Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-08 / 187. szám
1976. augusztus 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Készül „H füst*’ a szolnoki Dohányfermentáló üzemben Már néhány hete tart a szolnoki Dohányfermentáló és Beváltó Üzem telephelyein a korábbam érő dohányfajták átvétele és szárítása. Az üzemben is felkészültek az idei szezonra. E hét közepétől pedig a beérkezett 4—5 vagon dohány keverésével, gépi kezelésével — egyelőre próbaüzem jelleggel — megkezdődött az idei feldolgozási idény, majd hétfőtől teljes a nagyüzem: tavaszig folyamatosan fermentálják a füstölnivalót. Augusztusban csak 25 vagon dohány feldolgozását tervezik, viszont az év végéig már elérik a havonkénti 40 mázsás termelést is. Az üzem körzetébe tartozó dohányültetvények a nagy nyári forróságban nem sok jóval biztattak, a közelmúltban lehullott néhány milliméteres csapadék azonban kedvezően éreztette a hatását. A szakemberek véleménye szerint az idei dohány- termés valószínűleg felülmúlja a tavalyit. Kecskemétről Uszty-llimszkbe Tovább nő a nyugati export Tízmillió építkezésre és gépekre Termékeinek csaknem a 90 százalékát exportálja, túlnyomórészt a nyugati tőkés országokba a mezőtúri Ruhaipari Szövetkezet. A szinte kizárólag gyermek felsőruházati termékeket gyártó szövetkezetben, ahogy az évek során növelték a termelést, úgy vált egyre súlyosabbá a raktározási gond. Az elkészült, kiváló minőségű ruhákat több kisebb, a város különböző részein levő épületben tárolták. Ugyanakkor a szövetkezet vezetőit egy másik gond is nyugtalanította: a vasalónők meglehetősen rossz körülmények között dolgoztak. Mindezek megoldására a közelmúltban mintegy 10 millió forint értékű beruházás kezdődött a szövetkezetben. A mezőtúri központi telepen — a helyi költségvetési üzem kivitelezésében — új raktár és vasalóépület készül, ahol húsz nő számára teremtenek kényelmes munkakörülményeket. Sor kerül ezenkívül új vasalógépsor beszerzésére és a varrórészlegben korszerű célgépek üzembe helyezésére. A beruházás várhatóan a jövő év második felében fejeződik be. Ennek révén lehetővé válik, hogy 1978-ban a szövetkezet — a jelenleginél 8 millió forinttal több — összesen 32 millió forint értékű ruházati terméket exportáljon. Befejezték a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárában az Uszty-Ilimszkben épülő óriási papírgyár épületszerkezeteinek gyártását. A 23 hónapos munka utolsó megrendelését, két hónappal a határidő előtt, július végén indították útnak Kecskemétről. A szerelvény rövidesen megérkezik Szibériába. A fémvázas falakat, tetőszerkezeteket, ajtókat a helyszínen csak össze kell szerelni, s ennél a munkánál segítkezik majd a háromszáz magyar fiatal szakmunkás is, akik két évet töltenek az építkezésen. A magyar könnyűszerkezetes elemekből, amelyek minőségével, méterpontosságával elégedettek a szovjet partnerek, összességében százezer négyzetméter alapterületű csarnok épül a tajgán. Küldött népfront kongresszusára Beszélnék a háztájiról Miről is beszélne a kongresszuson a tsz-elnökhelyet- tes, aki három község közös gazdaságának gondjában- bajában osztozik, mint a népfrontmozgalam egyik fontos feladatáról, a háztáji termelés segítéséről, eredményeiről, a kertbarátok köréről... A tiszasasi Hakk László, a csépai Tiszaimenti Tsz elnökhelyettese amióta megtudta, hogy kongresszusi küldött, azóta folyamatosan gyűjti az anyagot a kongresszusi szekcióülésekhez, a község és a szomszéd települések lakóinak életkörülményeiről, a kulturális életről — mindenről, amiről úgy érzi, érdemes lenne másokkal is szót váltani, amivel hírt adhatna szűkebb hazája életéről. Nem könnyű időt szakítani a felkészülésre, különösen most a nyári munkák idején. Betakarítás, másodvetés, szállítások szinte éjjelnappal, no és az új beruházások; szakosított állattelep, új Sirokkó szárítóberendezést építenének, s jaj még ez is ... újságírók faggatják, hogv most éppen mit csinál, készül-e a HNF-kongresz- szusra, és egyáltalán mit jelent neki, hogy küldött lesz, milyen feladatokat lát el a népfrontban. Hát miről beszéljen? Arról, hogy Tiszasason ő a községi népfrontbizottság elnöke, s hogy ez a megbízatása már „hozzánőtt”, hiszen ami a népfrontélnöknek természetes lételeme, az a tsz vezetőnek legfontosabb segítsége: az emberekkel, a faluközösséggel való állandó kapcsolattartás. A közösség mozgatása, mozgósítása és a közös siker öröm a népfrontelnöknek, s ha a faluközösség nagyobbrészt a tsz-tagságot is jelenti, az már az elnökhelyettesnek is jóleső érzés. (Amikor a községiben játszóteret akartunk építeni, s megkezdtük a szervezést, féltem, magamra maradok. Később, amikor sorra vállalta mindenki a rájutó feladatot, megnyugodtam. Elkészült a játszótér, s ha kiesd is, de jó.) No és beszélhetne arról is, hogy mi mindennel keresik meg az emberek; adjon' tanácsot a házépítéstől, a nősülésig ... És már megint a háztáji. „Na látja, erről beszélnék a kongresszuson, ha felszólalnék. Nálunk — az egyesülés előtti tiszasasi Rákóczi Tsz-iben — már négy éve szervezetten segítjük a háztáji gazdaságokat. Háromféle rendszert alakítottunk ki, amelyet a tsz- tag maga választhat meg melyikben vesz részt. Az egyik a hagyományos, a másik a csoportos összefogás, a harmadik pedig az eszmei háztáji... No persze, a kongresszuson erről bővebben beszélnék ... azt hiszem, érdekelne másokat is.” — igriczi — Tanultak, a maguk kárán Amikor az idén, május 7-én a, közgyűlésen megjelent száznyolcvanhárom szövetkezeti gazda egyhangúlag elnöknek választotta Horváth Istvánt, a fiatal szakember lényegében csak ennyit mondott: „Nem az anyagi érdek vezérel bennünket, hanem a segítési szándék. De az is bizonyos, hogy mi négyen magunkban nem tudjuk megoldani a feladatokat, szükséges ehhez a szövetkezeti tagság fegyelmezett, lelkiismeretes munkája." Aki ismerte a szelevénvi Szikra Termelőszövetkezet helyzetét, tudta; szóról szóra helyénvaló, amit az újonnan megválasztott elnök mond. És a szövetkezeti tagok, akik a maguk bőrén tapasztalaink addig minden rosszat,, értettek a szóból. Mi történt a közgyűlést megelőzően ebben a gazdaságban ? Év elején szanálni kellett a termelőszövetkezetet. Hogy idáig jutattak, annak oka egyértelműen a gazdálkodás elmaradott színvonala, a rossz vezetési gyakorlat és üzemszervezet, a fegyelmezetlenség és a széthúzás volt. Reménytelenség A kommunisták taggyűléseken korábban többször elmondták; ez így nem mehet tovább. Ami nálunk folyik, az nem gazdálkodás, hanem bűnös könnyelműség. A válasz ígérgetés volt, hogy igen ... majd ... másképpen is lesz ez... És minden maradt a régiben. Az emhe- rek pedig egyre reménytelenebbnek, kilátástalanabb- nak látták helyzetüket, jövőjüket. Mert végül elkövetkezett az az idő is, amikor három hónapig nem kaptak egy fillért sem. Élni pedig kellett. Ekkor többen levelet írtak a megyei tanács vezetőinek, amelyben kérték: segítsenek rajtuk. E levélnél érdemes egy pillanatra időzni. A megyei tanács vezetői megvizsgáltatták mindazt, amiről a panaszoson írtak: bebizonyosodott, hogv az állítások egytől egyig igazak. Ezért került sor a szanálásra is: mintegy 6 millió forint volt a veszteségük és az alaphiányuk. Amikor keresték a levélírókat, hogy beszéljenek velük, kiderült, a panaszos levelet nem azok írták, akiknek neve aláírásként szerepelt. A szövetkezet tagjai közül senkit nem vállalta a bejelentő szerepét. Bencsik István mondta: — Nem nagyon mertünk mi nyíltan szólni. Van itt egy traktoros, az egyszer megmondta a véleményét a dolgokról, aztán a legrosszabb gépeken dolgozott. így szúrtak ki vele. Félelemből hallgattak volna? Kovács István párttitkáriak más a véleménye. — Belefáradtunk a meddő vitákba. Meg nálunk a szövetkezet megalakulása óta tizennyolc elnök volt, és tíz év alatt harmincöt szakember dolgozott. Alig melegedett meg az egyik, már jött a másik. Jó évünk nagyon kevés volt. Többször kellett szanálni már a szövetkezetünket, de az is igaz, mindig cSak „elsősegélyt” kaptunk. Pedig itt sem rosz- szabbak a földek, mint a környező gazdaságokban, mégis hol vagyunk mi hozzájuk képest? Az emberek tudnak és szeretnek is dolgozni, de elvesztették a hitüket. Nem bíztak a változásban. Bajra bajt meg minek kerestek volna maguknak? A szanálást követően a megyei tanács elnöke törvényességi felügyeleti jogkiré- né' fogva felfüggesztette a gazdaság akkori vezetőit, majd a közgyűlés leváltotta őket, és a szövetkezet élére új vezetőket választott. Négy fiatal szakembert: Horvátn Istvánt elnöknek, Kulcsár Sándort főagronómusnak, Farkas Józsefet főmérnöknek és Sárospataky Jánost főkönyvelőnek. Addig mind a négyen a kunszentmártoni Körösmenti Termelőszövetkezetben dolgoztak. Oj lton A 3 ezer 600 hektárnyi földön gazdálkodó mintegy kétszáz ember az új vezetéssel együtt ismét nehéz terhet vett magára: tönkrement gazdaságot, a szanálással járó négymilliós adósságot. Szívós, kitartó munka kell ahhoz, hogy eredményre jussanak. Bencsik József ezt mondta a májusi közgyűlésen: — A tagságnak segítenie kell az új vezetőséget éspedig jó munkával, szorgalommal. Ne csutkaszárra vessük a gabonát, mint az elmúlt években, hanem jól munkáljuk el a földeket. Bihari Sándor is elmondta véleményét. — Tavaly őszszel három hónapig nem kaptunk fizetést, mégis dolgoztunk becsülettel. Ezután se lesz másképp. Tíz év alatt most választottuk meg a harmadik elnököt, nem akarjuk, hogy ez még egyszer bekövetkezzék. — Én csak azt kérem az új elnöktől — mondta Bor- gula András —, gondoljon , arra. hogy nálunk a szövet- ' kezeti tag órabére még most is 7 forint körül van. Ügy dolgozzunk együtt, hogy jobb legyen a tagoknak. Hogyan, mivel teltek az, első hetek, hónap>ofc? Egyszerre tele lett mindenkinek a keze munkával. Hisz már sürgetett az idő: vetni kellett, elmunkálni a földet, új szervezeti rendet létrehozni, elkészíteni a gazdálkodási terveket és számba venni, és nap mint nap dönteni, hogyan lehet rendbe tenni a közös dolgait. Sajnos, bőven van min ja- vítaniok: a szarvasmarha-állományra például minden évben másfél millió forintot fizetett rá a gazdaság, mert a 205 tehén közül csak 95 a fejős, és azok sem adnak egyenként még ezer liter tejet sem. Kellő gondozás szükséges, hogy a tehenek legalább borjút adjanak, és észszerűen, fokozatosan cserélni kell az állományt. Kellenek a jó legelők is: a zagy- varékasi gyepgazdálkodási rendszerhez csatlakoznak most. Áttértek az ágazati irányításra: a három főága- zatvezető — a növénytermesztési, az állattenyésztési és a műszaki — anyagilag, erkölcsileg egyaránt felelős területéért. Segítség kell Kulcsár Sándor főagranó- mus szerint: — Itt vesztenünk nem szabad. csak nyerni. Mert most a vesztés nem négyünké, hanem mind a kétszázunké. Ez az érzés rá is nehezedik az emberre. Jól olajozott ..gépezetből” kerültünk ide. és a nehéz helyzetben még nagyobb a felelősségérzet a dolgozókért, a nyugdíjasokért. Talán mindennél a legfontosabb, hogy érvényesüljön a szövetkezeti clemokrá- cia, hogy a bizottságok valóban betöltsék hivatásukat. Mert dönteni csak úgy lehet, ha az ember ismeri a tagság véleményét. Sajnos, a helyzet ma sem könnyű Szelevényen. Horváth Istvánnal, a fiatal szövetkezeti elnökkel erről a nehéz helyzetről beszélgettünk. — Májusban kész tények elé voltunk állítva. Az idei évre készített,, hevenyészett terv, eleve nem tartalmazott reális célokat. Már akkor láttuk, hogy azok az eredmények, amelyek abban szerepelnek, nem érhetők el. Ráadásul jött ez az aszályos nyár, négy hét alatt összesen 2,8 milliméter csapadék esett nálunk. Kukoricából a várt 33—34 mázsa helyett jó, ha 18 mázsás termésünk lesz. Búzánk is kevesebb lett a tervezettnél. Az ezer hék-- táron 23 mázsa lett a hektáronkénti átlagtermés, a tervezett 25 helyett. — Annyira rosszak a földek? — Nem, ha optimális időben, jó minőségben végezzük el majd a vetést, ha jó lesz a munkaszervezés, köze- pes műtrágyázással,' magasabb technikai felkészültséggel elérhető a 30—35 mázsás átlagtermés búzából. — Mi most a legnagyobb gondjuk... — A pénztelenség. A szanáláskor kapott hitel visszafizetése nagy teher, és ráadásul a kötött talaj miatt a termelés is költségesebb, mint jobb földeken. Jelenlegi számításunk szerint a mérleg szerinti és az alap- hiányunk ez évben is 5—6 millió forint között lösz. Nem bízunk abban, hogy ezt ki tudjuk gazdálkodni. — És az emberek? — Meg kellett küzdenünk a bennük élő reménytelenséggel. Ma már értik és tudják: ahhoz, hogy kilábaljunk ebből a bajból, jó minőségű munka, szilárd munkafegyelem kell. Az a jó, hogy a pártszervezet vezetőségével megtaláltuk a közös hangot a kommunisták támogatják elképzeléseinket. Ez a támogatás, az egység a határozatok hozatalában és végrehajtásában nélkülözhetetlen. Közös akarattal — Ügy van, ahogy a többiek mondják: mi nem akarunk innen elmenni. Itthon vagyunk, itt akarunk dolgozni és megélni a munkánkból — mondta Kovács István párttitkár. — Ez a közös akarat, munka, bízunk, hogy eredménnyel jár, persze ehhez talán évek kellenek. Mi tanultunk a történtekbőí. Rendszeresen beszámoltatjuk a gazdasági vezetőket, és ellenőrizzük a munkák menetét a magunk eszközeivel. De azt minden kommunista tudja: első, hogy saját maga példát mutasson a munkában, a közösségi magatartásban. A szelevényi Szikra Termelőszövetkezetben ma már a többség vallja mindazt, amit a párttitkár, az új elnök, a főagronómus megfogalmazott: csak közös erőfeszítéssel tudnak túl lenni a jelenlegi nehéz helyzeten. Az viszont máris látszik: ez az év is veszteséges lesz számunkra. És minden erőfeszítésük, szorgalmuk, helytállásuk ellenére saját erejükből nem tudnak úrrá ilénni a problémákon. A gondok megnyugtató megoldásához külső segítség is kell Szelevényen. B. A. — V. V.
