Szolnok Megyei Néplap, 1976. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-25 / 227. szám
1976. szeptember 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Falumúzeum Öcsödön Pantó Antal, a falumúzeum kezdeményezője és féltő őre Az ezerhétszázas években épült templom az utóbbi években presbiteri hivatal volt. Most az öcsödi falumúzeumnak ad otthont. A községi tanács harmincezer forintért hozatta rendbe. Az ezreket érő társadalmi munkát nem számítják. Cserében az egyház nem kér lakbért. Pantó Antal nyugdíjas műszerész felsóhajt: — Ha korábban kezdtük volna... — Akkor mi lenne? — Gazdagabb volna a gyűjtemény. Élelmes emberek jártak erre autóval, sok régiséget felvásároltak. így aztán a község régi életére utaló sok tárgyi emlék végérvényesen elveszett az öcsödiek számára. A régi népviseletből például mutatóba sem maradt. Szerencsére Pantó Antal kezdeményezésére-néhány idős, lakóhelyét szerető ember összehajolt, s megkezdték a gyűjtőmunkát. Később Enyedi An- talné pedagógus vezetésével helytörténeti szakkört alakítottak. Dicséretre méltó fáradozásuk eredményeként, a népfront kongresszus tiszteletére megnyílt a falumúzeum. Van itt ezernyi tárgy, a ,paprikamalomtól kezdve a kerámiáig sok minden, — köztük régi könyvek. Az egyik címe: „Hármas kis tükör, melly Magyarország I. legújabb földleírását, II. régibb és legújabb polgári állapotát. III. a magyar nemzetnek régibb és legújabb történetét híven ábrázolja. Magyarország és Erdély földabroszával, XII. Toldalékkal, 1849. és 1850. évi kiadás.” Pantó Antal elégedetten néz körül a szép gyűjteményen. — Most már rendezni kellene. Szó ami szó, nem ártana egy kis szakmai segítség, mert így meglehetősen kúsza halomban tornyosulnak az összegyűjtött 'tárgyak; a kőbalta, a detektoros rádió, a helyi dalegylet zászlaja, régi orvosi eszközök, s az ezernyi tárgy között egv üvegbe zárt Golgota. Deutsch László készítette, mielőtt Auswitzba hurcolták. Tóni bácsi elmerengve nézi a Golgotát. — Remekmű, pedig lakatos készítette, nem famunkás. A terem sarkában József Attila portréja. Közismert; gyermekkora egy részét itt töltötte. — Csak az a baj, hogy keveset tudunk róla. Abban az időben százszámra voltak erre állami gondozottak. Ki tudta, hogy belőle költő lesz?! Pici kosárban temérdek cserépdarab kelti fel figyelmem. Tóni bácsi észreveszi: — A falu alatt, van egy kis földem Onnan kerültek elő. Mondták, ne dobjam el, majd megvizsgálják. Majd valamikor, valaki megvizsgálja. Választ ad a község múltjával kapcsolatos nyitott kérdésekre, hiszen nem minden annyira kézenfekvő, mint a község négyszáz régi kubikosa egyikének sarokba állított talicskája. Hogy mikor és ki végzi el ezt a rendszerező szakmai munkát, azt még nem tudni. A segítséget minden esetre megérdemlik ezek az őrizetlen. s a falumúzeum kialakításában — meggyőződéssel mondhatnánk úgy is: a szülőfalu szeretetében — példát mutató, lelkes öregek. Simon Béla Ut a tanyákról Este hat óra van, a karcagi tanyai kollégiumban vacsoráidő. A napos jó étvágyat kíván és a merőkanál vidám táncba kezd a szőke, barna gyermeksereg tányérjai fölött. A kanalak, villák szabálytalan koncertje mellett az első osztályosok kis csoportját figyeljük Kormos Ambrus igazgatóval: — A tanyavilág zárkózott embereket nevel, a szülők látástól-vakulásig dolgoznak. Sokszor kilométerekre lakik az első szomszéd, a gyerekek felügyelet nélkül, gyakran egész nap egyedül vannak. Már hat-hét éves korukban munkára fogják őket. Májusban. júniusban, a hathetes iskolaelőkészítő alatt a pedagógusoknak több éves mulasztásokat kellett pótolni. Ezek a csöppségek nem jártak óvodába, szerény a beszédkészségük, a kézügyességük korlátozott és nem tudnak játszani. Elsősorban erre, a játékra kell őket megtanítani. A kollégium udvarán hinták, homokzó, forgó és még egy óriási sakktábla is áll a zöld gyepen. Az épületben társasjátékok, könyvek várják a gyerekeket. Húsz mosolygós arc néz ránk a tanulószobában. A székek karján kék iskolaköpenyek. A bizalmatlanságnak nyoma sincs. — Mit szerettek legjobban a kollégiumban? — Játszani, játszani! Ker- getőzni, bújócskázni, körhintázni — halljuk innen is, onnan is. — És tanulni! — szólal meg egy komoly kisfiú. — Az nagyon jó. — Mit tanultatok eddig az iskolában? — Még nem tanítottak meg csak „így, meg úgy” mondja türelmetlenül, azután megmagyarázza. — Tetszik tudni, vannak azok a pálcikák, meg a korongok, azokat számolgatjuk. És rajzolunk, de még olvasni nem tudunk, pedig én már nagyon szeretnék. — De egy mesét vagy verset el tudnátok mondani, ugye? — A hathetes iskolaelőkészítő alatt óvónők, pedagógusok foglalkoztak a gyerekekkel. Verseket, meséket, dalokat tanultak meg. Fogékonyak, de sokuknak ez az első, ami kis emlékezetükben megmarad, míg a városi gyerek már 3—4 éves korában tucatszám produkál ilyeneket — mondta az igazgató. Apró kezek emelkednek a magasba. Tőkés Valiké. Piroskáról és a farkasról mesél Szopkó Jancsi a „Bújj, bújj zöld ág” dalocskát énekli el. Bak Pisti egy kis kacsáról mond verset. A szereplések jutalma: összeütődő piciny kezek. — Itt csak az a pedagógus marad meg, aki „érzékeny”, szereti ezeket a gyerekeket. Sok türelmet, nagy erőfeszítéseket igénylő feladat ez. A családból kiszakadt kislányok, kisfiúk szinte éhezik a szeretetet — magyarázza az igazgató. A nevelőnőt, a kis nebulók „pótmamáját” is megkérdeztük, hogy viselkednek az új jövevények? — Az esti lefekvésnél néha még „eltörik a mécses”. Olyankor odamegyek, megsimogatom, betakargatom őket. Megnyugszanak és elalszanak. Némelyik édesanyának, anyukának szólít... Később azonban már visszavágynak a gyerekek a kollégiumba, — Török Erzsébet — A cél kiválasztása A lelkiismeret filmeposza Ifjúsági klubvezetők találkozója Szolnokon Az ipari szövetkezetek ifjúsági klubvezetőinek V. tiszántúli találkozóját rendezik meg Szolnokon október 1. és 3. között. A találkozón részt vesznek Hajdu-Bihar, Szabolcs-Szatmár, Csongrád, Fejér, Bács-Kiskun, Heves, Nógrád, Borsod, Pest. Vas, Veszprém, Somogy, Tolna és Szolnok megye ipari szövetkezeti klubvezetői. A rendező szervek — az ipari szövetkezetek megyei bizottsága, a KISZ megyei bizottsága és a Ságvári művelődési központ — célja: „Segítséget adni és felkészíteni a fiatalokat arra, hogy fontos dolgokba beleszólhassanak, részt vehessenek azokba és dönteni tudjanak”. A Radnóti színpad sikere Szép sikert arattak Szlovákiában a Radnóti Színpad művészei, akik az Országos Rendezöiroda szervezésében több alkalommal mutatták be az „Érzékeny lélekkel" című műsort. Az előadás — a Szovjet Irodalom című folyóirat élő melléklete - többek között Bodor Tibor, Kohut Magda, Keres Emil és Vei- des Tamás közreműködésével - egyaránt megnyerte a kassai, tornai, rozs- nyói és rimaszombati közönség tetszését. Kinőtték az iivegházat A szegedi egyetemi botanikus kertben egyes növények, mint például a Dél- Amerikában honos oszlopkaktuszok az évtizedek folyamán fanagyságúkká fejlődtek. Régi helyüket „kinőtték”. ezért fóliával fedett, 4,5 magas növényházat építettek, ahol jól elférnek a különleges példányok. Az idén új pálmaházzal is bővül Szeged idegenforgalmi nevezetessége, az egyetemi botanikus kert, amely rövid idő alatt, kevés beruházással nagyon sokat fejlődött. Számos szovjet történelmi fikntabló készült az elmúlt években a Nagy Honvédő Háborúról és általában a második világháború eseményeiről. A legkiválóbbak a filmművészet maradandó alkotásaivá váltak, a gyengébben sikerültek pedig megmaradtak a „történelmi képeskönyv” szintjén. De ez utóbbiak is hasznosan töltöttékbe feladatukat, mert — általában — fontos ismeretanyagot közöltek, elősegítették a helyes történelem szemlélet kialakítását. A cél kiválasztása című kétrészes, színes szovjet film annyival értékesebb a legjobban sikerült filmtablóktól is, hogy nemcsak eddig ismeretlen részkérdéseket, — de százmilliók számára sorsdöntő kérdéseket — tár a néző elé, hanem az .atomtitok megfejtésében” részt vevő tudósok vívódását, lelkiismereti konfliktusait is művészi módon ábrázolja. Igor Talanikin, a döbbenetes hatású film rendezője nagyszerűen megragadta azokat a pontokat, amikor az atombomba „atyjai” válaszút elé kerültek: az emberiségért dolgoznak, avagy munkájuk nyomán minden eddiginél pusztítóbb fegyvert adnak a katonák kezébe. Az atombomba nem máról holnapra készült el. A világ legnagyobb fizikusainak felelőssége — akik akár csak egy részkérdéssel is előbbre vitték az atomtítok megfejtését — óriási volt. Én nyomtam meg a gombot, mondta, a Nobel-díjas fizikus, Albert Einstein, amikor megtudta, hogy az US Air Force ledobta az atombombát Hirosimára. A történelem előtt világos, hogy az atombomba ledobá- sa nem hadászati okokból történt, hanem az erőviszonyok brutális fitogtatása volt, a világ, elsősorban a Szovjetunió megfélemlítése érdekében. A cél megválasztása tulajdonképpen két életút tartalOktóber 8-án Szegeden lesz a 15. műszaki könynapok országos megnyitó ünnepsége. Ebből az alkalomból szakkönyv- és folyóiratkiállítás nyílik a Technika Házában, itt az újdonságok mellett több száz, könyvárusi forgalomban levő kiadványt láthatnak a nézők. A műszaki könyvnapok ideje alatt a vidéki városok több mint ezer üzemében rendeznek ünnepi szakkönyvvásárt. Az idén októberben sorra- kerülő őszi megyei könyvmából következik. Roosevelt egy német származású fiatal fizikust, Robert Oppenhei- mert bízta meg az atombomba előállításáért folyó kísérletek vezetésével. A Wermacht csapatai Moszkvához közéledtek, amikor Igor Vasziljevics Kurcsa- tov megkapja a megbízást — Sztálin döntése nyomán — az „atomtítok megfejtésére”. A felelősségvállalás drámája pereg ettől kezdve Taiamkin mesterien szerkesztett filmjében. A kérdés, melyik tudósnak mi a célja? Mindkettőre rettenetes erkölcsi teher nehezedik, amely végül is Oppenheimer etikai devalvációját Okozza. Kurcsatov felelősségét jól példázza egy dialógus: Sztálin: Mennyibe kerül egy ilyen bomba? Tudósok: Amennyibe egy háború. Kurcsatov tudja, a szovjet emberek áldozatkészsége árán kísérletezik, és munkájának eredménytelensége végzetes lehet. Az egyre élesedő nemzetközi helyzetben minden késedelem beláthatatlan következményekkel járhatott volna. A rendezőt nem vitte tévútra a téma nagysága, a játék lehetősége. Azt kereste, ki. melyik tudós választotta meg helyesen a célt. Realista alkotás, mindvégig a történelmi hűség keretein belül marad, s a kitűnő szerkesztés legyőzi a- legtávolabbnaik tűnő párhuzamok labirintusait is. a gondolat- és képsorok tökéletes asszociációkat, teremtenek. A két főszereplő, Szergej Bondarcsuk és Szergej Jursz- kij — Talankin tökéletes arányérzékű rendezésében — csaknem lélektani drámává formáiba Kurcsatov és Oppenheimer • életútját. A film többi szereplői is ...sztárok”, — a fogalom legjobb értelmében — Irina Szkobceva, Innokentyij Szmoktunovszkij és Mihail Uljanov. hetek gazdag programot ígérnek. Az ifjúság részére szavalóversenyeket, szellemi vetélkedőket, ismeretterjesztő előadásokat szerveznek. Országszerte a fogyasztási szövetkezetek VIII. kongresszusa jegyében szervezik és állítják össze a programot: több millió forint értékű könyvet juttatnak el az olvasókhoz, a falusi könyvterjesztők, a szövetkezeti boltosok és a könyvtárosok. — ti — Őszi megyei könyvhetek A képzőművészeti világhét rendezvénysorozatának egyik eseményeként szakkörvezető rajz pedagógusok tárlata nyílt Szolnokon, a Ságvári művelődési központban ✓
