Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-07 / 264. szám
1976. november 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 n figyelő munkás Fotó: Tabók Lajos HA NÉHÁNY NAPRA Igazgató lehetnék Patinás diákvárosok kedves hagyománya, hogy a tanácselnök vagy a polgár- mester évente 1—2 napra átadja a város jelképes kulcsát a diákok vezetőjének — legyen ö a gazda. A Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyárának négy lakatosával egy hasonló „játékot” játszottunk le képzeletben. Az újságírónak csupán egyetlen kérdése volt: — Mit tenne, ha néhány napra a gyár igazgatója lehetne? * * * GACSAL JÁNOS: Az anyag- és a munka ellátást szervezném meg jobban. Intézkednék, hogy előre, átgondoltan és összehangoltan tervezzék meg a gyártást, akikre tartozik. Persze, egykét nap kevés lenne mindezt nyélbeütni... Itt van az anyagellátás. Azt előírják, tehát idejében tudjuk, milyen munkához milyen sorrendben, milyen anyag kell. A raktárakat a gyártási tervnek megfelelően töltetném fel, akkor a folyamatos munkához minden feltétel meglenne. Most sok az elfekvő anyag, olyan, ami két-három évig se kell, de amivel dolgoznánk, az hiányzik. Sokat beszélünk mostanság a belső tartalékokról. Hát én merészet mondok. Olyat, ami talán látszatra nem is érdeke a munkásnak. Szigorítanám a normákat. Szerintem 5—10 százalékos „normakarbantartás” beleférne a mi munkánkba. De nem ezzel kezdeném! Előbb a folyamatos anyag- és munkaellátásról, rajzokról a szükséges dokumentációról gondoskodtatnék. Mert enél- kül a normát nem szabad feszíteni! Néha még az is probléma, hogy az elhasználódott tervrajz-másolatból egy új példányt szerezzünk... * * * OCZELLA JÓZSEF: Először is az alkalmazotti létszámot csökkenteném. Nem vitatom, szükség van a műszakiakra, némi adminisztrációra is, de vajon ennyire? Kevés a munkáskéz a termelésben. Csak annyi alkalmazottat foglalkoztatnék, amennyi a termelés jó előkészítéséhez az adminisztrációban valóban szükséges. Nem tudom mekkorák a lehetőségeink, de egy biztos: én, amennyi pénz csak lenne rá, abból az elöregedett gépparkot cseréltetném ki mihamarabb. * * * DUSZA ISTVÁN: Néhány nap alatt azt sem lehetne megoldani, amit én rendelnék el. Építtetnék egy festő- csarnokot. Nem olcsó, tudom, sok pénz kell hozzá. De most a szabadban festünk, s ez nem csak az embernek kényelmetlen, a gyártmánynak sem jó. A festéket meg csak pocsékoljuk. Lefestenek valamit, aztán jön az eső, kezdhetik élőiről. * * * TÁBORI SÁNDOR: A rengeteg papírmunkát egysze- rűsíttetném, ami a különböző anyagok kiirtásával együttjár. Rengeteg időt lehetne megtakarítani. Aztán a szállító munkásokat jobban érdekeltté tenném abban, hogy idejében biztosítsák a munkához az anyagot. A termelő munkást teljesítménye után fizetik, a szállító órabéres. Neki szinte mindegy, van-e anyag a gép mellett, vagy sem. így bizony gyakori, hogy a szakmunkásoknak várnia kell. Ha nem kell szaladgálni az anyagért, hanem idejében odaszállítJól látják a szállító-termelő munkás érdekellentétét is. Rövidesen új rendszert vezetünk be, lényege: a szállítók fizetése a mainál jobban függvénye lesz a termelésnek. Az anyagkiadás bürokráciájáról” nekem más a véleményem. A bizonylatolást, és azt, hogy a művezető is igazolja: szükség van egy új vídiára vagy váltólapkára, én indokoltnak tartom. Csak váltólapkákra kétmilliót költöttünk legutóbb. Festőműhely kellene, igaz. Akarunk is építeni, de két éven belül nem lesz rá pénzünk. Az öreg szerszámgépeket viszont igyekszünk mihamarabb modernebbekre cserélni, a jobb gép többet istermel. Határt a gépvásárják az ember mellé, akkor ugye többet is tud termelni. * * * FÖRDÖS JÓZSEF, a gyár igazgatója: Tetszik nekem ez a „játék”. Örülök a javaslatoknak. Az észrevételek megmutatják; a gyár munkásai égető problémáinkat meglehetősen tisztán látják. Persze, ha azt kérdezik, mi valósítható meg mindabból, amit elmondtak, azt kell mondjam, ma még nem minden. Például az adminisztratív létszám csökkentése. Az arány szerintem nálunk nem is rossz. Ötszázötvenhárom fizikai munkás és kilencvenöt alkalmazott dolgozik az üzemben. De még így is egyetértenék a munkásokkal, ha nem kellene olyan sok statisztikai adatot adni. Hiába a rendelet, változatlanul jelentések tömkelegét „gyártjuk.” Az anyagellátás, főleg a gépgyártó részlegnél tényleg nem egyenletes. Nem akarom a felelősséget áthárítani, de néhány anyag beszerzése szinte bűvészmutatványnak számít. Az egész országban tarthatatlanná vált a kötőelem gyártás. Vajon mennyire gazdaságos, ha mi magunk gyártjuk egyenként a csavarokat? Nyilvánvaló, hogy a munkások idejét pazaroljuk. Egyszóval, jó intézkedést javasolt, aki az anyag- ellátást igyekezne javítani. Magam is ezen vagyok. lásban is anyagi lehetőségeink szabnak. Intézkedéseket tervezünk a folyamatosabb munkaellátás érdekében is. Sokszor előfordul, hogy a többieknek a forgácsolóra kell várniuk, ezért nálunk bevezetjük a három műszakot. Ami a szervezést illeti, kétségtelen, 6ok tennivalónk van. Az már engem is bosszant, hogy tervrajzok hiányát jelzik a munkások, hiszen ez a tisztességes és pontos munka alap- feltétele. Nos, a rajzoknak is utána nézetek. Végül is szerintem ebből a „játékból” kiderült: a munkások azt akarják, hogy mindenki a maga területén igyekezzék a lehető legjobban. Én is ezt szeretném. Trömböczky Péter VÜLLIIUm JÁTÉKOK két hónap sincs----- egészen hátra a z évből. A vállalatok, üzemek vezetői ilyenkor javában a jövő esztendő feladataival foglalkoznak. Pontosabban, nem is csak a következő egyetlen esztendőre vonatkozó elképzeléseiket latolgatják hanem egy hosz- szabb program 1977-re jutó részét körvonalazzák. A közélet dolgai iránt érdeklődő embereknek talán fei is tűnt, hogy a mostanában kezdett vállalkozások — beleértve a megyére jellemző rekonstrukciós beruházásokat is — aligha egyetlen esztendő témái. Sőt a kevésbé látványos — de ezeknél mindenképpen fontosabb folyamatos termelési feladatok többsége sem oldható meg most már rövid távon. A piackutatás jelzései, és hosszabb időt átfogó prognózisok alapján szoktak például dönteni arról, hogy ér- demes-e felkészülni egy újabb termék sorozatgyártására. S ha úgy látszik, hogy igen, akkor az erre vonatkozó termelési tervek megirjt csak naptári évre készülnek, hanem hosszabb időre szóló kibocsátási ciklusokat vesznek számításba. Ugyanis a tervezés itt elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a befektetés, a gépek és anyagok értéke az elhatározott időn belül megtérüljön. Mi több, a gyártás jövedelme alapot adjon újabb fejlesztésekhez, újabb vállalkozásokhoz. Bárki megkérdezhetné ezek után, hogy szükség van-e egyáltalán akkor az éves tervre? A megyei cselekvési program szerint ugyanis már adott a feladat hogy évente átlagosan 7—8 százalékkal kell növelni a megye szocialista iparának termelését. Méghozzá úgy. hogy ez miptegy 80 százalékában a termelékenység növeléséből származzon. Nos, a látszat valóban az, hogy még négy évig nincs különös tervezési gond,. a feladatok adottak. Legfeljebb a középtávú terv időarányos részét kell néhány számban rögzíteni, figyelembe véve persze a főhatóságok és az illetékes minisztériumok elképzeléseit. Ám a dolog korántsem ilyen egyszerű. Az 1972-től érvényes népgazdasági tervezésiről szóló törvény előírja hogy a gazdálkodó szervek középtávú, valamint éves tervet kötelesek kidolgozni. Ennek során meg kell hall- gatniok a dolgozók véleményét, javaslatait és figyelembe kell venniök az ágazat irányító szerveinek fe- ladattervét. illetve tájékoztatását. Persze, az éves terv mégsem csakis azért készül most. mert rendelet van rá. Sokkal inkább indokolja, hogy a vezetés nélkülözhetetlen eszközei azok a számadatok, gazdasági és szervezeti modellek, melyek az esetek többségében több alternatívát is felvázolnak 1977-re vonatkozóan. Egyebek között körvonalazzák a vállalat gazdasági, fejlesztési. bér_ munkaügyi és üzletpolitikáját s ezen belül variációkat tartalmaznak különféle döntésekre, amit vállalati „játékoknak” is szoktak nevezni. Természetesen abban az értelemben. hogy a piaci helyzethez igazodva mindig a legelőnyösebb megoldásokat választhassák s mindezt mégis bizonyos tervszerűség keretében. Ez a „játék” — mint általában az ökonómiai műveletek — korántsem nevezhető könnyűnek. Vonatkozik ez természetesen a megye vállalataira és gazdaságirányítására is. Annak ellenére, hogy a végéhez közeledő idei esztendő, a tervciklus első éve — biztató eredményeket ígér. A termelés növekedése megyei szinten várhatóan eléri a cselekvési programban megatározott mértéket. Az első félévi növekedési ütem 8,4 százalék volt. (Teljesül — talán a tervezettet meghaladóan is — a termelékenység számításba vett emelkedése.) így az 1977-es év „bázisa” lényegében szilárd. Ami azért is figyelemre méltó, mert az év folyamán az anyagellátási és munkaerő gondok mellett nem egyszer „közbeszólt” a piac is. Ii imparl port szállítási rendelkezések „átiütemzése” vagy éppen a szerződés visszavonása és a külföldi partnerek igény mó_ dosítása rendkívüli nehézségek elé állította a megye gépiparát és cipőiparát. Egykét ágazat képtelen volt külföldi vevőt találni termékeire a belföldi piac pedig csak töredékét kötötte le gyártó kapacitásának. A vevők igényei — ezt egyre több üzem kénytelen volt belátni — az első helyre kerültek. Ennek érdekében gyors átállásokra volt. vagv lett volna szükség. A megye iparvállalatainak többsége azonban jelenleg nem rendelkezik átváltható kapacitással : több fajta termék gyártására is alkalmas gépsorokkal, berendezésekkel és persze szakmunkásgárdával. Ügy szintén nem tudják megfelelő szinten ..kiváltani” az import anyagokat és alkatrészeket hazai termékekkel. A külföldi beszerzés pedig körülményes; a behozatali okmányok kiadása az orszáo deviza helyzetének a függvénye. Tehát nem csak az engedélyező hatóság elhatározásától függ. Sorolhatnánk még az év közben felmerült problémákat. melyekkel végül is töb- bé-kevésbé sikerrel küzdöttek meg a vállalati kollektívák. Szándékosan nem csak a vezetőket említettük mert oroszlán részük volt benne a szocialista brigádoknak, munkásoknak, a kisebb, nagyobb beosztású alkalmazottaknak. Műszak csúsztatásokkal, ha kellett túlórákkal pótolták sok helyen az átállások, vagy az anyagra való várakozások miatt kieső időt. Sikerrel tanulták meg az új feladatokat, melyek egy-egy új gyártmány vagy megváltozott modell bevezetésével jártak. Egyszóval, az idén is bőven volt ökonómiai játék, szükségszerűen. S úgy véljük, még inkább előtérbe kerül majd jövőre. Nemcsak azért, mert a szabályzó rendszer további — az ideinél szűkebb körű — finomítása várható. Legfőképpen az indokolja majd, hogy az idei „bázis” év problémái aligha enyhülnek. Sőt egyes területeken fokozódnak. így például semmi biztató helyzet sem várható a munkaerő „fronton”. (Valóban az, mert hovatovább a vállalatok valóságos harcot folytatnak egymással a munkáskezekért.) 1980-ig demográfiai számítások szerint a megye munkaképes korú lakossága ezerrel csökken. Ugyanakkor a tervidőszak végéig a megyében 4000 új ipari munkahely létesülhet. Úgyhogy hatékony intézkedések várhatók a 7/1976-os munkaügyi miniszteri rendelet alapján. A tanácsszervek kidolgozzák a differenciált munkaközvetítési rendszert. Lesznek létszámfejlesztésre, szintentartásra és visszafejlesztésre „ítélt” vállalatok. S természetesen,, kötelező lesz a közvetítés. Nyilvánvaló, hogy egymagában ez a tény is egész sor intézkedésre készteti a vállalatokat — döntéseiket alapvetően a hatékonyság növelésének szándéka jellemzi majd. Egyebek között mérlegelniük kell. hogy a rendelkezésre álló munkáskezeket mivel foglalkoztatják : olyan termék gyártásával kötik le, amelyik veszteség-gyanús csak éppen megtérülnek benne a költségek, vagy nyereségesek. Igencsak reflektor fénybe kell állítaniok a munkaidő- alapot. visszaszorítaniok az indokolatlan eltávozásokat, szabadság igénybevételeket és az úgynevezett tört napi kieséseket. Sorolhatnánk mJté£ témáit, melyet a jó gazda gondosságával kell mérlegelni és persze a „helyére tenni” az év utolsó heteiben. Ha jó a szimuláció (mert így is nevezik) a jövő évben kevesebb lesz a váratlan esemény, tervszerűbbé válik a vállalatok és szövetkezetek működése. Palatínus István Újabb tantermekkel bővítik a törökszentmiklósi Petőfi úti iskolát. A négytantermes új épületet a jövő év első negyedévében adják át. Képünkön a födém vasbeton-szerelési munkálatain dolgoznak.
