Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-11 / 267. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. november 11. Befejeződtek a szovjet—lengyel tárgyalások Hivatalos közlemény a megbeszélésekről A lengyel párt- és állami delegáció, amely Edward Gierek vezetésével tartózkodott Moszkvában, befejezte tárgyalásait a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet tárgyaló küldöttséggel (Telefotó - KS) A szovjet—lengyel hivata­los tárgyalások tegnap a moszkvai Kremlben a közös nyilatkozat aláírásával vé­get értek. A második tárgyalási na­pon a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet és az Edward Gierek vezette lengyel dele­gáció az SZKP és a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Szov­jetunió és Lengyelország kö­zötti kapcsolatok és együtt­működés sarkalatos kérdé­seit vitatta meg. Szóba ke­rülték a nemzetközi helyzet időszerű problémái is, ame­lyek közül Moszkvában ki­adott hivatalos közlemény az európai kontinens kérdései­ről folytatott eszmecserét húzza alá. összehangolták a lengyel párt. és állami küldöttség hivatalos, baráti látogatásá­nak eredményeiről kiadásra kerülő záródokumentumot, amelyet a lengyel delegáció elutazása után hoznak nyil­vánosságra. Leonyid Brezsnyev és Ed­ward Gierek tegnap délben aláírta a szovjet—lengyel kö­zös nyilatkozatot, amely a két párt és a két ország kö­zötti együttműködés kérdé­seivel, a szovjet és a lengyel nép barátságának további el­mélyítésével foglalkozik. Ezen az ünnepélyes aktuson jelen volt szovjet részről B jobboldal provokációja Padgornij államfő, Koszigin miniszterelnök, Gromiko kül­ügyminiszter, az SZKP Poli­tikai Bizottságának több más tagja és póttagja, a KB tit­kárai, a szovjet kormány mi­niszterei, a parlament kama­ráinak vezetői. Lengyel rész­ről a tárgy alásokon és az alá­írási ünnepségen részt vett Piotr Jaroszewicz miniszter- elnök, Stefan Olszowski kül­ügyminiszter, valamint a LEMP és a lengyel kormány több más magasrangú sze­mélyisége. Leonyid Brezsnyev és Ed­ward Gierek Moszkvában tegnap külön is találkozott egymással a Kremlben. Az SZKP és a LEMP vezetője a szovjet—lengyel együttmű­ködés néhány távlati kérdé­sét, valamint a szocialista és a kommunista építés külön­féle területein való elmélyül­tebb tapasztalatcsere ügyét tárgyalta meg. n Viking-program eredményei LISSZABON A Portugál KP Központi Bizottságának meghívására tegnap Lisszabonba érkezett a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége, hogy részt vegyen a PKP csütör­tökön megnyíló VIII. kong­resszusán. A delegációt Bo­risz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságainak póttagja, a KB titkára vezeti. PRÄGA Tegnap Prágában megtar­totta első ülését Csehszlová­kia legfelsőbb törvényhozó testületé, az október 22—23- án megválasztott szövetségi parlament. Ezt megelőzően alakuló ülésén hivatalba lé­pett a parlament két kama­rája, amelyek megválasztot­ták elnöküket. KAIRÓ Tegnap délben Anvar Szá­dat elnök és Hoszni Muba­rak alelnök előtt letette az esküt az új egyiptomi kor­mány. Az új kabinet nem különbözik lényegesen a ko­rábbitól. A fő változás: az új elnöki rendelkezések ér­telmében valamennyi mi­niszter a választásokon ab­szolút többséget szerzett úgy­nevezett centrista fórum tag­jai közül került ki. Elfoglalták helyüket az arabközi biztonsági erők Gyorshírben jelentette a UPI, hogy Bejrutban és elő­városaiban tegnap hajnal­ban. elültek a harcok, s az arabközi biztonsági erők Szí­riái alakulatai a központi hegyvidéken ellenállás nél­kül vonultak be minid a jobboldali, mind baloldal el­lenőrizte körzetekbe. Az arabközi biztonsági erők Szíriái „zöldsisakosai” átlépték a Bejruttól keletre, Aley és Kahale között húzó­dó frontvonalakat, a konzer­vatív erők ellenőrizte térség­ben előrehaladva eljutottak Bejrút keleti elővárosába, az elnöki rezidencia, a Baabda- palota közelében. Az arabközi alakulatok né­hány órával akciójuk meg­kezdése után teljesítették egyik elsőrendű feladatukat: ismét megnyitották a Da­maszkusz és Bejrut közötti, nemzetközi közutat. Felvonulási terepükön Szí­riái harckocsik foglaltak ál­lást, a polgárháború egykori „forró pontjain” s az alaku­latokat kísérő bulldózerek el­távolították a libanoni fegy­veresek barrikádjait. úttor- laszait. Tegnap délben, röviddel azután, hogy az arabközi biztonsági erők szíriai alaku­latai bevonultak Bejrút jobb­oldaliak ellenőrizte keleti peremvárosaiba, jobboldali fegyveresek heves tüzérségi tüzet zúdítottak a főváros baloldaliak ellenőrizte nyu­gati szektorára — jelentette a Reuter. Kommentárunk 11 genfi kísérlet A genfi Nemzetek Palotájában van egy különleges korszerűséggel hangszigetelt folyosó. Mivel elnyeli a lépések zaját, az elveszett lépések folyosójának neve­zik. Ez vezet a most folyó Rhodesia-konferencia egyik tárgyalóterméhez. A Genfiből érkező hírek nyomán el­képzelhető, hogy ezt a termet az elveszett lehetőségek termének nevezik majd. Az ugyanis, ami ezen a tanácskozáson történik, kimeríti a holtpont fogalmát. Mint a hírügynökségek jelentették, Pieter Van Der Byl, a rhodesiai telepes­rezsim külügyminisztere újra mereven elzárkózott min­den kompromisszumtól. Márpedig engedmények nélkül néha még annak sem lehet tárgyalni, akinek a hely­zete nem tarthatatlan. A rhodesiai rezsimé pedig min­den vonatkozásban az. A jelenlegi holtpont előzményei dióhéjban a kö­vetkezők: Ian Smith, a törvénytelen telepeskormány feje 1976 szeptember végén Pretoriában találkozott az Egye­sült Államok külügyminiszterével és elfogadta a ren­dezés alapjául az úgynevezett Kissinger-tervet. Esze­rint a fehértelepesek amerikai pénzalapokból nagy anyagi kártérítést kapnak elveszett paradicsomukért, ennek fejében ők két éven belül átadják a hatalmat a hatmilliós fekete többségnek (a fehérek száma 273 ezer). A két éven belül kifejezés jellegénél fogva végső határidőt jelent. Mint várható volt, az afrikai mozgal­mak küldöttei Genfben ellen javaslattal éltek: egy évre akarják korlátozni az átmeneti időt. Mikor ezt Ian Smith meghallotta, úgy tett, mint aki meglepődik. Látványosan hazautazott Géniből. Ez még Ivor Richardnak, a konferencia brit elnö­kének is sok volt és jó üzletemberként javasolta: a felek „felezzék meg a különbséget”, kiáltsák ki a füg­getlenséget 1978 márciusában. Smithék ezt is#elutasí- tották, ez a holtpont főoka. Salisburyban még mindig nem értik, hogy az idő ellenük dolgozik. Nincs az a manőver, ami változtatna azon az alapvető tényen, hogy a rezsim homokóráján villámgyorsan peregnek a szemek. Washingtoniban az orszá­gos űrhajózási hivatal (NASA) vezető munkatársai sajtóértekezleten számoltak be a Vikinig-prognam előzetes kutatásai eredményeiről. A tudósok azonban arra a mindenkit leginkább foglal­koztató, kérdésre, hogy van-e élet a Marson — nem tudtak egyértelmű választ adni. Dr. Harold Klein a Vikinig-prog- ram biológiai kutatásainak vezetője az eddigi eredmé­nyeket összefoglalva úgy nyilatkozott, hogy az űrszon­dák által továbbított adatok ellentmondásosak és jelenleg nem lehet sem egyértelmű­en állítani, sem pedig elvetni a földihez hasonló életfor­mák létezését a Marson. Ugyanakkor bebizonyoso­dott, hogy az élet fenntartá­sához szükséges feltételek nagyrészt adottak a bolygón, azaz nitrogén és jég formájá­ban víz jelenléte kimutatha­tó. Dr. Carl Sagan a Vikiimg- program egyik tudományos vezetője azonban nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy az életjelenségek bizonyos kör­zetekben koncentrálódnak a Marson és ezek feltárásához további kutatásokra van szükség a bolygó különböző térségeiben. HANOI A Vietnámi Szocialista Köz­társaság és Franciaország légügyi egyezményt írt alá. Az egyezmény értelmében Párizs és Hanoi között légi­járatot indítanak. A járat gyakoriságát és a menetköz- beni leszállóhelyeket, a ké­sőbbiekben fogják meghatá­rozni. WASHINGTON A washingtoni bíróság kö­zölte : a néhány nappal ez­előtt letartóztatott Jósé Mit­chell beismerte, hogy bűnös Sz. V. Sztyepanovnak a Szovjetunió washingtoni nagykövetsége tanácsosának meggyilkoláséiban. Sztyepa- nov. aki ellen fegyveres tá­madást intéztek és súlyos lőtt sebet kapott, október 25-éin meghalt. PRÁGA A Csehszlovák Szakszerve­zetek Központi Tanácsának meghívására Gáspár Sándor­nak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának vezetésé­vel tegnap a késő esti órák­ban hivatalos, baráti látoga­tásra Prágába utazott a SZOT küldöttsége. Abdul Aliz Al-Szaud szaúd-arábiai had- és légügyi mi­niszter Londonba érkezett, ahol Mulley angol hadügymi­niszterrel (a háttérben) tárgyal egyebek között komoly nagyságrendű brit fegyvereladásról. A képen: a miniszter vendéglátója kíséretében elvonul a katonai diszalakulat előtt. (Telefoto - KS) Ma kezdődik a PKP Vili. kongresszusa Kommunisták között Lisszabonban Ma kezdődik Lissza­bonban a Portugál Kom­munista Párt Vili. kong­resszusa. Alig egy hónapja kimust­rált nyomdagépekben gyö­nyörködhetett , a hömpölygő tömeg a portugál főváros nemzetközi vásárterén. Csak­ugyan gyönyörködtek: sok százezren jártak ugyanis csodájára — a vadonatúj ter­mékekhez szokott kiállítási téren — azoknak az ódon gépeknek, amelyek a portu­gál kommunisták fesztiváljá­nak legérdekesebb kellékei voltak. A párt lapjának, az Avante’ (Előre!) című újság­nak szokásos ünnepségsoro­zatán azokat a masinákat állították közszemlére, ame­lyeken több mint 43 eszten­dőn át a legszigorúbb illega­litásban készítették a fontos orgánumot. A majd’ fél évszázadon át országló fasiszta érában, Sa­lazar és Caestano diktatúrá­jában a kommunistákat mindvégig üldözték — a föld alá, börtönökbe vagy külföldre kényszerítették. A fasizmust megdöntő „szeg­fűk forradalma” (1974. áp­rilis 25.) után tartott párt­kongresszusukon például azt jelentették hogy a párt 247 választási jelöltje összesen 440 (!)óvet töltött börtönben. A portugál kommunisták je­lenlégi vezetője, Alvaro Cun. hal főtitkár maga tizenkét esztendeig volt a fasiszták foglya, míg sikerült külföld­re szöknie a Peniehe-erő- dítmónyből. A párt első fő­titkára. Bento Concalves „a lassú halál táborában”, a rettegett tarrafali koncentrá­ciós táborban vesztette éle­tét. A Portugál Kommunista Pártot 1921-ben alapították. Két esztendővel később tar­totta első kongresszusát. És rövidesen — a köztársasági rendszer eltiprása, a fa­siszta hatalomátvétel után — 1927-ben megkezdődött az üldöztetés, a földalatti mun­ka. Alvaro Cunhal pártja ma már merőben más körülmé­nyek között tevékenykedik. A fasizmus 48 éve alatt ter­mészetesen nem tettek közzé adatokat a párt ' taglétszá­máról. Az előretörést, a Caetano- rendszert megdöntő „szeg­fűk forradalmát” követő csaknem másfél év után — sem hozták nyilvánosságra a párt tagjainak számát. A párt jelentőségét azonban le lehetett mérni az első ideig­lenes kormányokban betöl­tött szerepén, majd a vá­lasztásokon elért jelentős részarányával. Miután ku­darcot vallottak a szocialis­ta párttal kialakítandó szö­vetség kísérletei és az egyre erőteljesebb jobbratolódás jelei váltak megfigyelhetővé a kontinentális Európa leg­nyugatibb csücskében, a por­tugál kommunisták munkája új szakaszhoz érkezett. Az antifasiszta fordulat máso­dik évfordulóján tartott nemzetgyűlési választások után Cunhal pártja ellen­zékbe szorult, s a szocialis­ták irányításával (és a nem­zetközi szociáldemokrata mozgalom támogatásával) Mario Soares alakított kor­mányt Lisszabonban. A forradalom egy szakasza lezárult. Portugália lassan felsorakozott a nyugat-euró­pai típusú, többpártrendsze­rű polgári demokráciához. Tovább erősítette atlanti kapcsolatait (az ország egyébként kezdettől tagja a NATO-nak), majd egyre szo­rosabbra fonta gazdasági szálait a Közös Piaccal. Az állandóan támadásoknak ki­tett kommunista párt új munkamódszerekkel küzd a széles néptömegek jogaiért, érdekeiért. „A kommunisták készek összefogni mindenki­vel aki hajlandó a szabad­sági ogok védelméért és az április 25-e után elért for­radalmi vívmányok konszo­lidálásáért harcolni” — je­lentette ki az „Avante” ün­nepségsorozatán Alvaro Cun­hal. Most kezdődő nyolca­dik kongresszusán is ezékért a célokért küzd a Portugál Kommunista Párt. Angola — egy év múltán Csaknem öt évszázad telt el azóta, hogy Diego Cao, az első portugál hajósok egyike felfedezte uralkodójának An­golát, ezt a délnyugat-afri­kai, talán még nem is sejtett Eldorádót. 1975. november 11-e a vadonatúj, független Angolai Népi Köztársaság kikiáltása keserű évszázadok elnyomását szüntette meg. Az örökség béklyói A korbács és a kényszer- munka, a rabszolga-kereske­delem és a rablógazdálkodás évszázadait véres harcokban fogant új rendnek kellett fel­váltania. A nyugati országok és a térség legerősebb hatal­mának számító Dél-Afrika támogatta szakadár szerveze­teket kellett csaknem vert helyzetből visszaszorítani, cjiplomáciailag elszigetelni. A portugál gyarmatosítók elleni harcban megedződött nemzeti felszabadító erő: az Angolai Népi Felszabadító Mozgalom (portugál betűne­vén MPLA) nem maradt ma­gára. Szövetségesei, a szocia­lista országok (mindenek­előtt a Szovjetunió és Kuba) támogatásával felülkereke­dett a jobboldali nyomáson. Az ország csaknem egész te­rületén hozzálátott a népi ha­talom szerveinek kiépítésé­hez, s a szakadár erőket a délkeleti térség apró gerilla­fészkeibe szorította vissza. Tavaly ilyenkor, november 11-én, a függetlenség ünne­pén még javában dörögtek az ágyúk. Á végső győzelmet, a döntő fordulatot az idei tavasz hozta meg. Terhes örökséggel indult az új útnak a haladó Népi Felszabadító Mozgalom, a forradalmár költő-orvos- elnök. a „camarade presiden- te”: Agostinho Neto vezeté­sével. A hazánknál tízszer nagyobb ország gazdasága ugyanis csupán lehetőségei­ben hatalmas. A föld méhe kincseket rejt: csaknem va­lamennyi nyersanyag és ás­vány — ma még javarészt feltáratlanul! — megtalálha­tó ebben a délnyugat-afrikai álamban. Az antiimperiaiista úton elindult országnak mérhetet­len kuturális elmaradottság­gal kel szembenéznie: a ha­ladó mozgalom hatékony ok­tatási kampányai ellenére az ország lakosságának kilenc­ven százaléka még ma is írástudatlan. Csata — sorban Az induló lépteket, az első esztendő konszolidáció kí­sérleteit harcok, nem kis bel­ső feszültség légkörében tet­te meg a fiatal afrikai ország. A világ országainak többsége diplomáciailag elismerte az MPLA-konmányzatot. Mégis, az Egyesült Államok ENSZ- vétójával útját állta annak, hogy az Angolai Népi Köz­társaságot felvegyék a világ- szervezetbe. Agostinho Neto elnök fon­tos nemzetközi megbeszélé­sek egész során képviselte országát. A szocialista orszá­gok segítségét várják a saját termelési út-, híd- és annyi más csatájuk megvívásához. Az együttműködést pecsétel­te meg az a húsz évre szóló barátsági és együttműködési szerződés is, amelyet Moszk­vában írt alá Neto és Leonyid Brezsnyev. B. L.

Next

/
Thumbnails
Contents