Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
« 1976. május L SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Jászberény, 1976 májasa Jk ff f ___ á A Z ALKOTÓ EMBERÉRT és a tudomány hónapja Májusban országos visszhangot keltő rendezvénysorozattal adóznak ismét Székely Mihály és Rácz Aladár emlékének, halhatatlan művészetének Jászberényben. A város szép és nemes feladatot vállalt magára, ezúttal tizedik alkalommal. Székely Mihály és Rácz Aladár emlékét ápolva a zene, a dal hónapjává avatják májust a városban, A 10. jubileumhoz méltóan színesebb, gazdagabb lesz az idei tudományos és kulturális hónap programja, mint a korábbi években volt. A programsorozat május 3-án kezdődik és a hónap végéig szinte minden napra jut egy-egy rendezvény. Több mint kétezer dalos —t iskolakórus, munkásénekkar és 'kamarakórus — találkozik és ad hangversenyt Jászberényben. Fellépnek zenekarok, lant- és cimbalom- művészek. Kodály munkásságát kiállításon mutatják be, az ifjúsági klubok és a szocialista brigádok vetélkedőjének témája a zene és a Jászság kapcsolata. Május 3-án a kiállítás megnyitásával és a kamara- zenekarok hangversenyével kezdődik a rendezvénysorozat. A kiállításon Kodály Zoltán életútjával, népzenei kutatásaival és tudományos munkásságával ismerkednek meg a látogatók. A hangversenyen a megye zeneiskolái mutatkoznak be. Három nappal később a tanítóképző főiskola kórusa ad hangversenyt. Május 15- én lesz a jászsági iskolák kórusainak koncertje. A rá következő nap kerül sor a szövetkezeti énekkarok országos minősítő hangversenyére. A megyei énekkarok mellett ott lesz a mezőkövesdi matyó menyecskekórus, az OKISZ Monteverdi kamarakórusa. Szép májusi szokásokat elevenít fel a munkásénekkarok május 29-i szabadtéri hangversenye, az Aprítógépgyárban rendezett dalosok találkozója. Májusi szerenád címmel valamennyi kórus a város főterén közös énekléssel köszönti a lakosságot. Nagy érdeklődésre számot tartó zenei eseménynek ígérkezik a Friss Antal országos gordonkaverseny győzteseinek és a szolnoki szimfonikusok jászberényi hangversenye. Rácz Aladár emlékének zenei esttel tisztelegnek, Fábián Márta cimbalom, Benkő Dániel lant és Csökefalvi Nagy Katalin énekes közreműködésével. Méltó helyet kap a májusi programban a tudomány. A Magyar Pedagógiai Társaság pedagógiai napokat rendez. A téma: felkészülés az új tanterv bevezetésére. A marxizmus és a művészet címmel Bencze Gyula, a Képzőművészeti Főiskola tanára tart előadást Jászberényben. A Magyar Könyvtárosok Egyesülete az idén olvasás- kutatási és pedagógiai szak- bizottságot alakított. Célja: tudományos alapokra helyezni a könyvtári kutatónevelő munkát, az olvasással foglalkozó szociológiai, kutatásokat. A szakbizottság Olvasáskutatás és olvasómozgalom címmel kibővített vezetőségi ülést tart Jászberényben. Forog a korong Vajon hányadik ,karcagi bíró” születésének voltunk tanúi ott jártunkkor F. Szabó Mihály fazekasműhelyében, Karcagon? Valószínűleg serdei sem tudna válaszolni erre a kérdésre, hisz még maga a mester is tagadólag rázta a fejét. Az viszont biztos, ha öszegyűjtenénk az összes tányért, kancsöt, butellát s a különböző cserépfigurákat, amelyeket F. Szabó Mihály készített, kirakhatnánk vele legalább akkora területet, mint amekkorát Karcag város elfoglal. Persze, ahhoz, hogy ezt megvalósítsuk, az egész földet be kellene járnunk Japántól Brazíliáig, Kanadától Ausztráliáig, felkutatni-a remek formaérzékkel megalkotott figurákat, dísz- és használati tárgyakat. A hatvanhárom éves mester fél évszázaddal ezelőtt ült először a korong mellé. A pályaválasztásra így emlékezik vissza — miközben a korongon forog az agyag, s a keze egy percig sem hagyja abba a már beidegződött mozdulatokat: — Az elemi iskola befejezésekor nekem semmi elképzelésem nem volt a jövőt illetően. Parasztcsaládból származom, négyen voltunk testvérek. Anyám azt szerette volna, ha suszter lesz belőlem, legalább lesz, aki javítja a család cipőit. Már éppen mester után nézett, mikor sírva kiabáltam, hogy nem akarok, „csiszlik” lenni. (így hívták felénk akkoriban a cipészeket.) Erre aztán anyám lemondott tervéről, elvitt fazekasinasnak Kántor Sándorhoz. Négy éven át tanultam a szakma fortélyait, az agyagelőkészítést, a festékőrlést, a korongozást, s az égetést. Utána következett a segédvizsga, a helyi ipartestület előtt, akik csak arra voltak kiváncsiak, tud-e a jelölt korongozni. Pedig minden mozzanat legalább olyan fontos, mint a korongozás. Az égetésnél még a legtökéletesebben formált tányért, figurát is el lehet rontani. Talán éppen azért az égetéshez kell a legnagyobb gyakorlat. Mikor én kezdtem, még nem terjedtek el azok a műszerék, amelyekkel mérhettük volna a hőfokot. Csak a láng színéből állapíthattuk meg, hogy megfelelő-e a hőmérséklet vagy sem. — Mostanában annyi szó esik arról, hogy ezek az égetett cserépedények csak díszítésre alkalmasak. A hasz- n ílatukat sokan megkérdőjelezik. _______________________ — Egy részük valóban csak díszítésre szolgál, mégpedig azok a darabok, amelyeknek a belseje nem mázas. Ezekbe nem lehpt vizet, folyadékot önteni, mert szétmennek. Én a darabjaimat kivétel nélkül mázzal készítem. Hogy ez mennyire időt álló? A konyhánkban csak saját készítésű edényeket használunk. S hogy hányszor ment szét a tányér a forró levestől, azt inkább a feleségemtől kérdezze. Azí hiszem, nem lenne becsülete a szakmámnak a családban, ha ez egyszer is megtörtént volna. — Elkalandoztunk kicsit a szakma titkaiba. Bár a fa- zekasság szinte összeforrt.'az életével, folytassuk a be- szélgetést mégis ez utóbbival. Hogy alakult a sorsa a segédvizsga után? ___________ — Hogy önálló műhelyf nyissak, arra anyagi okok miatt nem volt lehetőségem. Ezért továbbra is Kántor Sándornál maradtam, mindvégig korongoztam, s csodáltam, amint a mesterem színeivel szinte életre kelti az én „halott” figuráimat. Tizenkét évig dolgoztam a tanítóm műhelyében, utána 1939-ben Mezőtúrra mentem ifjabb Badár Balázshoz, ahol szintén a korongozás v«jlt a munkám. Két év múlva letettem a mestervizsgát, hazajöttem Karcagra, s a megtakarított pengőimből, meg némi örökségből építettem fel a műhelyt, majd jóval később a házat. Ezután persze már nemcsak a korongozás volt a munkája, hanem az égetés s díszítés is. A jellegzetes zöld színűre festett edényein rátétes díszítést alkalmaz — részint hagyományos elemekkel, részint fantáziája szülte motívumokkal. A hosszú éveken át végzett korongozás kifejlesztette formaérzékét. Talán ennek köszönhette, hogy 1970-ben Helsinkiben, a nemzetközi vásáron ő mutatta be a látogatóknak az ősi mesterség egyik mozzanatát, a korongozást. Művészetét a finn köztársasági elnök, Kekkonen is megcsodálta a magyar pavilonban tett látogatásakor. F. Szabó Mihály húsz éve a „Népművészet mestere” cím tulajdonosa. Az eredményeiről persze csak nagyon szerényen beszélt, hosszas kérdezősködésre mondta el mindezt. — Két éve nyugdíjas, de csak elvileg. Továbbra is éppen annyit dolgozik, mint korábban.____________________ — Nem azért dolgozom, mert nem vagyok elégedett a nyugdíjammal, amelyet a Népművészeti Háziipari Szövetkezettől kapok. Nem tudok tétlenül élni, amíg csak a kezem s a lábam mozdul, korongozni fogok. Nem tudom abbahagyni, a munka nekem egyet jelent az életemmel. Ha már végképp nem megy tovább, akkor átadom a műhelyemet a fiamnak, a négy közül az egyiknek, aki az én mesterségemet folytatja. A beszélgetés végére az ormótlan agyagdarabból elkészült a jól isfnert figura, a „Karcagi bíró” újabb pompás darabja. A mester ráteszi egy hosszú lécre, ahol már várják társai, hogy együtt induljanak az égetőkemencébe. Tál Gizella Közművelődésünk kulcskérdése a munkásművelődés. Mint azt az. MSZMP Központi Bizottságának határozata leszögezi, politikai- ideológiai, gazdasági-technikai érdekek egyaránt sürgetik a munkásművelődés következetes fejlesztését. A társadalom kulturálisé fel- emelkedése szorosan összefügg a munkásosztály műveltségi helyzetével: a munkásművelődés ügye ezért alapvető fontosságú. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nagyüzemek többségében nincs különösebb gond — jól felszerelt intézményben, szakképzett népművelők irányításával tartalmas, céltudatos köz- művelődési munka folyik. Megyénkben példaként említhetnénk erre a szolnoki Járműjavítót, a Tiszaimenti Vegyiműveket vagy a martfűi Tisza Cipőgyárat; mindhárom helyen nagyszerűen megoldják a munkahelyi közművelődési feladatokat, sőt a gyári intézmény még területi feladatokat is ellát. (Martfűn éppen most fejeződik be „A munka és művelődés hetei” című rendezvénysorozat, mely átgondolt, nevelési célokat szolgáló programjával országos figyelmet keltett.) A jászberényi Hűtőgépgyárnak nincs ugyan művelődési háza, de van kulturális osztálya. Az ilyen típusú megoldás most kezd elterjedni; előnye, hogy nem igényel nagy összegű beruházást, majd fenntartást, hátránya, hogy szervezési teendők itt a hagyományos többszörösére nőnek. Ilyen vágy olyan formában, de a gyáróriások közművelődése lassan megoldódik. Ezzel szemben a kis és közepes nagyságrendű üzemeké... Nos valljuk be, itt korántsem rózsás a' helyzet. Pedig a feltételek tulajdonképpen ezekben az üzemekben sem rosszak. A jóléti alapok biztosítják az anyagiakat, a társadalmi és tömegszervezetek kulturális felelősei összefogva pótolhatják a hivatásos népművelőt és még sorolhatnánk a lehetőségeket tovább. A lehetőségek azonban nagyrészt kihasználatlanul maradnak. Hogy miért? Hiányzik egy átgondolt, céltudatos köz- művelődési koncepció; nemcsak a „hogyan”, de a „mit” kérdésre adandó válasz is bizonytalan. Egy mondatban talán így foglalhatnánk a gondokat össze: az anyagi és a szellemi erők szétCorgácsolódnak. ' Ha a „betegség” és a „kórokozó” ismert, viszonylag könnyű a „gyógymódot” megállapítani. A kis és közepes nagyságrendű üzemek közművelődési munkájának javítása, a tartalmi és a formai jegvek kiszélesítése csak a megfelelő társadalmi, gazdasági bázis biztosítása, valamint a művelődési intézmények és a munkahelyek közötti kapcsolatok fejlesztése révén lehetséges. Erre össztönöz az SZMT, a megyei tanács és a megyei KISZ-bizottság, valamint a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ és az SZMT központi könyvtára által a napokban meghirdetett új, országos jelentőségű közművelődési pályázat is, melyhez öszesen negyvenöt üzem, gyár, intézmény csatlakozott. Az „Alkotó emberért” című pályázat 1976. május 1- től 1977. április 4-ig tart. Az értékelés szempontjait az MSZMP XI. és a SZOT XXIII. kongreszusának a munkahelyi művelődéssel kapcsolatos határozatai alkotják, melyeket három területen — az agitációs és propaganda munka, a közoktatást, illetve a közművelődést segítő tevékenység — kell megvalósítani. Az értékelést végző üzemi, városi, vagy járási, majd megyei operatív bizottságok megvizsgálják, hogy mennyire tervszerű a kulturális alap felhasználása, milyenek a munkahelyi művelődési feltételek, s végül, hogy tartalmas, eredményes-e az üzemi közművelődési munka. Túlzás volna persze azt remélni, hogy e pályázat egy csapásra megváltoztat mindent. Lehet, hogy ezután is lesznek majd olyan üzemek, ahol kevés gondot fordítanak az agitációs és propaganda munkára, a közoktatás, / illetve a közművelődés segítésére, ám egészen biztos, hogy lesznek olyan munkahelyek is, ahol mindezt kiválóan végzik. S biztos az is, hogy az évek múltával ez utóbbiak lesznek majd túlsúlyban. Hogy honnan ez az optimizmus? A fejlett szocialista társadalom építése szükségessé, - sőt elengedhetetlenné teszi az egyes emberek és a közösségek sokoldalú továbbképzését, az „alkotó ember” megteremtését szolgáló közművelődési rendszer szervezeti és eszmei erősítését. A változás mindannyiunk érdeke... Hérész Dezső Társadalmi ösztöndíjasok Házfűznézőben az utánpótlásnál Azt mondták a népi ellenőrök — mi pedig meg is írtuk a múlt hónapban — hogy igen hasznos dolog a társadalmi ösztöndíj rendszer, mert segít a lapos zse- bű diákokon, és biztosítja a megyének a szakember után -, pótlást. így igaz. Bár csak lenne több ösztöndíj ásunk, hogy sokáig ne hiányozna jó kétszáz diplomás az orvosi rendelőkből, a katedrákról. Aik pedig ezt az ijesztő szakemberhiányt csökkentik, ők a mai ösztöndíjasaink. Látogassunk el hozzájuk — például Szegedre. Tű a szalmakazalban Dóm tér. Fehérköpenyes medikusok rohannak az óraközi szünetben a szervetlen kémiai intézetbe. Egy lépést se tovább! — Srácok, van közietek Szolnok megyei...? — Tata kallam al arabija? Nem, persze, hogy nem. Egy szót sem. Miért pont arabul tudnék. Szolnok megyében nem ez a hivatalos nyelv. Hivatal. Elő a listát, őket keresem. Igen, az órabeosztás, kolesznévsor, sokat segít. köszönöm. Nos, akkor most a— nem baj, akkor a rektorhelyettes ... nem baj, tudja mit, Berencsi professzor úrral akarok... — Honnan jött az elvtárs? — Szolnokról. — Az jó. Ott van a professzor úr. Ezek után „minden út Menzába vezet”, ebédeljünk. — Lányok én Szolnokról ... — Mi is. Egyébként épp a szervetlen kémiai intézetből jöttek. Egy év után Első évesek. Dorogi Julianna, a Verseghy bői és Nagy Valériái az újszászi gimnáziumból. Messze még a gyógyítómunka, a fehér köpeny szinte csak jelmez. Iskolapadhoz szokott diákok, diákos gondolkozással: „Akkor most a délutáni óráról elkéredzkedünk, mert nyilatkozunk”. Hogy gólyák, az nem vitás, de mégsem az egyik iskolapadból léptek át a másikba. Az első felyeteli után, egy. év „Élet” következett, igazolandó, hogy nem könnyű az egyetemre bejutni' Julianna Szolnokon a húsiparnál, Valéria ugyanott a megyei kórház baleseti sebészetén — természetesen a makacs el- szánással — újra megpróbálom. Másodszorra mindkettőnek sikerült és a társadalmi ösztöndíj is, amelyet Valériának már a kórházban felajánlottak, ha felveszik. S hogy a szolnoki traumatológián töltött egy éve nem múlt el nyomtalanul. arra mi sem jobb példa, mint a meggyőződéssel hangoztatott kijelentés: baleseti sebész akar lenni. Orvosjelöltek nyomában Tehátx balra kollégium. Muhari Márta ötödévest keresem. (Jászberényből jött.) Gyakorlat? Köszönöm, tehát Pulcz utca. Pulcz utca?? Szegeden ez nem csupán utcanév — fogalom is. Azt, aki erre kér útbaigazítást, egy kicsit jobban megnézik. Az égigérő vasajtón nincs kilincs. Csengő,, búgás. nyitás. Aki maga jön. boldogul így is. Akit, hoznak, annak nem kell. Aki itt van. többnyire hozták, A pszichiátriai gyakorlat: tünetismertetés, betegbemutatás, konzílium. „Igen, a hangok... a Parlamentből ... utasításokat... és én végrehajtom ... szülni fogok ... két Indira Gandhit ... fiúk lesznek ...” „Hát kérem szépen, semmi bajom, majd ha meggyógyítanak. meg tudom mondani, miért voltam beteg, de addig...” És én most álljak fel a pádból, s mondjam, hangosan, hogy újságíró vagyok...*1 És ha nem hiszik el? Ki innen. Haza. a megyei kórházba — ott vannak a negyedévesek. Németh Ildikó például karcagi, s már azt is eldöntötte: gyermekorvos lesz. No és, hogy milyen a szolnoki gyakorlat? Ahogy ő és csoporttársai is elmondták, jellemzéshez még a felsőfok is szürke lenne. A jó tapasztalatoknak pedig vonzerejük van. Rakusz János szegedi, és ide kötött szerződést. Molnár Judit makói. Most érdeklődik, kell-e körzeti orvosnak a megyébe. Háteny- nyit a szegedi—szolnoki kapcsolatokról. Tanárok készülőben A József Attila tudomány- egyetemen a hirdetőtáblát böngészte Kormos Klára negyedéves tanárjelölt Egykori verseghys. Haza készül, persze hogy haza, de nem egyedül. A férje a főiskolán szerez tanári diplomát. Jaj, vajon lesz-e neki is állás? Bizonyára, hiszen pedagógusra szükség van a megyében. Várjuk szeretettel. Az ötödéves Kordás Józsefet viszont csak várnánk, mert úgy tűnik, öt már elcsábították Hódmezővásárhelyre. Feleség, gyerek, állás, lakás. Az ösztöndíjat meg majd letörleszti. , A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán Túróczi Bertalan, a törökszentmiklósi gimnázium volt KISZ-tit- kára a kollégiumban feladja a leckét. Tavaly ösztöndíjas volt, most nem az, jövőre újra az lesz, és egyébként nem is diák, hanem janár. Tessék megfejtem. Röviden: szakot változtatott, most le-A velezőként pótolja a magyar® szakon hiányzó évet. és hogy maradhasson, míg újra jövőre kollégista lesz. Bonyolult. Egy azonban biztos, hogy r;em lesz hűtlen a megyéhez. Ö mondta, akkor is visszajönne, ha nem kötné szerződés. • * * Szolnok megyébe három orvosi egyetemről, *négy tudományegyetemről és hat főiskoláról várnak társadalmi ösztöndíjas orvos- és tanárjelölteket. Igriczi Zsigmond I
