Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-15 / 244. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. október 15. Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka Huszár István, Aczél György és Kádár János az ülésszak szünetében (Folytatás az 1. oldalról.) lom művelődésének előmozdítása. Tudjuk azt is, hogy fejlődő, mind fejlettebbé váló iskolarendszer nélkül, annak a képzésen és nevelésien túl a társadalmi mozgást nagy mértékben befolyásoló hatása nélkül semmiféle közművelődési cél nem képzelhető el. Mindinkább látnivaló az is, hogy a szűkén értelmezett népművelési intézményhálózat kereteit szétfeszítette a sajtó, a rádió, a televízió óriási mértékű elterjedtsége, a robbanásszerűen! [kifejlődött tömegkommunikációnak minden családot a közművelődés áramába bekapcsoló hatása. — Hangsúlyozottan kell szólni a fegyveres testületek, mindenek előtt a honvédség intézményes szerepéről a köz- művelődés rendszerében. Jól tudjuk azt is, hogy a testnevelési és sportmozgalom sem képzelhető el a szocialista művelődésüggyel való szoros kapcsolatok és együttműködés nélkül. Társadalmi jelleg Amikor a gazdasági szervezetek és más, nem közvetlenül a művelődésügyhöz tartozó intézmények közművelődési felelősségét és feladatait emlegetjük, akkor természetesen egy pillanatig sem gondoljuk, hogy eredeti rendeltetésük szerinti tevékenységüket kellene íelcse- réHniök közművelődéssel, hanem inkább, hogy a közművelődés programjának rájuk és bennük is érvényesülő hatásaként mindinkább tudjanak megfelelni eredeti rendeltetésüknek. Magyarán szólva: eredményesebb legyen a munkájuk és emberibb a dolgozóik élete munkahelyükön és otthonukban egyaránt. így bontakoztatja ki az intenzívebb művelődés ugyanabban a személyiségben a jobb életre való képességéket és a termelőerőket — A közművelődési tevékenységben alapvető feladatai vannak az állami szerveknek. Nyilvánvaló, hogy az állam feladata a közművelődési ellátás döntő részének megteremtése és fejlesztése, a közművelődés személyi és anyagi feltételeinek biztosítása és a tevékenység egészének irányítása. Ugyanakkor nyilvánvaló a közművelődés társadalmi jellege, s természetes, hogy szervezésében. bizonyos fokig feltételeinek biztosításában is jelentős szerepet vállalnak ezután is a különböző társadalmi szervezetek és érdek- képviseleti szervek. Ezért különösen fontos törekvése a törvényjavaslatnak. hogy jobban lehetővé tegye a tevékenység és a feltételek biztosításának összehangolását. — Az állami szervek íei. adatainak és felelősségénei: a hangsúlyozott kiemelése nem jelenti a közművelődés államosítását. Ellenkezőleg, azt a célt szolgálja, hogy a szakszervezetekben, a Kommunista Ifjúsági Szövetségben, a Hazafias Népfrontban és más fontos társadalmi szervezetekben és mozgalmiakban felhalmozott óriási és értékes közművelődési kapacitást segítse a társadalom érdekeinek megfelelően még hatásosabban érvényesíteni. A törvényjavaslat egésze, annak szelleme a közművelődési tevékenység társadalmi megbecsülését kívánja elősegíteni. Ez idő szerint a közművelődés társadalmi megbecsülésével az elért eredmények ellenére sem lehetünk elégedettek. Ennek részint értelmezésbeli oka van és a szemléletben mutatkozik meg, részint pedig a személyi és anyagi ellátottság elégtelenségében keresendő az ok. A törvény egésze hivatott feloldani az élőbbi, a szemléletbeli ellentmondásokat, a közművelődés személyi és anyagi ellátottságának fokozatos javítását pedig azok az egyes rendelkezések, amelyek a törvényjavaslatban is helyet kaptak, de amelyek egyéb intézkedések sorét követelik a továbbiakban olyan mértékben, ahogyan ezt az ország anyagi fejlődése lehetővé teszi nem utolsó sorban a kultúra segítségével. Természetesnek tartjuk, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén nem tekinthetjük — sőt még kevésbé tekinthetjük — elintézett ügynek a közművelődés fejlesztését. De két fontos feladatnak a megoldásán már most is, az eddig tett eredményes lépéseket folytatva határozottabban kell munkálkodnunk. A munkások és az ifjúság művelődéséről van szó. Mintha mai tanácskozásunk résztvevője lenné „a dolgozó nép okos gyülekezetében” József Attila, aki azt írta: „A jövő kultúráját az az osztály fogja megalkotni, amely a jövőt megteremti. Ez az osztály a proletariátus”. Ez a gondolat szél az ifjúságról is, hiszen a jövőt említi benne. Irányelvek, tervek A törvényjavaslat előkészítésével párhuzamosan olyan jelentős dokumentumok születtek már eddig is. mint a közművelődés távlati fejlesztésének 1990-ig szóló irányelvei, amely a közművelődés ellátási szintjeit s a kiemelt fejlesztési feladatokat határozza meg. Ugyancsak a közelmúltban fogadta el az Elnöki Tanács az új könyvtári törvényerejű rendeletet, és az Oktatási Minisztériummal együtt most dolgozunk egy irányelv kiadásán, amely a kis települések ellátását, illetőleg korszerűbb közművelődési ellátottságát kívánja elősegíteni és az ún: komplex közművelődési intézmények telepítésére, építésére, szervezeti megoldásaira ad iránymutatást. Sok és csak lassan érlelődő eredményekkel kecsegtető munka vár ezen kívül is ránk. Pl. a szocialista brigádok művelődési tevékenységének javítása, megújítása érdekében; a művelődési otthonok korszerűbb tevékenységének kialakításában; a közművelődésben dolgozók helyzetének javításában, illetve képzésük és továbbképzésük folyamatos fejlesztésében. a különböző művelődési intézmények és szervezetek munkájának összehangolásában, munkájuk tervszerűbbé tételében. Továbbra is nagy figyelmet kell fordítanunk a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok — cigányok, tanyán élők stb. — kulturális ellátására. I művészetek A művészetek szerepe az emberek életében a jövőben várhatóan fokozódni fog. A Kultúrális Minisztérium fontos feladata, hogy fokozza ezekben az intézményekben az ott dolgozók közművelődési tudatosságát s elérje, hogy a művészeti intézmények magas színvonalon legyenek képesek kielégíteni a közösségi igényeket, hogy tevékenységükkel a közösségi társadalom céljait szolgálják. Természetesen hozzátartozik ehhez az is, hogy a kulturális . kormányzatnak még nagyobb figyelmet kell fordítania a nemzeti kultúrát magas fokon kifejező ún. reprezentatív művészeti intézményekre. Itt elsősorban a Nemzeti Színházra, a Magyar Állami Operaházra, a Zeneakadémiára és Budapest hangversenyéletére, a Szépművészei Múzeumra gondolok. Az ország jövőbeli lehetőségeihez mérten fokozottabban kell gondoskodnunk működésük szellemi és anyagi feltételeiről. Ha arra gondolunk, hogy pl. az Állami Operaháznak évente közel nyolcszázezer látogatója van, akkor ez jelzi, hogy nem szűk rétegek extrém igényeinek a kielégítéséről van itt szó. Ezeknek az intézményeknek a működése közművelődési jelentőségű azért is. mert közvetlenül hatnak a társadalmi tudatra. Ilyen szempontok szerint kell végiggondolnunk újra irodalmunk, színház- és zeneművészetünk, egész filmgyártásunk, képző- és iparművészetünk, környezetkultúránk helyzetét. A törvény végrehajtása érdekében a Kulturális Minisztériumnak jobb színvonalon kell betöltenie a kulturális ágazatban kapott szerepkörét. Az ágazati felelősség és jogkör érvényesítésének egyik legfőbb feltétele, hogy javítsuk saját kulturális tervezőmunkánkat, s ezáltal az együttműködés feltételeit azokkal, akikkel közösen kell elhatározásokra jutnunk, új vállalkozásokba kezdeni. A tervezés alapját természetesen a programnyilatkozatban előre látható társadalmi-gaz- dasági-politikai fejlődés jelenti, de joggal számolhatunk a kulturális életben elért eddigi eredményeinkkel is. Társadalmi, gazdasági programjaink, határozataink világosain szólnak az ország helyzetéről és jövőjéről. Igaz és ezért meggyőző képet kaptunk eredményeinkről, a fejlődésünket kísérő ellentmondásokról. De nem adhattak választ életünk, társadalmi fejlődésünk valamennyi gondjára, kérdésére. Éppen az a dolgunk, hogy további konkrét vizsgálódást folytassunk társadalmunk minden fontos területén. Ezt tesszük most a kulturális területen. Ha külső, belső vágy egyéb okokiból rövid időre felhalmozódnak a feszültségek, a megoldásit nem segíti a helyzet takargatása, hanem csak a még jobb, a valóságnak még inkább megfelelő társadalmi önismeret. Ehhez pedig torzulásoktól mentes nyilvánossára és nyíltságra van szükség. Arra, hogy az ellentmondások és a hibák ellen felgyülemlett, tisztességes indítékból származó indulatokat a szocializmust, tehát a társadalmi haladást szolgáló energiává lehessen változtatni. Eszmei egység Az ilyen magatartásnak azonban nagyon fontos előfeltétele, hogy vívmányainVoltak értékes kezdeményezések a közművelődési jogalkotás területén már korábban is, de most — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1974. márciusi határozata és XI. kongresszusának állásfoglalása nyomán — vált időszerűvé mindannak részletesebb kifejtése, küllőn törvénylbe- iktatása, amit alkotmányunk a közművelődésről leszögezett. Időszerűségén azt értem: eredményeink most tették lehetővé, feladataink pedig szükségessé, hogy a közművelődés ügyét legfelsőbb államhatalmi szervünk, a tisztelt országgyűlés törvény megalkotásával is segítse. A közművelődés ügyének előtérbe kerülésében társadalmunknak — s általában a szocialista társadalmaknak — egy mélyebb, általánosabb törvényszerűsége jut kifejezésre. Az a felismerés tükröződik benne, hogy a szocializmus felépítésének egész történeti folyamata elválaszthatatlan a lenini kulturális forradalomtól, Népünk kulturális színvonalának emelése politikai, gazdasági, társadalmi céljaink megvalósításának eddig is szerves, nélkülözhetetlen része volt. A kulturális forradalom további kibontakoztatása még fokozottabb jelentőségre tesz szert a fejlett szocialista társadalom építésében, népünk nagy, hosszú távú nemzeti programjának valóra váltásában. A KB titkára ezután szólt a kultúra polgári értelmezéséről és megvilágította Lenin gondolatai alapján igazi tartalmát, majd aláhúzta: A szocialista kulturális politika egységesen szemléli a sokrétű emberi tevékenységet, s egyre bővülő lehetőségeket teremt a személyiség sokoldalú fejlődéséhez. A szocialista társadalom és a 'kultúra e törvényszerű viszonyát Lenin fogalmazta kon, társadalmunk elért szocialista egységének megtartásán, az egység további erősítésén kell alapulnia. Elutasítjuk az elvont ideálok mércéjét. Amikor ezt tesszük, nem a mindenkori helyzet igazolására törekszünk. Nem hisszük és nem hirdetjük, hogy kulturális életünkben minden úgy jó, ahogyan van. Csupán — s ez a csupán nem kevés! — abban törekszünk egyetértést kialakítani, hogy van megbízható, bevált politikánk, amelynek elválaszthatatlan és nem ömikényesen cserélgethető része a kulturális politika, és amely éppen azzal tudott alkotó energiákat felszabadítani, hogy hangsúlyozta az emberek jogált és felelősségét a szocializmus építésében. Ha most megkérdezik, hogy manapság nehezebb-e eligazodni kulturális viszonyaink között, minit néhány évvel korábban, akkor azt kell mondanunk, hogy igen. De hozzátehetjük azt is, hogy nem azért, mert leromlottunk, hanem mert emelkedtünk a feszültségek, nehezedő körülmények nyomása ellenére. Hogy az ebből fakadó, itt-ott megmutatkozó zavarodottságon úrrá legyünk, a kultúra munkásainak tisztázniuk kell néhány, a megváltozott viszonyokhoz kapcsolódó, azokat kifejező elvi kérdést. A válaszok keresése közben el kell kerülni a történelmünkben oly sok bajjal járó egyoldalúságokat. Nem szabad, hogy eközben igaz értékeinkből akárcsak egy is veszendőbe menjen. Kerülni kell az illúzórikus megoldásokat, de azt is, hogy az illúzióktól vett fájdalmas búcsú, a szocialista eszmények, a perspektíva elvesztegetését jelentse akár csak szűk körben is. Még kevésbé megengedhető, hogy kevesek táv- laitvesztésből, s a vele járó veresőgélményből adódó hangulata igazolásul szolgáljon a létező szocializmus Felszólal Gyári Imre, a KB titkára meg. Az ő koncepciójára épült és épül ma is a hatalomra került munkásosztály pártjainak, államainak — köztük a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Nép- köztársaság — kulturális politikája. Győri Imre azonosulva a törvényjavaslattal és egyet- értye a javaslat előterjesztőjével emlékeztetett azokra is, akik a társadalmi haladás és a magyar nép művelődése ügyét szolgálták, majd így folytatta beszédét: Az, hogy a közművelődési törvény megalkotására most kerül sor, szorosan összefügg társadalmunk fejlettségi szintjével. Az eddig elért politikai. gazdasági, társadalmi, kulturális eredményekkel éppúgy, mint azoknak a feladatoknak a természetével, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt programvívmányainak relativizálásá- hoz, negatív ‘ átértékeléséhez. Nem kevés baj származna ugyanis abból sem, ha problémáink láttán elragadna bennünket a türelmetlenség. Elismerés a népművelőknek Amikor türelemről beszélünk, nem { tűrésre buzdítunk. Nem beletörődésre, nem a hibák jóváhagyására késztetünk. Csak a terméketlen. türelmetlenség ellen szólunk, a felzúdulók ellen beszélünk, akik az .eleven, mindennapi gondjaikkal küzdő embereket zavaró körülményeknek tekintik a hagy tervek megvalósításában. A miniszter ezután az elismerés, tisztelet hangján ■szólt a közművelődésnek elkötelezett, munkájukat emberségesen, hozzáértően, jól végző hivatásos népművelőkről. Azokról, akik gyakran nagyon rossz környezeti feltételek és nehéz személyes körülmények között végzik munkájukat. Akik nélkül, bármennyire egyetemes üggyé válik is a művelődés, nincs kulturális élet hazánkban, akiknek adósai vagyunk a nagyobb, megérdemelt megbecsüléssel, anyagi helyzetük javításával, jobb képzési és továbbképzési feltételek megteremtésével. Ezeket az adósságokat a közművelődési törvény elfogadása után teljesítőképességünk arányában el kell kezdeni törleszteni.. A Minisztertanács névéiben azzal a meggyőződéssel terjesztem a törvényhozók elé a közművelődési törvényről szőlő javaslatot, hogy elfogadása után sikeresen folytatódik az a munka, amely az 1974-es közművelődési határozattal elkezdődött. — mondotta befejező szavaiban a kulturális miniszter. nyilatkozata nemrég körvonalazott. Felvázolta ezután a KB titkára azokat a gazdasági és társadalmi feltételeket, amelyek szocialista társadalmunk építése során megteremtődtek, s amelyek hozzájárulnak a mostani törvény megszületéséhez is. Beszélt a közművelődés fogalmának megváltozásáról és aláhúzta a művelődés fontosságát. Ezért egész társadalmunk fejlődésének egyik kulcskérdése és nélkülözhetetlen feltétele a tudati viszonyok gyorsabb, erőteljesebb változása, a szocialista erkölcs és életmód általánossá válása... A szocialista társadalom bővülő lehetőségeket teremt a személyiség sokaldalú fejlődéséhez. A művelődés az egyén fejlődésének, közösségi kapcsolatainak nélkülözhetetlen tényezője, közösségteremtő erő. A fejlett szocialista társadalom építése szükségessé teszi az egyes emberek és a közösségek sokoldalú továbbképzését szolgáló közművelődési rendszer szervezeti és eszmei erősítését ... El kell érni, hogy az önművelés, a kultúra öröme a társadalom minden tagjának személyes és állandó szükségletévé váljék”. Kérem, engedjék meg, hogy a közművelődési törvénytervezet rendkívül szerteágazó vonatkozásai közül a munkásművelődés — meggyőződésem szerint — központi jelentőségű kérdésére hívjam fel a figyelmet. A munkásművelődés ügye szorosan vett politikai kérdés is, összefügg a munkásosztály társadalmi vezető szerepével. A tudás: hatalom. Tudásra éppúgy elegendhe- tetlenüj szüksége volt a munkásosztálynak a hatalom megszerzéséért folytatott harcban, mint ma a hatalom gyakorlásához. Ha szemügyre • (Folytatás a 3. oldalon.) Győri Imre beszéde
