Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-25 / 175. szám
1876. július 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Épül a Nagykunsági Főcsatorna A Tisza II. tározótó vizének hasznosítására csatorna épül, amely Abádszalóktól— Öcsödig szeli át Szolnok megyét. A Nagykunsági Főcsatorna építői ezekben a hetekben Fegyvernek és Kenderes között a 4-es számú főút közelében dolgoznak: A csatorna fölött új hídon vezet majd a 4-es műút. A híd áll, aszfaltozását rövidesen befejezik. (Fent) A súlyos gépek kezelői ebédelni árnyékba húzódnak. Árnyékot ezúttal egy markológép hatalmas „kanala” ad. (Jobbra) Sürögnek, forognak a szkré- perládák, a markolók és 0 tömörítőgépek. Mélyül, szélesedik, a csatorna — épül a gát. A csatorna- és gátépítést ezen a szakaszon a budapesti FÖLDGÉP Vállalat végzi. (Lent) Az év végére elkészül Új szennyvízelvezető főcsatorna a Szolnoki Cukorgyárban Néhány napja az emberek még autóbuszra vártak azon a helyen, ahol most több méter mély gödör tátong. A hatalmas sárga színű Castor kotrójával tovább mélyíti. Néhány méterrel arrébb a Tisza-gáton egy BM-Volvo ássa az árkot. A műút túloldalán — a cukorgyári autóbuszfordulóban — légkalapécsok törik, zúzzák az aszfaltburkolatot. Maródi Istvántól, a Szolnoki Cukorgyár építészmérnökétől érdeklődtünk: mi épül, hogy még az autóbusz megállóhelyet is áthelyezték? — Körülbelül hatvanéves a tószegi műút alatt húzúdó cukorgyári szennyvízelvezető főcsatorna és már nagyon elhasználódott. Ezért szükségessé vált egy 130 centiméter átmérőjű új védőcső lefektetése, ebben helyezik el a négy nyomóvezetéket. Ezt a csövet ugyancsak a műút alatt vezetik át a Közlekedési Építő Vállalat dolgozói. A vezetékhez 1800 köbméteres óránkénti teljesítményű új szennyvízátemelő telepet is kellett építeni az üzem területén. A beruházás a cukorgyárnak összesen mintegy 8 millió forintba kerül. — Várhatóan mikorra készülnek el a munkával? — Azt tervezzük, hogy már ez év végén, a feldolgozási idény második felében kipróbáljuk az új vezetéket és az átemelőtelepet. Az autóbuszforduló azonban már szeptember elsejétől visszakerül az eredeti helyére. Jelenleg ugyanis a buszok a cukorgyár udvarán fordulnak meg, és mivel nálunk augusztus 28-án kezdődik a feldolgozási idény, ott a cukorrépaszállító járműveknek kell a hely. Sürget az idő. Remélem addigra átsajtolják a vezetéket a műút alatt. — kJ — Kén—gabona egyezmény A magyar—lengyel gazdasági kapcsolatok fejlesztésében jelentős arányt képviselnek a hosszú távra kötött, úgynevezett árukonstrukciós megállapodások. Így az V. ötéves tervben a kén-gabona egyezmény szerint 370 ezer tonna lengyel kén ellenében 150 ezer tonna gabonát szállítunk. A timföld-alumínium egyezmény keretében 1976. és 1980. között 400 ezer tpn- na magyar timföldért és 40 ezer alumínium motorblokkért 87 500 tonna alumíniumtömböt kapunk, a kétoldalú műszálegyezmény szerinti szállítások értéke pedig ebben a tervidőszakban meghaladja majd a 110 millió rubelt. Új vakolőgépek Felújítja Szolnokon, a Gutenberg téren levő két lakóépületet az Építő-Javító és Szolgáltató Vállalat. A munkáknál korszerű, eddig még nem alkalmazott összeszerelhető homlokzati vakológépet használnak. A felújítással október végére készülnek el. A BORRAVALÓ ÖNÁMÍTÁS Ahogy eljön “SÄ ranyitott bukszával járunk- kelünk. Semmi nem számít, semmi nem drága, hiszen nyaralunk. Ennyit igazán megengedhetünk magunknak egyszer egy évben — mondogatjuk. Ha nincs beutalónk, és csak úgy maszek indulunk el a Balatonra, gondolkodás nélkül letesszük a szép summát egy bódéban is éjszakai szállásért — örülünk, hogy hozzájutunk. Megfizetjük a pecsenyét, a lángost, a sört a fröccsöt, a vendéglői ebédet, vacsorát. Eddig természetes is, hiszen nem ingyen élünk, tudtuk, hogy a nyaralás pénzbe kerül. De az már kevésbé természetes, hogy a pincér mosolyát, a kabinos jóindulatát is megfizetjük. Persze, nem egészen önzetlenül. A kabinostól azt reméljük, hogy számunkra a holnapi túlzsúfoltságban is talál helyet, nem szorulunk a fogasos öltözőbe. A pincértől elvárnák a törzsvendégnek kijáró gyorsabb felszolgálást, ízletesebb adagot. Várakozásainkban csalódhatunk ugyan — mert másnap még- sincs szekrény a strandon, a vendéglőben is ugyanazt kapjuk, ugyanolyan lassan, mint a többiek — de önérzetünk az átadott borravaló következtében töretlen maradhat. Pirosló búzahegyek tornyosulnak a kombájnszérűkön. A Zetorok, a teherautók szállítják a ikicsépelt gabonát a raktárakba, a malmokba. A malomipari munkások lesték, várták az első szállítmány érkezését, így van ez mindig, így volt az idén is, hisz ünnep ez a hétköznapokban a molnároknak, a feldolgozóknak. Aztán a negyedik, az ötödik, a huszadik vagon is megérkezik ... Ez már az őrlési szezon. A Szolnok megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vál— Kemény munka előzte meg az új búza fogadását — mondta Molnár László —, mi úgy érezzük, hogy mindig vizsgázunk ilyenkor. Csak akkor nyugszunk meg, mikor túl vagyunk a „ke- resztségen”, amikor az első mázsa fehér liszt kiömlik az őrlőből. Molnár László tizenhárom éve molnár. Amikor munkálja szépségéről kérdezem, néhány másodpercig gondolkodik, hogy mit is mondjon erről pár mondatban. — A ibúza őrlése felelősséget követelő munka. Nem mindegy, milyen lisztet adunk ki, mert nekünk sok millió „meósunk” van; a kereskedők, a pékek, a háziasszonyok, mindannyian vizsgáztatják a lisztet. S amit a vásárló nem tud, de nekünk a vállalatiaknak — végső fokon a népgazdaságnak — fontos: mennyi erő. energia felhasználásával, mennyi idő alatt kerül a zsákba, a zacskóba a liszt. Megemelték az idén a mércét: pontosabb előkészítést, jobb minőséget ígérnek a naplóba került százalékok, a forintban mérhető megtakarítások. Ha teljesítik, esélyesek lehetnek-a házi versenyben is, és a meghirdetett élüzem cím elnyeréséhez ők is hozzájárulhatnak. A Béke és Barátság szocialista brigád vezetője, Be- nei Ferencné lisztcsomagoló. A brigád tagjai — tizennégy lány és asszony — a csomaNekünk is telt ;— telik — annyira, mint másoknak. Nem kell szégyenkeznünk. Legfeljebb önmagunk előtt. Mert ez a „borravaló-láz” nem múlik el a nyaralás tünékeny napjaival. Szövődményei átjárják borús, őszi, téli- napjainkat is. A nyáron fölszedett barnaság lekopik a bőrünkről, elfelejtjük a másnap ránk sem ismerő kabinost, a vendéglői mini-adagot, de a borravalót változatlanul osztogatjuk. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy pénzzel sokminden elintézhető — mintha csak a nyári szállásról, pecsenyéről, sörről, fröccsről lenne szó. Borravalóval próbáljuk egyengetni ügyes-bajos dolgainkat, felülfizetjük a szerelő számláját, vásárláskor pénzt csúsztatunk az eladónak, borítékokat osztogatunk. néha még a törvényesség határát súrolva is megpróbáljuk „érdekeltté” tenni ügyeink intézőit. Jóval több ez már a nyári köny- nyelműségnél... Amikor a forintok erejében reménykedve közvetítésükre bízzuk, hogy a szerelő nekünk jobban dolgozzon, mint másoknak, hogy az eladó a pult alól is elővegye a keresett darabot, hogy ügyeinket, bajainkat kellő lelkiismeretességgel vegyék kezelésbe — arról állítunk ki bizonyítlalat tíz malma frissen, tisztán várta az új búzát. Egy hónapig — egész júniusban — a karbantartók birtokolták a gépeket, javítottak, ellenőriztek, olajozták az alkatrészeket. A takarítók csoportja meszelt, porolt, ciáno- zott, fertőtlenített. Azt mondta az egyik munkás, aki Tö- rökszentmiklóson, a vállalat központjában kalauzolt: „Menyasszonyos házhoz hasonlít ilyenkor az üzem. Mintha kérőt várnánk, akinek a tiszteletére a zugokat is fényesre súroljuk ...” Molnár László „koptatós”, az őrléshez készíti elő a gabonát. A több mint egy évtizedes tapasztalat már arra is megtanította, hogy műszer nélkül is „látja” a szemek acélosságát, „érzi” nedvességtartalmát, e tulajdonságok főleg az előkészítésnél számottevőek. A mai molnárok üzemi munkások, az automaták, az „ügyes” berendezések irányítói. A munka jellegének változása, a folyamatos őrlés, az egész évben meghatározott idejű műszak a gyári és az otthoni életet is átformálta. Ez a változás lemérhető a szocialista brigádmozgalom szélesedésén is. Az utóbbi években megháromszorozódott a brigádok és a brigádtagok száma, jelenleg száztizennégy kollektíva — mintegy ezerkétszáz taggal — dolgozik a vállalatnál. Molnár László a József Attila szocialista brigád tagja. Gazdasági vállalásaik az üzemi terv építőkövei. golóban dolgoznak, de ha kevesebb a liszt, akkor időlegesen más helyre kerülnek néhányan. Azonban „törzshelyük” van, mert az újabb őrlésnél, szállításnál őket hívják vissza a csomagolóba. — Egy műhelyben karnyújtásnyira dolgoznak egymástól, tehát mindig együtt vannak. Jelent-e valami többletet az, hogy egy brigád, egy kisebb közösség tagjai is? ványt, hogy másképp nem bízunk bennük. Nem hisz- szük el nekik, hogy enélkül is megtennék, legjobb tudá- suk, képességük szerint. Ahogyan azt is teszik, hiszen az esetek nagy részében a pénzünkért sem kapunk mást, mint anélkül. De bizonyítványt állítunk ki ilyenkor — önmagunkról is. Arról, hogy mi a borravalóért adott helyzetben igenis jobban, körültekintőbben dolgoznánk. Ha nem ez motoszkálna bennünk, nyugodtan megtartanánk a pénzünket. Mindannyian járnánk. Több maradna a pénztárcánkban — legfeljebb egy hamis illúzióval lennénk szegényebbek. Azzal, hogy pénzért nemcsak tárgyakat, árucikkeket, hanem jóindulatot, érzéseket, emberi kapcsolatokat is lehet vásárolni. Pedig nem lehet. Valódiakat soha. Hiába mutatja azt a látszat, hogy néha sikerül — magunkat csapjuk be, ha elhisz- szük. Nagyon nagy árat fizetünk érte. Leértékeljük a tisztességes munka, a törvényesség, az emberség hitelét. Vele a saját munkánkat, a saját hitünket. Ezt pedig a leggavallérosabb borravalóval sem lehet visszaszerezni. K. E. — Tizenkét éve kerültem a vállalathoz, kezdetben nem voltam brigádtag, de jól megvoltunk együtt, elmondtuk akkor is ügyes-bajos dolgainkat egymásnak. De a brigádtagság az más. Például egy házépítés. . . Mindenkinek nagy esemény az életében, főleg ha saját ereje a legnagyobb „tőkéje” hozzá. Most nemcsak sajnálkozunk építkező munkatársunkon, ha lefogyva, fáradtan jön be dolgozni, hanem segítünk neki. Szombat, vasárnap, mikor négyen, mikor tízen. Aztán a társadalmi munka az óvodáért, a bölcsődéért, az iskoláért. Azok is vállalják, akiknek már nagy gyerekeik vannak. De a gazdasági munkával kellett volna kezdenem. A csomagolóban is sok-sok lehetőség van az olyan munkára, amely a ibri- gádélet hasznát bizonyítja. Például a zacskóragasztást mi minősítjük, vagy a féldekányi pontosság betartása, vagy az, hogy az óránként 800 kilogramm liszt csomagolása helyett — ez a hivatalos előírás — 820 kilót vállaltunk. Egy kilő, két kiló... hatvannégy mázsa — Mennyit emelnek naponként? — Hatvannégy és fél mázsát, kilónként. Nem köny- nyű ez, megérzi a karunk és a derekunk is a műszak végén. — S mégis vállalkoznak társadalmi munkára, holott ott a család, a háztartás? — Egy műszakban dolgozunk, ami jó. Kevesebb a gondunk a gyerekkel, a bevásárlással, mert munkaidőnk igazodik a bölcsőde-, az óvoda, az üzletek nyitva- tartásához. S ez többet ér, mintha 3—400 forinttal többet keresnénk. Mi ezt úgy honoráljuk a vállalatnak, hogy többet akarunk tenni, mint ami kötelességünk. Üj búza pereg most már az őrlőben. Ez a molnárok időszámításának kezdete. És Éeneiné társaival friss lisztet csomagol fürge mozdulatokkal a zacskókba, egy kiló, két kiló... 64 mázsát a műszak végére. T. Szűcs Etelka Mai molnárok Új búzát őrölnek a malomban Sokan „vizsgáztatják” a lisztet Magasabbra állították a mércét
