Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-02 / 233. szám

1976. október 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Csapatzászló-adományozási ünnepség A Csepel Vas- és Fémmű­vek 30 ezres dolgozó kollek­tívája a Belügyminisztérium forradalmi készenléti rendőri ezredének csapatzászlót ado­mányozott, amelyet tegnap Budapesten a Szamuely Ti­bor laktanyában rendezett ünnepségen adtak át. A zászlóadományozási ün­nepségen részt vett Benkei András belügyminiszter, Ka­tona Imre, a Budapesti Párt- bizottság első titkára, Bor­bély Sándor és Rácz Sán­dor, a Központi Bizottság osztályvezetői; Pap p Árpád vezérőrnagy, a Munkásőr­ség országos parancsnoka, továbbá a párt-, állami és társadalmi szervek több más képviselője. Jelen volt F. F. Krivda vezérezredes, a Ma­gyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet déli had­seregcsoport parancsnoka. Elmentek az ünnepségre több százan, mint a Csepel Vas- és Fémművek, valamint kő­bányai vállalatok, intézmé­nyek munkáskollektíváinak képviselői. Fodor Pál rendőrezredes, a BM forradalmi készenléti rendőri ezredének parancs­noka vette át Emszt Antal­tól a csapatzászlót. A zászlóátadási ünnepség alkalmából a belügyminiszter a Haza Szolgálatáért Érdem­érem kitüntetést adományoz­ta olyan csepeli és kőbányai dolgozóknak, akik hosszú évek óta eredményesen se­gítik a BM forradalmi ké­szenléti rendőri ezredének munkáját. A kitüntetések át- nyújtásakor Benkei András hangsúlyozta: különösen nagy megtiszteltetés, hogy a készenléti ezrednek a csapat­zászlót a magyar munkásosz­tály egyik fellegvárának munkásai, a nagy történelmi múltú Vörös Csepel dolgo­zói adományozták. E zászló azt jelképezi, hogy fegyveres erőinket, fegyveres testülete- infket eltéphetetlen kapcsolat fűzi a munkásosztályhoz, a dolgozó néphez, amelyet — esküjükhöz híven — szolgál­nak. Az Intemacionálé hangjai után díszmenettel zárult a csapatzászló-átadási ünnep­ség. A SÖTÉTSÉG A KER­TEK ALATT LOPAKOD­VA, EGYIK PERCRŐL A MÁSIKRA LEPTE EL A FALUT. AZ IDŐ MÉG SZINTE DÉLUTÁNI, DE MÁR ELKEZDŐDÖTT A Szentimrei éjszaka Az utcák csendesek, kihal­tak. Nagy ritkán bukkan fel egy-egy hazafelé igyekvő bi­ciklis, a lassú lovakkal po­roszkáló szénás szekér az egyetlen komolyabb jármű. A könyvtár zárva, a 150 személyes moziban harmin­cán lehetnek — a színes an­gol filmvígjáték nagy siker­nek számít — a két nyitva levő kocsmában és az étte­remben összesen nincsenek ennyien. Hétfő van, az abla­kok mögött a tévéképernyők kékes fénye sem viliódzik. Nem véletlenül panaszkodott tehát az Aranykalász Tsz el­nökhelyettese, hogy művelő­dési ház kellene ide. Csak hát a pénz, a pénz ... * A termelőszövetkezet nö­vénytermesztési főágazatve- zetőjének, Bánfi Frigyesnek nincs gondja a szórakozással: ellenőrző körútra indul a ha­tárba. Vele tartok. Meglepően síma úton hall­gatjuk a motor duruzsolását. Nem állom meg szó nélkül. — Egyebünk sincs, leg­alább útjaink legyenek -— válaszolja a gépkocsivezető. — Ne mondjon már ilyet, Ipire bácsi! — háborodik fel a főágazatvezető, s a „szálfa­termetű” kukoricákra mutat. — Hektáronként legalább 60 mázsát viszünk haza belőle. — Ez igaz — ismeri el a kormányt markoló férfi. A műszerfal halvány fényénél látom, mosolyog a bajsza alatt. * Fittyet hányva az autóra, egy nyúl sétál át előttünk, s mire sikerül kikerülni, már látjuk a Császárdűlő alján dolgozó John Deer traktor fényszóróját. A vezetőfülké­ből Mészáros Sándor száll le, és mielőtt még leülepedhet­ne a felkavart por. a gépet dicsőítő „himnusz” közepé­nél tart. Előzőleg DT—75-ön dolgoz­tam. Nem mondom, az sem volt rossz traktor, de a mos­tanival össze sem lehet ha­sonlítani. Hogy erre felkerül­hessen az ember, azt ki kell érdemelni... A váltótársam­mal, Sallai Jánossal 24 óra alatt 80—90 hektárt tárcsá­zunk és törünk össze kapcsolt nehéz fogassal. Erre már rá lehet mondani, hogy valami! — És a keresetre? — Arra is! A múlt hónap­ban megvot a 8 és fél ezer. Ennyit eddig még soha nem vittem haza. Majd’ húsz kilométerrel arrébb a Dankó-dűlőben tár­csázó Kovács Zsigmond sem fukarkodik a K—700 dicsé­retével. — Én is DT-ről kerültem át erre a traktorra, s bár az is jókora gép, ehhez képest utólag mégis játékszernek tűnik. A K—700-as gumis lé­tére háromszor, négyszer annyit megcsinál, mint a ré­gi lánctalpason. Ilyen föld­ben a DT csak 3 ekefejjel szánthatna, ez elviszi a nyol­cat. A tárcsa fogási szélessé­ge is 8 méter 30 centi. — Ha ennyire büszke a gé­pére, akkor talán még be­cézi is! Ugyanis hallottam olyat, hogy némelyik trakto­ros, mint régen más a lónak, a gépnek is nevet ad. Pél­dául sárgának hívja... — Igv ismerik ezt is min­denütt — vallja be Kovács Zsigmond. A sertésekre és a juhokra ma éjszaka P. Kiss János ügyel. Ahogy megnyitjuk az ajtót, olyan meleg vág mell­be bennünket, hogy egy per­cig sem tudunk megmaradni a szobában. Nem csoda, hogy az éjjeliőrt is elnyomta a buzgóság. Ahogy kitörli sze­méből az álmot, egyből sza­badkozni kezd. — Ma nyugodt éjszaka várható, hiszen sem disznó nem fial, sem birka nem el­lik. Ezért dűltem le egy ki­csit. A szarvasmarha-istallokat is körbebotorkáljuk vagy há­romszor, mire az egyikben rátalálunk Molnár Gyulára és Szűcs Andrásra. A tehe­nek alatt rendezgetik az al­mot. — Nekünk ez a dolgunk, meg ha ellés van, akkor vi­lágra segíteni a borjút — tar­tanak egy kis pihenőt a vil­la nyelére támaszkodva. — Mikor bejövünk, megnézzük a fejtáblákat, hogy várható-e kisborjú az éjszaka, s ha igen, akkor úgy rendezzük a dolgot,, hogy általában a te­hén közelében legyünk. Mi­vel ma nem lesz ellés, így könnyen vagyunk. Mert kü­lönben az öt istállóban két embernek rendet tartani nem egyszerű dolog. Nem boldogulnak vele? — Azért meg lehet csi­nálni ! * A mérlegházban Kántor Ferenc. A sarokban rézfejű bot, ahogy elnézem a legki­sebb suhintás is napokra nyo­mot hagy azon, aki az ütést kapja. — Tele van itt a szín alja zsákos holmikkal, a másik színben pedig lucernamag van. Ügyelni kell ám itt! — magyarázza az öreg. — Ezért tartom a botot... Régen a kézbesítőknek. akiket mi amúgy parasztosan kisbíró- nak hívtunk, azoknak volt ilyen. És ez annak a marad­ványa. A közepe vas, köré pedig szíjat tekertek .. . — Megkergetett vele már valakit? — Még soha! Becsületes népek laknak erre! De ami azt illeti — néz az éjjeliőr a főágazatvezetőre — az alá a szín alá, ahová a lucerna­magot tettük, világosság kel­lene, mert oda sötétben be nem látok. És akármilyen becsületes emberek is az it­teniek, a lucemamagból 7500 forintba kerül egy mázsa. Bánfi Frigyes • rábólint Kántor Ferenc igazára. * Négy óra elmúlt. A tehe­nészek már dolgoznak, las­san ébredezik a falu többi lakója is. Űj nap kezdődött Tiszaszentimrén. Braun Ágoston Ülést tartott a KNEB A munkaügyi miniszter és a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárának kéré­sére a népi ellenőrzés az el­múlt hónapokban széles kör­ben felmérte az .üzemi de­mokrácia fejlesztésében el­ért eredményeket. 202 válla­latnál tájékozódtak 66 he­lyen szerveztek vizsgálatot és felhasználták más koráb­bi vizsgálataik tapasztalata­it. Az üzemi demokrácia új fórumrendszerének kísérle­tére a MüM és a SZOT ál­tal kijelölt 25—25 vállalatot is felkeresték a népi ellenő­rök. Ezeken a helyeken lét­rehozták a mumfcásikülüöt- tek, a főbizalmiak, bizalmi­ak tanácskozását, amelye­ken általában az anyagellá­tással, a munkafeltételek, a szociális körülmények javí­tásával és egyéni problé­mákkal foglalkoznak. A jelentés, amelyet tegna­pi ülésén tárgyalt a Köz­ponti népi Ellenőrző Bizott­ság olyan időpontban ké­szült, amikor a kormányin­tézkedések és a SZOT irányelvei nyomán a válla­latok hatékonyabb lépések­re készülnek a dolgozók tu­lajdonosi tudatának, jogai­nak és felelősségének gya­korlati érvényesítésére. Eh­hez kíván hozzájárulni a munkások tanácskozásainak, fórumainak tapasztalatait összefoglaló jelentés, ame­lyet a KNEB beható vita után elfogadott és az illeté­kes szervek rendelkezésére bocsát. A bizottság után jó­váhagyta a szakmunkásta­nulók élet- és munkakörül­ményeinek vizsgálatára ké­szített programot. Szőlőtermesztési konferencia Gyakorlati megoldást sür­get a hazai szőlő - gyümö 1 es­te emésztés felújítása, tovább­fejlesztése — állapították meg tegnap Kecskeméten az országos kerekasztal-konfe­rencia résztvevői. Egybehangzó volt az a megállapítás, hogy meg kell teremteni az anyagi feltéte­leket a szőlő-gyümölcster­mesztés rekonstrukciójához, új ültetvények kialakításá­hoz. Mivel a gazdaságok ke­vés alaptőkével rendelkez­nek, olyan szabályozókra lenne szükség, amelyek azokat hosszú távon érde­keltté teszi a termelésben. HETI JEGYZETEINK II munkahely esztétikája A munkaszpichológusok a megmondhatói, hogy a termelést végző és irányító emberek hangulata, közér­zete, mennyiben hat vissza a munkára. A munkahelyi közérzet viszont szoros összefüggésben van az adott gyár, nagyüzem, műhely, stb. mindennapos látványá­val is. Érthető ez, hiszen a lakásunkat is úgy rendezzük be, hogy a praktikus, esztétikus közegben jól érezzük magunkat. Napjaink egy harmadát. viszont a munkahe­lyünkön töltjük: nagyon fontos tehát ennek a közeg­nek is a hangulati motivációja. Ezért is örvendetes, hogy nagy- és kisüzemeink, az iparban és a mezőgazdaságban — egyre inkább tö­rődnek a munkahelyek külső- és belső esztétikájával. Öröm látni például a Beton, és Vaspetomipari Művek kunszentmártoni gyárának parkjait, virágos kertjeit; a Hűtőgépgyár jászárokszállási üzemének humánus ren­dezettségét; Harkányi bárónő volt kastélyát új kön­tösben, a kengyeli Dózsa Tsz mai hajlékát, gyönyörű gondozott park középen; a tiszaőrs—nagyiváni Petőfi Tsz őrsi kúriaiját, amelynek udvarába dísz-tavat épí­tenek. És sorolhatnánk a példákat. Jó „gazdákról”*’ val­lanak már az üzemeink külső formájukban is ahol jobb közérzettel dolgozhatnak az emberek. Jelentős szemléletbeli változást is „takarnak” a megszépített üzemek: a hivatal-díszítés mániáját — persze még nem mindenhol — felváltotta a termelő­hely egészének esztétikájával való törődés. S ezt azok tudják legjobban értékelni, akik a par­kok, virágok között jutnak be a gyár fekete-fehér öl­tözőjébe, majd onnan a tiszta, világos, kedélyes szí­nekkel biztató és nyugtató munkahelyekre. — ti — Hz elsfi boríték Rajta kívül még körülbelül háromszázan dolgoz­tak az üzemben. Arról beszélgettünk, hogyan telt el az első munkapad mellett töltött esztendő. Egészen vé­letlenül bukott ki a kérdés: hogy hívják a gyár igaz­gatóját? Kiss gondolkodás, hümmögés, végül, egy nem tudom. Láttad már? Válasz: hát az meglehet... Mindez akkor fordult meg a fejemben, amikor tegnap a Tiszamenti Regionális Vízmű é6 Vízgazdál­kodási Vállalat tanácstermében az igazgató átnyújtotta pályakezdő fiataljaiknak első fizetésüket, s mellé egy kis ajándékot. Aztán beszélgettek. Az elvárásokról, a problémákról, a beilleszkedés gondjairól. A szép gesztusnak nyilván nemcsak az volt a cél­ja, hogy a néhány sorral fentebb említett eset ne for­duljon elő, vagyis a fiatal ismerje meg az igazgatót, a vezetőket és viszont. Több van ennél a „félórás” ün­nepségben. Törődés, figyelem. A fiatalember, legyen az munkás vagy frissen diplomázott mérnök élezheti, tudhatja, figyelnek rá, törlődnek vele, segítik munka­helyi kezdő lépéseit. Az első fizetésre még a legidősebb „szakik” is szép emlékkel gondolnak vissza. Ezt a pillanatot néhány szóval, kedves ajándékkál felhasználhatja a vállalat arra, hogy tudassa az „ifjú titánnal”: számítanak munkájára. Szaporodnak így azok a szálak, amelyek az üzemhez, a gyárhoz kötik a néhány év múlva már „oszlopos” tagnak számító dolgozókat. H. J. Megérdemelt pihenés Október 30- 31-re Összehívták az MSZBT országos értekezletét ✓ Tegnap a Parlament va­dász-termében ülést tartott a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége. Apró Antal!, az MSZMP Po- lltifcad Bizottságának tagja, a baráti társaság elnöke mondott megnyitó beszédet, majd Nagy Mária főtitkár tájékoztatóit adott az MSZBT- tagcsoportoknak az elmúlt hetekben lezajlott megyei és fővárosi kerületi értekezle­teiről, amelyeken az októ­berben összeülő országos ér­tekezletet készítették elő. Mint az ülésen szó esett róla, beszámolótervezetről folytatott országos eszme1 csere és az országos elnök­séghez továbbított észrevé­telek élénk, afcotó vitákról tanúskodnak. Az élő, eleven kapcsolatok továbbfejlesz­tésében. népeinknek a szo­cializmus és a kommuniz­mus építésében elért leg­újabb sikerei bemutatásá­ban mind nagyobb szerepet kérnek és vállalnak a tag­csoportok. Az eltelt idő­szakban nőtt tömegbefolvá- sulk, a helyi politikai élet­ben való részvételük is. Az ipari, mezőgazdasági üzem­ben, intézményben, iskolá­ban működő 1205 MSZBT- tagcsoport a barátsági mun­ka biztos támasza. Az országos értekezlet írá­sos beszámolójának terveze­téhez és a főtitkár szóbeli kiegészítőjéhez kapcsolódó hozzászólások hangzottak el. A vitában felszólalt: Végh László nyugdíjas, ifj. Bajnok Sándor, a tolnai termelőszö­vetkezet elnöke, Skultéti Jó­zsef, a ceglédi Magyar— Szovjet Barátság Termelő- szövetkezet ;elnöke Medve- gyev Vladimirné, a Tiszai Vegyiművek osztályvezető­je, az MSZBT-tagcsoport ügyvezető elnöke, dr. Orbán László, az MSZMP KB tag­ja, az Országos Közművelő­dési Tanács elnöke, Hegyes Ferenc, a salgótarjáni kohá­szati üzemek üzemvezetője, Nagy Sándor az MSZMP debreceni Járási Bizottságá­nak politikai munkatársa, Belovitz Károly, a Hazafias Népfront győri városi tit­kára, Koszti Lajos, a Lenin Kohászati Művek szociális igazgatója. Zágoni László, a Dunai Vasmű főmérnöke, az MSZBT-tagcsoport ügyve­zető elnöke és dr. Bato-ics Antal, a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem tanszék­vezető tanára. Az országos elnökség úgy döntött, hogy az MSZBT or­szágos értekezletét október 30—31-re hívja össze. A napirendek között „hi­vatalosan” nem szerepelt de a tanácsülés fontos mozzana­ta volt „Karcsi bácsi” bú­csúztatása. Jászapátiban a nagyközségi tanács csütörtö­ki ülésén búcsúztatták a nyugállományba vonuló dr. Dénárt Károly körzeti főor­vost. Dénárt doktor 1933-ban végzett a pécsi orvostudo­mányi egyetemen. A diplo­ma elnyerése után a szülé­szeti klímáikén dolgozott, ahol szülész-nőgyógyász szakorvosi képesítést szer­zett. 43 éves orvosi pályafu­tásából 3 évtized Jászapáti­hoz kötődik, ismeri a község minden lakóját, őt is isme­ri és szereti mindenki. Több mint 4 évtiszedes lelkiismeretes orvosi mun­kásságát olyan kitüntetések fémjelzik mint: a Munka Érdemrend arany fokozata, az Egészségügy kiváló dol­gozója, a felszabadulási ju­bileumi emlékérem, a hu­szonötéves vöröskeresztes munkásságáért oklevél. A köztiszteletben álló or­vos 72 esztendős korában kezdi el, jól megérdemelt pihenését. Nyugállományba vonulása után anya- és nő­védelmi tanácsadóként segíti tovább — mint mondja, amíg erejéből futja — a nagyközség egészségügyét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents