Szolnok Megyei Néplap, 1976. június (27. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-01 / 128. szám
1976. JÖnít» 1. gWOLNtH? WÍTGTBJ Nfiftútí 3 Növényolajgyártáshoz Szakmunkásokat képeznek Szolnokon Néhány hónappal ezelőtt közöltük lapunk hasábjain a hírt: növényolajgyár épül Martfűn. Akkor elmondtuk, hogy az új beruházás értéke mintegy 2 milliárd forint lesz, naponként — többek között — 1000 tonna napraforgómagot, 820 szóját dolgoznak fel, s az itt foglalkoztatott dolgozók száma több mint 300 lesz. A gyár építéséhez az előkészületi munkálatok már megkezdődtek az ÉLTERV- nél (itt készítik a terveket) és ennek megfelelően rendezgetik soraikat az építők, a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói is. Máshol azokat az automatagépeket, gépsorokat tervezik, amelyek segítségével emberi kéz érintése néjkül hagyja el az igen drága növényi olaj a magot. A Munkaügyi Minisztériumban és a szolnoki 605-ös számú Szakmunkásképző Intézetben viszont már az üzem. a gyártási folyamat fönntartására gondolnak. Ehhez nyilvánvalóan munkások kellenek. A Rákospalotán és Kőbányán jelenleg működő, növényolajat készítő gyártelepeket a martfűi üzem beindításával megszüntetik. Számolni kell tehát azzal, hogy az ott dolgozó munkások egy része az új gyárban folytatja munkáját. Ez a szám azonban előreláthatóan kevés. Nem beszélve arról, hogy a technológia itt, a mostani, nálunk használatos növényolajgyártási technológiához képest jelentősen modernebb lesz. Mindezek kellőképpen indokolják: szükség lesz az új, frissen végzett növényolajgyártó szakmunkásokra. Éppen ezért a MüM 605. számú Szakmunkásképző Intézetében a választható szakmák listájára fölkerült még egy: növényolaj- és mosószergyártó. A pályát választó tanulók tehát a következő tanévben már ezt a szakmát is tanulhatják a szolnoki iskolában. Az intézet vezetősége úgy tervezi, hogy az első esztendőben a gyakorlati oktatás a Tiszamenti Vegyiművekben lesz, ahol a gyártási folyamatok hasonlóak az új martfűi gyáréhoz. A második esztendőben a tanulók a budapesti növényolajgyárban gyakorolják szakmájukat, harmadéves korukban pedig már a martfűi gyárban kapják a gyakorlati képzést. A hagyományos természet- és társadalomtudományi ismereteken kívül — élettant és mikrobiológiát is tanulnak majd a hallgatók. Szakmájuk minél jobb megismeréséhez hozzájárulnak a szakmai technológia, a szakmai gépek, s a gép- és műszerismeret cimű tárgyak. A szakmai oktátáshoz egyelőre a budapesti növényolajgyár adja a tanerőket, de a balesetvédelmet, az üzemgazdaságtant és még sok más tárgyat az iskola tanárai tanítanak majd. Eddig 32 fiatal jelentkezett a szakma elsajátítására. Többségük lány, ami bizonyítja a növényolajgyártó szakma oktatása jelentősen megkönnyíti a tanulni vágyó lányok elhelyezkedését. H. J. \ Cédulások Nem, ne tessék félreérteni — semmi elmarasztalóra nem kell gondolni. Csupán azokról a cédulásokról lesz szó, akik indokolt (és néha indokolatlan) hivatali és magánügyeiket intézik munkaidőben, kilépöcédulaval. Ügyek és ürügyek A dolog rendje: kell egy, a vállalatom (üzemem, intézményen) kívüli ügy-, egy nyomtatvány (kilépőcédula) — kitöltve: és egy engedélyező. Az ügy lehet: a vállalat érdekeit szolgáló, tehát hivatalos, más hivatalban (tanácsnál, SZTK-nál, OTP- nél) elintézendő magánügy és lehet indokolt családi ügy. (Lehet persze még ezenkívül indokolatlan családi, vagy magánügy — fodrász, bevásárlás, rokon látogatás — ám ezt a cédulára nem lehet j beírni, ilyenkor indokolt * ürügyet kell és szoktak keresni.) A cédula lehet: akármi- i lyen, amit rendszeresítettek. (Általában sorszámozott, másolattal készítendő.) Az engedélyező lehet: szigorú és következetes, ezenkívül engedékeny vajszívű i (..nem kukacolok, minek apróságok miatt rosszban lenni a beosztottal — ”) S most, hogy az általános cédulahelyzetről képet kaptunk, úgy gondolom érdemes az ügyet kissé konkrétabbá tenni — hiszen általános je- gvekből (cédulákból) csak általánosságok állapíthatók meg. A helyszín a Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalata, ahol összesen nyolcszázötvenen dolgoznak. Közülük mintegy Qtven-hatvan embernek van állandó kilépője — a vezetőknek, osztályvezetőktől felfelé és néhány sajátos munkát végzőnek, anyagbeszerzőknek, <fiszpécsereknek, stb. NyoJc6záz ember viszont ha ki akar menni — cédulázik. Jó-e ez a cédulás rendszer? Ügy tűnik igen, mert — bár a visszaéléseket, az apróbb „sumákolásokat” ezzel sem lehet kiküszöbölni — ha komolyan veszik és ellenőrzik, mint ennél a vállalatnál, akkor a munkahelyen töltött időt kilépésekkel nem csorbítják. (A munkaidő munkahelyen belüli kihasználása más téma.) Miből merészelem e következtetést megvonni? Nos abból, hogy — bár Magyar Gyula az igazgató szerencsére ezt is sokallja — havi 700 óra körül van a munkahelyen kívül töltött idő, így egy-egy hónapban egy dolgozó alig több mint egy órát tölt munkahelyén kívül — s ez, másokhoz viszonyítva mindenképpen kedvező, hiszen az úgynevezett munkaidőalapnak alig fél százaléka. Különösen kedvező ha figyelembe vesszük, hogy a kilépések kétharmada „vállalati érdek” jellegű (igaz, ezt nem vonják le a bérből) míg a magánkilépés csak egyharmad (igaz, ezt levonják a bérből.) Kétségtelen, a rendszeres ellenőrzés is hozzájárul, hogy a munkaidőveszteség nem jelentős, sőt — mint azt Kocsis Gábor, a munkaügyi osztály vezetője (a kimutatásból) Úieg is mutatta — például a szolnoki központban tavaly, év elején még jó egvharma- dával több időt töltöttek a dolgozók kapun kívül, mint az idén. Apró svihókségok Bár az átlag kedvező, apróbb — szerencsére nem jellemző — svihákságok azért itt is előfordulnak. Mert az a hölgy is bizony meglepődött, aki a vállalat másik telephelyére kért és kapott cédulát — s mire (vadonatúj frizurával) visszatért, már le is leplezték: utánanéztek valójában ki sem ment arra a másik telephelyre. Nehezebb „elkapni” azt, aki hivatalos vállalati ügye mellett maszek gondjait is munkaidőben intézi. Ezt itt úgy próbálják tettenémi, hogy. nemcsak az átlagost vizsgálják, de időnként az osztályokat, üzemegységeket is ösz- szehasonlítják egymással, sőt — mert név szerint gyűjtik a kilépéseket — így a notórius cédulásokat is sikerül kiszűrni — rájuk egy kicsit jobban ügyelnek. (Az összehasonlítás, ellenőrzés egyébként azt is kideríti, hol vajszívű a főnök, s ha kell őt is figyelmeztetik.) Előfordul — s mivel a cédulák száma viszonylag kicsi — szükségszerűen előfordul, hogy a kilépni kívánót el kell utasítani. Cipőboltba („most érkezett az áru, elkapkodják!”), bevásárló körútra, (tetszik tudni, jön az ünpep és munka után any- nyian vannak”), nos ilyenekre már általában nem adnak cédulát Egyszerű logika Mert — egyszerű, már-már közhelyszerű logika — a munkaidő munkára való. S hogy ennek effektiv haszna is lehet, azt az bizonyítja, hogy a Vasipari Vállalatnál dolgozóknak tavaly már csak 3 ezer óra túlórájuk volt egész évben összesen, míg négy-öt éve még elérte a tízezer órát. Ennek egy részét a cédulás időkből soórolták össze, hiszen a vállalatnál korábban jó 300 órával volt több a kilépés havonta — s ez egy évben már 3 ezet 600 munkaóra. Lám, így is lehet céduláz- nd. — trömböczky — Új, nagyhozamú bogyós gyümölcsfajták — szamóca, málna, ribiszke — nemesítésén dolgoznak a Kertészeti Kutatóintézet fertődi állomásán. Egyidejűleg az új fajták elterjesztésével és a korszerű termelési módszerek kialakításával is foglalkoznak. Az állomás kísérleti parcelláin több mint 300 féle szamóca, málna, piros, illetve fekete ribiszke találhaa fekete ribiszkére fordítanak nagy gondot, mivel ez sok C- vitamin mellett nagy meny- nyiségben tartalmaz egyéb vitaminokat és különböző ásványi sókat is. A szedésének gépesítésére is nagyszabású kísérlet-sorozatot kezdtek. Ennek során’ több géptípust próbálnak ki és alkalmazásukra javsalatokat dolgoznak ki. Épül az üzletsor Rakják a pillérsorait azoknak az üzleteknek, amelyek Szolnokon, a vasútállomás előtti jubileumi tér íves házai elé épülnek. A SZÖV- TERV bonyolításában készülő hat üzletet — Belker kölcsönző, Bizományi Áruház, egyenruházati bolt, stb. — a tervek szerint egy év múlva adják át. Jól halad a vasutasklub építése is, az épület szerkezeteit már összerakták. Új gyümölcsfajták tó. Különösen Kiapadhatatlan források Uttcórnon délelőtt volt. S dadl lld|J A karnasz fiúknak rogyadozott a lábuk a hatalmas szekrény alatt Ugratták egymást és elszántan cipelték a hatalmas bútort. Focizhattak, vagy éppen kirándulhattak volna azon a koratavaszi vasárnapon. Mégis, amikor önként jelentkezőket kértek, többségük gondolkodás nélkül felajánlotta: dolgozik vasárnap. Miért? önérzetesen közölték velem, hogy az ő iskolájukról van szó, a szép, és korszerű emeletes szakmunkásképzőről, amely a párját ritkítja. Egyáltalán van fogalmam arról, hány millióba került, majdnem tízbe, ök is segítettek. Hegesztették az írásvetítő szekrények lábait, üvegezték a szekrényeket, takarítottak, cipekedtek. És nézzem csak meg a kezük munkáját az iskola udvarán. Azt a földszintes épületet, a készülő tanműhelyeket. Az oktatók: tervezték, az irányításukkal a szakmunkástanulók építik. Egy fillért sem kaptak hozzá, csak anyagot, de az is régi, bontásból származó. Legalább 3 milliót ér az épület. Márpedig ennyi csörgő forint nem lett volna egyhamar arra, hogy az új törökszentmiklósi szakmunkás- képző intézethez tanműhelyek is épüljenek. A tavaszi vasárnap emléke néhány szám, statisztikai adat láttán elevenedett fel bennem. Igaz, hogy arról a 606 millió forintról — az elmúlt öt esztendőben végzett társadalmi munka végeredményéről — sok-sok minden, eszembe juthatott volna: játszóterek, KRESZ-parkok, óvodák, bölcsődék, kibetonozott járdák, földbe süllyesztett vízvezetékek kilométerei, lebontott tanyai jskolák tégláiból épült kollégiumok... Mindez egyenlő 603 millió to rinttal, és több száz millió órával. Egyelőre nincs a lényeget jobban kifejező mértékegysége az önzetlen, ellenszolgáltatás nélkül vállalt és végzett munkának, amelyben olyan erkölcsi és érzelmi tartalmak sűrűsödnek, hogy nevelési értékük semmiképpen sem adható vissza forintokban meghatározott ösz- szegekkeL Mindezt — elmondhatnák a cipőgyári, ruhagyári munkásasszonyok. akik megannyi bölcsődét, óvodát varázsoltak otthonossá, vagy sok vállalat, üzem esztergályosa, lakatosa, kőművese, mérnöke, vagy éppen egy zagyvarékasi, vagy mezőtúri lakos, aki a hétvégén lapátot ragadott, s a háza előtt csatornát ásott, fát ültetett, gereblyézett, salakot egyengetett. Egyszóval bárki a 170 ezer Szolnok megyei közül, mert tavaly ennyien voltak — társadalmi munkások. Esztendőről, esztendőre nagyobb lett a tábora azoknak, akik ha városuk, községük fejlődése, szépítése kerül szóba — a mi kellene, és mire futja a tanács pénzéből — nem kívánságlistával álltak elő. A kérések az igények mellett már elhangzott, hogy az utca, a brigád, a lakóház közössége mit tehet, hogyan pótolhatja a hiányzó forintokat, milliókat. Így válhat és vált is társadalmi munka az igények és lehetőségek közelítésében összekötő kapoccsá. ' Nem vslansi felismerés ez, hiszen a megyében hagyományai vannak az eíajta kezdeményezéseknek. Szele- vényből indult el és országos akcióvá vált, a tiszta virágos községért, városért mozgalom, amelynek „szele” nagyon sok városunk és községünk utcáját tisztára söpörte. Az egy üzem, az egy iskola akció pedig Cibakházán született meg évekkel ezelőtt Azóta megyesaerte brigádok látogatnak az iskolákba, szerelnek javítanak vagy éppen új tantermeket építenek. Mindez nem valamiféle kinyilatkoztatás. Bizonyságul jobbhíján ismét a számokra kell hivatkozni, öt esztendővel ezelőtt volt település a megyében, ahol egy évben 21 forint, és máshol meg 1200 forint volt az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke. Tavaly már a települések többsége fej-fej mellett haladt, csekély különbséggel. Pedig magas a mérce. Az országban Szolnok megyében a legnagyobb az egy lakosra eső társadalmi munka értéke (481 forint). Jóval több, mint az országos vidéki átlag (257 forint). Pedig hát az öt esztendővel ezelőtti 52 millió forinttal igencsak sereghajtók voltunk az országban. Aztán évről évre egyre magasabbra ívelt a grafikon: tavaly a közös munka eredménye már négyszerese volt az öt esztendővel előttinek. Ez a szép eredmény 53 ezer dolgozó kommunista műszakban nemes célokért végzett munkájának is köszönhető. A tanácsok egyre körültekintőbben szervezték, tervezték a társadalmi munkát. A sokféle javaslatból kialakuló listáról az üzemek, társadalmi szervezetek, tömegmozgalmak, brigádok, szülői munkaközösségek, KISZ- szervezetek, úttörőcsapatok a leginkább testreszabott feladatokat választhatták. Ezért szárnyalhatta túl a valóság az elmúlt 5 esztendő terveit, így épülhetett fel a tervezett 1800 óvodai helynél több, pontosan 3500, készülhetett el terven felüli 20 iskolai tanterem, jó néhány üzlet, mentőállomás, fürdő... Mindenütt, ahol új és szép született, fellelhető a társadalmi munkások kézjegyei Igaz, sokaké még hiányzik. Bízunk benne. — hisz az eddigi eredmények feljogosítanak erre, hogy holnap még többen megértik a közösségnek nyújtott önzetlen munka igazi értelmét: hisz másért és önmagunkért vállaljuk a fáradozás többletét. A bizalom jele már benne van a községek, városok fejlesztési terveiben is. Egy új óvodának, egy újabb játszótérnek a csatornák, járdák kilométereinek a zöldellő parkoknak már nemcsalt a biztosan rendelkezésre álló pénz a fedezete. Eljutottunk odáig, hogy a hiányzó forintokat egy kiapadhatatlan forrásból: azoknak a községüket, városukat szerető embereknek hitéből, erejéből lehet pótolni, akiknek nem a munkáért ígért jutalom a fontos, hanem az értelmes célok, akiket boldogít a tudat, hogy a közösség javára cselekszenek, és önszorgalommal szellemükkel, szándékukkal, kezük munkájával „beépítik” magukat egy szépülő város, község' új épületeinek falaiba, parkjaiba. Efjynillllánl Ekkora összeg áll a számoszlop végén, annak a számoszlopnak a végén, amelyben rendben ott sorakoznak, hogy a tanácsok mihez és milyen segítséget várnak az üzemek, vállalatok közösségeitől, a szocialista brigádoktól, a lelkes fiataloktól, szorgalmas nyugdíjasoktól, egyszóval mindenkitől. Mindenkitől akinek szívügye, hogy gyarapodjon, szebb legyen a környezete, a munkahelye, aki felismerte és majd felismeri hogy életszivonalunk a közös társadalmi munka révén is emelkedik. Kovács Katalin lírásban NEB-vizsgálat a tiszafüredi Kulturált vendéglátás Négy évvel ezelőtt a tiszafüredi járás népi ellenőrei több vendéglátóipari egységben vizsgálták meg behatóan: hogyan védik a társadal- mi tulajdont, a kiszolgálás, az egységek esztétikai, higiéniai állapota mindenben megfelel-e a fogyasztók érA vizsgálatban érintett 17 étterem, bisztró, eszpresszó mindegyikében próbavásárlást végeztek. Végeredmény: tizenhat szabálysértési és egy büntető eljárást kezdeményeztek a népi ellenőrök, árTöbb helyen elhanyagoltak a WC-k, a konyhák közelében fölgyülerr.lett szemétre, „csordultig” telt kukákra bukkantak az ellenőrök. Néhány esetben az elárusítóterek. raktárak tisztaságát midekeinek? Az akkori vizsgálat rengeteg hibát tárt fel. Az élmúlt hetekben lefolytatott vizsgálat során azt nézték meg az ellenőrök, hogy az elmúlt négy esztendőben mit tettek a hibák kijavításáért &(. érintett 17 vendéglátóipari egységben. drágítás, súlycsrmkitás, egészségügyi szabálytalanság miatt. A vizsgált egységek csaknem 30 százalékában súlycsonkítás történt, ez derült ki az eredmények ösz- szegzésekor. nősítették elfogadhatatlannak. Érvénytelen egészség- ügyi könyv'vei több egj's égben is alkalmaznak dolgozókat, egy-két helyen a személyi higiénia volt kifogásolhat». A négy év előtti áll lapotokhoz képest egészség- ügyi szempontból nem sok változás történt. Erélyesebb belső elienőrzést A NEB a tiszafüredi, a karcagi és a kunhegyesi ÁFÉSZ, valamint a Jász- Nagykun Vendéglátó Vállalat vezetőségének címzett határozati javaslatában felszólította a fenntartókat a jelzett hibák záros határidőn belüli kijavítására. A belső ellenőrzések szigorítását, gyakoribbá tételét is meg kell az érintetteknek mielőbb valósítani. Hangsúlyozottan fontos ez Tiszafüreden és környékén, hiszen a vidék idegenforgalma nagy jövő előtt áll. Nyaranta már most is sokan látogatnak ide. S*. J. Próba vásárlások Egészségügyi szabálytalanságok
