Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-15 / 193. szám
1976. augusztus 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Pannónia kunszentmártoni gyáregységének konfekció részlegében jelenleg panofixből, vadbőrből és irhából készítenek bundákat belföldre és exportra. Az elmúlt félévben 18 ezer darabot adtak át a kereskedelemnek Megkezdődött a hetedik országos Ifjú Gárda szemle A zöldség és a gyümölcs Oknyomozás a megyében az érdekellek segítségével Valamelyik tavaszon a mi gazdaságunkban érett meg először az eper. Beszóltunk a MÉK-hez - mesélte az egyik jászsági téesz vezetője gyerekek lekörözhetjük az egész szakmát, vigyük-e? Hozzátok, egyenesen a boltba! - hangzott a válasz. Jóska bácsit bíztuk meg a szállítással, sokat dolgozott az eperrel, hadd örüljön egyszer az eredménynek is. Megérkeztek a bolt elé, kitódultak az eladók, csodálták a gyönyörű árut. Az öreg majd szétrepedt a büszkeségtől, be is hordta helyettük a ládákat. Egy rekeszt még a kirakatba is kitett, hadd akadjon meg rajta a járókelők szeme. Amikor kezébe olvasták az előre kialkudott, kilónkénti. 20 forintot, madarat lehetett volna fogatni vele. Csak akkor borult el, amikor gyönyörködve mégegyszer visszapillantott a kirakatra, ahová éppen akkor tették ki a hevenyészett feliratú táblát: kilója 40 forint. Sötétkék egyenruhás ifjúgárdisták népesítették be tegnap Kaposvár utcáit. Az ortszág minden megyéjéből és a fővárosból a legjobb alegységek érkeztek ide. hogy részt vegyenek a hetedik országos Ifjú Gárda szemlén s bemutassák ügyességüket, felkészültségüket a különböző versenyszámokban: lövészetben, úszásban, fegyveres váltófutásban, alaki és menetdalban, harci túrában és közrendversenyben. Tegnap a megnyitó díszünnepségre a Kossuth-téren felállított tribün előtt soraKerékpárral jött elém a portára, hogy elvezessen a gyáróriás túlsó sarkába. — Nem tudnánk enékül meglenni — mondja —, mindenki ezzel jár itt. Menj ide, menj oda, ki bírná ezt lábbal, meg idővel? A Tiszamenti Vegyiművek „A” kénsavgyára felé tartunk Sári Gáspár művezetővel. A kerékpárról az időre terelődik ia szó, meg arra, hogy beosztással él az ember. Nehéz a művezetőnek jól beosztani a maga idejét, hát még a másokét! A beszélgetés már a kis irodában folytatódik: — Húsz munkás tartozik a csoportba, amelynek én vagyok a művezetője. Javításokkal, karbantartással foglalkozunk. Van tervünk, aszerint haladunk, de nagyon gyakran a gyár diktálja a munkatempót, adja a váratlan feladatokat. Hiába, ez itt a legrégebbi üzem ... — Hogyan kezdődik a művezető napja? — Megbeszéljük, mi történt az elmúlt délután és az éjszaka, aztán kiadom a feladatokat. — Kérve vagy utasítva? — Nem kell itt senkit sem kérni, sem utasítani. Nézze, 19 éve dolgozom itt az üzemben, 1962 óta vagyok művezető. Nagyon sok olyan munkatársam van, akivel fiatalabb koromban együtt laktunk a munkásszállóban, szinte barátok vagyunk. Értjük egymást. Ilyenkor a feladat mellett megbeszéljük, miért azt kell csinálni előbb, miért a másikat utóbb. — S ha a munkatársaival nem egyezik a véleménye? — Meghallgatjuk egymást, s ami lényeges, odafigyelünk koztak fel az ifjúgárdisták, akiket Csornai Ferenc az IG országos parancsnoka köszöntötte, majd Fejti György a KISZ Központi Bizottságának titkára mondott megnyitó beszédet. A háromnapos versenysorozat ma reggel veszi kezdetét. Az országos szemle kedden este utcabállal ér véget, majd a résztvevők kétnapos balatoni programra indulnak. Augusztus húszadikán részt vesznek Budapesten a hagyományos tisztavató ünnepségen. egymás szavára. Én inkább összefüggéseiben látom a technológiát, ők meg ismerik a legapróbb részleteket is. Gyakran elfordul, hogy nekik van igazuk. Tény, hogy segítenek a döntésben. — De olyan is van, gondolom, amikor egyedül kell dönteni, amikor 'a művezető magára marad... — Igen, legutóbb — néhány napja — megbomlottá fluidizációs kemence hőegyensúlya. Nem tudtuik, miért. Nekem kellett kimondani az igent, hogy leállunk. Egy kis csavar került a berendezésbe. Húsz tonna kénsavval kevesebbet jelentett ez. Ha nem állunk le, még több ‘lett volna. Persze a lemaradást „behozzák” a brigádok. Egyébként ritka az ilyen „nagy fajsúlyú” döntés, mint ahogy ritka az ilyen figyelmetlenség is, hogy beesik egy csavar. A munkások megtanultak figyelni, gazdálkodni. Ezt a majd húszéves tapasztalat mondatja velem. Tíz esztendővel ezelőtt még csak a legfelsőbb vezetők gazdálkodtak, ma már mindenki, a maga portáján. Tíz esztendővel ezelőtt még könnyen kidobtunk egy savszelepet, hogy csak egy példát mondjak, ma már háromszor is meggondoljuk, nem bíma-e ki még vagy két hónapot, ha megjavítjuk. Szóval: gazdálkodunk ... — Mégis, ha valaki hibát követ el, hogyan bünteti? — Nem kenyerem a büntetés. Szerintem jó szóval, ez megelőzhető. Azért haragszom, ha valaki ittasan jön be, vagy igazolatlanul hiányzik... Beérett a len és a káposzta-repce Beérett a növényolajipar első két nyersanyaga: a káposzta-repce betakarítása már be is fejeződött, a lenmag cséplését pedig nem régen kezdték meg. A káposzta-repce átvétele folyamatos. Az ipar elégedett a minőséggel, a laboratóriumi próbák szerint jóminőségű olajat lehet majd sajtolni az ipari alapanyagból. A len szintén jóminőségű termést hozott. 16 000 hektáron termesztették, s erről a területről 15—16 tonna lenmagot várnak. Az olajipari üzemekbe a jövő hét elején küldik az első lenmag-szállítmányokat. — Ilyenkor kiabál? — Régen, fiatalabb koromban kiabáltam, de aztán rájöttem a. csendes mondat, néha messzebbre hallatszik. — Ma másképp vezet, mint kezdetben? — A fiatalos lendület sokszor meggondolatlansággal párosul. Néha az apróbb problémákat fölnagyítottam annyira, hogy a nagyokra már nem jutott idő. Azóta megtanultam válogatni a gondok között, megtanultam rangsorolni őket. — Említette, hogy vannak olyan munkatársai, akikhez baráti szálak fűzik. — Az igények mindenkivel szemben egyformák. A barátság csak segít. Nekem, vagy a művezető kollégáimnak természetes, hogy beál- lunk dolgozni, ha kell a segítség. Azt hiszem, köztünk nincs értelme a „három lépés távolság” megtartásának. — Azt mondják, a művezető ütközőpont a munkások és a vezetők között... — A mj vezetőink meggyőződésem szerint olyan intézkedéseket hoznak — hisz ezek születésénél ott vannak a munkások is — amelyek a gyár érdekeit szolgálják. — Még nem fordult elő, hogy nem értett egyet ilyen határozattal? — De... Idén 25 éves jubileumát ünnepelte a T\jM. Sok munka és pénz befektetésével, nagy összefogással kitakarítottuk az egész gyárat. Ezt egy ideig elleneztem, mondván, mit ér, ha egyszer megcsináljuk, kirakat- politika, de aztán beláttam, kellett már ez a nagytakarítás. Csak most már ilyen tisztán tudnánk tartani... Hajnal József Ki ebben a ludas? Egyedül a MÉK — ez kívánkozhatna ide logikus következtetésnek, de beszéljen csak egyetlen felvásárlóval az ember, máris egy sor ellenpéldával 'találja magát szemben. — És amikor olyan árut hoznak a gazdaságok, ami már megjárta Pesten a Bos- nyák teret, Miskolcot, törődött, fonnyadt? Kinek adjam el én azt? Vagy, ha odamegy a maszek és ráígér 2—3 forintot, akkor képes engem elküldeni, mert én azt nem tudom megadni érte. Hol az igazság? Erre kerestünk választ. Akik ebben segítségünkre voltak, dr. Be- reczki Bajos, a Szolnak megyei Tanács elnökhelyettese. Simon József, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának vezetője, Csikós Fe- írenc, a jászfényszarui Béke Tsz és a Szolnok megyei MÉK elnöke, Németh István, a MÉK kereskedelmi igazgatóhelyettese, Nyíri László, a rákóczifalvi Egyesült Rákóczi Tsz elnökhelyettese, Pásztrai György, a szolnoki ÁFÉSZ elnökhelyettese, Hon- ti László és Matinkó Péter, a szolnoki piacintézmények vezetője és helyettese, a jászberényi Zagyvamenti- Tsz Zója szocialista brigádja, Szentgyörgyi István. Peredi Tibor, Varga József a Zagy va-menti Tsz dolgozói és még sokan mások. Télen még arra lehetett számítani, hogy egyedül a kereskedők lesznek bajban, mert nem fémek el boltjukban a sok árutól. Ez be is következhetett volna, ha az időjárás kedvezően alakul. De maradjunk a tényéknél. Mindenki elvetette a maga 10—20, 50—60, 100—200 hektár zöldségét. Hosszútávra ez sem megoldás, hiszen apró- cseprő földeken 8—10 növény — ezt mindennek lehet nevezni, csak' nagyüzemi gazdálkodásnak nem. Sajnos mostanában nem az a legfőbb gond, hogy a gazdaságoknak „botanikus kertet” kell csinálniuk, hanem az, hogy egyáltalán van-e elegendő zöldség, ezért átmeneti — néhány éves — megoldásnak nincs jobb. Természetesen addig sem ül tétlenül mindenki. Szajol- ban nemsokára felépül a 6 hektáros üvegház, a hozzátartozó fólia alatti és szántóföldi kertészettel. A MÉK már két évvel ezelőtt kidolgozott egy tervezetet, hogy a megyében mit, hol, mekkora területen érdemes termelni. Akkor nemigen figyeltek rá az üzemek, most ■talán... Köztudott, hogy az idén egy hónappal később tava- szodott, s ezért az összes növény, köztük a zöldségfélék fejlődése is megkésett. Az üvegházakból kikerülő primőrök magas árait már megszoktuk, az idén is csak akkor kezdett aggasztóvá válni a helyzet, amikor az árak ,a korábbi években kialakulthoz képest jóval tovább tartották magukat. Miért? Mert a nagyabb felhozatalt jelentő fólia alatti zöldségfélék is késtek, és amikor beértek, akkor is olyan' kevés termett, belőlük, hogy egyes nagy üveg és fólia alatti területtel rendelkező gazdaságok nyugodtan kihasználhatták az időjárás okozta konjunktúrát, a kereslet túlsúlyát. Unos untalan ismétlődő érv: késett a tavasz, — de a szántóföldi zöldségfélékkel is ez történt. Méghozzá az igencsak szokatlanul hűvös, majd aszályos időjárás miatt az országban a tervezetthez képest mintegy 250 ezer tonnával kevesebb zöldség- és gyümölcsféle termett az idén. Amikor az árak a mostaninál jóval magasabbak voltak, a vásárlók nagy része teljes odaadással hibáztatta a termelőket — ők pedig a felvásárlókat tették felelőssé. Történt ugyanis, hogy amikor például a Zagyvamenti Tsz a paprika kilójáért 15 forintot kapott a felvásárlótól, a vevő másnap ugyanezért a paprikáért 25— 3C forintot fizetett a piacon. (A számok csak az árarányokat érzékeltetik, de azt reálisan;) Hogyan lesz a duplája a piaci ár a felvásárlói árnak? Ügy, hogy közben sémi szabálytalanságnak nem kell történnie, csak... De lássuk a mechanizmust! Ha a termelő egyenesen a piacra viszi a zöldséget, akkor csak az ő költségei és nyeresége terheli az árut — ez a legritkább eset. Legtöbbször a MÉK vásárol, „falja fel” az árut nagyban és kicsiben, tőlük az ÁFÉSZ- ek, boltok... S mire a vásárlóhoz jut az áru, már három-négy kézen ment keresztül, és ugyanennyien rá- tehették, mert tehették az engedélyezett 20—25 százalékos vagy némileg alacsonyabb hasizonkulcsot. Sok tehát a „kéz” és nemcsak a zöldség útját, hanem egymás munkáját is nehezítik. A MÉK, mint talán közismert, termelői közös vál- lalat. Nos, e megyei vállalat fölött közvetlenül a városi tanács felügyel. De vannak itt még egyéb furcsaságok is. Az országos főhatósági felügyeletet a Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi, valamint a Belkereskedelmi Minisztérium gyakorolja, kettőjük között koordinál a Zöldség Operatív Bizottság. Érdekképviseleti szervek a SZÖVOSZ, és a TOT ezenkívül van egy egyesülése a megyei MÉK-nek is, a SZÖVÉRT. Manipuláció a piacon Egy 1957-ben hozott törvényerejű rendelet is létezik, melynék végrehajtásáról a 6/1968. BKM rendelet intézkedik, s amely nem kötelezi „bizonylatolásra” a magánkereskedőket. Ez magyarán azt jelenti, hogy a „maszek” nyugodtan elsétálhat a MÉK- hez. megveheti nagy tételekben, vagy apródonként az ott kapható árut olcsón, ki- subickolhatja, s adhatja akár duplájáért. Miért baj ez, ha van aki megveszi? Azért, mert ha nagyon kevés az állami, termelőszövetkezeti felhozatal, akkor ők diktálják az árakat. Megvárják, amíg az állami kereskedelemnél kifogy az áru — sók esetben erre sincs szükség — akkor, monopolhelyzetben lévén nagyon nagy hasznot vághatnak zsebre. (Természetesen a magánkereskedők nagy részére nem ez a jellemző) Akik ilymódon busás haszonhoz jutnak, azok is vígan lehetnek, hiszen ellenőrizhetetlen az áru származása. nem vagy nehezen bizonyítható a viszonteladás, nem vonható be a működési engedély — egyszóval gyakorlatilag nincs lehetőség a felelősségre vonásra. Az idén nyáron az is előfordult, hogy a tisztességes áron értékesítő magánkereskedőket kistermelőket a többiek veréssel fenyegették. És ki tudja...? Van az éremnek egy másik oldala is: a MÉK és az áfész boltok egyik-másik dolgozója sem megy a szomszédba tanácsért, hogy miképpen juthat egy kis zöldség „átpasszolásával” nagyobb zsebpénzhez. Ez ellen csak keménykezű, szigorú ellenőrzéssel és minél több áruval lehet védekezni, mert ha jó kínálat van a piacon, akkor már választási lehetősége van a vásárlónak és nincs mód a manipulálásra. Mindent, ami fogyasztható Továbblépés? A zöldséggondok enyhítésére eddig két kormányhatározat született, ami felkeltette a figyelmet, valami mozgást is hozott a termelésben, de — valljuk be őszintén — célját még nem érte el. Pedig a szakemberek tudják, ők maguk mondták el az újságírónak, hogy mit kellene tenni. Beszéltek a szerződési fegyelem betartásáról, leszögezték, hogy az átadásnál, átvételnél gyorsnak, rugalmasnak kell lenni. A legfontosabb, az alapvető zöldségféléknél, vezessék be a „tól-ig” árakat. így nagyobb lesz a termelési biztonság, jóval kevesebb a vita. Igen. pillanatnyilag ez lenne a megoldás, mondjuk ki: a termelő és az értékesítő jó szándékú, kiegyensúlyozott ellátást biztosító együttműködése. Hiszen, ahhoz, hogy a zöldség- és gyümölcsellátás egyszer, s mindenkorra kielégítő, az ár elfogadható legyen, ahhoz még sok minden kell. így például ki kell kísérletezni, vagy be kell szerezni a gépesítés követelményeinek megfelelő fajtákat, a korszerű gépeket, modern technológiát kell alkalmazni, ki kell egészíteni a ma még hiányos hűtőláncot. több hűtőházat kell építeni. Ennek gyors megvalósítására az ország, az egyes gazdaságok erejéből természetesen nem futja. Ehhez idő, és tervszerű következetes végrehajtás kell. A forgalmazásban tapasztalható ellentmondásokra, a visszaélés lehetőségeinek megszüntetésére azonban már a köveljövőben hathatós állami intézkedések szükségesek. Most pedig a legfőbb tennivaló az, hogy a forgalmazók minden megtermelt, emberi fogyasztásra alkalmas zöldséget és gyümölcsöt átvegyenek a termelőtől tisztes jövedelmezőséget biztosító áron, a kistermelőket pedig a helyi ellátás javítására kell ösztönözni. A fő kérdés az, hogy folyamatosan minél több zöldséghez, gyümölcshöz juthassunk elfogadható, életszínvonal-politikánkba beilleszthető árszínvonalon. Braun Ágoston MŰVEZETŐ A GYÁRBAN Odafigyelünk egymás szavára
