Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-12 / 241. szám

1976. október 12. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 5 A Csehszlovák Rádió estje Nem mindennapos műsor, nem egy a sok közül, ha egy nemzet rádiója mutat­kozik be nálunk. Éppen ezért kellene, hogy a szer­kesztő ne csak arra gondol­jon, ízelítőként mindenből legyen egy kicsi — hadd kap­jon keresztmetszetet a hall­gató —, gondolni kell másra is. Nevezetesen arra, hogy lehetőleg minél többen vé­gig is hallgassák az összeál­lítást. Nos, a Csehszlovák Rádió estjét figyelve szombaton, sajnos az volt az érzésem, sokan nem fogják kivárni, míg kiderül: valóban érde­mes végighallgatni. Mert, bár a gazdaságpolitikai ri­port, amellyel az összeállí­tás indult, a maga nemében jói sikerült, hiszen fontos dolgokról informált, mégis, ezzel kezdeni... hiszen az ilyen jellegű riportok a több­ség számára bizony nehe­zebben emészthetők. Talán szerencsésebb lett volna, ha a műsor legelején — számtalan jó példát so­rolhatnánk: montázs-ízelítő, figyelemfelhívó bevezető, stb. — sikerül az érdeklő­dést rögtön jobban felkelte­ni. De mi is hangzott el ezen az estén, hiszen csak a mű- sorszámok ismeretében lehet — mégha vitatható is — iga­za a jegyzetírónak. Nos, az említett, a cseh­szlovák—magyar gazdasági kapcsolatokról széló kissé hosszúm nyúlt beszélgetés előtt egy protokolláris beve­zető, majd Concertino Prá­ga ’76 címmel komolyzenei hangverseny (és rövid be­szélgetés a nemzetközi ifjú­sági zenei vetélkedő résztve­vőivel.) Majd régi cseh mes­terek muzsikáját szólaltatta meg a prágai Collégium Mu- sicum kamarazenekara (nem sok ennyi zene együtt?!). Ezután>, Ez is, az is ... cím­mel a már korábbról ismert, kaleidoszkópszerű összeállí­tás következett, most ter­mészetesen csehszlovák szer­zők műveiből. A műsornak ez a része már határozattan jobban pergő, változatosabb volt — csak ki kellett vár­ná. (Rádiójáték Húsz János peréről és haláláról, dzsessz- irnprovizáció, Jaroslav Ha­sak egy írásának rádióválto­zata, hogy csupán három példát említsünk.) Ha egy műsor szerkeszté­se csak abban merül ki, hogy egyetlen — meglehető­sen laza — szál; tudniillik, hogy ez a Csehszlovák Rá­dió estje; tartja össze az egymás mellé kerülő dara­bokat, nos ez kevés. Hétköznapok formálói Rab Nóra vasárnap - regge­li riportja a Balástyai Al­kotmány Tsz Petőfi brigád­jával, olyan újságírói-ripor- teri módszerre hívta fel a figyelmet, amely említést érdemel. Rab Nóra megtalál­ja a magnó rögzítette mondatok közül azokat, amelyek nem csupán a ki­mondott szó értelmét hor­dozzák — elvezetik a gon­dolkodó hallgatót egy mé­lyebb régióba is. Mert ami­kor például a szorgalmas parasztember arról beszélt: a szeg amit a deszkába be­vernek, még tíz év múlva is ott van, ám a paprikát amíg felnevelődik, naponta meg keli nézni — ez a mon­dat. bizonyítanom sem kell, nem csupán szegről és a paprikáról szólt. — Irömböczky — Őszi-téli tervek a megyei könyvtárban Szabadegyetem, könyvpremier, könyvtári órák Lehet egy aktéval kevesebb? Környezettanulmány: 24 oldalon 81 pontban felsorolt kérdések. Összeállítóit minden érdekelte. Van-e kutyája, macskája, és mekkora, milyen a színe, milyen könyveket olvasott, s hány oldalt naponta, kivel alszik egy ágyban? Milyen a ruhája, mit csirtál szabad óráiban? Minden kér­dés mellett titokzatos szám. S hogy mindenki tudja, hogyan kell kitölteni a kacifántos kérdőivet, egy 11 oldalas hasz­nálati utasítást mellékeltek hozzá. Ilyen és ehhez hasonló bölcs tanácsokkal: „A kiskorú családtag esetén a foglal­kozási rovatba értelemszerűen azt kell irni, hogy gyerek, vagy iskolai tanuló”. Nyolcezer beiratkozott fel­nőtt- és gyermek olvasója van a Verseghy Ferenc me­gyei könyvtámák. Számuk­ra a kölcsönző és a tájékoz­tató munka mellett az idén is rendeznek a könyvtár munkatársai egyéb, az olva­sást kiegészítő fogalkozáso- kat. A korábbi évek jó tapasz­talatai alapján a következő hónapban ismét megszerve­zik a kétéves szabadegyete­met., amelyet főként a kö­zépiskolák és a szakmunkás- képző intézetek tanulóinak terveznek. A 10—12 elő­adásból álló sorozatban a magyar próza legszebb al­kotásait mutatják bé. Az előadásokat neves irodalom- történészek tartják, színészek és a megye legjobb irodal­mi színpadainak közremű­ködésével. A szabadegyete­mi fogalkozásokon, amelyek a megyei művelődési köz­pont Komarov termében lesznek, természetesen ér­deklődő felnőttek is részt vehetnek. Szintén télen, de csak a jövő év elején kezdődik a megyei könyvtárban a fel­nőtteknek tervezett, könyv­premier jellegű sorozat, amelyben a mai magyar irodáimat mutatják be, egy- egy frissen megjelent sike­res verseskönyv, vagy re­gény segítségével. Minden alkalommal jelen lesz a be­mutatón maga a szerző is. Ugyancsak a téli hónapok­ban, a Pelikán szállóban, a megyei könyvtár rendezésé­ben a muzsikát szerető kö­A bajai járásban. Mada­ras község határában ho- mokibányászás közben hon­foglaláskori temető körvo­nalai bontakoztak ki. Ugyancsak Madarason ta­valy fejezte be a bajai mú­zeum Európa legnagyobb későszarmata kori temetőjé­nek feltárását. A két külön­böző korú lelőhelyből arra következtetnek, hogy Észak­Ezer osztrák turista érke­zett szombaton a magyar renget' déli partjára, Siófok­ra, kétnapos hétvégi üdülés­re. Az első napon az osztrák zönség találkozhat magyar zeneszerzőkkel. A megyei könyvtár peda­gógiai szolgálata október végétől megszervezi a ,,Min­denki iskolája” tévé sorozat konzultációit: matematiká­ból, magyarból, történe­lemből és fizikából. A kon­zultációk mellett a könyvtár biztosítja a megfelelő szak- irodalmat is. A következő hónapokban a legmozgalmasabb progra­mok a gyermekeknek ké­szülnek. A könyvtárosok — a már sok éve kialakult jó hagyományokhoz híven — az általános iskolák pedagó­gusaival közösen rendezik a foglalkozásokat, amelyek ok. tóber végén kezdődnek. Így például néhány ma­gyar. és osztályfőnöki órát ötödik osztálytól kezdődően a gyermekkönyvtárban tartanak, ahol a tanulók megismerkednek a lexiko­nok, kézikönyvek használa­tával, és megtanulnak tájé­kozódni a könyvek és a ka­talógusok világában. Párat­lan szombatokon játékos dél- előttökre kerül sor, ame­lyekre mindig másik általá­nos iskola napközisei jönnek el. A gyermekek népi játé­kokat tanulnak, játszanak. A tervek szerint tartanak még bemutató foglalkozáso­kat is, amelyeken az iskolai irodalmi színpadok szere­pelnek. A gyerekek csupán a bemutatókon vesznek részt, a pedagógusok pedig utána megbeszélik a tapasztalato­bácska e területe folyama­tosan lakott hely volt. A honfoglaláskori temetőben egy női lovassírt is feltártak, s ebből egy rendkívüli szép melldísz került elő. Az ezüstből készült, féltenyér­nyi nagyságú, áttört veretű ékszer figurája az ősi cso­daszarvas regét idézi. A leletmentést tovább folytatják. vendégek baráti esten vettek részt, majd vasárnap hajó- kiránduláson ismerkedtek a Balatonnal és környékével. Január 1-től kellett volna minden szociális felnőtt vé­delmi, valamint gyermekvé­delmi és gyermekgondozási segély ügyében ezt a bizo­nyos kérdőívet kitölteni. Senki sem értette, minden­ki tiltakozott, akinek a kér­dőívhez a gyakorlatban bár­milyen köze lett volna. Vé­gül a kérdéshalmazt tartal­mazó terjedelmes listát ki­vonták a forgalomból. Pe­dig sok munkát, időt szelle­mi energiát fektethettek be­le, a nyomda és a papír- költség sem lehetett kicsi. Mégis visszavonták. Azt most hagyjuk — annakide­jén megannyi komoly és sza­tirikus hangvételű újság­cikk céltáblája volt —, hogy hogyan kerülhetett forga­lomba. — Örülünk, hogy nincs — mondták a tanácsok ügyin­tézői. (A szolnoki Járási Hi­vatalban már mutatóban sem volt belőle. Örömük­ben kidobták.) — Bármilyen furcsa, ez az eset megerősítette az opti­mizmusomat, az ügyintézés további, még drasztikusabb egyszerűsítésébe vetett bi- zalmarrtat — vélekedett dr. Szénási István, a hivatal elnökhelyettese. — Miért? Ha egy viszonylag friss in­tézkedést is visszavontak, mert a gyakorlatban kide­rült róla, hogy túlkompli­kált, megnehezíti az ügyfe­lek és ügyintézők helyzetét, akkor méginkább remény­kedhetünk abban, hogy a régi, elavult, túl tekervé- nyes hivatali eljárások is előbb-utóbb egyszerűbbek lesznek. Itt van például a kutyául kifundált kutya- nyilvántartás és adórendszer. A gyakorlatban bebizonyo­sodott, hogy agyonszabályo­zott, nagyon sok utánajárás­sal és bosszúsággal jár a végrehajtása. Már tudjuk, ez sem marad így. Ezért hiszek abban, hogy van ér­telme az ügymenet vizsgála­tainknak, és lesz foganatja ésszerű egyszerűsítési javas­latainknak. — Ezt eddig is mondogat- ták, és hellyel-közzel csinál­ták is a tanácsoknál. — Sokáig csak általában beszéltünk arról, hogy bi­zony bürokratikus az ipar­engedélyezési eljárás, az építkezési kérelmek elbírá­lása, a gyámügyi intézke­dés ... De most konkrétan megvizsgálják az ügyinté­zők, hogy az eljárásban hol van aktatologatás, időt po­csékoló felesleges mozzanat. Mondok egy példát: rendkí­vüli segély. Nyilván akkor van csak értelme, ha gyor­san adjuk. Kőteleken meg­vizsgáltuk. Tizennégy moz­zanatból áll az eljárás. Rendiben van, hogy a kérel­mezőnek igazolnia kell, mennyi a fizetése, egészsé­ges vagy beteg. De ami utá­na jön: jegyzőkönyv, — ik­tató — szakigazgatási szerv vezető — ügyintéző kijelölé­se — ismét iktató — ismét ügyintéző. (Három-négy nap után visszajut ahhoz az ak­ta, aki a tekervényes hiva­tali útjára elindította. Ugyanis a községekben jó, ha egy ügyintéző van.) Ezek után javaslatot kell kérni a szociálpolitikai bizottság el­nökétől, (igaz, hogy az nem ismeri a körülményeket, és sokszor napokba kerül, míg megtalálják.) Végül megszü­lethet a határozat, de fizetni még nem lehet, mert a 15 napo6 fellebbezési határidő következik. (Aki pénzt ka­pott, még soha nem felleb­bezte meg.) Aztán a határo­zat egyik példányát a pénz­ügyi előadó, a másikat a ké­relmező kapja meg. É6 a pénzt csak ezután postáz­zák. Hát segélynek még se­gély, de gyorsnak a legjobb indulattal sem nevezhető. — Mi a megoldás? — A helyi tanácsok és a járási 'hivatal munkatársai több eljárásban (iparengedé- lyezés, gyámügy, ebadó stb.) megvizsgálták az ügymene­tet. Az eredményt, a követ­keztetéseket és az egyszerű­sítési javaslatokat — ponto­san megjelölve, hogy mely mozzanatok hagyhatók el a törvényesség, az ügyfelek jogainak és érdekeinek meg­sértése nélkül — a megyei tancshoz küldtük. A megyei tanácsnál Mol­nár Sándornéhoz, a munka- szervezési és információs csoport vezetőjéhez kerültek a javaslatok. — A megyei tanács vb titkárának kezdeményezésé­re az egész megyében foly­tak és folynak ügymenet- vizsgálátok a tanácsoknál, rendszeresebben és módsze­resebben, mint eddig. Soká­ig áttekinthetetlenek voltak, szétforgácsolódtak a javasla­tok, mert a megyei tanács különböző szakigazgatási szerveihez kerültek, nem futottak össze egy kézbe. Most mi gyűjtjük, rendsze­rezzük és továbbítjuk őket a megfelelő országos hatás­körű szervhez. Eddig négy minisztériumnak és a Mi­nisztertanács Tanácsi Hiva­talának címezve jutottak to­vább az egyszerűsítési el­képzelések. — Ügy tudom, a kormány is határozatot hozott az ad- minisztráció csökkentésére. — Intézkedési programot fogadott el pénzügyi és számviteli eljárások egysze­rűsítésére, valamint a ha­tósági és ügyviteli munka központi szabály ozásának korszerűsítésére. Azóta már egynéhány ügyintézés, pél­dául a gépkocsival tervezett külföldi turistautakra vo­natkozó szabály, a marhale­vél bemutatásának és eljá­rásának rendje egyszerűbb lett. Az esztendő végéig és a jövő évben még több éssze­rű, a felesleges utánajárást megszüntető intézkedés vár­ható. Kovács Katalin Temető a homokbányában Nem ért véget a szezon AZ NDK-BÁN DOLGOZOM Búcsúzó O — Most fordultam másod­szor. A héten ez volt az ötö­dik csomagom. A Bahnhofon a poggyászfelvevő már mesz- sziről nevet rám, „Maria von Ungarn kommt wieder” azt mondja. Na ja, Maria kommt még vagy háromszor fordul munka után a nagy pakkal, hogy mindent haza tudjon küldeni, amit a három év alatt összegyűjtött. Rozi is megérkezett. Most kaptam tőle lapot. Szia Ma­risom, puszi a Krimből, is­teni a tenger, kész, ennyi és semmi szöveg arról, hogy hol lakik, mit csinál, mit lá­tott. Játssza nekem a kemény fickót. Játssza, de amikor ki­kísértem Bahnhofra, neki is kibuggyant a szeméből a könny. Neki sem azért, mert két hétre üdülni ment Szo- csiba, nekem sem. Búcsúzó volt ez már, igazi elköszö- nés. Ha Rozika hazajön — haza! Három évig „haza" volt, most már azt sem tu­dom. hogy mondjam — még egy hét és indulunk. Indul a mi kis kompániánk. Rozika Kisvárdára. Csöpi Szolnokra. Ági Hevesre, nem, nem is tudom talán Nyíregyházára, Laci odavaló, és úgy terve­zik. hogy ott laknak majd Laci szüleinél, ha meglesz az esküvő. De jó volna elmenni az esküvőre! Rozi fogadkozik, vesz egy Barkas mikrobuszt, és otthon végiglátogatja a bandát. Leugrik hozzánk is Kaposvárra, és együtt me­gyünk Csöpiékhez, meg Ági- ékhoz. Becsavarogjuk az or­szágot. Vagy pedig lemegyünk együtt Lentibe, az állami gazdasághoz sertésgondozó- nak. Irtó jól keresnénk ve­le, a munkát meg bírjuk, nem is szégyelljük. Miért? Itt Kari Marx-Stadtban sem azt a munkát végeztük, amit otthon, hiszen én betanított műszerész voltam, ő meg da­rukezelő. Itt meg galvani­zálók. Elmegyünk mi, mert... Igen. rossz lesz egymás nél­kül, azért találgatunk ki ilyen butaságokat. Félünk. Nem merjük egymásnak ki­mondani. de félünk újrakez­deni a régit. Ne értsd leire, nem volt zűrünk a munkahelyen, és senkivel sem voltunk harag­ban sem az üzemben, sem otthon, az utcában. Nem. Azt. hogy otthon a szürke hétköznapok tényleg szürkék voltak, nem az otthoni rossz érzéseim juttatták eszembe. Nem is voltak ilyenek. In­kább most visszagondolva azokra a napokra, amelyeket itt töltöttünk, így jövök rá. mi minden történt velünk. Milyen sok érdekes, izgalmas élményben volt részünk ... Ha azt mondom szappan, ez neked nem mond semmit. Csöpivel viszont nevetünk egyet. Nevetünk, mert mi tudjuk, hogy arra kell emlé­kezni, amikor Lipcsében kol­bászt kértünk a bisztróban. Mustárral akartuk, ami azt jelenti, Senf, ehelyett én azt mondtam Seife. Csakhogy az szappan. Képzeld azt a ké­pet, amit az eladónő vágott... Most már nem tévedek ek­korát, de nem is tévedés ez. inkább megszokás, szóval ha magyarul beszélek is. be­becsúszik egy-két német szó. Megyek a Bahnhofra. mon­dom, mikor a pályaudvarra indulok, befordulok a Druc- kereinél. amikor a nyomda- sarokhoz érek. és amitől fé­lek, félünk az az abschied. vagyis a búcsúzás. Frau Ackermann, a mi műszakunkban dolgozik, ö mondta valamelyik nap, hogy nehéz lesz. Megszeretett ben­nünket. mondja. És azt is. Roxi, Ági és Mária Kart Marx Stadtban, a kolónia előtt hogy kiürül a műhely, ha elmentek. Olyan tündéri volt, elbőgte magát. Erre mi is. Az a baj nálunk lányoknál, hogy olyan borzasztóan elér- zékenyülünk. De mindegy, ez a néni is megérdemli, hogy megsirassuk. Ö volt az első, aki a lakására is meg­hívott bennünket... Első, de nem utolsó. Azóta már az egész brigádnál jártunk . . . Nemsokára utoljára talál­kozunk. Maria von Ungarn hazamegy, eltűnik innen, csak a munkatársak elejtett szavai őrzik itt az emlékét. Meg a szobatársak, majd ott­hon! Nem igaz. biztos, hogy nem igaz a Barkas, nem igaz az sem. hogy elmegyünk ser- tésgondozónak. Egy az igaz: ill négy-öl év késéssel, kol­légista kölykök lettünk. Egyi­künk sem meri mondani, de tudja, hogy itt tanulta meg, itt érezte meg —, azt hiszem, ez a jobb szó — a közösségi életet. Nem lakás ez a szálló nekünk, nem albérlet! Ott­hon! Egy kis darab Magyar- ország! Rozival. Csöpivel, Ágival. Az a nagy Magyar- ország nélkülük üres lesz. Hát ez az. ami nincs ben­ne száz hazacipelt csomag­ban sem, ez az amit igazán nem is mondunk el egymás­nak soha. Csak integetünk, amikor elmegy a vonat. In­tegetünk, fogadkozunk. Meg bőgünk, de azt igaziból. Vége Igriczi Zsigmond — Körmendi Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents