Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-11 / 215. szám
1976. szeptember It. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Hatvani Konzervgyár jászfényszarui paradicsomfeldolgozó „lévonalán" naponta 12-15 vagon paradicsomot dolgoznak fel. A paradicsomlevet tartálykocsikban szállítják a gyárba \ MERRE TÁRTÁNAK? Rizstermelő szomszédvárak k Igazán nem lehet azt mondani a magyarokról, hogy rizsfogyasztó nemzet. Ennek ellenére - s annak tudatában, hogy valamikor exportáltuk ezt a növényt, és most is sokan szívesen vásárolnának tőlünk - jövőre mégis mintegy 11 ezer tonna rizst kell behozni, hogy a hazai igényeket ki lehessen elégíteni. Mindez persze pénzbe kerül, nem is kevésbe, körülbelül 2 millió 100 ezer dollár lesz az ára. Holott... Holott például a Nagykunság egyik legfontosabb, hagyományos növénye a rizs. Olyan területen is, eredményes gazdálkodást tesz lehetővé, ahol egyébként jóval nagyobb kockázattal igenBúza 32Lucerna 45 Rizs 25 Az egész csak ott sánitít egy kicsit, hogy azok a szikes földék, amelyeken a rizs héktároníként 25 mázsát terem, nem adnak 32, de sokszor még 12 mázsa búzát sem. Ez természetesen ismét a rizs mellett szól, éppen ezért nem véletlen, hogy Karcagon 1973 őszén 12 gazdaság részvételével 8400 hektáron megalakult a rizstermesztési rendszer. Csak néhány hónapnak kellett elmúlnia egy újabb rendszer létrejöttéig: 1974 tavaszán 14 üzem jelentkezésével 6100 hektáron, a Szarvasi Állami Tangazdaság szakemberei által kidolgozott iparszert technológia alapján került földbe a mag. (A napokban a KITE egy újabb rizstermesztési rendszert hozott létre, de ők még olyan rövid múlttal rendelkeznék, hogy ez -az írás termelési tapasztalataikkal nem foglalkozhat.) Célkitűzések, tennivalók A karcagiak induláskor azt tűzték ki célul* hogy iparszerű technológiájuk segítségével öt év alatt az alapul szolgáló 25,5 mázsás bázásátlagot 20—30 százalékkal növelik. Tavaly a taggazdaságok felének már sikerült meghaladni ezt a terméshozamot, de olyanok is akadtak, amelyek jelentősen elmaradtak ettől. A szarvasi tangazdasághoz csatlakozó üzemek közös termésátlaga az elmúlt évben 26,6 mázsa volt, de a szóródás itt is nagy, a két szélső érték 16 és 35 mázsa volt. A távlati elképzelések szerint mindkét rendszer növelni kívánja a vetésterületet, de emellett 1980-na a karcagiak 31, a szarvasiak pedig 35 mázsa rizst akarnak betakarítani egy hektáron. csak kisebb termést hozna más növény. No, de lássunk egy, a karcagi Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet rizstermesztési rendszerétől kapott példát. 6 722 9 440 2 718 3 586 4 500 914 19 062 25 000 6 938 Hogyan? Nagy Jenő, a Magyar—Bolgár Barátság Tsz rizstermesztési rendszerének vezető-helyettese és Komár János, a tangazdaság rendszerének vezetője kisebb eltérésekkel ugyanazt az elképzelést mondta el. Ha vannak is viták a szakemberek között, továbbra is szoros kapcsolatot tartanak egymással, és a segítségükre levő tudományos intézményekkel, legfőképp a Szarvasi öntözési Kutató Intézettel. Mindketten megállapították, hogy a rizs az eddiginél több figyelmet, speciális ismeretet igényel. Legtöbb gond a gépekkel van, s ez leginkább a tereprendezést, az új telep építését, a régi felújítását és az optimális talajművelést — tehát a termelés alapját — néhezíti meg. Természetesen bőven akad tennivaló a bőtermő, jó tűrőképességű fajták kiválogatásában a tápanyag- ellátás, a talajerőgazdállko- dás és a művelés összhangjának megteremtésében is. Bötermö fajták kerestetnek Az elimúlt évek tapasztalatait értékelve elmondható a rendszerekhez tartozó gazdaságokról, hogy sokat tettek a termelési színvonal emeléséért. Ennek egyik legfőbb mutatója a gépvásárlás ősz- szege: a karcagi, iparszerű technológiát választó üzemek két év alatt 65 millió forintot kötötték új berendezések beszerzésére. Előrelépés történt a talajerő visszapótlásában is: a gazdaságok táp- anyagmérleg alapján adagolják a műtrágyát. Az egy hektárra jutó vegyes hatóanyag mindkét rendszerben meghaladja a 300 kilót. Jelentős fejlődés tapasztalható a növényvédelemben is, s ez elsősorban az állati kártevők és a gombabetegségék elleni védekezésben mutatkozik meg. (Az idén pédául az üzemek zömében csávázták a vetőmagot.) A gazdaságok, a kutatási eredményekkel egyezően, igyekeznek olyan vegyszereket alkalmazni, amelyek környezetvédelmi szempontból veszélytelenebbek, hatásfokuk, gazdaságosságuk jobb. Ezen a területen a kutatók között is komoly viták varrnak, tehát a végleges megoldás még várat magára. A fajták megítélésében nem egyezik a szakemberek véleménye. A karcagiak szerint a Kubán 3-as és a Nuc- leoriza vetésterületét kell intenzíven növelni, a szarvasiak ezzel szemben csak korai rizsekkel dolgoznak, és elsősorban a magyar fajtákat részesítik előnyben. Ettől függetlenül a cél tulajdonképpen közös: megtalálni azt a három-négy fajtát, amely a szélsőséges időjárás mellett is biztosítja a hektáronként 40 mázsa körüli termést, ami egyébként potenciálisan már a mostani növényekben is „benne van”. Érdekek és érvek Ezzel tulajdonképpen elérkeztünk a közeli és a távlati célok elérésének legnagyobb akadályához: a szemlélethez. Hiába lenne meg ugyanis a rendszereknek a régóta reklamált Caterpillar gépsor, hiába kapják meg az üzemek a talajművelés, a vegyszerezés, a műtrágyázás és az agrotechnika egyéb feladatainak legkorszerűbb módszereit, ha nem tartják be az iparszert technológia utasításait. A termésátlagok nagyon szélsőséges szóródása csiak így magyarázható, hiszen az elhibázott növényvédelem vagy a rosszul kiszórt műtrágya ugyanúgy a nagyobb termés ellen hat, mint a kevés gép miatt elhúzódó talajmunka, a rosszul rendezett terep. A rendszerek csak akkor valósíthatják meg elképzeléseiket, ha ebben az üzemi szakemberek következetes, fegyelmezett segítői tesznek, máir csak azért is, mert önmaguk jól felfogott érdekén túl a népgazdaság érdeke is ezt diktálja. Ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy miikor leszünk ismét rizs exportőrök. Braun Ágoston Növény Termésátlag Termelési költs. Term. ért. Agaz. er. q/ha Ft/ha Ft/ha Ft/ha Reméljük: mindkét fél jól jár VASÁRNAP ZÁRVA Szeptember , “p----------—---------------- etatibe a beilk eneskedeillmi miniszter nen- diefelte. amely szerint ezután szombatonként korábban zárnak az űztetek, vasárnap pedig az a néhány étetaúiszer- txxüt sem nyit 'ki, amely eddig délelőttönként a vásárlók rendelkezésére állt. Az iimtézikedéS mind a vevők, mind az eladók körében vegyes visszhangot keltett. A fogyasztók többsége úgy véli, éppen elég dolga van hétköznap, johb, ha munkaidő után, szombaton díéiiutám, vasárnap délelőtt is liéhet vásárolni. Mások szeriint hasznos a korlátozás: tegyen a pihenőidő valóban a pihenésé. A pult túlsó oldalán ellenkező a helyzet: az ériintettek többsége örömmel fogadta a rendelkezést a vasárnapi, a szombat délütáni munka megszűnését, s az 'eladóknak csak egy töredéke sajnálja, hogy emiatt csökken a jövedelme. Érdekvédelmi szervezetük, a szakszervezet azonban már régóta sürgeti a nyitvatartási idő olyan módosítását, ami mentesíti a dolgozókat a vasárnapi munka alól, és tehetővé teszi a 44 órás munkahét megvalósítását a kereskedelemiben is. (Megjegyzendő, hogy ez papíron már régóta létezik, csak — a többi között a hosz- szaíbb nyitvatartási idő miatt — megvalósíthatatlan volt). Az érdekek, a vélemények tehát megoszlanak, de milyen képeit adnak vajon, ha egybevetjük, összesítjük valamennyit? A kereskedelmi dolgozók szempontjából' a jövedelmi veszteség ellenére is egyértelműen hasznosnak, szükségesnek tűnik a miniszteri rendelet Az élelmisizerbolti eladók túlnyomó többsége családanya, akiinek szüksége van arra, hogy a vasárnapot az otthonának, a családjának szentelje, s hogy akkor — mint az emberek túlnyomó többsége — pihenjen, szórakozzon. Mindennél alapvetőbb szempont azonban a kereskedelem, különösképp a városi ételmiszarkereskedelern munkaerőhelyzete. Köztudott, hogy míg az élelmiszerboltok forgalma rohamosan nőtt, a dolgozók létszáma csökkent. Az elvándorlást — amit a nehéz munkakörülmények, az iparnál szerényebb szociális ellátottsági, és nem utolsósorban a vasárnapi munlka indokolt, — a kormány az utóbbi időben azzal is igyekezett fékezni, hogy az élelmiszerkereskedelemben dolgozók jövedelmét az átlagosnál jobban növelte. Hz elvándorlás ««-------------------—■—------- tán s em állt meg, s a most kezdődő tanévben is a szükségesnél jóval kevesebb tanulót tudtak csak felvenni az élelmiszereladókat képző szakmunkás iskolába. Feltehető, hogy a vasárnapi munka megszüntetésével, a szombati megrövidítésével vonzóbbá válik a kereskedelmi szakma a fiatalok szemében. S mi a helyzet velünk, a vásárlókkal? Nekünk kétségkívül kényelmes lenne az, ha a nap minden szakában a hét minden napján rendelkezésünkre állnia valameny- nyi bolt, áruház, sőt minden olyan hivatal, intézmény is, amellyel kapcsolatban vagyunk. Csakhogy tekintettel kell lennünk az ott dolgozókra, meg kell értenünk: nekik is joguk, szükségük van a pihenésre. Túl ezen,, a mai életforma inkább nélkülözhetővé teszi a vasárnapi, a szombat délutáni vásárlást, miint á régi. A háztartások túlnyomó többségében van hűtőszekrény — az élelmiszereket otthon is tudjuk tárolni. Mind többen töltik a hét Végét kirándulással, s nem is kívánják vasárnapjukat vásárlással megrövidíteni. (Csak zárójelben : az üdülőhelyeken nyaranta ezután is tehet vasárnapomként vásárolni.) Hozzátehetjük még, hogy az élelmiszerek mind nagyobb részét tartósítja az ipar; még a tejet is egyre több helyen megvehetjük konzervált állapotban. A lényeg azonban a mi oldalunkról nézve is a kereskedelemben uralkodó munkaerőhiány. Mert ez, a látszat ellenére sem csupán a vállalatok gondja, hanem, a miénk is. Hiszen ha várnunk, sorban állnunk kel a boltokban, aikkor ennek többnyire az az oka, hogy kevés a kiszolgáló, a pénztáros. És annál kevesebb, minél rosz- szabbak, nehezebbek a munkakörülmények az üzletekben, áruházakban. Bízhatunk ‘ehát abban.---------------- - hogy a munkakörülmények javításával, így a munkaidő rövidítésével is, mérséklődik a kereskedelemben a munkaerőhiány, s ennek eredményeként javul a kiszolgálás. Végső soron tehát feltehetően mindkét fél jól jár. Akkor is, ha most, az átmeneti időszakban, esetleg nehezen szokjuk meg az üzletek új nyitvatartási rendjét. * G. Zs. „Toborzó” egy műszakra A Május 1. Ruhagyár túr- kevei gyárának kapuján két tábla: mindkettőn dolgozókat keresnek. Áz egyik hirdetés — jó értelemben vett — „megszokott” szöveg. Szak- és betanított munkásokat várnak. A másik táblát két szó a szembeötlő, és tegyük hozzá, szokatlan is: kisgyermekes anyákat... egy műszakos munkakörben ... Az utóbbi években — előbb csak fehér hollóként, később egyre gyakrabban — szerveztek a megye különböző üzemeiben kismama-köröket. Népszerűségük hamaro- azt eredményezte, hogy jóval több jelentkező akadt, a sok előnnyel járó „gólyaműszaknak”, mint ahány kismamát foglalkoztatni tudtak. A legvonzóbb természetesen az új munkarendben a műszak kezdésének és befejezésének igazodása a bölcsődék óvodák nyitvatartá- sához. Jóval több a jelentkező gyárszerte ... Túrkevén nem. A ruhagyárban jelenleg 15 kisgyermekes asszony dolgozik az egyműszakos szalag mellett. Még tíz gép vár „gazdára”. 1 Madarász Istvánná megbízott telepvezető — a gyár pántti tikára —1 úgy véli, hogy bizonyára altad jelentkező, a még most hatvan:, gyerekgondozási szabadságon tevő asszony közül. — Talán a kisgyerekek elhelyezése akadályozza, hogy munkába álljon az édesanya? — Nálunk szerencsére nincs ilyen gond. A közelben levő Május 1. óvodába felveszik az itt dolgozók gyerekeit. Nem „kiváltság” ez, hanem kölcsönös segítség. Dolgozóink védnökséget vállaltak a gyermekintézmény Egy kabát „meós” szemmel. .. A márka hírnevét a gyárban őrzik felett: kiságy-takarókat varrtunk, rendben tartjuk a berendezéseket, de rendszeres „nagytakarítók” is vagyunk. Az utóbbi években százezer forinttal járultunk hozzá e bővítéshez. Az .idén is 13 ezer forintot utaltunk át az óvodának. A kommunista műszakok bérét jórészt nekik szánjuk. — A szakképzettség nélkül dolgozóknak is megéri a gondozási idő megszakítása? — Véleményem szerint igen. A gyárban dolgozók bérszínvonala a könnyűipari üzemek között jó közepes. Ezenkívül tehetőség nyílt a munka mellett szakma szerzésére is. Épp most fejezi be az első, huszonöt főnyi csoport a szakmai tanfolyamot. A hamarosan induló évfolyamokra is van jelentkező, köztük nem egy „GYES-es” kismama, de az egyműszakos körről is többen elkezdik az iskolát. Munkaidő-kedvezményt adunk az oktatás idejére. Érdemes tanulni, oklevelet szerezni, ezt anyagilag is érzik. Többen kedvet kaptak a ruhaipari szakközépiskolához is, az ott végzők például 200 forint bérkiegészítést kapnak. — Jelentős exportfeladataik vannak. A létszámhiány és a szakmát most tanulók kisebb teljesítménye ellenéhelyt tudnak állni? — A Szovjetunióba 10 ezer női kabátot küldtünk az első negyedévben. Reklamációnk, nem volt. Jelenleg a belkereskedelem részére gyártunk női felső kabátokat. Ez sem kisebb feladat, elegendő, ha csak az új mérettáblázat bevezetését említem. Hogy zökkenőmentesen átallunk, ez főleg az itt dolgozó hét szocialista brigádnak, a tapasztalt munkatársaknak köszönhető. Gondunk azért -van, főleg a mezőgazdaságból jött munkatársaink „vonzódnak” tavasszal, őszszel a szabadba. Sok ilyenkor a fizetés nélküli szabadság. S még egy: az 50 ezer forintért berendezett üzemorvosi rendelőnk áprilistól orvos nélkül áll. Pedig nagy szükség lenne üzemorvosra, hisz sok-sok időt elrabol a sorban állás az SZTK-ban. De a napi gondok ellenére reméljük, a második félév is eredményes tesz, s a 68 millió forintra tervezett termelési értékünket elérjük. T. Sz. E.
