Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-10 / 162. szám

' 976. július 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődött a IV. magyar—finn barátsági hét Tegnap reggel megérke­zett a Ferihegyi repülőtérre a Kelevi Kivistö oktatási miniszter vezette finn kül­döttség, amely a IV. ma­gyar—finn barátsági hét ese­ményein vesz részt. A kül­döttség tíztagú vezetőségében neves közéleti személyiségek vannak, akik egyúttal a ma­gyar—finn barátsági hét fe­lett védnökséget vállaló po­litikai pártokat és szerveze­teket is képviselik. ,A vendé­geket dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára üdvözölte Jelen volt'Paul Jyrkänkallio, a Finn Köztársaság nagy­követe is. A IV. magyar—firm barát­sági hét 200 vendége a test­vérvárosok: Kemi, Lahti, Riihimäki, Juväskylä, Tam­pere, Turku, Pori, Espoo és Vantja delegátusai — az or­szág legkülönbözőbb vidékeit és társadalmi rétegeit képvi­selik. Érkezésük után autó­buszokra szálltaik, és elindul­tak a magyar testvéi’városok- ha. • • • Tegnapra virradóra é jszaka elutazott Helsinkibe Kállai Gyulának, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tagjának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökének vezetésé­vel az a delegáció, amely — a mintegy 200 főnyi magyar vendégsereggel együtt — részt vesz a magyar—finn, illetve a finn—magyar ba­rátsági hét finnországi ese­ménysorozatán. A küldöttség tíztagú vezetőségében hazánk társadalmi és tömegszerve­zeteinek vezető képvisel® vesznek részt . A magyar küldöttséget a Seutula repülőtéren Kalevi Kivistö közoktatásügyi mi­niszter, a barátsági hét ke­retében Magyarországra uta­zó finn küldöttség vezetője, Väinö Kaukonen, az FMT el­nöke, Sfeppo Sarlund. a ba­rátsági hét finn előkészítő bizottságának elnöke és dr. Matusek Tivadar, Helsinki ' magyar nagykövete fogadta, » • • Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kára — az országos tanács tisztségviselőinek társaságá­ban — pénteken a HNF szék­hazában fogadta a IV. ma­gyar—finn barátsági hét al­kalmával hazánkban tartóz­kodó finn küldöttség vezető­ségét, élén Kalevi Kivistö oktatásügyi miniszterrel. A szivélyes baráti légkörű be­szélgetés során Sarlós István tájékoztatást adott a finn vendégeknek a magyar poli- .tikai, társadalmi és gazdasági élet aktuális kérdéseiről, a népfrontmozgalom feladatai­ról. A fogadáson Jelen volt Paul Jyrkänkallio, a Finn Köztársaság budapesti nagy­követe is. • • • Talán épp azokban a per­cekben érkezett meg Riihi- mäkibe a Kukri Béla vezette szolnoki küldöttség, amikor a testvérváros delegációja a szolnoki városi tanács vb-ter- mében asztalhoz ült szolnoki vendéglátóival. A tegnap dél­utáni fogadás a finn vendé­gek tiszteletére a magyar— finn barátsági hét esemény- sorozatának fontos mozzana­ta volt. A finn küldöttséget, amely a testvérváros vezetői­ből, dolgozóiból állt Siren Helget és österdaht Lasse ve­zette. Szolnok város tanácsa nevében Biró Boldizsár a vá­rosi tanács elnökhelyettese üdvözölte. A találkozó további ré­szében Biró Boldizsár ismer­tette a város történetét, fej­lődését, beszámolt az ered­ményekről, a városfejlesztés és távlatairól, gondjairól. Beszámolója végén a város jelvényét ábrázoló emlékpla­kettet nyújtotta át Siren Helgetnek és Österdaht Lassenek, a riihimäki városi tanács képviselőinek. A szí­vélyes hangulatú fogadáson Siren Helget köszönetét mon­dott a vendéglátásért, és el­ső benyomásairól szóló be­számolója után az üvegipará­ról híres Riihimäki egyik je­lentős iparművészének Vas- kooli üvegtervezőnek alkotá­sát, egy művészi kivitelű üvegtálat nyújtott át Bíró Boldizsárnak. A küldöttség tagjai ezután bensőséges hangulatú beszélgetést foly­tattak magyar vendéglátóik­kal, majd a Szolnok neveze­tességeit bemutató városné­ző körúton vettek részi. Ma' reggel egésznapos látogatás­ra finn vendégeink a Nagy­kunságba utaznak, ahol meg­ismerkednek a Köziéptiszai Állami Gazdaság munkájá­val. Több áru, korszerűbb felvásárlás A zöldség-, gyümölcs- és borgonyaiermesztés helyzete, az élőállat-felvásárlás feladatai — Kezdődik a „Termeljünk több zöldséget!” verseny Országos értekezlet a Kertészeti Egyetemen A eHdség-. gyümölcs- és burgonya! er mesztés és ellátás beJyzetéröL valamint az élőállat-felvásárlás és forgalmazás feladatairól tegnap a Kertészeti Egyetemen országos tanács­kozást rendeztek, amely az érintett tárcák, szervek, vállala­tok és szövetkezetek képviselői vettek részt. A tanácskozást dr. Soős Gábor mezőgazdasági és élel­mezésügyi államtitkár nyi­totta meg, majd Havasi Fe­renc, a Minisztertanács el­nökhelyettese tartott elő­adást Bevezetőben rámuta­tott: ez év telén és tavaszán a zöldségellátás ismét a fi­gyelem középpontjába ke­rült, miután kora tavasszal szűknek bizonyult az áru- választék, magas volt a friss zöldségfélék fogyasztói ára, és az árualap sem volt ele­gendő az igények kielégítésé­hez. Az aszályos időjárás miatt további ellátási gon­dokkal is számolni kell. 1974-ben az 1975-re terve­zett. mennyiségnél még 5 százalékkal többet csaknem 2 millió tonna zöldséget ad­tak a gazdaságok 120 ezer hektárról és a kertekből. Az elmúlt évben viszont több tényező, főként az egy évvel korábbi érté­kesítési nehézségek és az alacsony árak hatására — nagy mértékben, mintegy 13 —14 ezer hektárral csökkent a zöldség-termőterület, és a kedvezőtlen időjárás hatá­sára a tervezettnél 20 száza­lékkal kevesebb zöldség ter­mett. A vetésterület 1976-ban sem bővült, az állami fegye­lem hatásaként csak az ál­lami gazdaságokban növeke­dett a zöldség-termőterület. Az elmúlt öt évben mégis sikerült a korábbinál jobban kielégíteni a zöldségfogyasz­tási igényeket: nőtt az egy főre jutó zöldségfogyasztás. Mintegy háromszorosára fo­kozódott a főidényen kívül értékesített primőrök meny- nyisége és 14-ről 18 száza­lékra emelkedett a mélyhű­tött termékek részaránya. Az elmúlt évi kedvezőtlen terméseredmények növelték a téli és a koratavaszi ellá­tási gondokat. A szokásosnál lényegesen kevesebb téli tá­rolásé zöldség került a pia­cokra, az ellátási gondokat importtal némileg sikerült enyhíteni, de a külföldről be­hozott termékek fogyasztói ára magasabb volt a hazai tárolású zöldségekénél és ez kedvezőtlenül befolyásolta a piaci helyzetet. A lakosság frissáru-ellátása nem minden esetbep élvezett elsőbbséget, mert olyan termékek feldol­gozására, exportjára is sor került, amelyből a lakosság ellátását nem biztosították. Az átmeneti vagy tarlós áru­hiány kedvezett a szabadpia­ci spekulációnak és magas piaci árak kialakulását idéz­te elő. A lakosság növekvő zöld­ségfogyasztási igényének és az exportmegrendeléseknek kielégítésére az V. ötéves tervben — az elmúlt öt év átlagához képest — mintegy egyharmadával növelik a zöldségtermelést. A zöldségtermelés és ér­tékesítésben kialakult jelen­legi helyzet azonban alapve­tően veszélyezteti a tervidő­szak előirányzatainak telje­sítését. Ezért a MÉM, va­lamint a Belkereskedelmi Minisztérium a SZÖVOSZ- szal együtt intézkedési ja­vaslatokat dolgozott ki a ter­melés, a felvásárlás és az el­látás összhangját jelenleg akadályozó körülmények megszüntetésére. Az intéz­kedések kiterjednek a ter­melés területén az agrotechl nikára. az anyagi-műszaki fejlesztésre, a termelői ér­dekeltség növelésére, vala­mint a szervezési feladatok megoldására. Alapkövetel­mény, hogy minden megter­melt, fogyasztásra és feldol­gozásra alkalmas termék fel­vásárlásra kerüljön. A for­galmazás elsődleges felada­ta : a lakosság friss zöldség­ellátásának javítása. Kiemelt feladatnak számít a főváros és az ipari központok ellá­tása, ezért a SZÖVÉRT és tagvállalatai, a helyi ellátá­sért pedig a tanácsok a fe­lelősek. Sor kerül a zöldség-, gyümölcs-. burgonyaelíátás irányításának korszerűsítésé­re is. Bejelentette, hogy a termesztés, valamint a felvá­sárlás-forgalmazás hosszú távú feladatait ősszel a kor­mányszervek megvizsgálják, és ezzel kapcsolatban határo­zatot hoznak. Ezután rámutatott: Az állatfelvásárlás és for­galmazás területén gondos­kodni kell az eddig hozott intézkedések maradéktalan végrehajtásáról. Minden fel­kínált állatra korlátozás nél­kül kell szerződést kötni. A kistermelők körében a süldő, malac, hízott sertés, vágott marha, a nőivarú tenyész-, illetve vágóborjak felvásár­lásáról. a nagyüzemek ese­tében pedig a hízott serté­sek és vágómarhák szerző­déses határidőn belüli átvé­teléről messzemenően gon­doskodni kell. Az értekezleten felszólalt Molnár Károly belkereske­delmi miniszterhelyettes és Patai János, a SZÖVOSZ el­nökhelyettese. Ezután Fazekas Bálint, a tompái Kossuth Tsz elnöke bejelentette: gazdaságuk or­szágos zöldségtermesztési munkaversenyt kezdemé­nyez. Felhívta a zöldség-, gyümölcs- és burgonyater­mesztő gazdaságokat, hogy csatlakozzanak a „termel­jünk több zöldséget” verseny­hez. A Kossuth Tsz. vállal­ta, hogy az elmúlt két év­hez képest 1976-ban 15 szá­zalékkal. 1977-ben pedig to­vábbi 10 százalékkal fokozza a zöldségtermelést és értéke­sítést. VS-ülés Tiszafüred®!! Az 1973-as népesedéspoli­tikai határozat jelentős fel­adatokat ró a tanácsokra. Elsősorban a gyermekneve­lés terheinek csökkentésében kell sokat tenniük a telepü­lések tanácsainak. Tiszafü­reden mi változott ezen a téren a határozat megjele­nése óta?‘ — erről tárgyalt tegnap délelőtti ülésén a ti­szafüredi tanács végrehajtó bizottsága. A születések statisztikai adatai emelkedő tendenciát mutatnak Tiszafüreden, A határozat érvénybe lépése óta eltelt két és fél év alatt 106-tai több gyermék szüle­tett a nagyközségben, mint az előző két és fél esztendő­ben. A. születések számszerű emelkedése megköveteli a bölcsődei, óvodai és napközi otthoni hálózat következetes bővítését. A , közelmúltban 100 gyermeket ellátó óvoda és hatvan gyermek gondozá­sára alkalmas bölcsőde épült, a várható igények ki­elégi lésére azonban az ötö­dik ötéves terv végéig újabb óvodát és bölcsődét kell építeni. A régi bölcsőde fel­újítása ebben az évben be­fejeződik. itt negyven kis­gyermek elhelyezésére lesz lehetőség. Heti jegyzetünk I tábor haszna A Szakoktatási Pedagógiai Intézet, a SZOT-tal közö­sen idén szervezett először szaktábort színjátszó szak­munkástanulók számára. A tábor célja a diákok tovább­képzése. S persze jutalom is, hiszen a résztvevők az or­szágos színjátszóverseny győztesei lehettek. A színjátszók első szaktáborának házigazdája Szol­nok volt, a vendégek pdig a helybeli 605-ös számú Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet tanulói mellett az ajkai, a tatabányai, az egri, a püspökladányi és a szentesi cso­port. A tábor tegnap bezárta kapuit, a diákok hazautaztak. A kéthetes továbbképzés eredményességét majd a gya­korlat dönti el. Az első tapasztalatok azonban kedvező következtetésekre kínálnak alkalmat. Pusztán az a tény, hogy szakmunkástanulók — akik kevesebb óra­számban tanulják az irodalmat, mint a középiskolások — napokon át többek között Csehovval, Ajtmatowal, Brechttel ismerkedtek, segít csökkenteni azt a hátrányt, amely az esztétikai nevelésben adódik az iskolatípus sajátosságaiból eredően. A másik fontos megállapítás: az ország különböző városaiból idesereglett fiatalok, akik közül — bár­mennyire is furcsa, hiszen színjátszókról van szó — so­kan az első napokban megszólalni is alig mertek, már az első hét végére „megnyíltak” egymás előtt. Megszűnt a gátlás, mindannyian megtalálták helyüket a maguk alkotta új közösségben. Utoljára említem, de talán mindennél fontosabb, hogy az irodalmi alkotásokban való elmélyülés, a szín­játszás révén a fiatalok igényesebbek lettek mind ma­gukkal, mind másokkal szemben, a beszédben, a stüus- ban, a mozgásban egyaránt. T S ha már csak ennyi haszna van a Szolnokon eltöltött időinek, máris megérte. Legfeljebb csak az a sajnálatos, hogy nem többen vehettek részt a szaktáborozáson. T. G. Torony a sínek fölött A hatodik emelet üvegfa­lai mögül Éözép- Európa egyik legmodernebb sze­mély- és rendezőpályaudva­rának sínrengetegét látjuk. Vonatok kígyóznak be a szolnoki állomásira, de előbb fénycsíkokként jelennek meg az irányító torony hatalmas jelzőtábláján. Égy kézmoz­dulat, egy gombnyomás és minden szerelvény megtalál­ja a maga útját Azaz,1 ez így nem is igaz; mért a «ráü­tök, :a jelzőberértdesíésék csak akikor működnek, ha-a táblakezelő elvégzi a saját mozdulata • kontrollját iis. Tehát két gombot kell mű­ködtetni a szobafal nagysá­gú irányítóasztalon, hogy a berendezések úgy működje­nek, ahogy a kezelő akarja. Az ajtón tábla: „Forgalmi iroda”. Pedig dehogy iroda, sokkal inkább a hatalmas pályaudvar agyközpontja. A műszerek által ellenőrzött utasításokat rádiótelefon to­vábbítja. Olyan szoba ez, fent a magasban, amelyre ráillik: a falnak is füle van. Megállás nélkül forognak a magnetofontekercsek, a fő­rendelkező és a négy irányí- tó-asztalkezeilő minden mon­datát „felírják”. A laikus csodálatával néz­zük a viliódzó fénycsíkokat, a kezelők mozdulatait a do­minó-rendszerű berendezé­sen. Minden kapcsolásnak párja következik..... Furcsa ellentét: az ember nem bízik a műszerben, a műszer nem bízik az emberben, állan­dóan ellenőrzik egymást, hogy bízhassanak egymás­ban. A szolgálatban levő vasúti tisztekkel nem lehet beszél­ni, figyelik a vonatok moz­gását a váltók, a jelzők „visszaigazolásait”. Üzem­mérnökök, technikusok, ma­gasan képzett szakemberek egytől egyig II szaktudás nem elég Ehhez a munkához a szak­mai tudás nem elég. Ide csak teljesen megbízható, jó idegrendszerű, harmoniku­san élő embereket osztanak be. Aki ebben a szobában teljesít szolgálatot, nem le­het kimerült, szórakozott, fe­ledékeny. meggondolatlan, vagy „nehéz felfogású”. Annus Mihálv. a vasút­üzemi pártbizottság titkára, a vasút szervezeti felépítésé­nek. a hatalma-, a kívülálló számára áttekinthetetlen gé­pezet munkájának kitűnő is­merője, így' határozta meg — általánosítva — a különböző munkakörök azonosságait és különbségeit: a vasútnál csaknem minden munkahely egyformán fontos, de mindig gondosan eldöntik, hogy ki, mire alkalmas. Automatizált nagyüzem A közfelfogás még ma is hajlamos arra, hogy a vas­utas fogalomkörében a bak- tért,' a. forgalmistát, az állo­másfőnököt, a mozdonyveze­tőt « -a kalauzt értse. Pedig hol vagyunk már ettől! A vasút az elmúlt évtizedben automatizált közlekedési nagyüzemmé változott Amikor Szolnokról Buda­pestre utazunk, és ki szél­iünk a vonatról a Nyugati, vagy a Keleti pályaudvaron, nem gondoljuk végig — miért is tennénk? — hogy a száz kilométert a vasutasok százainak munkájával te­hetjük meg. Közben a mű­szerek ezrei ellenőrizték utunkat. Az irányítótorony nyugati oldaláról a rendező pálya­udvarra látni! A tűző nap­fényben szinte izzanak a sí­nek. De éjszaka is nappali világosságban fürdik a sín­labirintus. Németh Jenő térfőnök készségesen elmagyarázta mi is a feladata. A bonyolult munka szakszerű leírását mellőznünk kell, de talán kifejező a térfőnök munká­jára: szinte mindenért fele­lős, ami a rendezőpályaud­varon történik. 1943. november 11. óta vasutas, higgadt, nagy ta- pasztalatú szakember. Ami­kor megkérdeztük tőle, hogy melyik volt a legizgalma­sabb szolgálata és mikor. — lakónikus rövidséggel vála­szolt, mintha csupán né­hány sort olvasna fel a ko­rabeli eseménynaplóból: az 1944. június 2-i bombázást követő napon a romos szol­noki állomásépülettől 150 méterre égy vasúti kocsiban rendeztem be a forgalmi irodát. Néhány óra múlva a tűzszerészek közölték ve­lem, hogy a forgalmi iroda nincs megfelelő helyen, mert alattam a földben időzített bomba van. A mai szolgálat máskép­pen nehéz. Naponta 3—4 ezer vasúti kocsi rendezését irányítják ebből a torony­ból. Rendezésen azt értik, hogy melyik kocsi, melyik sínpárra kerüljön, hogy sze­relvénnyé álljanak össze. A főváros és a Tiszántúl elő- pálvaudvara ez, a laikus számára áttekinthetetlen sínrengeteg. ötven-hatvan szerelvényt állítanak össze naponta, az ország különböző részeibe indulnak innen a vonatok. Nagy szervezettsé­get, pontosságot kíván ez a munka, mert ha valaki „el­néz” valamit, akár egyetlen számot is, könnyen Kisszál­lásra megy a rakomány Kis­újszállás helyett. A lejtőn 40—50 kilométeres sebesség­gel lerohanó vagonok a páros gombnyomásra talál­ják meg a rendeltetési helyü­ket. A toronyban most szerelik a légkondicionáló berende­zést. Az irányítótábla előtt ülőket nem kínozhatja a meleg, telente nem szabad érezniük a magasban szágul­dó szél hidegét. Semmi kül­ső inger, még zajhatás sem háborgathatja az ott dolgo­zókat, akiknek minden ideg­szálukkal a jelzőberendezé­sekre kell figyelniük. A kincsnél is többet érő mű­szerautomaták is állandó és azonos hőmérsékletet, lég- nedvességet kívánnak meg. Egy nemzetközi gyorsvona­tot „jelentenek” az irányító­tábla fényei. Nem sokkal később a szélsebesen szágul­dó vonat is föltűnt a látóha­táron, majd lassít és megáll. A főrendelkező már az in­dulásra vonatkozó utasítását továbbítja a rádiótelefonon. A torony kedves hangú „müezzinje”, egy barna lányka, már mondja is mik­rofonba: „Nemzetközi gyors­vonat indul.. .” Üjabb moz­dulatok és a vonat már a váltókon csattog. Csak célállomás létezik Velünk a duplafalú szolgá­lati felvonó indult lefelé a toronyból. A lift zártságá­ban már „visszajeleznek” az előző élmények. Hihetetlenül keveset tudunk a mai vasút­ról, a mai vasutasokról. Az időhatározót azért használ­tuk kétszer egymásután, hogy érzékeltessük: a vasút­ról alkotott, néhány évtized­del ezelőtti képünk már a múlté, ahogy a gőzmasina, a kézi krampácsolás és a váltót állító bakterok mun­kája is ,.. Az új technika kiszolgálása magasan képzett szakembereket követel. A mindentudó bonyolult mű­szereit gondolkodó meghosz- szabbítása az ember. A fo­lyamatnak nincs végállomá­sa, csak célállomása van. A művelt vasútközlekedési szakemberek képzése, a min­dig változó követelmények­nek megfelelően halad, „zöld- úton” mindig magasabb szinten. Tiszai Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents