Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-07 / 264. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. november 7. A gyönyörű jelszót, mely lapunk fejléce fölött naponta olvasható — Világ proletárjai, egyesüljetek! — így magyarázza a lexikon: A proletár internacionalizmus a nemzetközi munkásosztálynak és marxista—leninista pártjának egyik fő eszmei és politikai elve, amely azt célozza, hogy létrejöjjön és erősödjék valamennyi ország munkásainak és dolgozóinak szolidaritása és összefogása abban a harcban, amely a forradalmi munkáspártok vezetésével a kapitalizmus és az imperializmus ellen, a nemzeti felszabadulásért és a demokráciáéit, a társadalom forradalmi átalakításáért, a szocializmusért és a kommunizmusért folyik. — A proletár internacionalizmus új foka a szocialista internacionalizmus, amely úgy fejlődött ki, hogy államok egész sorában győzött a szocialista forradalom, kialakult a szocialista világrendszer. a szocialista országok államközi kapcsolatainak elve és gyakorlata. Emberséges javaslat Éppen egy hónappal ezelőtt Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. az ENSZ-közgyűlés XXXI. ülésszakán részt vevő szovjet küldöttség vezetője azzal a kéréssel fordult Kurt Wald- heimhez, a világszervezet főtitkárához, hogy hivatalos dokumentumként köröztesse a New York-i üvegpalotában kormánya nyilatkozatát a nemzetközi gazdasági kapcsolatok átalakításának kérdéseiről. Nem az első eset, hogy szovjet részről rámutatnak: a nemzetközi gazdasági kapcsolatok mostani jellege és gyakorlata, amely teljesén más erőarányok közepette alakult ki a világban, elsősorban az imperialista monopóliumok, a nemzeti határokon átnyúló multinacionális vállalatok érdekeit szolgálja, az ő nyereségüket gyarapítja. Az önző érdekekre épült imperialista gazdasági kapcsolatok .rendszere immár kibékíthetetlen ellentétbe került a nemzetközi helyzet kedvező változásaival; a második világháború után lényegében összeomlott a gyarmati rendszer, egész sor ország — elsősorban a harmadik világ — rázta le magáról a gazdasági-politikai függőség amúgy is rozsdás láncait. Nagyszerű példáját alaki, tották ki a szocialista országok az egyenjogú, a kölcsönös előnyökön alapuló nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak azzal, hogy megalakították a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát, amely éppen a szocialista internacionalizmus alapján megvalósuló gazdasági összefogást és fejlődést szolgálja, öt esztendővel ezelőtt hagyták jóvá a tagállamok az együtt- munkálkodás további erősítését, a szocialista gazdasági egységesülés fejlesztését szolgáló Komplex Programot. Ez az együttműködésnek azokat a formáit helyezi előtérbe, ... ES IUEMZETKÖZIUE LESZ HOLNAPRA A VILÁG! w Elö és éltető internacionalizmusunk Az európai kommunista és munkáspártok konferenciája, Berlin, 1976. június 29—30. Kádár János, az MSZMP KB első titkára fölszólal a berlini tanácskozáson; bal oldalt: dr. Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője, jobb oldalt: Gyenes András, a KB titkára amelyek egyaránt szolgálják valamennyi tagország érdekeit, segítik a fejlettségi szintek kiegyenlítődését, gazdaságaik fokozatos egymáshoz közeledését és egységes szervezetben való összefogását, továbbá azoknak a követelményeknek az elérését, amelyek az egyes országokban a fejlett szocialista társadalom építéséből adódnak. II barát segítsége Van egy ősi ázsiai mondás: ha egy halat adsz az éhezőnek, megoldod egynek étkezését, ha viszont kész hálót adsz neki, akkor minden napra meglesz a betevő falatja. A legutóbbi másfél évtizedben a Szovjetunió és a többi szocialista ország együttesen 12 milliárd rubellel járultak hozzá a fejlődő országok nemzeti iparának — a gazdasági függetlenség alapja! — megteremtéséhez. Szerte Ázsiában, Afrikában. Latin-Amerikában a Szovjetunió közreműködésével gyáraknak, üzemeknek, vízi erőműveknek, kórházaknak százai épültek s épülnek napjainkban is, amelyek a megsegített országok tulajdonát, nemzetgazdaságuk részét alkotják. Hatalmas szám: a Szovjetunió segítségével legalább félmillió szakembert képeztek ki a fejlődő országok számára. Idézet az októberi szovjet kormánynyilatkozatból: „A szocialista államok által a fejlődő országoknak nyújtott segítség nem az okozott kár megtérítése, nem a régi bűnökért való fizetség, hanem a barát és a szövetséges segítsége a közös ellenfél — az imperializmus, a gyarmatosítás és a neokolonializmus ellen vívott küzdelemben.” Az internacionalizmus — a kommunisták zászlaja. Alatta sorakoznak és indulnak harcba mindazok, akik elkötelezték magukat a kölcsönös baráti segítségnyújtás és egymás elvtársi támogatásai, a gazdaság, a politika, az ideológia, a szocialista állam védelme, az egyenlőség, a- nemzeti szuverenitás feltétlen megvédése mellett. A nemzetköziség a munkás- osztály érdekközösségének eszméje és gyakorlata egyaránt. Amikor a Szovjetunió és a szocialista országok egymásnak és — erejükhöz mérten — a fejlődő országoknak minden gazdasági, tudományos, politikai segítséget és tapasztalatot megadnak, internacionalista elkötelezettségüknek tesznek eleget. A fejlődő országokban kialakulóban levő, és számban, erőben gyarapodó munkástestvéreiket segítik, amikor a nemzetközi gazdasági kapcsolatok átalakításáért emelik föl szavukat. A mi közösségünkben már megvalósult célért, a gazdasági gyarmatosítás és kizsákmányolás fölszámolásáért, az évszázados elmaradottság leküzdéséért szállnak síkra a szocialista országok. berlini vélemény Természetesen ez a törekvésünk csakis abban az új nemzetközi helyzetben mehet végbe, amelynek cselekvő részesei és tanúi vagyunk; a politikai enyhülésre gondolunk. A testvérpártok most lezajlott kongreszszusai, valamint a kommunista és munkáspártok berlini konferenciája egyaránt megállapították, hogy a nemzetközi helyzetiben lényeges pozitív változások történtek annak eredményeképp, hogy az erőviszonyok megváltoztak a béke, a demokrácia, a nemzeti felszabadítás, a függetlenség és a szocializmus ügye javára, hogy fokozódott a néptomegek és a széles rétegeket képviselő politikai és társadalmi erők harca. Néhány esztendő alatt történelmi változások mentek végbe szerte a világon, elsősorban földrészünkön, Euró- párban. lényegében összeomlottak az évszázados gyarmatbirodalmak; országok, nemzetek sora indult él az önálló államiság biztató útján; a demokratikus népakarat elsöpörte a portugál és a görög fasizmust; Indokína népei — éppen a Szovjetunió és a szocialista országok proletár internacionalista segítségével és szolidaritásával — meghátrálásra és kivonulásra kényszerítették az imperialista agresszoro- kaf; létrejött és hatékonyan működik az európai biztonság és együttműködés rendszere. A nemzetközi feszültség és konfrontáció természetellenes politikáját új irányzat löki a történelem süllyesztőjébe: az áttérés az enyhülés, az államok és népek új kapcsolatainak és együttműködésének normalizálására, minden területen való fejlesztésére. A szocialista országok kezdeményezésére — kitartó fáradozás, nemzetközi diplomáciai küzdelem után —létrejött helsinki Európa-taná- tanácskozás megfogalmazta a földrész népeinek együttélési „házirendjét”. Közte is a legfontosabbat: tartózkodás az erőszaktól vagy az erőszakkal való fenyegetéstől. A berlini konferencia is leszögezte: „Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet megerősítette annak lehetőségét és tényleges hasznosságát, hogy a legbonyolultabb nemzetközi problémákat valamennyi érdekelt ország részvételével, teljes egyenjogúságuk alapján vitassák meg és rendezzék.” Beláthatatlan távlatok A nemzetközi politikai porondon elért eddigi sikereinkkel tulajdonképpen elégedettek lehetnénk, ha nem lennénk annak tudatában, hogy még rengeteg megoldásra váró feladat áll előttünk. ha nem tudnánk, hogy mindez csupán remónyes kezdete mindannak, amit Marx, Engels, Lenin megírtak, megvalósítani elkezdtek, s amiért a nemzetközi proletariátus legjobbjai küzdöttek és harcolnak napjainkban is. Hallhatatlan lehetőségek állnak mindnyájunk, az egész emberiség előtt! Most igazán bizonyíthatná a Föld négy- milliárd lakója, hogy felnőtt a békére, a társadalmi igazságosság kivívására! „Csupán csak” egységes akarat lenne szükséges ahhoz, hogv a politikai enyhülés kiegészülhessen a katonai enyhüléssel. Persze az egyoldalú elhatározás nem célravezető, ugyanis a világ békéje egyelőre a két fő társadalmi rendszer katonai erőinek egyensúlyán nyugszik, A testvéri szocialista államok — elsősorban a Szovjetunió — időről időre alkotó javaslatokat tesznek a békére veszedelmes,- növekvő fegyverkezési hajsza megszüntetésére, a fölhalmozott fegyver- készletek csökkentésére, a leszerelésre. Az ENSZ adatai szerint a katonai kiadások jelenleg világszerte mintegy 300 milliárd dollárt emésztenek föl évente! Kézenfekvő volt tehát két esztendővel ezelőtt az a szovjet javaslat, amelyet ugyancsak Gromiko külügyminiszter terjesztett elő kormánya nevében a világszervezet köz. gyűlése előtt: korunk gazdasági problémáinak megoldásához beláthatatlan távlatokat nyitna a katonai kiadások számottevő csökkentése, kezdetben legalább tíz százalékkal, majd pedig fokozatosan emelve ezt a csökkentést. A Szovjetunió — mint a Biztonsági Tanács állandó tagja — késznek nyilatkozott a javaslat azonnali valóra váltására, s erre szólította föl a BT többi állandó tagjait is. Kettős eredménnyel járna az előterjesztés határozattá emelése: csökkenne a világot fenyegető fegyveres konfliktus, egy újabb világháború veszélye; a hadikiadások rovatából átcsoportosított anyagiakkal igazán emberi célokat szolgálhatnánk, mint például az éhínség megszüntetését a Föld hagyományos éhség- övezeteiben. Vagy: több pénzt fordíthatnának Keleten, Nyugaton egyaránt orvosi kutatásokra, ma még gyógyíthatatlan betegségek ellenszerének a kikísérletezésére. (Ugyancsak ENSZ- statisztika: hadiipari kutatásra napjainkban legalább 28 milliárd dollárt költenek, orvosira viszont csupán 5—6 milliárdot!) Ösztönző sugárzás Számtalan példával és ténnyel bizonyítható, hogy a szocialista közösség elvben és gyakorlatban egyaránt híve a proletár nemzetköziségnek. Nem választható el' ugyanis a testvéri segítség- nyújtás megannyi módja és lehetősége a nagypolitika céljaitól és gyakorlatától. Mert: amikor a Szovjetunió és a többi szocialista ország állami politikává emelte a béke tartós védelmét, egyúttal segíti a fejlődő országok fölemelkedését, ami csakis békés nemzetközi körülmények között mehet végbe. Amikor Magyarország ingyen átadja termelési, kutatási és tudományos tapasztalatait a szocialista átalakulás útjára lépett afrikai, ázsiai vagy latin-amerikai országnak, elsősorban az ott élő munkások és parasztok életkörülményeinek a javítását szolgálja. Amikor hazánkban és a testvéri szocialista országokban új és újabb sikereket érnek el népeink a szocialista társadalom és gazdaság építésében, ösztönző példánk éltető sugárzása serkenti a fejlődő országok népeinek szorgalmát. Internacionalizmusunk így él és éltet egyszerre százmilliókat szerte világban. A nemzetközi munkásosztály mérhetetlen erejét éppen internacionalizmusa és szolidaritása táplálja, s a történelmi haladás a bizonysága, hogy legyőzhetetlen. Kulcsár László Magyar segítséggel egy év alatt új üzem épült Hanoiban az Épületasztalos-ipari Vállalat és a Bútoripari Tervező Iroda közreműködésével. A képen: Tányéros Dániel gépszerelő vietnami munkatársaival az új gyárban. A Szovjet Vöröskereszt kórháza az etióp fővárosban nagyon népszerű a lakosság körében. Az Addisz Abeba-i kórházban szovjet sebészek, belgyógyászok -és más szakorvosok segítik a helyi egészségügyi dolgozók munkáját. A Kongói Népi Köztársaságban, Mfuatlban bányászati és ércdúsító kombinát épül szovjet segítséggel. A képen: szovjet szakember kongói munkatársaival az egyik új gyáregységben (TASZSZ — MTI — KS)
