Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

1978. Június L SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hajnali riadó Film készül Sarkadi Imre novellájából „A Hortobágyon” forgatása közben Bepillantás a műhelymunkába Szombaton ki-ki megter­vezte a másnapi programját. Kirándulni készült a család, mások alig várták, hogy pe- cázhassanak, és akadt, akire a hétvégi telkén a kerti mun­ka várt. A vasárnap hajnalán a szolnoki munkásőröket ria­dó-parancs ébresztette, mire a családjuk felkelt, ők már a városi zászlóalj parancs­nokság székháza előtt felso­rakozó autókba szálltait és elindultak, hogy feladatukat teljesítsék. Ellenőrző gyakor­latra került sor. Minden úgy ment, mint a karikacsapás: az alegységek munkásőrei percnyi pontos­sággal érkeztek meg, vették fel a felszerelésüket. Ott vol­tak a tartalékosok is, sőt né­hány munkásőr betegen' is jelentkezett a parancsnoká­nál, persze az orvos haza­küldte őket A gyakorlat mindössze né­hány órán át tartott, tíz után pár perccel az elöljárók elé­gedetten állapíthatták meg, hogy a zászlóalj felkészült­ségről, fegyelmezettségről tett tanúbizonyságot. Jónéhány munkásőr apuka kisfiát ezalatt már kisdobos­sá, úttörővé avatták, s az asz- szonyok türelmesen várakoz­tak a férjükre, remélve, hogy a vasárnapi családi program­ból mégis lesz valami. Mondani sem kell, ritkán sikerült ilyen villámgyorsan a felszerelések összerakása, leadása, mint vasárnap dél­előtt. Mindenki nagyon igye­kezett haza, hogy gyerekét még elérje az iskolában, hogy azt a buszt még elcsíphes­sék, amivel a hobbyra men­nek. A parancsnokság épüle­te előtt gyorsan elbúcsúztak, repkedtek a félmondatok, „permetezek... megyünk az anyósomélchoz... a vidám­parkba ...”. Percek alatt elnéptelene­dett a ház, az „ellátók” még rendezkedtek egy' ideig, az­tán ők is hazaindultak. Egy óra ha eltelt, s a munkás­őrök közül sokkal találkoz­tam a könyvsátrak előtt, a buszmegállóban, a Tisza- párti sétányom. Üjra együtt volt a család. Mintha hajnalban nem is riadóval ébresztették volna őket —n. — Gyuszikám nagyon fi­gyelj a mozgásra. Lassan, ki­mérten alig moccan az ujj... Ez az! Csendet kérek! Fel­vétel indul. Komor tekintetű hortobá­gyi csikós ül a csárda kár­— Köszönöm, mára végez­tünk — szól a rendező, s őrült tempójú rakodás kö­vetkezik. Tokba kerül a fel­vevőgép, kocsira a lámpák, szűrők, jelmezek. Pillanatok alatt kiürül a tiszafüredi Patkós csárda ivója. A sigt- ségben csak néhány perc idő marad a beszélgetésre, a fia­tal alkotó kettőssel, Havas Péter rendezővel és Haraszti Zsolt operatőrrel. — Most végeztem a Szov­jetunióban a játékfilm ren­dezői szakon — így a rende­ző. Diplomamunkám lesz ez a für#. A forgatókönyvét magam írtam, Sarkadi Imre „A Hortobágyon” című no­vellájából. A történet rövi­den: a visszavonuló németek Az operatőrnek Haraszti Zsoltnak is ez lesz az első játékfilmje. — Első közös munkánk Ha­vas Péterrel. Sok megbeszél­ni valónk akad. De főleg részletproblémák. Legutóbb például a légyfogós jelenet. A kamera a rádiót mutatja, recseg a hangszóró: „Szol­nok, Karacag légiveszély!” A készülékről át kell váltani a légyfogón vergődő legyekre. Komoly vitánk kerekedett a „hogyan”-ról, Péter szerint egyszerű élesség átállítással a jó, szerintem külön snittel. A néző jobban megérti a le­gyek—repülőgépek gondolat­társítást, ha a technikai meg­oldása nem csak a környe­mentője előtt. A gyalulatlan asztalon nyakas üvegben ho­moki bor, mellette szétmor­zsolt erős paprika. Berreg a felvevőgép, a stáb pisszenés nélkül nézi a jelenetet. el akarják vinni a ménest. A csikós, akinek Nyugatra kel­lene terelni a lovakat — Pi- róth Gyula a szolnoki Szig­ligeti Színház színésze ala­kítja — felismeri, hogy a ménes nélkül mit sem ér a puszta, értelmét veszti az ottmaradottak élete is. A pusztai élethez hozzátartozik a ló, e nélkül nem Horto­bágy a Hortobágy. A gondo­lat folytatása — ha a ma­gyarok elmennek innen, cik­kor ez többé nem Magyar- ország. A csikós és a náciba­rát urság — Gerbár Tibor alakítja — konfliktusa a le­gény győzelmével végződik: a ménes marad. A győzelem azonban az életét követeli,'— tehát csak erkölcsi győzelem. zeti tárgyakkal való élesség­játék. — Végül is Zsolt meggyő­zött az igazáról — mond! a a rendező. — Ilyen alkotó vi­ták nap, mint nap vannak az egész stábbal. És ezt neve­zem én a jó értelemben vett kollektív műhelymunkának. Ha akad is egymással kon­fliktusunk a munka során, mindez csak azért, hogy jó filmet csináljunk. Holnap kint forgatunk a pusztában, nem jön el? — Majd a moziba... — Talán ez év végén, vagy jövőre láthatja. T. K. L. A főszerepben Piróth Gyula Snittel nagy élesség-játékkal? Ifjúgárda szemle Jászberényben Ismerkedés a korszerű lőfegyverekkel Vasárnap Jászberényben, a Béke és Ba­rátság ligetben rendezett városi ifjúgárda szemlével zárult az 1975—7G. kiképzési év. A szemle résztvevője: a városi ifjúgárda zászlóalj hat alegysége. Főiskolások, szakközépiskolások, gimna­zisták, a Hűtőgépgyár és az Aprítógcpgyár- ban dolgozó fiatalok, akik egész napos ver­senyen adtak számot arról milyen új is­meretekkel gazdagodtak az elmúlt kikép­zési évben. Tereptani, egészségügyi és vegyvédelmi feladatok megoldásával, a lö­vészversenyen elért pontjaikkal bebizonyí­tották: eredményes esztendőt hagynak ma­guk mögött. A szemlét a KISZ IX. kongresszusa tisz­teletére meghirdetett Ifjúgárda Lőbajnok- ságok és az Edzett ifjúságért elnevezésű mozgalom keretében rendezett városi sport- versenyek előzték meg. Az ott és a vasár­napi szemlén elért eredmények alapján nyerte el a legjobb alegység, a Hűtőgép­gyár Ifjúgárda szakasza a jogot, hogy részt- vegyen az ifjúgárda megyei szemléjén. Megyeszerte ünnepségeket, műsorokat, kisdobos- és út­tör öavatásokat rendeztek szombaton és vasárnap a gyermeknap és az Üttöröszö- vetség megalakulásának 30. évfordulója alkalmából. A jászberényi dr. Gyetvai János Általános Iskolában az ünnepi csapatgyűlést abból az alkalomból hívták össze szombaton, hogy hetven kis­pajtás öltötte fel a kisdobo­sok ünnepélyes fogadalomté­tele után a kék nyakkendőt. A másik jelentős esemény: az iskola Komarov úttörő­csapata több éves eredmé­nyes munkájáért, a jubileu­mi esztendőben elért kiemel­kedő teljesítményeiért meg­kapta a KISZ KB Vörös Se­lyemzászló szalagját. A zász­lót a Komarov úttörőcsapat­nak 1963-ban adták át első alkalommal. A zászlót ékesí­tő szalagot azért kapták a jászberényi pajtások, mert másodszor is kiérdemelték a rangos kitüntetést. Képünk a szolnoki Költői Anna úti Általános Iskolában tartott vasárnapi avatási ün­nepségen készült A Jászsági Népi Együttes Bemutató a szabadtéri színpadon Divat a nyelvtanulás Tizenhétezren vizsgáznak évente Az utóbbi időben évente mintegy 12 ezren jelentik be az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem felügyelete alatt működő idegennyelvi továbbképző központnál ál­lami nyelvvizsga szándéku­kat. Az igények kielégítésére az ITK az ősztől bevezeti a folyamatos vizsgaidőszakot, az eddigi évi három vizsga- időszak helyett. A jövőben a továbbképző központban október 1-től június 30-ig fo­lyamatosan tartanak állami nyelvvizsgákat. Az írásbeli vizsgára a jelentkezéstől szá­mított 30 napon túl, de 90 napon belül kerül sor. Az ok­tóberi írásbeli vizsgákra min­den évben július 31-ig kell jelentkezni, a tanévvégi — áprilisi és májusi — írásbe­li vizsgák jelentkezési ha­tárideje február 28. Azok, akik angol, francia, né­met, orosz, vagy spanyol nyelvből vizsgáznak, megje­lölhetik, hogy a jelentkezés­től számított 30. és 90. nap között melyik hónap melyik 10 napján kívánják letenni az írásbelit. A szóbeli vizsgákra legké­sőbb az írásbelit követő hónap végéig sort kerítenek. A sok jelentkező miatt szükséges, hogy a vizsgázó olyan időszakra jelezze igé­nyét, amikor a vizsgán meg is tud jelenni. Vizsgahalasztásra indok­ként csupán a katonai behí­vót és a munkahely által iga­zolt táppénzes állományt fo­gadják el. A nyelvtanulás, illetve az állami nyelvvizsga iránti ér­deklődést jelzi: 20 évvel ez­előtt évente még csupán 500, egy évtized múlva már öt­ezer felnőtt tett vizsgát. Az­óta ez a szám fokozatosan emelkedik. Tíz évvel ezelőtt még csak 60—70-en, ma szá­zan vesznek részt az állami nyelvvizsga bizottságok mun­kájában, az ország legjobb nyelvtanárai, az idegen nyel­veket legjobban ismerők, be­szélők. A jelentkezők mintegy 30— 33 százaléka angolból kíván­ja tudását bizonyítani, ezt követően a legtöbben német­ből és oroszból vizsgáznak. Sokan tanulják még a fran­ciát és a spanyolt és évente 20—50-en olaszból, lengyel­ből, szerb-horvátból, ro­mánból, cseh- és szlovák nyelvből vizsgáznak. Űjabb kulturális esemény­nyel, a Jászsági Népi Együt­tes bemutató estjével gazda­godott vasárnap a Székely Mihály zenei napok program­ja. A jászberényi szabadtéri színpadon tartott rendezvény művészeti vezetője Papp Im­re, zenei vezetője Szalóczi Miklós volt. Az együttes megalakulása óta munkálkodik a Jászság néphagyományainak feltárá­sában, a gyűjtött anyag fel­dolgozásán és bemutatásán. Műsorukat az ünnepi ese­ményhez illően, gazdag re­A társadalmi ünnepségek, szertartások országos művé­szeti bemutatóinak keretében rendezték meg a Szolnoki Galériában az amatőr kép­zőművészek festészeti és gra­fikai kiállítását. A Népmű­velési Intézet nagy anyagból válogatta ki a harminchat bemutatott alkotást. Nem tudjuk, milyen hír­verés előzte meg a pályázat kiírását, kikhez jutott el a felhívás a hazánkban számon tartott amatőr alkotók közül. Ez többek között azért is fel­vetődhet, mert több. me­gyénkben ismert, kiállításo­kon már sikerrel szerepelt alkotóhoz például nem ju­tott el. Azt sem tudjuk mi­lyen színvonalú volt a be­küldött, de kiállításra nem javasolt anyag. Láthatunk nyolc festményt. néhány embléma, és plakáttervet, tus- és szénrajzot, valamint sokszorosított grafikát. A plasztika viszont — nem tudni milyen meggondolás­ból — hiányzik. Az anyag­ban idős Frank Józsefné ké­pével a naív művészet is he­lyet kapott, feltehetően a pá­lyázat így rájuk is vonatko­zott. Ismerve megyénk né­pi, naív alkotóinak gazdag sorát, így még soványabb­nak érezzük a bemutatót. A műfaji tisztázatlanságból ere­dő zavar megmutatkozik a kiállított munkák kvalitásá­ban is. A festészeti anyag színvonalát úgyszólván sem­mi sem menti. A képek stí­lusa, alkotói alapállása, szín- és formavilága oly mértékig eltérő, hogy a kvalitás gyen­geségén szinte túlnő a válo­gatás koncepciótlansága, mindez nyolc alkotáson be­lül. Ez a kiállítás is bizonyítja, hogy mennyivel hálásabb a rajz, illetve a sokszorosított pertoárjuk felhasználásával állították össze. Az volt a céljuk, hogy az annyiszor megcsodált jászsági táncok, néphagyományok tolmácso­lása mellett megmutassák más tájak táncait is. A nemes szándékot sikere­sen valósították meg az együttes tagjai. A rutinos biztonsággal tolmácsolt jász­sági táncok mellett szertar­tásos szépséggel mutatták be a szatmári etűdöket, a duari lakodalmast, erőt sugárzó lendülettel a palóckarikázót és a hortobágyi pásztortáncot. grafika területe a festészet­nél. De sajnos itt is inkább csak stúdiumot látunk, az olajképekhez hasonló megol­datlan próbálkozást, s iga­zán kevés elfogadható gra­fikát. Mindezek mellett meg­nyugtató, hogy a díjakat vé­gül is a jobb alkotások kap­ták. A teljes lista felsorolá­sának kötelezettsége nélkül említjük meg a stílusban, tartalomban kitűnően kivite­lezett „Már jönnek” című pasztell rajzot. A kaposvári Lendvai Antal szüleit haza­váró kisfiúja naturálisán kö­zölt, különös formavilágával a gyermekvilág titokzatos mélységeit idézi. Hadabál Éva Muronyból küldte el két lapját, amelyek jó kompozí- ciós készségről, ötletes meg­oldásokról tanúskodnak. Ugyancsak az ötlet tetszett a kaposvári Martirrka Zol­tán két tusrajzánál. „Hétvé­ge” című munkájánál talán túlságosan is érezhető vidá­man burjánzó, emberarcú vegetációjának művészi elő­képe. de az „Urbanizáció” című lapjának frappáns öt­lete mindenképpen figyelmet érdemel. Díjazta a zsűri — többek között — Kopcsik Károly emblématervét is. „Nem volt egyértelmű a kiírás sem...” — mondták többen a megnyitó alkalmá­val. Megértjük a beküldők problémáit. Tiszteletben tartjuk a zsűri döntését, s a kiállításra elfogadott min­denképpen vegyes anyag ösz- szeállításának kínkeservét is. Végül is csak egyet nem ér­tünk. Az amatőr tárlatok rendezésének sok lelkes bá­bája miért nem képes végre egyszer, egyetértésben szüle­tett, hibátlan gyermeket fel­mutatni ? Egri Mária Inkább csak próbálkozások Amatőrök a Szolnoki Galériában

Next

/
Thumbnails
Contents