Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-23 / 45. szám
1977. február 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egy asszonybrigád a megoldásért Munkaerőgondok a Tisza Cipőgyárban Ez is a tízéves gyes — röviden és velősen ezt lehetne mondani innak a vizsgálatnak tanulmányozása után, amely a napokban készült el Martfűn, a Tisza Cipőgyárban. A Várnai Zseni szocialista brigád asszonyai azt kutatták: mit lehetne tenni a gyermekgondozási segélyen levők pótlására, mi a kiút a gyár és a családok közös érdekében? 1976. végén meleg hangú levelet és adatlapot kaptak munkahelyüktől azok a fiatalasszonyok, akik otthonukban kisgyermekük nevelésével töltik idejüket. A címzettek több mint negyven százaléka, — négyszáz asszony — válaszoltak is a megkeresésre. Sokan külön levelet is írtak, amelyben javaslatodat, kéréseket találtak a vizsgálódók. Óvodai, bölcsődei felvételekről kérdeztek, érdeklődtek a munkabérek változásáról, s voltak olyanok is, akik továbbtanulási szándékukat jelentették be, míg „csak” édesanyák. A beérkezett adatlapok szerint a szülési szabadságon és gyermekgondozási segélyen lévő asszonyok 86 százaléka harmincévesnél fiatalabb, s húsz százalékuk újra szült a gyes ideje alatt. Szakképzettség dolgában sajnos rossz a helyzetük, kétharmaduk betanított munkás. Munkás, mert a gyermekgondozási segélyesek többsége — 81,7 százaléka — futószalag mellett dolgozott. Megírták azt is őszintén, hogy nem tudják, visszajöhetnek-e a gyárba dolgozni, mert a két műszak miatt kilátástalan gyermekük elhelyezése bölcsődében, óvodában. Mások, a bejárás, napi utazás miatt szívesen munkahelyet változtatnának. Köztudomású, hogy a Tisza Cipőgyár nagy körzetben foglalkoztat bejárókat. A mostani felmérés szerint csak az anyagyár közeléből, huszonöt településről érkezett válasz bejáró asszonyoktól. Ez fölvetL.a környező községek bölcsődei, de főleg óvodai és napközi fejlesztésének szükségét is, ami korántsem könnyű dolog. Ha mégis lehetséges lenne, az édesanyák akkor is csak egy műszakot vállalhatnának, hiszen kétműszakos óvoda nincs, nem is lehet sok meggondolásból. Az már azonban vita témája lehet: indo- kolt-e, hogy a gyermekintézményekben általában csak szeptemberben van felvétel? Anyagi gondokkal küszködnek a gyermekgondozási segélyen lévők. Fiatal házasok többnyire, sokuknak első és legfontosabb törekvése, hogy saját lakása legyen. Nem kis részük egyedül neveli a gyerekét, mert a férj sorkatona. A vizsgálódások eredményeiből a Várnai Zseni brigád kidolgozta javaslatait is a gyermekgondozási segélyen lévők érdekében. Kommunista műszakkal és minden lehetséges eszközzel bővíteni kell a martfűi, gyári gyermekintézményeket. A környező községekben célszerű lenne alakítani, a gyári munkarendhez igazítani a gyermekintézmények nyit- vatartását — állapítják meg. Szükség esetén azt is mérlegelni lehetne, hogy a kis távolságról bejárók gyerekeit a martfűi intézmények fogadják be. (Nem bizonyos, hogy osztatlan öröm lenne, s kihasználnák a lehetőséget, hiszen kisgyerekkel bejárni kényelmetlen, egészségtelen is ...) Ugyanígy még a kétműszakos bölcsőde és óvoda is szerepel a javaslatok között. A kismamák továbbtanulása érdekében azt szorgalmazza az asszonybrigád, hogy az előadások, tanfolyamok látogatási ideje alatt Martfűn és Tiszaföldváron találjanak megoldást a gyermekek foglalkoztatására. Akár nyugdíjas óvónők és gyermekgondozók, akár pedig a földvári óvónőképző szakközépiskola segítségével. Kérik, hogy tegyék lehetővé anyák és gyermekeik kedvezményes üdülését is. A Tisza Cipőgyár, — amelynek létkérdés a munkásasszonyok megtartása — már eddig is sokat tett, hogy a kismamák visszatérjenek korábbi munkahelyükre és munkakakörükbe. Ezt szolgálták a kismamatalálkozók, a különböző tájékoztatók a vállalat eredményeiről, a szakszervezeti szociális segélyek, az anyáknapi üdvözletek, s a névadóünnepségek gyári szokásai is. Az is említésre méltó, hogy a lakáskérelmek és kölcsönök odaítélésénél azonos jogok illetik meg a távollévőket a dolgozókkal. A közelmúltban — bár ez a gépek, berendezések kihasználása szempontjából csak szükségmegoldás —• három egyműsza- kos tűzödét, s egy hatórás futószalagot is szerveztek a kisgyermekes asszonyoknak. A felmérés tanulmányozása után a gyári szakszervezet, a munkaügyi osztály, s más szervek is gondos terveket készítenek a kismamák, s a nagy gyári közösség helyzete javításáért. — sj — Ki minek mestere? A díjból házat épít Telexen érkezett a hír. Pillanatok alatt szétfutott az üzem minden sarkába: Józsa nyert, Józsa első lett. A túrkevei AFIT II. szerelőműhelyének szakmunkása, aki ezekben a hónapokban már technikus — boldogan fogadta a gratulációkat. Az öregebb szakik bólogattak: „Mondtam én, hogy rendes gyerek ez az Imre...” — Hogyan kezdődött a verseny? — Véletlenül csöppentem bele. Kicsit kiborultam, betegszabadságon voltam. Amikor visszajöttem, mondja a szakszervezeti bizalmi, ne haragudj, beneveztelek. Mit tehet az ember, ha benevezték? Aztán verseny közben megjött az „étvágyam”. A vállalati Ki minek mestere vetélkedőn harmadik lettem. Következett a tröszti. Az AFIT tizenkilenc vállalatától jöttek a gyerekek. Gyerekek? Huszonévesek, mint én. Azt mondta a főnököm, ha helyezést érek el, kapok égy forint órabéremelést. — S kapott... — Igen, mert első lettem. Ezután jött az országos verseny. Itt a dobogó harmadik helyére kerültem. — Mi volt a versenyprogram? — Szakmai és politikai kérdésekre kellett válaszolni írásban. Azután következett a gyakorlati munka: egy Ikarus 211-es futóművét javítottuk, majd jött a szóbeli. Ezen elakadtam egy kérdésnél: az ifjúsági törvényről volt szó. Tudom, hogy hol, mert azóta az utolsó betűig átnéztem, így lettem harmadik... — És autószerelő? — Gimnázium után latolgattam: autó vagy színház. Sokat szavaltam régebben. Terveztem, esetleg színiiskolára jelentkeztem, aztán maradtam Túrkevén az AFIT-nál. Tátra és IFA teherautók motorját javítjuk, Kineveztek csoportvezetőnek — tizenhét ember napi munkáját és minden problémáját kell figyelemmel kísérnem. Van ebben a társaságban tizenhat és ötvenkilenc éves is. — Jó vezetőnek tartja magát? — Amikor átvettem a csoportot fél évig tartott az „ismerkedés”. Felmértük egymás erejét, kiben mire lehet számítani, kire hogyan lehet hatni? Ügy érzem jó kollektíva alakult ki. Csak annyit kell mondanom, hogy legyen szíves, vagy légy szíves, és csinálják. Hogy jó vezető vagyok vagy sem nehéz magamban eldönteni. Az biztos, kicsit meghatódtam, amikor azt mondták a csoportban néhányan: ha onnan elhelyeznek, akkor ők elmennek. — Milyen a kapcsolat a KISZ-alapszervezet és az üzem között? — Az egyes műhelyben jó, nálunk a kettesben most kezd kialakulni. Volt itt egy idősebb szakmunkás- gárda. Mondogatták: „így a fiatalok, úgy a fiatalok...” De sok mindenben nem akartak engedni. Most már részt vesznek a KISZ-esek a mozgóbér elosztásánál, ott vagyunk a legfontosabb megbeszéléseken, értekezleteken. Szóval az üzemi háromszög kezd négyszög lenni. — Visszatérve a versenyre: miért volt jó és hasznos, mi az amit másképpen kellett volna tenni a rendezőknek? — Aki szereti ezt a munkát, az próbára teheti az erejét. Elő kell szedni soksok újságot, könyvet, szaklapot. Megtudhatja: itt ezt így csinálják, amott úgy. És nem lényegtelen az anyagi oldala sem ... Kevés viszont a propaganda. Többet érdemelne a verseny. Az a véleményem, itt az üzemben is dolgozik nyolc-tíz fiú, akik biztos helyezést értek volna el a tröszti vetélkedőben. Javítani kellene a szervezésen is. Mi a teherautójavítók az üzemi fordulóban kérdéseket kaptunk: a személygépkocsikról. Aki tudta tudta, aki nem, az kiesett... A saját bőrömön éreztem, többet kell foglalkoznunk a külpolitikával is. Rendszeresen, szervezetten. — Beszélt az anyagiakról. — Mindenhol kaptunk díjakat. Én, ahogy mondtam, még órabéremelést is. A Ki minek mestere versenyben öszesen tíz és fél ezer forintot nyertem, örült neki a család, a feleségem, a kisfiam. Kell a pénz, házat építünk. Ki minek mestere? Józsa Imre az autószerelésé. Házat épít, s a többiek — a csoporttagok, a munkatársak segítenek. Közben néhányan, főleg a fiatalabbak gyakorta mondogatják: jövőre én is megpróbálom. Van-e a versenynek jobb propagandistája, mint egy dobogós helyezés? Különösen, ha huszonévesen éri el az ember. H. J, Beruházások az export növelésére Háromezer-nyolcszáz lakás Nehéz évet zárt a mezőgazdaság Szolnok megye fejlődése 1976-ban Az 1976-os évet a korábbiaknál nehezebb körülmények között kezdtük el. Közismert tény, hogy részben a külgazdasági helyzet, részben a szűkösebb beruházási pénzeszközök és a már csak kismértékben bővíthető munkaerőforrás következtében az előrehaladás útja döntően csak a társadalmi termelés hatékonyságának növelése lehet A megyei cselekvési program az 1976. évi feladatok között első helyen emelte ki, hogy „növelni kell valamennyi ágazatban a termelés hatékonyságát, ezen belül a munka termelékenységét, biztosítani kell az ésszerűbb és takarékosabb munkaerőgazdálko- dást." A megyei pártbizottság 1976. december 10-i állásfoglalása szerint „az idei javuló munka eredménye, hogy alapvetően tervszerű a megye gazdaságának fejlődése, a kibontakozó pozitív tendenciák egybeesnek a cselekvési program követelményeivel.” A következőkben az 1976-ban elért fejlődést és a gazdálkodás gondjait vizsgáljuk a statisztikai adatok tükrében. Beruházás és építés A megyei székhelyű szocialista szektorban 1976-ban hét százalékkal kevesebb összeget fordítottak beruházásra, mint 1975-ben. Módosult a beruházások anyagi-műszaki összetétele, melynek a legfontosabb jellemzője, hogy a gépberuházások hányada növekedett (39 százalékról 43 százalékra). A megyében jelentős számú olyan beruházás kezdődött, amelyek majd az üzembelépés után főként exportra termelnek, illetve áruikkal importot takarítanak meg. Az építőipar építési-szerelési munkáinak volumene a megyében mintegy három százalékkal nőtt, vagyis elmaradt a megyei hat százalékos előirányzattól. Ennek legfőbb oka, hogy az építőipari szövetkezetek termelése tizenhárom százalékkal visszaesett, amit a létszám és a termelékenység egyidejű visszaesése okozott. A lakásépítési célkitűzés megvalósult a megyében, több mint háromezernyolcszáz lakás épült. Ennek egy- harmadát a szocialista építőipar készítette a többi pedig magánkivitelezésben épült. Az átadott lakások közül mintegy nyolcszáz az az állami, kevesebb, mint 1975- ben volt. Viszont a magánerőből (OTP kölcsönnel és anélkül) épült lakások száma (mintegy háromezeregyszáz) öt százalékkal növekedett, melyből jelentős a munkáslakás. Ipar és mezőgazdaság Az ipari termelés 6,9 százalékkal növekedett, jóval gyorsabban az országos átlagnál és az előző éveknél. A munka termelékenysége közel hat százalékkal javult, és ez 81 százalékban képezte a termelés növekedésének forrását. Különösen ki kell emelni a megye élelmiszeriparának tevékenységét, mivel az országos egy százalékos növekedéssel ellentétben jelentősen nőtt a termelés — a minisztériumi élelmiszeriparban kilenc százalékkal — és egyes cikkekből (lisztből, vágott baromfiból, tejből és cukorból) jóval többet dolgozott fel, mint az előző évben. De a minisztériumi gépipar is hét, az építőanyagipar nyolc százalékkal és különösen a kőolaj- és földgázbányászat igen jelentősen növelte termelését. A tanácsi iparvállalatok és a szövetkezetek termelésének bővülése pedig tíz százalék felett van. A hatékonyabb termelésben szerepet játszott a belső tartalékok fokozottabb feltárása és az export növelése, így a termékszerkezet korszerűsödése gyorsabb volt, mint a korábbi években (például új típusú hűtőszekrény, „szabadidő” cipőgyárt- mány-család.) Több vállalatnál javult a teljesítménybérben dolgozók aránya, és felülvizsgálták a laza normákat. Az ipar 1976tban tíz százalékkal értékesített többet az 1975. évinél, míg az export tizenhat százalékkal növekedett. Különösen a szövetkezetek exporthányada volt magas. Meg kell azonban említeni* hogy a belföldön eladott áruk volumene valamelyest mérséklődött. A mezőgazdaságban a személyi és tárgyi feltételek adva voltak a négy százalékosra tervezett termelésnövekedés elérésére, az aszályos időjárás miatt azonban ez az ágazat nehéz évet zárt. A növénytermelés szerkezete a megyei célkitűzéseknek megfelelő volt 1976-ban, vagyis a szántóterület hasznosítása javult és növekedett a cukorrépa, a napraforgó, a burgonya és a zöldségfélék vetésterülete. A legfontosabb növények közül különösen búzából rekordtermést értek el, de az őszi terméseredmények elmaradtak az 1975. évitől. Jellemző, hogy a megyében rizsből a hektáronkénti terméshozam tizenegy mázsa volt, míg 1975-ben 25 mázsa. A kukorica átlaghozama a nagyüzemi gazdaságokban 33,6 mázsa, alig több mint kétharmada az 1975. évinek. A termelési rendszerekben termesztett kukorica és cukorrépa átlagtermése jóval magasabb, mint a nagyüzemek átlaga. Az állattenyésztési kedv fokozódását mutatja, hogy az állatállomány növekedett. Sertésből például tíz-tizenöt százalékkal többet tartottak mint egy évvel korábban. Az anyaállomány minden állatfajnál magasabb, és emiatt az 1977. évi kilátások kedvezőek. A mezőgazdaság felvásárolt búza és tehéntej meny- nyisége tíz százalékkal, a burgonyáé — a kevesebb termés ellenére — kétharmaddal meghaladta az 1975. évit, a zöldségfelvásárlás is elérte az egy évvel korábbi mennyiséget. A gazdasági eredményekkel szoros összefüggésben, a természetbeni társadalmi juttatásokat és az önfogyasztást nem tartalmazó kész- pénzbevétel mintegy 2 százalékkal bővült és hét milliárd forintot tett ki. Növekedési üteme kisebb az országosnál, mely hét százalékos, és ennek fő oka, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatos bevétel a megyében öt százalékkal kisebb volt az 1975. évinél. Különösen a kisüzemi gazdaságok zöldség-gyümölcs és húsértékesítése esett vissza. A bér- és bérjellegű bevétel közel hat százalékkal, a fizikai dolgozók átlagkeresete pedig az iparban hat, a kereskedelemben négy százalékkal nőtt. Az áremelkedés elérte az öt százalékot. Lakosságunk takarékoskodása továbbra is jelentős, hiszen a betétkönyvekben elhelyezett pénzösszeg az év végén túlhaladta a három milliárdot, ez tizenkét százalékkal több az egy évvel korábbinál. Az életkörülmények alakulása Az áruellátás — a zöldséggyümölcs és időnként a hús kivételével — ez évben is egyenletesnek bizonyult. A kiskereskedelem eladása — folyó áron, — hét, a szolgáltatások értéke nyolc százalékkal nőtt. A kiskereskedelmi forgalmon belül a ruházati eladás mérséklődött, míg a bolti élelmiszereké tíz, a vegyes iparcikkeké pedig hét százalékkal emelkedett. Az élelmiszerek árszínvonalának hét százalékos növekedése azonban jelentős vásárlóerőt kötött le. Ez évben — egyebek között — mintegy 11 ezer, hűtőszekrény, hétezer mosógép, 2 ezer személygépkocsi, 9 ezer televízió „talált gazdára.” A gyermekintézmények bővülése következtében mérséklődött a bölcsődei és óvodai felvételre várakozó gyermekek száma. 1976.-ban Tiszafüreden 60 személyes bölcsőde, Kisújszálláson, Mezőtúron és Túrkevén pedig óvoda épült. Jelenleg mintegy 2 500 bölcsődei és 13 800 óvodai hely van a megyében. Mérséklődött az orvoshiány, de az év végén még mindig 16 felnőtt és 7 gyermekorvosi körzet volt betöltetlen. A kórházi ágyak száma 268-cal nőtt és év végére túlhaladta a háromezret. Az általános és középiskolák tanterem-gondjai enyhültek. így például a váltakozva használt általános iskolai osztálytermek aránya az 1975. évi 33 százalékról 27-re mérséklődött, bár még magas a megyeszékhelyen (54 százalék.) Megkezdte működését Szolnokon a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola kihelyezett tagozata. * * * Az 1976. év összességében tehát — a körülményeket fi- gyelembevéve — sikeresnek tekinthető, még akkor is, ha a tervezetthez képest szerényebb életszínvonal-javulást eredményezett. A megye lakossága helytállt munkájában, gyarapodott anyagiakban és szellemiekben egyaránt. Végső Zoltán Mezőtúrról Moszkvába A moszkvai olimpiára készülő eredményhirdető táblákhoz szállítanak 150 ezer lámpafoglalatot a Kontakte mezőtúri gyárából. Képünkön Hegyi Józsefné a szerelőszalagnál,
