Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-11 / 267. szám
1976. november 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Két gyár egy gyárban Hajnalban három-négy óra között két ember botorkál a kunszentmártoni téglagyár mögött. Kukoricaszárat hen- gergetnek, kitakarják: az álmos íöldet, amiből hat órakor a kotrógépek nagyokat harapnak. A szállítószalag surrogva dobja le terhét az elosztóházban. Innen már két irányba megy az agyag, az új gyárba és a régibe. o — Huzat van, nem fáznak? — Megszokja az ember még ezt is ... majd kérünk a deszka helyett üveget az ablakra — mondja Kórodi János rakodó. A régi gyárban vagyunk, vagyis a kettes számú üzemben. A présgép kíméletlenül ontja a négyszögletes masz- szát a szállítószalagra. Egy drót nyers téglákat hasít le szaporán. Ezeket kell hármasával Kórodi Jánosnak és társának a szárító keretekre rakosgatni. Rakosgatni? Kapkodni !... — Most elég gyengén megy a „meló”. Harminchat —harmincnyolc ezret „dobunk” fel naponta. — Mindezt mennyiért? — Kettőezeröt—kettőezerhat ... Kevesen hallgatják az időjárásjelentést úgy, mint mi. Ha süt a nap, gyorsabban szikkadnak a téglák, van hely a szárítóban. Ha nem. megérzi az ember kedve, meg a pénztárcája is. o Az agyagtéglák kis kocsikra kerülnek. Kézzel vonszolják őket a szárítóig. Innen ide látszik, ahogy egy hosz- szúkás alumínium hasáb ágaskodik az egyes számú üzem üvegfalához. Belsejében szállítószalag, azon pedig agyag szalad föl az automata prés garatjára. Odabent fotocella pislog a nyers téglákra. Mellette Bállá Ferenc- né betanított munkás rendezgeti a szárítóráma gerizdjeit. — Nem nagy munka ez. elvégezné a gép is, de így még véletlenül sincs fennakadás. — Hányán dolgoznak itt? — Amint láthatja, négyen, a két műszakban kilencen. Amott, *a másik üzemben tizenöt embert talál, akik ugyanezt a munkát végzik — kézzel, egy műszakban. Valamikor én is kinn álltam, a félig fedett épületben, csak nem téglát, hanem cserepeket rakodtam. Hogy menynyiért? Havi ezerötért, most meg a kettőezerötszáz is kevés ... A két gyár közé betonutat építettek, úgy hívják: „a választó vonal”. Az egyik oldalán szuszog az új kazán, s fehérük az új gyár fala. A másik oldalán négyszögletes a kémény alakja. Vaspánt ölelgeti itt-ott, le ne omoljon. A kőművesnek még arra is futotta száz évvel ezelőtt, hogy díszítést faragjon a téglába. A régi üzem most sapka nélkül didereg. „Elkorhadtak a gerendák, ki kell cserélni a tetőt” — mondja kísérőm, Balogh Gyula technikus. Belépünk a sötéten tátongó embemyi nyílások egyikén. Két munkás félmeztelenül a nyerset pakolja, arrébb húsz méterrel ketten a készet. Ök már ruhában. hisz ki-be járnak a talicskával. A nyílás előtt kocsi áll, fehér a lovak októberi lehelete. Itt benn 30—40 fok lehet, s a levegőben finom por kering. Boros János rakodó ellép a téglakupac mellől: — Leomlott, a csuda vinné el! Nehezebben haladunk. — Mennyi a norma? — Legalább tizenkétezer naponta, hogy meglegyen a háromezerötszáz. Arcára rakódott a por. Kérdezem, mit kapnak télen, mit nyáron, hogy kevesebbet nyeljenek. — Szódát, teát meg néha citromot... — Mióta dolgozik itt? — Tizennyolc éve. — Nem gondolt arra soha, hogy máshová menjen? — Nem én ... ez itt csak félműszak. Hét órát dolgozunk. utána mehetek haza dolgozni. Tudja, a háztáji. — Beindult az új üzem .. .? — Be. — Ott többet keresnek, könnyebb Munkával, — Hogy oda mennék-e? Hát persze! De nem kérdezett engem senki. K.uczora Jánosnét már kérdezték: — El akartam menni innen. Azt mondta az igazgató, jó helyem lesz a „műszárítóban”. Hát most ott dolgozom, betanítót munkás vagyok. Csak arra kell vigyáznunk. hogy egyenletesen száradjon a tégla. Gombokat nyomogatunk a „troli” hozza viszi az anyagot. — Hány műszakban? — Három. Régen a cserép- gyártóknál rakodó voltam egy műszakban, de nem sajnálom. — Kik kerültek az új üzembe? — A cserépkészítők egy része, s azok. akik legrégebben vannak a vállalatnál. e Ugyanezt kérdeztem Hámori Páltól, a gyáregység igazgatójától: — Ahogy mondta az elvtársnő. a „régiek”. De sokan visszamentek oda, ahonnan jöttek. A hidegbe, a melege be ... Nem ment ugyanis a gyár kezdetben, hibák hibákat követtek. Abban az időben hárman raktak meg, öt kocsit naponta. Most ketten tizenötöt. Sok volt a munkás, kevés a bér. Most fordult a helyzet. — Mennyit termel az új üzem, mennyit a régi? — Az újban hatvanhárman dolgoznak, 16 millió téglát gyártanak egy évben, a régiben 97-en, ott pedig 14,5 milliót. Az 1970-ben átadott üzem tavaly már az elvárt mennyiséget teljesítette, de tudnánk több téglát készíteni, ha nem. lenne „kicsi” a mesterséges szárító. Valamikor kicsire szabták. Kuczora Jánosné: Gombokat „nyomogatunk" három műszakban ...” — Egy munkásasszony azt mondta, a jövő a gépeké.. . — Felszámoljuk majd a régi gyárat még ebben az ötéves tervben. Száz-százhúsz millió forintért új üzemet építünk. A bányafúrások már befejeződtek, az idén kezdődik a tervezés. Szóval igaza volt. Hajnal József Itt elkel a hűsítő I vegyiparban lavult a panaszügyek intézése fl Bólyi állami Gazdaságban Korszerű tehenészeti telepet építenek A 22 ezer hektáros Bólyi Állami Gazdaság a mostani ötéves terv során nagyüzemi szintre fejleszti a tejtermelést, és ennek érdekében két óriási tehenészeti telepet épít, amelyek országosan is a legnagyobbak közé tartoznak majd. A MÉM jóváhagyta a bólyi gazdaság szarvasmarhatenyésztésének rekonstrukciós programját, és ennek alapján megkezdődött a tervezés. A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége megvizsgálta az iparágban dolgozók panaszainak, bejelentéseinek ügyintézését. A Szakszervezeti Központ ez év első 9 hónapjában 54 panaszos munkáslevelet kapott. A munkáslevelek eüntézésé- nél előírt 30 napos határidőnek az esetek többségében eleget tettek. A panaszok mintegy 70 százaléka bizonyult megalapozottnak, és ennek megfelelően az ügy elintézése is a panaszosnak szolgáltatott igazságot. A Szakszervezeti Központot személyesen felkeresők száma csökkent, de a korábbinál többen tettek bejelentést, panaszt a vállalatok illetékes testületéinél. A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a vállalatoknál körültekintőbben foglalkoznak a dolgozók észrevételeivel, gyorsabban intézik bejelentéseiket és ' a társadalmi és gazdasági vezetők tárgyilagos magatartása is hozzájárult a kedvező munkahelyi légkör kialakításához. Eltemették a szolnoki gázrobbanás áldozatait A november 2-i, Tóth Ferenc utcai gázrobbariás áldozatait társadalmi gyászszertartáson mély részvéttel búcsúztatták tegnap délután Szolnokon, a Munkásőr úti temetőben. A városi temető kolumbá- riuma előtti téren felravatalozott koporsók előtt a város lakóinak ezrei rótták le kegyeletüket, díszőrséget álltak az elhunytak munkatársai, barátai és ismerősei. Az őrség tagjai a gyászzene alatt, ötpercenként váltották egymást, s legvégül, a szertartás előtt a megye és a város párt-, tanácsi, társadalmi és tömegszervezeteinek vezetői álltak a koporsók köré. A gázrobbanás következtében elhunyt tizenhárom szolnokitól — Bárhács Sán- dorné 34 éves kereskedelmi dolgozó, Csák Dezső 62 éves nyugdíjas, Dobos Lászlóné21 éves ktsz-dolgozó, Dobos Judit 6 hónapos csecsemő, özv. Horváth Józsefné 91 éves nyugdíjas, özv. Kocsis Gyulámé 70 éves nyugdíjas. Pe- tőházi Imréné 33 éves ház- felügyelő, Petőházi Imre 8 éves iskolai tanuló, Petőházi Sarolta 12 éves iskolai tanuló, Rigó Anna Mária 11 éves iskolai tanuló, Rimóczi János 64 éves nyugdíjas, Tolmács Alajos 66 éves nyugdíjas, Tolmács Alajosné 63 éves nyugdíjas — a megye és a város lakossága nevében Zakár Zoltán, a Hazafias Népfront városi elnöke búcsúzott. Elmondta, hogy társadalmunk nem hagyja magára az elhunytak hozzátartozóit, hiszen a megye és a város segítsége, részvéte már a tragikus szerencsétlenség első perceiben megnyilvánult. Ezt példázza az otthontalanok elhelyezése, s a róluk való együttérző gondoskodás. A MÁV Járműjavító férfikórusának gyászéneke hangzott fel, miközben a koporsókat elhelyezték a gyászkocsikon, illetve a munkatársak, barátok a vállukon vitték. A síroknál Bede László, a Jubileum lakásszövetkezet elnökhelyettese vett végső búcsút az elhunytaktól. A rokonok, barátok, ismerősök koszorúi mellett sok-sok szolnoki is virággal rótta le részvétét, a sírokat teljesen elborították a kegyelet virágai. „Nagyipari” szövetkezet Karcagon Szolnok megye legnagyobb ipari szövetkezete alakul meg január elsején Karcagon az általános szerelőipari és a fa-, elektro-, lakatosipari szövetkezetek egyesülésével. A két szövetkezet tagsága a nemrégiben megtartott közgyűlésen fogadta el az egyesülésről szóló tervezetet. A létrejövő ipari szövetkezet csaknem hatszáz munkása a tervek szerint évente mintegy 140 millió forint értékű terméket állít majd elő. Új típusú szerszámgépek Csepelről A Csepel Művek Szerszámgépgyárában az idén több új típusú szerszámgép sorozatgyártását kezdték meg. Ilyen például az új fúró- és marógép, amely 1977- től már teljesen felváltja az eddigi univerzál maróberendezést. A csepeli Szerszámgépgyár a tervidőszakban kooperációs szerződéseinek meghosszabbítására. kibővítésére törekszik, elsősorban a fúró- és marógépek, valamint a precíziós berendező* sek gyártásában. Mind szélesebb körben alkalmazott számjegyvezérlésű gépeket továbbra is főként saját, fejlesztéssel alakítják ki. A gyárban jelenleg 30—35 féle szerszámgépet készítenek, ezek legtöbbje, beleértve a hagyományos megmunkáló gépeket is, itthon és külföldön is keresettek. Már a télre készülnek Gúpszemle a Közúti Igazgatóság szolnoki telepén Téü gép&zemlét tartottak tegnap délelőtt Szolnokon, a KPM Közúti Igazgatóságának géptelepén — csaknem húszfokos melegben. A télre azonban készülni kell, hiszen megyénk 1300 kilométer hosszú úthálózatából 400 kilométer hosszú főutat sózni, 780 kilométer hosszú alsóbbrendű utat pedig salakozni kell, ha „fagyosra” fordul az idő. Helt Lajos igazgató elmondotta, hogy megyénkben a síkosság elleni védekezés a legfontosabb feladat. Szerződésit kötöttek a Meteorológiai Intézettel, ahonnan riasztást kapnak, ha rossz idő várható s ilyenkor egy órán belül már intézkednek is az akadályok elhárítására. A tegnapi szemlén 4 hómaró, 8 nehéz-motoros eke, 33 könnyűmotoros hóeke, 4 autógráder, 15 sószóró, és 15 salakszóró sorakozott fel a géptelep udvarán. A felsoroltakon kívül még 80 különböző gépre kötöttek szerződést vállalatokkal, szövetkezetekkel. gazdaságokkal. Gondoskodtak a dolgozók ellátásáról, meleg védőruhát kaptak, téli melegedőket jelöltek ki részükre, s forró teát szállítanak majd ki a munkahelyékre. Az igazgatóság felkészülését jellemzi, hogy jelenleg 2 ezer tonna sóval rendelkeznek, december közepén 1200 tonna érkezik, s jövő év elején újabb 3 ezer tonnát kapnak. i Szemlén a hóekék
