Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-02 / 233. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. október 2. Szovjet javaslat a közel-keleti rendezésről A Szovjetunió tegnap ja­vaslatot tett a közel-keleti rendezésre és a genfi béke- konferenciára vonatkozóan. Az okmány szövegét eljuttat­ta az Egyesült Államok, Egyiptom, Szíria, Jordánia. Izrael kormányainak, vala­mint a Palesztinái Felszaba- dítási Szervezet vezetőségé­nek. A javaslat a többi között hangsúlyozza: „A béke megóvása és meg­szilárdítása érdekében meg­oldásra váró bonyolult nem­zetközi problémák között kü­lönösen élesen vetődik fel a közel-keleti rendezés prob­lémája. A feszültség a Közel-Keleten nem enyhült. A helyzet ebben a térségben ingatag és változékony. Bár­mely pillanatban újabb ka­tonai robbanás következ­het be. Az utóbbi években a közel- keleti események egész me­nete arról tanúskodik, hogy a szóban forgó térségben nem lehet és nem lesz béke mindaddig, amíg meg nem szüntetik a közel-keleti konfliktus okait, meg nem szüntetik az arab területek izraeli megszállását. meg nem adják a palesztin arab népnek elidegeníthetetlen jo­gait és meg nem szüntetik a háborús állapotot. A Libanoni tragikus ese­mények mindezt teljes mér­tékben alátámasztják. A li­banoni válság nem keletke­zett volna, ha a Közel-Kele­ENSZ-közgyülés „Nem az a kérdés, hogy békés vagy fegyveres megol­dás lesz-e Afrikában, mert a harc már folyik” — hangoz­tatta Ibrahim Kaduma. Tan­zánia külügyminisztere teg­nap az ENSZ közgyűlésén, az általános politikai vitában felszólalva. „Ha a nyugati hatalmak nem maradtak volna közö­nyösek Afrika déli része né­peinek szenvedései iránt, a válságot el lehetett volna ke­rülni. emberek ezreinek éle­tét meg lehetett volna men­teni” — mondotta. A tanzániai külügyminisz­ter szerint a gyarmatosítás és a fajüldözés elleni harc döntő szakaszához érkezett Afrikában. „Amennyiben azok a hatalmak, amelyek a múltban figyelmen kívül hagyták felhívásainkat, nem állnak a szabadság, a több­ségi uralom támogatói közé. úgy Zimbabwe, Namíbia és ten átfogó politikai rende­zést hajtanak végre. Vitat­hatatlan az is, hogy egy ilyen rendezés körülményei között vagy olyan helyzetben, ami­kor komoly erőfeszítéseket tesznek a rendezés elérésére, könnyebb lett volna elérni azoknak a problémáknak a megoldását, amelyek ezt a kis közel-keleti országot sújtják. A Szovjetunió a múltban már javasolta, hogy e célból újítsák fel a Közel-Kelettel kapcsolatos genfi békekonfe­rencia munkáját. Ezaz a fó­rum ugyanis, amely vala­mennyi érdekelt fél számára politikailag elfogadható A Szovjetuniót, minthogy aggodalommal tölti el a közel-keleti események ve­szedelmes alakulása, ezúttal ismét felhívja a közel-keleti konfliktusban közvetlenül érintett feleket, a genfi bé­kekonferencia valamennyi résztvevőjét, hogy újítsák fel a konferencia munkáját. Attól a törekvéstől vezérel­ve, hogy meggyorsítsa a kö­zel-keleti rendezés elérését és e célból hozzájáruljon a genfi békekonferencia mun­kájának felújításához, a Szovjetunió a következő ja­vaslatot terjeszti az értekez­let résztvevői elé: 1. Az izraeli csapatok kivonása az 1967-ben megszállt összes arab területekről; 2. A Palesztinái arab nép el­idegeníthetetlen jogainak meg­valósítása, beleértve az önren­delkezéshez és saját állam létre­hozásához való jogát; Dél-Afrika népeinek szenve­dései folytatódni fognak” — hangsúlyozta. Kaduma szólt arról, hogy a Dél-Afrika népének türel­me végéhez ért. „Ha a Vors- ter-rendszer továbbra sem érti meg, hogy a forradalom elkerülhetetlen, pusztító tűz söpri majd el a fajüldözést, a faji megkülönböztetést” — mondotta. George Macovescu román külügyminiszter felszólalásá­ban többek között további le­szerelési intézkedésekért, az európai biztonsági konferen­cia záróokmányaiban foglal­tak megvalósításáért szállt síkra. Kijeientette, hogy Ro­mánia „támogatja Namíbia és Rhodesia népeinek harcát a gyarmati rendszer marad­ványai ellen” majd javasol­ta: tűzzön ki az ENSZ ha­táridőt a még meglevő gyar­matok függetlenségének meg­adására. 3. A konfliktusban közvetlenül érintett államoknak — egyfelől Izrael arab szomszédainak, más­felől pedig Izrael államnak a független létezéshez és bizton­sághoz való jogának szavatolása, megfelelő nemzetközi garanciák mellett; 4. Az érintett arab államok és Izrael közötti háborús állapot megszüntetése. A szovjet fél véleménye szerint a javasolt napirend magában foglalja a rendezés valamennyi kulcsfontosságú szempontját, számításba ve­szi a konfliktusokban köz­vetlenül érintett valameny- nyi fél — az arab államok, a palesztin arab nép, Izrael állam — törvényes jogait és érdekeit. A Szovjetunió bizonyos abban, hogy a közel-keleti konfliktus alapvető okai megszüntetésének lehetősége reális és meg lehet állapod­ni az átfogó rendezésben. Ennek érdekében a Szovjet­unió kész továbbra is együtt­működni a genfi békekonfe­rencia összes többi résztve­vőjével. Moszkvában Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára tegnap találkozott Raul Castroval, a Kubai Kommunista Párt­politikai Bizottságának tag­jával, a Központi Bizottság másodtitkárával, aki átuta­zóban a Szovjetunióban tar­tózkodik. Leonyid Brezsnyev és Raul Castro megállapították, hogy sikeresen fejlődik a sokol­dalú testvéri együttműködés a Szovjetunió és Kuba kö­zött és kicserélték nézetei­ket e kapcsolatok további kiszélesítésének és elmélyí­tésének egyes kérdéseiről. A találkozó során megvitattak több olyan időszerű nemzet­Száfiából — Varsóba A laoszi párt- és kormány- küldöttség, amelyet Kaysone Phomvihane, a Laoszi For­radalmi Néppárt Központi Bizottságának főtitkára, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke vezet, tegnap Szófiából Var­sóba utazott. A vendégeket a repülőté­ren Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az Államta­nács elnöke, Sztanko Todo­Megszünik a portugál szakszervezetek egysége Portugália Szocialista Pár­ti kormánya pénteken visz- szavonta a szakszervezeti mozgalom egységét törvény­be iktató 1975-ös jogszabályt amelyet Goncalves tábornok kormánya fogadott el. Az intézkedés azt jelenti, hogy az Intersindical megszűnik a portugál szervezett dolgozók egységes országos szakszer­vezeti központjaként működ­ni és jogilag elhárul az aka­dály a szakszervezeti moz­galom „pluralizálása” elől. Soares kormánya csütörtö­ki rendkívüli minisztertaná­csi ülésén azt is elhatározta, hogy a királyság megdönté­sének 56. évfordulója alkal­mából, október 5-én közke­gyelmet gyakorol azokkal szemben, akik a fasiszta re­zsim megbuktatása óta poli­tikai okokból perbe fogtak, vagy bebörtönöztek. közi problémát is, amelyek összefüggnek a szocialista államoknak a nemzetközi biztonság megszilárdítására irányuló erőfeszítéseivel, az államok békés együttműkö­désének fejlesztésével, a szocialista országok és a fej­lődő országok kapcsolatai­nak megszilárdításával. A találkozót szívélyesség és teljes kölcsönös megértés jellemezte. Raul Castro tegnap haza­utazott Moszkvából. A repü­lőtéren Dmitrij Usztyiinov marsall, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja; a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere búcsúztatta. rov, a Minisztertanács elnö­ke és más párt- és állami vezetők búcsúztatták. A látogatásról közös köz­leményt adnak ki. Kaysone Phomvihane ve­zetésével tegnap délben lao­szi párt- és kormánykül­döttség érkezett hivatalos, baráti látogatásra Varsóba. A delegáció négynapos len­gyelországi tartózkodása so­rán vidékre is ellátogat. Napirenden a fajüldözés elleni harc Leonyid Brezsnyev és Raul Castro találkozója Laoszi párt­ós kormányküldöttség látogatása Szoros eredmény várható az NSZK-ban Huszonnégy órával a sza­vazóhelyiségek megnyitása előtt az NSZK torkig van a választásokkal. S ez a lelki- állapot a választókra és a kegyeiket kereső politiku­sokra egyaránt érvényes. Az utolsó falatot ebben a túladagolt választási me­nüben csütörtök este kapta meg az igen tisztelt válasz­tópolgár — mégpedig a té­véből. Maratoni adásban — több mint három órán át — vívta szópárbaját a négy lis­tavezető: a szociáldemokra­ta kancellár Schmidt, koalí­ciós patnere. a szociáldemok­rata külügyminiszter Gen­scher, a kereszténydemokra­ta vezér Kohl és az ellenzék másik pártjának, a Bajor Keresztényszociális Unió­nak hírhedt fenegyereke, Strauss. A tartalmat illetően sok újat nem hozott ez a tévé­vita. Inkább a listavezetők személyiségét’, képességeit vagy gyengéit világította meg még jobban. Kiderült, hogy Schmidt tapasztalt ál­lamférfiúhoz méltóan fogal­mazó, éles vitázó; Genscher joviális, a liberálisak porté­káját ügyesen tálaló politi­kus; Kohl színtelen és elég könnyen zavarba hozható, inkább prédikáló. mintsem érvelő tanító bácsi; Strauss viszont a valódi hangadója Telefonielentés az ellenzéknek, a tőle meg­szokott harsogó, s demagó­giával jócskán fűszerezett szóáradattal. Az egyetlen figyelemremél­tó az, hagy a választási had­járat végére — s ez a tévé­vitában is érzékelhető volt — a külpolitikai fronton a CDU—CSU mintha visszavo­nulót fújt volna. A kortes- kedés közdetén Kohl. nem is beszélve Straussról és párt­juk más, élesen jobboldali elemeiről, úgynevezett „ke­leti politikájáért” támadta a szociáldemokrata-szabadde­mokrata koalíciót, most — a lényeget tekintve — ennek a politikának a folytatását ígérték választási győzelmük és kormányra jutásuk eseté­re. Látható, hogy Kohl és csapata észrevette: az ellen­téték szítása, a szocialista or­szágokkal, mindenekelőtt az NDK-val való kapcsolatok befagyasztásának programja elriasztja tőlük a választókat. A reális külpolitika ma is egyik legfőbb vonzereje a Schmidt—Genscher vezette koalíciónak. Ami az esélyeket illeti: igen kockázatos volna jó­solni. Különösen, mert a köz­vélemény-kutatók fölmérése szerint e sorok nyomdába adásáig a választók 11 száza­léka még nem döntötte el, melyik pártot támogassa sza­vazatával. Mindenesetre a szociáldemokrata—szabad- demokrata koalíció az utolsó két hétben javított körül­ményein —• nem utolsósor­ban a kedvezőbbé váló gaz­dasági helyzet, a munkanél­küliség csökkenő tendenciá­ja hatására. A CDU—CSU- hoz közelálló Allensbach Közvélemény-kutató Intézet öt nappal a választás előtt egy százalékos többséget mu­tatott ki — a koalíciós pár­tok javára. De az ilyen közvélemény- kutatások mégbízhatóságát az NSZK-ban és más orszá­gokban is sokszor megcáfol­ta már a választási vég­eredmény. Ez most is meg­történhet. Bár a Schmidt— Gensher kettős és általában a koalíció kifelé igen maga­biztosnak mutatkozik, jól tudják, hogy vasárnap fe­szült perceket élhetnek át. s ha győznek is, mandátum­többségük valószínűleg mi­nimális lesz. Nemes János MOSZKVA A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertaná­csa a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 27. évfordulója alkalmából üdvözletét kül­dött a kínai országos népi gyűlés állandó bizottságának és a KNK Államtanácsának. KAIRO Egyiptomi és amerikai kormánytisztviselők Kairó­ban szerződést írtak alá. En­nek értelmében az Egyesült Államok összesen 100 millió dollár kölcsönt nyújt Egyip­tomnak. RÓMA Ennico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt fő­titkára fogadta a hivatalos látogatáson Olaszországban tartózkodó Lopo Do Nasci- mein.to angolai miniszterel­nökölt. Eszmecseréjük során az OKP-t és az MPLA-t köl­csönösen érdeklő kérdéseket vitattak meg. II haladás fő erői Az elmúlt évtizedekben mélyreható változások men­tek végbe a nemzetközi szín­téren. A délkelet-ázsiai né­pek, történelmi győzelme, a portugál gyarmatbirodalom bukása, s nem utolsó sorban a helsinki tanácskozás sike­re egyben azt is tanúsítja, milyen kapcsolatban van a világ forradalmi erőinek te­vékenysége, küzdelme a nem­zetközi feszültség enyhülé­sével. Mind világosabbá vá­lik: a forradalmi erőknek kedvez a viszonylag békés nemzetközi társadalmi kül­detésük teljesítéséhez — mi­közben történelmi kötelessé­gük az enyhülés erősítése, hogy hatékonyabban lehessen fellépni az imperialista há­ború lehetősége ellen, amely pusztító termonukleáris vi­lágégéssel fenyegetné az em­beriséget. A világforradalmi folya­matnak ma három fő osz­tagát különböztetjük meg. II szocialista világrendszer a folyamat fő ereje. Országai történelmi küldetést teljesítenek a szo­cialista társadalom eredmé­nyes építésével, az imperia­lizmus szélsőséges kö­reinek elszigetelésével, a ked­vező nemzetközi viszonyok biztosításával és a többi forradalmi erő küzdelmének közvetlen és közvetett támo­gatásával. Ami a közvétett támogatást illeti: nem le­het figyelmen kívül hagyni, hogy a szocialista rendszer léte, a szocializmusnak a legfontosabb társadalmi, gaz­dasági és politikai problé­mák megoldásában elért eredményei nagyban hozzá­járulnak ahhoz, hogy az im­perialista burzsoázia a fej­lett tőkésországokban rugal­masabb és engedékenyebb legyen a munkásosztály és más dolgozó rétegek köve­teléseivel szemben. A szocialista világrend­szemek általában a nemzet­közi viszonyokra és különö­sen a világforradalmi folya­matra gyakorolt hatása nagy­mértékben függ a Varsói Szerződés és a KGST haté­konyságától. a politikájukat egyeztető szocialista orszá­gok tudatos, közös fellépésé­től. A több- s a kétoldalú találkozók — mint az, amely­re legutóbb Kádár János és Leonyid Brezsny ev között ke­rült sor a Krím-félszigaten — azt az elhatározott szán­dékot tanúsítják, hogy az együttműködésben rejlő lehe­tőségeket maximálisan ki­használjuk. A szocialista vi­lágrendszer különösen aktí­van járul hozzá a régi rend pozícióinak gyengüléséhez, ellentmondásainak elmélyü­léséhez és kiéleződéséhez. Nyilvánvaló azonban, hogy a szocialista világrendszer előrehaladása és a tőkés, va­lamint a „harmadik” világ­ban végbemenő forradalmi átalakulások között nincs s a jövőben sem lehet automa­tikus összefüggés: a társa­dalmi viszonyok megváltoz­tatása az egyet országok sa­ját forradalmi erőinek tör­ténelmi küldetése. 0 fejlett tökésországok mozgalma mindenek­előtt a kommunis­ta pártok a forra­dalmi világfolyamat má­sik nagy osztaga. A tő­késországokban a lakosság túlnyomó többsége kizsák­mányolt. Az 1969—1970-es adatok szerint a fejlett tő­késországok aktív kereső né­pességének csaknem 80 szá­zaléka (Angliában 93, az Egyesült Államokban és Ka­nadában 85 százalék stb.) bérből és fizetésből élő. S e kategória több mint fele üzemi munkás. A közepes fejlettségű tőkésországokban az aktív kereső népességnek 40—60 százaléka (Latin-Ame- rikában átlagosan 61 száza­lék) tartozik a bérből és fi­zetésből élők kategóriájába. A tőkésországok munkás- osztálya nagy létszámú (meghaladja a 30 milliót) s a társadalom legszervezet­tebb osztálya. Ez a munkás­ság sok tapasztalatot szer­zett a tőkével vívott harc­ban. A munkásmozgalom szá­mos országban nagy forra­dalmi hagyományokra tett szert a demokráciáért és a szocializmusért folytatott küzdelemben. S a társada­lomban állandóan nő a mun­kásosztály tekintélye, befo­lyása. a harma­dik nagy erő. Nem lehet alá­becsülni annak jelentőségét, hogy a volt gyarmatokon és fél­gyarmatokon másfél milli­árd ember vívta ki a poli­tikai függetlenséget. S bár­mily különbözőek legyenek is a mozgalom nagy áramá­ba tartozó szervezetek, még­is fokozott erővel hódít kö­zöttük a felismerés: közös el­lenségük az imperializmus és nedkolonializmus. Ezt tük­rözte — noha összetétele szükségképpen heterogén volt — az el nem kötelezett országok colomból csúcsér­tekezlete is. amely ha nem is ellentmondásoktól mente­sen, de alapvetően, hű ma­radt a másfél évtizeddel ko­rábban vállalt és meghirde­tett antiimperialista eszmék­hez. Elmondhatjuk — ha az egységtörekvések rövid tá­von nem is mindig érvénye­sülnek, sőt időlegesen el­lenirányú tendenciák is ta­pasztalhatók —, az összefo­gás elemei hosszú távon mégis tért hódítanak. Ez a mozgalom így tudja erősíte­ni összefogását a társadal­mi haladás érdekében a vi­lágforradalmi folyamat más erőivel. A világforradalmi folya­mat előrehaladásában meg­különböztetett szerepet ját­szik a mindhárom fő forra­dalmi áramlatot átható nem­zetközi kommunista mozga­lom. II kommunista- s munkáspártok I egyre no- I vefcvő erőt jelentenek. ■ Ma több, mint 90 országban mintegy 60 millió kommunista tevé­kenykedik. A kommunista és munkáspártok a szocialista országokon kívül újabb két országban — Laoszban és Kambodzsában — vannak hatalmon, emellett tagjai 6 kormánynak. 25 országban a parlamentnek, mintegy 30 országban jelentős befolyá­suk van a helyi hatalmi szervekben. A legutóbbi ada­tok szerint a tőkésországok- ban a legálisan működő kom­munista pártokra kb. 30 mil­lió választó szavazott. Az európai kommunista és munkáspártok 1976 június végén megtartott berlini konferenciája nagy erővel juttatta kifejezésre azt a meggyőződést, hogy a fő for­radalmi erők összefogva ké­pesek legyőzni a reakció el­lenállását, képesek elháríta­ni a világháború veszélyét. Az értekezlet ismételten de­monstrálta, hogy szoros kap­csolat van a békéért és a társadalmi haladásért foly­tatott harc között. Napjainkban mind világo­sabbá válik, a világforradal­mi folyamatban dialektikus egység valósul meg a konk­rét forradalmak között. Az egyes országokban lezajló szocialista forradalmak gaz­dagítják, kiegészítik egy­mást, beteljesítik a folya­matot. így gyarapodnak, hal­mozódnak fel a mind érté­kesebb tapasztalatok, ame­lyek kézzelfogható s egyre eredményesebb segítséget je­lentenek a holnapi forradal­mak számára. Vajda Péter

Next

/
Thumbnails
Contents