olyan színvonalon tartja a Szovjetunió védelmi potenciálját, hogy senki ne kockáztassa békés életünk megzavarását — mondotta végezetül a marsall. Leszerelési bizottság Szovjet javaslat Genfben Az ENSZ leszerelési bizottságának tegnapi ülésén a Szovjetunió képviselője beterjesztette a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásáról szóló szerződéstervezetet. Mint emlékezetes, a szovjet javaslatot egyhangúlag jóváhagyta az ENSZ közgyűlés 30. és 31. ülésszaka. Az ENSZ közgyűlésének a szovjet javaslattal kapcsolatos határozatai felszólították az atomhatalmakat, hogy a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásáról szóló szerződés megkötése céljából kezdjenek tárgyalásokat 25—30 atomfegyverrel nem rendelkező országgal. Viktor Lihacsov, a Szovjetunió képviselője a leszerelési bizottság tegnapi ülésén elhangzott felszólalásában aláhúzta a nukleáris kísérletek általános betiltását célzó ENSZ határozatok mielőbbi megvalósításának szükségességét. A moszkvai atom- csend-egyezménnyel elkezdett; folyamatot a nukleáris fegyverkísérletek általános betiltásával kell befejezni. A feltételek erre teljes mértékben megértek — hangoztatta a szovjet delegátus. Küldöttség élén Hanoiba érkezett Borbándi János miniszter, elnök-helyettes, hogy részt vegyen a magyar-vietnami gazdasági és műszaki tudományos együttműködési bizottság VI. ülésszakán. A képen: a vietnami főváros repülőterén Do Muoi miniszterelnök-helyettes köszönti Borbándi Jánost. (Telefotó: - KS) MOSZKVA Moszkvában tegnap megtartották az orenburgi gázvezeték építésében résztvevő országok kormányközi bizottságának ülésszakát. A 3. ülésszakon Mihail Leszecskó szovjet miniszterelnök-helyettes elnökölt. A tanácskozáson részt vett magyar delegációt dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes vezette. A gázvezeték építésének helyzetét elemezve a tanácskozás megállapította, hogy a nemzetközi együttműködés keretében épülő létesítményen tavaly 1200 kilométer hosszúságú vezetéket fektettek le és a terveknek megfelelően folytatódott a szivattyúállomások, utak és egyéb kiegészítő létesítmények építése is. * * * Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke terjedelmes cikket írt a Pravda keddi számában az SZKP történelmi tapasztalatairól. BERLIN Február 21-én és 22-én Berlinben tanácskozást tartottak a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió külügyminiszter-helyettesei. Véleménycserére került sor kölcsönös érdeklődésre számot- tartó nemzetközi kérdésekről. VARSÖ Viktor Georgijevics Kulikov, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka lengyelországi látogatását befejezve tegnap hazautazott. BUKAREST Nicolae Ceausescu, a Román KP főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke tegnap afrikai körútra indult: hivatalos baráti látogatást tesz Mauritániában, Szenegálban, az Elefántcsontparton, Ghánában és Nigériában. Hz 1970-es véres események óta először Jordán—palesztin párbeszéd Anvar Szadat egyiptomi elnök tegnap kijelentette, meggyőződése szerint mind a palesztinok, mind a jor- dániaiak egyetértenek abban, hogy Jordánia és a palesztin állam között szövetségi kapcsolatot kell teremteni. Az egyiptomi államfő Louis de Guiringaud francia külügyminiszterrel tartott háromnegyedórás megbeszélése után — tárgyalópartnerével — sajtóértekezletet tartott. Kifejtette, hogy a szóbanforgó palesztin— jordán kapcsolatokat még a genfi közel-keleti békekonferencia munkájának felújítása előtt létre kell hozni. Mint mondotta, konföderációra, vagy olyan államszövetségi kötelékre gondol, amely például jelenleg Egyiptom, Szíria és Líbia között áll fenn. Palesztin delegáció érkezett tegnap Damaszkuszból Ammanba Khaled Fahum- nak, a Palesztin Nemzeti Tanács elnökének vezetésével. Az esti órákban kezdődött tárgyalások célja az immár több, mint hat évvel ezelőtt megszakadt palesztin—jordán párbeszéd újrakezdése. Az öttagú palesztin küldöttség Hasszán Ibrahim külügyi államminiszterrel, Mudar Badrán kormányfővel és Husszein királlyal folytat majd megbeszélést. A tanácskozások várható témái az 1970-es jordániai véres események óta megszakadt kapcsolatok újrafelvétele (Husszein király ekkor űzte ki az országból a palesztin fegyvereseket) a genfi közel-keleti konferencia munkájának felújításával kapcsolatos arab elképzelések összehangolása, és egy palesztin állam létrehozásának esélyei lesznek. Fahum Ammanba érkezesekor adott' nyilatkozatában kijelentette, hogy a palesztin fél kész „új lapot nyitni” a Jordániához fűződő kapcsolatokban, ugyanakkor hozzátette, hogy a több éve megszakadt párbeszéd után nem várható minden kérdés egyidejű megvitatása. Mint mondta, a küldöttség látogatásának célja az arab szolidaritás megőrzése, amely elengedhetetlen feltétele a közös célok elérésének. „Teljes izraeli kivonulást követelünk a megszállt arab területekről és a palesztin nép nemzeti jogainak helyreállítását” — mondotta Fahum. David Owen az új angol külügyminiszter Dr. David Owen külügyminiszteri kinevezése kétségtelenül az év első politikai szenzációja Angliában. A 38 éves politikus nemcsak a kabinet legfiatalabb tagja, hanem a nemrég elhunyt Eden óta a legfiatalabb korban kapta meg az angol kormány egyik legrangosabb posztját. Dr. David Owen 1938-ban született középosztálybeli családból. A cambridge-i egyetemen orvosdoktori diplomát szerzett, majd idegorvosi szakképesítést. Egy sikertelen próbálkozás után (1964) két évvel, 1966-ban parlamenti mandátumot szerzett Plymouth-ban. Pályája ettől kezde meredeken ívelt felfelé, előbb a hadügyminisztériumban kapott megbízást, majd a munkáspárti kormány választási veresége után 1970-ben hadügyi szóvivő lett az ellenzéki árnyék- kormányban. 1972-ben Roy Jenkinsszel együtt távozott az árnyékkormányból, mert Harold Wilson pártvezér átmenetileg elvetette a közös piaci csatlakozást, ívűkor a Munkáspárt 1974-ben újra kormányra került, Owen az Egészségügyi Minisztériumban tűnt fel és rövidesen államminiszter lett. Tavaly szeptemberben a kormányátalakításkor Callaghan a külügyminiszter első helyettesévé tette . államminiszeri rangban, Crosland megbetegedése után pedig belekóstolt a brüsszeli miniszteri tanács vezetésébe is. ö vezette a halászati tárgyalásokat a Közös Piac nevében a Szovjetunióval. Owen eddig kimondottan a Közös Piac szakértője, más külügyi területen még nem szerzett tapasztalatot. Devid Owennek amerikai felesége van és két fiukkal Plymouth-ban élnek. Beszédes számok Az évi költségvetés minden ország életében vezérfonal a cselekvéshez. A figyelmes tekintet számára ezek a számok nagyonis beszédesek: sokmindent elárulnak egy- egy kormány nemcsak gazdasági, hanem politikai terveiről is. Nem nehéz megjósolni, hogy az Egyesült Államok kormányának most beterjesztett költségvetési indítványa a szokásosnál is jóval nagyobb érdeklődést kelt. Miért? 1. A választási kampány zajos időszakának vége, most a „szürke hétköznapok” következnek. A kampány idején sok mindent lehetett mondani, ami később módosítható, sőt visszaszív- ’ ható. A költségvetési javaslat viszont az Egyesült Államok új kabinetjének első olyan dokumentuma, amiben egész sor hazai, sőt nemzetközi kérdésben — köztük nem egy bonyolult, létfontosságú kérdésben, le kellett tenni a garast. Méghozzá a szó szoros értelmében, hiszen pénzről, méghozzá nagyon sok pénzről van szó. Márpedig a pénz minden országban fontos tényező és ez aztán különösen érvényes az USA-ban. 2. Mivel a két amerikai mammutpárt programja között szinte nincs különbség, a költségvetés alkalmas arra, hogy a közvélemény legalábbis megsejtsen valamit a kabinet bel- és külpolitikai profiljából. Mik az első benyomások? Carter, aki georgiai kormányzóként egyebek között takarékossági intézkedéseivel szerzett híveket magának, államfőként is megpróbálkozik ezzel, de költségvetési egyensúlyt ő is csak „a nyolcvanas évek elejére” ígér. A javaslatból az is kitűnik, hogy adócsökkentésekkel és némi szociálpolitikai injekciókkal igyekszik megélénkíteni a gazdasági körforgást. A világ számára a katonai költségvetés számai a legfontosabbak. A földön katonai célokra elköltött évi 300 milliárd dollárból az USA egyedül százhúsz (!) milli- árdot költ — tehát nem a kampány alatt megígért 5— 7, hanem 2,75 milliárd dollárral kevesebbet a Ford- kormány által beterjesztett tervezetnél. Van a költségvetési javaslatnak egy mondata, ami alighanem széleskörű — és valószínűleg ironikus — visszhangra számíthat. Eszerint a Közép-Európában állomásozó amerikai erők „elegendőek a hagyományos fegyveres erők egyensúlyának fenntartására” ebben a térségben. Miért érdekes ez? Mert a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon pontosan ennek az ellenkezőjét állítják a NATO-országok delegátusai ... Két évvel a későbbi II. Miklós cár után, 1870-ben megszületett Ilja Ul- janov felszabadult jobbágyból lett körzeti tanfelügyelő és egy volgai- német orvos lánya, Marija Blank harmadik gyermeke, Vlagyimir. A színhely Szimbirszk volt, a Volga középső szakaszánál. Nyáron gőzösök pöfögtek erre és fehér vadvirágok borították a partot, a folyó feletti dombokról pompás kilátásban gyönyörködhetett a szemlélődő. Télen itt is csak a szán suhant a szél fútta utakon, a vasút nem ért el idáig. A rőt hajú, zömök testalkatú Vo- logya nagyokat úszott a Volgában, órákon át gombászott a városszéli erdők hűvös homályában. A bizonyítványosztás az Uljanov gyerekek számára afféle szertartás volt; a tanügyi tanácsos otthon is jó nevelőnek bizonyult. A gyerekek sorra járultak a családfő elé, kezükben a nyitott értesítővel. A dolog Vologya esetében volt a legegyszerűbb. A kisfiú hazajött és már messziről kiáltotta: — Mindenből kitűnő! Vlagyimir Iljics Lenin 1922-ben azt írta egy kérdőívre, hogy 1886 óta ateista. Akkor, a szeme láttára halt meg szívrohamban az apja. 1887-ben bátyját, négy más egyetemistával együtt letartóztatták Pétervárott. Az Ohrana, a cári politikai rendőrség azzal vádolta őket, hogy végezni akartak a cárral, III. Sándorral, akit robosztus termete miatt Medvének neveztek. A fiatal Uljanov büszkén bólintott: — Ügy van, csak sajnos nem sikerült. 1887-ben Alekszandr Uljanovot felakasztották. Szimbirszkben virágba borultak a fák, amikor öccsét, a végzős középiskolások osztályelsőjét kihívta a szakállas pedellus. Vlagyimir meghallgatta a hírt és tudta, hogy mindentől el kell búcsúznia, amit szeretett: kivégzett forradalmár hozzátartozóinak nem lett volna maradásuk Szimbirszkben. Mielőtt elhagyta a várost, tisztelettudóan elbúcsúzott az iskola direktorától, apja kollégájától, Pjort Ke- renszkijtől. Igen, Alekszandr Ke- renszkij, az Ideiglenes Kormány későbbi elnökének édesapjától, Kazányban beiratkozott az egyetemre. Hamarosan belekeveredett egy diákmegmozdulásba és a családnak Kazányt is el kellett hagynia. Szamarába költöztek, ott végezte el az egyetemet, négy év helyett tizenkét hónap alatt. És — szokás szerint — kitüntetéssel. Kisembereket, munkásokat, parasztokat védett a bíróság előtt. De a bírák az esetek többségében elítélték védenceit. A fiatal Uljanov megértette, hogy a bíróságok a fennálló rendet védik, azt pedig akkor már tudta, hogy a renddel nagy baj van. Ettől már csak egy lépés volt a felismerés, hogy bátyja tévedett, amikor azt hitte, ha megöli a cárt, megváltozik a világ. II. Sándort megölték, — és utána III. Sándor következett ... Vlagvimir megismerkedett Marx műveivel és tudta, hogy kérdéseire megkapta a keresett választ. Tudta, hogy amit olvas, valami egészen más, mint az anarchisták lobbanékony, megbízhatatlan romantikája: maga a felismert és tudományosan rendszerezett igazság. Miközben a leendő cár, Nyikolaj Romanov élte a trónörökösök tétlen életét, Vlagyimir Uljanov egy életre eljegyezte magát Marx tudományos igazságával. Megértette, mondta anyjának, hogy a forradalmat a városi proletariátusnak kell vezetnie, munkásság jobbára a fővárosban van, tehát odautazik. Marija asszonynak Petrográd nem egyszerűen az ország fővárosa volt, hanem az a város, ahol a fiát felakasztották. És most oda indul a másik fia is. 1893-ban, három esztendővel Miklós koronázása előtt apja viseltes felöltőjében és kalapjában Pétervárra érkezett a huszonhárom éves Vlagyimir Iljics Uljanov. Meg akarta változtatni a világot és ehhez egyetlen fegyvere volt: a felismerés, hogy minden oroszok cárjának félelmetes gépezetét elsöpörheti egy áradat: a népé. Jót nevetett volna bármelyik jövendőmondó — akkoriban csak úgy nyüzsgött tőlük „Szent Oroszország” — ha valaki a kopott, korán kopaszodó jogászra mutat és azt mondja: ez a fiatalember felforgatja majd először a világ egyhatodát, azután a világot. Milyen volt a város, ahová az ifjú Lenin megérkezett? A szezon újévkor köszöntött a havas Pétervárra. Nagyböjtig tartott a koncertek, bálok, bankettek, magánzsúrok, operai esték láncolata. Színház után az inasok és komornák felsegítették a bundákat, a kocsisok, akik addig tenyérdörzsöléssel és némi vodkával melegítették magukat, kitárták a hintók ajtajait. A kocsik sorra álltak meg a drága vendéglők előtt. A banketten libériás lakájok hordták a pezsgőt rendjelekkel teleaggatott uraknak és egymás toalettjeit féltékenyen mustrálgató hölgyeknek. Eljött a Rózsabál, a Fehér Bál és eljött a bálok bálja, az udvari bál a Téli Palotában. A falak mentén orchideás kosarak és pálmák emlékeztettek egy olyan világra, amelyet januárban sem borít hó. A folyosókon hófehér egyenruhában merevedett szoborrá a Kozák Kíséret, másutt a Preobrazsenszkij-ezred skarlátvörös uniformisai izzottak. Nyolc óra harminc perckor háromezer vendég moraja hirtelen elhalkult, a szertartásmester hármat koppintott botjával és érces hangon kiáltotta: „Ö Cári Felségeik!” Senki sem számolta, hogy egy szezon alatt a viborgi városrészben hány gyermek halt meg az éhségtől és a hidegtől. Harmat Endre KÖVETKEZIK: Temetés, koporsó nélkül.