Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-12 / 216. szám
u. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. szeptember 12. PINTÉR TAMÁS: 1 H s lagyar zaba » Vasárnap kora reggel, elmentem a szállodából. hogy meglátogassam egy ismerősömet, aki a közelben nyaralt. Óvatosságból elkészítettem a számlámat, mindent kifizettem, hogy ha esetleg későn érnék vissza, ne kelljen ezzel vacakolnom. Tizenegy tájban érkeztem meg porcean. átizzadva és kábultan a nagy melegtől. Az étteremben gyorsan lehajtottam egy üveg sört, s az elegáns kókusz-szőnyeges folyosón átmentem a szálloda halijába. Alig vártam, hogy zuhany alá álljak és az elkövetkező hosszú utazás előtt pihenjek még valamit. A délutáni portást találtam a pult mögött, akit mindenki kedvelt, mert rendíthetetlenül udvarias és szolgálatkész volt. Amikor odaértem, éppen telefonált: franciául beszélt valakivel, intett, hogy kis türelmet kér. Rákönyököltem a pultra, az utazási iroda színes reklámplakátjait nézegettem, amelyek különlegesen előnyös, olcsó lehetőségeket kínáltak. Amikor a portás letette a kagylót, kötelességemnek éreztem, hogy elismerő megjegyzést tegyek. — Igen kitűnően beszél franciául — mondtam. — Közel sem olyan jól. uram, mint kellene — felelte szerényen. — ön túl elnéző .az én francia tudásomat illetően. — Lebecsüli a képességeit. — Egy portás vagydk a sok száz közül, uram. — Szerény képpel nézett rám. — Tehetek egy megjegyzést, uram? Szeretném figyelmeztetni, hogy egy gomb hiányzik az ing- jéről. Óhajtja, hogy szóljak a szobaasszonynak? — Köszönöm, nem — mondtam. — Mit parancsol, uram? — A négyszáztizenhetes kulcsát kérem. — Azt hiszem, egy kis baj van, uram. — Fellapozta a nyilvántartó könyvet és bólintott. — Igen, uram. jól emlékeztem. Nagyon sajnálom, de a négyszáztizenhetesben amerikai urak vannak. Két amerikai turista. — Ne tréfáljon. — Nem uram. Valóban két amerikai lakik a négyszáztizenhetesben. _ — Nem valószínű — feleltem naivan. — A négyszáztizenhetes az én szobám, negyedik napja lakom benne, mégpedig napi háromszáz forintért. — Ügy van, uram — jegyezte meg. — Pontosan ennyibe kerül az a szoba. — És abban a szobában én lakom. — Igen. uram — mondta a portás. — Valóban ön lakott a négyszáztizenhetesben és már rendezte is a számlát. — Hogyhogy lak-tam. — Az a helyzet, uram, hogy amerikai turisták érkeztek és a felszabaduló szobákat a rendelkezésükre kellett bocsátanunk. — Az én szobám csak kettőre szabadul fel — mondtam most már ingerülten. A portás széttárta a karját. — Igazán sajnálom, uram. de nem tehettünk mást. — Nem értem. — A valuta, az valuta, uram. — Én kifizettem a szobámat — ismételtem makacsul. — És rajtam kívül álló, igazán objektív okok miatt nem rendelkeztem valutával. — Megértem az indulatát, uram — felelte a portás. — Nem tűröm, hogy csak úgy kitegyenek — mondtam. — Biztosíthatom, hogy együttérzek önnel, uram. — Az nekem édeskevés. Mással talán meg lehet tenni az ilyesmit, de velem nem. — Senki nem örül az ilyesminek, uram. — Még szép. Egy rettenetes lila ruhába öltözött hölgy lépett a pulthoz. A portás elnézést kért tőlem, majd németül üdvözölte a lila dámát, és udvarias megjegyzések kíséretében átadta neki a kulcsát. A lilaság elment. — A szovjet ifjúsági csoportot is ki kellett tennünk, uram — folytatta a portás. — Ez engem egv cseppet sem érdekel — jelentettem ki. — Csak közöltem, uram. hogy nem ön az egyedüli. Meg kell mondanom, az elvtársak sem örültek, de végül is megértették a dolgot. uram. — Én nem értem meg. — Meg kell értenie, uram. — Kell? —- Nem a leghelyesebb eljárás, elismerem, dehát végeredményben népgazdasági érdek. — Maga hülyének néz engem? — Távol álljon tőlem, uram. — A szovjet csoportot is ezzel a szöveggel győzték meg? — Természetesen, uram. —. Mi van a holmimmal? — kérdeztem lemondóan. — Természetesen rendelkezésére áll. uram. — Mindenem szét volt dobálva — jegyeztem meg. — Teljes mértékben bízhat a takarító személyzetben, uram — mondta a portás. — Ke-- zeskedhetem érte. hogy mindent hiánytalanul összeszedtek. Poggyásza a megőrzőben van. azonnal intézkedem, hogy idehozzák. Telefonon utasította az egyik londinert, hogy a bőröndömet és ballonkabátomat sürgősen szállítsák a hallba. Hát. nem. gondoltam. Én kifizettem a szobát. az atyaúristen sem fog megakadályozni abban, hogy elutazásom előtt le ne mosakodjam és ki ne pihenjem magam. Ezt közöltem a portással is. aki higgadtan végighallgatott. — Ennek semmi akadálya, uram. Egy szobát mindig fenntartunk ilyen célokra — mondta készségesen. Majd leemelt egy kul-. csőt és a kezembe adta. — Parancsoljon, uram. A tizenötös szobát a földszinten, jobbra találja meg. — Miért nem ide tették az amerikaiakat? — kérdeztem dühösen. — Két óráig nyilván ez is megfelelt volna nekik. — Hova gondol, uram? — méltatlankodott a portás. — Ez. hogy úgv mondjam, a szálloda legkevésbé megfelelő szobája. Kissé levegőtlen. meg sötét is. mert történetesen a lichthofra néz. Szerencsétlen megoldás lett volna az amerikaiaknak adnunk, még ha csak- átmenetileg is. Nem gondolja, uram? A szálloda jóhírére is adnunk kell. Igazam van? — Tökéletesen — mondtam. — Szóval, nem óhajtja felvarratni a gombot. uram ? ~ — Nem. — Kérem. uram. ahogy parancsolja. BOKROS LÁSZLÓ RAJZA Huh István ff Ősz van Neked is menni kell szép Nyár Rozsdálló tájak felett Őszi köd sétál Késnek a reggelek Melengetik tört gerincüket Összébb bújnak a dombok Zizegve jelzik röptűket Megsárgult lombok Földig érnek a fellegek Ónos-esővel rakottan A nap aprókat lépeget Varjú kiáltoz kárvallotton Az ember Minden percre súlyos órák zuhannak Minden napra Örök éj hull rá Csak az ember lép ki a tegnapokból És születik újjá Sarkadi Imre: 1 « Kicsi kültelki kocsmában meg akarják verni Árva Bódogot. A megverés körülbelül így lenne: — Igyál velem, te %mw nyavalyás... — Köszönöm, én csak egy pohár sörre... — Iszol, vagy szétverem a pofád... — Köszönöm, hát tisztelettel.. . ezt a fröcs- csöt elfogadom... Na még ezt. — Na még ezt... — Kérem, ez már lehetetlen. i. — Micsoda, te piszok disznó, éngem visszautasítasz? S akkor odajön Maxi. Jó nagy darab, kedves, jámbor szőke fiatalember így szemre, nem is törődik Bódoggal, csak avval, hogy beavatkozhat. — Mi van itt? Elhátrátoaik, kettő marad ott. Az egyik: — Elmenjen, mert nem állok jót magamért. Ezt Maxi pofon vágja, nekiesik a falnak, a másik kezd egy hosszú és kétélű konyhakés után kutatni, mindaddig, míg Maxi ki nem veri a fogát. Ezek után Bódog és Maxi leülnek egy asztalhoz, és örök barátságot fogadnak egymásnak, ami az irodalomból is ismert, és mindegyik a ponyvairodalomból ismeri: a kicsi és a nagy, a gyenge és az erős... az ügyes és az ügyetlen.. . stb. Annyi megfelel az igazságnak, hogy Bódog kicsi és gyenge. Maxi nagy és erős. 2 Barátságuk nem áll meg az első pillanatnál. Maxinak nincs lakása, Bódognak van — természetes, hogy Maxi odaköltözik. A lakás kicsi, egyszoba-hallos, ebből Maxi kiárusítani kezd. Először — míg Bódog elment dolgozni (s ezek után is így van) eladja a könyvet a szőnyeget, a bútort. S a pénzből mindig valamiféle vacsorával várja Bódogot, mintha a felesége lenne. Ö maga a hallban alszik. Vendég. Bódognak ugyan vannak kétségei (mert ezerforintos szőnyegek tűnnek el százötvenért), de látja, hogy ezen Maxi nem nyer. Nem is nyer. Nem akar nyerészkedni. Észre se veszi, hogy a barátja nősülni akar. Nősülése előtt sokszor szeretné hazavinni garzonl'akásába kiszemelt menyasz- szonyát, de nem lehet, mert Maxi mindig ott alszik. Keresztül kellene lépni. Esküvő. 5 Nászéjszaka. Maxi az esküvői lakomán berúg, hazamegy, lefekszik, elalszik. Az ifjú pár is hazamegy. Nem tudnak bejutni, mert nincs kulcsuk. Zörögnek. A házmester ordít: felverik a házat, ne zörögjenek, összevesznek a házmesterrel. Maxi felébred: kijön, megveri a házmestert, aztán betessékeli őket a szobába, csak nyugodtan nászéjszakázzanak, ő már úgyis alszik. S lefekszik az ágy elé a padlóra. Ök ketten egymást szemérmesen nézik hajnalig, míg el nem alszik mindegyik. Ülve. Öltözve, a dívány szélén. Max; így látja őket reggel. — Ej- ej, gyerekek. .. Az új asszony — Lidi — kijelenti. Bódognak, hogy nem tűri Maxit a lakásban többé. Védekezés: — Hiszen a barátom... Hova menjen... — Akkor se tűröm. — Jó, majd szólok neki — mondja úgy. hogy látnivaló, soha nem szól neki. Maxi elcsábítja Lidit. Lidi elkiabálja, hogy a férjétől máig is szűz. mert mindig Maxi aludt az ágy előtt. Ügy nem lehet. Nos. hogy ne legyen ezentúl szűz. arról gondoskodnak. 8 Bódogot kizárják a lakásból, mert éppen hazajönne közben. Maxinak egy vasa sincs, körülnéz a lakásban, elvisz könyveket eladni. Kevés. Aztán elvisz szőnyeget. Kevés. Aztán kér kölcsön a házmestertől. Kevés. Aztán a szomszéd lakótól. Kevés. Aztán eladja a telefon- jogot. Aztán eladja a telefonszámlát, aztán a zálogcédulákat. Aztán eladja a képeket, aztán a kályhát, aztán a ruhákat. aztán — miközben Lidi nyaralni megy — eladja Bódog minden ruháját, az gatyában még az utcára se tud kimenni. 10 Aztán vendégeket hív, s azoknak eladja Bódog feleségét. Lidit. Aztán az asszonyt az utcán is eladja mindenkinek. Egyre olcsóbb árért. Aztán eladja a lakást, felveszi érte a pénzt, aztán eladja Bódog állását, aztán eladja mindkettőt rabszolgának, a Kongó vidékére, aztán eladja a vízvezetéket Budapesten, aztán nagyvonalú lesz. eladja a Dunát, aztán eladja a hegyeket, mázsaszámra ... Bódog már ekkor nincs is. Rabszolga a Kongó-vidéken. Keresi a gyémántot a mocsárban. S emlegeti a barátját. Írók mondják Az olvasótáborok haszna Fábián Zoltán az Írószövetség titkára: — Napjainkban egyre gyakrabban és egyre többen fogalmazzák meg: baj van gyermekeink olvasóvá neve- léisóvel. Hód szenvedélyes vád, hol sürgető temniakarás, hol bölcs latolgatás fénylik fel ezekben a véleményekben: akár ez, akár az fűtse a megnyiilatkozókat, a feladat ugyanaz — cselekedni miinél több gyereket, érlelődő fiatalt formálni értő olvasóvá. Czakó Gábor író: — Az olvasótábor, mint szerény közművelődési kísérlet, egyetemi rendszerben működik. Elsődleges célja, hogy gondolkodásra neveljen hogy a részt vevők fölismerjék helyüket a világban, az őket meghatározó külső és belső szükségszerűségüket. A rövid idő Okét-három hét) nem tűri, hogy alaposabban elmélyüljenek akárcsak a „főtárgyak”, a művészetek régióiban, de arra talán mód nyílik, hogy fölébresszük bennük az igényt a sablon- mentes gondolkodásra, a kíváncsiságot a világ összefüggései iránt. Varga Csaba író.: — Tele vannak gátlásokkal először a gyerekek, de hamar felengednek. Ha mi, felnőttek képesek vagyunk egyenrangú félként fogadni őket, hirtelen kinyílnak és magukhoz emelnek, befogadnak minket... Az olvasótáborok elsősorban nevelni akarnak, kevésbé oktatni. A tábori nevelők: írók, költők, pedagógusok, képzőművészek, könyvtárosok, zenészek, csillagászok az egyéniség formálását segítik. Nem hagyományos magyar- és történelemórákat tartanak, hanem kiscsoportos foglalkozásokat. A személyes meggyőzés érdekében vitákat, párbeszédeket, gondolatokat és tényeket szembesítő fórumokat rendeznek. Az olvasótábori nevelés egyfajta kísérlet a szocialista életforma elterjesztésére, az akitatás további demokratizálására, a nevelés minőségének intenzív javítására, az olvasóvá nevelés módszereinek kidolgozására. Fábián Zoltán: — Tisztában kell lennünk azzal, hogy a XX. század harmadik harmadában valaki csak akkor válhat valakivé, csak akkor alakíthatja önmagát önálló, ítélőképes egyéniséggé, ha rendszeresen és céltudatosan olvas. Az olvasótáborok egyik alapozó módszere. hogy elébe megy az ön- formáló kíváncsiságának, s mi több: igyekszik azt felkelteni. A táborozás jellegénél fogva is alkalmas erre, a hatás azonban mérhetetlenül megnő, ha a tábori életben egyrészt újabb és újabb helyzetek teremtődnek a kíváncsiságnak, másrészt mód nyílik arra, hogy a gyerekek maguk fogalmazzák meg saját kérdéseikre a választ. Az eszmecsere, az olvasott művek újrafogalmazása során formálódnak, tisztulnak ki az egyéni véleményük, kapják meg közösségi — végső fokon társadalmi — érvényességüket. — Bárki ellenem vetheti, hogy a táborozás csak alkalmi közösségek szervezésére alkalmas. Igaz, de — és itt a lényeg — az olvasótáborokban kialakított „kiscsoportok”, gyermek léptékűméretű közösségek azt a nagy élményt adják a gyerekeknek: remek dolog ilyen tudatos gondolkozó társaságba tartozni, s majd hazatérve is szükségét érzik ennek. Comenius mondta bemutatkozásul, amikor Lorántffy Zsuzsanna kérésére Sárospatakra jött tanítani, az eléje felsorakozott diákoknak a következőket: „Azt ajánlom, hogy inkább a tárgyakat bemutató, mint alaki vonatkozásokról tárgyaló könyveket olvassátok, azaz inkább olyanokat, amelyek példákat adnak, s a dolgok végzését mutatják meg. mint olyanokat, amelyek a szabályokról való elmélkedésekre tanítanak. E tekintetben sok hibát követnek el az iskolák, elvont nyelvtani logikai. retorikai szabályokkal kínozzák és kerüli) úton vezetgetik az elméket, ahelyett, hogy egyenesen a dolgok megismertetésére törekednének. Az iskolák e hibáján, bármennyire megrögzött is. javítani kell, úgy hogy a sok elméleti oktatás helyébe az írók műveinek olvasása lépjen.) Tegyük szívünkre a kezünket: bizony-bizony ez a több mint háromszáz évvel ezelőtt megfogalmazott kritika és tanács ma is érvényes. nem haladta meg az idő. Ezért tettük munkánkban — amikor 1972-ben az írószövetség KlSZ-szerveze- te az olvasótáborok vállalkozását elindította — a Gorkijtól tanult tétel mellé másik követelménynek a Comeniustól tanult intelmet. Ma már a mozgalmat a KISZ Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és más társadalmi szervezetek mellett a Kulturális Minisztérium is magáévé tette. Tavaly már hetven- három tábort sikerült szervezni az országban, ahol háromezer fiatal vett részt. Az MSZMP Központi Bizottságának közművelődési határozata igazolta a kísérlet helyességét, s irányelveivel, követelményeivel lehetőséget nyújt ahhoz, hogy az elkövetkező években az olvasótábor fokozatosan a magyar fiatalok egyéniségét alakító módszerévé váljék. O. E.
