Szolnok Megyei Néplap, 1976. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-18 / 169. szám
1976. július 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Maakadlh U j betegséget fedeztek fel az orvosok, legalábbis most tartották az első tudományos értekezletet erről a témáról. A kór neve valahogy így hangzik: mun- kaholizmus vagy munkaholi- tisz. Elnézést kérek, ha nem tudom teljes szakszerűséggel lefordítani a kifejezést, de a dolog lényege a munkadüh. Vannak emberek, akik ugyanolyan szenvedélyesen, olthatatlanul szomjazzák a munkát, mint az alkoholista az italt. Innen származik a név és erről tanácskozott a konferencia. Hiszem, az olvasó megérő, hogy tüstént nagy érdeklődéssel estem neki az értekezletről szóló beszámoló tanulmányozásának, s kiderült: nem félreértés, nem is tréfa. A résztvevők egybehangzó véleménye — bármily valószínűtlennek hangzik is — ez a jelenség létezik, Példákat is említhetek. Megállapították, hogy ha az ilyen megszállottakat akadályozzák e tevékenységben, depresszióba esnek, magukba roskadnak, kilátástalanT nak látják az életet, a jövőt, a világ sorsát és a csillagok keringését a nap körül. Addig maradnak ebben az állapotban, amíg újra nem dolgozhatnak. A hír olvastán néhány aggódó gondolat ébredt bennem, s ezt szeretném most megosztani Önökkel, hátha együttesen inkább zöldágra vergődünk és elháríthatjuk ennek az ügynek bennünket érintő esetleges távlati következményeit. M indenekelőtt az érdekelne, hogy nem fertőző-e ez a betegség Ha ugyanis ragályos, azt javallanám, hogy a Ferihegyi repülőtéren, Hegyeshalomnál és a többi határátkelő-helyen erősítsék meg az egészségügyi ellenőrzést; arra a vöröskeresztes fehér lapra, amelyet a külföldről hazaérkezőknek ki kell tölteniük, nyomtassanak új rovatot: „Allt-e kapcsolatban * munkaholicistá- val?” Állítsanak fel továbbá Magyarországon szűrőállomásokat Nálunk — tudomásom szerint — még egyetlen ilyen eset sem fordult elő, de mit lehet tudni, hátha hosszú a lappangási idő és egyszercsak ki tőr, elterjed. Tatár Imre A Tisza szabályozásá- sának idején készült térképeken szerepel Csataszög, az Új magyar lexikonban, a Magyarország megyéi és városai kötetben nem. A település Nagykörühöz tartozik. A vegyesboltban a polcon képeslapokat fedezek föl. Budapest, Szolnok, Stralsund. Kérek egy csataszögi képeslapot. Zagyi Mária boltvezető kedvesen mosolyog, szinte elnézően, tudatlanságomon. Megismétlem a kérést. Most már nevet. Érti a viccet. Azt hiszi, én is értem. Ezen együtt kell nevetni. Tehát nincs csataszögi képeslap. Sebaj, Csinálunk. Napkelte. A kakas szárnyaival reggeli tornagyakor- latot végez (lábujjhegyre állunk, karlengetéssel mélyet lélegzőnk, nyújtózkodunk, jó előre a nyakat!) és belekurjant a halványlila-piros-szür- ke derengésbe. A nap a Tisza erdőkoszorűja mögül villan elő. Az egyik házban Gazdag István bújik munkásruhájá- , ba. Arca fénylik a hajnali mosdástól. Nemsokára a traktor nyergében hajt Tá- piógyörgyére tégláért. Építkezik a csataszögi szövetkezet. Illetve a nagykörűi, vagyis a nagykörűi—kőtelki Ady Tsz. A névből kimaradt Csataszög. Abádszalóki úttörők Kisorosziban A Duna szigetén, hegyek mellett Amiről néhány héttel ezelőtt még csak ábrándoztak a gyerekek, az most már valóság. A kunmadarasi úttörőcsapat Baranyában, Ma- gyarhertelenden, a fürediek Katonás rendben sorakoznak az abádszalóki Táncsics Mihály úttörőcsapat sátrai az évszázados füzek és nyárfák árnyékában. A tábor végében fémlezekkel borított vasvázas alkotmány: ez a konyha és az élelmiszerraktár. A szalóki Lenin Tsz KISZ-esei készítették ezt a praktikus, szétszedhető épületet, — az úttörőmozgalom harmincéves jubileuDélelőtt II óra, a tábor most üres. Azaz, hogy nem egészen, mert két kislány krumplit hámoz a konyha mellett. Két fiú robog be, kiskocsit húznak, csörömpölnek rajta a teli vizesedények. Egy pillanat múlva az ügyeletes pedagógusok Sza- lay Józsefné és Jobbágyné Tóth Éva is feltűnnek a sátrak között. — A többiek? — kérdezzük. — Gyalogtúrán vannak éppen — válaszol Szalay Jóés a füredi járásból még néhány csapat Parádfürdőn, az abádszalókiak pedig Kisorosziban, a Szentendrei sziget legtávolabbi csücskében ütöttek tébort. mán ajándékozták az úttörőknek. Ide látszik a Duna, a túlparton erdőkkel borított hegyek. A tábor másik oldalán, a fákon túl szintén a folyó csillog. A sziget csúcsában vagyunk: innen kétszáz méterre szakad két ágra a folyó. Mint egy megelevenedett földrajzkönyv. Alacsony a vízállás, nem Iszapos a part, remekül lehet itt strandolni. zjsefné. — Komppal keltek át a Dunán a visegrádi oldalra. A Nagyvillámot fogják megmászni. — Nagyszerű táborhely ez — mondja Szalay József igazgató. — Víz, hegyek, erdők, nagy múltú műemlékekkel teli városok a közelben. Egymás után ez a negyedik nyár, hogy itt táborozunk, van olyan gyerek, aki mind a négyszer eljött. — Kirándulunk Budapestre, Vísegrádra, Esztergomba. Nagy gyalogtúrákat szervezünk, amelyeknek végcélja a környék valamelyik nevezetes pontja, ahogy például ma a Nagy villámot másszák meg. Minden nap fürödhetnek a Dunában, — felügyelet mellett. A táborunk mellett levő futball- és röplabda pályán pedig kedvükre játszhatnak. Hoztunk pingpongasztalt és tollaslabda-felszerelést is. Varázslóéig! varázslóéig Megérkeztek a kirándulók is. Ügy tűnik, jártányl erejük sincs már, ki-ki keresi a hozzá legközelebb eső ülőalkalmatosságot. De amikor felharsan az „ebédhez felsorakozni” jelszó — vagy inkább virázsige? — mindenki frissen pattan az öblös kondór elé, amelyből tejfölös krumplileves ínycsiklandó párái, szállnak. A második fogás rizseshús: a púpozott tányérok hamar kiürülnek. Egy óra pihenés, aztán Steigauf József táborvezető kimondja az újabb varázsigét: — Fürdéshez felkészülni! Néhány perc és a gyerekhad ott mókázik, pacskol, lubickol a Duna sekélyesében. Barnára sültek és féktelen jókedvük van. Hol van már a délelőtti hegymászás fáradtsága? Szabó János Jobbra a Duna, balra a Duna Nem unalmas negyedszer sem Főiskolások Esztergomban Építészeti értékeket tárnak fel Harmadik alkalommal végzi nyári gyakorlati munkáját Esztergomiban az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola hallgatóinak. egy. csoportja Esztergomban. A leendő városgazdászok a Balassa Múzeum közreműködésével segítséget nyújtanak a népi építészeti értékek feltárásához,' megőrzéséhez. Felmérik a 17—18—19. század még fellelhető — erősen eltűnőben lévő — építészeti emlékeit, utcaképeket, városképieket készítenek a régi Esztergomról. A városi tanács és a főiskola ugyanis együttműködési szerződést kötött, s ennek alapján fogadják nyaranként a diákokat Az idei nyáron befejezik az építészeti emlékek felmérését Esztergom területén —Szent- györgymezőtől a Kálvária- dombig. Kocsisok, bognárok, parasztok egykori házait udvarait, pincéit, mezógazdasa- gi jellegű épületeit veszik lajstromba. A múzeum által javasolt épületekről alaprajzot, homlokzati rajzot készítenek. Pécsett Hét diáMon épül A Dunántúl régi és nagy diákvárosában, Pécsett nagyszabású kollégiumfejlesztési program valósul meg ebben az évtizedben- Tíz esztendő alatt hét diákotthon épült, illetve épül az alsó-, közép- és felsőfokú oktatási intézmények tanulói számára. Mé-, rétéit tekintve egyedülálló program ez, hiszen költségei csaknem felmilliárd forintra rúgnak, s teljes megvalósulásával háromezernél is több diák kap helyet a szép, korszerű otthonokban. Csataszögi képeslap Délelőtt. Ott a centrum, ahol a középületek. Vegyesbolt (bezárt), falatozó (bezárt), téesz székház. A napsütést sárgán verik visz- sza a falak. Folyosó félár- nyékban, kétoldalt fehér irodaajtók, táblák nyomaival. A feliratot rögzítő csavarok helyén fcét-két- lyuk. A folyosón egy tábla a régi: párttitkár. Egy másik irod.aajtó: bent a csupasz falak mere- deznek. Kőtelken van a téesz központ. Ebédidő. Fehér, sárga, barna tollak kavarognak, csirkék szaladnak a hívásra. Aranysárga kukorica pereg elébük. Esznek. Előbb ők, aztán a család. A faluszéli hazban Lapu Józsefné a szokottnál nagyobb adag lecsót kavargat a vlllaiiyrezsón. (..Gázcseretelep nincs. Inkább villannyal főzök. Jobban is szeretem.”) Gseh Peti, Anita és az anyu, Cseh Kál- mánné itthon vannak Szolnokról. („Anita tízhónapos. Heti négyéves, a Költői úti óvodába jár és imád itt lenni. Öt éve lakunk albérletben, hat leáz, mire megkapjuk a lakást, de megéri. Nekünk így jobb. Ott van munkalehetőségünk, itt nincs. Hollerith gépkezelő vagyok a SZÜV-nél, a férjem az AG- ROKER-néi áruösszeállító”.) Delelő gulya, gémeskút Színesben rosszul mutatna a kép. Hiányzik róla a zöld. Sárga a fű. Mező András a községi gulyás száz vödör vizet húz a vályúba. Itatás. („Megtalálom én ilyenkor is a zöldet, arra a Tisza gát alatt. Oda hajtom, hadd egyen a tehén. Szeretni kell a jószágot, hát én szeretem is. Apám is gulyás volt, be- leszülettem a mesterségbe. Négyezerötszáz, meg egy te- béntartás. ezért aztán hat hónapig se ünnepnap, se vasárnap.”) Gyár. A hatszáz lelkes falunak „vonzáskörzete” van. Besenyszögről, Kőtelekről, Nagykörűből, meg Szolnokról is járnak dolgozni a téesz segédüzemébe, az ekegyárba. Itt van az egyetlen buszmegálló is. Emesz Ferenc üzemvezető mutatná a három új monstrum ekét, a nagy erőgépekhez készített (készülő) eszközök prototípusát, amely a mi kötött talajainkhoz is jó lesz majd, de eszébe jut: ha a gyárról írni akar. szóljon a vezetőknek. Megegyezünk. Ha a gyérről... (1968. május 2-a óta, amióta az üzem megindult, itt vagyok. Anyagnorimás. bárnormás, üzletkötő, gyártástechnológus. konstruktőr, mindenes. („Naponta ingázom, de nem bánom. Ez itt alkotó munka.”) Uniformis. Fehér tányérsapka, rajta sárgával hímzett vasmacska, kék kam- garn öltöny, széles kézelő, kettős arany sáv, rangjelzés: kapitány. Dunai hajós, tiszai állornásfőnöfc a dobai hajóállomásnál — amíg volt. („Tessék kérem tudomásul venni, az üzem területén nem lehet' csak úgy csődörögni. Kérjen engedélyt a főnöktől.”) Tíz éve nyugdíjas Kiss Sándor portás. Recés szélű vaslemezt sorjáz egy asszony, Bmődi Istvánná vésővel, kalapáccsal. A képet szikra élénkíti. Alkonyat. Bezár a vegyesbolt. kinyit a művelődési hóz. Vendég még nincs. A tejbegyűjtő előtt biciklik sorjáznak, asszonyok jönnek a tele-, mennek az üres kannával. Most élénkül a falu. Gazdag Mari biciklivel követi a hazacammogó teheneket. (Szolnokon tanul húshentesáru eladónak. Másodéves. Itt olyan szakmára nincs szükség, amit ő tanuL Marad Szolnokon.) Gazdag István barnán, porosán berúgja a kertkaout. Fáradt. (Most megmosdom, vacsora, aztán alszom.) Az asszony indul vacsorát tálalni. Sötét, némi fénnyel. Gazdag István alszik, a tévé hidegen világít. Igriczi Zsigmond Egyszer nyári kuturális t»..JJ.ÜK életéről elmondható, hogy egyszer hopp, máskor kopp. A kulturális hetek idején rangos rendezvények sora csábítja a nézőket, — így például az országos szőve jkezéti dalo6 találkozó, a népi táncfesztivál, a szimfonikus zenekarok, valamint a fúzószenekarok fesztiválja. Azokban áz években viszont, amikor nincsenek kulturális hetek, nyaranként kulturális .tekintetben álmos mezőváros a megyeszékhely. Pedig a legtöbben ezekben a hetekben töltik szabadságukat, s egy kis kikapcsolódásra jobban van idő. Nézzük, milyen lehetőség adódik en;e? Vegyük a következő hónap programját: lesz egy slágerpódium, mellette egy ünnepi műsor augusztus 20-án, s egyszer hangversenyt ad a Locomo- tiv GT együttes. Soványka program ez a felnőttek számára. A fiataloknak ugyanis az Ifjúsági Park gazdag szórakozási lehetőséget biztosít. Olyan rendezvényekről, amire egy kicsit odafigyelne az ország, szó sincs. Pedig a megye körül elevenen lüktet a kulturális élet. Debrecenben például nemzetközi kórusversenyt rendeztek, vendégül látták a Golden Gate együttest, megszervezték a „Zenélő udvar-” és az „Udvari játékok” sorozatot, meghívták az Állami Népi Együttest, amatőr művészeti együttesek bemutatkozását tették lehetővé, országos viirágkar- nevált, dzsessz napokat rendeznek, megnyitja kapuit. a debereceni nyári egyetem és így tovább. Gyulán a Várszínház bmutatói, Kecskeméten a nemzetközi Kodály-sze- rninárium, Szegeden a Szabadtéri Játétkofc, Egerben az Agria Játékszín rendezvényei vonzzák az embereket Nálunk marad a televízió... A takarékossági intézkedések jegyében még a tavaly húszezer nézőt vonzó vízikame- vált sem rendezik meg az idén. A megyeszékhely kulturális életénél?" irányítói azzal mentegetőznek, hogy a szomszéd megyékben mások a lehetőségek. Ez tény, de érvként csak bizonyos értelemben fogadható el. Érthető, hogy nem rendelkeznek olyan anyagiakkal, mint például a Szegedi Szabadtéri Játékok szervezői, de mintha ez ön- megnyugtatásul is szolgálna, háttérbe szorítva a jó ötletek keresését. Különben az egyéb lehetőségek nem biztosítanak olyan előnyöket, mint ahogy első pillanatra gondolnánk. Vegyük például a gyulai Várszínházát. Jó lehetőséget biztosít a vár, — mondják pedig tulaj dóriképpen csak egy udvarba zárt szabadtéri hopp... színpadról van sző. Sokszor nem is a szomszédok lehetőségeit, hanem ötletteld munkáját kellene méiTegelniök a szolnokiaknak. Debrecenben például hivatásos és amatőr színészek , közreműködésével az egyetemi templom lépcsőin kerül színire az Oresz- tész. Máshol vízi színpadot építettek. Mondani sem kell, hogy erre Szolnokon festői környezetben volna lehetőség. Meglévő lehetőségemüdsel sem élünk kellően.. Az Ifjúsági Parkban például népi együttesek műsorát nem lehetne megszervezni, mert a felgorbült deszkák balesetveszélyesek. A fiszaligeti stadion ban megvannak az ülőhelyek, csak — pesti példákhoz hasonlóan — mozgatható színpad és természetesen jó műsor kellene. Feleslegies a vita jobb lehetőségről, ha az adottakkal sem élünk. Fel lehetne tanná például a kérdést, hogy a strandolok és az üdülők százait vonzó Tí- szaligetben agy-egy kulturális rendezvényre miért nem lehet igénybe venni a Sportcsarnokot? S miért áll kihasználatlanul a múzeum udvara? Jogos az a kérdés is, hogy a város amatőr együtteseinek egy része miért csak máshol lép színre? Így például a HlD irodalmi színpad Kazincbarcikán, a Tisza Táncegyüttes Szegeden, Svédországban és Bulgáriában. Szolnokon miért nem? Bizonyára nem rajtuk, hanem a szervezőkön múlik, hiszen a Tisza Tánc- együttes tagjai szinte erejükön. felül produkáltak tavaly is, profi együtteseknek is dicséretére válóan több mint ötvenezer léptek fel a heti három próba mellett. Más tények is a szervezés gyengeségeire mutatnák. A 1/árflC művelődési bv falud tézményei közötti kooperáció igen hadilábon álL Márpedig kézenfekvő, hogy együttműködve több jó rendezvénnyel örvendeztethetnék meg a közönséget Az együttműködés alaposabbá tételében fontos szerep hárul a tanácsi szervekre. Az ilyen irányú munkáiban sokkal jobban, be kellene vonniuk a Szigligeti Színházat is. Társulatának tagjai közül sokan vállalnak máshol vendégjátékot, rendezést és hak- niszerepeket. Jól előkészített munkával ők is hozzájárulhatnának a szolnoki közönség nyári szórakoztatásához, művelődéséhez. A nyári pangás azt is bizonyítja, hogy a közművelődés még korántsem jelent állandóan kellő intenzitással ható tényezőt a megyeszékhely életében'. Simon Béla Karcag: július 19—30 X. Honismereti tábor A X. Országos Honismereti Tábor megnyitására holnap délelőtt kerül sor Karcagon. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Honismereti Bizottsága az idén e nagy múltú kunsági városba hívta meg a fiatalokat, hogy szakemberek irányításával két hétig kutassak a város történetét, gyűjtsék és feldolgozzák a közeli és a távoli múlt egy. egy fontos 'emlékanyagát. A táborban — először lesznek majd ott ifjúmunkások is — 12 csoportban dolgoznak a fiatalok. Az úttörő- és KISZ- rriozgalom, a paraszti élet hagyományai, a családtörténet, a népi gyógyászat, a kertkultúra, a tanya, a viselet, a gyerekjátékok, a történeti néphagyomány, a névtan, a mai munkáséletforma kutatása egyaránt munkájuk középpontjában alL Holnap délelőtt a művelődési központban Zagyi János, a városi pártbizottság első titkára köszönti a tábor résztvevőit, ünnepi megnyitót dr. Nagy Sándor, a KISZ KB titkára mond. Az ünnepi műsort követően előadás hangzik el Karcag mezőváros társadalmáról és gazdaságáról, a délutáni órákban pedig az ifjúsági honismereti laborvezetők tanácskoznak, témájuk a hazafiság és a honismeret kapcsolata. A két hét alatt több érdekes kulturális rendezvényen is részt vesznek a táborozok: Czine Mihály: Irodalmunk és a valóság a XX. században (21-én), Vargyas Lajos: Balladáink és Európa (24-én), Ferenczi Imre: Rákóczi és a néphagyomány (26-án), Barta Gábor: Mohács a magyar történelemben (27-én) címmel tart előadást. Július 20-án Sánta Ferenc, 21-én Osoóri Sándor, 22-én Nagy László íróval — költővel találkoznak a tábor résztvevői A. tábor július 30-án délután, a művelődési házban rendezendő ünnepséggel zárul. /
