Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

bbobiw» »iiiurm rrTTFÍjAP 1976. jfmft» 1. IX BitAtra ' Fiatalok a mikrofon mögött Nem véletlenül választot­tam az elmúlt hét műsorából az Ifjúsági Rádió e két adá­sát. Mindkettő riportműsor, mindkettő komoly gondok, problémák megoldását, kere­si, s mindkettőben fiatal ri­porterek, újságírók állnak a mikrofon mögött. Váradi Júlia műsorának cí­me: Segíthetünk? Jellegében talán a Mit üzen a rádió cí­mű sorozathoz hasonlíthat­nám, ám annál jóval eleve­nebb, fiatalosabb. Témáit is a fiatalok adják, a műsor az ő felvetéseikre válaszol — sőt még az adás ideje alatt is lehet telefonálni. E heti témái közül példa­ként válasszunk ki egyetlen, azt amely az orvosok fele­lősségét vizsgálja a megszü­letendő gyermekekkel kap­csolatban. A riporter, mielőtt véleményt mondana, beszél­get a gyermekért áhítozó, úgynevezett „veszélyeztetett terhes” kismamával, a férj­jel, az érintett orvosokkal, orvosszakértővel. Szóval úgymond jól körüljárja a té­mát — megállapítása: a ter­hes nő védelme kötelező, ezt csak egyféleképp, s nem, ha akarom így, ha akarom úgy lehet értelmezni —r nos a ri­porter megállapításai mint­egy a már elhangzott és bi­zonyított tények végkövet­keztetései. Meggyőzőek és igazak. Ez .az alaposság hiányzik a másik, szintén rendszeresen jelentkező új ifjúsági adás, az Azt beszélik című egyik­másik riportjából. A fiatal újságírók, riporte­rek műsora egyébként amo­lyan kemény műsor. Élesen, szókimondó őszinteséggel fo­galmaznak, legyen szó az Egyetemi színpad Sorsáról, vagy a Hévíz környéki hévi­zek apadásáról — csakhogy kissé gyanús nekem, a hall­gatónak ez a kemény hang. Gyanús, mert itt; említett műsortársával elllentétben; a kemény ítélet nem mindig vezethető le a riportokból, azaz a vaskos véleménynek a feltárt tények csak vékony indokai. Becsülendő, persze, hogy becsülendő az ifjonti hév. De az alaposság is. A felháborodás önmagában ke­vés. Még akkor is, ha a ri­porternek egyébként lehet, hogy igaza van. Például, könnyű megálla­pítani, mi több poentírozni („kinn vagyunk a vízből”), miszerint a hévizek apadását — a bevallottan laikus ri­porter szerint — meg lehe­tett volna előzni. Ám meg­győzőbb lenne ez a vélemény, ha a szakemberek is elmond­ták volna érveiket erről, ha lehetőséget adnak nekik er­re. (A szakértőt ebben az esetben csak a jelen és jövő teendőiről beszéltették.) Félreértés ne essék, nem az egyrészt-másrészt, se hús — se hal riportokat hiányolom. De az objektivitást, azt igen. Mert ha ez hiányzik, akkor az újságírás, a rádióripor- tázs hitelét rontja*. A téma­sokoldalú feltárása egyéb­ként magának a riporternek is segít, hiszen megalapozot­tan ' mondhat, akkor már akár a legkeményebb hangú véleményt is — mert a hall­gató érzi, tudja cáfolhatatla- nul igaza van. — frSmböcaky — TUDOMÁNY ---- TECHNIKA L ehetőségek a világszínvonalú tejtermelésre Beszélgetés dr. Horn Artúr akadémikussal Dr. Horn Artúr akadémikusnak az Állatorvostudomá­nyi Egyetem tanszékvezető tanárának minden perce összefonódik a biológiával. Szabad idejében kertész, virágjainak, dísznövényeinek gondozója. Tudományos munkássága a különböző állatfajok gyakorlati alkalma­zásának bevezetésével telik. És tanít. „Szeretek tanítani, kitűnő munkatársaim, tanítványaim vannak. Örülök, hogy amit eddig feltártam, dolgoztam, át tudom adni, s lesz folytatója munkámnak” — mondotta beszélge­tésünkkor, amikor is arra kertem, foglalja össze a szarvasmarhatartással kapcsolatos kutatási tapasztala­tait. — Tartósan, gazdaságosan és világszínvonalon kell meg­oldani a tejtermelést, nem­csak a hazai ellátás érdeké­ben, hanem gondolkodni kell az exportlehetőségekre is — mondotta Horn professzor. — Ezért tevékenykedtem húsz éven keresztül. Úgy vélem ma már reális alapja van a megvalósításnak is. Eleinte a dán jersey, s több mint tíz éve a tengerentúli holstein friz fajtával keresztezzük a hazai szarvasmarhákat a cél érdekében. — Mind ez ideig azt bi­zonygattuk, hogy a magyar tarka képes egy liaktáció- ban a 4 ezer literes tejter­melésre. Ehhez viszont megfelelő tartási, takarmá­nyozási módra van szükség, valamint céltudatosabb te­nyésztésre többek között a jó e gyedek kiválasztására és szaporítására, vagyis a szelekcióra. Másrészt mindig előtérbe került a magyar tarka kiváló minő­ségű húsa, amit nem szí­vesen „áldoztak” fel a más fajtákkal való keresztezés­ből származó utódok ked­vezőtlen hústermelői ké­pességéért még akkor sem, ha lényegesen magasabb ezek tejhozama. — Évtizedek ófa uralkodó szemlélet az, amit vázolt. Vi­szont ma már nem tekinthe­tő haladónak. Van hazánkban olyan magyar tarka állomá­nyú tehenészet, ahol az egy tehénre jutó tejtermelés éves átlaga 5—6 ezer liter közötti A modern genetikai szemlé­let birtokában nem elégedhe­tünk meg azzal, hogy a ha­zánkban lévő állományból kiválogatunk néhányat, ame­lyik nagymennyiségű tejet ad, s ezt tekintjük az egész fajtára nézve irányadónak. A perdöntő végeredményben — s ez népgazdasági szempont­ból is a legfontosabb —. hogy mire képes a fajta, vagyis az egész populáció. Sajnos csak .2500—3000 liter közötti tej­termelésre. Mivel vegyes hasznú — tejet és húst is ter­melő — állatról van szó, nem meglepő hogy vannak 2500, illetve 6 ezer litert adók. Ez egyben azt is mutatja, hogy nagy az ingadozás a fajtán belül a tejtermelést illetően, amit a nagyüzem nem bír el. Olyan tehenet tartani nem érdemes, amelyik nem ad elegendő tejet, s borjúja sem születik. A magyar tarka ugyanis nagytestű, késői ivar­érésű, legtöbbször nehéz el­les jelentkezik s az emiatti károsodások sem ritkák. Ezért a fajta anyatehénné történő átminősítését felfüg­geszteném. Ami a húst illeti; a lakosság állati fehérjével való ellátása 2—3-szorta drá­gább a húsból, mint a tei- ből. A hús és a tej élettani­ig ^csaknem azonos jelentő­ségű. az emben szervezet fe­hérje-utánpótlást szolgáltat­ja. Másrészt holstein fríz keresztezésekből származó utódok és a tiszta vérű ma­gvar tarka húsminőséee kö­zött nincs lényeges különb­ség. Ezt többször bizomútot- tuk is. Végül pedig belátha­tó. hogy előnytelen és gazda­ságtalan lábon elszállítani vsgv a húsát feldolgozatlanul külföldön értékesíteni a szarvasmarháknak. Évről év­re több és korszerűbb hús­üzemben kezdődik a munka, s íw egyre több húst tudunk f?1 dolgozva exportálná. A jö­vőben ez lesz a meghatározó Feldolgozott állapotban pedig a hysok közötti minimális különbség sem mutatható ki. — Ebben a helyzetben miben látja az ágazat fej­lesztésének • lehetőségét? Mik a legsürgősebben meg­oldandó feladatok? — Mindenekelőtt maradék­talanul és gyorsan végre kell hajtani a szarvasmarha- programot, az^zzel kapcso­latos 1972-es párt- és kor­mányhatározatot. Végered­ményben hazánkban áz 5—6 ezer literes átlagos tejterme­lés elérése a cél. Nyilvánva­ló, hogy ez a vegyes hasznú magyar tarkával nem való­sítható meg, csak speciális fajtával. Az USA—kanadai holstein friz alkalmas a ha­zai állomány fajtaátalakító keresztezéséhez. Először 1966- ban — többek között a Vá­rosföldi Állami Gazdaságban is — végeztünk keresztezést, s az utódok az első tejterme­lési ciklusban már 5400 li­ter tejet adtak. Az elmúlt tíz évben bebizonyosodott, hogy az ilj^en keresztezésekből származó egyedek minden tartási körülmény között a magyar tarkánál 20— 3ő szá­zalékkal magasabb tej hozam­ra képesek. Helyesnek tarta­nám, ha rövid időn belül ha- zánkban minden magyar 'tar­kát egyszer holstein frízzel kereszteznének. A háztájiban levőket is.. A gazdák a 4—5 ezer liter tejet adó teheneket szívesen tartanák, mert ez már jó jövedelmet is hozna. Meg lehetne állítani a ház­táji tehénállomány csökkené­sét, sőt megnőne a tartási kedv. Meggyőződésem, hogy a tejelő típusú anyaállatból lehet haszon-keresztezéssel kialakítani a hústermelésre specializált . fajtát. Ennek igen sok biológiai és egyéb előnye van. Egyensúlyi hely­zet alakulhat ki az ágazaton belül, vagyis lenne fajtánk, amelyre világszínvonalon, ugyanakkor gazdaságosan le­hetne a tejtermelést alapoz­ni, másrészt ez alapja volna a minőségi marhahúst előál­lító haszonállatnak. — Professzor úr igen so­kat említi a világszínvona­lú szarvasmarhatartást._ El­érésének megvannak-e' faj­tán kívüli, tehát az egyéb feltételei? — Akik úgy vélik, utópisz­tikus elképzelés amit mon­dok, azokat úgy érzem meg tudom győzni, hogy reális, teljesíthető tervről van szó. Alelnöke vagyok az Állatte­nyésztők Európai Szövetségé­nek és így módomban van figyelemmel kísérni a legkor­szerűbb módszereket, s azt, hogy milyen irányban halad a többi országban a szarvas­marha-tenyésztés és a tartás. Nézzük a folyamatot, s köz­ben néhány összehasonlítást is teszek. Állíthatom, hogy a mi nagyüzemeinkben jobbak az adottságok, mint a nyu­gati kisüzemekben, s az ál­lattartás gépesítettsége miatt sincs szégyenkeznivalónk, nem vagyunk elmaradva. A Nyugat-Eufópában élenjáró állattartók, a svájci, a hol­land, a dél-angol farmerek korábban takarmánybázisu­kat a legelőre alapozták, de ma már mindinkább a szán­tóföldön termelik meg a ta­karmányt. Senki nem vitatja hogy szántóföldön viszont ml magyarok tudunk jobban és olcsóbban termelni silókuko­ricát, s egyéb tömegtakar­mányt. Az ENSZ megbízásá­ból három évig dolgoztam egy kutatócsoporttal, s a szarvasmarhatartás jövőjét vizsgáltuk. Megállapíthattuk,- hogy az elkövetkező tíz év­ben Nyugat-Európában rohar mosan csökken azoknak a száma, akik tehenet hajlan­dók tartani. Viszont egyre többen akarnak majd tejet és húst vásárolni, gondoljunk elsősorban a fejlődő orszá­gokra. A vázolt helyzet szin­te követeli tőlünk, hogy a mostani lehetőségeket ne sza- lasszuk eL adottságainkat k> aknázva felkészüljünk a v.- lágszínvonalú szarvasmarha­tartásra. A megvalósulás ér­dekében még több tenniva­lónk van. Elsőként említem a -legfontosabbat: meg kéül teremteni az állattenyésztő és takarmánytermelő ágagat egységét, azt, hogy akik" a tömegtakarmányt termelik, az állati termékekben — vagyis a végtermékekben — legyenek érdekeltek. Nem szabad megengedni, hogy to­vábbra is az úgynevezett má­zsaszemlélet uralkodjon, ne­vezetesen az, hogy hány má­zsa takarmányt adott a nö­vénytermesztő, nem pedig hogy milyen minőségűt, s abból mennyi tejet vagy húst lehet előállítani. Fontos még az is, hogy megváltozzon a korábbi üszőnevelési mód­szer, a tenyésztés és techno­lógia. Itt is szemléletbeli vál­tozásra van szükség. A ke­resztezett állatok a holstein fríz, a hungarofriz borjúk felnevelésénél nem arra kell törekedni, hogy nagy, hanem hogy optimális napi súlygya­rapodást éi-jenek el, s ez .6— 700 gramm. A tenyészállatot másképp kell takarmányozni, mint a hízót. A későbbi he­lyes • takarmányozásukra is kidolgozott módszer áll az állattartók rendelkezésére. „Br. Bubó” a valósásban Sokan élveztük a televízió­ban a dr. Bubó rajzfilm sorozat kedves alakjainak, különösen a főszereplőnek, a bölcs bagoly-doktornak a szellemes mókázását. De miért is nevezzük a baglyot bölcsnek, hogyan ragadt rá ez az állandó jelző? Tulajdonképpen a bagoly nem bölcsebb a többi ma­dárnál, de a kinézésében van valami „emberi” és nyilván ez kapcsolódott a bölcses­séghez. Ez az emberi vonás pedig az, hogy szemei — az emberéhez hasonlóan — elő­re tekintenek, és ilyen szem­pontból egyedülállóak az ál­latvilágban. Természetük persze nem olyan békés, ahogy a filmek mutatták, a baglyok raga­dozók, mégpedig olyanok, amelyek éjjel járnak a zsák­mány után. És ehhez alkal­mazkodott a bagoly min­den porcikája. Tollazatuk nem rikító, szerény barnás színű, hiszen úgyis a sötét­ben repülnek. Tolláik hosszú­ak, lazák és puhák, ezért sokkal testesebbnek tűnnek, mint amilyenek valójában. Nem a hidegtől védi a nagy tollazat a testüket, ha­nem ez is az éjszakai vadá­szat szolgálatában áll. A ma­darak repülése közben kelet­kezett zörejnek ugyanis nagy szerepe van az ultra­hang-hullámok keletkezésé­ben. A zsákmányállatok pe­dig képesek érzékelni az ultrahang-fiullámot is. A baglyok puha, laza tollazata viszont nesztelen repülést tesz lehetővé, így a zsák­mányállat képtelen elbújni előle. A baglyoknak kitűnő a hallásuk, amely sötétben, amikor a legélesebb szem is felmondja a szolgálatot, cso­dálatos biztonsággal vezeti őket a zsákmányra. Hallásuk azonban nem saját hangter­jedelmükre a . legérzéke­nyebb, hanem a zsákmány- állatok sokkal magasabb les* «a Föld oghCTjSctgq? Gyors íifemii hüinársikíetemeikedés a XXI. század közepére A múltban több. hirtelen éghajlati változást vészelt át a Föld. Egymást követték a több tízezer évig tartó elje- gesedési szakaszok. Korunk­ban ismét lehetségessé váltak a néhány évtized folyamán végbemenő változások. És ez nemcsak megszokott életfor­mánkra lehet hatással, ha­nem a gazdasági tevékeny­ségre is. Az éghajlati válto­zások előrejelzése a meteo­rológiának talán legfontosabb feladata. A# ember jelenkori tevé­kenységének mely fajtái ve­zethetnek az ághajlat globális megváltozásához? Elsősor­ban az ember által felhasz­nált energia termelésének növekedése. A legfejlettebb országokban szüntelenül úgynevezett „ipari hő” ter­melődik. 1 IsgSíö? beparsssdésa Világviszonylatban éven­te körülbelül 6 százalékkal növekszik az energiaterme­lés, És bár az energiaterme­lés okozta felmelegedés a napsugarak által okozott fel- melegedéshez viszonyítva még igen csekély. — a termé­szetes és az ipari hőmennyi­ség viszonya száz év alatt lényegesen megváltozhat. Az energiatermelés évi 6 száza­lékos növekedése egymagá­ban elegendő ahhoz, hogy a XXI. század közepére gyors­ütemű hőmcrsékletemelkedés vegye kezdetét. A fő veszély az, hogy ká­rosodást szenvednek a szá­munkra szokásos éghajlati feltételeket determináló bo­nyolult „időjárás-gép” egyes részei. A második faktor, amely jelentősen megváltoztathatja az éghajlatot az, hogy a lég­körben y növekszik a széndi­oxid-koncentráció. A lenin- grádi Központi Geofizikai Obszervatórium áltai végzett észlelések adatai azt bizo­nyítják, hogy a levegő szén­dioxidtartalmának koncent­rációja az egyre nagyobb mennyiségű tüzelőanyag el­égetésének eredményeként az utóbbi évtizedekben évente körülbelül 0,2 százalékos ütemben növekszik. Indokolt az a feltevés, hogy 2000-re 15—20 százalékkal megnö­vekszik a légkörben levő széndioxidmennyiség. A széndioxid gátolja a hő eltávozását a légkörből. A földkerekségen évszázadok folyamán megállapodott hő­egyensúly kibillen, a légkör­ben létrejött az úgynevezett „üvegház-effektus”. A légkör erős „beporoso- dása” is hirtelen éghajlat- változásokhoz vezethet. Sok tudós azt tartja, hogy a Föl­dön végbement ismételt, elje­gesedések összefüggésben voltak a vulkáni tevékeny­ség aktivizálódásával, ami- koris kitörések idején rop­pant füst- és hőmennyiség taszítódott ki a légkörbe. Manapság az ember gaz­dasági tevékenységében „ver­sengeni” kezd a vulkánok­kal. Egyébként azt, hogy a légkör beporosodása miként befolyásolja a jövő éghajla­tát, egyelőre nem tudjuk. Azzal a tendenciával egy­idejűleg, amely a porkon­centráció növelésére irányul, sok ország intézkedéseket tesz a levegő beporosodásá- nak csökkentésére. A széndioxidkoncentráció és az energiatermelés növe­kedésének alapján egyébként kiszámíthatjuk a poláris jég­takaró területének alakulá­sát. 2000-re a poláris jégta­karó átlagos határa körülbe­lül két fokkal húzódik visz- sza Észak felé. Szovjet tudó­sok által végzett számítások arra utalnak, hogy a jéghatár ilyen megváltozásakor a ma­gas földrajzi szélességeken, különösen a hideg évszak­ban a levegő hőmérsékleté­nek jelentős emelkedése megy végbe. Hozzávetőleg nyolcvan év kell ahhoz, hogy az Északi­sarkvidék (az Arktisz) polá­ris jégtömegei, teljesen elol­vadjanak. Ez pedig a hőmér­sékleti viszonyok roppant mérvű változásaihoz vezet­het Nyilvánvaló, hogy a poláris tengeri jégtakaró olvadása­kor végbemenő változások nem korlátozódnak arra, hogy a levegő hőmérséklete emelke­dik. Ennek egyik valószínű következménye a grönlandi és az antarktiszi gleccserek fokozatos megsemmisülése lehet, s ez a világóceán szint­emelkedését eredményezi; Lényeges gyakorlati jelentő­séggel bírhat az is, hogy így a természetben megváltoznak a víz körforgásának feltéte­lei. Bz ipar és az égbaflat A 20-as 30-as évek fe1"''- legedési időszakában kodott éghajlati viszonyok azt bizonyították, hogy az északi-sarkvidéki jégtakaró viszonylag kis részének ol­vadásakor az északi mérsé­kelt földrajzi szélességein fekvő kontinenseken a ned­vességforgalom jelentősen megváltozott. Ez számos kör­zetben gyakori aszályokhoz, a folyók vízhozamának és a beltengerek szintjének meg­változásához vezetett. A következő évszázadban lehetséges, éghajlati változá­sok sok vonatkozásban fel­tételesek. Ha a további kutatások igazolják a következő évszá­zad folyamán várható hirte­len éghajlatváltozások való­színűségét, akkor az ipari fejlődés hatását korlátozó -intézkedéseket kell foganato­sítani, s ez szükségessé te­szi az iparilag fejlett orszá­gok erőfeszítéseinek koordi­nálását. Mihail Budiko hangjára, például az egerek cincogására. A baglyokhoz sok káros babona fűződött, ezért indo­kolatlanul irtották őket. Szá­muk ezért erősen megcsap­pant, ma már védelem alatt állnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents