Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-02 / 285. szám
1976. december 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Lakost — munkástizetesböl 6. Lakáskölcsön — avagy a gyár támogatásra költsön A sorozat eddig megjelent részeiből már kiderült: a munkáslakásakciót — legyen szó alkalmazásáról, vagy megszerzéséről — legérzékenyebben a vállalati kölcsön érinti. Ha adja az üzem, a munkás nagyösszegű állami támogatást, egy sor kedvezményt élvezhet. De a gyáregységek... A nagyobb é6 önálló vállalatoknál nincs is baj, de a gyáregységek egy része... A Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyárában 560 munkás dolgozik. 1970 óta huszonötén kaptak, több mint 800 ezer forintnyi vállalati kölcsönt. Az „éves lakáskeret” kétszázezer forint — ennyit ad az anyagyár. Az összeg 7—8 dolgozó támogatására elég. — Arányosnak tartja az MHD gyárai között a felosztást? — kérdeztem För- dős Józseftől, a tiszafüredi gyárigazgatótól. — A munkaerőhelyzet ismeretében, igen. — Mennyit fordíthat az egész MHD lakástámogatásra? — Azt nem tudom... — Miből gondolja akkor, hogy méltányos a gyár részesedése? — Mondtam, a munkaerő- helyzet. .. Budapesten a lakás is drágább, munkást is nehezebben lehet kapni:.. Az igazgató utóbbi mondatát méltányolnunk kell. Valóban: a párt és a kormány elsősorban a nagyipari és elsők között a budapesti munkásság lakáshelyzetét kívánja javítani. Mégis, meggyőzőbb lenne az igazgató érvelése, ha pontosan tudná: milyen arányban részesedik a támogatásból a tiszafüredi gyár. Az összeg egyébként, más megyei gyárakkal, gyáregységekkel összehasonlítva, közepes nagyságú. Több mint, ahol gyakorlatilag semmi sincs (sajnos, nem ritka!), de kevesebb, mint például a nagyságban és korszerűségben az MHD-hez mérhető Hűtőgépgyárban, ahol —félezer emberre számolva — a tiszafüredi összeg több mint négyszeresét tudják lakásra adni. A KAEV mezőtúri gyáráéban évente mindössze 30 ezer forintot ad az anyagyár lakásépítés támogatására. Ebből, az üzem 360 munkása közül 2—3 munkásnak tudnak kölcsönt adni. De az akció kedvezményeit „elnyerve”, már egyetlen munkásnak sem lenne elég az összeg ahhoz, hogy az állami támogatást is megkaphassa. (A lakások „nettó” ára Mezőtúron is legalább 150—200 ezer forint — a 20 százalékos kölcsönre nem futná.) A Tégla és Cserépipari Vállalat — központja Mezőtúron van — évente 200 ezer forintot tud adni, ám munkásainak számához (22Ó0) mérve épp oly keveset, mint a KAEV. Mégis, mindkét mezőtúri gyárnak futotta arra, hogy 5—5 lakás bérlőkijelölési jogát megvásárolják a tanácstól. A Tégla és Cserépipari Vállalat például — igaz, nem a lakástámogatási alapból, hanem más forrásból — másfél milliót (!) tudott szánni vezető szakemberek lakásainak biztosítására. (Ötször két alkalommal a vállalat mondja meg, ki költözhet a tanácsi bérlakásba.) Kétségtelen, hogy szakemberekre, diplomásokra szükség van — mégis elgondolkodtató az aránytalanság. Lakás „asszonyjogon“ A Pannónia Szőrmefeldolgozó Vállalat kunszentmártoni gyáirának egyik vezetője azt, hogy az üzemben évente mindössze 30 ezer forint lakáskölcsönt tudnak adni, így mentegette: — Nézze, itt zömmel nők dolgoznak, a lakást meg általában a családfő kapja... Ahol tehát sok az asszony, ott kevesebb is elég? Szerencsére nem mindenütt gondolkodnak így. A Tisza Cipőgyár például nőnek, férfinak egyaránt ad kölcsönt, s az elbírálásnál nem jelent hátrányt, ha valaki „csak” nő. A Tiszamenti R&^ gionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat az elmúlt öt év alatt 80 dolgozóját segítette lakáshoz, közülük negyvenhetén munkások, s tizenheten „asszonyjogon” kapták az új otthont. * * * Most, e sorozat végéhez érve, meg kell állapítani: kétségtelen, hogy az elmúlt tizenöt év alatt — kölcsönösen az utóbbi öt évben — a nagyüzemi munkásság lakáshelyzete sokat javult. Bizonyítékként néhány szám: 1971 és 1975 között csak Szolnok megyében 6 777 elosztható lakás épült, ebből 6 044 a városokban, amelynek több mint 60 százalékát fizikai dolgozók, fiatalok és nagycsaládosok kapták, illetve vásárolták meg. Felépült több mint 12 ezer családi ház is, tető alá hozásukhoz az állam hosszúlejáratú hitelekkel, különböző kedvezményekkel járult hozzá, a vállalatok pedig kamatmentes kölcsönnel, építő- és fuvareszközökkel segítettek. A munkáslakás-akció a kijelölt településeken tovább javította, az akció egyszeri kiterjesztése pedig még több helyen fogja megkönnyíteni a helyzetet. A helyzetet, amely — a lehetőségeket illetően — alapjában véve megnyugtató, s a jövőben méginkább azzá válik, hiszen ebben az ötéves tervben még több lakás építését — s közöttük még több munkáslakás létesítését tervezik a megyében. A munkáslakás-építés ügyében bármely államilag és munkahelyek által támogatott formájáról is legyen szó, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a családok jogosultsága mellett (ezt rendeletileg szabályozták) a népgazdaság teherbíróképessége a meghatározó: ez szabja meg az állami támogatás lehetőségét és nagyságát. E- rniatt van csak mértékletesen mód a munkáslakás-épí- tési akciókra, illetve azok ki- terjesztésére. Társadalmi céljainkkal és lehetőségeinkkel összhangban álló sorrendet kell tartani a jövőben: elsősorban megye a nagyipari bázisain, ahol jelentős számú nagyüzemi munkás él (pl. Szolnok, Jászberény, Karcag, Mezőtúr) célszerű a mun- káslakás-építési akciókat erőteljesen szervezni és támogatni. Tndokolt és gazdaságilag megalapozott esetekben mértékletesen lehet segíteni az egyszeri akciót más, ipari-, lag fejlődő településeken (így például Tiszafüreden és Kunszentmártonban). — A sorrend megegyezik a munkáslakás-építés társadalmi rendeltetésével, a kongresszuson elfogadott életszínvonal-politikával. VÉGE Trömböczky Péter Tizenötmillió forintos felújítás Több mint 15 millió forintos rekonstrukció kezdődött nemrég o Középmagyarországi Vetőmag Vállalat kunszentmártoni üzemében. Az üzemet, amely eddig borsó, napraforgó, olajlen, repce tisztításával foglalkozott fűmag feldolgozásra alakítják át. Képünkön: az új laboratóriumban napraforgó tisztasági vizsgálatot végez Csortos Istvánné Tíz nappal előbb zárják az esztendát Néhány héttel az év végi számvetés előtt a Váci Kötöttárugyár jászapáti gyáregységében már tudják: év végi hajrá nélkül, a vártnál jobb eredményekkel, és csaknem tíz nappal korábban zárják az esztendőt. Már az éves terv készítésekor tudták, hogy a gyáregység régi termékeire a bolyhos alsó ruhaneműkre — mivel a piac telítődött — az 1976 évre kevesebb megrendelést kapnak. A jászapáti részlegben, igazodva az új követelményekhez, korszerűsítették a berendezéseket, új gyártási technológiákat .vezettek be. Ezzel több, olyan termék gyártásának feltételeit teremtették meg, amivel a megnövekedett igényekhez, az új megrendeléseknek tudnak eleget tenni. A megváltozott körülmények figyelembe vételével készült el az 1976 évi terv. amely 150 millió forintos árbevételt irányozott elő. Ezt a gyáregység december 23- ra teljesíti, 15 millió forintos nyeresége 3 millióval több a tavalyinál. A nagy méret előnyei és hátrányai A termelőszövetkezeti kongresszus közeledtével egyre inkább kirajzolódnak azoik a témáik. amelyek munkáit adnak majd a tanácskozásnak, illetve a következő esztendőkben a mozgalomnak. Ezek egyi'ke kétségkívül az üzemi méret témaköre lesz. Hosszú ideig kerestük az „optimális nagyságot”, majd az elmúlt évekre a gazdaságok méretének gyors növekedése volt jellemző. Ez a Szakasz is lezárult. Helyenként ugyan még tapasztalni törekvéseket a 10—15 ezer hektáros gazdaságok létrehozására, de ez már elszigetelt és általaiban nem is sikerűi. Nálunk is voltak, akik az egészen nagy, 30—40 ezer hektáros méretekben keresték volna a jövő útját. Kétségkívül bebizonyosodott, hogy hazai viszonyaink között — legalábbis a közeljövőben — ez az út nem lenne célravezető. Már a tízezer hektár körüli méret ds túlságosan „eszköz — és koponyaigényes”. A területi adottságok igazi kihasználásához ugyanis új épületekre, berendezésekre és (gépekre lenne szükség!, melynek anyagi fedezete gyakran hiányozik. Mindezek működtetéséhez pedig olyan jó szakembereket kell alkalmazni, amilyenek még kevesen vannak nálunk. A sokezer hektárok ugyanis minőségileg új problémákat vetnék fel, és ha ezek megoldását mindenütt helyben akarják feikísérletez- ni, akikor a népgazdaságnak nagyon sokba kerül. Felfele is, lefele is Általában egyetértünk manapság abban, hogy a legközelebbi jövő feladata a már meglevő nagyméretű üzemek „bejáratása” lesz. Megtalálni az igazán nagyüzemi vezetés módszerét, meghatározni és valóban elkülöníteni a hatásköröket, megteremteni az ütőképes munkaszervezetei. Ma ugyanis egyaránt tapasztaljuk, hogy a nagy darab földet régi módon akarják kormányozni: de azt is, hogy az inkább csak divatból létrehozott ágazati szeivezet megtöri, összezavarja a gazdaság egységes irányítását. A ma ismert szándékok szerint a továbblépésnek két irányba kell bekövetkeznie: felfelé és lefelé. Felfelé semmiképpen sem a területi növelés, sokkal inkább és a maiinál nagyobb mértékben a gazdaságok közötti összefogás, a kooperáció kellene, hogy jellemző legyen. Ez elképzelhető ügy, hogy összefognak a gazdaságok, de önállóságukat megtartják, csupán bizonyos döntéseket hoznak meg közösen és bizonyos beruházásokat valósítanak meg együttesén. II társulások szerepe Továbbra is nagy szerepük lesz a szövetkezeti társulásoknak. Az eddigi eredményekkel korántsem lehetünk elégedettek. Az első társulások célja többnyire kereskedelmi. vagy építőipari volt. Nagy lépést jelentettek előre a termelési rendszerek, de ma egyre inkább „kibuknak” ezek hiányosságai. Mintha kicsit divatból szerevzték volna meg egyik-másikat — nevűk, tagságuk és igazgató tanácsuk van, de szolgáltatásaik gyakran hézagosak. Itt is szükséges a megszilár- dítási periódus, nehogy egyes hibák a gondolatot, a módszert járassák le. A téesz-közi vállalkozásoknál sajnos az tapasztalható, hogy bizonyos méretet elérve hajlamosak „elidegenedni” az alapítóktól, inkább saját, önös, vállalati érdekeiket tekintik elsődlegesnek. Ezzel viszont éppen létjogosultságukat kérdőjelezik meg. Ezért dicsérendő az a törekvés: a téesz-közi társulásokat is bevonják a mozgalomba. hogy rájuk is kiterjedjen a szövetségek és a TOT szervező, érdekvédelmi, iránymutató, sőt a szükséges mértékig ellenőrző tevékenysége. Mozdulni kell... Mozdulni kell lefelé is. A szövetkezeti demokrácia gyakorlása ezres, sőt többez- res taglétszám esetén cseppet sem magától értedődő. A nagy létszám kevésbé alkalmas kollektív döntések hozatalára. A megoldást évek óta keressük. Ma már gyakorlatnak tekinthető, hogy a nagy gazdaságokban a közös ügyeket előbb csoportonként tárgyalj ág meg, és a csoportok véleményének tudatában kerül a téma közgyűlés elé. Az élet kívánja ezen az úton a továbblépést, tehát azt, hogy ezek az azonos érdekű csoportok ne csupán esetleges tanácskozó testületként kerüljenek be a szövetkezeti demokrácia gyakorlásába, hanem törvényben előírt módon, kötelezően is. És ne csupán tanácskoz-- zanak. hanem a rájuk, vagy kizárólag rájuk tartozó ügyekben döntési joguk is legyen. Azt keressük tehát, hogyan lehet a nagy -méret előnyeit valóban kihasználni; ugyanakkor átmenteni, új formában működtetni a korábbi kicsi méretekre jellemző rugalmasságot. Amit most csokorba szedhetünk. azok még gondolatok, kezdeményezések, próbálkozások. A szövetkezeti kongresszus feladata lesz majd. hogy ezeket értékelje és rangsorolja. Földeáki Béla A SZOLNOIO VASÚTÁLLOMÁSON Kocsitisztítás gépekkel A szolnoki vasútállomás megafonjából az utóbbi időben mind gyakrabban nangzik el a felhívás: „Kérjük kedves utasainkat, hogy ügyeljenek a tisztaságra; hulladékot a gyűjtőbe dobják .. A figyelmeztetés nem csupán amolyan „szabvány szöveg” — tájékoztatott Antal Tibor, a vasúti csomópont személyszállítási vezetője. — A szolnoki állomásnak ugyanis megnövekedtek a takarítási gondjai. Az idén februárban 141 személykocsit telepítettek hozzánk, és ez azt jelenti, hogy ezeken minden hónapban általános nagytakarítást kell végeznünk. Ehhez tartozik még ugyancsak havonta mintegy 5500 vagon utántakarítása is. Az állomás tárolóvágányán vastagon felöltözött asszonyok és impozáns külsejű gépek sorakoznak a kocsik mellett. A tisztítóberendezések kezelői mintha egy megadott jelre kezdenék el a munkát. Sándor Jó- zsefné egy furcsa formájú, talicskaszerű alkotmányt tol a kocsi oldala mellett, majd utána Pap Sándorné következik kezében egy hosz- szú csővel. Az egész művelet mindössze néhány percig tart. s az előtte álló vagonnal összevetve óriási a különbség. A kocsinak szinte ragyog az oldala. Mióta takarítanak gépekkel? — kérdezem Nagy Béla művezetőtől. — Néhány hete kaptuk ezeket a berendezéseket a vasúti főosztálytól. illetve az. igazgatóságunktól. Nagy szükség volt rájuk, mert a 61 fős takarító személyzetünk kézzel nem győzte ezt a munkát. így is még húsz ember hiányzik. De nemcsak a külső tisztítást gépesítjük. hanem a belsőt is. Az utóbbira különös figyelmet szentelünk, ugyanis ezt még csak mi csináljuk előszóra MÁV-nál. — Mit tudnak az új gépek? — Mondhatom sokat. Ezzel a talicskaszerű úgynevezett vegyszerszóróval Fer- roluxot permetezünk a felületre, azután következik a hideg-meleg mosó, ami szinte „leberetválja” a feloldott szennyet. A művezető büszkén újságolta, hogy a csoportból többen járnak általános iskolába. sőt Szító Lajosné még a gimnázium elvégzésére is jelentkezett. A hatvanegytagú csoport négy szocialista brigádban dolgozik. Tekintettel, hogy valameny- nyien családosok, és ráadásul vidékről járnak be, ennek ellenére kétszer sem kell szólni, egy kis túlmunkáért, ha az utazóközönség úgy kívánja. Az utazók olykon panaszkodnak a vasúton tapasztalt rendetlenségre. A gépesítéssel ezután minden takarítási gondot meg tudnak oldani? — Sajnos, nem! — Kapcsolódik vissza a beszélgetésbe Antal Tibor. — A berendezések ugyan nagy segítséget nyújtanak, de az igazi tisztaságot csak úgy tudjuk megteremteni, ha az utazók megszívlelik a mega- fonban elhangzottakat, Séra Sándor
