Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-28 / 306. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. december 28. Mesterséges holdak az éhezés elleni világküzdelemben Milyen lesz a jövő iskolája? Földünk lakossága az ez­redfordulóra meghaladja a hat milliárdot. A demográ­fiai korszakban nemcsak az egyre növekvő népszaporu­latnak az élelmezése, hanem annak az éhező 400 mililó embernek ellátása is foglal­koztatja a szakembereiket akik ma Afrika, Latin­Amerika és Ázsia fejlet­len és fejlődő országai­ban élnék. Az űrkutatásban vezető két hatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok, ma már képes arra, hogy az éhezés elleni világküzdelmet a vi­lágűrből végzett kutatások­kal is támogassa. Ma már olyan mesterséges holdak keringenek a Föld körül amelyek a mezőgazdaság és óceámkuitatás számára vég­zik méréseiket, ezen belül termésbecsléseket végeznek, növényi betegségeket deríte­nek fel, vagy a ha'lpadok vándorlását figyelik. A földi erőforrásokat ku­tató szovjet holdak mérései­ket, illetve információkat légi fényképezési módszerek­kel (fekete-fehér, színes inf­ravörös filmekre), radar mé­résekkel, infra detektorokkal és radiometriai berendezések segítségével, lézerrel eszköz­ük az adott területekről. A levegőből végzett itermés- becslés, növényi betegségek felderítése stb. mind komoly támpontokat nyújt egy-egy mezőgazdasági terület haté­konyabb kihasználására. Fontos szerepük még ezek­nek a holdaknak a környe­zetvédelem, az atmoszféra, a vizeli és a talaj szennyezésé­nek felderítése. Ilyen jellegű kísérleteket és méréseket eddig egyes Kozmosz-holdak végeztek. Földi erőforrások felmérését napjainkban inkább Meteor­típusú holdakkal végzi a szovjet űrkutatás. 1977-ben egy komplex erőforrásokat felmérő hóidat állítanak pá­lyára a Szovjetunióban. Ez fényképezéssel és mérések­kel a mezőgazdaság és az óoeáinkutatás számára dol­gozik majd. Növényi kultú­rákat vizsgál, és az óceánok biológiai erőforrásait méri fel. Az 1976—80-as ötéves terv során a szovjet űrkutatás intenzívebben alkalmazza az óceánkutató holdak azon faj­táit amelyek 'a halpadoik vándorlását figyelik, apró rákpadok (krill) elhelyezke­dését és mozgását rögzítik, valamint az óceánok szeny- nyezését vizsgálják. A „Polymode” program keretén belül óceáni áramlásokat és örvényléseket mérnek. Az óceáni áramlások haipado- kat sodornak magukkal, az örvénylések, általában a vízmozgás. vízkeveredés ha­tást gyakorol természetesen a tengerek élővilágára is. 1976—77-ben folyik az A környezetvédelmet és a természetvédelmet tárgyaló cikkek és szakkönyvek ez- ideig kizárólag az állatok védelmével és veszélyeztetett állatfajok megmentésével foglalkoztak. Idő közben ki­derült az is, hogy az állat­fajok mellett számos nö­vényfajt fenyeget a Földön a kihalás veszélye. • A Newsweek hírközlése szerint kereken 30 000 nö­vényfaj kipusztulásának veszélyéről van szó. Egye­dül az VSA-ban az ott élő 20 000 növényfajnak mint­egy 10 százaléka veszélyez­tetett. Nemrégiben listát ál­lítottak össze, amely hírtad a már eddig is helyrehoz­hatatlan károkról. A táplá­Egyesült Államokban az ú. n. LACIE-program vég­rehajtása. Célja nagy vona­lakban: a mesterséges hol­dak mérési eredményeit oly­módon állítani a mezőgaz­daság szolgálatában, hogy a terméshozamokat a lehető­ség szerint függetlenné te­gyék az időjárás szeszélyei­től, időben észrevegyék a növényi betegségeket, és a világűrből derítsék fel a vízben, ásványi tápanyagban szegény területeket. A prog­ram elsősorban a földi erő­forrásokat felmérő Landsat 1. és 2. holdakra támasz­kodik. Hogyan történik a termés- becslés a világűrből? A Landsat-holdak felvételleit, a NASA repülőgépes légi fel­vételeivel együtt értékelik az adott területről. A Landsat- holdak két kamerával dol­goznak : egy három csator­nás és egy négycsatornás ka- , merával. A világűrből mé­rik egyes területek talajned- vességi viszonyait is. Ami a mezőgazdasági módszert il­leti, „J napnak” nevezik azt a napot, amikor a gabona kidugja fejét a földből. Ezu­tán fényképezik a különbö­ző fejlődési fázisokat általá­ban a J+40, a J+79 napöt. Ezen a bizonyos 79-ik napon a mezőgazdasági terület fe­dettsége 100 százalékos. a gabona kezd már beérni, és az egészségesen fejlődő táb­lákat jói dl lehet különíteni a beteg vagy fejlődésben visszamaradt tábláktól. A növényi betegségek a világűrből jól érzékelhetők, A beteg embernek a hőmér­séklete rendszerint felszö­kik. A beteg növény vizet veszít, ezért itt ellenkező a helyzet, mert a hőmérsék­lete csökken. Ezt a hőcsök­kenést a világűrből végzett intra-felvételekkel vagy hő- térképezéssel lehet érzékelni. De bizonyos növényi beteg­ségek színes felvételekben sí kimutathatók, mert a be­tegség színváltozásokkal jár együtt. Amerikában!, a Sac­ramento völgyben pl. nem­régiben 1200 ha területen sikerült megmenteni a rizs- termést világűrből végzett korai diagnosztika segítségé­vel. Az erdőket pusztító be­tegségek is kimutathatók a világűrből. A jelek szerint még ebben az évtizedben mind a Szov­jetunióban, mind az Egye­sült Államokban kifejlesztik " azokat a speciális agrár- és tengerik utató holdakat, ame­lyek méréseikkel a jobb me­zőgazdasági és halászati ho­zamokat segítik élő. Mind­ezeket az eredményeket nemcsak a két érintett nagy­hatalom, de az egész világ népei fel tudják használni majd la jövőben élelmiszer- helyzetűik javításánál. lékon és a levegő oxigén- tartalmán kívül a növények biztosítják az ember szá­mára a legfontosabb gyó­gyászati hatóanyagokat is. A növényfajok megtize­delésének okai részben az intenzív gyűjtőmódszerek­ben. az urbanizációs tö­rekvésekben. a herbicidek- kel, a szeméttel, a légköri szennyeződésével hozhatók összefüggésbe. A veszélyez­tetett növényfajok megmen­tése érdekében már megtet­ték az első lépést: 12 nem­zet írta alá azt a megegye­zést, amely megtiltja a ve­szélyeztetett növények ex­portját, biztosítja a szük­séges génbankok nemzetkö­zi hálózatát. Utazás térben és illőben Kevesek előtt ismert az a tény, hogy míg a legtöbb tudományágban a kutató­munka és az oktatás techni­kai eszközeinek fejlettsége között óriási eltérés ta­pasztalható (természetesen az előbbiek javára), addig a csillagászat immár több évtizede rendelkezik olyan szemléltető eszközökkel, mely a maga nemében szin­te felülmúlhatatlan. Ez a tisztán oktatási, ismeretter­jesztési célokat szolgáló be­rendezés, a modern plane­tárium megtalálható a világ csaknem valamennyi nagy­városában (hazánkban most épül). Napjainkban, amikor a csillagászati ismeretek kü­lönösen előtérbe kerültek, megnövekedett a planetáriu­mok jelentősége is. A planetárium „lelke” az a több tengely körül forgó, rendkívül bonyolult vetítő­berendezés. amely az égites­tek mozgását kivetíti a fölé boruló kupolára, a mester­séges égboltra. A planetá­riumokban gyorsítva mu­tathatók be az égbolton vég­bemenő összes történések, a bolygók, a Nap, a Hold mozgásai, az egyes csillag­képek vagy a csillagos ég képe tetszőleges évszakok­ban és megfigyelési helyről (akár egy űrhajóról néz­ve is). A képen látható kispla- netáriumi vetítő-berende­zéssel 6—10 méteres kupo­laméretű helyiségben lehet bemutatást végezni, 60—80 személy számára. Kézi és automatikus vezérléssel egy­aránt működtethető a 200 kg súlyú bonyolult és pre­cíz optikai eszköz. Ez a szerkezet csupán ..kisöccse” annak a jóval nagyobb uni­verzális nagyplanetáriumi berendezésnek, amelynek egyik példánya nemsokára működésbe lép majd az új budapesti planetáriumban. A jénai Zeiss Művekben gyártott készülékkel 9000 csillag képe vetíthető a nagyméretű, félgömb alakú kupola belső falára. Az égi­testek mozgását 30 motor segítségével mutatja be a műszer. A bonyolult áttéte­li rendszer olyan pontosan közelíti meg a valóságos mozgásviszonyokat, hogy a mesterséges égbolton az égitestek helyzete ezer évekkel előre vagy vissza­menőleg is követhető. Ilyen szempontból a planetárium! vetítőberendezés egyfajta „időgép”-nek is tekinthető Beszélgetés Fábián Zoltán kandidátussal, a jászberényi Tanító­képző Főiskola igazgató-helyettesével Néhány hónappal ezelőtt a főiskola igazgatójával, he­lyetteseivel, tanszékvezető tanáraival beszélgetve igye­keztünk bemutatni, hogy az intézet tudományos kutató­munkája hogyan kapcsolódik a párt tudománypolitikai irányelveihez. A napokban Fábián Zoltán, a főiskola tudományos bizott­ságának elnöke azzal foga­dott, hogy a minisztérium, személy szerint az illetékes miniszterhelyettes igen elis­merően véleményezte az in­tézmény ötéves tudományos kutatási tervét. Ennek a méltán dicsért ku­tatási tervnek része Fábián Zoltán kandidátus munkás­sága is. Hosszú idő óta részt vesz az intézetben folyó anyanyelvi kutatásban, több publikáció szerzője, társszer­zője a közeljövőbe^ megjele­nő, az Anyanyelvi nevelés megújításáért című könyv­nek. — Ennek a kutatásnak, ta­nulmányterületnek csak sze­rény részese vagyok. A mun­ka irányítását, legérdemibb részét Nagy József tanszék- vezető tanárunk végzi. Most kapott akadémiai díjat. —Tudjuk. kiteljesedetebb, önálló kutatási területe a gyermekek csoportmunkájá­nak igen széles és bonyolult témaköre, mégis, először ar­ra kérjük, hogy az anyanyel­vi nevelés gyakorlati kérdé­seivel próbáljuk megismer­tetni olvasóinkat. — Ha a főiskola feladatát értelmezzük — tanítóképzés — már magyarázatát is adtuk az anyanyelvi nevelés forma­ságának. Generációs nyelvi arculatát formálja a tanító. Ez ténykérdés ... — És sajnos az is tény, hogy szándékainkkal ellenté­tes hatások is érvényesülnek: a nyelvromlás folyamata. Az iskola önmaga képtelen en­nek útját állni, a szülői ház és a környezet segítsége nél­kül. Jelenleg — általában és sajnálatosan — a szülők: is részesei a nyelvromlásnak, rontásnak. — A pedagógia optimista. A kisgyermekek, akiket le­endő tanítóink nevelnek majd, — másfél — két évti­zeden belül szülők lesznek. Hosszú folyamat, ez kétség­telen. de az emberformálás­ban úgyszólván semmi sem megy máról holnapra. — Ez önálló kutatási terü­letének eredményeire is vo­natkozik, hiszen abban is di­daktikai és nevelési tényezők hatásáról van szó. De célsze­rű lenne kutatómunkájának bemutatását a csoportmunka fogalomkörének meghatáro­zásával. — legalábbis körvo­nalazásával kezdeni. — A tanítási órákon alkal­mazott csoportmunkák legál­talánosabb értelemben azt jelentik, hogy az egyébként együttesen dolgozó osztályt időnként két, vagy több ki­sebb egységre bontjuk. A cso­portmunka lényegének meg­értéséhez azonban szükség van némi előismeretekre: az osztályrendszerű tanítás alap­jainak lerakása Comenius nevéhez fűződik, aki ezzel a rendszerrel jóval megelőzte korát. Az osztály rendszerű tanítás létjogosultságát több emberöltő iskolai gyakorlata igazolta, de alapvetően érté­kes vonásai mellett az osz­tályrendszerű iskolai munka gátja is lett bizonyos nevelé­si feladatok teljesítésének. A reformpedagógiai irányzatok élesen támadták ezt a tanítá­si formát. Bizonyították pél­dául, hogv a pszichikus fej­lődés menete nem esik egybe az életkor alakulásával. Mi a reformpedagógiai kísérleteket nem tekintjük modellnek, de kétségtelen, hogy ehhez ha­sonlítható nagy szabású pe­dagógiai kísérletre a nevelés történetében korábban nem volt példa. e — Mik a csoportmunka eredményességének főbb ta­pasztalatai? — Jótékony hatással van a tanulók aktivitására, önálló­ságára és erőteljesen fejleszti a szociális tulajdonságokat. Egybehangzó tapasztalat, hogy az osztálytevékenység­nek alárendelt, ahhoz harmo-, nikusan illeszkedő csoport- munkák határozottan erősí­tik a közösségi nevelő hatá­sokat. — Próbáljuk szemléletessé tenni az eddig hallott elmé­leti megállapításokat: adva négy-öt kisiskolás, a pedagó­gus megbízza őket. hogy ké­szítsenek el egy feladatot. Ez sokféle lehet: számtan, kéz­ügyesség, környezettérkép rajzolása. A munka elkészült, a pedagógus minősíti. A tanu­lók tudják, a munka kollek­tív eredmény, vagy bukás. A csoporton belül kialakul az igyekvés, a felelősségérzet tudata. Nagyon „leegyszerű­sítve” erről van ugye szó? — Igen, mert az úgyneve­zett frontális osztálymunka az esetek tevékenységének: a tanítás központi alakja a ne- dagógus: A tanulók — ha ak­tív szerephez jutnak — több­nyire csak egyéni teljesítmé­nyeket nyújthatnak. Nagyon kevés azon alkalmak száma, amikor az osztály, mint kö­zösség old meg tanulási fel­adatokat. A régi iskola „min­denki magának tanul” elve még nem ment ki a divatból. Az iskola egész ösztönzési, értékelési rendszere úgyszól­ván csak a magasabb egyéni teljesítmények elérésére sar­kall. A tanuló minden tárgy­ból egyéni teljesítménye alapján kap osztályzatot, a további életútját meghatáro­zó bizonyítványa az egyéni teljesítményétől függ. Az is­kola ma még alig van feljo­gosítva arra, hogy olyan tu­lajdonságokat és képessége­ket is értékeljen, mint pél­dául a társakkal való együtt­működés készsége, a szolida­ritás. a segítőkészség, a kö­zösségi teljesítő képesség fo­ka. vezető- és szervezőkész­ség. Pedig a társadalmi gya­korlatban ezek legalább any- nvira fontosak, mint a tan­tárgyi eredmények. — Ha nem fontosabbak! Mert mi tagadás nem min­denki kiváló matematikus, kinek jobb, rosszabb a ma­nuális készsége, stb. de a jó igyekvés. a felelősségérzet sok mindent pótol. Az a kis­gyerek aki a csoportmunká­ban megtanulta értékelni, tisztelni társai munkáját, fel­nőttként sem viselkedik más­képpen. — Valóban azt tapasztal­juk, hogy a kis csoportokban a tanulók alaposabban megis­merik egymást, demokratikus légkör alakul ki közöttük, te­vékenységük konstruktívabb, célratörőbb, jobban hat a munka sikerélménye, — nem beszélve arról, hogy megta­nulják a munkaszervezést. — Ügy véljük a következ­tetéseket le sem kell írnunk, ez a pedagógiai módszer ön­magáért beszél. Inkább arról faggatnánk: honnan az „indí­tás”? —■ Pedagógiai pályára ké­szültem, eleve. Egerben taní­tóképzőt végeztem, onnan mentem egyetemre. Néhány évig „gyakorló” pedagógus voltam középiskolában, majd Jászberénybe jöttem. A cso­portmunkával összefüggő ku­tatásra a Magyar Tudomá­nyos Akadémia didaktikai és metodikai albizottságának akkori vezetője, Szolnocki István biztatott. — Kutatásainak eredmé­nyeit mennyiben hasznosít­ják? — Egyre inkább, bár ide­genkedés is tapasztalható. Az igazsághoz tartozik persze, hogy a csoportmunkára nem mindenhol megfelelőek az adottságok. — A csoportmunka új for­májú tantermeket, sőt iskola- épületeket igényelne ... ? — Az ideális munkakörül­mények biztosítása érdeké­ben számos országban pavi­lon-rendszerű iskolákkal pró­bálkoztak. Ez nagyon drága megoldás, ráadásul a mód­szerrel szemben pedagógiai fenntartásaink is vannak. A mozgatható válaszfalú, úgy­nevezett flexibilis épületeket vélem a legjobb, legelfogad­hatóbb megoldásnak. A cso­portmunkáknál nincs szükség hermatikus elkülönítésre, nem igényelnek külön helyi­séget, annál inkább a nagy, világos tantermeket, mozgat­ható, a közös munka végzé­sére alkalmas asztalokkal, táblákkal. Tantermeink fel­szereltsége még mindig elég korszerűtlen. A falitáblára írhat egyszerre a pedagógus és egy-két tanuló, holott az lenne ideális, ha a tanterem­ben oldalt is táblák lennének, hogy a gyerekek kollektíván dolgozhassanak. © — Kutatásai ilyen részkér­désekre is kiterjednek? — A közíoktatáspolitika távlati koncepciójában talán még említést sem érdemel­nének a tanítás szervezeti­metodikai megoldásai, hiszen sokkal égetőbb kérdésekben kell mindenekelőtt megalapo­zott döntéseket hozni. Az is­kolai munka tárgyi feltételei­nek kérdésköre mégis első­rangú szervezési kérdés, hi­szen hosszú időre nyitunk le­hetőségeket — és állítunk korlátokat — azzal hogy ma milyen iskolákat építünk, s hogyan szereljük fel azokat. Most kell döntenünk, mert a későbbi korrekciók egyre ne­hezebben kivitelezhetőek. — Köszönöm a beszélgetést. Tiszai Lajos H. M. Kihaló növényfajok

Next

/
Thumbnails
Contents