Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-23 / 277. szám

u. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. november 23. L m UK mm 9 Újdonságok az ! agykutatásban Idegsejtjeinknek csak négy százalékát használjuk Lehetséges, hogy korunk számos betegségének felde­rítéséhez az agy mikrovilága titkainak feltárása adja meg a kulcsot? Milyen feltáratlan lehetőségekkel rendelkezik az emberi agy ahhoz, hogy a szervezet legkülönfélébb körülményekhez, köztük még a stresszhez is alkalmazkodni képes? Ezeket a kérdéseket vizsgálja Grigorij Poljakov pro­fesszor, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiája Agy­kutatási Intézetének főmunkatársa. Napjainkban az idegsejt, a neuron már jól ismert. El­készült az idegsejt működő modellje és ezáltal egyre több információ birtokába jutunk a neuronokra jellem­ző ingerületi és gátlási fo­lyamatokról. Ugyanakkor az agy mikro- és makró-vi­lága közötti ismereteket egy óriási szakadék választja el. Napjainkban a kutatók az agyra vonatkozó konkrét is­mereteket még nem képesek egységes rendszerbe foglalni. A Szovjetunióban — az Állami-díjjal kitüntetett — Grigorij Poljakov nevéhez fűződik egy új irányzat, a neuroarchitektonika, amely hidat épít a szakadék két partja között. Ez az irányzat egyrészt magába foglalja a neuronok, mint szerkezeti alkotóelemek, valamint egyé­ni sajátosságokkal rendelke­ző egyedek vizsgálatát. Az e téren végzett kísérletek le­hetővé tették, hogy még ala­posabb ismereteket szerez­zünk az agy szerepéről a szervezetben és a környezet kölcsönhatásának kialaku­lásában. — ötven évvel ezelőtt, amikor Poljakov professzor megkezdte rögös kutatómun­káját, igen kevés ismerettel rendelkezett a tudományos világ az agy neuron-össze- tételéről és az idegsejtek megismerésére irányuló kí­sérletek még el sem kez­dődtek —, mondta Oleg Arianov, az Agykutatási Intézet igazgatója. — A be­építhető mikroelektrodák és az elektronmikroszkóp je­lentős mértékben kibővítet­ték a kutatók lehetőségeit. Poljakov professzor sokezer — magzati és felnőtt embe­rt — agykéreg metszetén ta­nulmányozta a neuronok fej­lődését. A hosszú évek óta folyó kutatásainak eredményeit összegezte és megállapította, hogy a' napjainkig ismert idegsejt formációk — a pi­ramisok, a csillagok és az or­sók — még sokféle fajtára és változatra oszlanak. Sze­münk előtt lassan, fokoza­tosan kibontakozik az ideg­sejtekből felépített agy szer­kezete, valamint az idegsej­tek közötti kapcsolatok fej­lődésének törvényszerűsége. Ennek különös jelentősé­ge van a pszichikum kiala­kulásának megértésében. Hi­szen az ember megszületése után hamarosan az idegsej­tek száma — a nagyagy fél­tekéinek kérgében is — el­éri a végleges mennyiségét és a továbbiakban az ember személyiségének kialakulása, eszének fejlettsége, az in­tellektus kibontakozása a sejtek közötti nagyszámú és bonyolult, kölcsönös kap­csolatok létrejöttétől függ. Azt már ma is kellőkép­pen megalapozott elméletnek tarthatjuk, hogy az idegsej­tek minden „kollektívája” olyan törvények szerint te­vékenykedik, mint amelyek­nek az agy egész szervezete engedelmeskedik, elemzi és szintetizálja a beérkező in­formációkat. Az agy legma­gasabban szervezett részé­ben a nagyagyi kéregben történik a legbonyolultabb, a vezérléssel kapcsolatos in­formációk — miként Polja­kov professzor mondta — feldolgozása. A kevésbé bo­nyolult tevékenységek, a koordináció és ellenőrzés a központi idegrendszer ala­csonyabb szintjein, az agy és a gerincvelő megfelelő réte­geiben bonyolódnak le. A kutatás során új mecha­nizmust fedeztek fel. ame­lyeknek segítségével az idegsejtek „beszélgetnek”, jeleket továbbítanak egy­másnak, egyesülnek és be­folyásolják egymást. Ez az eszköz az a kinövés, nyúl­vány, amelyet felfedezésétől, a XIX. századtól kezdve mint a preparátum elkészíté­sének hibás módszere kö­vetkeztében keletkező de­fektust tartottak nyilván. Az állatkísérletek során félfe­dezték, hogy az agy aktivi­tását serkentő preparátumok növelik a nyúlványok szá­mát, a gátoló anyagok pedig csökkentik. A. M. A gyógyszer krónikája A gyógyszerek az évszá­zadok folyamán megtették kötelességüket: az egész­ségügy haladása, egyes be­tegségek felszámolása, az • átlagéletkor növekedése el­képzelhetetlen nélkülük. Az ember már ősidőktől, az el­ső, tapasztalaton alapuló is­meretei óta használ gyógy­szert, a gyógyszerek száma és a kor orvostudományá­nak fejlettsége között azon­ban aligha van összefüggés. A tériák Az időszámítás előtti ti­zenötödik században írt Ebers-papirusz már több mint hétszáz gyógyszert so­rolt fel, kétezer évvel ez­előtt pedig az úgynevezett Theriaca Andromachia volt a legtöbbre tartott gyógy­szer, amely egyes esetekben már 62 féle alkotórészt (kí­gyómarások ellen például viperahúst) tartalmazott. Ahogy köznapibb nyelven nevezték, a tériák, még so­káig fenntartották magukat, receptjük még egyes husza­dik századi gyógyszerköny­vekben is megtalálható. A tériákat hosszú ideig kellett elkészíteni, egy-egy újabb szer adagolása köz­ben hosszabb idő, esetleg néhány hónap is eltelt. Sa­muel Hahnemann 1810-ben új tant hirdet, a hasonszer- vi gyógymódot, a homeopá­tiát: a betegnek olyan sze­reket kell adni végtelen kis adagokban, amelyet a beteg­séghez hasonló tünetek vál­tanak ki. Az elmélet alap­tétele — hasonlót a hason­lóval —, egy ókori elgondo­lás felújítása volt. Például az úgynevezett signatúra- recept szerint a sárgaságot sárga virágú növényekkel kellett gyógyítani. A tizenkilencedik század elején kezdődik a mai érte­lemben vett gyógyszer-előál­lítás; Sertürner német gyógyszerész ópiumból mor­fint állít elő. néhány évvel később pedig más vegyé­szeknek már a kinint, a sztrichint, az atropint, a koffeint, a kodeint, az eme- tint, a nikotint és más anya­gokat sikerült előállítaniuk. A kezelés módjáról pedig így ír egy angol orvos visz- szaemlékezéseiben: a recep­tek tekintélyes irományok voltak mindegyik tünetre egy gyógyszer és jónéhány gyógyszer mindenféle tünet­re. A' recept hosszúságát a beteg hozátartozói a gyó­gyulás biztosítékának te­kintették. Gyógyszer lexikon Az első injekciót 1853-ban Wood nevő kezelőorvosától egy vénkisasszony kapta. A doktor a morfint sherryben oldotta, mert szerinte ez megvédte a tűt a rozsdáso- dáslól. A tizenkilencedik század közepén megjelennek az első szinteti kus gyógy­szerek, (klóralhidrát. amil- nitrit), majd a század végén újabbak követik: antiprin. fenacetin stb., a huszadik század elején pedig a barbi- tursav és származékai. Az aszpirin születési idő­pontja 1893. hatásmechaniz­musa azonban még ma sem teljesen tisztázott. Ehrlich német orvos fogalmazza meg 1907-ben a kemoterápia elvét: ....... olyan kémiai a nyagokat keresünk, ame­lyek a gazdaszervezet jelen­tős károsítása nélkül el­pusztítják a kórokozókat.” A gyógyszer útja ezután már ismertebb: az 1930-as évek végén, a negyvenes évek elején előállítják a szulfamidokat, a penicillint, majd más antibiotikumokat, hormonokat szintetizálnak stb. A gyógyszerek száma az elmúlt években hihetetlen mértékben növekedett. A gyógyszerek nyilvántartásá­ra külön lexikonok készül­nek. Egy ilyen lexikon egy évtizeddel ezelőtt megjelent második kiadása 2674 kü­lönböző. szintetikusan elő­állított kémiai anyagot so­rol fel, amelyeket a világ különböző gyógyszergyárai 16 000 különbőz» név alatt hoznak forgalomba. 30000 betegség Az öt év múlva megjele­nő harmadik kiadás már 3907 vegyületet és 26 000 el­nevezést említ. És ezek a számok csak az egységes vegyületeket tartalmazó gyógyszerekre vonakoznak. a mindennapos gyógyszerek ezek kombinációjából ke­rülnek ki. A laboratóriumok a legbonyolultabb szinteti­kus vegyületek százezreit ál­lítják elő, a siker aránya azonban világviszonylatban, az Egészségügyi Világszer­vezet lapja, a Sante du Monde szerint: 4000 meg­vizsgált vegyületből születik egyetlen új gyógyszer. Nem teljes adatok szerint az orvostudomány mintegy 30 000 betegséget, tünetcso­portot ismer. A fejlett, álla­mokban 7—8000 fordul elő. A nemzetközi osztályozás viszont gyakorlati szem­pontból 1000-re szorítja le számukat. Ehhez napjaink­ban újabbak járulnak: a gyógyszer-bántalmak. Az ember-gyógyszer kapcsolat tehát nem mindig harmoni­kus, gondozását, ezért bíz­zuk azokra, akik értik. Az orvosokra. Révész Tibor Az anyagmegmaradás felfedezője Kétszázhatvanöt éve született Lomonoszov Sikerül-e az átültetés? A philadelphiai Wills Sze­mészeti Klinika egyik orvo­sa, Peter R. Laibs on szemát­ültetést kísérelt meg — je­lentette az UPI. A páciens vak baj szeme helyére a ti­zenhárom nappal korábban elhunyt édesanyja szemét ültették be. A tudományos világ nagy érdeklődéssel várja a beteg sorsáról szóló további híreket, a szemgo- lyó-átültetésnek ugyanis ma még nine; bevált gyakorla­ta. Ugyanis nem csupán a szemgolyón múlik a vak em­ber látóvá tétedének a sike­re, hanem annak az aigyte- rülefcnek az állapotán is, ahová a látó ideg által to­vábbított jelek .^befutnak”. De talán a legnehezebb fel­adat a kettő közötti hibátlan összeköttetésnek a megte­remtése. Átültetéseket és beülteté­seket már eddig is végeztek a szemsebészek, de ezek csu­pán a szaruhártyára korlá­tozódtak. A szaruhártya a szemgolyó egyik legfonto­sabb részié, azt az óraüveg­hez hasonlóan borítja, védi. Megbetegedései eléggé elter­jedtek, elszüdkülése még a század elején is egyet jelem tett a végleges vaksággal. Ma már műtéti úton sok esetben megoldható a pótlá­sa. részint emberi holttes­tekből származó, részint ál­lati eredetű saaruhártyával. Az előbbinek Ceylon a leg­nagyobb exportálója, ahon­nan naponta kb. 200 szemet szállítanak mélyhűtött álla­potban a viliág minden tájá­ra. Az utóbbi pótlási lehe­tőségről azt kell tudni, hogy jugoszláv tudások néhány évvel ezelőtt egy olyan pisztrángfajt találtak, amely­nek szaruhártyája alkalmas­nak mutatkozott az emberi szembe való beültetésre. |if|C7|n|A tudományos nlllw&ltvQ életének fel­legvára, a hatalmas, jellegze­tes stílusú épületkomplexum a Moszkvai Állami Egyetem az ő nevét viseli, a kémiá­ban, geológiában jártasak előtt pedig bizonyára jól is1 mert az értékes ásvány, a ti- tanit egyik változata: lomo- noszovit. Ha a felvilágosodás nagy orosz tudósának nevét kiej­tik, a materialista világnézet egyik fontos eleme, az anyag­megmaradás törvénye jut eszünkbe. Az anyag nem vész el, csak átalakul — idézzük már az általános iskolától kezdve, s számunkra termé­szetes a megállapítás. Mihail Vasziljevics Lomonoszov a kísérletező előadók hibáit ki­küszöbölve a kémia történe­tében a ma már alaptétel­ként ismert megállapítással korszakot nyitott. Egyértel­műen tagadta a teremtés gondolatát. „Anyagot semmi­ből teremteni, vagy megsem­misíteni nem lehet”. Elmé­letét azzal bizonyította, hogy környezetétől elzárt térben kémiai anyagokat hevített, égetett, s megállapította, hogy bár minőségileg átalakultak, nem semmisültek meg, nem csökkent, vagy növekedett a súlyuk sem. Mihail Vasziljevics Lomo­noszov legismertebb felfede­zésén kívül (amelyet 17 évvel később, 1773-ban a francia Lavoisier is igazolt) számos fizikai, kémiai elvet ismert fel. Tudományos munkássá­gával messze megelőzte ko­rát, s lerakta a kinetikai hő­elmélet, a gázelmélet alapja­it, foglalkozott az elektromos­ság kérdésével — például ő A rochesteri (USA) egye­tem két kutatója új mód­szert dolgozott ki a gyógy­szerrel befolyásolhatatlan magas vérnyomás, a hiper­tónia normalizálására. A nyajk bőre alá építik be az elektrostimulátort amely percenként 80—100 impul­zust al le a nyaki erekre. A módszert két betegen pró­bálták ki (mindkét esetben ismerte fel elsőként a fény és az elektromosság kapcso­latát — de jelentős megálla­pításokat tett a légköri nyo­másviszonyokkal, légköri elektromossággal kapcsolat­ban is. Lomonoszov kora leg­nagyobb polihisztora volt. A fizikán, kémián kívül geoló­giával, földrajztudománnyal, filozófiával is foglalkozott. Többek között a biológiai tu­dományok fejlődéstörténeti szemléletét is meghatározó megállapítások is fűződnek a nevéhez (az ősmaradványok, egykor élt élőlények kövüle­tei). Tudománytörténetileg ki­emelkedő szerepe abban is mérhető, hogy korának esz­mei áramlataira nagy befo­lyást gyakorolt, s filozófiai műveiben élesen fellépett a vallásos világnézet ellen. Az orosz forradalmi demokra­tákra is hatással voltak mun­kái. Különös találkozás: az ízig-vérig természettudós az irodalommal is eljegyezte magát. A felvilágosodás és a tudomány szeretetéről írt ódáival az orosz klassziciz­mus kiemelkedő irodalmárá­vá vált. II moszkvai Egyetem nem csupán a nagy tudós tu­dományos munkássága iránti tiszteletből viseli a Lomono­szov nevet. Ennek elődjét Lomonoszov alapította 1755- ben, mint a rendi megkülön­böztetésen kívül álló tanin­tézetet. Az orosz felvilágosodás és az egyetemes kultúra nagy egyénisége 265 éve, 1711-ben születet, s 1765-ben halt meg. az eredetileg 220/120-as vér­nyomás 150/104 — 130/94 közé szállt alá, a másik esetben a 230/llO-es vérnyo­más 150/100-as értéken stabi­lizálódott. A megfigyelések még nem adtak biztos ered­ményt arra vonatkozóan, hogy nincs-e valamilyen ká­ros mellékhatása a nyaki erek tartós ingerlésének. Vérnyomáscsökkentés elektrostimulátorral Gyakoribbak az ikrek? A hírügynökségek egyre gyakrabban hozzák a világ tudomására, hogy valahol ötös ikrek születtek, kettős iker pedig hovatovább min­den ember ismeretségi köré­ben található. Azt jelenti ez, hogy szaporodik az ikerszü­lések száma? Ugyanakkor a megbízható statisztikai ada­tok ennek az ellenkezőjét közük; csökken az ikerszü­lések gyakorisága. Hazánk­ban például jelenleg minden századik szüléskor fordul elő kettős iker, pedig a szá­zadforduló elején — 70 éve — még minden 80. szülés ikersziülés volt. Hármas iker hazánkban minden tízezer szülésre jut, négyes ikrek pedig legutóbb 1959-ben és 1967-ben születtek. Ötös iker­szülés is fordult elő egyszer Magyarországon az elmúlt fél évszázadban, 1933-ban, de az újszülötteket nem sike­rült életben tartani. Mi magyarázza ezt a lát­szólagos ellentmondást? Az ikerszülések jelentős részére az jellemző, hogy a 35 évnél idősebb nők terhességéből várható. Jelenleg nálunk a családtagonkénti átlagos gye­rekszám 2 körül van, a szü­lő nők többsége tehát 30 év alatti. Emiatt csökkenő irány t mutat az ikerszülések száma. Másrészt azonban gyakorib­bá válnak azzal, hogy a meddőségi panaszokat olyan gyógyszerekkel kezelik, ame­lyek bonyolult élettani me­chanizmus során elősegítik az ikerterhességet. Ezek a gyógyszerek hor­monhatású vegyületek, ame­lyek természetes körülmé­nyek között megtalálhatók a terhes nők vizeletében vagy az emberi agyalapi mirigy­ben. Sokan felvetik, hogy az ikerszülések látszólagos gya­koribbá válása összefügg az ugyancsak hasonló hormon- hatású fogamzásgátló tablet­tákkal, de erre még nincs semmilyen tudományos bizo­nyíték. A gyógyszerkezelés miatt azonban valóban egy­re gyakrabban fordulnak elő négyes, ötös, hatos, sőt még hetes ikrek is. A világrekor­dot jelenleg az amerikai ki­lences ikrek tartják. Képün­kön ötös ikrek láthatók szü­letésük után nem sakkal. Nem régiben születtek Ja­pánban egy 27 éves asszony­tól, akit fogamzást segítő gyógyszerekkel kezeltek,

Next

/
Thumbnails
Contents