Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-18 / 169. szám

£1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. július 18. N ézem szülikét, ősztvetés­színű kendő takarja fe­hér haját, használt ke­ze félszegen rejti a csomós, kék ereket, ké­ken csillan a víz is a fa­kult semlyéken, és újra zöld- beborult vetésed szélárnyékos Magyarország. Ablakunkra tüzel a Nap. Meleg menedé­kébe fogódzkodunk és arra gondolunk akaratlanul, soha­sem nyithattunk epnyi abla­kot a fényre. Sokáig nem né­zett be hozzánk a Nap, a nád­tetők melegében megolvadt vékony kincsünk, kevés sza­lonnánk, zöldre festett abla­kaink előtt nem futott beton­járda, a remény virágai sem kuporogtak cserepek­ben, fehér csipkefüggönyök helyett tintakék csomagoló­papír takarta el a kül­világot, ne lássanak éte­lünkbe, ne tudják cibere- reggelinket, kukoricamálés ebédünket, görhés ' vacsoránkat. Már a földre csurgatott nyolcasok örömére sem emlékszem, csak a földpadlók édes szagára, hiá­ba vártam a nap­sütéses délutáno­kat, estéket, hogy piros kendőjét meglobogtassa a Nap, reményeim elébe nyargaljon, felparázsoljon a tűz, a kerek kályhák vöröse, a marhaganék csípős keserű­sége, a szedegetett és lopott fák élesztése, a morzsolt csutkák, csupasz ízékek fia­tal heve, lobbanása, a kor­mos karikák utolérték a Na­pot, sámlira kucoroghattam és a pattogó tűz elvezetett a szegénység magányából. Honnan is tudhattam vol­na, hogy a tűz és a Nap szí­ne maga a forradalom, vad­libák gágogása hallatszott a kis ablakok reményén, jó ne­kik, repültek, utaztak, szeret­tem volna csatlakozni, de azt sem tudtam, hogy a vágy még nem cselekvés, a két öreg ágy, a barna kanapé és a lelógó petróleumlámpa fog­lya voltam születésemtől, a roggyant asztal menedéké­ben. Honnan is sejtettem vol­na hogy egyszer kaput nyit nekem az élet, a szegénység­ből kilábaló Magyarország. Elődeim kopott derekain lép­hetek tovább, fájó emlék lesz csak a múlt. a pirítós, fok­hagymás esték kegyelme, a kemencekuckók boldogsága, az ezeréve viselt göncök meg- alázottsága. a diarinás cuk­rok öröme, a savanyúszagú napok hiábavaló törődései, és a tegnapelőttekről kupor- gatott kenyér fényessége. Jó lenne megkeresni azt a há- , zat a Magyar Gyepszéleken, az olcsó árendás hajlékot, ahonnan mégis elvadított a szegénység, űzött a jobb tör­ténelembe, a mi igazi és ke­mény utunkra, a mindenkori szegénység forradalmába, a vörös zászlós szocializmusba, hogy el vihessen engem is mai otthonomba, eljárogas- sál hozzám szülike és a köny­vespolcos szobák közösségé­ben újra idézzük sanyarú múltunkat. hét őségét, minek kérdezném a boldogságot, szüléimre, testvéreimre gondolok, ■ ütő­jükre, akiket felfalt a sze­génység sivataga. Sohasem álmodhattak tágas otthonok­ról, kényelmes mozizó szo­bákról, aminek jóságát fity­málva élvezzük, emelkedik a világ, és olyan távolinak tű­nik a hantház-koporsó, az árendába kapott levegő, a cselédkedés négyes konyhái, hogy hátra se ütjük fejün­ket,csak a magunkkal cipelt batyuk emlékeztetnek. Látod édes szülikém, feszengve ülsz a fotelben, állandó aggoda­lommal nyúlsz a gázhoz, ret­tentő félelemmel, a minket szolgáló praktikákat úgy fo­gadod, mint valaha isten ke­gyelmét, amikor még volt hozzá szavad, nem hányta gyerekeidet, unokáidat a sze­génység országútjainak jelte­len temetőibe. Sz. Lukács Imre i ---------------------------------------­Sziílike házai Nézz rám, szülike, anyám után anyám, és örülj! Mondd el házaid történetét, létezé­sednek golgotáit, ne feledhes­sem, hiszen nehezen idézem már a gyephantot, a földbe ásott gödröt, a vékony horog­fákat, a rárakott keresztága­kat, napraforgószárral védett hajlékainkat, a szikföldből kimunkált sarakat, és a tör­pe kenyérsütögető kemencét a szabad ég alatt. Éltetek ti akkor, szülikém? Úton vol­tam-e? Eleven földkoporsóba fektetted fiaidat, könnyű örömre szült lányaidat, félsz talán, hogy szemedre há­nyom? A silány költözködé­seket, Gyepszél, Hatház, Űj- osztás, az elűző nincstelenség ceremóniáit, az istállóból ala­kított szoba befogadó jósá­gát, azok a napok, látod már, kitörölhetetlenek bennem, amikor együttt éltünk, zsí­ros, fekete kötőd kegyel­mébe menekültem, a Por- csiny utca mályvafüvei közé, a hazátlanság idő­szaka volt, a libalegelte­téseké, a Cigányvölgy játék- talan játékaié, az volt ne­künk a játék nélküli Ma­gyarország, hosszú fürdések a Gödrök-köz kubikmélyülé- seiben, piszkos, posvány vi­zében, mekkora konesorgá- sok, mert a téglaszínű kecs­kénk kivetettje voltam, apám, anyám messze kóborolt a napszámok, kubikolások, ol­csó és hitvány üzletelések bi­rodalmaiban, a szegénység könnyen kapható magánya vezetgélt, a szegénység szép közösségeihez, ágyat, eperfát és kenyeret kínáló szomszéd­udvarok, hányfelé vitt onnan az út, előszámoJni se tudnám és milyen lélekütötte, görbe kanyarokkal, talán te ezt már nem is érted. Kicsi szülikém, merre Is bolyongtunk a másik Ma­gyarországon, a tízgyerekes családok kálváriadombjain, az árendás házak keserű ke­gyelmében, újra kezdenéd-e még a szerelmet, a két zo- máncos bögrét, a két kiló liszt örömét nyújtó házasság­gal, a tíz kölyök világraszü- lését, magad szánalmas és gyönyörű feláldozását a visz- sza nem téríthető szeretetben, a tábla nélküli'házak magá­nyát, kínlódó és reménytelen várakozásainkat a boldog­ságért? Elhiszem, hogy min­dig boldog akartál lenni, szétporciózhattad erődet, le­gendás lemondásokba mene­kültél, a húsos ünnepek rit­kaságaiban sem szeretted a jobb és laktatós falatokat, öreg, ócskapiacokon előtűnő kasztrolyunkból magadnak mertél utoljára, aljáról ka­partad a kozmát. A ruhák, lábbelik, utazások, szórako­zások vígságát nem ismer­hetted, zsenge korodban fo- "ptt meg a szegénység. A : ''.unka, elrejtette a tudós ts- - kólákat, a könnyebb élet le­Hogy tarthattad meg a gyerekeidet? Mosolyodat megölte sorsod, dalolni soha­sem hallottalak, pedig cifra és szívbemarkoló nótáid le­hettek, amiken a könnyed kicsordult, szépséged elárul­ta magát, fényes gombként ragyogott a szemed, aztán a titkolt érzés elhomályosította, a nóta boldogsága. Vak Bá­lint nyikorgó hegedűje, a me­zítlábas öregé, a hatházi Odüsszeuszé, aki soros gye­rekétől vezettetve járta ke­nyeres tarisznyájával a háza­kat, vitte az olcsó és megfi­zethető, beváltható és meg­rendelhető boldogságot, szé­pen dalolta, jóhangú gyere­keket csinált, és a kicsi öröm verdesett, megült az utcánk­ban, a szegénység házaiban, a fillérek, karéj kenyerek tisztes alkuján. Akkor már túl voltunk a cselédkedések szomorú éve­in, messzire kerültük Ara­nyos, Tomaj cselédházait, szégvelltük szegénységünket, a hajdani élesettség csak ke­serű emlékekben szállt utá­nunk. a fehér kenyér öröme kopogtatott hozzánk, és meg­tehettük, hogy nyitvahagytuk kapunkat kéregetőknek. bo­lyongtunk tovább a történe­lemben, megrontott bennün­ket a szalmabor, a két olcsó ház öröme, amikor tőled el­szakadtam, a rizsföldek első esztendői, amikor pénzzel játszadozhattunk a porban, hajszoltuk lovainkat a kes­keny földekre, a mindennapi robotokba. Jól emlékszem, mindig csak egy ruhád volt és amikor elkelt a Porcsiny utcai ház, ahol még dacol az istállóból rekesztett szoba emlékeinkkel, korán örültél, mert Szentpéteri Ferus el­szedte adóba, a fényes örök­ség egyetlen pár selyemha­risnyára futotta, gyerekko­rom fényes napjait herdáltá­tok, szegénységed kirekesz­tett a szegénységből. Pedig milyen ajándékozó voltál, el­osztogattad örömeidet, kime­ri thetetlennek hit­ted magad, újra termelődtél gyere­keidben, unokáid­ban. az emberi csoda piros virá­gaiban. Ök vol­tak igazi házaid”. A kékszakállú decemberrel bú- csúzkodol. pedig maradni szeretnél, várnak veled-öre- gedett készségeid, a megcsúszott nádtető, a kietlenné szomo­rodott udvar, véreid va­gyunk, mégis messze es­tünk, csak vendég vagy ott­honunkban, a fényes parket­ták vakítják ókuláréd, fehér bútoraink hidegek, zárt és idegen néked ez a térség, sza­badságom emlékműve, nyo­maszt saját alkalmazkodásod, lépcsők, liftek monotóniája, fogolyként vergődsz szerete- tedben, riaszt a viszonylagos jólét és kényelmesebb éle­tünk, mániákusan gyűjtöge­ted a játékok közé szóródott fémforintokat, gonddal őrződ a maradék levesek, hideg pörköltek fogyasztásának jo­gát, szívedet öntenéd ezekkel pocsékba, takarékos vagy a mosóporokkal, nem tudsz tíz percig pihenni, forgolódunk, viselkedünk körülötted, meg ne bántsunk, mégsem ma­radhatsz fürdőszobás kedves­ségünkben. óvá igyekeznél? Múltad mezsgyéi már halottak, tőlük csak hátrafelé visz az út, szedegetjük a keskeny és idejét­múlt síneket, szeret­nénk szép hidakat a mához. Ne siessetek szülikék! Időz­zetek a megérdemelt pihe­nésben, barátkozzatok hol­napjainkkal, fehér hajatok országútjain szaladunk odá­ig. álmodozóbbak, követelőd- zőbbek lettünk, nemesen vív­juk, küzdjük forradalmain­kat, száguld, zúdul velünk vonatcsodánk, elhagytuk a sohasemlesz szegénységet, Kzereletei beket, megértéseite­ket vihessük magunkkal, bol­dog és elfelejtkezett moso­lyaitokat, mert megérdemel­jük. Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó új­donságai közül ez alkalom­mal említést érdemel a Köz- gazdasági ismeretek sorozat­ban megjelent Világpiaci ár­változások — gazdálkodási jel tételek című munka, szer­zője Nyilas András. Varga Jenő: A proletárdiktatúra gazdaságpolitikája című ösz- szeállítás a világhírű magyar közgazdász 1912 és 1922 kö­zött írt cikkeiből, kritikáiból ad hallatlanul gazdag, érde­kes válogatást. Böröczfy Fe­renc szerkesztésében, Göncöl György bevezetőjével. Esz­mény, erkölcs, etika címmel érdekes összeállítás látott napvilágot; a kötet magyar szerzők munkáit is tartal­mazza. Üj sorozat (A polgári ideológia és a revizionizmus bírálata) kötete a Keynestől a neoklasszikus szintézisig című mű, amelyben J. M. Osszadcsaja ad kritikai elemző áttekintést. Nyelv és filozófia a címe M. Kozlova érdekes könyvének. A mini­könyvek gyűjtőinek szerez örömet egy ízléses kiadvány, amelyben Makszim Gorkij Január 9. című elbeszélése, valamint Az Ember című esszéje található, Kass János illusztrációival. A Gondolat Könyvkiadó Is több érdekes kiadványt je­lentetett meg. Ezek közül el­ső helyen említsük meg az Uránia Növényvilág új köte­tét. amely gazdag képanyag­gal. köztük sok színes il­lusztrációval a magasabb- rendű növények világával ismertet meg. Érdekes szo­ciográfiai munka Pölöskei Ferenc és Takács Ferenc kö­zös műve, a Dunántúli törté­netek. A Társadalomtudo­mányi Könyvtár új kötete A világ őstörténete. A Modern Könyvtár új kö­tetei Alberts Bels: Szembesí­tés című regénye és Girish Karnad: Tughlaq című drá­mája. A híres török regény­író, Samin Kocagöz munká­ja A tízezrek visszatérése, Mouloud Mammerl regénye az Ópium és ököl. A két­nyelvű Janus könyvek soro­zatában látott napvilágot Stefan Zweig világhírű re- mejce, a Sakknovella. KSrmencfi Lajos;- ÉRT Ha álmaüanulok, ha leszek istentelen, ha fátlanodom, ha dunyhátlanodom akttá, özvegyemülök, tördelődöm ifjan aggá, ha északomról kicsörtető vad szeleken dragonyosok páncélozzák meleg szememet, ha poklosodom, ha krampuszvendégem vagyok, ha már omlásmagammá lakhatatlanulok, akkor sem -tálán, -télén szerzem énekemet, nem bői, -bői; semmiérti Hanem -ra, -re és -ért Lázár Tibor; ELMENTÉL Elmentél mikor megtaláltalak tested helyén víz nélküli tavak és hullámverés jött akár a sírás tajtékos hab félszeg bátorítás elvesznek naponta szelet kenyér másnak étke vagy és koldustenyér az arcom büszkén fillért gyűjtöget morzsolgat percet reménylő rügyei Az ecsedi láp alatt lakott Á szatmári ..Nessie" A Loch Ness-i szörny le­gendája hosszú évek után az idén jóval a kánikulai „uborkaszezon” előtt felbuk­kant újra a világsajtó hasáb­jain. Ha hitelesek a hírforrá­sok, nemcsak érdekességre vágyó olvasókat, hanem szakértőket is foglalkoztat az idegenforgalmi nevezetesség­gé vált albioni tó élővilágá­nak felderítése a korszerűbb technikával. Feltételezhető-e, vagy csak kitalálás a Nessie-nek becé­zett őshüllő léte napjaink­ban? A körülötte folyó vita a tudósok dolga. Mindeneset­re bizonyítani kellene... Sárkánygyíkokról szóló le­gendákat feljegyeztek ha­zánkban is. Dr. Dankó Imre, a debreceni Déryné Múzeum igazgatója, korábban pécsi múzeumigazgató szerkeszté­sében megjelent a Csengeri ff Krónika című néprajzi és helytörténeti vaskos könyv, amelyet a Kaposvári Nyom­dában ezer példányban nyomtattak ki. Az érdekes kötetben olvasható többek közt Szűcs Sándor Régi tör­ténetek a Szamos mellől, az ecsedi lápról című írása. A tekintélyes korú néprajztu­dós még diákkorában, nyári vakációja idején találkozott az utolsó ecsedi lápi ember­rel, s mint ifjú gyűjtő je­gyezte fel annak emlékezé­sét. Elmesélte, hogy a szá­zadfordulón elvégzett víz­szabályozásig híres ősmo­csár, nádrengeteges rét volt Szatmár megyében az ecsedi láp. Utolsó pákásza az ifjú kutatónak egyebek közt el­mondotta, hogy sárkánykí­gyó is rejtőzött valaha a fé­lelmetes mocsárban. De ezt ő sem látta saját szemével, az előtte járó öregektől hal­lotta, hogy hosszú és nagy, tarajos, körmös, fekete állat volt. A láp alatt lakott a hi­deg vízben, mert a melegtől irtózott. Állandóan pusztítot­ta a teheneket. Egyszer azonban a pásztorok megles­ték. hol tekergőzött össze éj­szakára és rágyújtották a ná­dat. Ott veszett a tűzben. Hatalmas gerinccsontjait so­káig megcsodálták a kíván­csiak, amíg be nem süppedt a mocsárba ... A Berettyó és körösvidéki Sárréten, amikor még oly végtelenül feneketlennek tűnt a lápi világ, élt a hiede­lem a sarkánykígyóról, eme mutat a csökmői sárkányhu- zatás tréfás története is, amit szintén Szűcs Sándor örökített meg. Századunkban nyomuk is alig maradt a mocsárvadonoknak, ■ ez volt a „Magyar Nessie” histó­riája. így volt, mese volt, talán igaz sem volt... B. L r l DONATH GYULA RAJZA li&GGYES LÄSZLÖ RAJZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents