Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-27 / 22. szám
1977. január 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tartalékok a mezőgazdaságban III. Együtt a modern és a hagyományos! Haayüzem hagyományos szisztémák, — ez az a „karének”, amihez Erdei Ferenc mai mezőgazdaságunkat hasonlította, s amelynek „szólamai” együttesen adják az elégséges élelmiszert, jóllehet az arányokban folyton-folyvást erősödnek a modern módszerek. Ha végigtekintünk ezen a kettősségen, megannyi vita merül fel; hogy csak az egyik legélesebbre, s nem túl régi keletűre utaljak, ilyen volt a háztáji termelés körül keletkezett bizonytalanság, aminek következményeit a magyar mezőgazdaság egész 1976-os színvonala megsínylette. — Részben a nem kielégítő termelési kedv miatt 8— 10 százalékos elmaradás volt az egy évvel korábbihoz képest a kisgazdaságok termelésében tavaly, jóllehet másfél százalékos növekedést irányoztunk elő — mondotta erről a témakörről dr. Ro- mány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a minapi, gödöllői örszágos értekezleten. Ma már közhely, hogy miközben minden lehetőt meg kell tennünk a növénytermesztés, az állattenyésztés legkorszerűbb szisztémáinak, így az úgynevezett termelési rendszereknek a gyarapításáért, nagyobb gondot kell fordítani egyfelől a háztájira, s az egyéb kisgazdaságokra, másfelől a közösben művelt, ám termelési rendszerbe még nem kívánkozó, vagy oda egyszerűen nem engedélyezett — mert racionálisan nem engedélyezhető! — növényekre, termőterületekre. Erről a bonyolult témakörről állapította meg egyízben Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Tsz, egyszersmind a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke: „A műszaki fejlesztés a termelésbővítés legfontosabb és távlatban mind jelentősebbé váló módja. Hatása azonban nem egyértelműen kedvező az üzem jövedelmi helyzetének alakulására. Nagy körültekintést igényel tehát, hogy a jövőben mit oldunk meg műszaki fejlesztéssel, és miben támaszkodunk egyelőre továbbra is az emberi munkaerőre. A kérdés tehát így egyszerűsödik le: mire kell a drága gép, s mit célszerűbb — egyelőre, vagy akár hosz- szabb ideig — is hagyományos módszerekkel termeszteni, tenyészteni? Mind több Amerikát járt mezőgazdasági küldöttség tért vissza az utóbbi években azzal a tapasztalattal, hogy ott náluk jobban kedvelik az olcsóbb megoldásokat. Nyilvánvaló persze, hogy a döntés az utak megválasztásában nemcsak elméleti megfontolások függvénye. Meghatározzák azt a pénzügyek, s hogy Szabó István idézett passzusára emlékeztessek: a munkaerő, amely meglehetősen vegyes képet mutat — akár a színvonalat, akár az életkort tekintjük. Nádudvar nevéhez fűződik az egyik termelési rendszer, a Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködés, míg a három másik legnagyobb a bajai, a szekszárdi, illetve a — korábban, kezdeményezőként — bábolnai gazdasághoz, helyesebben kombináthoz. Vannak persze más növénytermesztési és állattenyésztési rendszerek is, ám az említett négy változatlanul a legnagyobb. Hatókörük nem ismeri a megyehatárokat, s mint az országos értekezleten a miniszter elmondta, nem is lenne kívánatos efféle elme- revedés. Persze, akad technológiai és technikai hiányosság a rendszerek kebelében, főként, amióta megnehezült bizonyos gépek beszerezése. A kombájn-park egy része például azért nem dolgozhatott az elmúlt évben, mert vagy erkölcsileg, vagy technikailag elavult, vagy pedig, mert nem volt hozzá alkatrész. 1977-ben kisebb mértékű területi növekedés várható, a rendszerekben, mint a korábbi években; a kukorica mellett főként a búza, valamint a tömegtakarmányok aránya emelkedik. Dr. Magyar Gábor, a KITE igazgatója, egyik beszélgetésünk alkalmával a legnagyobb tartaléknak az emberi tényezőt mondotta: ennek föltárása nem igényel anyagiakat, de a gépeket irányító embertől igenis megkívánja a lelkiismeretes fölkészülést, a technológiai folyamat megismerését, valamint a pontos, precíz végrehajtást. E cikksorozatban pusz----------------------------------tán v ázlatosan tudtam foglalkozni a mezőgazdaságban rejlő tartalékok öt nagy témakörével. E forrásokat lehetne még sorolni: a gépek gyorsabb kijavítása, a téeszek ^ szakosításának meggyorsítása, a különféle ágazati vertikumok létrehívása is ide tartozik. Ugyancsak céljaink hathatósabb megvalósítását szolgálná, ha a termelők és felvásárlók, földolgozók között a korábbi érdekellentéteket, fokozatosan és mindenütt az érdekazonosság váltaná fel. VÉGE Keresztényi Nándor Rév Lajos látogatása Rév Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az OKISZ elnöke tegnap megyénkbe látogatott. A megyei pártbizottság székházában Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára fogadta az OKISZ elnökét, akivel az ipari szövetkezetek időszerű feladatairól folytatott eszmecserét. Rév Lajos délután látogatást tett a szolnoki Vörös Csillag Ruházati- és Bőripari Szövetkezetben. Ünnepi csapatgyűlés A Koreai Néphadsereg születésének közelgő 29. évfordulója alkamából tegnap Szolnokra, a Fürst Sándor laktanyába látogatott Zo Ze Hjong alezredes, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nagykövetségének katonai és légügyi attaséja. A laktanyában megismerkedett a katonafiatalok életével, munkájával, az alakulat történetével és harci-technikai eszközeivel. A kölcsönös ismerkedést követően csapatgyűlésre került sor, amelyen Brunszkó Rudolf őrnagy köszöntötte a vendégeket és a koreai néphadsereget. Ezt követően a katonai attasé mondott ünnepi beszédet, amelyen átadta a koreai katonák üdvözletét. Prizmákat gyártanak Együttműködési megállapodást kötött az AFIT soproni Autófelszerelési Vállalat a jugoszláv ljubljanai Satumus Autóalkatrészgyárral fényvisszaverő prizmák gyártására. A két vállalat egyezménye értelmében Sopronban állítják elő a háromszögű és gömbölyű prizmák fémfoglalatát, a jugoszláv partner pedig a prizmákat szállítja. Exporttermelés az ipari szövetkezetekben Portáldaru Karcagról — Korcsolyacipők lászberényből Megyénk ipari szövetkezetei tavaly 129 millió forint értékű árut szólítottak külföldre, 2,6 százalékkal többet, mint 1975- ben. Az idei tervek szerint tovább fokozzák az exporttermelést, újabb szövetkezetek is kaptak megendeléseket külföldről. Az idén 38 szövetkezet közül 14 exporttermelésének kétharmada tőkés, egyharma- da szocialista rendelésre készül. Leginkább a könnyűipari szövetkezeti termékek kapósak. Ruha-, cipő- és faipari termékeket nyolc szövetkezet exportál. A ruházati szövetkezetek tőkés bérmunkát is vállalnak, azaz: küldött anyagot dolgoznak föl a megrendelő cég kívánsága szerint. A gépgyártó szövetkezetek közül a legjelentősebb a Karcagi Általános Technika Szövetkezet exportfeladata. A Magyar Hajó- és Darugyár részére portáldaru vezetőfülkét és elektromos kapcsoló- szekrényeket készítenek, amelyeknek többsége külföldi cégekhez kerül. A Jászsági Cipőipari Szövetkezet Angliából, valamint az észak-európai államokból kapott jelentős munkát. Korcsolyacipőket készítenek, 7 millió forinttal több értékű terméket szállítanak. 100 millió csipesz — Kun- szentmártonból. A tavaly korszerűsített Fatömegcikkkészítő Szövetkezet 12 millió forintos tőkés exportfeladatot valósít meg az idén. Az Ipari Szövetkezetek Szolnok megyei Szövetsége az exportfejlesztés érdekében jelentős fejlesztéshez kezdett. Három ipari szövetkezetnek — a Szolnoki BÖRTEX-nek, a Jászsági Ruhaipari és a Mezőtúri Ruházati Szövetkezetnek francia, illetve NSZK exporthoz a Magyar Nemzeti Bank, az OKISZ és a KISZÖV anyagi támogatását biztosítja. KOMMUNISTA TANÁROK, OKTATÓK VITAZ TAK MUNKÁJUKRÓL A 633-AS SZAKMUNKÁSKÉPZŐ INTÉZETBEN, A BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEN. HASZNOS VITA VOLT! Értük vitáztak Majdnem nyolcszáz ipari tanuló. Huszonkét szakma. Hetvenhárom pedagógus. Közülük harmincegyen kommunisták. S bár az iskola a szolnoki főutcán áll, dehogy is csak szolnoki! A tanulók hatvan-hatvanöt százaléka bejáró. Több mint százan hátrányos helyzetűek. Családi környezetük nem adhat kényelmet és sok támogatást a tanuláshoz. Nem nyúlhatnak otthon a könyvespolchoz, hogy valamiről meggyőződjenek, ha nem értik. Nem kérhetnek segítséget egy-egy számtanpélda megoldásához az apjuktól. És ezt régen tudják, mert az általános isko- lábah is volt nehézségük. o Jönnek falvakból, külvárosi kerületekből, ki több, ki kevesebb alappal. Munkások akarnak lenni. Értő, művelt szakmunkásai a jelennek és a jövőnek. Fogadja őket egy, nem mindig kényelmes, de gazdagon fölszerelt és hangulatos intézet. Hetvenhárom pedagógus : tanárok, szakoktatók, diákotthoni nevelők. Náluk most, január végén mutat félévet a naptár. Osztályozzák a tanulókat, értékelik első féléves eredményeiket. A kommunista pedagógusok e „zárás” közben gyűltek össze. Beszámoló taggyűlésre kedden este. A mostani beszámolót tizenhárom téma köré csoportosította Ferencz Tibor párttitkár. És elmondta a városi bizottság véleményét: sokat javult a társadalmi munka az alapszervezetben. o Semmi ünnepélyesség, semmi „dekoráció”. A taggyűlés színhelye a tanári szoba. Csakúgy, mint máskor. Nem tartanak sűrűn taggyűléseket, nem is lehet. A tanárok ugyanis tanítanak a szakmunkásképzőben fiatalokat, foglalkoznak ugyanott felnőttekkel, — levelezőkkel és ruhaipari szakközépiskola, a Május 1. Ruhagyár tanuló dolgozói is hozzájuk járnak. Az oktatók? Ki, hol, aszerint milyen szakma tanára. A diákotthoni nevelők meg korrepetálnak, szakköröket, klubokat, sportfoglalkozásokat vezetnek. Sokan maguk is tanulnak. Tizenegyen pártoktatásban, tanfolyamokon, vitakörön, ketten esti egyetemen, négyen marxista középiskolában. És emelett olvasnak, szinte mindent, amit a munkához, a hivatáshoz fontosnak tartanak. Vállalnak „terven, kötelességen” fölül is. Az Abonyi úti iskolában megszervezték ** a Kilián kört. Olyan úttörőkből, akik nemsokára a saját tanulóik lesznek. Aztán a múlt héten találkozót szerveztek az alapszervezet kezdeményezésére a kommunista szülőkkel. — Mert nekünk igenis, a szülőkét is nevelnünk kell — mondta a taggyűlés vitájában Molnár Lajos tanár, ö vitatkozott Balogh F. Gáspár szakoktatóval is, aki föltette a kérdést: — Képesek vagyunk-e még többre? Sokszor elgondolkozom én ezen. Különösképp amikor beleizzadok, amíg egy-egy gyerekből háromnégy mondatot kihúzok. Nehéz „anyaggal” dolgozunk, ez az igazság! Erre mondta Molnár Lajos: — Képesek vagyunk, persze, hogy képesek, csak akarnunk kell. önámítás lenne azt mondani, majd könnyebb lesz, majd több, sokkal több jobb tanuló jön hozzánk. Ránk azt bízta a párt, hogy a munkásosztály utánpótlását neveljük. Hogy művelt szakmunkások legyenek. Nehéz, de gyünyörű! Hányán mondták el? Majd mind a tizenhat fölszólaló beszélt erről. A hivatás gyönyörőségéről, s könyörtelenségéről. Az „anyagról” a legnehezebben formálható- ról, — az emberről. A gyerekemberekről. Akik a felvételihez fontos tantárgyakból 2,2—2,3-as átlaggal lépik át az intézet küszöbét. Akik között van olyan, aki megáll, ha törttel törtet osztania kell. — Aki bár megcsinálja, pontosan, szépen — de el nem tudja mondani, a munkája lényegét, a technológiai folyamatot. Mert nincs szókincse, mert nehezen fogalmaz — mondta Péter Piroska, az igazgató. Itt kommunisták vitáznak, kommunisták értékelik a munkát, önmagukat. És itt, a taggyűlésen él ám a bátor kiállás, a kritika, az önkritika! — Nem tudok belenyugodni, míg nem kapok érdemi választ — ésattan föl a nyomdász-tanár, Krusslák Zsuzsanna. — Lehet, hogy forró a fejem, dehát ismernek, én még csak első éve tanítok! Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz! Mi munkásokat nevelünk! Munkásokat, méghozzá művelt szakmunkásokat hogyan nevelünk gyenge tanulmányi eredménnyel érkező gyerekek hadából? Nem értek egyet Péter Piroskával, aki azt mondta, ez a reális kép, s ez lehet a jövő is. Hogy igenis, nekünk kell változtatnunk, nekünk kell vállvetve, rengeteg energiával embert faragni belőlük! Lángol a fiatal szaktanár, szinte világít a szürkülő délutánban. o Tizenhatan vitáztak, tizenhatan mondtak véleményt, javaslatot. Értelme és oka volt minden kimondott szónak, eredménye is majd biztosan lesz. Valaki viccelt az egyik szünetben. Azt mondta; nehogy termelési tanácskozást csináljunk már, emberek! Kommunista pedagógusközösség mindvégig izgalmas, napjaink kritikus és önkritikus hangvételű taggyűlésén a vita magával ragadott és szép szenvedéllyel gazdagított. A jövő szakmunkásaiért vitáztak. Sóskúti Julia A tiszaföldvári Vasipari és Szolgáltató Szövetkezet rá- kóczifalvai részlegében végzik a BVM betonelem-sablonjai- nak javítását, karbantartását. Képünkön házgyári tetőfödémsablont egyengetnek a golyóspréssel a részleg Úttörő brigádjának tagjai (Fotó: T. F.) Szolnok Úttürüelnökségi ülés Tegnap délelőtt Szolnokon. a megyei pártbizottság székházában tartotta együttes ülését a Magyar Úttörők Szövetsége Szolnok városi és megyei elnöksége. Elsőként Kelemen Bélá- né, városi úttörőelnök beszámolóját hallhatták a. megjelentek a városi úttörővezetői tanács és az elnökség tevékenységéről. Az együttes ülés második napirendi pontjaként dr. Földy Dánielné, megyei úttörőelnök a megyei elnökségnek javaslatokat tett az április 4-i és a gyermeknapi kitüntetésekre. Hazai anyagból Bútoriparunk évek hosz- szú során zömében importból származó fenyőt használt bútorgyártásra. Ügy tartották, hazai fenyőfajtáinkból nem lehet bútort gyártani. A zalaegerszegi Zala Bútorgyárban az elmúlt évben nagyobb sorozathoz használtak fel göcseji borovi fenyőt. A hazai fából készült bútorral exportpályázaton vettek részt, s a bemutatott bútorok elnyerték a svéd IKEA bútorkereskedelmi cég tetszését. A múlt év végén már mintegy hárommillió forint értékben exportálnak.
