Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-12 / 216. szám
1976. szeptember 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ÓVODAI FELVÉTELEK Maradnak az ovibuszok Szolnokon Amikor a közelmúltban hírül adtuk a bölcsődei felvételek — nem éppen örvendetes — tapasztalatait, a tavalyi helyzettel összehasonlítva aránytalanul nagy eltérést tapasztaltunk a felvételre jeiitrutkezők szánna s nem kevésbé a felvehető gyerekek és a bölcsődei helyek száma között. Alig múlt el a három éven aluli apróság körüli „vihar”, a három-, ötévesek elhelyezésének ügye került terítékre. Megyénkben az új tanévben a tavalyinál százötvennel több óvodai hely létesült, s abból is csak a kisújszállási új 75 személyes beruházás és a szolnoki Kacsa úti 25 személyes bővítés áll a tanévkezdő apróságok rendelkezésére. Ötven hellyel lesz több, ugyancsak Szolnokon a munkásszállóból átalakított Viktor József utcai óvodával, ez azonban csak novemberre lép be. A fejlesztéseket is számítva Szolnok megyében 198 óvodában mintegy tizennégyezer hely áll a kisgyermekek rendelkezésére. Mindez — sajnos — nem tizennégyezer apróság felvételét jelenti, jóval többet ennél. Több helyütt már megkapták a szülők a végleges döntést, hogy gyermeküket felvették, néhány községben, városban épp ma, vagy holnap döntenek a felvételekről a fellebbezési kérelmek elbírálásával. Általános tapasztalat, hogy az elutasított kérelmek közt sok olyan sze- szerepel, amelyet a másik kisgyermekükkel GYES-en lévő kismamák adtak be. Az indok a helyhiány. Óvodáink száz százalék fölötti zsúfoltsága nem csökken, s bár a bölcsődékét nem éri el, száztíz — százhúsz százalékos telítettségei kell számolnunk. Szolnokon a korábbi években vezetett kényszerintézkedés, az óvodás gyermekek buszoztatása az idén is újra kezdődik, s miután a tervezett szamdaszőlősi óvodának még a falai sem állnak, ebből a városrészből is szállítják a gyerekeket. -Hasonlóan csak az óvodai szakemberek számításában szerepel a karcagi óvoda, amelyet a tervekkel ellentétben még nem tudnak átadni. Ami az óvodai ellátásban örvendetes és rég várt változás, az az óvónői létszám növekedése. Ebben az évben ugyanis hatvan pályakezdő óvónő lép munkába a megye legkülönbözőbb településein. Az idén „érett be” a tiszaföldvári gimnázium és szakközépiskola óvónőképző tagozatának „termése”. Negyven, középiskolát végzett óvónővel enyhítette Szolnok megye szakemberellátási gondját. Ugyanakkor húsz, főiskoláról kikerült óvónőt is fogad Szolnok megye. A felvételi — fellebbezési bizottságok rövidesen befejezik munkájukat — megkezdődik az új „tanév” az óvodáinkban is. Hajdúszoboszlón Hajdúszoboszló ötödik ötéves tervében központi helyet foglal el a gyógyfürdő további építése, korszerűsítése, illetve az üdülőövezet bővítése. A programok kivitelezése folyamatban van; megépül a budapesti Közlekedési Vállalat 300 ágyas üdülője. A házgyári elemekből összerakott szállórész már tető alatt van, s most a konyha, étterem, játékterem és más kiszolgáló helyiségek építését végzik. Megkezdték a felvonulást az építők az Ózdi Kohászati Művek 124 ágyas üdülőjének munkálataihoz is. A beutaltakat fürdőszobával ellátott két ágyas szobában tudják majd elhelyezni. Megépül az ötödik ötéves tervben a „Kis béke” üdülő, 96 helyei bővítik az OKISZ üdülőt, átadják rendeltetésének a SZOT és a Magyar Gördülőcsapágy Művek oktatási központját, az Autótaxi Vállalat 100 ágyas üdülőjét, valamint a 160 ágyas Turista- szállót. Védelem a hegyeknek Az Országos Természetvédelmi Hivatal tervet dolgozott ki, amely szerint fokozatosan védelem alá kívánja helyezni a Balatont övező vidék legszebb természeti értékeit. A programban első helyen áll Badacsony „ikertestvére” Szentgyörgyhegy, amely ugyancsak a magasabb védettségi kategóriába került. Védelmet kap a déli parton a Fonyód-nagybereki lápvidék, ahol az ősi természeti területen kívánják kiküszöbölni az üdülőövezet gyors terjeszkedésével járó civilizációs ártalmakat. A Vasfa és „avatói" Tiszafüred, a Magyar Hajó- és Darugyár telepe. Vaskos faitörzs álldogál a gyárudvaron. Simára csiszolt „testét” kerek fémlapocskák díszítik. Ezek a furcsa emblémák a gyár tanműhelyében végzett szakmunkások nevét örökítik meg. A Vasfának — ahogyan a gyáriak nevezik — története van. A GANZ-gyár központi tanműhelyének — Budapest, Simor utca — udvarán ál egy, a tiszafüredihez hasonló fatörzs. Szép szokás hogy minden esztendőben a végzett szakmunkások egy-egy fémlapot ütnék a fába... Ezt a hagyományt szeretnék ápolni a fürediek is, ezért a héten avató ünnepséget tartottak. A Vasfa talapzatán négy évszám olvasható: 1944, 1945, 1970, 1976. Minden évszám valamilyen esemény emlékét őrzi: 1944-ben alapították a G A N Z - gyárakat, 1945-ben szabadult fel az ország, 1970- ben kezdődött meg a termelés és a szakmunkásképzés a tiszafüredi gyárban, 1976 a Vasfa avatása. Eddig 228 ifjú szakmunkás nevét őrző embléma került a fatörzsre. A héten újabb 37 hegesztő, szakmunkás szögezte fel „névjegyét”. A többi fiatallal együtt ott állt az avatok tömegében Kiss György is. Igaz még- csak most elsőéves, de két esztendő múltán az ő nevét is olvashatják a fatörzsön. — Esztergályos tanuló vagyok szeptember 7-től — fújja a mondókáját, mintha máris a leckét kérdezném. — Az MHD-ba először hetedikes koromban jártam, amikor kihoztak bennünket üzemlátogatásra. Már akkor arra gondoltam, hogy jó lenné idejönni dolgozni. — Mi vonzotta? — Ismerősöktől hallottam, hogy Tiszafüreden gyorsan fejlődő gyár van. Aztán tetszett az. hogy nem kell piszkosan hazamenni a munkából1, mert hideg-melegvizes Falcsik Dezső: „... az én nevem is,felkerült a fára..." zuhanyozók vannak. Megmutatták a szép öltözőket és az ebédlőt is. Hallottam néhány havertól, hogy ösztöndíjat is fizetnek. — Mennyit? — Négyszázötven forintot kap minden tanuló, aki szerződést köt a gyárral. A tanulmányaiért külön kap négyszázkileneven forintot. Ennyit, nem hiszem, hogy máshol fizetnének. Már megkezdődött az iskola, egyelőre még ismerkedünk egymással meg a gépekkel is. — Nem sok lányt látok a szakmunkás tanulók között Milyen szakmát tanul? — A hegesztőit — válaszol a legtermészetesebb hangon Dajka Gabriella. — Egészségügyi dolgozó akartam lenni, de Szolnokra kellett volna járnom tanulni. A szüleim meg a rokonaim rábeszéltek hogy válasszak valami más szakmát. Így lettem hegesztő. Már egy év eltelt az iskolából. — De ez cseppet sem nőies foglalkozás... — Nem is jelentkeznek túl sokan. A mi csoportunkban tízen vagyunk, ebből kilenc fiú és és vagyok egyedül lány. Pedig nem olyan nehéz szakma ez. mint ahogyan sokan gondolják. Gyakorlatból tudom, hiszen augusztusban már dolgoztunk. Tömszelen- cét hegesztettem, amit szigetelésre használnak. — Hogy érzi magát a gyárban? — Két évre kötöttünk szerződést, de azt hiszem, sok két év lesz abból... Július: elseje óta a tiszaőr- si „munkásbuszon” szorong minden hajnalban Falcsik Dezső is. Az idén kapta meg a hegesztő szakmunkás bizonyítványt. — A nagycsarnokban dolgozom. Körülbelül harmincán vagyunk egy csoportban. Tanuló koromban már ismertem néhány szakit a mű-‘ helyből, de mégis más az, ha az ember felnőtt munkásként kezd dolgozni... Nagyon rendesek velem. Az első hét kicsit szokatlan volt, de már beilleszkedtem a közösségbe. Most meg a nevem is felkerült, a fára ... Még nem is hallottam, hogy máshol ilyen érdekes. számomra maradandó szakmunkás fogadó ünnepség lenne. Mert elintézhették volna egy kézfogással is... De ezen kívül miniden fiatal szakmunkás 2000 forintot is kapott. Ezt a gyár az „induláshoz” adta. — Mennyi lett a fizetése? — Örülök, mert 2500 fo- riintolt kapok egy hónapban. Sok helyen 10—15 évi gyakorlat után jár ennyi. — A későbbi tervek? — Szeretnék majd gimnáziumban tanulni... és még sokáig itt maradni... — szekeres — A műút szélétől fákkal zsúfolt keskeny kertek kapaszkodnak felfelé az enyhe lejtőn. A kisparcellák konzervált világa ez. A részben magántulajdonban levő, részben háztájinak meghagyott terület Nagykörű kapuja. Szilvás János ide tértvisz- sza Pestről, amikor a ka- mionosoknál megkapta az obsitot. Hunyorog az erős napfényben. Kedvtelve tekint végig katonás sorrendben sorakozó fáin: — Itt találom minden örömöm. Száznyolc fája pótolja a családot, s részben a barátokat. Némelyik cseresznye- fája óriástölggyel vetekszik. — Hatvan, hetven évesek lehetnek. Még az apám ültette őket. Olyan a fa, mint az ember, ki meddig húzza. Egy-egy ilyen koronáról jó termés esetén két-három mázsa cseresznye kerül le. — De az idén másként volt. Mondtam is a felvásárlónak. hogy kevés a termés, nagy a baj. Erre azt válaszolta, hogy nekik még nagyobb baj lesz. Bezzeg két évvel ezelőtt másként volt. Szilvás Jánosnak hatvan mázsa cseresznyéje termett. — Tavaly viszont csak tizenöt, de azt is tönkre tette az eső. Majdnem a nyugdíjból kellett ráfizetni. Szerencse, hogy az idén jó volt a felvásárlási ár. Tizenhét forintot is adtak a cseresznye kilójáért. A „hegyközség” gyümölcseit a növényvédő állomás permetezi. Rügyfakadás előtt a földről, virágzás után repülőgépről. — Van úgy. hogy a repülő két ízben is permetez. Szilvás Jánosnak csak másfélezer forintjába kerük — Be kell nyúlni a zsebbe. Gyümölcsszedéskor úgyszintén. Órabérként húsz forintot is elkérnek az emberek. — Még úgy is megéri... — Csak ha jó a termés. Ha gyenge hozam ígérkezik felesbe adom ki. — Jó terméskor mennyi a haszon ? — Ne írja meg. Tudja, mindig vannak irigy emberek. Inkább azt pendítse meg, hogy méregdrága a kisgép és még kapni sem lehet. A régi művelődési házban szövőszékek hosszú sora. Harminc asszony szövi a to- rontálikat. A vezető távollétében Balogh Istvánné kerül a helyére. — Ha több napig helyettesítek, akkor időbért kapok. Különben se hátrányom, se előnyöm ebből a beosztásból. Havonta húsz négyzetméter szőnyeg elkészítése egy- egv asszony normája. Annak megfelelően az átlagkereset ezerötszáz forint. Exportra „munkásabb” szőnyegek kerülnek. — Húzódunk is tőlük, mert kevesebbet keresünk velük. Felvetettük már, de nem változtattak rajta. — Szociális létesítmények? — Fürdő nincs. A W. C. is csak ámyékszék. Három kézbesítő járás van Nagykörűben. Az egyikben Németh Gábor helyettesít. — Egyébként mi a foglalkozása? — Szabad munkás vagyok. Mikor, mi adódik. — S mit szól hozzá a család? Szeme rebben, komoran nézi az asztalt. — öreglegény vagyok. — Az se rossz ... — Cak az a baj, hogy inkább az öregség, mintsem a legénység a jellemző. — A nősülésre nem gondol? — De igen. csak szimpátia nélkül nem megy az. Meg aztán egy kis családi bajom is van az örökség miatt a rokonsággal. így nem vehetek senkit magamhoz. — Az asszonyhoz is lehet költözni. — Igen, de ma már nem olyanok a nők, mint régen. Könnyen felindulnak. Nem akarják magukat kevesebbre tartani a férfiaknál. Any- nyi válás van itt is... És többnyire a nők kezdeményezik. Mi lenne velem, ha valakihez odaköltöznék és aztán azt mondaná, hogy nem ilyennek képzeltelek!? A kézbesítő táska degesz^ re van tömve. Németh Gábor kihúzza magát: — Érdeklődőbb nép lakik itt, mint más községben, ezért jár ide a sok újság. Csak az én körzetembe 95 Néplap, 82 Szabad Föld, 70 Képes Űjság. meg sok minden más. A jövedelem is nagyobb, mint a gyengébb adottságú községekben. Főleg az új kiosztású. homokos részen, ahol szebben díszlenek és tovább élnek a fák. S az sem mellékes: főleg .fiatalok lakta kerület az. A helyettes kézbesítő felsóhajt: — De sok új boldog ember lakik ott. A Tisza partján, a köz- kútról Pintér Jánosné viszi a vizet. — Jó tíz éve van már itt vízvezeték. Szovjet katonák ásták géppel az árkot, a lakosság meg a vízvezetéképítés után betemette. — Milyen a víz? — Én nem érzek rajta semmit, de azt mondják, kevernek bele valamit. Ha rokonok jönnek Püspökiből, még szódavíznek se kell nekik. Nemrégen sokan még a Tisza vizét itták. Ma már inkább csak mosásra használják néhányan. Azt tartják hogy lágyabb, mint a vezetékes víz. Pravda Julianna december óta vezeti a községi művelődési házat. Nagy ambícióval érkezett: — Azt hittem, hogy a lakosság ostromolni fogja a művelődési házat. Csalódtam. Szinte lehetetlen otthonról elhozni az embereket. A lányok például hónapokig be se néztek. Ráadásul az elődeim beneveztek a kiváló pályázatra. — Közömbösek az itteniek? — Bizonyára bennem is van baj. Tíz évig távol éltem, jóformán teljesen megszakadt a kapcsolatom akö- rüiekkel. Nem találom a megfelelő módszert. Csak irigykedek, amikor hallom, hogy Fegyveméken tizennyolc kiscsoport van. Ha citerazenekart akarok szervezni, azt mondják: ..elnehezült a kezem” ha színjátszókat toborzok, azzal térnek ki: „tán csak nem nevettetem ki magam” ? — Ezek szerint semmi eredmény? — Egy felnőtt énekkar, és egy bábcsoport. — Ifjúsági klubot sem lehetne szervezni? — Jár ide vagy tizenkét fiú. Azt kérték szerezzek lányokat is. Még hogy én ... A nagykörűi iskolában nem gond a továbbtanulás. Sziráki András igazgató joggal elégedett; — A végzősök 48 százaléka középiskolába megy, a másik 48 százalék szakmunkástanulónak. A maiadék — ami tulajdonképpen egyetlen lányt jelent — a szőnyegszövőben, vagy a háztartásban talál elfoglaltságot. A szülők arra törekednek, többre vigye a gyermekük, mint ők. — Hogyan értik azt, hogy többre? — Elsősorban tudásban, szellemi javakban, s nem a jövedelemben. Kevés alkalommal kell győzködni fizikai dolgozót, hogy taníttassa jó képességű gyerekét. Gyakoribb az, hogy arra kell rávennünk valakit; szerényebb képességű gyermekét neki megfelelő szakmára irányítsa, s ne dédelgesse^ elérhetetlen álmokat. — Felsőfokú tanintézetekbe kerülnek-e nagykörűi fiatalok? — Minden évben felvesznek valakit. A község nyolcszáz családja közül ötszáznak az Ady Tsz adja a kenyeret. Amikor egyesültek a kőtelki szövetkezettel, sok volt a gond. S nemcsak a 8 ezer 734 hektárra növekedett terület. hanem inkább az embereknek a megszokotthoz való ragaszkodása, a vezetés kiforratlansága miatt. — Azóta az egyesülés gyermekbetegségeit leküzdöttük, a vezetők jól megértik egymást. Tóta Ernő, az üzemi párt- bizottság titkára a megtestesült kiegyensúlyozottság és bizalom: — Először a pártalapszer- vezetek sem találták a helyüket. Most már kialakítottuk hatáskörüket, önállóan végzik politikai munkájukat. Javult a párttagok tájékoztatása, meggyőzőbb érveink vannak. — Például? — Például az üzemszervezésre. Az aratás sokkal jobban sikerült mint bármikor. Szemléltető példa: jobb szervezéssel eredményesebben dolgozhatunk. — S milyen jövedelemmel ? — Tavaly — egy ledolgozott munkanapra vetítve — 133 forint volt a tagok átlagos jövedelme. — Nagykörű jelképe a cseresznye... — Százhúsz hektár közös művelésű gyömölcsünkből 56 hektár most fordult termőre és T8 vagon cseresznyét adott. Két év múlva 35—40 vagon is lesz a termés. A tagok .háztájiban meghagyott gyümölcse szintén százhúsz hektárra tehető. — S mire fordítják a tagok a jövedelmet? — Az utóbbi három év alatt legalább huszonötén építettek házat. — Praktikusat, vagy hi- valkodót? — A mai igényeknek megfelelően két és fél, háromszobás, fürdőszobás épületeket. Emeletes házat csak az emberorvos, meg az állatorvos épített... Simon Béla
