Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-05 / 235. szám

1976. október 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ólmát szüretelnek a diákok Egészségügyi dolgozókat tüntettek ki Későn érik a kukorica Mindent összevetve jól ha­dadnak az őszi munkákkal a tiszafüredi járás termelő­szövetkezetei. A múlt hét végére Tiszagyenda és Ti- szaroff kivételével minden­hol befejezték a napraforgó betakarítását — közepesnek mondható, 10—12 mázsás hektáronkénti átlagtermés, sei. A búzavetést az összes tervezett terület mintegy 25 százalékán elvégezték, s a tiszaburai Lenin Tsz-iben ezen a héten valószínűleg be is fejezik a búzavetést. A szokásosnál lassabban érik a kukorica, néhány szö­vetkezetben kisebb terüle­teken próbatörést végeztek, ezek azt mutatták, hogy a betakarítását még nem lehet megkezdeni. Az idén 25 éves a munka és üzemegészségügyi ellátás. A jubileum tiszteletére Buda­pesten e napokban, október 4. és 6. között tartják a Mun- kahigiénikusok Társasága és a Magyar Üzemegészségügyi Tudományos Tanács Nemzet­közi Kongresszusát. Az év­forduló alkalmából az egész­ségügyi miniszter kitünteté­seket adományozott a Szol­nok megyében hosszú éveken át eredményesen tevékeny­kedő üzemorvosoknak, ápo- * lónőknek, KÖJÁL-dolgozók- nak. Tegnap délelőtt Szolno­kon, Sipos Károly, a megyei tanács elnökhelyettese adta át az elismeréseket. Az „Egészségügy Kiváló Dolgozója” kitüntető jelvény­ben részesült dr. Sawinszky Antal, a Szolnok megyei KÖJÁL osztályvezető főorvo­sa, igazgatóhelyettes; Parádi Ferencné, jászberényi üzemi főápolónő és dr. Kovács Ilo­na, Jászberény város Köz­egészségügyi és Járványügyi Szolgálatának vezetője. Miniszteri dicséretet kapott dr. Szabó László, az OKGT Nagyalföldi Kutató és Feltá­ró üzemének szakfelügyelő főorvosa és Fazekas Imréné, Szolnok város Közegészség- ügyi és Járványügyi Szolgá­latának munkaegészségügyi ellenőre. Ennek mór fele sem tréfa Egy kis eső nem riasztja vissza a munkából az első éveseket A DATE mezőtúri főiskolai karárfak hallga­tói szeptember 27-től a Szikrai Állami Gaz­daság újbögi kerületében, majd a Törökszent­miklósi Állami Gazdaságban segítenek a be­takarítási munkákban. Szabad idejükben biz­tosítják számukra a szórakozási lehetőséget is. Az l-ll. éves hallgatók almát, paradicsomot és szőlőt szednek. Képeink az almaszüretről ké­szültek, meglehetősen borús, esős időben. Így biztonságosabb-NZs­Teljes kapacitással dolgozik hazánk legkorszerűbb vegyiüzeme, a TVK Olefingyára. Csupán etilénből naponta 720 tonnát állítanak elő. Képünkön az Olefingyár központi vezérlőterme. TERVEIN FELÜL Gyermekruhák, szőnyegek Mezőtúron Kertészeti tanácskozás Mezőtúron, a mezőgazda - sáigi gépészeti főiskolán teg­nap délelőtt együttes ülést tartott a Fogyasztási Szövet­kezetek Országos Tanácsa ÁFÉSZ választmányának kertészeti szakbizottsága, a Szolnok megyei MÉSZÖV és a Mezőtúr és Vidéke ÁFÉSZ. Jelen voltak az ülésen a városi pártbizottság és a városi tanács képvise­lőd is. Bevezetőt Papja János, a mezőtúri városi tanács el­nöke mondott. Az együttes ülésen előadás hangzott el a Szolnok me­gyei ÁFÉSZ-ek kertészeti termelésszervező, felvásárló és értékesítő tevékenységé­ről. a mezőtúri ÁFÉSZ ház­táji és kisegítő gazdaságokat segítő munkájáról. Túlteljesítették háromne­gyedévi tervüket, és kedve­ző feltételekkel kezdték el az év utolsó 3 hónapját a jászárakszálliási Hímző és Szőnyegszövő Szövetkezet­ben. A vártnál több gyer- mekruha, női blúz és kön­tös készült el a konfekció részlegben, a szőnyegszövők­nél pedig sok szép szőnyeg. A szövetkezet idei árbevé­teli terve 24 és fél millió fo­rint. Kilenc hónap alatt csaknem 20 millió forint ér­téket termeltek. Főbb termé­kük az idén is a magyaros hímzésű női blúz és köntös, a perzsa és torontáli sző­nyeg tőkés exportra, gyer­mekruhák szovjet exportra, a bébi kelengyék hazai ér­tékesítésre. Egyre többen érdeklődnek a szövetkezet termékei iránt. Gyermekruhából például töibb tízezerre érkezett meg­rendelés. A korábbiaknál is kelendőbbek a szőnyeg- szövők híres termékei, a perzsa és a torontáli szőnye­gek. A folyamatos termelés mel­lett jó ütemben haladnak a szövetkezet új telephelyé­nek az építésével. A több mint 7 millió forintos költ­séggel épülő modem üzem­csarnok, a szocialista létesít­mények és a központi iroda átadása után az eddiginél kedvezőbb feltételek mellett dolgozhatnak a szövetkezet­ben. feladatok tükrében Gátak és lehetőségek megye gazdasági fejlődésének alapvető kérdéseiről (1.) A Közgazdasági Társaság megyei szervezetének szep­tember 29-i tisztújító közgyűlésén Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára előadást tartott a párt gazdaság- politikájának néhány alapvető kérdéséről, ezzel összefüg­gésben az ötödik ötéves terv megyei végrehajtásának fel­adatairól. Hogyan, milyen úton lehetséges a gazdasági ki­bontakozást gátló tényezők mérséklése, megszüntetése? Andrikó Miklós a termelési ráforditásokból kiindulva az anyagfelhasználás, az élőmunka-ráfordítás és az eszközrá- forditás elemzésével adja meg a kérdésre a választ. Az előadást - annak szerkezetét követve - némi rövidí­téssel három folytatásos cikksorozatban közöljük, s külö­nösen a gazdasági vezetők, a propagandisták, agitátorok figyelmébe ajánljuk. (A szerkesztőség.) A népgazdasági tervciklus öt évé­ből már eltelt kilenc hónap. Megyénk dolgozói cselekvő egyetértés­ben munkálkodnak a fel­adatok végrehajtásán. Ez azonban nem azt jelenti, hogy most már nincs helye céljainkat, törekvéseinket egyeztető véleménycserének. Menet közben is szükséges a szemléletbeli egység folya­matos megteremtése, a cé­lok egységes értelmezése, a megvalósításukra való moz­gósítás. Fontos követelmény, hogy a nagyobb közösség (adott esetben a megye) céljaiból mindenki ki tudja olvasni a saját feladatát, azt, hogy ne­ki mivel kell hozzájárulnia azok eléréséhez. Miért? Mert ez a siker záloga. Miben összegezhetők tö­rekvéseink? A termelés tö­retlen. dinamikus fejlődésé­re számítunk. Az iparban évente 7—8 százalékos, öt év ailaltt összesen 40—45 száza­lékos termelésemelkedés el­érését terveztük. A mező- gazdaságban 1980-ra 20 szá­zalékkal kívánjuk bővíteni a termelést. A megyei építő­iparban is bátrabb előreha­ladás szükséges, hiszen a tervidőszak végére a mosta­ninál 30—40 százalékkal ma­gasabb teljesítményt kelj el­érni. A tervezett gazdasági fej­lődést megváltozott feltéte­lek között kell véghez vin­nünk, aminek külső és belső (nemzetgazdasági)) okai egy­aránt ismertek. A feladat lo­gikus: a kedvezőtlen világ- gazdasági hatásokat a lehető legjobban kivédeni és belső gyengeségeinket minél ha­marabb megszüntetni. Ezt csak úgy tudjuk megvalósí­tani, ha a termelést, az egyes ágazatok növekedési ütemét sokkal inkább a meglévő adottságainkhoz, lehetősége­inkhez igazítjuk. Más szóval: további gazdasági fejlődé­sünket alapvetően a minőség, a hatékonyság javításával kell biztosítani. Feltevődik a kérdés, ho­gyan, milyen úton lehetséges a gazdasági . kibontakozást gátló tényezők mérséklése, illetve megszüntetése? A termelési ráfordítások­ból kiindulva lehet megvá­laszolni ezeket a kérdéseket. A IV. ötéves terv során a népgazdasági átlagban a ter­melési költségek a követke­zők szerint oszlottak meg: Az összes ráfordításon be­lül az anyagfelhasználás 59 százalékot; az élőmunika-rá- fordítás 26, az eszközráfor­dítás 15 százalékot képviselt. Legnagyobb arányú tehát az anyag- és anyag jellegű költség, utána sorrendben az élőmunka, majd az esz­közráfordítás. Tendenciája, ban az tapasztalható, hogy csökkent az élőmunka-ráfor­dítás, közel változatlan az eszközfelhasználás aránya és jelentős mértékben emelke­dett az anyaghányad. Az anyagfelhasználás erőteljes növekedése két jelenségre is utal: 1. Az anyagtakarékos­ság és a korszerű anyagok felhasználása még nem ját­szik meghatározó szerepet a termelésben. 2. A termelési gyártmányszerkezet nem az adottságainkhoz igazodott. Gazdasági szerkezetünk az anyagigényesebb termelés irányába tolódott el, az anyagráfordítások hányada — a bányászat és az élel­miszeripar kivételével — minden ágazatban nőtt. Kü­lönösen nagy az emelkedés a gépiparban és a mezőgazda­ságban. holott az lenne kí­vánatos, hogy a kevésbé anyagigényes ágazatok fej­lődjenek, miután közismerten kevés hazai nyersanyaggal rendelkezünk. így válna le­hetővé az anyagimport nö­vekedési ütemének csökkené­se, s a termékek feldolgozott­sági fokának az emelkedése. Az anyagráfordítások lé­nyegében a termeléssel ará­nyosan növekedtek. Az ötö­dik ötéves tervidőszakban sem várható e téren szá­mottevő előrelépés. Kedvező változás csak a szolgáltatá­soknál és a könnyűiparban remélhető. Növekedéssel számol a terv a villamosenergia-iparban és a mezőgazdaságban. Az em­lítettek önmaguk diktálják a feladatokat. Messzemenően takarékoskodni kell az anyaggal és a gazdálkodás olyan rendjét kell kialakíta­ni, amely biztosítja a zavar­talan anyagellátást. Csökken­teni kell a termelés anyag­igényességét: ez a hazai és importált anyagféleségekre egyaránt érvényes követel­mény. így jelentős devizát takaríthatnánk meg, számos feszítő gondunkon tudnánk enyhíteni. Végsősoron kedve­ző hatással lenne költségve­tési egyensúlyunkra. A költségszerkezet alaku­lásában a megyei tapaszta­latok nem térnek el az or­szágostól. Nálunk sem jobb a helyzet, mint hazánk más területein. Több üzemben szervezetlenség, korszerűt, lenség miatt pazarló anyag­gazdálkodás folyik. A me­gyei pártbizottság már fel­hívta ezekre a gandökra az érintett üzemek vezetőinek figyelmét, • fontos követel­ményként jelölte meg az ésszerű, takarékos anyagfel­használást. A fajlagos anyagiéi, használás csökkenté­sére, az importot helyettesítő anyagok alkalmazására, a korszerűbb anyagféleségek hasznosítására kell minden­hol törekedni. Ezen túlmenő­en a termék- és gyártmány­szerkezet kialakításánál is nagy figyelmet kell fordí­tani az anyagigényesség csökkentésére. Természetes, de mégis megemlítem, hogy a termékek használati érté­ke eközben csak kedvező módon változhat. (Folytatjuk) ANDRIKÓ MIKLÓS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents