Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-18 / 273. szám
1976. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Termelési mutatói alapján országos viszonylatban is jelentős a Szolnoki Papirgyár. Termékeik kiváló minősége a lelkiismeretes munkás-kollektívát dicséri. Kemény helytállást igénylő munkájukról számolunk be képekben. A kész papirt tekercsekre vágják. Vincze Ferenc a kívánt méretnek megfelelően a késeket szabályozza be. (fent) Speciális szűrt fényű teremben kerül az emulzió a fénymásoló papírra, melynek 5-10 féle típusát gyártják, (jobbról) M. G. a fogyasztási szövetkezetek kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) kérték a szövetkezetek részvételét minden olyan konstrukcióban, amelynek keretei között tevékenységük társadalmi haszonnal járhat. Megelégedéssel vették tudomásul a küldöttek, hogy a tevékenységi kör a közeljövőben néhány új szolgáltatással bővülhet. A következő években fokozni kívánják a takarék- szövetkezetek a háztáji és egyéb kisgazdaságok termelésének fejlesztését szolgáló kölcsönök nyújtását. A 180 000 tagot tömörítő 1302 lakásszövetkezetet képviselő szekció munkájáról Bakos János, békéscsabai lakásszövetkezeti elnök adott számot. A tanácskozáson kialakított állásfoglalás a lakásépítés, a házkezelés, a karbantartás és a felújítások ellátására irányuló tervszerű, szervezett felkészülést, s a leggazdaságosabb szövetkezeti szervezet kialakítását szorgalmazta. A küldöttek javasolták többek között, hogy a területi tanácsok tervei alapján országosan mérjék fel a vállalatok rendelkezésére álló támogatás alapját, s készítsenek konkrét javaslatot a vállalati támogatási lehetőségek szövetkezeti keretek között történő felhasználására. A vita részvevői megfontolásra terjesztették elő a célrészjegy és a tagsági kölcsön lakásszövetkezeti bevezetését. Szorgalmazták egységes szempont kialakítását a szövetkezetek megítélésében, mivel jelenleg hol a lakosságra, hogy a közületekre jellemző elbírálás alá esnek, s általában a terhesebb feltételek az irányadók. Ezért fontosnak tartják a küzüze- mi díjak felülvizsgálatát, illetve egyes kedvezőtlen, drága módszerek, például a tető»- kazános fűtés alkalmazásának mellőzését. A szekcióülés a szövetkezeti törvény továbbfejlesztésére tett javaslatot elfogadta, míg a lakásszövetkezeti törvényerejű rendelet kapcsán vita alakult ki a közgyűlés és a küldött- gyűlés hatáskörének, továbbá a közgyűlés határozatképességének kérdésében. Dr. Molnár Frigyes értékelve a kongresszus munkáját, elmondotta, hogy a tanácskozáson szót kapott 88 küldött és az írásban beadott észrevételek, javaslatok nagyban elősegítették, hogy a szövetkezetek az elkövetkező években is a velük szemben támasztott igényeknek megfelelően végezhessék munkájukat. Az összefoglalót követően a kongresszus egyhangúlag elfogadta az országos tanács beszámolójáról, a felügyelő bizottság jelentéséről, a fogyasztási szövetkezetek gazdasági és társadalmi tevékenységének továbbfejlesztéséről szóló határozatot; állást foglalt a szövetkezeti törvény, a fogyasztási szövetkezetekről szóló törvényerejű rendelet és a lakásszövetkezeti jogszabályok továbbfejlesztéséről, valamint módosította a SZÖVOSZ alapszabályát. A jelölő bizottság előterjesztése alapján további 34 jelölt megválasztásával egészítették ki a megyei küldöttgyűléseken már a kongresz- szus előtt megválasztott országos tanácstagok körét. Az új országos tanács megtartotta első ülését, megválasztotta a 15 tagú elnökséget, a 9 tagú felügyelő bizottságot, a 25 tagú nőbizottságot és a 21 tagú ifjúsági bizottságot, valamint a tisztségviselőket. A 133 tagú országos tanács elnöke ismét dr. Molnár Frigyes, elnökhelyettesek: Bar- tolák Mihály, dr. Kovács Sándor és Patay János. A felügyelő bizottság elnöke újra Nánási László lett. A nőbizottságot Nagy Józsefné, a szarvasi ÁFÉSZ elnöke, az ifjúsági bizottságot Gerhat Gézáné, a gyöngyösi ÁFÉSZ osztályvezetője irányítja. Dr. Molnár Frigyes zárszavával tegnap a déli órákban véget ért a fogyasztási szövetkezetek VIII. kongresz- szusa. Rangok, halaskor nélkül okunk tartózkodni a rang szótól, hiszen természetes az alá- és fölérendeltség akkor, ha emberek kisebb vagy nagyobb csoportjainak tevékenységét — főként termelőmunkáját — kell megszervezni. A rang, legyen az művezetői, vezér- igazgatói, üzemfőnöki, osztályvezetői, jogosítvány bizonyos cselekedetekre és cselekedetsorokra, s ezekkel arányban felelősségvállalásra, beszámolásra kötelez. Forma, papír szerint, a vállalati, intézményi, működési sémát felületesen szemlélve. Figyelmesebb vizsgálódás nyomán ugyanis rájövünk: több a rang, mint a hatáskör, nagyobb a cím súlya, mint a vele járó jog és felelősség. Szó sincs véletlen, elszórt, kivételként szabályt erősítő esetekről. Meglehetősen általános jelenségről beszélhetünk, olyan hagyományról, amelynek élettere ugyan szűkül, de nem tűnt el. Hosszú időn át a vállalatok — s hasonlóan a szövetkezetek, intézmények — úgy próbáltak megbirkózni feladataikkal, hogy új és újabb részekkel bővítették a szervezetet. Megnőtt az értékesítés jelentősége, tehát létrehozták a piackutató csoportot, főosztállyá dagasztották a kereskedelmi osztályt. Jónéhányan megkapták az ilyen meg amolyan rangot, de kiderült: az illetékes igazgatóhelyettes nem enged részükről semmiféle érdemi beleszólást az ügyekbe. Azután: a kereskedelmi főosztály csak szemlélője lehetett annak, mit csinál az anyaggazdálkodási osztály, hatásköre nem terjedt ki oda, s kínlódhatott, míg elsózta azt a silány terméket, amelyet az anyagbeszerzők hozta alapanyagból készítettek, szintén küszködve a műhelyekben, üzemekben. Látszatra a szervezet rendben volt, a munka mégis akadozott. Hagyjuk most azt a, szerencsére nem sűrű esetet, amikor valaki „végkielégítésként”, esetleg kétes szívességek jutalmaként kap rangot, mindenféle hatáskör nélkül. Kecskepásztorságból királyságra megy, mondták az ilyen emberre valamikor, azt sem hallgatva el, hogy képességeiben királyként is megmarad kecskepásztornak. Fontosabb, mert sűrűbb az előbbieknél az, amikor a vállalati szervezet csak a rangot adja, de megtagadja a rang gyakorlásának feltételeit, nem jelöli ki a jog- és hatáskört, a felelősségi rendszerben elfoglalt helyet, nem szabja meg a célokat, nem bocsátja a rang birtokosának rendelkezésére a célok elérésének erkölcsi, dologi eszközeit. Korántsem irigységből, felületességből történik ez így, hanem mert a vállalati szervezet legfőbb formálói valójában nem értik igazán teendőiket. Ügy hiszik, a puszta kinevezési határozat egyenlő bizonyos feladatok megoldásával, letehetik tehát azok gondját. Később ők csodálkoznak a legjobban, ha mégsem mozdul előre semmi, mondván, „hiszen kineveztük oda” ... Miért nem boldogult? Mert csak rangot kapott. Formális lehetőséget, s vele formális felelősséget. Ha nagyon becsületes, teljes szívvel igyekvő ember, akkor szenvedett emiatt. Ha azonban a dolgok könnyebb végét kereső, akkor húzott egyet a vállán, ha a főnökségnek jó így, nekem is megfelel, ezzel intézte el lehetetlen helyzetét. Elgondolkoztató néhány számadat. Az, hogy a szocialista iparban 1960 és 1975 között 93 ezerről 159 ezerre nőtt az adminisztratív és 97 ezerről 160 ezerre a műszaki alkalmazottak száma. Persze, a növekedés egy része indokolt, természetszerű következménye a gazdálkodás bonyolultabbá válásának, a gazdasági egységek önállósága fokozódásának, ám az is kétségtelen, hogy sok hatáskör nélküli rang, beosztás rejlik e bővülés mögött. S nemcsak ipari gond ez, hiszen például az építőipari közös vállalkozásoknál az 1970-es 19 ezres munkáslétszám 1975-re 17,6 ezerre csökkent, ugyanakkor az alkalmazottak 2700 fős tábora 3300-ra gyarapodott. Vajon attól lesz jobb a munka, ha a művezető fölött ott áll egy főművezető, ha az üzemvezetőnek két helyettese is van, s a főosztályvezető a valóságban mindössze három embert „vezet”? fontos teendőinek első sorában áll a vállalati szervezet korszerűsítése, mint az üzem- és munkaszervezés ésszerűsítésének elengedhetetlen része. E feladat azért égetően sürgős, mert alapja, sarkköve a munka társadalmi hatékonysága növelésének, a vállalatokkal szemben támasztott magasabb követelmények teljesítésének. A rang önmagában nem biztosítéka a sikeres munkának, s még kevésbé, ha puszta cím, papír-fontosság. A rang nem a szép hangzásától kapja meg súlyát, tekintélyét, ezt csak a munka, a cselekvés, jogok és kötelességek gyakorlása, teljesítése teremti meg mások és — a rang viselője előtt. L. G. Nincs Napjaink Csökken a lakosság gyógyszerkiadása Rendelet a gyógyszerek áráról, beszerzéséről A Magyar Közlöny legutóbbi számában megjelent az egészségügyi miniszternek a gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról, illetve a gyógyszerek térítési dijáról szóló rendelete. 1975-ben a gyógyszertárakban 160 millió vényt váltottak be. Ennyi recept felírásakor és ennyi gyógyszer kiadásakor nemcsak a terápiás szakszerűséget, hanem a pénzügyi elszámolások követelményeit is figyelembe kellett venni. A gyógyszerkiadás új rendjében egy részük recept nélkül is megkapható, Ezek jegyzékének meghatározását körültekintő vizsgálatok előzték meg, annak szem előtt tartásával, hogy az orvos-beteg kapcsolatát csak az töltse ki, ami egészség- ügyi szempontból feltétlenül indokolt. A január 1-én életbe lépő új rendszer lényege, hogy megszűnik a gyári gyógyszerkészítményeik és gyógyszeralapanyagok fogyasztói ára, illetve az értük fizetendő térítés összege közti kettősség. Az új árak nem jelentenek lényeges változást az eddigi teljes árból számított 1'5 százalékos térítéshez viszonyítva. A legjelentősebb eltérés az, hogy a gyári gyógyszerkészítmények esetében az eddigi 50 filléres minimális térítési díj két forintra növekszik. Ez természetesen növeli a lakosság gyógyszerkiadásait — mintegy 160 millió forinttal — általános azonban a vélemény, hogy az egy-egy gyógyszerért kifizetendő két forint az alacsony jevedel- műek számára sem okoz nehézséget. Ezzel szentben komoly megtakarítás, hogy recept nélküli vásárlás esetén is érvényesülnek az új térítési díjak. Például a Karil-tablettáért eddig recept nélkül 7.50 forintot, receptre 1.10-et kellett fizetni, a jövőben — függetlenül a vénytől — egységesen 2 forintot. Az egyik oldalon tehát 90 fillér többletteher, a másikon 5.50 megtakarítás. A népgazdasági egyensúly is hasonlóképpen alakul, a 160 millió forintos többletkiadással 250 millió forint megtakarítás áll szemben: tehát 90 millió forinttal csökken a lakosság gyógyszerkiadása. Ennél jelentősebb kedvezményhez jutnak olyan megbetegedésben * szenvedők, akiknek tartósan kell — viszonylag drága — gyógyszereket szedniük. A mostanitól olcsóbb lesz például a vérnyomáscsökkentő Dopegyt-tabletta, s ugyanígy kevesebbet kell fizetni az erek állapotát javító Prodectin tablettáért. Az epilepszia, a parkinson- betegség, a cukorbaj, a zöldhályog, az asztma egyes meghatározott gyógyszereinek térítésmentes rendelése is lehetővé válik, s ugyancsak ingyenesen kaphatók majd a reumás lázon átesett gyerekeknél tartósan alkalmazandó gyógyszerek is. A gyógyszeralapanyagok, a gyógyszertárakban készített úgynevezett magisztrális gyógyszerek új térítési díját nem lehetett egységesen meghatározni. Számos alapanyagot a belkereskedelem is forgalmaz, s felhasználásuk nem kizárólag gyógyászati célt szolgál. (Például szalicilsav, citromsav, borkősav stb.) Ezek általában olcsó készítmények, a gyógyszerekhez kis mennyiséget használnak belőlük, térítési díjuk az eddigi árhoz viszonyítva nem sokat csökken. A kizárólag gyógyszerként alkalmazott alapanyagok új térítési díja viszont az eddigi ár 10—20 százaléka lesz. (Például a lázcsillapító Ami- dazophen vagy az asztmások gyógyszereihez szükséges Theophyllin stb.) Változatlan áron kerülnek forgalomba a szérumok, gyógytápszerek és kötszerek, ezeknél meghatározott esetekre — az eddigi kedvezmények kibővítésével — megmarad a térítésmentes beszerzés lehetősége is. Nem változik a szesz, a gyógyben- zin és a gyógyvizek ára — ebben a körben viszont megszűnik a kedvezményes beszerzés lehetősége. A felírt recept egyszeri beváltás után nem veszti érvényét, nem keli a gyógyszertárban visszatartani, nem kell elszámolni velük, az orvos úgy is rendelkezhet, hogy beváltásuk többször — legföljebb , háromszor — megismételhető legyen. A betegnek tehát nem kell nyolc—tíz naponként receptíratás céljából megjelenni az orvosnál, kizárólag a betegség jellege, lefolyása szabja az orvosi vizsgálat gyakoriságát. Ahol ca papír készül
