Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-06 / 133. szám
1976, Június S. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Pedagógusnap Szolnokon (Folytatás az 1. oldalról.) aláhúzta: — Amikor korszerű, szocialista nevelési igényeket fogalmazunk meg, akkor a pedagógusok növekvő felelősségéről, társadalmi szerepéről, fokozottabb erkölcsi és anyagi megbecsüléséről is szólnunk kell. Pártunk és kormányunk már eddig is jelentős lépéseket tett a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek javítása érdekében. A kötelező óraszám csökkentése felért egy kisebb mértékű fizetésemeléssel. Lehetőség nyílik a tizenegy napos munkaciklus bevezetésere, s ez kedvezőbb feltételeket teremthet a regenerálódásra, a még tartalmasabb egyéni és közösségi életre Az óvónők bérének a legutóbbi emelése, s az 5 százalékos bérfejlesztési keret — különösen ha azt jól használják fel — évről évre életszínvonal-emelkedést biztosít pedagógusaink számára. A nevelőmunka eredménye, de a pedagógusok közérzete szempontjából sem mindegy, milyen körülmények között folyik az iskolai munka. Már a negyedik ötéves tervben is sokat javítottunk az iskolák tárgyi feltételein. Ezt 88 új tanterem, 4 ezer 500 új óvodai hely, s korszerű előadótermek, szak- tantermek sora bizonyítja. Az ötödik ötéves tervben a nagyobb mértékű központi támogatás még erőteljesebb fejlesztést tesz lehetővé. Mintegy 170 tanterem 3 ezer 500 óvodai hely, 800—900 kollégiumi hely megépítésére lesz lehetőségünk. Hozzászámítva a társadalmi segítséget Is, elmondhatjuk, hogy a tárgyi feltételek jelentős mértékű fejlesztését akarjuk megvalósítani, arányaiban többet, mdnt a korábbi ötéves tervnek bármelyikében. Mit várunk Önöktől és valamennyi pedagógustól? Meglévő eredményeinkre alapozva, hivatásukhoz, felelősségükhöz méltóan még magasabb világnézeti, politikai, pedagógiai színvonalon végezzék munkájukat. Tegyék még hatékonyabbá a szocialista hazafiságra, proletár internacionalizmusra nevelést. Erősítsék a szocialista építőmunkánk eredményeihez való érzelmi kötődést. A nevelőtestületeken belül fontos, — a legnagyobb tapasztalattal rendelkező nevelők példamutatását igénylő — feladat a tantestületek erkölcsi, politikai, cselekvési egységének erősítése, a tan- testületi légkör javítása. A megkezdett úton járva, s szép sikerekkel a hátunk mögött, továbbra is nagy súlyt kell helyezni az ifjúsági szervezetek munkájának a segítésére, a mozgalmi jelleg erősítésére. Miért? Mert az uttii- röszervazet és a KISZ keretei között gyakorolt önállóság előfeltétele a felnőtt ke*- önállóan gondolkodó és a közösség érdekében felelősséget vállaló szocialista ember kialakításának. A szocializmusnak, a pártnak az utánpótlását neveli nap mint nap az úttörőszervezet és a KISZ is. ' Befejezésül a következőt mondotta a megyei párt’oi- v zottság első titkára: — Munkájuk erkölcsi, anyagi elismerése alkalmából mindannyiuknak szívből gra- ; tulálok. Kérem, hogy népünk., t szocializmust épitő társadal- 1 műnk érdekében továbbra is éljenek jól a nevelési lehető- ; Régekkel. Legyenek mindig . élenjárók, de segítsék, s ra- ■ gadják magukkal a pályakezdő fiatal pedagógusokat is. Tanítsák őket is hivatás- tudatra, szocialista elkötelezettségre, a felnövekvő nemzedék irántivfelelősségre. Andrikó Miklós beszéde után dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke. Szívós Antal, a megyei KISZ bizottság első titkára és Sipos Ká- rolyné, az SZMT titkára kitüntetéseket adott át Kitüntetések A Wnnka Érdemrend ezüst fokozatát Majoros Károlyné, a szolnoki Ságvári körúti Általános Iskola igazgatója, bronz fokozatát pedig Dómján László, r kisújszállási Arany János Általános Iskola igazgatója kapta. A megyei tanács pedagógiai díját dr. Szalay András, a cser- keszőlői Általános Iskola tanára, vezető szakfelügyelő; Molnár István, a kengyeli Általános Iskola. tanára; Vadász Lajos, a karcagi kiskulcsosi Általános Iskola tanára és Erdész József, a tiszafüredi Kiss Pál Általános Iskola Igazgatója vette át. Az Oktatásügy kiváló dolgozója lett: Badari Lászlóné tanár (Szolnok, Bajcsy-Zs. u. Alt. Isk.), Boldogh Lajosné tankó (Túrkeve. Petőfi téri Ált. Isk.), Csinger József ig. h. (Jászalsú- szentgyörgy, Alt. Isk.). Dai'-a Miklósné vez. szakfelügyelő (Tö- rökszentmiklós, Bethlen u. Ált. Isk.), Fodor Gyuláné igazgató (Karcag. Kálvin n. S. Alt. Isk.), Csendes Károlyné ig. h. (Szolnok, Varga Katalin Gimn.), dr. Gerhát Imréné tanító (János- hida. Ált. Isk.), Gonzáles Béla főelőadó (Jászberény, MTVB Járási Hivatal). Gyöngyösi András igazgató (Jászárolcszállás, Április 4. úti Alt. Isk.), Halmai Györgyné tanár (Jászberény, Lehel vezér Gimn.), Iván Sándor ig. h. (Túrkeve, Ványai A. Gimn. és Szakközépiskola), Ke- pics Melinda vez. óvónő (Be- senyszög. Ált. Isk.), Kiss Istvánná tanító (Tiszaföldvár-ószőlő, Ált. Isk.). Lantos Péter tanár (Jásziényszaru, Ált. Isk.). Moldvai Sándorné ig. h. (Szolnok, Mátyás kir. úti Alt. Iskola), dr. Molnár Gézáné vez. óvónő (Szolnok. Kassai úti Alt. Iskola), Molnár Sándor műhelyfőnök (Martfű, cipőipari szakközépiskola), Mucza András tanár (Ti- szaszentimre, Ált. Isk.), Ozsváth Andrásné napk. nevelő (Kun»zentmárton, Deák F. Alt. Isk.), Papp Aliz tanár (Sz,olnok, Verseghy F. Gimnázium), Papp Lajos szakoktató (Jászberény, 606. sz. Ip. Szakmunk. Intézet), Pá- kozdi Dezsőhé napk. A neveiő (Öcsöd, »Alt. Isk.). Pethes Sándorné tanár (Mészáros Lőrinc Gimn. és Szakközépisk., Jászapáti), Rontó László mérnöktanár (Szolnok, Szamuely T. Szakközépisk.), Sebestyén István tanár (Szolnok, Verseghy F. Gimn.), dr. Szabó Imréné gyógyped. (Abádszalók, Alt. Isk.), Szécsi Antalné tanító (Jászberény, Bercsényi úti Ált. Isk.), Takács Józsefné tanár (Mezőtúr, Kossuth téri Ált. Isk.), Tímár Gellért igazgató (Mezőtúr, ált. iskolai diákotthon), Tukora Jánosné tanár (Jászberény, Palotás! János Zeneiskola), Vida István igazgató (Tiszajeno, Ált. Isk.), Visnyovszki Béláné tanító (Szolnok. Durst János úti Alt. Isk.), dr. Erdélyi Ferenc tanácselnök (MTVB tiszafüredi Járási Hivatala), Demeter Kálmán tanár (Kisújszállás, Móricz Zs. Gimnázium és Szakközépiskola), Varjú Imre igazgató- helyettes (Szolnok, Abonyi úti Alt. Isk.). A Testnevelés és sport kiváló dolgozója: Juhász Katalin szak- felügyelő (Szolnok, Mátyás kir. úti Ált. Isk.). Az Egészségügy kiváló dolgozója dr. Hargitai Mária (Szolnok). A Könnyűipar kiváló dolgozója: Angyal József szakoktató (Martfű, Cipőipari Szakmunkásképző Intézet) és Pécskői Miklós nevelőtanár (Martfű. Cipőipari Szak- középiskola). A Gépipar kiváló dolgozója: Sinka Gyula mérnöktanár (Szolnok, Vegyipari, Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola) és Magyari ■ Miklós szakoktató (Szolnok, Szamuely Tibor Közlekedésgép- gyártó Szakközépiskola). A Munkaügy kiváló dolgozója: Bo- zsó István tanműhely vezető (Szolnok. 605. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet). A Haza Szolgálatáért Érdemérmet dr. Barna Bálintné, az MTVB művelődésügyi osztályának főelőadója kapta. A Szocialista kultúráért kitüntetésben Dajka Mihály a szolnoki Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatóhelyettese és dr. Borók Imréné, a kisújszállási Arany János úti Általános Iskola tanára részesült. Az MSZBT aranykoszorús jelvényét Kovács András. a jászfányszarui Általános Iskola tanára vette át. A Béketanács kitüntető jelvényét Deák László, a szolnoki Beloiannisz úti iskola tanára, és Zádor Béla. a Damjanich Múzeum igazgatóhelyettese kapta. A Közbiztonsági érdemérem bronz fokozatával H. Tóth István kisújszállási tanárt tüntették ki. KISZ Érdemérmet Högye István, a mezőtúri Teleki B.Gimnázium és Szakközépiskola tanára kapta. Kiváló ifjúsági vezető lett: Kiss Mária tanítónő (Török- szentmikíós, Hunjradi úti Általános Iskola) és Molnár Anikó pártösszekötő tanár (Szolnok, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet). Üttörövezetői érdemérmet tizennégyen, Kiváló úttörővezető kitüntetést negyvenen kaptak. A Szakszervezeti munkáért kitüntetés arany fokozatával Bar- tos Imrét, a szolnoki Rákóczi úti Ált. Iskola igazgatóját jutalmazták. E díj egyéb fokozatát, oklevelet és dicséretet többen kaptak a szakszervezeti munkáért. A Pedagógus szolgálatért emlékérmet huszonkilencen vették át. Kiváló dolgozó kitüntetést tizenhatan, Oktatási miniszteri dicséretet tizenheten, megyei tanácselnöki dicséretet tizennégyen kaptak. Egy tanár a közlekedés- és postaügyi miniszter dicséretében részesült. A kitüntetések átadása után Sípos Károly zárszavával ért véget a pedagógusnapi ünnepség. S. B. Felhívás fiz építek köszöntése Szép jelképnek is felfoghatjuk, hogy ezen a napon az emberi lélek formálódik, a pedagógusokat, és városaink, falvaink, környezetünk alakítóit, az építőket köszönti az ország/ A megyében különösen jelentős ünnep az építők napja, hiszen a ma élő építőmunkás generáció az elmúlt évtizedekben nagyméretű, áldozatos munkával járult hozzá a Jászság és a Kunság arculatának megválto.ztatásá- hoz. Nincs a megyének olyan városa, nagyközsége, vagy akár aprócska faluja sem, ahol nem látnánk az építőmunkásak kezenyomát. A vályogviskók országa voltunk — mondja a költő, s nem érezhetjük ezt túlzásnak, mert az aprócska házikók közül csak itt-ott magasodott ki egy-egy emeletes középület, vagy gyár. Ahhoz, hogy az építőipar a reá váró hatalmas feladatnak eleget tudjon tenni, — önmagát is át kellett, hogy alakítsa. Az ősi, a téglát téglára 'rakó technológiát felváltották az új módszerek, amelyek foxTadalmasították az építőipart. Nem is olyan régen az építőmunkás fogalma azonos volt a kőművessel, és a betont lapátoló segédmunkással. Ez már a nfclté: új szakmákat, az eddigieknél sokkal bonyolultabb mesterséget kellett megtanulniuk az építőmunkásoknak, hogy eleget tudjanak tenni feladatuknak. Mert hiába lenne a fejlett technika, a mindentudó technológia, az automatizált házgyár, ha mindezt nem tudnák irányítani az építőipar dolgozói. Jóleső tudattal állapíthatjuk még, hogy építőiparunk csatát nyert — mindannyiunk javára — és a modern élet követelményeihez igazodva végzi munkáját. Amikor az építőmunkásokat ünnepeljük, tényekre hivatkozunk: a Lehel Hűtőgépgyárra, a jászberényi pelyhesparti házakra, a kétezer vagonos silókra; a megújhó- clott Szolnokra, a karcagi, a tiszafüredi, a mezőtúri, a törökszentmiklósi üzemekre; az iskolák, az óvodák tucatjaira; a kórházakra; a tízezernél is több lakásra; a njezőgazda- sági épületek sokaságára. Megbecsüléssel gondolunk ezen a napon is szőkébb hazánk formálóira, életünk gazdagítóira, az építőmunkásokra, köztük a legjobbakra, az élenjáró szocialista brigádokra, és a műszakiakra, akik jól működő korszerű építőipari szervezetet teremtettek és működtetnek, hogy munkájukkal újabb gyárak, üzemek, iskolák, kórházak és lakóházak épüljenek. lm féligazság nyemááai „Termelőszövetkezeti tagok vagyunk, a jászkiséri Lenin Tsz-ben. Az 1976-os évben mi még maradtunk a hagyományos háztáji művelésnél. Egy hold kukorica- földet kértünk, nem véletlenül: valamennyien állat- és tehéntartók vagyunk, s szükségünk van a szárra is. Ezt a területet máig sem mérték ki. Naponta járunk a háztáji agronómushoz, de ő csak a jót akarja nekünk, és nem hajlandó szétosztani az eredetileg kijelölt területet, mert a kukorica nem kel, és ő szerinte nem sok remény van hozzá. A felsőbb vezetés viszont egyelőre nem hajlandó más területet engedélyezni. (Pedig a tököt, és a többi köztes növényt már rég el kellett volna vetni.) Elnézést, hogy a levelet aláírás nélkül küldjük, de helyzetünkben ez a legésszerűbb, — írták segítségünket kérve a jászkiséri panaszosok. Sajnos a dolgok intézésének nem a névtelenül írt levél a legésszerűbb módja, már csak azért sem, mert ezek — éppen az aláírás hiánya miatt hitelüket teljesen elveszítve — a papírkosárba kerülnek. A mondanivaló mégis útnak indított, s a jászkiséri határba lucernát kaszáé Czinó Gábor is a levélírónak adott igazat. — Ismerem azt a földet, hiszen a Táncsicsé volt — mármint a „férjhezmenetel előtt” — annak meg alapító tagja vagyok. Van ott minden fajta, és akinek a szikes jut, az kaparhatja a fejét. De más baj is van itt! A régi urasági legelőt is feltörték, és most a falu túlsó végére jár a csorda. Már akié persze, mert én nem hajtom keresztül a tehenet a fél községen, inkább kaszálok neki. Ráadásul a trágyát sem vitték el tőlem, mondván, hogy nem tudnak a géppel megfordulni az udvaromon, pedig ingyen is oda adtam volna nekik. Azt kérdezték a traktorosok: van-e két liter bor? Akkor bezzeg meg tudtak volna fordulni, Gömöri Ferenc, aki szintén a nyugdíjkiegészítése végett tart állatokat, így vélekedett. — Az a baj, hogy az elnök oda van külföldön, s nélküle nem döntenek. Pedig ha itthon lenne, akkor más volna a helyzet... Különben segítenek bennünket, kapunk tápot, a kukoricát is hazaszállítják, tőlem a trágyát is elvitték. Ezt a 200 négyszögöl lucernát is azért adták a másik 400 mellé, mert az nagyon hitvány volt Ahol ilyen intézkedéseket tesznek, ott nem bánhatnak valami rosszul a „háztájisokkal”. Ez derült ki az emberek véleményéből is, akik szinte egyöntetűen a nagyüzemi fejlődésnek tudták be a régi legelő kiszántását. De azért a kukorica föld miatt más is panaszkodott. Balogh János traktoros például ezt mondta: — Mindenki maga választja meg, hogy mit kezd a ház- tájiával. A többiek, akik terményben kérik a részüket, és ezért semmi gondjuk nincs vele, bolondnak néznek bennünket, akik a hagyományos művelést választottuk. Nekem viszont nem mindegy, hogy 25, vagy 50 mázsa kukoricát vihetek-e haza — tavaly is megtermett az 50 — ezért kapálok. Persze jó lenne már tudni, hogy melyik az enyém, mert így csak a gyomok híznak. Szüle Mihály, a gazdaság háztáji agronómusa így indokolta a késést: — Abba a táblába került a kukorica, amelyet a vezetőség korábban kijelölt. A talajmunka viszont nem a legjobban sikerült és a vetéssel is három hetet késtek. Ezért, a növények mostani állapota április végi, május elejinek felel meg, tehát nem láttam jónak kiosztani a földet. Ezt az elnökhelyettessel is közöltem. Vele és egy ellenőrző bizottsági taggal kimentünk a helyszínre, ahol az elnök- helyettes azt mondta, hogy várjunk, még kinövi magát ez a kukorica. Különben is ő egymaga dönteni nem tud, hiszen most már csak olyan kukoricaföldek vannak, amelyekre mintegy kétezer forint értékű növényvédőszert kiszórtak. Ennek ellenértékét a tagok, akik ráadásul kapálni akarnak, nem tudnák és nem is akarnák megfizetni. Gubicz András elnökhelyettes először a Czinó Gábor által kifogásolt legelőt mutatta meg. Ha tehén valaha is szépet álmodott, akkor olyan füvet látott maga előtt, mint amilyen ott terem. A kukoricaföld szélén az elnökhelyettes ezt mondta: — A háztáji kukorica valóban elmaradottabb, mint ami a közös tábláin kelt ki. Az, hogy a közösé szebb, viszont némcsak a vetés időpontjának, hanem a nagy adagú műtrágyának és a vegyszereknek is köszönhető. Bár ami a gyomosoöást illeti, láthatja, hogy a háztáji földek sokkal „tisztábbak”. Még egy kultivátorral „meghúzhatjuk”, s utána kiosztjuk a tagoknak. Abban valóban hibás vagyok, hogy már jóval előbb oda kellett volna adni a 61 embernek járó 53 hold földet — Braun —• . Együtt — egymásért Kisdobosok! Úttörők! Pajtások! A VII. országos úttörőtalálkozóról küldjük felhívásunkat — az úttörőszövetség 30. születésnapját ünneplő valamennyi úttörőcsapatnak. 'Mi, az úttörőcsapatok küldöttei, a VII. országos úttörőtalálkozó résztvevői a Magyar Üttörők Szövetsége Országos Tanácsa megbízásából meghirdetjük az „Együtt — egymásért!” mozgalmat. Újabb úttörőtettekre, a jubileumi év szép eredmen.veinek folytatására, közös cselekvésre szólítunk benneteket. Mozgalmunk legfőbb célja, hogy legyen minden úttörőnek és kisdobosnak olyan vállalása, megbízatása, melynek teljesítésével a közösség életét szebbé teszi, s melyben saját örömét is megtalálja. Pajtások! Végezzük el becsülettel az egymásért, a közösségért önkén* vállalt feladatokat. Keressük és találjuk meg az alkalmat, hogy csapatunk, iskolánk, lakóhelyünk szocialista hazánk két kezünk nyomán is gazdagodjék. Válasszuk példaképül korunk hőseit, a kommunistákat, ismerjük meg a haladó népek küzdelmét, összefogását — a boldogabb jelenért, s a még szebb holnapért. Vállaljatok nagyobb felelősséget egymásért az iskolában, a tanulásban és a munkában. Töltsük el hasznosan a szabad időt, művelődjünk, sportoljunk, szórakozzunk együtt! Együtt, egymásért végzett úttörőtettekre hívunk vala- mennyiőtöket. Őrsök! Rajok! Csapatok! Közösen küzdjetek minden nemes cél eléréséért! Segítsétek a kisebbeket, a gyengébbeket. a lemaradókat! Erősítsétek tovább a barátságot az ifjúkommunistákkal, a szocialista brigádokkal, a pártoló tagokkal. A jubileumi úttörőnyár programját tegyétek emlékezetessé sok közös kirándulással, sporttal, játékkal. A táborokban készüljetek az új úttörőévre. Úttörőtanácsok! A csapatvezetőség segítségével készítsétek el a saját csapatotoknak szóló felhívást. Határozzátok meg az „Együtt -— egymásért!” mozgalomba jelentkezés helyi feltételeit, a benevezés határidejét és módját. A felhívás elkészítésében segít a Pajtás és az Őrsvezető. Pajtások! Folytassátok a jubileumi úttörőévet együtt, egymásért — kisdobosok, úttörők, KISZ-esek és felnőttek —, hogy erősödjék a hazánkban, a szocialista országokban és az egész Világon a pionírbarátság, a dolgozó emberek együttműködése, szolidaritása a békéért, a barátságért — együtt, egymásért. Budapest, 1976. június 5-én. A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsa A VII. országos úttörőtalálkozó résztvevői 4
