Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-14 / 243. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. október 14. Hajók országúton A Sió csatorna „tatarozása" miatt országúton, különle. ges járművel szállították Balatonfü- redről Paksra a Szí. ria által rendelt 300 lóerős kikötői Vontatóhajókat A szárazföldön járó hajók Pakstól már vizen teszik meg az utat Szíriáig. Vállukon három csillag Török Imre rendőr főtörzsőrmesterrel a szolnoki Járműjavító művelődési házában találkoztunk. Az újszá- szi legények egy csoportját nyugtatgatta — sorozásra kísérte el őket. — Ez is a körzeti megbízott feladata — mondta, miközben letelepedtünk egy padra. Némelyikük szinte retteg a katonaságtól, pedig nem esznek ott embert. Az egyenruhtól ugyan fegyelmezett magatartást vár mindenki, s az uniformisban önmagukkal szemben is szigorúbbnak kell lenniük. De azt hiszem, ez csak előnyükre válhat ... Jó kapcsolat a lakossággal — Ügy érti, hogy a most sorozásra hívott fiatalemberekre ráfér a katonai szigor? — Csak úgy, mint minden fiúra. Mostanában nincs különösebb gondom a legényekkel, nem úgy mint 69- ben, amikor Űjszászra kerültem. Egymást érték az összetűzések, verekedések egy-egy táncmulatság alkalmával. De nem volt ritka a rendzavarás, a törvénytelenség más formája sem ... Előzőleg ugyanis megromlott a viszony az akkori körzeti megbízott és a lakosság között. Egy év kellett, mire befogadtak, segítették munkámat. Pedig ebben a szolgálati beosztásban a legfontosabb a lakossággal való jó kapcsolat, hogy bízzanak a rendőrben, szóljanak, ha gyanúst észlelnek, őszintén válaszoljanak, ha kérdezek. — És ma segítenek? — Igen. Személyes ismerősöm a fél község, de látásból tán mindenkit ismerek. Hát persze, hogy segítenek. Tavaly, egy vasárnap reggel lélekszakadva rohant hozzám egy férfi: a vasútállomáson elloptak tőle 12 ezer forintot. Nosza, siettünk visz- sza, kérdezgettem az ott levő újszásziakat. mit láttak, kire emlékeznek. Mire a szolnoki nyomozók kijöttek, a lakosság révén már nyomon voltam. Néhány óra múlva a jászkarajenői vásárban megtaláltuk a tetteseket. Sorolta volna még tovább a különböző bűneseteket, de egy hosszú hajú srác megszakította a beszélgetést. — Készen vagyunk Imre bácsi, mehetünk. Mindnyájan bemaradtunk. Az erős testalkatú őszülő férfi jelentést fogalmazott. A ceruza tényeket sorakoztatott a papírra: a férj rendszeresen iszik, bántalmazza a csaldját, a gyerekek kéregéinek. — Valamit tenni kell — gondolkozott el Erkli Tibor főtörzsőrmester, jászkiséri körzeti megbízott. így nem mehet tovább. A férfi minden szabad idejét a kocsmában tölti, a család pedig majdhogynem éhezik. Tizenhat éve Jászkiséren — Mit tehet ilyen esetben a körzeti megbízott? — Megbeszéltem a gyámügyi előadóval, s a tanácstitkárral a dolgot. Ha az illető nem változtat az életmódján, kényszerelvonókúrára fogjuk javasolni, vagy kérjük a rendőrhatósági felügyelet alá való helyezését. A főtörzsőrmester tizenhat éve teljesít szolgálatot Jászkiséren. Szakaszvezetői rendfokozattal került ide a jászapáti rendőrőrsről. — Mondogatták akkoriban többen is, hogy bizony nem jönnének ki, mert nagy a terület, sok a probléma. Hát való igaz, nem könnyű itt a szolgálat. Kiterjedt tanyavilág, bizony taposni kell a biciklipedált az egyik végtől a másikig. 0 legkisebb ügy is fontos — Három évig egyedül voltam. Nem restellem mondani, már kezdtem kiborulni. Mert olyan munka ez, hogy ha becsületesen végzi az ember, mindig úton van. Az állampolgároknak a legkisebb, ügy is fontos, tehát elvárják, hogy a rendőr azonnal kivizsgálja. Nem egyszer volt rá példa, hogy éjjel zörgettek fel olyan dolog miatt, ami igazán várhatott volna reggelig. Mentem, bár tudtam, hogy úgyis türelemmel kell lenni virradatig. Felcsörgött a telefon. — A tsz-be kell mennem — mondta, miközben visszatette a kagylót. Valami gyümölcsdézsmálást fedeztek fel. Apropó, tsz. Egy időben gondom volt velük is, a vagyonvédelem miatt. Nem volt éjjeliőr, nem égtek a lámpák, a kutya sem vigyázta a szövetkezet vagyonát. Vagy ha pipázott is éjszakánként a tsz-majorban egy-egy bácsika, hát azt se tudta szegény feje, mit kell vigyáznia, miért felelős. Bizony szóltam miatta, mégpedig keményen. Kikísért, az utcán fogtunk kezet. Kemény, erős volt a szorítása. T. Katona László n pesti lakásszerviz „ön gondtalanul — mi gondosan” — ezzel a rokonszenves jelszóval kezdte meg működését október elsején a budapesti Lakásszerviz, amely 19 szövetkezet társulásával, a fővárosi tanács erkölcsi és anyagi támogatásával jött létre. Nem kisebb feladatot tűzött maga elé. mint hogy a lakosság számára elvégezzen minden olyan szolgáltatást, amely az otthonok felújításához, korszerűsítéséhez szükséges lehet. A fővárosi lakosok számára rendkívül ígéretes ez a kezdeményezés, hiszen ma még egy egyszerű festés-mázolás megszervezése is igen sok üggyel-bajjal, gonddal jár, aki pedig arra szánja rá magát, hogy lakásának fűtését vagy fürdőszobáját korszerűsítse, az akár egész szabadságát erre áldozhatja, akkor sem győzi idővel, energiával. A most alakult laksszérviz egyelőre — tehát a társult szövetkezetek terve, elképzelése szerint — a padlótól a mennyezetig mindennek a korszerűsítését elvállalja, megszervezi és véghez viszi.. Talán még a „padlótól á mennyezetig” megfogalmazás sem érzékelteti, milyen sokféle szolgáltatást kívánnak nyújtani, ezért csak ízelítőül említsünk néhányat. Vállalják például beépített bútorok elkészítését, behelyezését, lakások olyan átalakítását, amely a helyiségek számát módosítja (a régi, nagy méretű, kétszobás lakásokból például három vagy négy kisebb helyiségből állót képeznek ki), a hagyományos konyhát korszerűvé alakítják, bevezetik a gázfűtést, tapétáznak, szőnyeg- padlót fektetnek le és így tovább. Ezeket a szolgáltatásokat, vagy legalább is többségüket eddig is meg lehetett rendelni, most azonban mód nyílt arra, hogy egy helyen jelentsék be a megrendelők a legkülönbözőbb szakmákat érintő igényeket, együtt, egyszerre rendeljék meg az egész felújítását, a hozzá szükséges berendezési tárgyakkal, anyagokkal (például csempe, tűzhely, kád, mosdó stb.) együtt. Ezért ígérkezik indokoltnak a jelszó, mely szerint a megrendelő számára gondtalanná (természetesen csak viszonylag gondtalanná) válik a lakásfelújítás. Az olvasóban bizonyára már e cikk elején felvetődött a kérdés: miért csak a fővárosban? Hiszen ezekre a szolgáltatásokra ugyanolyan szükségük lehet — és van — más városok lakóinak, sőt, községi, falusi embereknek is. Voltaképpen semmiféle akadálya nincs annak, hogy e példa nyomán megyénkben, városainkban hasonló szolgáltatást szervezzenek. Nem kell hozzá más. mint erre vállalkozó i szövetkezetek; mint megtudtuk, ha bárhol az országban akadnak vállalkozók e komplex szolgáltatás megszervezésére, azt a megyei tanácsok által az Országos Tervhivatal ugyanúgy, anyagilag és erkölcsileg támogatja, mint Budapesten tette. A kezdeményezést azonban kár lenne valahonnan felülről várni, mert ez olyan munka, amit csak helyben lehet megszervezni. A budapesti példát ezért nem irigyelni. hanem követni kell. (G. Zs.) EMBERSÉG Képzeljük el, hogy repülőgépről pillantunk a földekre : ez igen, csettintünk, szépek a búzatáblák, minden rendiben. Azután leszál- lunk, közelhajólunk egyetlen kalászhoz, külön-külön mikroszkóp alá tesszük a búzaszemeket, és akkor hiümmögünk: igen, igen, de valami mégis hibádzik. Hagyjuk a példabeszédet, mert az csak arra volt jó, hogy érzékeltesse a kétféle nézőpontot, melyeket az újságíró a csökkent munka- képességű dolgozók helyzetét vizsgálva alkalmazott. Ha a „csökisekről” való gondoskodást az egész megyében vizsgáljuk, mintha ama repülőgépen ülnénk. A nagy, lényeges, messzire látszó gondok valóban, megoldottak. Viszont ha a „mikroszkóp méretet” választjuk ... Kis házi patyolat a Tisza- menti Vegyiművekben. Tizennégy paplanhuzat, regiment törülköző, törölgető vár mosásra. Mormog a mosógép, tiszta ruha szagát ajándékozza a vasaló, amikor belépek. — Na, asszonyok, most mondjuk meg! — biztatja a többieket Barócsi Ferencné, és elváltozik arca. — Ez' a baj, látja, mindjárt elfúlok, elszorul a torkom. Apránként, szaggatottan mégis mondja legfrissebb sérelmét. Hogy tegnap is ti- zenhármójuknak kellett egy zuhanyrózsa alatt fürödni. A többi asszony helyesel. Barócsiné lassanként megnyugszik, beszél. — Kilenc és fél évig csomagoltam teljesítményben a szuperfoszfát műtrágyát. De nem nagyon bírtam már. A főorvos aizt mondta, kivizsgál, merthogy gebe vagyok. Háromszor operálták, tüdő- tágulásom is van, idegileg is kikészültem. Tudja, vettünk? kéz alól egy házal, s addig nem akartam elmenni a régi helyemről, amíg ki nem fizettük. No meg a bútor ... S a két gyerekem is iskoláiba járt... Borzasztóan kellett volna a pénz, s erre lebetegedtem. Az emeléstől fulladok, de ezt a kis házipatyolatot nagyon szeretem, itt már kibirnám a nyugdíjig a tíz évet, csak kicsivel több lenne a pénz. A régi helyemen 3 ezer 600 fölött kerestem, itt pedig csak a 9 forint tíz filléres órabért kapom. Tudom, nem kaphatom a régi összeget, de .. . A TVM munkaügyi osztályának rokonszenves vezetőjével, Paulusz Gáborral beszélgetünk a csökkent munkaképességű dolgozókról. — A könnyű munkára ideiglenesen áthelyezettek órabére nem csökken — mondja. — Persze, vannak gondok. Például Barócsiné órabérénél több volt a teljesítménye a régi helyén, itt most bántja a kevesebb kereset. Az ő gondjait hamarosan megoldjuk. Általában azonban nincsenek ilyen pénzproblémák. A csökkent munkaképességűek nem maradnak nálunk kenyérkereset nélkül. Értelmes, hasznos munkát végeznek. Létesítettünk a számukra egy csomagolórészleget és mostanában a mosodát, itt dolgoznak jelenleg tizenketten. Teljesítmény követelmény nincs, de megdolgoznak a fizetésükért, a pénzkereset tehát nem jótétemény, nem humánus gesztus. A TVM munkásszállójának, óvodájának ruhaneműi ontják a tiszta ruha illatát. Pozsár Balázsné vasal. — Nem bírok hajolni, így mosni sem — magyarázza a fiatalasszony. — A hátizmaim megmeredtek, úgy három éve. Azt követően kerültem a mi kis patyolatunkba, a porfesték üzemből. Itt is azt a pénzt kapom, mint ott, de még egy fityinget sem tettek rá. Az asszonyok kedvesek, lecsillapodtak az indulatok, kiengedtek a görcsök. A bajaikról beszélnek, életük e legfontosabb, legkevésbé kívánt részéről. Pozsár Balázsné például egyedülálló anya, kislányát neveli. Amikor férjhez ment, építkeztek, verte a vályogot, közben szoptatta a kisdedet. Szerinte ott kezdődött a baj. Azóta elzarándokolt már a fővárosba is, de az ottani orvosok sem biztatják. Állandóan orvosi kezelés alatt ál. Még csak 27 esztendős. Apró sérelmeit panaszolja. — Miért nem mondja el a vezetőknek? Vagy a társadalmi és tömegszervezetek előtt? Ök is segíthetnének. Az asszonyok érveket sorolnak, bizonygatnak, egymás szavába vágnak, emlegetik közvetlen főnöküket, akivel nem egyeznek. Dehát szólni kell, bizonygatom, s röpködnek az ellenérvek, dehát, dehát... Végül Pozsámé kijelenti. — Tudja mit? Elmondom a ma délutáni termelési tanácskozáson a bajainkat. De csak akkor, ha jelen lesz Paulusz elvtárs. — Mikor járt á csökkent munkaképességűek között? Paulusz Gábor töpreng, mintha kicsit zavarban lenne. — Egy hónapja? Le kellett kísérnem a KÖJÁL szakembereit, akkor beszéltem az asszonyokkal. Az akkor el. mondott problémákra azóta történtek, történnek intézkedések. — Bíznak önben, mondták. Ott lesz a termelési tanácskozáson ? — Igen. Tudja, az az igazság. hogy többször keli közéjük mennem, ákármennyi a munkám, erre mindig kell szakítanom időt. Ezek az emberek nem jókedvükből lettek betegek. Érzékenyebbek, mint mi, tehát a velük való törődésnek is ehhez kell igazodnia. Általában igazodik is. A TVM-ben lelkiismeretesen törődnek a csökkent munkaképességűekkel. Létesítették a már említett könnyű munkahelyeket. A dolgozók felvételekor tüzetes orvosi vizsgálat dönti el. bírja-e majd az illető a munkát, az üzem jellegéből adódó ártalmakat. A rendszeres, időszaki orvosi vizsgálat némelyik üzemrészben negyedévenként ismétlődik, megelőzve a komolyabb betegségeket. Ha az üzemorvos valakinek könnyebb munkát kér, akkor az adott üzemrész vezetője nem azon töpreng, hogyan szabaduljon meg a dolgozótól, hanem saját üzemrészén belül keres számára hasznos tevékenységet. Humanitásból is. szükségből is, hiszen létszámgondok szorítják. Akinek pedig még komolyabb a betegsége, az a TVM csomagoló részlegébe, mosodájába kerül, esetleg a rendészetihez, s egy-két könnyebb munkakörbe. Persze, a mindennapok ... S a beteg emberek az apróbb gondokkal szemben is védtelenebbek. A osomagolórészlegben ki így, ki úgy, de arról beszél, ami leginkább foglalkoztatja. Dobozi Józisefné például a bizonytalanságról: elseje óta van itt, hamarosan az üzemi orvos elé kell állnia, vajon mi lesz vele? — A munka könnyű, ugyanazt a pénzt kapom, amit a granuláló üzemben, csak az éjszakai pótlék maradt el — mondja Magyar Istvánné. — Megerőltettem a bal karomat, háromszor operáltak. Innen kell nyugdíjba menni. Ha kibírom azt a nyolc évet. Fáj a kezem, minden nap rosszabbodik. Málnás Józsefné mosolyog, elégedett. — Ha kértem, én minidig kaptam, nem panaszkodhatok. Egy éve kerültem a csomagdióba, azóta adtak egy forint emelést. Talán egy esztendőm lesz még a nyugdíjig. A megyei tanács munkaügyi osztályán ülünk Csák Lászlóval, örül, hogy kedves témájáról beszélhet. Elmondja, hogy 6 és fél millió forintból 400 új munkahelyet alakítottak ki Szolnok megyében a csökkent munkaképességű dolgozók számára. Ügythogy több a munkahely, mint az igénylő. Elmagyarázza, hogy meg kell állapítani a dolgozóknál, milyen mértékű a munkaképesség csökkenése: eddig hosszadalmas volt ez az eljárás, a betegek őrlődtek a bizonytalanságban. Ezért, a már működő Orvosszakértői Intézet mellett hamarosan dolgozni kezd egy másik bizottság is. A tanács most azon fáradozik, hogy a rehabilitációs rendelkezéseket kiterjessze a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjaira is. Ami fontos: a vállalati vezetők fejében egyre inkább helyére kerül a rehabilitáció kérdése, s ebben nagy része van a szakszervezeteknek, tanácsoknak. Egyébként a vállalatok rehabilitációs bizottságainak elnökei részére oktatást szervezett a tanács. Hogy jobban menjen a mindennapi aprómunka. Mert, a nagy, leglényegesebb gondok megoldottak. Most már az apró, napi súrlódások, problémák az égetőbbek. S ezek megoldásához kell sok-sok türelem, emberség. Körmendi Lajos Kunhegyes központi lakótelepén újabb tizenkét lakással gyarapodott a József Attila lakás- szövetkezet. A két és fél szobás lakásokba október elején költöznek be a lakók
