Szolnok Megyei Néplap, 1976. augusztus (27. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-24 / 199. szám
1976. augusztus 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Visszatérő vándorok Avagy egy statisztika háttere A törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat statisztikáidból: a hétszáznyolcvan fizikai munkás közül 1975. első felében kétszázhuszonöten léptek ki, háromszáznyolcan léptek be. A nagy mérvű fluktuáció az idei év első hat hónapjában sem csökkent. Eddig kétszáztizenhatan távoztak, ugyanakkor háromszázegy munkás kérte felvételét. H. Tóth Sándor munkaügyi osztályvezető tizenöthúsz utcai ruhában várakozó nő közül lép elő. — tjj belépők? — kérdezem. — Jó volna — sóhajt egyet. — Sok gondunk enyhülne. .. Ezek az asszonyok szerződéses libatömők. Leadták a hízott libákat, és most a májminősítés eredményére várnak. — Közülük nincs jelentkező állandó munkára? — Sajnos, nincs. Inkább hajnali háromkor kelnek és éjfélkor fekszenek — sok időt elvesz a libatömés. A „szalagmunkát” semmi pénzért! — mondják. Többen már megpróbálták, de csak egy-két hétig maradtak. Pótlék — kettőzve A fák árnyékában négy autóbusz. Három a vállalaté, egyet bérelnek. Két kilenc- személyes kisbusz is előtűnik. Munkások igyekeznek a járművekhez. — Tizenhat községből mintegy százötven embert hozunk-viszünk naponként. A Heves megyei Kiskörétől Tiszagyendán át... aztán Karcag, Kunhegyes, Kisújszállás, Fegyvernek, de vannak még Tiszapüspökiből, Kengyelről is jó néhányan — sorolja H. Tóth Sándor. — A kisköreiek fél négykor kelnek, hatkor kezdődik a műszak és délután négy óra, fél öt, mire hazaérnek. Ha sok baromfi érkezik az üzembe, akkor túlóráznak az emberek. Ilyenkor még később érkeznek haza. A bejárók egy műszakosak, azonban így sem könnyű nekik, de a vállalatnak sem. Csak egy példa: a Volán 22-esvállalatának az autóbuszával egy dolgozó egyhavi szállítási díja ezer forintba kerül. Vállalnunk kell a költségeket, mert másképpen nincs munkásunk. A mi árunk „kényes”, az ide szállított baromfit pár órán belül le kell vágni, fel kell dolgozni, és hűtőbe kell rakni. — Nincs mód arra, hogy a második műszakot „megerősítsék”, hogy ne kelljen túlórázni a bejáróknak? —kérdezem Mészáros László párttitkárt, aki közben bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Kevesen vállalják, még úgy is, hogy a második műszakban dolgozók havi keresete 5—600 forinttal magasabb. Ugyanis húsz százalék a második műszakra járó pótlék, s ehhez még jön további 20 százalék éjszakai pótlék. A „kopasztók” második műszakja délután háromkor, a feldolgozóké négykor kezdődne, munkaidejük éjjel tizenegykor, illetve éjfélkor érne véget... elméletileg. Mert gyakran tovább tart. Itt fél munkát nem lehet végezni. — A helybelieket eleve két műszakra vesszük fel. Azok az asszonyok, akiknek gyerekeik vannak, nem vállalják az éjszakába nyúló munkát, nekik biztosítjuk az egyműszakos beosztást. De a második műszakhoz is kell ember: ezért aki jön, s egészségileg megfelel, felvesszük. Még akkor is, ha előre tudjuk, hogy két hétnél nem marad tovább, vagy épp egy hete ment el... — Gyakoriak a „visszatérők”? — Az elmúlt félévben is volt harminc-negyven ember, aki a hónap végén elment és a következő hónap elején ' visszajött. — Elkezdtük vizsgálni, hogy mi lehet az oka? Magunk sem akartuk elhinni, amire rájöttünk. Nálunk 27- én van a fizetés. Egyiknek- másiknak húszadika körül már elfogy a pénze, fizetési előleget kér. Ha kap is, néhány nap, míg kézhez veheti. A legtöbb ezt nem várja meg, hanem azonnal kilép, így már másnap megkapja az arra a hónapra járó bérét. Aztán két hét alatt elkölti, s visszajön. Persze, a statisztika szerint — ha ezt csak kétszer teszi meg egy évben, az már „két kilépő — két belépő”, s még csak egyetlen emberről beszéltünk. Szorozzuk ezt meg, mondjuk harminccal... Mit tehetünk ezekkel a nemtörődöm. a máról holnapra élő emberekkel? Dolgozni dolgoznak, nekünk meg kell a munkáskéz... — Ez csak egyetlen ok. Milyen indokkal lépnek még ki a vállalattól? H. Tóth Sándor stencile- zett kérdőíveket mutat. Minden kilépőtől, név nélkül, éppen erre a „miért”-re kérnek választ. I kilépések okai — A legtöbben családi okra hivatkoznak, holott sok esetben jól tudjuk, pillanatnyi sértődés, vélt vagy valódi sérelem az ok. Nézze, nálunk nagyon sokféle ember dolgozik. — Ezek szerint a többség, a becsületesen dolgozók ki vannak szolgáltatva. .. S ha egy idő után ők is úgy érzik, hogy bárhol, csak itt ne?! — No, ezt azért nem engedjük. A legutóbbi kommunista aktíván megbeszéltük, mit tehetünk azért, hogy ne legyen annyi „vándormadár”. .., hogy megszűnjön a fegyelmezetlenség..., hogy a becsületes munkások nyugodt körülmények között dolgozhassanak. A szocialista brigádok kezdeményezték: segítik az új belépőket, igyekeznek megkönnyíteni beilleszkedésüket a közösségbe. Néhány kismama — mindegyik már előrehaladott terhes, aki a szalag mellett már ■nem dolgozhat — a portán várja az új munkásokat, ök a vendégfogadók. Bemutatják az . üzemet, segítenek a munkaruha-vételezésnél, megmutatják a munkahelyet és tanácsokat is adnak. A brigádok egy nem éppen kellemes feladatra is vállalkoztak: amolyan békebíró szerepre. „Előveszik” azokat, akik durván beszélnék, igyekeznek megmagyarázni nekik, hogyan kell viselkedniük, s ez néha már eredménnyel is jár. A munkaügyi osztály vezetője folytatja: — A vállalat — főleg az utóbbi években — sokat tett és tesz a szociális körülmények javításáért is. A nagyon régen várt 800 személyes szociális épület, reméljük, már ebben az évben elkészül, ezzel megszűnik a riasztó zsúfoltság. Szép, modern konyhánk van, ahol 6.50-ért jó ebédet főznek. A munkahelyek gépesítése is megfelelő, habár még mindig sok a manuális munka. A védő- és munkaruhákra évenként egymillió forintot költ a vállalat, panasz erre soha nem volt. A bejárók bevásárlási gondjain is igyekszünk könnyíteni. Részt vállaltunk egy, a szomszédban épülő ABC-áruház létrehozásából. De emelkedett a lakástámogatási alap is, az idén 251 ezer forintot biztosítunk kamatmentesen hosz- szúlejáratú kölcsönként, s 55 ezer forintot támogatásként. Ketten a félezerbftl Buczkó Mihályné a csoma- golóban dolgozik, az Április 4. brigád vezetője. Törzsgár- datag. Szereti munkahelyét, azt tervezi, innen is megy nyugdíjba. A „vándormadarakról” kérdezgetem. — Nem mindig ők a hibásak. Bevallom, kezdetben én is gondoltam rá, hogy elmegyek, mert nem bírom a légkört. Csoportnormában dolgozunk. A szalag megy, az nem ismer lazítást. Minden» kinek át kell venni az ütemet, különben megtörik a sor. No, ezt sokan nem értik, vagy nem akarják megérteni. Elmennek, csavarognak, aztán az ottmaradók kettőhárom helyett kapkodhatnak. A bérük viszont ugyanannyi, mint a szorgalmasoké. Persze, a csomagolóban más, itt jól megvagyunk. Azért most is rászólunk a lazsálókra, és csendre intjük a nagyszájú- akat. Varga Józsefné is brigádvezető, s a Lenin brigád is segíti az új dolgozókat. — Az első benyomások legyenek jók, szerintem ez nagyon fontos — mondja. — Ismerkedünk velük, megmutatjuk a fogásokat, aztán később sem hagyjuk magukra őket. Ha két-három hét múlva nem törődnénk velük, könnyen abbahagynák... szinte mindenkinél van egy ilyen időszak. Főleg a háztartásból, a mezőgazdaságból jött munkások érzik tehernek egy idő után a zárt munkahelyet, a szalag uralmát. Szóval, van mit tennünk, hogy megszeressék új munkatársaink az üzemet. * ★ * A tények azt bizonyítják, hogy a vállalat sok, mun- kást-segítő, munkát köny- nyítő szociális intézkedést hozott és tervez. Ez a legfontosabb biztosítéka annak, hogy minél többen kedvet kapjanak a munkához. örvendetes a törzsgárda- tagok és a brigádok vállalása, akik látva a vállalat nehéz helyzetét, segítenek e gondok enyhítésében. T. Szűcs Etelka Növekvő tejtermelés A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére hozott kormány- program' megvalósítása valóságos Versenyt hozott az állattenyésztő telepeken. A program, mint ismeretes, intézkedett a tejtermelésre szakosított állomány kialakításáról, miután a kettős hasznosítású, a tej mellett húst is termelő magyar-tarka állomány tejadó képessége elmaradt a követelményektől. A felváltásukra behozott külföldi fajták „vizsgáztatása” a gyakorlatban évek óta tartó versengést is jelent, amit időről időre elemez az országos állattenyésztési felügyelőség. Az év első hat hónapjáról elkészült az összesítés, amely ezúttal is arról győzte meg a szakembereket: sikeres a külföldi fajták meghonosítása, illetve a keresztezéssel megfelelő termelési eredmények elérése mellett Jehet folyamatosan „finomítani” az állományt. Könnyűipar a BNV-n A könnyűipari vállalatok az „öltözködés” az „otthon” és a „szabadidő” ágazatba?! állítanak ki. Az „öltözködés” kiállításon valamivel több mint 60 vállalat kíván részt venni. A könnyűipar kiállításain bemutatásra kerülő termékek 80—85 százaléka gyártási feltételekkel biztosított, „piac-érett” áru, míg a fennmaradó hányadot a legújabb termékek teszik ki. A BVM szolnoki gyárában a födémpanelekből évente 500 ezer négyzetméternyi készül Malka Katalin cipőfelsőrészt készít a martfűi cipőgyár üzemében A tiszafüredi erdészet abádsza- lóki üzemében Somogyi Károly- né és Juhász János nyárfahasáb megmunkálása közben Munkások munkában Eszébe jutunk-e egymásnak, ha csak pillanatra is? Például az, aki éppen házat épít, és körüreges födémpaneleket rakat a készen álló főfalakra, gondol-e a BVM szolnoki gyárának munkásaira? Akik e paneleket készítették, azokra. Amikor cipőt vásárol, vagy munkába menet felrántja lábbelijét, eszébe villan-e a martfűi cipőgyár munkásnője? S ha szép új házában kinyitja a Jászberényben készített hűtőszekrényt? Ha belesüpped kényelmes karosszékébe, megfordul-e fejében, mennyit verejtékezhettek az erdőgazdasági, bútoripari munkások, amíg... és a vásárcsarnokban, a könnyűszerkezetes acélgerendákat látva gondol-e a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat hegesztőire? A kérdésekre persze senki sem vár választ. Válaszolnak rá a hétköznapok, ünnepnapok, egész jelenünk: naponta élvezzük, használjuk társaink munkájának végeredményét. Az egyre tetszetősebb, jobb, praktikusabb termékeket, amikből egyre többet tudunk venni. Szorgos kezek alkotásait... A Hűtőgépgyárban egy szalagról naponta 160 darab S-80-as abszorpciós hűtőszekrény kerül le Foto: Martincsek Gábor Fiatal mezőgazdászok egymás között Szenttamás. Az egykori kastélyt körülvevő gyönyörű park, az építőtábor faházai: ideális környezet a fiatal termelőszövetkezeti szakemberek találkozójához. A „kápolnában”, amely ma a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság nagy tanácskozó- terme. néhány perccel ezelőtt még a Tisza táncegyüttes műsorának tapsolt a közönség. Nehezen terelődik másra a szó. hiszen „a ti- szások megadták a módját”, megérdemelt sikert arattak. A kérdés viszont már ráncot gyűr a homlokokra, s Molnár Sándor válasza nem késik sokáig. — Milyen különbséget látok a főiskolán tanultak és a munkahelyen tapasztalható gyakorlat között? Ha tömören akarok „fogalmazni, akkor csak azt mondhatom: a kettő ég és föld. Amikor az ember kikerül az iskolából azt hiszi, hogy rögtön a szakmáját gyakorolhatja. Aztán kiderül: először az embereket kell megismerni, megnyerni, aztán lehet produkálni valamit. A szelevé- nyi JSzikra Tsz már a harmadik munkahelyem, és itt is még csak mostanában kezdem látni, hogy mire jutottam, mint állattenyésztési főágazatvezető. — Nekem sem volt sokkal könnyebb az eddigi „utam” —, szól közbe Nánai Gábor, a nagyrévi Tiszazug Termelőszövetkezet növénytermesztési ágazatvezetöje — hiszen ahol kezdtem, ott három hónapig csak a leltározás volt a dolgom. Ennél azért jóval hasznosabb munkát végezhettem volna már akkor is. — Ezek szerint én szerencsésebb voltam — állapítja meg Török István, a mező- héki Táncsics Tsz növényvédő szakmérnöke. — Egy hónapig csak nézelődtem és utána olyan „mély vízbe dobtak, ahol már tudtam úszni”. Gépész lettem, s mikor ezen is túl voltam, megvalósíthattam saját elképzeléseimet : növényvédő szakmérnökire jelentkeztem. Szeretem a munkámat, a gazdaság vezetői is hagynak dolgozni, nem szólnak bele lépten-nyomon abba. mit csinálok. — Nekem mindig azt mondogatták —. jegyzi meg Patkó János, aki a szelevé- nyi Szikra Termelőszövetkezetben energetikus —. hogy nem szabad hazamenni a szülőfaluba. Én mégis ezt tettem, s mostmár biztos vagyok benne, hogy jól választottam. A kezdet kezdetén a gyakornoki beosztás mellé önálló feladatokat is kaptam, az emberekkel nagyon jól kijövök. — Én is csak jót mondhatok — bólogat Tigyi János, aki a kunszentmártoni Körösmenti Tsz-ből érkezett a találkozóra. — Jómagam is gépész vagyok és az ismerkedés után érdekes, izgalmas munkát kaptam. — Persze azért mi is azon vagyunk, hogy jól menjen a dolgunk a gazdaságban — veszi át a szót ismét Nánai Gábor. — S ennek természetes velejárója, hogy állandóan izgünk-mozgunk. újat akarunk. Én például egyre inkább számon kérem a gyakorlaton az elméletet, hiszen nem volt az fölösleges, amit tanultunk. Arra való az ember feje, hogy gondolkodjon vele és ha valami értelmes jutott az eszébe, akkor álljon elő vele bátran. Ha kell „verekedjen” is meg az igazáért. .. — Persze sok múlik a környezeten — vág közbe Molnár Sándor. — Nálunk sem kellett volna szanálni az üzemet, ha a dolgozók többsége hasonló nézeteket vall. — Tennivalónk azért nekünk is akad — mondja Tigyi János. — A nagygépek üzemeltetésével, kihasználásával még bajok vannak. A javítást, az alkatrész- és szerviz ellátást is jobban meg kell szervezni. — Csak úgy növelhetjük a termelést —, ad igazat kollégájának Patkó János — ha gépekkel mind jobban ki tudjuk szolgálni az embert. — Már csak azért is érdemes volt eljönni a találkozóra —. mondja a beszélgetés végén Török István —. hogy véleményt cserélhettünk. megismerhettük egymás körülményeit, s tapasztalatokkal gazdagodva térhetünk haza. — braun —
