Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-11 / 189. szám

1976. augusztus 11 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP­3 Kiaknázott lehetőség TAKARMÁNYlNSÉG. Ez­zel az egyetlen szóval lehet jellemezni ezen a nyáron a világ mezőgazdaságát. Tá­voli földrészekről érkeztek az egyre riasztóbb jelenté­sek: kisült legelőkről, ki­apadt folyókról, patakokról, kényszerből levágott állatok ezreiről adtak hírt. A veszély szele Közép-Európát is ala­posan maglegyintette, Nyu- gat-Európa egyes országai­ban pedig kritikussá vált a helyzet. Hazánkban nem kell takarmányválságród beszél­ni, de a mezőgazdasági üze­mekben továbbra is okos, körültekintő gazdálkodásra van szükség ahhoz, hogy az esztendőt nagyobb zökke­nő nélkül zárhassuk. Szolnok megyében, az augusztus eleji felmérések szerint, zöldtakarmányból ti­zenhét, szénából pedig tizen­egy százalékkal kevesebb van, mint amennyire a ta­karmánymérleg szerint szük­ség lenne. A kiesés ofcaii kö­zül legjelentősebb az, hogy a rétek, legelők fűhozama a múlt évinek csak 70—75 szá­zaléka, s a pillangósok első kaszálásából származó ter­més egynegyedét elvitte a fagy. A késői tavasz miatt a zöldtakarmányok etetése 15— 20 nappal később kezdődött, s ez alaposan megcsonkítot­ta az esetleges tartalékokat is. A nedvdús takarmányok­ból mintegy 15 százalékos ki­esés várható, legjelentősebb kár a silókukoricát érte: a hiány eléri a 24 százalékot. Ennek ellenére sem kell válságot emlegetni, hiszen a tömegtakarmányok pótolha­tók, s ezt a mezőgazdasági járás miatt a szokásosnál va­lamivel később, a napokban kezdődik a szolnoki Lenin Tsz-ban a paradicsom feldol­gozása. A szövetkezet az idén — az elmúlt évihez viszonyít­va nagyobb területen — ösz- szesen 250 hektáron termeszt paradicsomot. A ■ terméskilá­tások a viszonylagos rossz üzemek szakemberei nagyon jól tudják. Terveikben sze­repel a kukoricaszár, a ré­pafej és a répaszelet felhasz­nálása, s legtöbb helyütt az utak, árokpartok, csatornák fűtermésének begyűjtéséről sem feledkeztek el. Nagyobb gondot fordíthatnának vi­szont a még mindig mellő­zött urebetinre, amely a ké­rődző állatok számára kiváló abrafctakarmány, arról nem is beszélve, hogy az így meg­maradt kukorica olyan jó­szágok elé kerülhet, amelyek számára ez nélkülözhetetlen. A tömegtakarmányok pót­lására hozható intézkedések közül kiemelkedő a másod­vetések elrendelése. Aki az elmúlt napokban megfordult a Szolnok megyei határban, az láthatta, hogy a mezőgaz­dasági üzemek éltek a lehe­tőséggel. A hétéleji adatok szerint mintegy 6 ezer 900 hektárba került másodvetésű növény magja. Ez a terület az elmúlt évinek két és fél­szerese, s az ez évi tervnek is több mint kétszerese. KÜLÖN TISZTELENDŐ a gazdaságok segítő szándéka, hiszen a takarmányozási ne­hézségek ellenére, a zöldség­ellátás hiányosságaira gon­dolva, 1125 hektáron zöldsé­get is vetettek. Egyebek közt jelentős az újonnan kelő uborka és Zöldbab területe is. A nagyüzemek mellett a háztáji és a kiskerttulajdo­nosok sem vallanak szégyent, mert mintegy 70 hefcáron már ők is másodvetésű nö­vényeket nevelnek. idő ellenére biztatóak: 250 mázsás, közepes, hektáron­kénti átlagtermést várnak a szövetkezet vezetői. Jelenleg még olyan' kis mennyiségű paradicsom pi­rosodott meg, hogy egyelőre — a MÉK-kel kötött 50 va- gonos szerződés értelmében — csak a piaci igényeket tudják kielégíteni. Kenyér új búzából Sokan nem is tudják — Jászberényben, Karcagon, Kunszentmártoniban, Szolno­kon és még jó néhány kör­nyékbeli községben —, hogy ma már az új lisztből sütött kenyeret, kiflit, cipót és zsemlét teszik az asztalra. Vajon milyen az idei búza? A jó termés együtt járt-e a jó minőséggel? Nos, az első tapasztalatok azt mutatják, gazdag a sikértartalma, jó a vízfelvevő képessége az idei kenyérlisztnek. A sütő­ipar laboratóriumában meg­vizsgált lisztről kedvező a vélemény. A Szolnok megyei Sütőipa­ri Vállalat dolgozód a növek­vő számú egykilós vekni mellett egyre több kenyér- jellegű pékterméket — búza- cipót, zsúrkenyeret, szegedi vágottat — sütnek, mert a vásárlók egyre inkább eze­ket vásárolják. Az első fél­évben mintegy 70 százalék­kal több ilyen kenyérjellegű terméket szállítottak az üz­letekbe, mint az elmúlt év hasonló időszakában, azon­ban még így sem tudták ki­elégíteni az igényeket. A hatvannégyféle péksüte­ményből 14 százalékkal sü­töttek többet hetvenöt első hat hónapjához viszonyítva, ennék ellenére még több is elkelt volna. Most már a termelést számottevően nem növelik mindaddig, amíg a szolnoki süteményes üzem rekonstrukciójára sor nem kerül. A több millió forint értékű építkezést jövőre kez­dik el, és 1978-ban fejezik be. Egyéb tényezők is gátol­ják munkájukat, például ke­vés a mák és a dió, ezért többféle népszerű töltött ter­mékből is kevesebb lesz. Né­ha a sütőipari gépek és szál­lítóeszközök alkatrészellátá­sa is akadozik. Kevés a munkáskéz is, hár §z első félévben harminckét új dol­gozó lépett be a vállalathoz, azonban még így is mintegy ötvenen hiányoznak a ter­melő 'üzemekből. A létszám- hiányt túlórákkal pótolják, hogy soha ne hiányozzon asztalunkról a friss, immár az új búza lisztjéből sütött kenyér. — b. á. — Paradicsom 250 hektáron Az idei nyári aszályos idő­Figyelmeztetö statisztika Sok volt az üzemi baleset az első félévben Akadozik a gép. Ez a darab is „féloldalas". Pont ez hiányzott. Míg jön a szerelő, egy fél­órába is beletelik. Na, majd én... Láttam már, hogyan csinálja. Meghú­zom ezt a csavart, a gé­pet ki se kell kapcsolnom, az is idő. Mi ez a vijjo­gás? Hogy kerülök a menr ‘őbe? 1976 első fél évében Szol­nak megyében 2 ezer 128-an szenvedtek három napon túl gyógyuló üzemi balesetet. Halállal egy baleset végző­dött. A táppénzen töltött munkanapok száma 50 ezer 828 nap, amely meghaladja az elmúlt év hasonló idősza­káét, amikor is 47 ezer 254 munkanapot hiányzott a 2062 balesetes. Tavaly az első félévben ki­lencen vesztették életüket üzemi baleset következtében. Az idén egy ember halt meg — rakodás közben érte sú­lyos, halálos sérülés — eb­ben az évben viszont a sú­lyos, a csonkulásos balesétet szenvedtek száma nőtt. A leggyakoribb balesetet elő­idéző okok — a jegyző­könyvek tanúsága szerint még mindig — a gépek ke­zelése, javítása, a rakodás, a szállítás. De sűrűn előfor­dul sérülés a tárgyak esése vagy omlása miatt is, még mindig sok a csúszásból, bot­lásból eredő baleset. S ami nagyon elgondolkodtató: az üzemi balesetet szenvedők mintegy 50 százaléka har­minc éven aluli. * A jelentősen emelkedő üze­mi balesetek száma munka- védelmi hiányosságokat té­telez fel. Mi erről Egyed Zoltánnak, az SZMT munka- védelmi főfelügyelőjének a véleménye? — Lazult a biztonságtech­nikai fegyelem, a belső el­lenőrzés sem mindenhol megr felelő. Az elmúlt hónapok tapasztalatai azt mutatják, hogy főként a középvezetők, a termelés közvetlen irányí­tóinak a figyelmét kerülte el sok olyan szabálytalanság, amely nem egy esetben bal­esetet okozott. Még mindig nem elég alapos a munka- védelmi oktatás sem, de sok a kifogásolni való a megtör­tént balesetek kivizsgálásá­ban, holott egy meglevő ve­szélyforrást ' kell megszün­tetni. — Mit tesz a munkavédel­mi felügyelőség a kedvezőt­len jelenségek megszüntetése érdekében? — Az elmúlt fél évben 226 alkalommal ellenőriztük az üzemek munkavédelmi hely­zetét, felhívásokat adtunk ki, balesetveszélyes gépet, be­rendezést állítottunk le, har­mincszor újból vizsgáltuk a már lezárt üzemi baleset jegyzőkönyvét, 122 létesít­mény üzembe helyezésénél voltunk jelen. — A felügyelőség sokirá­nyú tevékenysége a jelek szerint még mindig kevés... — A munkahelyeken je­lentkeznek elsősorban a ten­nivalók. A vállalati, üzemi szakszervezeti szerveket, ta­nácsokat arra biztatjuk, hogy jogaikat következetesen ér­vényesítsék: a gazdasági ve­zetők rendszeresen számol­janak be a munkavédelem fejlesztése, a baleset megelő­zése érdekében tett intézke­désekről, vagy szigorúan lép­jenek fel azok ellen, akik a sérültre hárítják a felelős­séget, valamilyen rosszul felfogott vállalati érdekből, esetleg a számonkérés elke­rülése végett. Mi magunk is többször ellenőrzünk majd és nagyobb figyelmet fordí­tunk a termelőszövetkezetek munkavédelmére is. Jó kez­deményezést indított el a megyei KISZ-bizottság, amelyhez mi is csatlakoz­tunk. Munkavédelmi vetél­kedősorozatot terveznek a közeljövőben a harminc éven aluli fizikai munkások ré­szére. Három fordulóban: üzemi, járási (városi) és me­gyei szinten mérik össze tu­dásukat a fiatalok. Termé­szetesen az ellenőrzés, a büntetés, a vetélkedő mind csak „segédeszköz” a balese­tek elkerülésére. A fegyel­mezett munka, az üzembiz­tos gépek, az előírások szi­gorú betartása és betartatá­sa a legfőbb biztosítéka an­nak, hogy magunk és mások életét, testi épségét meg­óvjuk. T. Sz. E. húsa remei es után Gyorsfénykép az üzemi konyhákról Rotyog az étel. A ventillá­torok sivítva szippantják a párát az udvarra. Az üvegaj­tókon túl, az ebédlőkben, ka­nálcsörgés a terítés kísérőze­néje. De hopp! Állítsuk meg a képet! Mielőtt még elözön- lenék az asztalokat, emeljük fel a fedőt. Kukkantsunk be, mi fő a fazekakban. Még pontosabban, mi és mennyi­ért? Törökszentmiklósi Állami Gazdaság. Az üzemi konyha keddi reggelije: főtt kolbász, mustár vagy vaj, szalámi és paprika. Az ebéd: krumpli­leves, rizseshús, ubdrkasalá- ta. Másnap gulyáslevest és túróscsuszát tálaltak. Csütör­tökön karalábéleves, pörkölt. makarónival és uborkasaláta szerepelt a menün. A gaz­daságban tehát az ebéd mel­lé reggeli és vacsora is du­kál. A szenttamási, a surjáni és a csorbái kerület üzemi konyháin az ezerhatvankét dolgozónak mintegy hetven százalékára főznek. A kom- bájnosok és a gyümölcsösök­ben dolgozók teherautóról, helyben kapják a kosztot. Az ipari üzemekkel ellentétben a gazdaságoknak a munkaszü­neti napokra, a szabadság- és a betegállomány idejére is jár az üzemi konyha főztje. Sőt, a családtagoknak és a nyugdíjasoknak önköltségi áron kerül az éthordóba a reggeli, az ebéd és a vacsora. — Sokat számolgattunk, s vitatkoztunk, hogy a húsár emeléséből mennyit vállaljon a gazdaság, s mennyit a dol­gozó — mondja az étkező fe­lé baktatva Ripszánszki Jó­zsef párttitkár, — Az embe­rek reggeltől estig a földdel küszködnek, az erő is elol­vad a munkában, a meleg­ben. Nem mindegy, mit adunk enni. S főként az nem, hogy mennyiért. A gazdag gazdaság Az áremelés előtt a regge­liért négy, az ebédért hat, a vacsoráért pedig három fo­rint ötvenet szurkoltak le a dolgozók. Július elsejével öt­ven fillér került a reggelire és a vacsorára, egy forint az ebédre. Az egésznapos koszt­ért most tehát 15,50-et fizet­nek, amit a gazdaság további nyolc forinttal megtold. A konyhákon a gazdass2t»nyok ennél is többel számolhatnak. A gazdaság vág<^ídjáról ön­költségi áron kerül oda a fel­vágott, a hús, a belsőség. A kertészetnek és a gyümöl­csösnek is csak a piaci ár tö­redékét fizeti a konyha. Le­gendaszámba megy: a fólia alól már akkor paprika, re­tek és paradicsom kerül az asztalra, amikor a piacon a vásárló még elfordítja fejét az ártábláról. Törökszentmiklóson-, mint mindenütt az országban, jú­lius elsejével hatvan forint kiegészítés jár a fizetéshez. A háromszori étkezésért na­ponta két forinttal fizetnek többet. A hatvan forintból tehát futja. Akik áthárítják Göngyölegellátó Vállalat, szajoli gyáregység. Debíe- czeni Bálint igazgatóhelyet­tes rövid pórázra fogja a té­nyeket : — A húsárak emelése előtt hétötvenet, most pedig ki- lencötyenet fizetnek az ebéd­ért a dolgozók. A vállalat döntött így, hiszen gyáregy­ségként mi nem szabhatjuk meg az árakat. Kedvezményt egyébként is csak egyetlen döntési körben adhatunk, s ez a fuvar... A Göngyölegellátó Vállalat tehát nem nyúlt a zsebébe. Az üzemi étkezés kétforintos drágulását teljes egészében a dolgozókra hárították. A gyors számolás eredmé­nye : huszonkét-huszonhárom munkanappal a napi két fo­rint a hatvanból havon­ta negyvennégy—negyvenha­tot visz el. Es még hátra van a szombat, a vasárrlap, a reg­geli és a vacsora. Nem vélet­lenül született a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának állásfoglalása: lehetőleg ne emeljék a dolgozók étkezési térítését egy forint húsznál többel! A Papíripari Vállalat szol­noki gyárából Klein Imre szb-titkárj — Nem értettem egyet az­zal, hogy két forinttal emel­jék az ebédjegy árát. A pes­ti központban mégis megsza­vazták. Ráadásul mostaná­ban a konyha is küszködik. .Néhanapján kapnak csak friss zöldárut. Akkor is oly drágán, hogy utána a gazd- asszony két napig húzhatja a nadrágszíjat... Kiegészítésül néhány ész­revétel a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsának elnökségi ülésén elfogadott anyagból: sokhelyütt szegé­nyes a választék, egyhangú a köretsor, s gyakran eltűnik a burgonya. Ritka a tészta, és főként a főzelék. Az utób­binak a minőségével sincs minden rendben. Sok válla­lat éttermekből rendeli és viszi az ebédet. Gyakran ki­csinyük az adagot, s íztelen­nek tartják az ételeket. A helyünk kevés, a sor pedig hosszú ahhoz, hogy minden­kit sorra vegyünk. Tény, hogy a szemrehányásból a Pelikántól az áfészeken át, a Dunavidéki Vendéglátó Vál-. lalatig szép számmal kijutott. Fűrész- és Hordóipari Vál­lalat, szolnoki üzem. A pél­da tanulságos. Az üzemben az étkezés már tavaly de­cemberben szóba került, a kollektív szerződés módosítá­sakor. A dolgozók kérték, hogy a drágulásból vala­mennyit az üzem is vállaljon magára. A vezetők igent mondtak, s már a tavalyi nyereségrészesedésből tarta­lékoltak az 1976-os évre. — Így aztán az ebédért csak egyhússzal fizetünk most' többet — mondja Kicsi Bálintné, az szb közgazdasági felelőse. — Az már nem raj­tunk múlik, hogy az egyik étteremtől a másikhoz pend­lizünk. Amíg újak vagyunk, jól megy a sorunk. Két-há- rom hét után viszont össze­mennek az adagok. Törökszentmiklóson, Me­zőgazdasági Gépjavító. Azt hiszem, egyedülálló az eset: a dolgozók egyetlen fillérrel sem fizetnek többet az ebéd­ért! A gyár vállalta az üzemi konyha 182 ezer forintnyi többletét. Munkások, véleménye A konyha vezetőjének, Bo- zsó Jánosnénak tehát nem a pénz miatt fáj a feje, ha­nem: — Bejöttünk ma reggel, s azt sem tudtuk a lányokkal, hogy mit főzünk. Semmi zöldfélét sem kaptunk. A gondnokunk, Erzsiké, még 16 forintért is megvette volna a maszektól a kelkáposztát, de nem volt elegendő. Ezért aztán gyakran, téü ételeket főzünk nyáron is. Csokorba gyűjtöttük a munkások véleményét. Fehér József géplakatos: „Tíz éve élek üzemi koszton. Csak annyit mondhatok, aki töb­bet, jobbat akar főzni, álljon neki otthon. Majd megtanul­ja értékelni az ittenit.. Verbal Imre autószerelő:1 „Egy hónapja jöttem a BMG- ből. Az ebédért majdnem annyit fizetek, mint a régi helyemen. De itt sokkal töb­bet és jobbat adnak. Pedig nekem azt szokták Vnondani, hogy inkább ruháznának, mint etetnének ..Ács Im- réné takarítónő: „Ha rend­ben az epém, bent ebédelek. Otthon a két gyerekre is min­dennap főzök. Tudom, mit ér az üzemi koszt. Ilyen zöld­ségáraik mellett!.. Miként a sokféle, olykor egymásnak is eUentmőndó példa bizonyítja, a húsárak emelkedésére sokféleképpen válaszolhatnak az üzemek, s nincs egyedül üdvözítő meg­oldás. Lehet így, lehet úgy. Teü zsebből, vagy éppen sze­génységből fizetve. De az ebédek áremelkedését — két forintjával, vagy annál töb­bel — teljes egészében a dol­gozóra hárítani semmiféle­képpen sem ildomos. Mert ezzel nem segítik életszínvonal oolitikánk .meg­valósulását. Mélykúti Attila Az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat legújabb gyártmánya a Hermes svájci cég licence alapján készülő nagy teljesítményű irodai mechanikus Írógép. Jellemzője a nagy megbízhatóság, a könnyű kezelés és a szép esztétikai megjelenés. Az új típusból, melynek első darabja a napokban készült el, ebben az évben 2800 darab Hagyja el a gyárat

Next

/
Thumbnails
Contents