Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-13 / 242. szám

u SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. október 13. Mesébe illő valóság A történet, amit megírok, mesébe illő, pedig valóság. A Mikes úti l'iiáollhonban a napokban megjelent hat fér­fi. Az alföldi olajbányászok Petőfi Sándor szocialista bri­gádjának tagjai — hangzott a bemutatkozás. „Azért jöt­tünk, ha van valami javí­tani való. szívesen megcsi­náljuk. Elhatároztuk ugyan­is, hogy társadalmi munká­val segítjük a gyermekintéz­ményeket.'’ Megjavították a szekrénye­ket, hófehérre festették az éjjeliszekrényeket, a táblá­kat megvonalazták. Szebbé, otthonosabbá varázsolták a gyermekek környezetét. Néhány > héttel ezelőtt a Mezőgéptől autóbuszt kap­tunk. Fél óra alatt a karcag- berek f ü rd ő i ü vegg.v á rb a n voltunk. A gyermekek ámuló tekintettel figyelték a külön­böző munkafolyamatokat. Vezetőnk értő módon. a gyermekek életkorának meg­felelően magyarázott. Mara­dandó élményt nyújtott e lá­togatás neveltjeinknek. l’ápp Gyuláné nevelő' Kisújszállás Fához támasztva... Naponta a Pelikán Szálló mellett járunk el. Tanúi vol­tunk, milyen gonddal, sok nehézséggel parkosították a környéket. A kis fákat föld­labdával együtt szállították, speciális ágakat készítettek nekik, hogy egészségesen fej­lődhessenek tovább. Bosszankodva figyeljük, hogy a Pelikán reklámtáb­láit állandóan ezekhez a kis, gyenge fákhoz . erősítik. A táblák széle a fák kérgét sok helyen ledörzsöli. Városunk köpontja fában szegény, már csak ezért is jobban kellene védeni a meglevőket. Vonat­kozik ez a Pelikánra is. Meg­érné, ha egy hirdető- vagy reklámoszlopot készíttet­nének. Regionális Vízmű Kossuth szocialista brigádja Szolnok Havonta két klubnap Törökszentmiklóson. a vas­utasok szakszervezetének székhazában megalakult a nőklub. Az asszonyok — nyugdíjasok, özvegyek, nyug­díjasok feleségei — minden hónap elsején és tizenötödi­kén találkoznak a klubban. Kézimunkáznak, olvasgat­nak, s természetesen közben beszélgetnek mindenféléről. A szakszervezet mintegy tízezer forintért vásárolt könyveket a klub részére. Özv. Deák Imrénc Törökszent mi klós A helységnév nem változott „Meglepetéssel vettük tu­domásul. hogy a Volán több autóbuszán „Kunmárton’’ helységnév megjelölés sze­repel. Érdeklődtünk, hogy nagyközségünk neve megvál­tozott talán, s mi nem is tu­dunk róla? — Nemleges vá­laszokat kaptunk. Ezért a szerkesztőséget kérdezzük: jogos-e a névcsonkítás? Ügy gondoljuk, hogy ez az -eljá­rás sértő, és rövidítésnek sem helyes elfogadni. Valószínűnek tartjuk, hogy véleményünk sok más, szü­lőhelyét szerető kunszent­mártoni lakoséval egyezik..." Az idézett levelet a kun­szentmártoni művelődési központ Lékay János ifjú­munkás klubjának tagjaitól kaptuk. Tizenöten. írták alá. A helységnév megcsonkítása véleményünk szerint sem jogos. S nem is erről lehet szó. A magyarázat talán: a táblán kevesebb helyet fog­lal el így a helységnév. Jó­formán minden vidéki jára­ton — s nemcsak a megyé­ben — láthatunk különféle, helyes, helytelen rövidített helységneveket. Ki volt Klauber József? Néhány éve a szolnoki Tal­linn lakótelepen az egyik ut­ca a Klauber József nevet kapta. Emberek élnek ott. járnak arra, s bizonyára többségük nem tudja, tulaj­donképpen ki volt Klauber József. B. J. szolnoki olvasónk le­vélben kérdezte ezt tőlünk, íme a válasz, „ötvözve” a Munkásmozgalom-történeti, illetve a Magyar Életrajzi Lexikonból: Klauber József Szolnokon született 1894. augusztus 29- én. Spanyolországban halt meg 1937. július 15-én. Sütő­munkás, szociáldemokrata, majd kommunista harcos. 1913-ban lépett be a sütő­munkások szakszervezetébe és az MSZDP-be. Az első világháború idején mint ka­tonát antiimperialista agitá­ció miatt bebörtönözték. 1919-től a KMP tagja. A Ta­nácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg zászlóaljpa­rancsnoka. A tanácshatalom megdöntése után Ausztriá­ban, Svájcban, majd Olasz­országban végzett pártmun­kát. 1923-ban hazatért és be­kapcsolódóit a párt illegális munkájába. Letartóztatták és 13 évi börtönre ítéltél;. Fogolycserével 1924-ben a Szovjetunióba került, ahol 1927-ig a Nemzetközi Vörös Segély munkatársa. 1927-ben Odessza környékén volt párt­titkár. Közben elvégezte a mezőgazdasági akadémiát és állami gazdaságban lett igaz­gató. 1937 tavaszán jelentke­zett a spanyolországi önkén­tesek közé. A magyar zászló­alj politikai megbízottjaként harcolt, s hősi halált halt. VOLÁN-válaszok „Nincs buszváró” címmel közöltük szeptember 8-án egyik szolnoki olvasónk le­velét. A megállapítás a vas­útállomásra vonatkozott, s sérelmezte levélírónk azt is, hogy az autóbuszok a vára­kozóhelyről az indulóhelyre csak indulás előtt egy-két perccel állnak be. Addig az utasok esőben, szélben a sza­badban várakoznak. Kerekes Ferenctől, a Vo­lán 7. sz. Vállalat igazgató­jától érkezett válasz a pa­naszra. Az utas észrevétele helytálló — állapították meg az ellenőrzések során. Né­hány autóbuszvezető ugyanis nem tartotta be a szolgálati utasítást, és a menetrend szerinti indulás előtt valóban csak egy-két perccel állt be az indulási helyre. Az autó­busz ajtajának kinyitásával kapcsolatban is előfordult késedelmesség. (Esetenként ezt a menetokmány vezetése indokolja.) Intézkedtek — olvashatjuk Kerekes Ferenc válaszában —. hogy az autóbuszvezetők indulás előtt 5 perccel áll­janak be az indulási helyre, s az utasok beszállítását azonnal kezdjék meg. A vá­rosi forgalomban ennél ko­rábban nincs lehetőség az autóbuszok beállítására, mi­vel — főként csúcsforgalmi időszakokban — a beérke­zéstől számítva az indulásig nincs is több idejük. Egy indulóállásról több vonalra is indulnak járatok, ezért eg.y-egy busz az indulóhelyet tartósan nem foglalhatja el. fl gyalogosok közlekedéséről RITKA SZAKMÁK — KIHALÓ MESTERSÉGEK 0 Bemutatjuk Tóthfalussy Gézát, a Népművészet mesterét Kevesen tudják, hogy a kulacs eredetileg a termosz őse. A csikóbőr-burkolás megvédte a faformát az idő­járás viszontaságaitól, és hőszigetelő tulajdonsága kö­vetkeztében megfelelő hőfo­kon tudta tartani a bort. Gyakran beásták a földibe a csikósok kulacsukat, hogy még tartósabb legyein a hő- szigetelés. Ma már a kulacsok — bár éppúgy alkalmasak ivasra, mint régebben — gyakorla­tilag dísztárgyak. Magyaror­szág az egyetlen a világon, ahol kulacskészítéssel fog­lalkoznak. S már itt is csak három mester dolgozik. Egyikük a Budapesten élő Tóthfalussy Géza. Az édes­apjától tanulta a szakma fortélyait, s most fiának ad­ja át tudását, aki másodál­lásban szintéin a Népművé­korhadását és az esetleges folyást. Egyébként a leg­jobb alapfa diófából készül. Ha ez nincs, nyárfát is fel­használnak, de előnyével (igen könnyű) szemben na­gyobb a hátránya (hajlamos a repedésre). Ezeket a kulacsfákat nem a mesterek készítik, ők a már formára esztergályo- zsoitt alapfát kapják kézhez. Ekkor következik a , munka java: ki vágókkal, szélcakko- zókkal, lyukasztókkal, ollók­kal, késekkel nekilát a mes­ter a díszítésnek. Az első fázis a csikóbői- megmosá- sa, vékonyítása. kiszabása. A már megfelelően kezelt bőrt vizes állapotban felhúz­zák a fára, majd megszárít­ják. s így tökéletes simu- lást, feszülést érnek el. Végül az összeállítás követ­kezik. Utoljára kerül sor a különböző zsinórok, csatok, szegecsek felszerelésére. A kulacsok legszebb és egyben, legérdekesebb része a bőrdíszítés. Ennek egyik speciális módja, a bőrhím­zés. Ügy készül, hogy a szi- ronyt (a nyers bőrt) vékony Az idős mester lakását a népművészet remekei díszítik szeti és Háziipari Szövetke­zet részére dolgozik. Tóthfalussy Géza két éve nyugdíjas, de lankadatlan munikakedwel, ötletességgel készíti a reprezentatív egye­di kulacsokat. Egyik újítá­sa, amely már elterjedt, hogy műanyag betétet alkal­maznak a kulacsfában. Ez­által megakadályozzák a fa csíkokra vágják, inajd át­szúrják és átfűzik egymá­son a szálaikat. Ez az úgy­nevezett sallangkötés, ame­lyet ránézésre — tévesen — fonásnak vélne bárki. A bőr­csomózás egyik nagy előnye, hogy nem bomlik és na­gyon tartós, f Nem közömbös a szirony színezése sem. Régebben A csikóbőrös’ kulacsot csak Magyarországon készítik többhónapos munka árán ér­ték ezt el: a nyers bőrt be­vizezték, megsózták, majd a csikósok rézfokosukat ráhe­lyezték a bőrdarabra. A réz oxidálódása során fokozato­san (tavasztól őszig) elérték a kívánt zöld színt. Ma er­re már nincs idő, ezért az alapoxidáció után festéket használnak, ami éppúgy tar­lós színt ad a bőrnek, mint a hagyományos módszerrel, a fokossal elért zöld színe­zés. A kulacsok általában 15— 20 centiméter átmérő jűek. De készítenek ettől eltérő méretűeket is: például em­léktárgy minikulacsokat. Az eddigi legnagyobb kulacs 1 méter 36 centiméter magas és 62 kilogramm súlyú volt, az 1962-es helsinki VIT-en ezt ajándékozta a magyar kortmány Kekkonen elnök­nek. Érdekes és ötletes az úgy­nevezett „csálikulacs” is. Legtöbbször lakodalmakon használják a vendégek ug­ratására. Lényege egy fa­gyűrű, amit alig lehet ész­revenni a kulacs száján és ami a vízcsap mintájára zár, illetve nyit. A kulacs hasa két, különválasztott részből áll, aimi kívülről nem lát­szik. Az egyik felét édes borral, a másikat savanyú­val töltik meg. A gyanútlan vendéggel megkóstoltatják a finom bort, majd észrevét­lenül átállítják a „csapot” Elképzelhető a fanyar arc­kifejezés, amint az édes íz után savanyút érez a beug­ratott vendég... Esztergái- Éva Tavaly több mint 5500 személyi sérülés származott ab­ból, hogy gyalogost ütöttek el a közúton. A balesetek zöme (több mint 3 ezer) a gyalogosok hibájából történt. Egyszer volt, Pesten volt Az új KRESZ szabályait tanulmányozta mindenki, aki gépjárművet vezet, s igen Sokan tettek önkéntes vizs­gát, próbára téve, hogy mennyire sikerült elsajátíta­niuk az új szabályokat. A jogszabályok ismeretének hiánya elsősorban a közleke­dést nem tudatosan figyelő gyalogosoknak jelenthet nagy veszélyt, s olykor egyetlen tévedés az életükbe kerül­het. A régebben megszokott közlekedési rendhez képest az új KRESZ-ben van né­hány változás, amely a gya­logos közlekedést érinti. Ezek közül néhányra szeretnénk felhívni a gyalogosok fi­gyelmét. Megszűnt az elsőbbségük az úttestnek a közhasználatú járművek megállóhelyén le­vő járdasziget és az ehhez közelebb levő járda közötti részén, s megszűnt föltétien elsőbbségük a kanyarodó járművekhez képest. A gyalogos balesetek nagy hányada keletkezik az álló jármű mögül kilépő gyalo­gosok, figyelmetlensége miatt. A régi KRESZ a gyalogosra bízta, hogy megítélje, átha­ladhat-e. amikor kimondta: a kilátást gátló akadály előtt vagy mögött a gyalogosnak csak úgy szabad az úttestre lépnie, hogy a közeledő jár­mű vezetője és a gyalogos kellő időben észlelhesse egy­mást. Az új KRESZ megtilt­ja a gyalogosoknak, hogy a kilátást gátló akadály (pél­dául nagyobb jármű) köze­lében az úttestre lépjenek. Elsőbbséget élveznek a gyalogosok a kijelölt gyalo­gos átkelőhelyeken, valamint útkereszteződésben — kije­lölt gyalogos átkelőhely hiá­nyában is — azokhoz a jár­művekhez képest, amelyek arra az útra kanyarodnak, amelyen a gyalogos áthalad. A gyalogos minden körülmé­nyek között — még kijelölt gyalogos átkelőhely előtt is — csak akkor léphet az út­testre, ha meggyőződött ar­ról, hogy féktávolságon be­lül nincs egyetlen gépjármű sem. Nagyon fontos szabály — s ha az emberek betartanák, sok baleset elkerülhető vol­na —. hogy a gyalogos-min­den olyan helyen, ahol nincs elsőbbsége, mielőtt az úttest­re lép köteles meggyőződni róla, vajon áthaladásával nem zavarja-e a járműfor­galmat. Nem szabad az út­testre lépnie, ha a jármű olyan közel van hozzá, hogy annak fékezése, vagy meg­állása nélkül az úttesten nem tud átmenni. Tilos a gyalogosnak híd, alagút, aluljáró és felüljáró úttestén áthaladnia, tilos lánc- vagy csőkorlátot so­rompót kinyitnia, azon át­másznia, alatta átbújnia, vagy azt megkerülve elzárt villamospályán áthaladnia, tilos az autópályán vagy an­nak leállósávján közlekednie és áthaladnia, autóúton köz­lekednie s az útkeresztező­désen kívül áthaladnia. A gyalogosoknak saját ér­dekükben fegyelmezettebben, nagyobb körültekintéssel kell közlekedniük, figyelembe véve, hogy ők sokkal hama­rabb meg tudnak állni, mint a gépjárművek, a gépkocsi- vezetőknek pedig azt kell tudniuk, hogy a közlekedés­nek ugyan teljes jogú. de legvédtelenebb résztvevői a gyalogosok. Az új KRESZ-nek alap­eleme a „bizalmi elv”. Ez azt jelenti, hogy közlekedés­beli viselkedésünknek az alapja a partner iránti biza­lom. A bizalom elvének ér­vényesülnie kell a gyalogo­sok és a gépjárművezetők kapcsolatában is. Rohamosan változik fővá­rosunk. Egy-két ódon kapu­alj, régi udvar, évszázados diófa, megmaradt cégér, épü­letszobor, városfal-marad­vány őrzi még a régi Pest- Buda emlékét, de mind gyak­rabban fordul elő, hogy amit tegnap még láttunk, mára már eltűnik: tebontották, el­szállították. A régi Pest- Buda néhány ilyen érdekes­ségéből gyűjtöttünk össze egy csokorra valót. A vándorló iparosság egyik érdekes színfoltja volt a vas- tuskó, ami tulajdonképpen egy vaslemez borítású fa­törzs. (A neve innen szár­mazik.) A valcoló -mesterle­gények, amikor elhagyták a fővárost, ebbe a tuskóba egy szeget vertek, jelképéül an­nak, hogy majdan vissza akarnak térni. A régi tüskök már úgyszólván csupa vas­ból álltak, hiszen sok ezer ilyen szöget tartalmaztak. A pesti oldalon a Váci utca és Türr István utca sarkán állt a vastuskó, Budán a Vám ut­ca és az Iskola utca sarkán állt a valcoló legények em­lékfája. Ez utóbbi alig né­hány esztendeje tűnt el ere­deti helyéről, amikor egy il­luminált autós nekihajtott az utcasaroknak és megsértette az ipartörténeti műemléket. Ezt azután restaurálták, de már nem eredeti helyére, hanem a Kiscelli Múzeumba került. Itt van a pesti vas­tuskó is. A Kékgolyó fogadó emlé­két hirdeti Budán a Déli Pá­lyaudvarnál a Kékgolyó ut­ca. A közelmúltban védett utcanévnek nyilvánították, és tűzzománc dombormű hirde­ti a régi fogadó emlékét. Ér­dekesség, hogy a kihelyezés­sel úgyszólván egy időben egy bontási anyag feldolgo­zása során hatalmas, telje­sen korrodált vasgömbre bukkantak. A restaurálás so­rán előkerült a rozsda alól a kék és az arany festés, ez volt a régi Kékgolyó fogadó több mint 150 esztendős cé­gére. A vörös rák ma a gasztro­nómia kedvelő számára a Victor Hugo utcai éttermet jelenti. Érdekes módon a régi vörös rák csemegeüzlet volt, 1833-ban alapították a mai Corvin tér helyén. Cé­gére hatalmas kétméteres vö­rös ollós szörnyeteg, ma már múzeumban látható. • « ■ Néhány esztendővel ezelőtt a Tabánban sétálók még lát­hattak egy közel 2,5 méter magas kőoszlopot, a híres tabáni pellengért. A monda szerint az erkölcsök ellen vé­tőket ide kötözték ki vala­mikor. Ez azonban csak szó­beszéd: megállapították, hogy a pellengér egyszerű lájn- paoszlop volt a múlt szá­zadban. A tabáni terület par­kosítása során sajnos eltűnt ez a régi színfoltja is. Az Astoria aluljáróban megfordulóknak már régi is­merőse a márvány emlék­tábla, amely a Hatvani Ka­punak állít emléket. A régi kaput a múlt század hatva­nas éveiben bontották le, kö­rülbelül ezzel egyidőben tűnt el a régi városfal is. Néhány maradványa azonban — a jákókelők szemei elől el­rejtve — ma is látható. A Magyar utca és a Ferenczi István utca sarkán egy ház udvarán magasodik a mint­egy 15 méteres és körülbelül 25—30 méter hosszú falma­radvány. Folytatása egy át­járóház udvarán látható, a Magyar utca és a Múzeum körút között. F. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents