Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-05 / 235. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. október 5. m ÍY]|íl Y u LJw lŰJLu Lü K i A TÖBB ZÖLDSÉGÉRT Űj kertészeti módszerek A Kertészeti Egyetem Züldségtermesztési Intézetének munkatársai által kidolgozott új módszerek, nemcsak az Intézet 30 éves jubileuma alkalmából érdemelnek fokozott figyelmet, hanem azért is, mert legtöbbjük közvetlenül hasznosítható a gyakorlati, termesztő munkában. Amióta az első nagyjelentőségű eredményüket, a paradicsom karó nélküli termesztés-technológiáját elérték, számtalan hasznos új eljárást szolgáltattak. Mesterségesen szabályozott körülmények között, az úgynevezett klímakamrákban is megismételt termesztési kísérletek alapján sikerült megállapítaniuk a legfontosabb zöldségnövények, közülük is elsősorban a paprika biológiai igényeit. Ez azért fontos, mert csak akkor várhatók jó terméseredmények, ha a termesztett növényfaj, illetve fajta igényeit sikerül minél jobban kielégíteni a termesztőknek. Ehhez viszont pontosan ismerniük kell a növény igényeit, mégpedig a hazai viszonyoknak megfelelően. Ennek annál nagyobb a hatása, minél intenzivebb, vagyis igényesebb a termesztett növény. Ez a köztudattal ellentétben elsősorban nem azt jelenti, hogy nagyobb a vízigénye, több tápanyagot, magasabb hőmérsékletet kíván, hanem kevésbé tűri, illetve jobban megsínyli az optimumtól való eltéréseket, a korábbi, hagyományos fajtákhoz képest. Többek között az optimumtól történő eltérések, a túltrágyázás, magas hőmérsékleten tartás, kiszárítás vagy éppen túlöntö- zés okozza többek között a paprikánál ma nagyon gyakori termésmennyiség-csökkenést, bogyóelaprósodást. Bizonyította ezt az Intézet által megrendezett első paprikakiállítás is. Egymás mellett lehetett látni a legkülönbözőbb termőhelyről és termesztőktől származó különféle paprikafajták nagyon szép és sokkal kevésbé tetszetős, elaprósodott terméseit. Részben már az igényszintek meghatározásával párhuzamosan hozzáfogtak a rendszeres talajvizsgálaton és újabban a levelek tápelem- tartalékának elemzésén is alapuló trágyázási rendszerek kidolgozásához. Ezek a teljesen terméketlennek tartott homoktalajoktól kezdve, a legkülönbözőbb egyéb talajtípusokra is alkalmazhatók. Ezzel kapcsolatos részben a műanyaghabos talajjavítás lehetőségének vizsgálata is. Ugyanis azokban a gyakori esetekben, amikor a talaj rendkívüli lazasága, vagy kötöttsége, levegőtlensége és az ezzel együttjáró rossz vízgazdálkodása, tapasztalható, sokat javíthat az adott talajon elérhető terméseredményeken, ha megfelelő műanyaghabot kevernek a talajba. A talajba kerülő habanyag a sajátos cellás, üreges szerkezete miatt javítja a vízgazdálkodást, kedvezően amikor kisujjnyi vastag műanyagcsövet fektetnek le a növénysorokban és ezeken olyan furatokat készítenek a növények tőtávolságával megegyező térközökkel, hogy áthúzhassanak rajtuk kicsiny szivacsdarabokat, amelyeken a csekély nyomású víz. csaknem kizárólag a gravitáció hatására kicsöpög, körülbelül a növények vízfelvételének megfelelő ütemben. A jövőben nemcsak érdekességnek számíthat, hanem hasznosítható is lehet a vízzel töltött műanyagtömlőkkel szerzett eddigi tapasztalatuk. Megállapították, hogy a növények közé helyezett vízzel telítődött vaskos fóliatömlők, miközben a napsütéstől felmelegednek, annyi meleget „gyűjthetnek össze és tárolhatnak” a későbbi időszakra, hogy a még fagyA cseppenkénti öntözés csőhálózata befolyásolja a levegőzöttsé- get és a talajhőmérséklet alakulását, sőt a lassú el- bomlás során még bizonyos tápanyagforrást is jelenthet. Ezenkívül is sokat foglalkoznak a műanyagok hasznosítási lehetőségeivel. Ennek egyik legnagyobb eredménye, hogy. nálunk a mű- anyagfólia-borítású termesztőberendezések összfelülete már meghaladja a kétezer hektárt. Törekednek a vízellátás minél kisebb kézimunkaigényű, de ugyanakkor hatékony megoldására is. Ennek egyik legújabb eredménye a cseppenkénti öntözési mód, veszélyes időjárásnál, külön fűtés nélkül is ellensúlyozhatják az esetleg fagypont alá csökkenő hőmérsékletet, vagyis elkerülhető velük a fagykárosodás. Űj lehetőségként kínálkozik a termesztők számára az a módszerük is, hogy a továbbnevelésre előkészített palántákat nem a helyben levő földbe ültetik be, hanem kisebb-nagyobb, elsősorban ugyancsak fóliából összehegeszthető tömlődarabokba töltött, iparszerűen előállított kész földkeverékbe palántázzák le. Veszélyes növények A természetben számos olyan gomba, gyümölcs és növény él, amelyek erős mérgeket tartalmaznak. A halálos kimenetelű gombamérgezésekről sajnos napjainkban elég gyakran olvashatunk az újságban Az is előfordul, hogy szemre tetszetős mérges gyümölcstől betegszik meg az ember. A különböző növények gyógyhatásút az ember már az ókorban is felismerte, a napjainkban a gyógynövónyi eredetű gyógyszerek jelentős fegyvert képeznek az orvosok: kezében. Azt azonban, hogy számos növény menynyire mérgező, milyen toxi- nokat, alkaloidákat tartalmaz, egy-egy ország lakosságának a zöme nem ismeri. Számos növény tartalmaz alkaloidokat, így az anyarozs, a beléndek, a maszlag, stb. Az alkaloidok a központi idegrendszerre ható, mérgező hatású vegyületek. A glikoziddkat tartalmazó növények közül a gyapjas gyűszűvirág levele és a tavaszi héricsfű a legismertebb, Amennyiben a glikozi- dök nem pontos mennyiségben jutnak be szervezetünkbe, ártalmasak lehetnek. A fő veszélyt azonban nem a gyógynövények indokolatlan- vagy téves fogyasztása jellénitii az emberre. Az ember egyes országokban olyan gyümölcsöket, növényeket fogyaiszt, amelyek esetleges káros hatására az orvosok most kezdenek felfigyelni. Az utóbbi években az orvosok egyes betegségeket a táplálkozási szokásokra vezetik vissza. 1974. októberéiben Firenzében rákkutatók gyűltek össze egy kongresz- szusra. Az egyik előadó bizonyos rákbetegségek és a táplálkozási szokások közötti összefüggéseket boncolgatta. Fekete-Afrika területén a máj rák gyakori betegség. A lakosság körében ugyanakkor nagyon el Van terjedve a földimogyoró fogyasztása. Kikutatták, hogy a földimogyoró tárolása közben egy „Aspergillus fliavus” nevű gombával érintkezik. Ez a gomba aflatoxint választ ki magából, ami viszont pusztítja a májsejteket. Japánban statisztikáikat vezetnek az ételmérgezésekről. A legtöbb halálos eset mérgező halak fogyasztása miatt következik be ebben az országban. Vannak azonban olyan betegségek, amelyek lassúbb lefolyásúak és igen nagy százalékban érintik a lakosságot. Ilyen Japánban a gyomorfekély és a gyomnrrálk. Az említett konferencián elhangzott egy előadás, amelynek szerzője ezt a két betegséget a nálunk is honos sasharaszt fogyasztására vezeti vissza. Ennek fiatal hajtásait Japánban salátaként fogyasztják. A jövőben a farmakológusnak, biokémikusnak, orvosnak, botanikusnak kell összefognia azért, hogy további fényt derítsenek a növényi eredetű táplálékok, az étkezési szokások és egyes betegségek gyakorisága közötti összefüggésekre. „Új vízgyár” az NDK-ban Kihalt elefántok temetője Azt a szőrzettel együtt kézrekerült leletet, amelyet a német Edmund Naumann (1850—1927) Japánban a múlt század végén végzett ásatásai hoztak felszínre, Naumann-leletnek nevezték el. A régészek szerint ez az elefánt kb. 20 000 évvel ezelőtt, a jégkorszak végén halt ki. Elterjedési területe elsősorban Kelet-Azsia és Japán lehetett. Japán középső részén, Nagano körzetében a kiszáradt Nojiri-tóban végzett ásatások azt mutatták, hogy a praehistorikus elefántok jóval nagyobbak voltak. mint a mai indiai elefánt. A 11. világháború befejeződése óta több új ásatást végeztek, s ezek között is a legújabb az, amit a Shinshui Egyetem professzora irányított (1975 márciusában). Ekkor egy kihalt állat combcsont-maradványát találták meg, amely valaha Naumann-elefánté lehetett. Kormeghatározás alapján a csontmaradványt 25—27 000 évesre becsülik. „Mindentlátó szem" Látásukat vesztett embereknek adja vissza szemük világát a minszki orvosi műszerkutató intézetben létrehozott új elektronikus készülék. Az új eszköz egy három centiméter hosszú, nagy fényerejű és élességü képcsőből, egy közvetítő kamerából, irányítóblokkból, vevőegységből és tápegységből áll. A miniatűr televíziós készülék sikeresen átesett a próbákon és már sorozatban gyártják. A Föld egy lakosára jelenleg 12 ezer köbméter víz jut évi átlagban. A Német Demokratikus Köztársaság lakossága vonatkozásában ez a vízmennyiség lényegesen alacsonyabb, mindösz- sze 880 köbméter jut egy főre. A vízkészleteknek ez a szűkös volta kényszerítette az NDK-t a szennyvizek nagy tömegű többszörös felhasználására, új és mind korszerűbb szennyvízderltő telepek létesítésére. Az elmúlt években egész sor ilyen „vízgyár” épült az országban (Drezda, Gera, Halle-Neus- tadt, Potsdam, Schwein, Rostock stb.). Legutóbb pedig átadták a Berlin melletti Münche- hofeban az ország legnagyobb, napi 100 ezer köbméter kapacitású szennyvízderltő telepét. Ezzel az NDK mechanikus és biológiai vlzderítő berendezéseinek teljesítménye elérte a napi 3 millió 450 ezer köbmétert. A fejlődés ütemére jellemző, hogy 1971-ben mindössze 550 ezer köbméter fogyasztható vizet termellek az ország biológiai „vízgyárai”. A szennyvíztisztító kapacitás növelése továbbra is jelentős helyet foglal el az NDK vízgazdálkodásában és a környezet védelmében. Csupán Rostock körzetében 97 derítőtelep működik. Ez a hatalmas szűrőrendszer védi meg a Keleti-tengert a szennyvíz okozta ártalmaktól. Az NDK új ötéves terve különösen a nagyvárosokban, az ipari központokban, valamint a mezőgazdasági termelés központjaiban írja elő a szennyvízfeldolgozás fokozását. Berlin környékén például — főleg a lakásépítések következtében — 1976—1980 között mintegy 17 százalékkal fog emelkedni a szennyvízfelhalmozás. Az ötéves terv ezért irányozta elő a falkenbergi (észak-berlini) ,.vízgyár” napi szennyvízderítő kapacitásának 100 ezerről 450 ezer köbméterre történő növelését. Libatömés helyett—műtét A libatömés technikájának fejlődése, gépesítése lényegesen rövidíti e művelet időtartamát. De ha meg is gyorsult a tömés, még mindig időbe kerül, fáradsággal jár, és ami igen fontos, az állatokat kényszerrel kell etetni. Francia kutatók úgy vélték, az ideális megoldás az lenne, ha az állatok „önmagukat tömnék”, vagyis any- nyit ennének, mint amennyi táplálék töméssai a szervezetükbe jut. Ezt akként szeretnék elérni, hogy az állat agyának a hipotalamusznak nevezett részéből eltávolítják a jóllakottság érzetét keltő központot, s így az állatok falánkká válnának. Sertéseken kezdődött Érdekes módon e módszer kikísérletezése sertéseken kezdődött. Tíz évvel ezelőtt fogott hozzá a mimikához egy kutatócsoport, amely a sertések emésztési mechanizmusát tanulmányozta. A vizsgálatokat idegélettani oldalról kezdték, és ennek során „feltérképezték” a sertések hipotalamuszát. Annyit már korábban is tudtak, hogy sok emlős átlát hipota- lamusza két olyan központot is magáiban foglal, amelyek közül az egyik a jóllakottság, á másik az éhség érzetét szabályozza. Ezeket sikerült is pontosan körülhatárolni. Ha egy elektródát meghatározott ponton. bizonyos szögben és a milliméter törtrészével mérhető mélységben bevezetnék az állat koponyájába. nagy valószínűséggel elérik e két központ valamelyikét (bár természetesen minden állat mutathat csekély eltérést az elméleti „térképtől”). A műtét, amelyet általános érzéstelenítés mellet végeztek, igen kényes: a sertés hipotalamu- sza akkora, mint egy fejlett cseresznye: a jóllakottság és az éhség központja csak néhány milliméterre van egymástól, az előbbi alig nagyobb egy lencseszemnél, míg az utóbbi valamivel szétfolyóbb. Az operációnál további bonyodalmakat jelentett az, hogy a sertésnek igen vastag a koponyacsont- ja. Miután sikerült elektródákat beépíteni a sertésagyba, azt kezdték vizsgálni, mi történik ha serkentik vaigy megsemmisítik a két közipont valamelyikét. A jóllakottság központjának megsemmisítése után az állatot az evésen kívül semmi más nem érdekelte. Kiderült, hogy míg a normális 70 kg- os sertés naponta 2—3 kg táplálékot és 7—9 liter vizet fogyaszt el, addig egy azonos súlyú, megoperált állat 6, sőt 8 kg táplálékot és 15— 20 liter vizet is magához vesz. A sertés anyagcseréjében tehát lényeges Változásokat idéz elő az operáció: naponta 2 kg-ot hízik a „manipulált” állat, a nemoperált sertéseknél szokásos napi 800 kramm helyett, és gyorsan elhájasodik. Bizonyos idő múltán azonban a hízás üteme lassul, az állat fokozatosan elveszti rendkívüli étvágyát. Végeredményben az operációt követő első 7 hét alatt megkettőzi súlyát az állat, majd két további hónapra van szüksége ahhoz, hogy induló súlyának háromszorosát elérje. Kétszer annyit eszik Mintegy öt évvel ezelőtt merült fel először az az ötlet, hogy a sertések vizsgálatánál elért első eredményeket a libákon is kipróbálják. Mindenekelőtt fel kellett térképezni a liba hiootalamuszát, hogy felderítsék a jóllakottság központjának elhelyezkedését. Ez nem volt könnyű, tekintettel arra, hogy a liba hi- potalamusza mindössze len- csényi nagyságú, a megsemmisítendő központ pedig akkora, mint egy gombostű feje. Ez, továbbá az a tény, hogy az egyes genetikai variációknál a központ helye nem ugyanoda esik, sok kudarcot eredményezett. De vé- gülis eredménnyel jártak a kísérletek: sikerült 20—25 perc alatt elvégezni a műtétet (amit valamelyest meg- könnyített az, hogy a liba koponyacsontja igen vékony.) A jóllakottság központjának megsemmisítése után mintkét nembeli libáknál a sertésekéhez hasonló viselkedést lehetett megfigyelni. Két-három nappal a műtét után az operált állat már kétszer annyit evett, mint egy normális példány. 700-900 grammos máj A klasszikus étrend szerint táplált, megoperált libák átlagosan 400 gi-amim súlyú májat növesztettek, a kiegyensúlyozott „menüre” fogottak pedig 550 grammosat. Kétségtelen, hogy ezek még messze vannak a klasszikus tömlés után elért 700—900 grammos májsúlyoktól. A súlykülönbség talán abból adódik, hogy a megoperált liba — akárcsak a sertés — 4—5 hét után elveszti abnormális étvágyát. Azután már csak napi 600 gramm klasz- szikus vagy 700—800 gramm kiegyensúlyozott táplálékot fogyaszt. A kutatók munkája tehát még nem ért véget. Mindenekelőtt azt kell élémiük, hogy az állat ne veszítse el rendkívüli étvágyát a műtét után. A nagyobb feladat azonban annak megoldása lesz, hogy miként lehet gyors és pontos operációval az állatok nagy tömegét alkalmassá tenni a tömés nélküli hízásra. Lehet, hogy nem is operatív úton, hanem valamiféle pontosan célzott sugárkezeléssel fog megvalósulni a jóllakottság érzetét keltő agyi központnak a kiirtása,
