Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-13 / 10. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. január 13. Tudomány és enyhülés Van-e közvetlen összefüggés az össz­__taB C MnCllen európai békés célú t udományos együttműködés kibontakoztatása és a fegyverkezési verseny korlátozása kö­zött? Negatív példával lehet a választ a leg­találóbban megvilágítani. A légkör ipari szennyeződése elleni küzdelemnek kevés igazi eredménye lehetett, amíg az atmoszférát a kü­lönféle égéstermékeken, füstökön és gázokon kívül még valami más is szennyezte: azok az anyagok, amelyek a folytatódó atomkísér­letek következtében kerültek a légkörben, on­nan a csapadékba... Amióta a részleges atomsorompó-egyezményhez az államok na­gyobb része csatlakozott, a helyzet megválto­zott — és jó irányba fordult Azon a tudo­mányos konferencián, amelyet nemrég Buda­pesten rendezett az Országos Béketanács, Straub F. Brúnó Kossuth-díjas akadémikus rámutatott, hogy Földünk atmoszférája most, a hetvenes esztendők második felében kezd ismét emlékeztetni az „atomkorszak előtti” légkörre. Ilyen körülmények között természetesen már fokozott eredményességgel folyhat a ku­tatómunka a légkör olyan mérgezése ellen, amelynek nincs köze az atomkísérletekhez. Egyebek között a probléma mélységes idő­szerűségével kapcsolatos ilyen meggondolások álltak a javaslatkomplexum mögött, amely­nek több testvérpárt küldötte hangot adott a kommunista és munkáspártok 1976. június 29—30-i berlini konferenciáján. A javaslatok realitása több tényezővel is összefügg. Mint Helsinki is tükrözte, a külön­böző társadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett élésének gyakorlata ma már sok­kalta több, mint háború nélküli állapot: kész­ség a feszültségi gócok felszámolására, az együttműködésre a lehetséges szférákban. Ez pedig azt jelenti, hogy az államok közt lét­rejött a bizalom egyfajta minimuma. Ehhez kapcsolódik a második ok: az ilyen tudomá­nyos együttműködés, amely néhány esztendő­vel ezelőtt lehetetlen lett volna, ma tovább erősíti a bizalmat, nehezíti azoknak a dolgát, akik — mintha csak elnézték volna az óra járását — változatlanul a „szovjet veszély” és a „keleti fenyegetés” hazug jelszavaival próbálják a fenyegetettség érzetét felkelteni Nyugat-Európában. És harmadszor — de egy­általán nem utolsó sorban — mind több az olyan terület, ahol elengedhetetlenül szüksé­ges a tudományos kapacitások összegezése, ahol óriási megtakarítást lehet elérni az átfo­gó, Európa keleti és nyugati részét is magá­ban foglaló nemzetközi méretű tudományos munkamegosztással. Ma emellett tért hódít egy ezen túlmutató új felismerés is, hogy kiváltképp a komplex problémák megoldása egyszerűen nem is le­hetséges másképp, mint a legszélesebb körű tudományos összefogással. N. Ivanov szovjet professzor írja a Mirovaja Ekonomika i Mezs- dunarodnüje Otnyosenyija egyik idei számá­ban: „Ami a környezetvédelem problémáit illeti, az általánossá váló tudományos-tech­nikai forradalom időszakában az ember nem tud szabadulni a következtetéstől, hogy az alapvető megoldások csak más központi kér­désekkel együtt képzelhetők el, a nyersanyag- és energia-, a kommunikációs problémákkal s a várostervezési kérdésekkel együtt. Példá­ul olyan gépjármű-motorok kialakítása, ame­lyek nem szennyezik égéstermékeikkel a le­vegőt, nemcsak a természeti környezet újjá­éledését tenné lehetővé, hanem felbecsülhe­tetlen hozzájárulás lenne a közlekedési és a városfejlesztési gondok megoldásához.” Más kutatók a globális megközelítést kívá­nó problémák közé sorolják az alapvető tech­nológiai problémáknak úgynevezett „zárt rendszerekben” való megoldását. Ez azt je­lenti, hogy az iparban — különösen a vegy­iparban — ez a „zárt rendszer” feldolgozná, illetve teljesen ártalmatlanná tenné a káros melléktermékeket. Ez technológiailag teljesen lehetséges, ha nem is könnyű, de olyan óriási anyagi eszközöket követel, amelyeket csakis a fegyverkezési költségvetések csökkentésével lehet előteremteni. Ha ilyen összegek felsza­badulnának, akkor ebből egyébként nemcsak az érintett országok népei húznának hasznot, de Afrika államai, valamint más, harmadik világbeli országok megszabadulhatnának az éhség rémétől — s attól a tehertől, amelyet az évről évre növekvő gabonaimport okoz, amely természetesen önmagában tartósan semmit nem old meg — mert a laboratóriumi méretekben kipróbált eljárásokat minőségileg új típúsu fehérjetartalmú élelmiszerek előál­lítására át lehetne ültetni a nemzetközi gya­korlatba. Ma világszerte 400 000 tudós és ma­gas képzettségű mér­nök csupán pusztító eszközök előállításával, tökéletesítésével foglalkozik. A küzdelem a konstruktív együttműködés fejlesztéséért, az enyhülésellenes erőkkel szemben ebben az összefüggésben nagyon is konkrét tartalmat nyert, mert az emberiség közös problémáinak megoldásáért is folyik. Vajda Péter A Visztula alsó folyása mentén fekvfl vajdasági város, Tó­nin a műemlékekben leggazdagabb lengyel városok közé tar­tozik. Forgalmas kereskedőváros volt már abban az időben, amikor lengyel fóld&n a lausitzi kultúra virágzott. A XV— XVI. században Torun a legnagyobb és legtehetősebb lengyel városok egyike volt. A svéd háborúk idején sokat szenve­dett, a második világháború pusztításait azonban szerencsé­sen elkerülte, s jelenleg a középkornak világviszonylatban Is egyik legjobb állapotban fennmaradt városegyüttese. Torun ' párját ritkító középkori városközpontjában több mint 350 mű­emléket tartanak számon. A műemlékek közül legnagyobb értékű az óvárosi városháza, amelynek legrégebbi részletei a Xin. századból származnak, a XIV. századi Ferde Torony, va­lamint az 1260-ban épült gótikus templom, amelynek neveze­tessége a „Tuba Dei” nevű óriási harang, — a második leg­nagyobb az országban a krakkói Wawel „Zsigmond”-harang- )a! után. Torunban született a nagy lengyel csillagász, Miko- laj Kopernikusz. A műemlékekben gazdag Torun manapság korszerű Ipa­ráról Is hires. Legismertebb ipari üzeme az „Elana” műszál­gyár. Ugyanakkor jelentős tudományos és kulturális központ. Itt működik a toruni ,-\likolaj Kopernikusz” Tudomány- egyetem, a Tömni Tudományos Társaság, számos múzeum és színház. Torun, a hangulatos műemlékváros minden eszten­dőben többszázezer látogatót vonz ide az ország minden ré­széből, számos európai és tengeren túli államból. Ezt a vá­rost valóban minden Lengyelországba látogató turistának fel kell keresnie és beható figyelemmel, végigjárnia. A bolgár parasztok „esztékája“ Bulgáriában 1951-ben ve­zették be a parasztságra is 'kiterjedő ingyenes egészség­ügyi ellátást. Azóta többszö­rösére nőtt a vidéki kórhá­zak, rendelőintézetek és az ezekben dolgozó orvosok, egészségügyi közópkáderek száma. A fiatal bolgár or­vosok a diploma kézhezvé­telét követően legalább há­rom évet vidékien kötelesek eltölteni. A mlezőgazdasági dolgo­zókra vonatkozó nyugdíjtör­vény 1957-ben lépett életre. A bolgár parasztok 1967-től kezdve ideiglenes munka­képtelenség, terhesség, szü­lési szabadság idején táp­pénzben is részesülnek. Tavaly új törvényt hozott a nemzetgyűlés, amely sze­rint a mezőgazdasági dolgo­zók öregségi nyugdíját olyan feltételek szabják meg mint a munkások és alkalmazot­tak nyugdíját. A vidéki lakosság társada­lombiztosításából nagy részt vállaltak magukra az agrár­ipari-komlexumok, salját pénzalapjaik terhére. Erién túj üdülést szerveznek, nyugdíjas klubokat, bölcső­déket és óvodákat építenek, A mezőgazdasági dolgozók üdültetésére a tengerparton, hegyvidékeken és gyógy­fürdőhelyeken 21 üdülő esi 12 vízgyógyászati szanatóri­um áll rendelkezésre. Ezek színvonala megüti a nemzet­közi turizmus céljait szolgá­ló üdülők és szállodák szín­vonallát. A bolgár parasztság részére további üdülők és gyógyüdülők épülnek jelen­leg is a Fekete-tenger part­vidékén és a gyógyforrások közelében. Vendégségben Látogatás Mlada Boleslavban A személygépkocsijairól világhíres negyvenezer la­kosú Mlada Boleslav és a közel száz esztendős Skoda- gyár egyre fiatalodik. A vá­rosban és a gyárban egy­aránt nagyarányú építkezé­seket látni, s kísérőm. Vlas- timil Schulz e város szülöt­te, a Skoda gyár egykori szakmunkása büszkén kalau­zol a város új lakótele­pein, kulturális, egészségügyi létesítményeiben és a nagy­szabású korszerűsítést vég­rehajtó gyárban. A gyármú­zeum maga is új épület, ahol az 1894-ben. készített velocipéd, az 1905-ben gyár­tott személygépkocsi a Voi- turetta LK jelzésű kétsze­mélyes 1100 köbcentis 550 kilogrammos óránként 40 kilométeres sebességre ké­pes autó mellett ott van a legújabb S—742 konstruk­ciós jelzésű gépkocsi család, amelyet az idén már gyárta­nak. Ezek az S—105-ös, az S—105 L, az S—120 L és az S—120 Super típusjelzésű autók, amelyekből ma már kétpercenként egy darab hagyja el a gyár futószalag­jait. A jellegzetes Skoda emb­léma értelmét kutatva több változat közül az látszik leg­valószínűbbnek, ami szerint a gyáralapító Emil Skoda ez­zel a szimbólummal kívánta érzékeltetni jelszavát ”... .A technika szárnyán előre!...” A hatalmas területen fek­vő gyárban a legpraktiku­sabb autóval közlekedni. A szolgálati célra használt — és természetesen itt gyártott személygépkocsik — a gyár saját rendszámtábláját vise­lik. De még így is viszony­lag hosszú időt igényel az egyre bővülő gyár megisme­rése. Az új típusok gyártá­sára több hatalmas csarno­kot hoznak létre és rendez­nek be a legkorszerűbb fél­automata, automatagéjíek- kel, gépsorokkal, automati- kákkal. A prés- és hegesztő­gyártó részlegben a futósza­lagon már az új típusok jel­legzetes karosszériái látha­tók. Az egyik itt dolgozó fran­cia szakember elmondotta. Épül a pozsonyi autógyár igen elégedett a Mlada Bo- leslav-i dolgozók munkájá­val, akiknek egy része a francia cégnél sajátította el a gépek, berendezések üze­meltetéséhez szükséges szak­ismeretet. A látogatóknak mindig a végszerelő üzemben folyó munka a legérdekesebb: hat színben „vonulnak” szorosan egymás mögött a gépkocsik és elsőként — még a futó­szalagon — a gyár munká­sai „utaznak”, dolgoznak bennük; szinte menetközben. Itt öltöztetik, bélelik a ka­rosszériát, szerelik be a több ezer alkatrészt és a gépko­csi lelkét, a motort. A pró­bapadoknál, ahol életrekel- nek a motorok, a már kész gépkocsikban, a kerekek fo» rognak. a gépkocsi azonban még áll. Beszéltem olyan idősebb munkással, aki egy- egy műszak alatt 200—300 kilométert „utazik” a próba- padon. A kész gépkocsi már a „saját lábán” gördül ki a gyárcsamokból. Először a gyári parkírozóterületre jut, majd a gyár saját teherpá­lyaudvarára, ahonnan spe­ciális vagonokban, egész autóvonatok, illetve kamio­nok indulnak a világ min­den tájára. Naponta 700 Skodovka — itt igy becézik ezt a népszerű autótípust — hagyja el a gyárat. A csehszlovák személy­gépkocsitermelés mintegy fe­le külföldön talál vevőre. E téren vezető szerepe van a Mlada Boleslav-i gyárnak, amely az idén termelése 48 százalékát 38 országba ex­portálta. A múlt évben 14 500 Skoda személygépko- cssi jutott el Magyarország­ra, az idén ennél valamivel kevesebb, a jövő évi terv szerint pedig mintegy 10 000 darab, amelynek egyrésze már a legújabb típuscsalád­hoz tartozik. A Skoda-gyár és Csehszlo­vákia egyéb személygépko­csikat előállító üzemeinek fejlesztése, bővítése azonban nem elegendő ahhoz, hogy az évtized végére — mint ezt fejlesztési elképzeléseik elő­írják — a csehszlovák autó­ipar már félmillió személy- gépkocsit állítson elő. Szükségessé vált. egy má­sodik nagy autógyár létesí­tése. Szlovákiában fogadott és tájékoztatott Jan Holub, a pozonyi autógyár vezér- igazgatója. Elmondotta, a szlovák fővárostól mintegy 15 kilométerre 1974 tava­szán megkezdődött és jó ütemben halad az új autó­gyár építése. A 180 hektár­nyi területen — ahova szin­tén ellátogattunk —, több mint félezer épületet, gyár­tócsarnokot hoznak létre és rendeznek be a legkorsze­rűbb hazai, illetve külföldi gépekkel. berendezésekkel, technológiával. A 4,5 milliárd korona ér­tékű beruházás megvalósítá­sa eredményeként az itt dol­gozó 12 ezer munkás évente 50 ezer személygépkocsit, 18 ezer furgont és nagyszámú alkatrészt állít majd elő. A gyártásra tervezett személy- gépkocsik prototípusai már elkészültek. Az 1500 köb­centis motorral ellátott li­mousine rendszerű, Lux, de Luxe és Grand Lux típusú gépkocsik szintén a Skoda márkát viselik majd, de mellettük ott lesz egy má­sik jelvény is, rajta a po­zsonyi vár, stilizált tornyai. Az új konstrukcióról még annyit sikerült megtudni, hogy ötszemélyes lesz, for­májában, alakjában eltér a hagyományos Skoda konst­rukciótól, mert — többek között —. az itt gyártott ko­csikban a motor elöl helyez­kedik el. Az új pozsonyi autógyár — a tervek szerint — 1980-ra kezdi meg terme­lőmunkáját. teljes kapaciátá. sát 1985-re éri el. Oravec János Hírek Romániából Huszonnyolc légszennye­ződés-ellenőrző állomás kezdte meg működését Ro­mánia legnagyobb ipari központjaiban, köztük Gá­láidban, Huniedoarán, Nevo- dariíban és Bukarestben. A legmodernebb automata be­rendezésekkel és műszerek­kel felszerelt állomásokon különböző módszerekkel vizsgálják a levegő szennye­ződését. * * * A jelenlégi ötéves terv­időszakban — a Szovjetunió­val együttműködésben — Romániában is megkezdődik az atomerőművek építése. A nagyjelentőségű terv újabb ■feladatokat állít a román tudósok elé és széles távla­tokat nyit az atomenergeti­kai kutatások területén. * * * Románia idei mezőgazda- sági terve 20,5 millió tonna, gabona begyűjtését, a cukor­répa-, napraforgó. és a zöldségtermelés lényeges nö­velését irányozza élő. Ennek megvalósításához - egyre újabb földterületeket kell mezőgazdasági művelésre al­kalmassá tenni. A jelenlegi ötéves tervidőszakban több új öntözőrendszer épük ß így Romániában az öntözhe­tő területek nagysága 1980- ra eléri a 3 millió hektárt. Szibériai ősnyomtatványok Novoszibirszk környékén az ősi orosz kultúra felbe­csülhetetlen. értékű emlékei kerültek elő. Az egyik tajgai falucska lakói 1967-ben olyan könyv­tárral lepték meg a kutató­kat. amélyet a szibériai pa­rasztok több nemzedéke gyűjtött össze. XVI—XVII. századi könyvek és VXIH— XIX. századi kéziratok talál­hatók a könyvtárban. Ennek hatására Szibériban. immár tíz éve arche o- grafikai ex­pedíciók tevékenykednek. Ezalatt csaknem 1200 ős- nyomtatványt és kéziratot találtak,

Next

/
Thumbnails
Contents