Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-28 / 306. szám

1976. december 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Leltár Röviden így jellemezhető az év 52. kertének rádiómű­sora. Ismétlések követtek ismétléseket, közben élvétve egy-egy új is. Megjegyzem, néhány műsort érdemes volt megismételni. Boros János szerkesztő vasárnapi Szivár­ványa például — bármennyi­re is ismétlés volt, mégis ki­vétel. A havonta jelentkező Szivárvány idei tizenkét adásából ugyanis egy tizen- harmadikait szerkesztett. FÖL elevenítette a legemlékezete­sebb riportokat. Űjbói hal­lattuk a rokonszenves ju­hászt Bács-Kiskunból, az utolsó vasúti bakterok egyi­két Zalából, a szerelmes fe­hérvári (taxist, a tanyára visszaköltöző emberpárt, a padlástéri lakásban boldog kismamát. Így lett ügyes lel­tár az év tizenkét Szivárvá­nyából. December 24-én este Ka­rácsonyi kívánságműsor volt a Petőfi adón. A gazdag, sok gyereknek örömet szerző délutáni meseműsorok után nagy várakozással ■ hallgat­tam a késő esti, felnőttek­nek Ígéretes összeállítást. Csalódtam. Hosszúra nyúlt, terjengős riportok köré „te­kertek” néhány szép nótát, a karácsonyi hangulatot tük­röző verset — és kész. En­nél sokkal kellemesebb volt Az otthon hangulata című, néhány rpűvész vallomásával telített összeállítás a Kossuth műsorban. ' Csongrád Szép missziót határozott el két éve a rádió népzenei osz­tálya. Daloló, muzsikáló tá­jak címmel népdalok, nép­szokások fölkutatását tűzték célul. Az külön érdemünk, hogy „mernek” támaszkod­ni, együtt dolgozni a vidéki stúdiók zenei szerkesztőivel. Okosan gondolják Máder Lászlóék: a vidéki rádiósok mindennapos munkájuk so­rán a legavatottabb ismerői egy-egy táj daloló, muzsiká­ló embereinek. Vasárnap ebből vizsgázott a Kossuth adón Kutas Já­nos. Ezúttal Csongrád me­gyében járt. A sándorfalvi citerásoknál, a kubikusélet csongrádi nagy öregjeinél, a tápéi népi együttesnél, a ti­szai halászoknál. (SJ) Bf szakmnual Új oktatási rend a szakközépiskoláknál Kedvezmények és ösztöndíj Január 5-én és 6-án a Fővárosi Operettszinházban vendégszerepei a szolnoki Szigligeti Színház. Tavalyi, sikeres előadását, a Varázskeringöt mutatja be a főváros közönségének. A vendégjáték viszonzása az Operettszínház szolnoki „látogatásának”, s jele is egyben a két színház között épülő kapcsolatnak. A Szigligeti Színház ugyanis - lehetőségekhez mérten - egyéb előadásait is bemutatja majd a Nagymező utcai színházban. Képünk a szolnoki előadást idézi: Szabady József (középütt), Falvay Klári, Peczkay Endre az előadás egyik jelenetében Megváltozik a szakközép­iskolai szakmunkásképzés rendje. A most megjelent rendelet szerint 81 szakmát oktatnak majd középisko­lában, emiatt sok új intéz­ményt kell majd szervezni. Néhány szakmát ezentúl csak szakközépiskolában le­het majd tanulni. Ez, a magasabb elméleti képzettséget kívánó szak­mákra oktató nagy országos hálózat érettségi és szak­munkás-bizonyítványt ad, ezzel előkészíti a hallgató­kat, hogy azonnal teljes ér­tékű munkásokként dolgoz­zanak, s ha akarnak, felső­fokú intézményekben to­vábbtanulhassanak . Néhány szakma, amely — a nappali szakmunkáskép­zésen kívül —, szakközép­iskolában is elsajátítható: hegesztő, felvonószerelő, vil­lanyszerelő, elektrotechnikai, orvosi, rádió- és televízió­műszerész, mélyfúró, olaj-és földgázbányász, autószerelő, kerámikus, marató, - borász, dohányfeldolgozó stb. Ezen­túl csak szakközépiskolában tanulható szakmák: számí­tástechnikai műszerész, re­pülőgép-műszerész, navigá­ciós- és elektro-műszerész, rádió- és lokátorműszerész. A repülőműszerész szako­kon átmenetileg még szer­(Tudósítónktól) Megnyílt Törőkszentmik- lóson, a városi pártbizott­ság épületében a propagan­disták klubja. Létrehozását gondos előkészítő munka előzte meg. Örvendetes és elismerésre méltó, hogy a klub berendezése, felszerelé­si tárgyainak létrehozása tár­sadalmi munkával is „szüle­tett”: a városi művelődési központ dolgozói, a 604. szá­mú Szakmunkásképző Isko­la tanulói, az Építőipari Szö­vetkezetek dolgozói, a TI- TÁSZ szocialista brigádjá­nak tagjai segítettek. A klub megnyitásával megteremtődött a lehetőség a városban a színvonalasabb, szervezettebb propagandista munkára. A tagok ugyanis megfelelő körülmények kö­zött készülhetnek pl. az elő­adásaik megtartására. Meg­vitathatnak módszertani kérdéseket, véleményeket, információkat, tapasztalato­kat cserélhetnek. A klub megnyitásakor Sza­vezhető nappali szakmun­kásképző tanfolyam, Az új iskolák kijelöléséről a megyei (fővárosi) tanács elnökének javaslatára az ok­tatási miniszter dönt. A szakközépiskolákban elméleti és gyakorlati képzést kapnak a tanulók. A gyakorlati fog­lalkozások az első két évben az iskola tanműhelyében lesznek, a második két év­ben a szakma tökéletes el­sajátítása érdekében vállalati tanműhelyekben és oktató- csoportokban. Az új iskolatípusra az ál­talános iskolát végzettek ve­hetők fel. Munkaruhát, ked­vezményes étkeztetést, évi 10 forint használati díj ellené­ben szaktankönyveket, s ösz­töndíjat is kapnak. A IV. osztály sikeres elvégzése után teszik le a diákok a szakmunkásvizsgát is magá­ban foglaló érettségit. A tanulók saját kérésükre érettségi vizsga nélkül csak szakmunkásvizsgát is tehet­nek. A szakközépiskolai szakmunkásképzés kibővíté­sének feltételeit fokozatosan úgy kell megteremteni, hogy 1978. szeptember 1-én a ki­jelölt új iskolákban a meg­adott szakmában az okta­tást meg lehessen kezdeni. (A Hétfői Hírekből) kál Károly, a városi pártbi­zottság munkatársa a klub szerepének, céljának ismer­tetése mellett arra kérte a város vezető propagandistáit, hogy jól gazdálkodjanak a lehetőségekkel, váljon a klub számukra és a gondjaikra bízott valamennyi propa­gandista számára otthonná, alkotó műhellyé, munka­hellyé. A vezető propagan­disták megvitatták a klub szabályzatát, munkarendjét. Szóba kerültek módszertani, a propagandisták közötti in­formáció és tapasztalatcseré­vel, a különböző párthatáro­zatoknak, helyi anyagoknak a propagandában való fel- használásával kapcsolatos kérdések is. Dolgozik a propagandisták klubja, a munkát háromta­gú vezetőség irányítja. A megteremtett lehetőséggel — amely jó körülményeket biz­tosít számukra fontos társa­dalmi munkájuk végzésé­hez — jól akarnak élni. Kovács Sándor Ősi művészet a cirkusz. A gyermekek álma! Fényes, csillogó a manézs, ahol ép­pen egy vöröskabátos ido­már produkálja magát orosz­lánjaival. Majd nyaktörő akrobataszám következik. Az utazó cirkusz nyári mű­faj. Tavasszal, a jó idővel indulnak el a vándorcirku­szok villanykörtékkel ékes sátorukkal. A gyerekeknek már ez is megbámulnii való: macskaügyességű műszakiak uralják a kisebb-nagyobb városok egy-egy terét. És órákon belül kész az épít­mény — kezdődhet az elő­adás. Az idei cirkusz szezonban a csehszlovák Safari és a ro­mán' Bukarest cirkusz járta a magyar városokat. Heitz György, a Magyar Cirkusz- és Varieté Vállalat művészeti osztályának veze­tője tájékoztat: — Az említett két együt­tes produkcióját több, mint féhnilió, pontosan 587 ezer vendég nézte meg. A Safari és a Bukarest művészei összesen 440 előadást tartot­tak Magyarországon, tehát esténként egy-egy sátorban másfélezren gyűltek össze cirkuszt nézni. — A magyar Budapest cir­kusz 1975-ben járt Romániá­ban, azt megelőzően pedig Csehszlovákiában. Mindkét országban sikerük volt. A rendszeres kulturális kap­csolatok révén utazunk és meghívunk baráti országok­ból cirkuszokat. Mindkettő fontos, hiszen ma más a cir­kuszok nem pusztán meg­hökkentő, lélegzetelállító produkciókra törekszenek, hanem komoly, a művelő­déspolitikai egészébe ágyaz­va komolyan vett program­mal dolgoznak. Nyáron ha­zánkban járt a virtuóz ügyességű csehszlovák Or­lando g umi asztal-akrobata - csoport — ez bizonyára sok gyerekkel megkedvelltette a tornát. — Az Orlando gumiasztal- akrobatacsoporton kívül mi­lyen nagyhírű produkciókat láthatott a magyar közön­ség? — A Bukarest Cirkusszal volt itt a híres oroszlánsze­lídítőnő, Bnzduga, akit egész Európában elismer a szakma és szeret a közönség. A La- zarJtrio pedig, mint bam­buszegyensúlyozó hármas vált messze fölldön híressé. — Mi az oka annak, hogy a cirkuszok művészei, ki­sebb-nagyobb csoportok, szinte folytonosan utaznak? — Egy-egy produkcióra, szinte minden cirkuszi mű­fajban, éveket áldoznak megteremtőik. Nem tudják hétről hétre megújítani szá­maikat. Ezért kell a pro-/ dukcióhoz mindig új közön­séget keresni. — Tehát a kényszerű uta­zásnak is köszönhető, hogy városaink, nagyobb telepü­léseink „cirkusz-ellátottsá­ga” jó. Vajon a külföldi cir­kuszok mellett a nagyhírű magyar művészek is eljut­nak ezekre a helyekre, vagy őket az olasz és francia kis­városok közönsége tapsolja estéről estére? — Természetesen sokat szerepelnek külföldön, de jut belőlük a „hazai-piacra” is. Itthon nagy körutat ter­vezünk a budapesti vízi cirkusszal, amelynek appa­rátusait a közelmúltban vá­sároltuk. Az utaztatás tech­nikai körülményei még meg­oldatlanok, tehát élttől függ, nem az utazási kedvtől hogy mehetünk-e? — Folynak-e már az elő­zetes tárgyalások külföldi cirkuszi szakemberekkel a jövő szezont illetően? — Szeretnénk, ha az NDK- beü Central Cirkusz együtte­sének előadását láthatná a hazai közönség. Eddig ugyan­is járt már hazánkban a Hamburg Cirkusz, az olasz Moira Orfei cirkusz. Egyéb­ként nőtt az érdeklődés e műfaj iránt. Ehhez nagyban hozzájárult a televízió is. „A világ nagy cirkuszai” cí­mű sorozattal. Tehát nem csökkent, hanem dlenkező- leg, növekedett az igény. Ennek kielégítése nem könnyű, mert bár a cirku­szosok a megyei és városi vezetőktől minden támoga­tást megkaptak, egyre csök­ken a kisegítő személyzet. Nehéz emberit kapni erre a munkára, itt csak a moder­nizálás, a korszerűsödő be­rendezés segíthet. — vödrös — Propagandisták klubja Törökszentmiklóson FÖLDIKIUIU KASOK Amíg „valódi kertté leend..." Kubikos teljes feszereléssel a századforduló idején „A tiszalöki vízlépcsőt 1954-ben adták át: ez most Dombrádig duzzaszt vissza. A kis­köreit 1973-ra készítették el, de most még csak mederduzzasztás van. A végleges víz­szint majd a csongrádi vízlépcső elkészülte után alakul ki, ha teljes duzzasztási üzem lesz, a kiskörei vízlépcső hatását Tiszalökig érezni majd. Ha jól tudom, a következő öt­éves terv nagy munkája lesz a csongrádi vízlépcső. A jugoszlávok már elkészítették a Novi-Bece-i vízlépcsőt, amely visszaduz- zaszt Csongrádig. Még egy vízlépcsőt ter­vezünk Dombrádnál, odafönt, amely visz- szaduzzasztana Záhony térségéig. Nos, ak­kor majd a Szovjetuniótól a Dunáig járha­tó lesz a Tisza önjáró hajókkal, uszályok­kal. Persze, az ehhez tartozó kikötőrend­szert és -korszerű hajóparkot is meg kell teremteni. így vízi úton is lebonyolítható majd jelentős áruszállítás, hiszen köztu­dott, ez sokkal olcsóbb a vasútnál is, a közútról nem is beszélve. Igaz, a vízi beru­házások lassan térülnek meg. így az ilyen vállalkozások több célt szolgálnak: hajó­zást, energiatermelést, mezőgazdasági ön­tözést, üdülést... A kiskörei is. Mi ezen belül most az öntözés feltételeinek megte­remtésén, a Nagykunsági főcsatorna épí­tésén dolgozunk...” Kovács Sándor, a Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság ifjú mérnöke a jelenről és a közeli jövőről magyaráz. Hevületében nem tudom nem beleérezni eleink lelkese­dését, merész álmait. Ezek az álmok azon­ban nemcsak merészek voltak, hanem kö­rültekintőek is. Gondoljunk csak Széchenyi Istvánra, aki folyóinkról szólva máig érvé­nyes receptet adott: „ ... azok lehetőségig hajózási csatornákul szolgáljanak, vízára­dásaink átka megszűnjön, de mindenek fe­lett, ne legyen elrontva — hol a természet alkotta — az irrigatioi (öntözési) lehető­ség ...” A vállalkozás aránya azonban oly nagy, hogy Széchenyi is tudja, ezt „csak a jövő nemzedék fogja elérni”. Jó évszázadnyi idő lepergett azóta, s az a jövendölt jövő nemzedék mi vagyunk. Ekkora késéssel valósul meg a nagy ma­gyar politikus álma, melyet egyik munka­társa, Lónyai Menyhért igen szemléletesen megfogalmazott: „Nem elég az, hogy az áradatot zabolázzuk, s a töltések minde­nütt meglegyenk, ez csak az alap, melyre építhetünk. Ezután következik a mentesí­tett téren fennmaradt mocsarak és mély­ségekben összegyűlt hó és esővizek lecsa- polása és kiszárítása és végre valódi kert­té a Tisza völgye csak akkor leend, ha a jövő nemzedékek a szabálvozási munkának a rét öntözési munkálatokkal felteendi ko­ronáját”. Az átfogó vízrendezés tehát ké­sett, s nem a vízi mérnökök miatt! Széche­nyi után űr támadt, s a nagyszerű mérnö­kök partnerei kisszerű politikusok voltak, akik kisszerű politikájukkal előbbrevaló- nak tartották a kevesek érdekeit szolgálni a komplex vízrendezésnél. A Tisza völgyé­nek ármentesítését mindenesetre végezték, de ez meglehetősen vegyes érzelmeket vál­tott ki. Az első nagyszabású' ármentesítés­kor, a Mirhó gát építésekor, melyet a nagy­kunsági városok készítettek az 1700-as évek közepétől a végéig, már felhangzik a di­csőítő vers Erdődi László hangján: „Heves majd eltemet, Kunság örül, nevet, Mert nem iszik többé annyi Mirhó-levet. Mirhó száradjon ki; az ítélet szent, s áll! Tisza-Abádon, 1785. július 28-án”. Néhány esztendő múlva azonban az aszály miatt szidalmak özöne zúdul a gátra. Ez ismétlődött meg a Tisza szabályozása­kor: az 1863-as aszály óriási pusztítása a Nagykunságban tetőzött, ahol az állatál­lomány 78 százaléka elpusztult, a lakosság éhezett. A tatár és török időket követő legnagyobb csapás Tompa Mihály költőt is szólásra bírta: „Csapástól most a föld kietlen! Az élet érverése áll: Vénség az ifjú kikeletben, A teremtő nyár ölén halál.” Nem csoda tehát, hogy az agyongyötört nép sok helyen rátámadt a gátépítőkre. Az adósságtörlesztés most folyik, annyi kín és megpróbáltatás után a mi társadal­munk az eddigi munkálatokra „felteendi a koronát”. A Vízügy fiatal mérnöké, Ko­vács Sándor éppúgy részese e folyamatnak, mint a sok-sok földmunkás, akinek egymás sarkába hágó generáció minden nagvszerű alkotásunkon otthagyták ujjlenyomatukat. Az olyanféle emberekre gondolhatott Jókai is mint Kovács Sándor édesapja, aki kúbi- kos. így vallott a nagy író: „Minden mun­kás előtt tisztelettel hajtom meg a fejem, de a tiszamenti kubikosok előtt levett ka­lappal haladok végig”. Körmendi Lajos Következik: Vörös szalagok a deponián Cirkusz — Évadonként félmillió néző

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents