Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-14 / 243. szám

1976. október 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tiszafüredről Portáldaruk exportra A kontinensek számos nagy tengeri és folyami ki­kötőjében, Odesszától Bue­nos Airesig ismerik a Ma­gyar Hajó- és Darugyár por- táldaruinak jó tulajdonsá­gait. Az idén, még jelentősebb szerep jut a tiszafüredi gyár­egységnek is az MHD daru- exporttervének teljesítésé­ben. A harmadik negyedév darualkatrész-gyártási ter­vét túlteljesítették a tiszafü­rediek: időben — és kiváló minőségben — legyártották a 10, öt. és a 8, tizenhat ton­nás daru alkatrészeit, ame­lyet a Szovjetunióba szállí­tottak. Terven felül elké­szült egy 7 és fél tonnás da­ru csehszlovák megrendelés­re. Egy 5 tonnás daruhoz speciális alkatrészt gyártot­tak Görögország számára. A Tiszafüreden folyó termelés méretére jellemző, hogy pél­dául augusztusban 90 vagon alkatrész hagyta el a gyár­egységet. A terv teljesítésé­ben — ami a korábbi évek­hez képest nagyon nagy fel­adat volt — jelentős szerepe van annak, hogy a forgácso­lóműhely fölszerelése újabb gépekkel gyarapodott, a gép­műhely csaknem 100 tagú kollektívája pedig — több­ségük ifjú szakmunkás — külön KISZ-műszakot vál­lalt, hogy néhány alkatrész határidőre elkészüljön. Az év utolsó negyedében 14 — Szovjetunióba expor­táló — daruhoz készülnek alkatrészek. Görög megren­delőknek 4 darut szállítanak és ugyancsak az utolsó ne­gyedévben kell elkészülnie a MAHART 5 tonnás kikötői darujának. A gyáregység kerítése mel­lett folyik a daruszerelőpá­lya építése, amelyen a jövő évtől már helyben fogják el­végezni a gépek összeszere­lését. A szerelőpályán — el­készülte után — új termé­ket is gyártanak majd:szov­jet megrendelésre 1977-től évente 5 úszódarut —, egy közelmúltban megkötött szerződés értelmében. Forgalombiztonsági szimpozion Háromnapos eredményes munka után tegnap Buda­pesten a Technika Házában befejeződött a 4. városi for­galombiztonsági szimpozion. A tanácskozás Benkei And­rás belügyminiszternek, az Országos Közlekedésbizton­sági Tanács elnökének zár­szavával ért véget. A mi­niszter emlékeztetett azokra a rendeletekre, intézkedé­sékre, amelyeket az elmúlt években hoztak a közleke­dés boztonsága érdekében, hangsúlyozva, hogy ezekkel megteremtették a biztonsá­gos közlekedés jogi, szerve­zeti, tárgyi kereteit. Az újjá­szervezett OKBT ugyancsak sókat tett a közlekedésbiz­tonság javítása érdekében. A miniszter összegezte az új KRESZ eddigi tapasztalatait. A szimpóziumon 15 ország 350 szakembere négy szek­cióban tárgyalt mélyreha­tóan a forgalombiztonság időszerű kérdéséiről, és a következő évek közlekedés- biztonságát szolgáló új mód­szerekről. Faluról — falura Jászszentandrási pillanatképek Hatalmas kádakba gyűjtik a bornakvalót A falu felé igyekvő kes­keny bekötőútról leszorul a személygépkocsi. Megrakott vontatók, teherautók váltják szemben egymást — megle­pően nagy a forgalom. Az átmenti földeken, ládahe­gyek árnyékában gyűjtik a paradicsomot. Igyekvőén él a határ. Sűrűn sorjáznak az apró tanyák. — legtöbbjük rég belerokkant a korába. A községbe először utazva, s azt hittem, ez már a falu, könnyen elhamarkodott íté­letet fogalmaztam: Jász- szentandrás korántsem a te­hetősebb községek köziül va­ló. Ám ez a vélemény, csak addig tart... H _____________ N em is a sok új ház, a kerítések ötlenek szembe. Ifjak, szerénytelenül szépek, többnyire a betont, a vlasat sem kímélték a gazdák — néhol csak az ízlést kicsit. — Szentandrásra 1970-ben kezdődött a betelepülés a kiterjedt tanyavilágból —, mondja Kiss István a köz­ség tanácselnöke. — Ma az emberek több mint fele bel­területen lakik. Üj utcák születtek, alig győztük a tel­keket osztani. A tanyahe­lyekért a tsz cserébe a köz­ség területén ad „portát”. — Jól jár a beköltöző is, s jói a tsz, mert nagy táb­lát egyre kevesebb tanya ék- tóleníti. Az emberek építeni kezd­tek. — Nemcsak lakást, sze­rencsére — így az elnök is­mét — hanem iskolaszertárt, könyvtárt, művelődési házat is. Mi adtunk anyagot, meg négy mestert, a tsz fuvart. A többit az itt lakók társa­dalmi munkában. Csupán a tsz szocialista brigádjai pél­dául 1400 órát... e Azért, hogy ne tűnjék csu­pa virágnak az élet, gondok­ról is szól az elnök. — Először is a strand. Megvan, szeretjük, hisz, egy kicsit kezd már nevet adni a falunak. Termálvizét so­kan megkedvelték, egy-egy nyári vasárnapon két-három. ezer ember is megfordul itt. (S abból jó ha kétszáz a községbeli, mert mi inkább hétköznap járunk, akkor nincsenek sókan.) A kutat még 1961-ben fúrták az ola­josok, melegvizet adott, er­re építettük a strandöt. De a víz egyre kevesebb, javíttat­ni kell a fúrást. Üj kút szó­ba sem jöhet, nincs pén­zünk. Két olyan vállalattal vettük fel a kapcsolatot, akiknek van termálkút-javí- .tó csoportjuk, berendezésük. Az egyiktől már kaptunk ajánlatot, most a másikat várjuk. A kedvezőbbet, szó­val az olcsóbbat választjuk. Versenytárgyalás? Afféle. Mindenesetre arra utal. Jászszentandráson megnézi a tanács, hová teszi a - pénzét. A strand valóban szép. A közeli kempingben nyáron külföldiek is megfordultak. S áll már több mint száz faház. Budapestre, meg a Mátravidék városaiba válók a tulajdonosok. A falunak sokat „hoz” az idegenforga­lom. A Haladás Tsz a község legnagyobb „üzeme,” csak­nem mindenki — az is, aki nem ott dolgozik — valami­lyen módon kötődik a szö­vetkezethez. A gazdaság „fel­ségterülete” 4700 hektár, és saját bevallásuk szerint a növénytermesztésben előbb­re járnak, mint az állatte­nyésztésben. Bagi Tibor a tsz főköny­velője, Rákosi Sándor a fő­mezőgazdász. A tsz, s egy­ben a falu jelenéről, jövőjé­ről beszélgetünk. — A paradicsom és a sző­lő uralja gazdálkodásunkat — mondja Bagi Tibor. — Tavaly majdnem ezer vagon paradicsomot adtunk el, az idén, sajnos,, az aszály mi­att kevesebb lesz. — Nemcsak az a gondunk, hogy kevesebb — folytatja Rákosi Sándor — hanem az is, hogy a paradicsomszedő kombájnok most is a tele­pen vesztegelnek. Tavaly óta a soroksári iparszerű terme­lési rendszer tagja vagyunk, gépi szedésre is alkalmas fajtát termelünk az előírt technológia szerint. Csak- hdgy most gyengébb a mi­nőség, a gyümölcs nem éri el azt a méretet, amíg a gép is le tud szedni. így most kézzel kell szedni, hiába a gép. Nyugdíjasok, s 1500 di­ák segít a földeken. A paradicsom iparszerű termesztése a hagyományos­nál átlagosan 20 százalékkal többet hozott a tsz-nek, így a falubélieknek is. A szőlő a „jász homokon” szintén szépen fizet a tervszerű munkáért. — Évekkel ezelőtt előfor­dult, hógy a 150 hektárról gyenge esztendőben 40, jó­ban 140 vagonnal szedtünk le — folytatja a mezőgaz­dász. — Ma a korszerű mű­velésnek, tápanyagutánpót­lásnak, a rekonstrukciónak köszönhetően, 80—100 va­gonra „stabilizáltuk” a sző­lőtermesztést. Rövid időn belül 130—140 vagont aka­runk szüretelni. A szőlőt, mint a paradi­csomot helyben fel is dol­gozzák. Hatodik éve csak bort értékesítenek, ez kifize­tődőbb a gazdaságnak. o _____________ A pincemester, Lengyel József türelmetlen. Az embe­rek is sietnek — most a munkához jó az idő, ki kell használni. Kivárom, míg a soronlévő szállítmányt a ká­dakba döntik, akkor a pince­mester megmutatja „birodal­mát”. Borfeldolgozó kombinát — kicsiben. Kicsiben? Talán nem is annyira. Silótomyok, tucatnyi nagy tartály, egyben-egyben 500 hektó bort tárolhatnák. A nedű java — a több évig érlelődő — pincék mélyén, kétembemyi átmérőjű hor­dókban pihen türelemmel. Úgy tűnik, akik itt se­rénykednek, szeretik a sző­lőt — a munkát és tisztes jövedelmet adó szőlőt. * * * Pihenőre készülődik a fa­lu. A szolgáltatóházban már csak a fodrász serénykedik. Az iparcikküzletben, zárás előtt már nincs vevő — a fiatal eladó az Űj Tükör friss számát olvassa. — trömböczky — Kinek |ő a túlóra? A kérdésre — hogy kinek jó a túlóra? — voltaképpen akként kell válaszolni, hogy senkinek és mindenkinek. Nem jó, mert ugyan ki sze­ret napi 10—12 órákat dol­gozni, egész napját a munka­helyen tölteni, holtfáradtan hazamenni, valamicskét alud­ni, és másnap újrakezdeni, és nem jó. mert ugyan hol nem számolnának az ilyen­kor alaposan megnövekedett bérköltségekkel, a romló mi­nőséggel és a rohammunka megannyi elkerülhetetlen kö­vetkezményével ? De ugyanakkor jó dolog ez a „túlóra-találmány”, mert alaposan megnövelhető a ha­vi bér, mert segítségével — ha akárhogy is — teljesíthe­tő á havi, a negyedévi terv, mehet a jelentés, dugig tel­hetnek a raktárak... Egy­szóval, ha nincs más mód, megteszi ez a tűzoltó mód­szer is. A munkások megszokták Soha senki nem vizsgálta, hogy a jó és rossz következ­mények közül ki, mikor és miért részesít előnyben bi­zonyos motívumokat. Való­színűsíthető csak, hogy a vállalatok csupán kényszer­ből folyamodnak a túlóráz­tatáshoz; egyetlen tervperió­dus elején sem azzal a fel­kiáltással látnak munkához, hogy „ha nem sikerül időre befejezni a dolgunkat, ak­kor majd túlóráztatunk”. Azt azonban már konkrét szociológiai vizsgálatok bizo­nyítják, hogy a munkások jó része előszeretettel dönt a túlórázás mellett, sőt adott esetben, bizonyos eszközök­kel, módszerekkel ki is kény­szeríthetik a túlórázást. Nem szabad ezen csodálkozni. Hosszú évek alatt megszok­ták, hogy — mert hol van munka, hol nincs — bizo­nyos időszakokban, a túlórák révén alaposan megnövelhe­tő a kereset összege. E két tényező — tudniil­lik a termelés szervezetlen­sége és a munkások alkal­mankénti „túlórázási kedve” — együttes hatásaként érté­kelhető csak a túlórahely­zet mindenkori alakulása. Mellyel kapcsolatban meg kell jegyezni: a helyzet évek óta nem változik sőt, rom­lik. Idézhetném most a leg­újabb túlóra statisztikákat, ám hadd közelítsem a témát ezúttal más oldalról. A szakembereknek 1968 táján az volt a feltevése, hogy a naptári időszakhoz igazodó tervelszámoltatás feloldása, a termelők versenyének kiala­kulása, a szakszervezetek ér­dekvédelmi szerepének nö­vekedése, és a nyereségérde­keltség olyan feltételeket te­remt majd, amelyek eleve egyenletesebb, tehát „túlóra- mentesebb” termelésre ösz­tönzik a munkahelyeket. Nem így történt. Árulkodnak a tények Nézzük a legújabb ténye­ket. A gépipari ágazatok ter­melési kilengései tavaly erő­södtek a korábbi — és jog­gal bírálható — helyzethez képest. A negyedévek ele­jén mélyen a 100 százalékon aluli teljesítmények, a ne­gyedévek és különösen az év végén 130—140 százalékot is meghaladó teljesítmények — túlórákkal! Vegyipar: (ami már csak azért is érdekes, mert még a laikus ember is akként vé­lekedik, hogy ahol automata gépek diktálják a termelés ütemét, ott bizony a terme­lőmunkának folyamatosnak kell lennie.) Nos. úgy lát­szik, az automatizálás, a ter­melési folyamatok magas­szintű, automatikus folyamat, szabályozása sem segít alap­vetően a rohammunkán, mert a vegyipar termelésének egyenletessége tavaly még az ipari átlagnál is rosszabb volt. Lényegében hasonló volt a helyzet az egész nehéz­iparban és csak a könnyű­iparról mondható el, hogy valamelyest javult a terme­lés ütemessége. A lázgörbe háttere A termelési ütemtelenség, a rohammunka, vagy ahogy szakmai zsargonnal fogal­mazzák, az „ipari lázgörbe” mindig aránytalan munka­idő-felhasználást, vagyis túl­órázást feltételez. S tegyük fel ismét a kérdést: kinek jó az ütemtelenség, a túlórá­ban. a rohammunkával tel­jesített havi, vagy negyed­éves termelési program? A munkásnak, aki a túl­órapótlékkal megfejelt bért kapja? Anyagilag valóban megéri, de csak abban a néhány hétben, amikor túl­órázik és ezért pótlékot kap, ám mit fizet ezért? Szabad­időt, pihenőidőt, és nem is keveset. Ha ez a túlórapót­lékkal megfejelt jövedelem, egyenletes termelés esetén egyenletesen oszlana meg, féléves vagy éves átlagban a munkás sem vesztene sem­mit. Vajon kiszámolta-e ezt már valaki? A munkahely számára a túlóráztatás egyértelmű kény­szerintézkedés. Olyan kény­szerintézkedés, aminek csak és kizárólag negatív hatásai vannak. Ezek egy részét a bevezetőben már említettem, de hadd egészítsem ki: nö­vekednek a készletek, emel­kednek a kötbérek, lassul a forgóeszközök forgási sebes­sége, emelkednek a- bértéte­lek, a bérköltségek, ennek megfelelően csökkennek a béremelési lehetőségek, s mert ezek csökkennek, a munkások könnyen jutnak arra az álláspontra, hogy — a jövedelemnövelés reményé­ben — „túlórakényszerbe” hozzák magukat, tehát... Kitörés a körböl ... tehát ördögi kör ez. amire végülis mindenki rá­fizet. A megoldás? Sokan és sokszor ilieínták eflmondtlák már: a termelőmunka jobb, racionálisabb megszervezése, a folyamatos munka elemi feltételeinek biztosítása. Az efféle gondok enyhülését, vagy éppen megszűnését nem lehet valamiféle általános hatású, közgazdasági csoda­szertől várni. Tudatos és kon­centrált szervezőmunkára van — illetve: lenne szük­ség, no, és arra, hogy az üzem. és munkaszervezés vi­lágszerte alkalmazott mód­szereit és ezek adaptálási kí­sérleteit, itthon ne gyanak­vással fogadják. E módsze­rek megismerésével, követ­kezetes alkalmazásával lehet csak lépésről lépésre megva­lósítani, hogy csillapuljon az ipari lázgörbe, hogy keve­sebb legyen a túlóra, s hogy ez az állapot mindenkinek — úgymond „jó üzlet” le­gyen. V. Cs. Kapuvárra 48 méter magas, 700 köbméteres víztorony ké­szül Kunhegyesen, a Vízgépészeti Vállalat 1. sz. gyáregy­ségében. (Fotó: T. Katona László) Százéves a hűtőszekrény Száz évvel ezelőtt, 1876 őszén fejezte be az első gépi, ammóniával üzemelő hűtő- készülék kidolgozását Mün­chenben Carl Linden pro­fesszor és munkatársa, Fri- derich Schipper mérnök. Az első időkben csupán ipari célokra készített hűtési el­járást később továbbfejlesz­tették, s 1910 körül jelentek meg az első háztartási hű­tőszekrények. Hazánkban a jászberényi Hűtőgépgyár csaknem két évtizeddel ez­előtt kezdte meg a nagyüze­mi gyártást, és ma már Kö- zép-Európa egyik legnagyobb bázisává fejlődött, s termé­keinek minőségét a világszín­vonalra emelte. A negyedik ötéves terv végéig mintegy hárommillió hűtőszekrény hagyta el az üzemet. A jelenlegi tervidőszakban növekszik a termékek meny- myisége és minősége. A hű­tőgépgyártás hazájából, az NSZK-ból vásárolt Bosch li- cenc alapján — új nagycsar­nokban — az év közepétől készülnek a „Lehel—Bosch” márkájú, két-, háromcsilla­gos 160 és 200 literes űrtar­talmú háztartási hűtőszekré­nyek. A következő években sor kerül az új, világszínvo­nalú gépcsalád további há­rom tagjának, a 230. 240 és a 270 literes készülékek gyár­tására is.

Next

/
Thumbnails
Contents