Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-13 / 242. szám

1976. október 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hol tart a magyar műemlékvédelem? Több mint száz éve annak, hogy Toldy Ferenc, Ipolyi Arnold, Henszlmann Imre és Römer Flóris országos mozgal­mat hirdettek múltunk pusztuló történelmi értékeinek meg­mentésére. Fáradozásukat 1872-ben siker koronázta: létre­jött az önálló magyar művédelmi szervezet. Ettől kezdve mindig akadtak olyan lelkes szakemberek, akik előrelendi- tették az olykor akadozó munkát Róluk, az utóbbi 104 év főbb állomásairól, a műemlékfenntartás rendszeréről és a műemlékek hasznosításának ma is komoly gon’dot jelentő kérdéseiről beszélgettünk dr. Tilinger Istvánnal, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatójával. A mai csehszlovák képzőművészetet bemutató kiállítás nyílt a Műcsarnokban a Csehszlovák Kultúra Napjai alkalmából. Képünkön: Sponek Ladislav szobra: A család. PARLAIUIEIUTEK Az úttörőszervezet demokratikus fórumai MpflkP7llftritpl( 08 ese" vaSy városuk, megyéjük mcync&UUUícn meny- mozgalmi életéről. Amit pe- dúisían zajlanak az úttörő­— Milyen vonások jelle­mezték az 1945-ig tartó idő­szak törekvéseit? — Az első négy évtized során számos eredmény szü­letett, amelyre ma is büsz­kék lehetünk, Fordulópontot jelentett a magyar műem­lékvédelemben a proletár­diktatúra. Ekkor Éber Lász­ló sürgette, hogy a speciali­zálódás felé haladó világban a műemléki bizottságnak is szakhivatallá kell alakulnia. A helyes elképzelés nem va­lósult meg, csak a félszaba­dulás után. Az 1949-ben megalakult Elnöki Tanács még ebben az évben közzé­tette az 188 les rendelkezést felváltó, új műemlékvédelmi törvényerejű rendeletet, amely egyértelműen ki­mondta, hogy „... a magyar történet, tudomány és mű­vészet emlékeit és eredmé­nyeit, mint közművelődé­sünk örökbecsű értékeit... fokozott védelemben kell részesíteni, és azokat az egész nép számára hozzá­férhetővé kell tenni”. — Közös szervezetben egyesül a múzeum és a műemlékügyi, s létrejött a hatósági jogkörrel felruhá­zott Múzeumok és Műemlé­kek Országos Központja. 1953-ban a két területet szét­választották, s 1957-től már működött az önálló szerve­zettel és költsévetéssel ren­delkező Országos Műemléki Felügyelőség. — Miként összegezné az elmúlt harmincegy év főbb eredményeit? — Az egymást követő és továbbfejlesztő rendeletek megteremtették munkánk törvényes kereteit és lehe­írókonferenciát rendeznek Kecskeméten Kétévenként országos szo­ciográfiai írókonferenciát rendez Kecskeméten a Ma­gyar írók Szövetségének Duna—Tisza közi csoportja, a „Forrás” folyóirat szerkesz­tősége és a Bács-Kiskun me­gyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága. Az idén október 26 —27-én rendezik meg a kon­ferenciát. tőségeit. Nem véletlen az, hogy jogszabály-alkotásun­kat hazánk határain túl is dicsérik. Feladatunk az, hogy a múlt építészetének értékes emlékeit hitelesen, esztétikai megjelenésükben érthetően és élményt adóan bemutassuk és megőrizzük. Ez vonatkozik az épület­együttesekre és a települési egységekre is. Jó érzéssel mondhatom: városaink, fal- vaink egy részének történeti centrumai eredeti jellegüket megtartva, bekapcsolódnak a ma vérkeringésébe, s te­vékenységük révén nem vál­tak gátló tehertétellé, amo­lyan rezervátummá. Túlju­tottunk a kezdeti nehézsé­geken, s ma mór ország­szerte 8304 védett műemlék sorsára ügyelünk. Ezek 49 százaléka állami, 31 százalé­ka egyházi és 20 százaléka magántulajdonban van. Fo­rintértéküket még milliár- dokban sem lehet kifejezni, hiszen eszmei lehetőségük felbecsülhetetlen. — Természetesen nemcsak a rendeletekre támaszkod­tunk, hanem igyekeztünk meggyőzni az embereket a helyreállítás, az átlagvéde­lem fontosságáról is. Ezért jelentkeztek az OMF mun­katársai a sajtóban, a rádió­ban, a televízióban népsze­rűsítő közleményekkel, cik­kekkel. előadásokkal. A műemléki albizottságok tag­jait országos értekezleteken tájékoztattuk elképzeléseink­ről, s ma is számítunk akti­vitásukra. Nagy szükség van erre, mert gondjaink java­részt abból adódnak, hogy akadozik a műemlékek fo­lyamatos karbantartása. Nem a pénz hiányzik, ha­Pénteken rendezi meg a Magyar Televízió a Lengyel Televízió estjét. A magyar tévénézők színest, változatos programmal kapnak ízelítőt a baráti szocialista ország életéről, művészetéről. 20.05- kor ddkumentumfilm idézi fel a híres gdanski ötösikrek életét. Rövid játékfilm kö­vetkezik ezután 20.45-kor A lány és a galambok címmel, majd két, hazájában és kül­Beszélgetés dr. Tilinger Istvánnal, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatójával nem a segíteni tudók aka­rása, szemléletének változá­sa. Magyarán arról van szó, hogy a vállalatok és a szö­vetkezetek húzódoznak ettől a munkától. — Köztudomású, hogy az újjávarázsolt épületek fel- használása komoly gond, kü- lönösképp a kastélyoknál. Hogyan igyekeznek úrrá len- ni ezeken a nehézségeken? — A felszabadulás után örültünk, ha bármilyen gaz­dája akadt a megrongált ér­tékeknek, mert ha kény- szerűségből is, de gondos­kodni kellett az állagvéde­lemről. Ma már igényeseb­bek vagyunk, s a helyi ta­nácsi szervekkel együttmű­ködve keressük a legmegfe­lelőbb hasznosítást. Ez per­sze a kastélyok esetében nem megy olyan könnyen. Leginkább alkalmasak kul­turális célokra, azaz műve­lődési centrumnak, múzeum­nak, alkotóháznak, esetleg szállodának, kevésbé iskolá­nak, kórháznak, szociális otthonnak. Alapelvünk az, hogy olyan funkciót válasz- szianak az illetékesek, amely nem károsítja a mű­emléket, nem kíván, annak értékeit sértő átalakítást, s a nagyközönség számára to­vábbra is hozzáférhető ma­rad. Ezt sikerült megvalósí­tani Fertőd, Egervár, Bo- zsok, Nagyvázsony, Bödajk, Mór, Pécei, Nagytétény* Nagykeneki, Noszvaj, Keszt­hely, Mihályi és Nagycenk esetében. — Mi lesz a veszélyezte­tett népi lakóházak sorsa? — Az egyre igényesebbé váló élet pusztulásra ítélte ezeket, helyükre villáknak is beillő családi otthonok emelkedtek. Ezért újfajta támogatási rendszert vezet­tünk be. A tulajdonosoknak esetenként pénzt, tervezési segítséget, építőanyagokat biztosítunk, hogy helyrehoz­zák, s jól karbantartsák az épületeket, hiszen minden egyes műemlék az egész or­földön egyaránt népszerű virtuóz: Waclaw Kisielewski és Marek Tomaszewski zon­gorajátéka színesíti az össze­állítást. Ezután három sajá­tos lengyel várost, illetve tájegységet — Gdanskot* Varsót és a lublimi hátságot — mutatnak be rövidfilmek, majd 22.45-kor kerül képer­nyőre a Bechaűia című szó­rakoztató műsor. OKTÓBER 16-22 Ipari műszaki napok és műszaki könyvhét Karcagon Karcagon első ízben ren­deznek ipari- műszaki napo­kat, Az október 16 és 22 kö­zötti rendezvénysorozat gaz­dag programmal várja a műszaki szakembereket és a műszaki tudományok iránt érdeklődő közönséget. Október 16-án nyűik a vá­ros ipari üzemeinek, szö­vetkezeteinek termékbemu­tatója, ahol vendégként a jászebrényi Hűtőgépgyár is felvonultatja árucikkeit. A Ragó Antal Ipari Szakmun­kásképző Intézetben meg­rendezett termékbemutatót az ipari- műszaki hetek ide­jén lehet megtekinteni. Október 19-én Karcagon kerül sor a műszaki könyv­hét megyei megnyitójára is. Ennek keretében a rendez­vények színhelyén, a Déryné Művelődési Központban vá­sárral egybekötött állandó könyvkiállítás mutatja be a műszaki könyvújdonságokat. Neves szakemberek tarta­nak előadásokat az egyhetes rendezvénysorozat minden napján. A programban film­vetítések és író- olvasó ta­lálkozók is szerepelnek. Az ipari- műszaki napokat és a könyvhét eseményeit zenés irodalmi műsorok szí­nesítik. Többek között októ­ber 22-én a Déryné Művelő­dési Központ munkáskórusa mutatkozik be. Kereskedelmi dolgozók továbbképzése „Á tiszafüredi járásban hiányos a kereskedelmi dol­gozók szakképzettsége” — ál­lapította meg több vizsgálat s ugyanez hangzott el szak­mai fórumokon az elmúlt években. Mivel ez az észre­vétel helyénvaló volt, a Ti­szafüredi Járási Hivatal ter­melés- és ellátásfelügyeleti osztálya és a füredi áfész kö­zösen teremtett a kereskede­lemben és a vendéglátói par- ban dolgozók számára kép­zési és továbbképzési lehe­tőségeket. Huszonkilenc bol­ti eladó részvételével két­éves továbbképző tanfolya­mot indítottak tavaly ősszel, a szakképzetlen vendéglátó­ipari dolgozók ugyancsak két­éves iskoláját pedig har­minchármán kezdték el idén szeptemberben. Október ele­jén a szakképzett eladók szá­mára indítottak tanfolya­mot, amelyen a hallgatók a legújabb értékesítési módsze­rekkel, eszközökkel, árukkal ismerkedhetnek meg. parlamentek a megyében. Szeptemberben megvolt a csapat, októberben a járási és városi, majd 27—28-án a megyei parlamentre is sor kerül. A kisdiákok országos demokratikus fórumát az idén novemberben Zalaeger­szegen rendezik meg. A tavaly Dunaújvárosban megtartott VII. országos út­törőtalálkozón meghatároz­ták az idén induló két moz­galmi év jelmondatait: Együtt egymásért! Együtt szocialista hazánkért! Együtt a nemzetközi úttörő barát­ságért! A jelszavak ismere­tében a közei egymillió ta­got számláló gyermekszerve­zet négyezer úttörőcsapatá­nak képviselői szólalnak fel a napokban a parlamente­ken. Kevés azoknak az embe­reknek a száma Magyaror­szágon, akik vagy ne lettek volna tagjai az úttörőszövet­ségnek, vagy valamilyen for­mában ne kerültek volna kapcsolatba a kisdiákok mozgalmi életével az el­múlt 30 év alatt. Így min­denki maga előtt láthatja az ünnepélyes perceket, 'amikor az egyenruhás kis­dobosok, úttörők felnöttes komolysággal számolnak be a két évvel ezelőtti parla­ment óta eltelt időszak ese­ményeiről. Az eddigi öt út­törőparlament azokban azt is bebizonyította, hogy a gyerekek nemcsak megtör­tént eseményekre hivatkoz­nak felszólalásaikban, ha­nem bírálnak, hiányosságo­kat mondanak el csapatuk, dig ünnepélyesen megígér­nek, teljesítik is. Hogy csak egyetlen1 példát írjunk, a basznosanyag hulladékgyűj­tésben mindig kiemelkedő eredményt érnek el. Ami a kisdiákok fórumain , elhangzik, egyúttal az ott­hon maradottak véleménye is. Így a felszólalók felelős­ségérzete megnő. A többie­kért, a közösségért végzett felelősségteljes munka, a gyermekekben megnyilvánu­ló aktivitás pedig hozzájá­rul a felnőttkorra megérő szocialista demokrácia irán­ti érzék kifejlődéséhez. Az úttörősizövetség nevelő jellegű gyermekszervezet, így szükség van a felnőttek irányítására. De éppen az a szövetség fő sajátossága, hogy a felnőttek és a gyere­kek egyformán, demokrati­kusan résztvesznek a közös­ség irányításában. Így a kis­iskolások saját, és nem a felnőttektől ellesett gondola­tai, kívánságai érvényesül­nek, amikor az akcióprogra­mot állítják össze. flbncab bizalmat kérők UKUsdlIf gg. parla­menterek. És a jelenlévő felnőttek meg is adják a bi­zalmat, amikor kívánságai­kat, avalgy éppen kifogásai­kat közvetítik a társadalmi szervezetek, vagy éppen a tanácsokhoz, vállalatokhoz, szövetkezetekhez. És éppen ez a talán leghasznosabb az úttörőparlamentek munkájá­ban. A gyerekek a mozgal­mi élet jövendő eseményei­ben a saját elképzeléseiket, terveiket is benne látják. Pécsi István Lengyel est a tévé-ben szag féltve őrzött kincse. • i’ r * 1 • Karcag és Tiszafüred között O öcög a vicinális Karcag és Tiszafüred között. Döcög egy­hangúan — lassan maradoz- nak el a koraőszi alkonyaiban falvak, tanyák, megművelt földek, lombjukat vetkőző facsoportok. A peronra nyíló ajtó mellett négy vasúti pályamunkás múlatja az időt: ultiznak. Fakó hangon, ásítással kí­sérve mondanak negyvenszázat, kontrát, rekontrát. A velük ételien- ben levő üléseken gimnazisták zsi- vajognak, hiába próbál aludni mö­göttük egy középkorú bőrkabátos férfi. A sarokban három asszony: egy őszhajú, feketeruhás (lába előtt hatalmas kosár), egy fejkendős vé­kony (olyan negyvenötnek néz ki) és fiatalabb, pirospozsgás, göm­bölyű aki — pihentetés végett — ki­húzta lábát a láthatóan vadonatúj cipőből... A kendős, vékony asszony viszi a szót: — A kórházban voltam, az uram­nál. Most egy hete, éjszaka lett rosz- szul, a gyomrával. Régen kezdődött nála ez a nyavalya, még 53—54-ben, amikor Pesten dolgozott a mélyépí­tőknél. Nem panaszkodott, de lát­szott rajta: étvágytalan, ideges, ki- alvatlan volt. Hiába kértem, nem ment orvoshoz, csak szívta a Mun­kást, egyik dobozt a másik után. Igaz, nem nagyon lehetett beteges­kedni, a nagyobbik fiam öt, a lá­nyom hároméves volt akkor. Egy­szer aztán elszédült fönn Pesten, a munkahelyén. Kivizsgálták, gyomor­fekélyt állapítottak meg. Kapott rá gyógyszert... A kalauz lép be, a diákok vihán- colása sugdosássá halkul, azt néze­getik — ki-kipukkadó nevetéssel — hogy a kalauz orrán tegnap óta gya­rapodott-e a szép, rezes borvirág­tenyészet. — Menetjegyeket... Kezelésre ... Köszönöm — a kalauz hamar végez. — És használt? — kíváncsiskodik a pirospozsgás. — Javult az étvágya, kicsit nyu- godtabb lett. Aztán, amikor 55-ben hazajött dolgozni Madarasra, mintha soha, semmi baja. Csak idén nyár elején kezdte megint tapogatni a jobb oldalát, hogy összejött megint a gond. Most nősült a kisebbik fiam, közben építkezünk, haláleset is volt, a lányom férjének az anyja negy­vennyolc évesen, a szíve, a sok do­log a tsz-ben, meg otthon a kert. a jószág, disznó, hízóbika, egy tehén, no és baromfi. Mondta is a doktor úr most délután a kórházban. „Nem is csoda, hogy ilyen élet mellett be- vérzetf a férje gyomra”. És azt is mondta, hogy most már aztán las­sabban tessenek élni egy kicsit. Meg- ígértette az urammal, hogy ha ki­megy a kórházból, nem dolgozik, nem idegeskedik annyit, mint elő­zőleg. Fogadkozott is az ember, hogy így lesz, úgy lesz, dehát amikor a doktor elment, rögtön azt kezdte magyarázni, hogy jövőre nem hizla­lunk bikát, inkább tehén kell még kettő... — A bika árán veszik a tehenet? — kottyan közbe a gömbölyű piros­pozsgás. — Dehogy, azt a nagyobbik fia- méknak adjuk. A tehenekre a taka­rékból veszünk ki... Elhallgat. Állomásra érünk. Berek­fürdőre. Leszálló, felszálló nincs. Az ultizok elmerülten csühölik a kártyalapokkal az asztalul szolgáló, térdekre tett aktatáskát: „durch- mars”, „kontra”, „rekontra”. A gim­nazisták közben komolyra fordítot­ták a szót, tudniillik a másnapi óra­rendről beszélnek. — ... csak tudnám, hogy akkor miből folytatjuk az építkezést — sóhajtja a mondat végét az asszony, amikor a vonat nagyot rántva el­indul. — Kunmadaras következik! — néz be a kocsiba a kalauz, pusztán a for­ma kedvéért, hiszen ezt a bentülők mindannyian jól. tudják. A pálya­munkások elfogják az „egy ász híja” durchmarsot, a gimnazisták rozsdás kaszatokmányhoz hasonlítják a ka­lauz orrát, mellesleg matematika, testnevelés, orosz, történelem és föld­rajzórájuk lesz holnap. Besötétedik. mire Madarasra érünk. Fékez a vonat, váltók csat­tognak a kerekek alatt; a kártya el­tűnik valamelyik munkásruha zse­bében, a pályamunkások vászonba csavart szerszámaikat vállukra vetik, az iskolatáskák is lekerülnek a pol­cokról. Az asszonyok a peronon foly­tatják a beszélgetést. Most az ősz­hajú idős — karján már a hatalmas piaci kosár — szól: Ö bánat tudja, mikor elég. Itt fáj, ott fáj, csak tipródik, hajtja-töri magát az ember... Meddig muszáj? Leszállnak. Helyükre Szentimrére, Szőlősre, Füredre utazók jönnek. A bőrkabátos férfinak végre sikerül elaludni. Döcög _a vicinális ... Szabó János Héttőtől Szolnokon Gyermek­es ifjúságvédelmi hét Gyermek, és ifjúságvédel­mi heteit rendez október 18— 23 között a Szolnok városi Gyermek- és Ifjúságvédelmi Koordinációs Bizottság. A hat nap alatt több mint 40 előadást, arikétot rendeznek nemcsak Szolnokon, hanem a városkörnyéki községekben is. Tanárok, ügyvédek, or­vosok, rendőrtisztek, és pszichológusok tartanák tá­jékoztatókat, de több üzemi ifjúsági klubban is lesz elő­adás. A rendezvényeken szó lesz a gyermek és ifjúságvéde­lem legfontosabb országos és helyi jellegű problémáiról, a fiatalkori bűnözésről, a fi­atalok egymás közötti és szülőkkel szembeni maga­tartásáról, kapcsolatáról, a szexuális és a családi életre nevelésről, a megjelent új gyermek és ifjúságvédelmi jogszabályokról,

Next

/
Thumbnails
Contents