Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-07 / 5. szám
1977. január 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP „Mezőtúri sétakertben kinyílott a rózsa"... Legkedvesebb dalát próbálja a zenekar Három évvel ezelőtt a DATE mezőtúri főiskolai karának egyik első éves hallgatója, Csider István elnyerte a „Népművészet ifjú mestere’’ kitüntetést. A KISZ KB által hirdetett pályázaton Mezőtúr környéki népdalokat mutatott be citeráján. Óriási sikere volt... A napokban újra találkoztunk a mezőtúri művelődési központban, a Szivárvány zenekar próbáján. A tizenegy citerás vezetője: Csider István. — Három évvel ezelőtt még csak négyen játszottak a zenekarban. A legnagyobb sikert egyedül aratta. — Az utóbbi két esztendőben sokasodtunk meg. Itt a városban csaknem minden házban lakik egy ember, aki citerázik. Csak meg kellett keresni őket. — Ki hogyan került a zenekarba? — Egyik alkalommal a kollégiumban megkérdezte tőlem egy nyurga szőke fiú: nem tudod ki az az őrült a harmadikon, aki éjszakánként valamilyen fa hangszerrel idegeket öl? Én voltam az, s Pista kérdezett... — meséli derültséget keltve a harmadéves Gyöngyössy András. — Nálam a húsboltban mindig ott lóg a citera, s időnként játszom rajta — folytatja Balogh Lajos boltTalálkozunk a tévé képernyőjén? vezető. — így figyeltek fel rám. A többiek a művelődési központ citera szakköréből jöttek át a főiskolával közös fenntartású zenekarba, melyben csak hárman hallgatók, többségük már dolgozik. Akad köztük villanyszerelő, asztalos, betanított munkás, esztergályos, képesítés nélküli óvónő. Sokféle érdeklődési kör; a citera, a zene szeretete azonban mindannyiuk közös jellemzője. De nemcsak ez fogja össze a fiatalokat, együtt járnak kirándulni, együtt ünnepelnek, közösen készítették el „egyenruhájukat”. Ezernyi apró dolog, aminek eredményeként jó közösséggé kovácsolódtak. — Mi volt eddigi, legnagyobb sikerük? — Tavaly részt vettünk Keszthelyen az országos egyetemi és főiskolai kulturális napokon, s ezüstérmesek lettünk — válaszol András. — Nemrég Szolnokon, a Ki mit tud megyei döntőjén arany oklevelet kaptak, s ezzel továbbjutottak. Nemcsak a zsűrinek, a közönségnek is nagyon tetszett a műsoruk. Mivel készülnek a következő fordulóra? — Van egy háromnegyed órás, különböző dalokból, bálladákból összeállított műsorunk — mondja a legfiatalabb citerás, a tizenöt éves Tátus János — abból választottunk ki egy részt. Üj műsor tanulására már nincs időnk. — S mit várnak a „Ki mit tud”-tól? — A verseny próbatétel számunkra, lemérhetjük, hol tartunk, miben kell még előrelépnünk. Szeretnénk eljutni Havannába, a Világifjúsági Találkozóra, mint a Ki mit tud győztesei, de elégedettek lennénk akkor is, ha csak az ország előtt mutathatnánk be a mezőtúri dalokat a tévé képernyőjén — önti mondatokba István mindannyiuk vágyát. — Rövidesen végez, átveszi üzemmérnöki diplomáját. Búcsút int a zenekarnak? — Mivel mezőtúri vagyok, itt maradok. A városban dolgozom majd, s munka után jövök a zenekarba próbálni. Komolyan gondolom, amit három évvel ezelőtt a citerá- zással kapcsolatban mondtam. T. G. Fotó: T. K. L. Parkerdők, kilátók Fejlesztik a Balaton környéki turizmust Csokonai-szobor Kaposvárott Február 5-én a Farsang Hercegének kezébe kerül Kaposvár kulcsa, s ezentúl minden télen megrendezik a Do- rottya-napi farsangi mulatságot. Az idén a 2 napos rendezvénysorozat legnagyobb szabású eseménye Csokonai szobrának február 5-i leleplezése lesz. A második napon — február 6-án — népviseletes felvonulással kezdődik a program. A Balaton partvidékén a nyári főidényben a hétvégeken gyakran több mint félmillió vendég tartózkodik, ezért az illetékesek arra törekednek. hogy csökkentsék a zsúfoltságot. Többek közöt az idegenforgalom szolgálatába kívánják állítani a partvidék úgynevezett második vonalát. Mintegy 3 millió forintos költséggel autós pihenőt alakítottak ki a balatongyöröki Szép-kilátónál is. Balaton- földváron máris megkezdődött az autós pihenő kiképzése, ahol kilátót is emelnek. Zamárdiban többszáz hektáros erdőt állítanak a turizmus szolgálatába. Bejárók Utazz és filmezz! Amatőrfilmes tanfolyam indul A megye amatőrfilmesei az elmúlt években szép sikereket értek el a különböző fesztiválokon, annak ellenére, hogy a mozgalom szervezeti keretei meglehetősen lazák. A különböző művelődési házakban, klubokban dolgozó amatőrfilmesek jórészt magukra hagyatva működnek, rendszeres szakmai segítség nélkül. Az elmondottak alapján is örvendetes, hogy a szolnoki Járműjavító Művelődési Központ — az Express és az OFOTÉRT támogatásával — háromhónapos alapfokú amatőrfilmes tanfolyamot indít, — elsősorban fiatal „utazóknak”. A tanfolyam elsődleges célja, hogy az egyre nagyobb számban — saját kamerával — utazó fiatalok útiélményeiket minél magasabb színvonalon tudják megörökíteni. A tanfolyam hallgatói az elméleti előadások mellett filmeket is forgatnak, amelyeket szakemberekből álló zsűri értékel, és a legjobb munkák az Express és az OFOTÉRT ajándékát kapják. Paks mellett Kirándulóközpontot alakítanak ki Széleskörű összefogással kirándulóközpontot alakítanak ki Paks mellett. Hazánk első atomerőművének felépítésével, a Duna- parti nagyközség fejlesztési törekvéseivel összhangban van az az igény, hogy az új energiabázist megvalósító dolgozók, a Pakson otthont alapító, jórészt magas képzettségű üzemeltető szakemberek és családtagjaik számára vonzóvá tegyék a leendő várost, szép természeti környezetben, kulturált körülmények között tölthessék szabad idejüket az itt élő emberek. Már felmérték, hogyan lehet jobban kihasználni a Duna kínálta sportolási lehetőségeket. A Baranya— Tojna megyei hatáskörrel működő pécsi erdőrendezőség pedig egész évben látogatható kirándulóközpontnak alkalmas helyet „derített” fel a folyótól kissé távolabb, de az épülő új paksi negyedből sétával is elérhető két-három kilométer távolságra. A cseresnyési résznek nevezett területen 200 hektárt jelöltek ki, ahol nagyon szép fiatal fenyő- és lomberdő áll. vidékről városba bejáró ipari munkások szociális és kulturális helyzete huszonöt éve szerepel a napirenden. Élet- és munkakörülményeik vizs? gálata szigorú szociológiai félmérések, nekikeseredett újságriportok témája volt, és művelődési, szórakozási lehetőségeik megteremtésére, politikai aktivitásuk növelésére számos jószándékú, de gyakran nem elég realista terv született. Ma már — elsősorban a munkásosztály helyzetével foglalkozó. párthatározat végrehajtásának tapasztalatai alapján — túl vagyunk a lemondás és a túlzott lelkesedés szélsőségein. És most már tudjuk, lehetőségeink nem korlátlanok a bejáró munkások élet- és munka- körülményeinek megváltoz-» tatásában, ezért kell a lehe-» tőségeket minden módon kihasználnunk, hogy eredményt érhessünk el. Elsősorban az objektív körülményekre kell tekintettel lennünk. A reggeli műszakot hat órakor valamelyik 30— 40 kilométerre lévő város üzemében kezdő munkás hajnali 4—5 órakor kel és délután 4—5 órára ér haza — falura. És ez a „falu” a legtöbb családban azt jelenti: a nyolc órát ledolgozó* 3—4 órát utazó asszonyra, férfira még az állatok, a kert gondozása, a ház körüli apró munkák serege vár. így aztán a fejcsóválás —, hogy tudniillik miért nem olvas még az ember egy-két órát — mondjuk klasszikus szépirodalmat, vagy műszaki szakkönyveket —, gyakran indokolatlan. Hiszen alig marad erő a vacsorára, televízióra. mert aludni kell. Ez az időbeosztás, ez az életmód — tény. És mindaddig, míg a munkaidő mellett az utazásra, háztartási munkára fordított idő v nem csökken, addig a tanulásra* művelődésre a mostaninál több energiát fordító munkások számának csak lassú emelkedésére számíthatunk önálló kötetben adta ki a dorogi szénmedence német nyelvű bányász-paraszt folklórjának gyűjteményét a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége. A „Glück Auf” című, több mint kétszáz oldalas kiadvány 230 népköltészeti alkotást tartalmaz : népdalokat, népballaEzeken az időkön belül kell tehát gondolkoznunk amikor a bejáró munkások helyzetén javítani akarunk A közlekedés gyorsabbá, kényelmesebbé, pontosabbá té-> tele alighanem kulcskérdés* Jelenleg a munkásvonatok kevés kivétellel legfeljebb alvásra, vagy kártyázásra alkalmasak, olvasásra aligha, zsúfoltak, ridegek zajosak sötétek. A gyárak közelében lévő italboltok nyitvatartási ideje minden rendelkezés ellenére még mindig rugalmasabban alkalmazkodik a munkaidő kezdetéhez és vé* géhez, mint az élelmiszerbob toké, ahol egyébként is any-> nyit kell sorba állni, hogy gyakran lekésik miatta a vo-> natot, autóbuszt az asszonyok. Olcsón dolgozó és kevés sorban állást, várakozást igénylő szolgáltató iparra lenne szükség falun is, városon is. Mert csak az így felszabaduló pénzről és időről remélhetjük, hogy majd művelődésre fordítódik. Persze nem magától: a kulturált szórakozási lehetőségek megteremtésétől a könyvtárakban, mozikban, művelődési házakban. De ez már a második lépés és mi sok helyen még az elsőnél, vagy még ott sein tartunk. bban már többé-ke-i vésbé egyetértünk* hogy a tanulást a munkahelynek, a szó- rakozást a lakóhelynek kell megszerveznie: a bejáró munkás ne vesszen el a falu és a város között a tudományok és a művészetek, a köz- művelődés számára. Hivatá- sós népművelők, szakszerve-j zeti és pártmunkások egész serege, a Hazafias Népfront aktívái dolgoznak ezen. És erőfeszítéseik nyomán, ha lassan is de növekszik a napi vonatozás, kerékpározás fárasztó egyhangúságából kilépő. a tanulás, vagy éppen a közéleti szereplés fáradságát vállaló falun élő, de városi munkások száma. dákat, köszöntőket, népszokásokhoz fűződő verseket, gyermekjátékokat, népmeséket, népmondákat, és népi közmondásokat. A népdalok és a népballadák dallamait is közli a gyűjtemény. Az anyagot dr. Kálmánfi Béla tanár állította össze 1962-ben megkezdett gyűjtése alapján. B. G. Német nyelvű folklór — kötetben Mint a cirkuszosok Vége a műszaknak, megtérnek a lakókocsikba a gépvezetők A szkréperesek igazi vándoréletet élnek. Ök rendszerint hozzáteszik: „mint a cirkuszosok”. Ezzel a lakókocsikra utalnak. Mert hétfőnként jön a brigád autója, minden földmunkagépészt felvesz a falujában, s a munkahelyre röpíti a mikrobusz. Moslt jó dolguk van az embereknek, mert a lakókocsik a Mezőtúr és Túrkeve közötti út mentén állnak; sokszor van úgy azonban, hogy eldugott helyeken táboroznak, s ha a kocsi nem bír a sárral, gyalogolni kell néhány kilométert. „A lakókocsi az igazi otthon!” — mondogatják, s ezt azzal indokolják, hogy itt öt napot élnek le egy hétből, otthon a családdal pedig csak kettőt. Ezek az „otthonok” hatágyasdk általában, oiiajkályha fűti őket, petróleumlámpa világítja. A brigád takarítónője, a kiskörei Himer Boldizsárné szorgalmasan végzi reménytelen munkáját; reménytelen, mert ilyenkor a kocsiból mindjárt sárba lép az ember, s rögtön behordja. A tragédiákkal terhelt életű takarítónő mégis szívesen dolgozik itt, hiszen mint mondta, megbecsülik az emberek, s ennyi pénzt máshol nem keresne, ami fontos, mivel három gyermekét egyedül neveli. Itt pedig jól elvan kis „verébkunyhójában”, ahogyan az emberek az egyszemélyes lakókocsiját becézik. A „szekértáborhoz” tartozik még egy kocsi, mely étteremként és kultúrteremül szolgál, mivel itt a televízió. Jellemző azonban a nehéz, fárasztó munkára, hogy az oly népszerű Kántor című filmet ösz- szesen két gépész nézte végig az egyműszakas brigádvezetőn, üzemanyagoson és gépirányítón kívüli. Érthető: a brigád fele éppen dolgozott, másik fele pedig aludt az éjszakai munka előtt. Az ebéd remek, elegendő, a túrkevei téesz konyhájáról hordják naponta, s az „étkező-kocsiban” igazán családias a légkör, ha a körülmények nem is első osztályúak: csajkából kanalazzák az első és második fogást egyaránt, akinek nem jut ülőhely az állva, kezében tartva az öblös edényt. Közben megy az élcelődés: hogy Szekeres azért kopasz, mert a haja nem nem bírta a vizet; egy sovány gépészt azzal ugratnak, a combja olyan kemény, ki lehetne rajta kalapálni a kaszát. Egy másik sovány gépésznek: „Nyáron kisült a zsírod és nem tudsz meghízni, pedig szív- lapáttal hányod befelé a kaját!” Amikor a kövér Törőcsik János panaszkodik, hogy milyen sok gyógyszert írt neki az orvos, rögtön kész a válasz: „Azt hitte biztosan, hogy egy hízónak ír tápot...” Nem folytatom a példák sorát, a lényeg az, hogy ilyen légkör csak jó közösségben lehet. A Haladás brigád jó közösség, márkás neve van. Esténként a 25 emberből kb. hét olvas Cseh Lászlóval és Törőcsikkel az élen. A többiek — akik nincsenek műszakban — kártyáznak, beszélgetnek. Miről? Van néhány „rázós” beszédtémájuk. Szűcs Sándor gépkocsivezető: „November elején lehetett, amikor a szerelővel bent voltunk Szolnokon a Gépüzemben. A szerelő szólt, hogy nézzem micsoda új cuccokat vagdalnak és égetnek. Vattaruhák, pokrócok, esőkabátok, új gumi- és bőrcsizmák, bakancsok; kevés viselt holmi akadt köptük. A legjobban akkor háborodtunk fel, amikor a selejtezés vezetőjét megkérték a szállítási üzem rakodói, hogy adjon nekik a tűzre szánt cuccokból, mert nem elég amit kapnak. Ugye, aláfekszenek a trélernek még sáros időben is. évente két ruha is lerohad róluk. Nem adtak nekik. Persze, becsülöm a trélerek vezetőit, mert loptak a rakodóknak. Mi is megvámoltuk a pokrócoskocsit, megcsaptunk egy-két vattaruhát is. Még ez is tisztességesebb, mintha a tűznek adnák. Szerintem lejárt a cuc- coknak az ideje, a raktári készletből törölték, hozták az újat. Üj helyett újat. Biztosan így kellett fenniük, mert így írja elő a paragrafus, de ez minket, melósokat akkor is felháborít. Ennyire gazdagok lennénk?” A másik beszédtéma pénzzel kapcsolatos, és ez jó alkalom arra, hogy a Vízügy földmunkagépészeinek átlagkeresetét közöljük egyúttal: 1965-ben 2177 forintot 1970-ben 293.3 forintot; 1976-ban pedig 4320 forintot tartanak nyilván. Ez ma már elég csinos összegnek látszik, ha a korábbiakkal hasonlítjuk össze. A vízügyi szkréperesek azonban nem a hat vagy tizenegy évvel ezelőtti adatokkal hasonlíitgatják pénzüket, hanem az ugyancsak a Nagykunsági főcsatornán, közvetlen közelükben dolgozó, s ugyanazt a munkát végző Földgép Vállalat szkrépereseinek siktáival. Én is őrzök egy földgépes elszámolási utalványt, melyen a végösszeg csaknem eléri a 9 ezer forintot; de tudok a vízügyi emberek kezén forgó hasonló papírokról, melyek bizony 10 ezer körül „beszélnek”. „Ugyanazon munkáért dupla pénz?” — töprengenek az emberek, egyúttal az tílmenetelt is fontolgatva. Elmennek? Maradnak? Fontos kérdés, hiszen a Haladás brigádban egy gép most is áll: két gépvezető kellene rá. Nincs. Körmendi Lajos / Következik: A kényszerek hatalma
