Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-13 / 10. szám
1977. január 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP a gépírónővel vívtam meg a csatát. Megálltak az ujjai a billentyűk felett, és a tőle megszokott cseppet sem nyá- jaskodó modorban megismételtette velem a szót, amelyhez makacsul ragaszkodtam. Végül kölcsönös győzködések után leütötte a két vitatott szót: ártatlanság vélelme. A kézirat, megjárva a „hadak útját” a szombati lapban meg is jeleYit. De ki tudja, hogy, hogyan nem ólomba öntve az ártatlanság vélelméből az ártatlanság védelme lett. (Ügy látszik, nemcsak a gépírónővel, hanem mindenkivel, aki kezébe vette a cikket, meg kellett volna a szócsatát vívni.) Kidühöngtem magam és lehiggadtam. Leültem a gépírónő mellé: írd, légy szíves az ártatlanság védelmiénetk védelmében. Egyetlen betűcsere visszájára fordítja a szó értelmét. Az ártatlanság védelme pontosan az ellenkezője a büntetőjog alapelvének. Az ártatlanságot nem kell védeni, a vétlenséget bizonygatni, annak aki vádol, kell a bűnösséget minden kétséget kizáróan bizonyítani. A törvény szerint valamennyiünkről az ártatlanságot kell feltételezni, vélelmezni mindaddig, amíg az ellenkezője bizonyítást nem nyer. A büntetőeljárási törvény harmadik paragrafusát idézem: „Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg”. Míg a tanácsvezető bíró a Népköztársaság nevében ki nem mondja a megfellebbezhetetlen ítéletet. Csak alapos a gyanú még akkor is, ha többen látták, hogy valaki lopott, csalt, verekedett és ölt, sőt tetten is érték. S az illető gyanúsított is marad, míg a rendőrségi nyomozás be nem fejeződik. A rendőrség az alapos gyanút, a bizonyítékait közli, és vádemelési javaslattal átadja az ügyet az ügyészségnek. Ettől kezdve lesz a gyanúsítottból vádlott, akit az ügyészség csak vádolhat, de nem mondhat bűnösnek. A három esztendeje törvényben is rögzített alapelv nemcsak a bűnüldözőket, az igazság- szolgáltatókat kötelezi, de megfontolásra inti és kényszeríti az újságírót is, aki bármennyire szeretne frissiben részletesen beszámolni egy bűnügyről, csak nagyon szűkszavúan teheti. Ha nem Vigyáz, nagyon könnyen megeshet, hogy még a jogerős ítélet előtt kicsúszik tollából a bűnös szó, tettesnek, sik- kasztónak, csalónak titulálja a gyanúsítottat, vagy a vádlottat. A példák sokaságát említhetném, amikor még egymást követték szenzációs, vértől csöpögő, vagy milliós visszaélésekről hírt adó felháborodott hangú, a közhangulatot befolyásoló cikkek. És később, a jogerős ítélet után már nagyon nehezen lehetett megmagyarázni, hogy a bíróság előtt lefolytatott eljárás miért nem emberölés kísérletéért, miért csupán súlyos testi sértés bűntettében találtatott a vádlott bűnösnek. A tanúk és az igazságügyi szakértők garmadának meghallgatása és a tárgyi bizonyítékok alapján X. Y. főkönyvelő sem milliós sikkasztásban vétkes, csupán a laza bizonylati fegyelem miatt vonták felelősségre. Csupán arról volt szó, hogy a kezdetben a látszat amellett szólt: valóban főbenjáró bűnt követett el, de az eljárás során újabb bizonyítékok kerültek elő, tisztázódtak a homályos pontok, és végül a bűncselekményt egészen másképp minősítették, vagy bizonyítékok, esetleg bűncselekmény híján vádlottat felmentették. honyaluH SSS néha nagyon hosszadalmas. Évekbe telik, míg a jogorvoslati fórumok csúcsán álló Legfelsőbb Bíróság kimondja a végső szót: bűnös, vagy ártatlan. S már a kezdet kezdetén a nagy nyilvánosság előtt az elkövetettnél súlyosabb bűnnel megrágalmazott, vagy ártatlanul vétkesnek kikiáltott emberről alkotott előítéletet egy helyreigazító cikkel már nagyon nehéz megváltoztatni. Ennyit a véletlenek és az ártatlanság vélelmének védelmében. K. K. H árman a több mini sxázból. A megyei tanács fegyvernek! csecsemőotthona jelenleg száztizenhét apróságnak pótolja a családi környezetet. A legkisebbek mind:* össze két-három hete Jöttek a világra, a legidősebb bek pedig két és fél évesek. A kicsikkel - akik közül sokan nevelőszülőkhöz kerülnek majd - több mint ötvenen foglalkoznak a nemrég kibővített otthonban. Á jópofák Kezdetben voltak a cukorrágcsálók, zacskócsörgetők — most pedig vannak a jópofák. A jópofáskodás abból áll, hogy amikor a mozikban elkezdődik a vetítés, hangos, ostoba, trágár megjegyzéseket fűznek a vásznon pergő eseményekhez. Ebben a dologban eltűnt a város és a falu között a különbség: a pesti Üj Tükör klubmozi vetítésén és a tiszafüredi mozi nézőterén egyaránt jelen vannak a „jópofák”. Példálózhatnék karcagi, szolnoki, debreceni, tiszafüredi tapasztalataimmal is. Jelenségről van tehát szó, ami sokkal kellemetlenebb, mint a rágcsálás, a csörgés, vagy az ugyancsak mostanában elterjedt rágógumi-puk- kantgatás. Ez nemcsak fület, érzéseket sért. Legutóbb az „Árvácska” vetítésén, a befejező jelenetkor, amikor a magányos, kivert kisgyerek karácsonyról álmodozva fölgyújtja az istállót, a következő bekiabálást hallottam: „Nézd a marhát, fölgyújtotta!” Körülbelül úgy éreztem magam, mint akinek a temetésén viccet meséltek. Tévedés ne essék, a moziba járók kicsiny hányadát teszik ki a jópofák. Hogy hova tartoznak? Szerintem ugyanazok, akik összetörik a parkok padjait, kitördelik a facsemetéket, fölhasogatják a buszok, vonatok üléshuzatát ... és így tovább. Mit lehet tenni megfékezésükre? Az itt-ott, előcsarnokokban elhelyezett „A nézőtéren lármázni tilos” feliratú tábláktól nem sok eredményt várok. Talán eredményesebb lenne néhány szabálysértési eljárás — mondjuk közbotrányokozásért, borsos pénzbüntetésekkel? Meg kellene próbálni. SZ. J. Előadói estek Karcagon „Pódiumszínház ’77” címmel öt előadásból álló irodalmi műsort indít Karcagion a Déryné művelődési központ. Az előadói esteken neves művészek tolmácsolásában hangzanak el a világ- és a maigyar irodalom legszebb versei és prózai alkotásai. Első alkalommal január 20-án Béres Ilona és Kovács István színművészek „Versek és vallomások” című műsorukkal lépnek a közönség elé. Csongrádi Ármin, Telefény község tanácselnök helyettese jobb kezében tartatta az emlékplakettet, baljában pedig az ünnepi asztalt borító vörös drapéria sarkát, amellyel a szemét törülgette. Sírit az egész elnökség is. A helyi nyugdíjas klub és a zenei általános tehetségesebb fiataljaiból alakult „Fújd a magiadét” együttes zavarában a Rákóczi induló helyett a Rákóczi kesergőjét játszotta, de azJt is abba kellett hagynia, ment a helikonosra rájött az örömteli zokogás, ami miatt szaggatott ritmusban fújta a kitartott hangokat, s így roppant félreérthető Volt. Röhögésnek is gondolhatták. A járástól hivataliból meghívott vendégek nagy önfegyelemmel hamap- dáliták egymás kezét, ugyanis a tanácselnökhelyettes a megrántott drapériával mindig összekúszálta a rangos könyököket. A díszasztal és a mérleghiány szélen ülő téeszelnök hirtelen lekapta a foncsoro- zott szemüvegét és a nap felé tartotta. Ez volt a jel. A szövetkezet negyvennyolcas tüzérezrednek öltözött szőA két kicsi pingvin Megyénkben szerepel az Állami Bábszínház Ping és Pong a két pingvingyerek születésnapját ünnepli. Egy váratLam esemény azonban megzavarja a szépnek ígérkező napot. A két rossz barát a ,,rosszmájú Rozmár” és a fűrészhai játszani csábítja a szófogadat- lan Piwget és Pongot. A jéghegyről való csúszkálás közben azonban a haj lefűrészel egy jégdarabot, s a két pingvin e furcsa ladikon elindul a tengeren. Kalandos útjuk során eljutnak többek között a sivatagba, is, ahol az állatkereskedő Hiú Hiéna fogságába esnek, s egy majom segítségével tudnak kiszabadulni. Pangnék és Pangnak csak sok kaland árán sikerül visszatérniük a mamához, hazájukba, az Antarktiszra, ahol „mindig olyan jó hideg van”. A humorban sem szűkölködő izgalmas történetet az Állami Bábszínház művészei mutatták be tegnap délelőtt a Ságvári Endre megyei művelődési központ színháztermében két előadáson is, nyolcszáz szolnoki gyereknek. A színház társulata még egy ideig megyénkben vendégszerepei „A két kicsi pingvin” című bábjátékkal. Ugyancsak tegnap délután a szandaszőlősd klubíkönyvtár- ban izgulhatták végig a kicsik a két szófogadatlan pingvin kalandjait, a napokban pedig több városban és községben is paraván mögé állnak a művészek. öznapi MOTTO: Az alábbi eset soha meg nem történt, nem is fog. Az., egész csupán kitalált mese, csak a nevek valódiak, hogy ne jöjjünk rá, kiről szól. Ha valaki ebből mégis másra ismerne — örüljön neki. (Mottózzon! Merhet!) lőcsőszei a Gábor Áron feliratot viselő ágyúkba friss barb időt és vizet töltöttek. Óriási díszlövések hangjára rebbentek föl a seregélyek az Almássy Kálmán Emlékparkot szegélyező madánsző- lőfákról és tízezres csapattokban a védelmet nyújtó Isz-szőlőkbe menekült. A tömegben álló főagronárnius felderült arccai pillantott a felhőre, majd elővette a noteszát és áthúzta benne: szüretre negyven ember. Az elnök ismét levette szemüvegét, mire a közönség utolsó sorából, a rózsaként felőli kaputól elindult Battik József iskolaigazgató, az ünnepeit, hogy átvegye a kitüntetést. Az iskola kisdobosai kidobolni kezdték, az úttörők sorfalat álltak. Az ünnepelt áttörte. Kiért a gyöngykaviccsal vastagon felszórt placcra az elnökségi asztal felé, közvetlenül az öt és felesre, kihúzta magát és várt. Tudta, hogy most Csongrádi Ármin ünnepi beszéde következik. A ta- nácsélnöklielyettes megkülönböztetett tisztelettel üdvözölt mindenkit és szipogá- sát leküzdötte egy zsebkendővel. Az illetékes szerveket és szervrendszereket a mindenféle aktivitást és stb. méltató' egy óra hatvankét perces bevezetője után így folytatta: , — ... és Botlik kartárs odaadó munkáját úgyszintén. Mert ha akkor ő nem lát neki a puszta két kezével a Turulmadár emlékmű körüli gaztenger kiirtásának, akkor ma nincs Alimássy Kálmán Emlékpark; — itt tust húzott a zenekar — és nincs „Egy szál virág nem a világ” Telefénybői indult országos mozgalom és nincs hetvenkilenc másodperces Intervízió műsor és nincs hírnév és nincs „Csongrádi Ármin Virágbajnokság” amelyet természetesen ugyancsak mi írtunk ki és mi nyertünk meg Alaszka és Cibakháza ellőtt. Köszönjük néked Botlik élvtárs, aki azzal a késő esti tetteddel, amikor elemlámpával világítva irtottad a gaz gazt emlékszel, attól kezdve minden este tízek és tízek követték példádat és kapcsolódtak a nagyszabású munkába és íme. a turúlkert ma virágtól illatoz a nacionalista beállítottságú madár helyett fügebokor hirdeti ösz- sszefogásiunfcat, s Almássy Kálmán — itt tust húzott a zenekar — a fügetermesztés hazai úttörője nevét, aki egyszer majdnem járt Tele- fény községben, de az osztrák finánotőke megakadályozta ebben. És most en_ gedd meg. hogy átadjam a „Csongrádi Árminné” aranyplakettet. Szavait elnyelte a község lakosságának lelkes éljenzése, amikor hirtelen előugrott a megyei újság a .,Kis lap áll a nagy Duma mentében” munkatársa. — Botlik kartáns, ön, mint mondták mozgalmat indított el. Nehéz fizikai munka volt az a hajnalig tartó gázóriás. Megérte? — Meg — felelte az ünnepelt — reggelre megtaláltam a kapukulcsom. I. Zs.
