Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-11 / 189. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. augusztus 11 kai együtt beváltják azt az ígéretet, amit a megújhódott lap vezércikkében megfogal­maztak. Oláh János Jászberény Maradandó élmény A szlovákiai Gömörhorkai Cellulózegyár és a Szolnoki Papírgyár 6 évvel ezelőtt kö­tött csereüdültetési egyez­ményt. Ennek alapján abban a megtiszteltetésben volt ré­szem, hogy a szolnoki csoport egyik ■ tagjaként Szlovákiába látogathattam. Az utazás is feledhetetlen marad mind­annyiunk számára, mert ki­tűnő hangulatban voltunk. A Szlovákiában eltöltött tíz nap mindannyiunk számára emlékezetes marad. Ezúton is köszönjük, hogy létrehozták a csereüdültetést, s annak ré­szesei lehettünk. Bérezi Jenő Szolnok Huzavona egy villanymotor körül Tavaly novemberben vásá­roltam egy másfél lóerős vil­lanymotort a kunszentmárto­ni vasboltban. Rövid időn be­lül elromlott, használhatat­lanná vált. A vasbolt veze­tője január 27-én elküldte postán a Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat szolno­ki kirendeltségére. Sajnos, a motor összetörve érkezett meg. Két hét múlva kaptam egy értesítést, hogy intézzem a postával az ügyet, ugyanis a szerviz nem vállalta a fe­lelősséget, a posta sem, mivel lejárt a 48 órás bejelentési határidő. A sok huzavona után a saját költségemre vállaltam a javítást. A vil­lanymotor jótállása még má­jusban lejárt, de a mai na­pig sem javították meg. Az érdeklődő ajánlott levelemre nem kaptam választ, ezért kétszer személyesen jártam az ügyben. Azt mondták, ha kész lesz, értesítenek. Sajnos, értesítést a mai napig sem kaptam. Tóth Sándor Kunszentmárton Olvasónk bejelentését a GEL.KA Szolnok'megyei Ki­rendeltségéhez továbbítottuk. Válaszukból idézünk: „Tóth Sándor készülékét ja­nuár 30-án küldte be javításra az 1602. sz. szervizünkbe. A ké­szülék valóban összetörve ér­kezett meg, így annak tisztá­zása is időt vett igénybe, hogy a szállításkor keletkezett törés­ért kit terhel a felelősség, ga­ranciában lehet-e vagy sem ja-' vítani. Az ügyféllel megegyez­tünk — annak ellenére, hogy a készülék garanciális volt — készpénzért javítjuk. A motor állórésze zárlatos' a kondenzá­tor és a rellé törött volt. Az állóreszt azonnal kijavítottuk, a hozzátartozó kondenzátort és rellét azóta is folyamatosan rendelte a szerviz, azonban nem kapott a központi raktár­tól. A panaszos levelének kéz­hezvétele után felhívtuk a GELKA központi raktárvezető­jét, aki közölte, bogy konden­zátort tavaly március óta, rel- let tavaly június óta nem ka- P0,“- A gyártómű központi raktárának vezetője pedig el- mondta: az alkatrész import­ból származik, a szerződéses partner egy éve nem szállít ré­szükre alkatrészt. ígérte ha egyet találnak, megküldi ré­szünkre. Amennyiben megkap- iuk, ,az alkatrészt, azonnal meg­javítjuk a készüléket. Hiánya eseten kénytelenek leszünk visszaküldeni a motort. Szekeres Lászlóné kirendeltségvezető'* Hozzászólás cikkeinkhez Csak a cégér hibás? Augusztus 6-i számunkban Cégér k. o... címmel szóvá tettük, hogy a Szolnok és yi- déke Bőripari Szövetkezet Uzemháza elnevezés helyte­len. íme az érintett szövet­kezet válasza: „Köszönettel vettük írásu­kat. Felhívták figyelmünket egy több évtizedes hibánkra, amelyet a magyar nyelv el­len vétettünk. Ha csak a cég­táblánkat bírálták, rövidesen javítjuk, mert szövetkezetünk neve éppen a közelmúltban változott. Ha rendetlen udva­runkra is céloztak, mégin- kább köszönjük a figyelmez­tetést. Ha emiatt a „vezetést" bírálják, az is jogos. A cégé­rünk nem jó. A munkánk en­nek ellenére olyan most is, hogy a több mint 40 megyei ipari szövetkezet között ran­gos a helyünk. Jelentősen nö­veltük a tőkés exportot, a belkereskedelmi értékesítést, tervünket az első félévben túlteljesítettük. Ezt különben lapjuk július 31-i száma is közölte. Termelésünk tehát jó. „Csak a cégér a hibás” — ezt a figyelmeztetésükből meg­tudtuk. Kijavítjuk. Szívesen látjuk a glossza íróját „cégé­ren” — kapun belül is, hogy tisztázhassunk olyan aprósá­gokat: szövetkezetünk cég­tábláján nem vidéke, hanem környéke szerepel. Pozsonyi Miklósné a szövetkezet elnöke” Szerkesztői üzenetek Itt hívjuk fel ismételten olvasóink figyelmét, ha ta­nácsot, segítséget kérnek, be­jelentést tesznek, tüntessék fel nevüket, pontos lakcímü­ket. Nem áll módunkban ugyanis minden levélre a lapban válaszolni, míg a név, pontos cím ismeretében eset­leg segíteni tudunk, tanácsot adhatunk. Hiába várja a választ tő­lünk a szolnoki S. Károlyné. Nem vitatkozunk a lapban a szolnoki Damjanich uszoda dolgozójával, aki ugyancsak nem írta meg a nevét. Nem közöljük az újságban — mint ahogyan írója kérte — az „egy nagymama a sok közül” aláírással érkezett levelet. Ha olvasóink megírta volna ne­vét és címét, továbbítanánk bejelentését az illetékes vál­lalathoz. így névtelennek te­kintjük. Pedig lehetségest, hogy igaza van. Azt sem értjük, a „török­szentmiklósi raktár dolgozói” közül miért nem írta alá az érdeklődő levelet senki. Többségük törzsgárdatag. De mindenképpen joguk van tudni, a megváltozott mun­kakörülmények között mi­lyen utazási kedvezmény il­leti .meg őket. Mi csupán az általános szabályról írhat­nánk. A vállalat kollektív szerződését nem ismerjük, amelyben feltételenül megta­lálják, amire kíváncsiak. Vágási engedély—kártérftés—méhészet Kedves Olvasónk! Több levél, távirat ér­kezett szerkesztőségünkhöz, melyben gratuláltak az új laphoz és további mun­kánkhoz sok sikert kíván­tak. Köszönjük a sorokat. Sajnos, minden levelet nem közölhetünk, de né­hányat közreadunk: Ünnep az olvasónak is A Néplap augusztus 1-i számában Megújhódva cím­mel a szerkesztőség és- a nyomdászok több mint egy éve tartó munkájáról és a kollektívák további tartalmi, szerkezeti és formai célkitű­zéseiről olvashattunk az új, szép kivitelű lap megjelené­se alkalmából. Az augusztus 3-i számban pedig közzétet­ték „így készül a Néplap” munkafolyamatát képekben. A kettőt összegezve, a közös alkotó munka szép gyümöl­cseként kaptuk kézhez a Néplapot. Szívből örültünk neki, ünnep volt számunkra is és emlékezetes marad. Jö­vőre nemcsak annak lesz 25. évfordulója, hogy a lap napi­lapként jelenik meg, hanem annak is, velem együtt még nagyon sokan megjelenése óta előfizetői, olvasói. Sokszor bíráltuk a lapot, ha olvashatatlanok voltak a so­rok, felismerhetetlenek a ké­pek. Mérgelődtünk a nyom­dahibákért, de védtük, ha más bántotta. Hittük, hogy egyszer szebb és jobb lesz, hiszen eredményeivel, hibái­val együtt a magunkénak valljuk. Kívánom, váljon va­lóra a Megújhódva című írá­sukban közzétett célkitűzések mindegyike, amelynek végre­hajtását bizton követi a bi­zalom és megbecsülés olva­sói részéről. Munkájukhoz sok sikert kívánok. Kovács Sándor Törökszentmiklós * * * Nagy várakozással tekin­tettünk az új köntösben meg­jelenő Néplap elé. Jóleső ér­zés volt, hogy augusztus 1- től ilyen szép újságot vehe­tünk kezünkbe. Esemény és ünnep mindazok számára, akik szívesen olvassák a la­pot. De büszkeség a megye egész lakosságának is. Javaslom, hogy jobban él­jenek a bírálat lehetőségével. Akkor tölti be igazi hivatá­sát a lap, ha változatlanul vi­gyáz közéletünk tisztaságára, és továbbra is a népet, az ér­téket előállító dolgozó em­bert szolgálja. Népszerűsíti társadalmunk kiemelkedő munkásait, a termelésben, a feladatok végzésében élen já­ró szocialista brigádokat és a közélet fáradhatatlan akti­vistáit. Ugyanakkor bírálja az egyesek és szűkebb cso­portok érdekeit szolgáló hely­telenségeket. A nyomdász mindenkori segítője a szellemi termék megjelenésének, sok múlik rajta. A jó tördelés, a tiszta nyomás esztétikusabbá teszi a lapot. Mostmár erre is meg­van a lehetőség. A nyomda­iparban eltöltött ötven évem összehasonlítási alapot ad. Milyen boldogság lehet egy ilyen korszerű üzemben dol­gozni, és olyan nyomdater­mékeket kiadni, ami a szak­mát dicséri és a munkásság érdekeit szolgálja. A mi időnkben a szedőszekrény fö­lé görnyedve szívtuk az ólomport és olyan munkát végeztünk, ami saját magunk ellen szólt. Azokban az idők­ben sok nyomdász tüdőbajt és egyéb betegséget kapott, mert a beszívott ólompor rombolta a szervezetet. Ez már a múlté, a gépszedés és más újítások teljesen meg­szüntették az egészségre ká­ros állapotokat. Sokan vagyunk, akik meg­szerettük megyei lapunkat és ragaszkodunk is hozzá. Ez az érdeklődés és ragaszkodás csak fokozódhat, mert hisz- szük és tudjuk, hogy a lap munkatársai a nyomdászok­K. I. mezőtúri olvasónk ar­ra kért választ, hogy magán- fogyasztásra milyen állatok vághatok le engedély nélkül, s ha az állat levágásához en­gedély kell, azt kitől kell kérni. Magánfogyasztásra sertést, juhot, bárki levághat. Szarvasmarhát (borjút) csak engedéllyel szabad levágni. E rendelkezés természetesen nem érinti a baromfiak, nyúl, st)b. magánfogyasztás­ra korlátozás nélkül történő levágását. Sarvasmarha magánfo­gyasztásra történő levágása termelőszövetkezeti tagok és egyéni termelők részére kü­lönleges alkalomra engedé­lyezhető. Különleges alka­lomnak számít az engedély kiadása szempontjából pél­dául egy lakodalom. Enge­dély csaik a termelőszövet­kezeti tag és egyéni termelő saját tenyésztésű állatára ad­ható. Az engedélyt a lakó­hely szerint illetékes városi tanács mezőgazdasági szak- igazgatási feladatot ellátó szervétől, általában a terme- lés-ellátásfelügyeleti osztály­tól kell kérni. Községekben a helyi tanács szakigazgatá­si szervéhez lehet a kérelmet beadni. A kérelem írásban és szóban is előterjeszthető. A kérelemhez csatolni kell a levágásra kerülő állat mar­halevelét. A marhalevél ugyanis a tulajdonjogot is igazolja. A kérelemre 20 forint ille­téket kell bélyegben leróni. Szarvasmarha (borjú) enge­dély alapján is csak ható­ságilag engedélyezett vágó­hídon vágható le, s a levá­gás költsége a tulajdonost terheli. A »vágott állatot csak az engedélyben megha­tározott célra szabad fel­használni, értékesíteni még az engedéllyel levágott állat húsát sem szabad. B. I.-né szolnoki olvasónk arra kért felvilágosítást, hogy köteles-e a vállalat kártérítést fizetni a nála üze­mi balesetet szenvedett dol­gozónak, ha a baleset vélet­lenül történt. Kártérítési ké­relmét ugyanis arra hivatko­zással utasította el munka­helye, hogy azért nem hibáz­tatható senki sem. A Munka Törvénykönyve úgy rendelkezik, hogy a vál­lalat a dolgozónak munkavi­szony keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben fe­lel. E felelősség alól csókák­kor mentesül, ha bizonyítja, hogy az üzemi balesetet mű­ködési körén kívül eső elhá­ríthatatlan és kizárólagos magatartása okozta. Ennek hiányában is mentesül a kár ama része alól, amelyet a dolgozó vétkes magatartá­sa idézte elő. Ilyen esetben kármegosztásnak van helye, s a vállalat részkártérítést fizet. \ Kártérítési kérelmét tehát a levélben írt indokok alap­ján elutasítani nem lehet. A vállalat az üzemi balesetért akkor is felelős, ha azért nem hibáztatható senki sem. Azt tanácsoljuk, hogy pa­naszával forduljon haladék­talanul vállalatának munka­ügyi döntőbizottságához. Ké­relmének elutasítása esetén a munkaügyi bíróságtól kér­het jogorvoslatot. T. F. jászberényi olvasónk arról írt, hogy szomszédja méhészkedik. Kérdése az, hogy a méhészethez kell-ea szomszéd hozzájárulását megkérni. A méhészkedést — az ál­lategészségügyi és a növény- védelmi jogszabályok meg­tartásával — erre alkalmas területen mindenki gyako­rolhatja. Háztömbök terüle­tén méhészetet létesíteni és fenntartani tehát nem sza­bad. A többlakásos lakóhá­zak udvarán és közös hasz­nálatú kertjében méhészetet létesíteni csak az összes la­kás tulajdonosának, bérlőjé­nek hozzájárulásával az alábbi feltételek mellett sza­bad: Méhészetet közös haszná­latú épülettől és a szomszéd ingatlanoktól 4 méter, hasz­nálatban lévő utaktól pedig az út mellett vízelvezető árok külső szélétől számí­tott 10 m távolságon túl sza­bad elhelyezni. Ez az úgy­nevezett védőtávolság. Ha a szomszéd ingatlantól a 4 méter távolságot megtarta­ni nem lehet, legalább 2 mé­ter magas tömör (pl. deszka) kerítés vagy élősövény lé­tesítésével kell a méheknek a magasban való kirepülését biztosítani. Lakott területen indokolt esetben a tanács mezőgazdasági feladatot el­látó szerve akkor is elren­delheti a kerítés létesítését, ha a méhészet az úttól 10 méter távolságon túl van. Ilyen kérelmet bármelyik érdekelt előterjeszthet, ter­mészetesen a szomszéd is. Dr. Cs. I. Robbantják a szárazságot A Dunából emelik ki a Kisalföldi Állami Gazdaság nagy szentjánosi kerületében az öntözéshez szükséges vizet. A víz­állás gyors csökkenése miatt az iszapzátonyok elzárták az úszóműhöz vezető csatornát, így az öntözőfürtökhöz már nem jutott el a viz. A mezőgazdászok a határőrségtől kértek se­gítséget, amely robbantással eltávolította az iszapot és így újból megindulhatott az öntözés a gazdaságban. Munkaviszonyban, nyugdíjban Az ipargyakorlás feltételei A kisiparosok munkájára elsősorban ott van szükség, ahol á szocialista szektor nem tudja a lakosságnak a szolgáltatások iránti igényét kielégíteni. A lakosság javí­tó-szolgáltató igényeinek nö­vekedésére pedig továbbra is számítani kell. Az életszín­vonal emelkedésével ugyan­is mind több család gépesíti háztartását, új otthont épít, a régit szépíti, csinosítja. Ezért a tanácsok messzeme­nően támogatják azokat, akik kisipari szolgáltató tevé­kenységet főfoglalkozásban, munkaviszony meghagyása mellett, vagy nyugdíjasként kívánnak folytatni, különö­sen női szabó, fodrász, mű­szerész, rádió- és tévéműsze­rész, villanyszerelő, kőműves, szobafestő és mázoló szak­mákban. Szolnok megyében jelenleg mintegy 3800 kisiparos van. Hatvanhárom százalékuk fő- foglalkozásban, huszonöt szá­zalékuk munkaviszony meg­hagyása mellett, tizenkét százalékuk pedig nyugdíjas­ként gyakorolja iparát. Több­ségük szolgáltató tevékeny­séget végez, kisebb részük árutermeléssel foglalkozik. Viszonylag nagy a munkavi­szony meghagyása mellett ipart gyakorlók száma. Ez azt mutatja, hogy a munka- viszonyban, a szövetkezeti tagsági viszonyban állók tö­rekvései mind nagyobb meg­értésre találnak a munkálta­toknál. A munkaviszony és a szövetkezeti tagsági vi­szony Imelletti ipargyakorj lásnak ugyanis az a felté­tele (hatályos rendelkezések szerint), hogy ahhoz a mun­káltató vagy a szövetkezet vezetősége írásbeli hozzájá­rulását adja. A munkaviszony, szövet­kezeti tagsági viszony mel­letti ipargyakorlás lehetősé­ge kiterjed az iparigazol­vány és a működési enge­dély alapján gyakorolható szakmák mindegyikére, ki­véve a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek tagjait, akik vezetőségi hozzájárulás mellett sem jogosulták épí­tőipari tevékenység körébe tartozó iparok gyakorlására. Amennyiben a kisiparos megszünteti munkaviszonyát, szövetkezeti tagsági viszo­nyát, iparát csak abban az esetben gyakorolhatja to­vább, ha új munkáltatója ahhoz hozzájárul. Ha a kispiparos nem léte­sít új munkaviszonyt, szö­vetkezeti tagsági viszonyt, ugyanaz a helyzet áll plő, mint amikor az iparát visz- szaadja. A munkaviszony, szövetke­zeti tagsági viszony fennál­lása alatt akkor indokolt a hozzájárulás visszavonása — a lakossági szolgáltatások za­vartalanságának biztosításá­ra is figyelemmel —, ha a dolgozó nem látja el megfe­lelően munkáját. Amennyiben a munkavi­szony meghagyása mellett gyakorolt ipart a kispiaros főállású ipargyakorlásra kí­vánja változtatni, úgy külön kérelem alapján új eljárás lefolytatása mellett lehet csak az iparjogosítványt ki­adni. A nyugdíj változatlan fo­lyósítása mellett 43 szakmá­ban van lehetőség kisipari működési engedély alapján kisipari tevékenységet foly­tatni. A nyugdíj változatlan folyósításának feltétele, hogy a nyugdíjas saját személyé­ben, egyedül gyakorolja az ipart. Azokban a szakmákban, melyekben csak iparigazol­vány alapján lehet az ipart gyakorolni, a nyugdíj folyó­sítása — kérelemre — csak külön elbírálás alapján le­hetséges. A nyugdíj folyósí­tása iránti kérelmet a KI- OSZ körzeti vagy helyi cso­portjához, az iparjogosít­vány iránti kérelmet a köz­ségekben a tanács vb szak- igazgatási szervéhez, a vá­rosokban a termelés-ellátás- felügyeleti osztályhoz lehet beadni. Aki munkaviszony megha­gyása mellett vagy nyugdí­jasként gyakorol ipart, ugyanazon jogok illetik és kötelezettségek terhelik, mint az önálló kisiparosokat. Adókedvezményben része­sülnek abban az esetben, ha az I. fokú iparhatóság által ellátatlannak minősített te­rületen végeznek javító, szol­gáltató tevékenységet. Bálint Ferenc a megyei tanács V. B. ipari osztályának vezetője

Next

/
Thumbnails
Contents