Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-05 / 105. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 197«. május 5. M­D aru gördül súlyos mor- mogással, mint pélyhet hozza-vi- szi a vaskos kere­keket. Hegesztőív villan, lánc csi- kordul. a szerelő­kulcs viaskodik a csavarokkal. ,,Ér­ces” munka zaj a szolnoki Jármű­javítóban. Csak pontosan, szépen Műszerekkel vizsgálják, rendben van-e a kocsik alváza Egy kis frissítő , (Fotó; T. Katona László) Mo mun és Orozkul Ajtmatov Fehér hajója a Mikroszkóp Színpadon Moraun nagyapó az erdős kirgiz hegyek valamelyik völgyében élt, a mese és a valóság határán. Kis* unoká­ját is ott nevelte. „A lasfiúnak két meséje volt. Az egyik csak az övé, arról nem tudott senki. A másik az, amit a nagyapja szokott elmesélni neki. Aztán egy meséje sem maradt” — így kezdődik Csingiz Ajtma­tov Lenin- és állami díjas szovjet-kirgiz író kisregénye, a Fehér hajó. Egy régi és egy új legen­da kapcsolódik össze a kis- íiú képzeletében. Momun nagyapó meséje a Koronás Szarvas Anyáról, a kisfiú pedig hallá altar változni, hogy megkeresse apját, aki képzelet szülte fehér hajóval járja a tengereket. Ezek a mesék a valóság kegyetlen talaján élnek. A torz hatalom — Orozkul. a részeges erdőkerülő hatalma — szembe állítja a jelent szépítő legendákat az új er­kölcsi normákkal, mindent a saját szájíze szerint értel­mez, deformálja és kijátssza egymás ellen az embereket. Momun búkása a kisfiú tragédiája. Világos jelkép- rendszeren keresztül jutunk el a felismerésig: a jóság, a védtelen igazság önmagában kevés a gonoszság megféke­zésére, megszüntetésére. Mo­mun pedig a következetessé­geiben is következetlen. Buzgón a kedvében jár mindenkinek, készségesen szolgálatára áll akárkinek. Nem is tartották sokra a buzgalmát, „mint ahogyan az aranynak sem lenne értéke, Az orszóg minden résiébe Szombathelyi facsemeték A Szombathelyi Kertészeti és Parképítő Vállalat díszfa- iskolája ebben az évben mintegy félmillió növényt — díszcserjét, fenyőt, sorfát, örökzöldet — ad a hazai és külföldi vásárlóknak. A környezetvédelem, az új la­kótelep, utak fásítása, par­kosítása évről-évre több fa­csemetét, dísznövényt igé­nyel. Különösen sok növényt szállítanak a megyeszékhely­ről a fővárosba. Fenyőből jelenleg a feke­te, valamint a városi ártal­makat jól viselő ezüst, szerb és törpefenyő, sorfából az ezüst hars, a juhar, a platán és a nyír, örökzöl­dekből pedig főleg a talaj­takaró, gyep-pótló a legkere­settebb. A szombatihelyi fa­csemeték, dísznövények el­jutnak a fővároson kívül az ország minden részébe, ezen­kívül Belgiumba, Ausztriába, az NSZK-ba, Hollandiába, Olaszországba és Jugoszlá­viába is. B Balatonnál I kölcsönzők is felkészülnek A Balatonnál kellemes szórakozást,, pihenést nyúj­tó eszközökkel várja a nya­ralókat az Iparcikk Kölcsön­ző és Szolgáltató Vállalat. A balatoni kirendeltség 28 te­lep — illetve kölcsönző he­lyen 80 főnyi személyzettel áll a vendégsereg szolgálatá­ban. A kölcsönzőkben az idén több mint 200 ezer vendégre számítanak, ezért a készlete­ket feltöltöttek, gyarapítot­ták, A vállalat külön vitor­lás kölcsönzőt tart fenn Ba- latonbogláron, Hévízen pe­dig úszótömlő-kölcsönző áll a tófürdő vendégeinek ren­delkezésére. ha ingyen osztogatnák” — írja Ajtmatov, majd így kö­vetkeztet: „Az emberek kí­méletlenek azzal, aki nem tudja tiszteltetni magát.. A színpadi megoldás — Komlós János munkája — telitalálat, mert a mese és a valóság színes gombol vág csomójának minden szálát látjuk, érezzük. A kisfiú tes­ti valóságában meg sem je­lenik a nézők előtt, mégis ott van, a felemel len szép lírai játék és a kegyetlen konfliktusok minden pillana­tában. pedig csak hangját hallj uk. Majdhpgy a lehetetlenre vállalkozott Komlós János; a Fehér hajó színpadi adaptá­ciójával úgyszólván egy har­madik mesét' „komponált”, és ezzel teljes értékűen visszaadja a kisregény mon­danivalóját, szépségét. A kisregény színpadra ho­zása — úgy gondoljuk — tudatos választás. Orozkul alakja ugyanis nem egy „is­ten. háta mögötti” figura, hanem számunkra is isme­rős. rossz emberi tulajdon­ságok hordozója. A részeges erdőkerülő — egy parányi emberközösség parancsoló- ja —> a múlt és a jelen írott és íratlan törvényei összeke­verésével mindig úgy ítél, cselekszik, ahogy számára a legkedvezőbb. Az ember­centrikus társadalom ellen­sége. Az. orozkuli magatartás s ellenpontja a színpadi já­tékban Momun nagyapó. Halász László, Ajtmatovhoz híven, nagyszívű, szépszavú, de a gonoszság préseiben Állandóan épül, szépül a Budapesti Nemzetközi Vá­sárközpont, és most, ttJ76 ta­vaszán már elmondhatjuk, hogy teljesen kialakult az új, korszerű magyar vásár- központ leendő körvonalai. 52 ezer négyzetméter fedett kiállítási terület áll már a kiállítók rendelkezésére. 15 ezer négyzetméter útburko­latot. járdát korszerűsítettek aszfaltozással. Automatizál­ták a vízellátó rendszert, bővítették a csatornahálóza­tot, új telefonállomásokat szereltek fel. Az idei Tavaszi BNV-n már a ,.K” épület legna­gyobb része is használható lesz. A földszinten különbö­ző komplexumok kapnak he­lyet: például az IBUSZ, a MÁV, a MALÉV, a VOLÁN semmivé váló, gyenge, kis öregember tehetetlen vergő­dését formázta meg. Tudjuk, hogy Orozkullal szemben el­bukik, de egyéniségével szin­te jósol: nem lehet, hogy az embertelenség fölött végül is ne diadalmaskodjék a jó akarat, a felemelő igazság. Halász László művészi alka­ta találkozott a szereppel. Krist* Tibor is nagyon érdekes figurát teremtett Orozkul szerepében^ az ön­maga csapdáiban is vergődő primitív embert, akit ugyan­úgy lealázott a saját hatal­ma, ahogy másokat meg­semmisített. Berek Kati nagyanyójáról kell még szólnunk. Szíva sze­rint az emberek jóságában hinne, de tapasztalatai min­dig megkérdőjelezik gondo­latait: a félelmében szemet hunyó, mindig az erő „iga­zára” bólintó ember. Maradandó élmény a Fe­hér hajó mikroszkópbéli elő­adása, Nagy András rende­zésében. Szívesen néznénk Szolnokon is, hiszen a Mik­roszkóp Színpad olykor vi­déken is tart előadásokat. Komlós János igazgató örömmel fogadta a felvetést, „dehát hol lehetne ezt Szol­nokon eljátszani” — kérdez­te. Sajnos, még nincs olyan kamaraszínpadunk, amely hajlékot adhatna a Fehér hajóéhoz hasonló technikát igénylő előadásoknak és az igényesebb pódiumesteknek. De az épülő, modern műve­lődési központban errre is lehetőség lesz. Tiszai Lajos a MASPED. az OPT, a HUNGARHOTELS. A jelenleg épülő szárny­ban egy 300 személy befoga­dására alkalmas kongresszu­si terem és az 50 személyes elnöki tárgyaló készül el még az idén. A főtéri vízmedence kör­nyékét szobrokkal, virággal csinosítják, vízijáték-beren- dezéseket szerelnek fel. A tervek szerint az év végére felépül a vásár főbejárata mellett a 11 emeletes „T” épület, az úgynevezett kép­viseleti ház. Az idén fejező­dik be az építés II. üteme, melyet a III. végső ütem kö­vet. Tovább növelik a ven­déglők, büfék számát, foly­tatják a parkosítást, közmű­vesítést. •• m * • Jovo re is így lesz Az anyák napját sokan méltatták már versben, pró­zában, zenében. De milyen gondot jelent a köszöntés, virággal. A kiflipénzből ösz- szegyűjtött forintokért más­kor szép kis csokrocskát vi­hetnének haza a gyerekek, de anyák napján ezt nem te­hetik! A virág árát ugyanis akkor csak súlyos papírpénz­ben lehet számolni. A mos­dani anyáknapi virágvásáron hihetetlen összegért kelt el egy-egy szerény kis ’ csokor. Árultak a szolnoki csarnok­ban törött szegfűt kilenc fo­rintért, soha ki nem nyíló, zöld tulipánbimbót 5—6 fo­rintért, régen elalélt orgonát egy ötösért. Minden év májusának első vasárnapja az édesanyáké. És minden év májusában ugyanaz ismétlődik. Szolno­kon nincs elég virág, a kis­kereskedők óriási haszonnal zárják a napot, kihasználva, hogy szinte csak ők nyújta­nak „kínálatot”. Érthetetlen, hogy az évek példáján okul­va, -miért nem gondoskodik a kertészeti vállalat elegen­dő virágról, miért nem állí­tanak fel alkalmi elárusító- helyeket. Hogy az anyák napja valóban örömet és ne bosszúságot, költséges gon­dot jelentsen az ajándéko­zóknak. V. E. ,Milliomos” brigád Sajátos jubileumot ünne­pelnek a Dorogi Szénbányák brikettgyárában dolgozó Ga- garin-brigád tagjai. A világ első űrrepülésével egyidős brigád megalakulása óta egymillió forint megtakarí­tást ért el újításokkal, javas­latokkal. A 30 tagú karbantartó bri­gádban dolgozó villanyszere­lők, lakatosok, hegesztők, kőművesek és segédmunká­sok szinte kifogyhatatlanok az ötletekből, > felfigyelnek minden apróságra és jobbnál jobb javaslatokat tesznek a takarékosabb anyaggazdál­kodásra, a munkavédelem javítására. A „milliomos” brigád va­lóságos újítási kultuszt te­remtett a brikettgyárban. Ebben az üzemben rajtuk kívül számos fizikai dolgozó, segédmunkás foglalkozik újí­tásokkal. LÖVÉSZÁROK — Tudja Jani bácsi — szólt oda a szom. széd gépen dolgozó, hosszúhajú legény —, az a maguk baja, hogy már nincsenek lövészárkok. És az istennek se akarják ezt tudomásul venni. Töltött pisztollyal, ro­hamsisakban indultak neki mindennek. Az öreg még jobban a gépe fölé hajolt. Csak már vége legyen a műszaknak. Nem állhatja ezt a gyereket Mindig gúnyoló­dik, magyaráz, mintha mindent jobban ér­tene. Hát... Sokszor igaza van, ha nem is mondja meg neki az ember. A szakmá­ban is. Olyan mestere a gépének, hogy ál­mában tán meg is kalapolná a magafajta öreg is. Persze, nekik már könnyű. Hol volt az ő egykori mestere attól a tudo­mánytól, amit ezek a gyerekek készen kapnak? És hol volt ő, ilyen idős korában ettől a gyerektől? És most hol van? Már régen lezuhany- zott, átöltötzött, köszönt, de egyre mondta magának. Hol van most? Igencsak ott, ahol volt. Jó, az ember csiszolódik, talán fejlődik is, a többiekkel együtt. De ez ke­vés. Aki odafigyel, tudja, nem kell neki erről az igazságról szemináriumot hall­gatni. A múltkorában egy régi szekrényfiók mélyéről előkerült a mesterlevele. Szaka­dozott borítékban, de olyan tisztán, sér­tetlenül, mintha most száradt volna meg rajta a tinta. Harmincöt éve pedig... Kiért az állomásra. Az éjszakai műsza­kosok fázós, rosszkedvű tömege várta a munkásjáratot. Néhányan morgolódtak, késést jósoltak. Két falubeli beborozha­tott. Egymást átölelve álltak a peronon, s akkora lélegzeteket vettek, mintha aszt­másak lennének. Ezek legalább nem gondolkoznak, nem átalkodnak meg semmin. Ha csörög pénz a zsebükben, felhajtják azt a két-három féldecit, vagy nagyfrüccsöt és volt nap, nincs nap. Pár évvel ezelőtt, amikor először borult össze fölötte a világ, ő is rákapott. A mű­helyben nagy bajok voltak, naponta ve­szekedés a tervelmaradás miatt, fegyel­mik hullottak, sokan elmentek. Ö ma­radt. Kereste a társaságot, a vele egykorú embereket. Ivott velük, és olyan egysze­rű lett minden! Eszébe se jutott, vonatot várva, hogy holnap mi lesz, s ma mit ha­gyott maga mögött. Aztán már reggel is kellett a fáldeci. Napközben is vágyott egy jó kis. sa- vanykás fröccsre. Ha tehette, ebédszünet­ben átszaladt a szomszédba. Kukucs volt, házi kimérés. Rossz lőre, de jól esett. Amikor rászóltak, s otthon a felesége 1* kiabált a pénz miatt, szégyenkezett. Neu* Gazdagodó Budapesti Nemzetközi Vásárközpont

Next

/
Thumbnails
Contents