Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-05 / 105. szám
1976. május 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP fl tv képernyője elölt Filmek. Mostanában gyakorta megesik, hogy a, tévé- jegyzetíró panaszkodik a fil- mekre — a képernyőn látható filmalkotások tartalmi hiányosságai esnek ilyenkor leginkább szóba, s legtöbbször a kommersz jelző iÚ«jz- tetik egy-egy külföídröi. elsősorban a nyugati filmpiacról beszerzett „áru” elé. Nos, a televízió — úgy látszik — maga is érzi a helyzet turpisságát. A Majális csak tévékészítőknek című televíziós kedveskedésben ugyanis igyekezett magyarázattal szolgálni, paródia köntösébe öltöztetve a tényleges igazságot. A filmvásárlásról szóló jelenet szerint: a fenti jeleneség oka, ha úgy tebszin magyarázata a pénzhiány, nem áll elegendő deviza rendelkezésre a jelesebb filmalkotások megvásárlására. Maradnak tehát azok a filmek, amelyek potom pénzért beszerezhetők- Dehát kérdem, lehet-e milliók szellemi táplálékául szolgáló filmműsorok összeállításának efféle anyagi szempont a hátterében? Szerintem lenne más megoldás is. Hagyni kellene a Kaleidoszkóp-féle amerikai filmeket, s nagyobb kedvvel és körültekintéssel a hazai filmtermésből, vagy szocialista országok könnyebben hozzáférhető filmanyagából megkeresni a képernyőre valót. Bizony mondom, jobb lett volna, ha a Kaleidoszkóp is benne marad dobozában, s helyét átengedi valamelyik magyar filmnek. Mennyivel szívesebben láttam volna például Szabó István előző nap késő este vetített alkotását, a Tűzoltó utca 2.1-öt vasárnap este épp a Kaleidoszkóp helyében. Tévé-majális. A MajáBs tévékészítőknek című műsor szerkesztői előzetesen annyit árultak el a Rádió- és Televízióújságban, ho*y szombat esté „öt különböző műfaj igyekszik majd megnyilvánulni a Fészek öt színhelyén, öt házigazda vezetésével”. Aiándékműsornak készült a Majális, valóban öt különböző műfajban, öt színhellyel és öt házigazda vezetésével: az Orion, a Videoton dolgozóinak és a GELKÄ- soknak kívánt örömet szerezni a televízió. Aliik gyártják a készülékellet, s akik javítják őket ha netán bajuk esik, meghibásodik, azoknak szólt a kétórás műsor. Ez eddig rendjén is volna. Miért ne szórakozhatnának együtt azok, akik egymás nélkül nem élhetnének meg. Hisz mit is érne a készülék műsor nélkül, de fordítva is igaz, ha nem volna képernyő, akkor hol lennének Vitrayék, a többiek, ismerőseink- Hogy képesek-e egymást túllicitálni daiolásban, ez nekik valóban jó szórakozás lehet. Bizonyára a meghívott vendégek Rátonyit és operett-csa patát is szívesen látták, és kellemes lehetett „eszmét cserélni” családi ügyekben az aranyos művészházaspárokkal, akik szintén jelen voltak a Fészekben. De mindezt átnyújtani a nézőnek mint valódi tévéprodukciót, bizony súlyos tévedés, félreértés. A Majális egész ideje alatt az volt az érzésem, hogy valami jó dolog történik ott a Fészekben, láthatóan kitűnően szórakoznak a jelenvalók, de nekem, kívülálló nézőnek nem jut más belőle, minthogy szurkolhatok a kedves találkozás sikeréhez, élvezhetem, hogy milyen jól megértik egymást tévékészítők és műsorosinálók. Ez viszont a. nézőnek édeskevés a képernyőn. Csupán néhány jelenet — tévé-paródia, a magyar Buszon és Gálfi János snortnegyedórája — jelezte, hogy a szerkesztők valamelyest ránk, nézőkre is gondoltak. Épp ezért én jobban örültem volna, ha csak tévénézőknek meggondolással készít Majálist a televízió egy színhelyen, egy műfajban, egy házigazdával: mert a mennyiség még korántsem minőség. Renden. Anyámnak címmel verses-zenés műsorral köszöntötte az édesanyákat a televízió. Kissé halvány, erőtlen köszöntő volt. Főleg hangvételében, stílusában tűnt túlságosam heterogénnek- Mintha különböző helyekről összeválogatott anyagot láttunk volna. És egy apróság: egyáltalán nem szerencsés, hogy a montázs- jelleg miatt a szerzők, illetve a versek és a művek címei elmaradtak az elhangzott művek mellől közvetlenül nem kerültek oda. így: -á&: után lehetett találgatni, hogy mit is hallóttumi, főképp az irodalomban járatlanabb néző került nehéz helyzetbe. Ismét népes volt a Fórum, sok kérdésre sok válasz hangzott el. Mégis érdemes volna gondolkodni rajta,, hogyan lehetne valamelyest látványosabbá tenni az immár hagyományos műsorfajtát; mert bár az élő szó műsora a Fórum, de olykor a műsorvezetőn, a jelenlévő külpoliitikuson, esetleg a kattogó telexgépem kívül mást is szívesen látnánk. Például a szóban forgó külpolitikai kérdéshez egy-egy izgalmas képet, esetleg kapcsolódó képsort. Országos honismereti tábor Karcagor A KISZ Központi Bizott- 'sága és a Hazafias Népfront Szervezésében immár tizedszer nyitják meg ezen a nyáron az országos honismereti tóbor kapuit. A középiskolás fiatalok már tíz évvel ezelőtt is — a különböző diáknapokon — színvonalas helytörténeti pályázatokkal léptek a nyilvánosság elé- Alapos tájékozottság és nagy szorgalom, lelkesedés jellemezte ezeket a munkákat. A szakavatott. tanári kezek irányítássá mellett sok tartalmas, szép dolgozat született. Egyre sürgetőbb volt egy olyan fórum létrehozása, ahol ezek a tehetséges fiatalok bővíthetik ismereteiket, szakmai tudósukat, forrásismeretüket. Ezt ismerte fel a KISZ és a Hazafias Népfront honismereti bizottsága és sietett a diáitok segítségére. Tíz évvel ezelőtt a diáknapokon helyezést elért honismereti munkát vég|5 diákokat meghívták egy országos tóborba, ahol szakemberek irányítása mellett egy vidék, egy táj múltjával és jelenével ismerkedtek meg. Az elkövetkező években hutáro- zottabbá vált a törekvés, hogy képzett, a gyűjtés és a feldolgozás sokrétű munkájában ' járatos szakemberek segítsenek a fiataloknak a további eredményes munkájukban. A X. országos honismereti tábornak július 18—30 között Karcag ad otthonit A város sokarcúéiig®, a paraszti és munkás életforma egymás- meliettisége, a tanyai, városi életfonna — a múlt és a jelen — sok színben kínálja magát az érdeklődőknek. A város szeretettel várja a tábor mintegy százhúsz részvevőjét- Tíz témakörben alakulnak kutatócsoportok — amint ezt a tábor szakmai vezetőjétől, dr. Bellon Tibortól megtudtuk. Ezek a téma- 1 körök felölelik a város mai életének teljes keresztmetszetét. A termelőszövetkezeti parasztság múltbeli és mai életformája, a hagyományok és a jelenkori gondok egyaránt a vizsgálódásba tartoznak. Az ipari munkásság, a tanyai lakosság élet- és munkakörülményei mellett a hagyományos paraszti — mezővárosi kultúra vizsgálata is helyet kap. A családi emlékezet, néphit és a Nagykunság történeti hagyományainak vizsgálata szakavatott, egy-egy téma-kiváló szakembereinek, a megyében és más (múzeumokban dolgozó muzeológusok közreműködésével gyűjtik a tábor résztvevői az ismereteket. B. I. „Műsoriroda" a gyárban B Hűtőgépgyár kulturális életéről A Hűtőgépgyárban évente közel félmillió forintot fordítanak kulturális célokra. Az oktatást külön kasszából fizetik. Ezt az összeget kizárólag a dolgozók szórakoztatására, könyvtárfejlesztésre művészeti csoportok fenntartására fordítják. A jóléti keret kulturális alapjának ezt a részét még a műszaki könyvtár költségei sem apasztják. Érthető tehát, hogy a kulturális igények kielégítésének pénzügyi akadálya nincs a vállalatnál. 3 MozsSesság elve A Hűtőgépgyár alkalmazottai között igen nagy mű-, veltségbeli eltérések vannak. A felsőfokú iskolai végzettségűek mellett több száz dolgozó nem fejezte be az általános iskolát. Ezért nemcsak a kulturális igények kielégítése, hanem — legalább olyan súllyal — felkeltésük is fontos. A vállalat kulturális osztálya ezért teszi helyesen, hogy betartja a fokozatosság elvót. A könnyű műfajba vágó programokra is szervez látogatásokat. így jutottak el a hűtőgépgyáriak az Operettszínházba, a Kamara Varietébe, a Fővárosi Nagycirkuszba. A drámákat kedvelők pedig # a Nemzeti Színházba, a Szigligeti Színházba, a Vígszínházba, a József Attila Színházba, s megtekinthették a Déryné Színház előadásait is. Színházi, zenei rendezvényeken az első negyedévben ezerkétszáz hűtőgépgyári dolgozó vett részt. Ez is bizonyítja, hogy a —■ KGM vállalatai között kezdeményezőként — érdemes volt létrehozni a kulturális osztályt, annak szervező munkája sok vonatkozásban ked-/ vezően érezteti .hatosát.. .-.A munkásakadémia három előadássorozatának például az első negyedévbén'' több mint hétszáz hallgatója volt. A XI. nemzetközi limes kongreszusra készülnek a római kori emlékek hazai kutatói: első ízben rendezik meg Magyarországon a római birodalom határvédelmi rendszerét kutatók tanácskozását. Ezt az összejövetelt két-három évenként tartják abban az országban, ahol újabb jelentős római objektumokat sikerült feltárni. Hazánkban az utóbbi években, hónapokban sok értékes római kori emléket ástak ki a Magyar Tudományos Akadémia régészeti A pódium műsorok s a mátrai kirándulások szintén sok dolgozót vonzottak. A művelődési ház hiánya és a bejáró munkások nagy száma egyaránt arra készteti a kulturális osztályt, hogy intenzív kapcsolatot alakítson ki a lakóhelyi művelődési intézményekkel. Ennek kölcsönös előnyei vitathatatlanok. A Hűtőgépgyár anyagi és egyéb támogatást nyújt, a különböző intézmények pedig programjaikkal elősegítik a munkások művelődését. A Déryné Művelődési Központ rendezvényein például tavaly több száz szocialista brigádtag vett részt. A Lehel filmszínház archív filmsorozatára százötven hűtőgépgyári váltott bérletet. A Fegyveres Erők Klubja pódium sorozatot szervezett. A Hűtőgépgyárból 37 szocialista brigád vett részt rendszeresen a városi művelődési vetélkedőn. Felkészülésükhöz nagy segítséget kaptak a kulturális osztálytól. Alattyánban a művelődési ház helyet adott a bejárók klubjának. A gyár kulturális osztálya a jó kezdeményezést széles körien akarja most elterjeszteni: Szükség is van erre, hiszen a bejárak száma másfélezer. Bz s£f@i tervek A Hűtőgépgyárban egyre gyakoribb, hogy egy-egy brigád közös kirándulásakor programjavaslatot kér a kulturális osztálytól. Sokan így jutottak el például a Nemzeti Múzeumba s más kulturális intézményekbe. A kulturális osztály betölti a műsoriroda szerepét is, tanáccsal szolgál, színházjegyekét biztosít. Alapvető céljukhoz azonban mindez csak eszköz. Fő törekvésük az alap- és az általános műveltség növelése, a közösségi, közéleti nevelés. A következő színházi intézetének kutatói, az országos és a megyei múzeumok régészei. Ez indokolja, hogy a soron következő kongresszust Székesfehérváron tartják augusztus 30— szeptember 6-a között — ismertették a kongresszus szervezői. Európa csaknem minden országából, Észak- Afrikából, Amerikából és más tengerentúli országból érkező másfélszáz kutatónak a helyszínen mutatják be a magyarországi ásatások eredményeit. évadra bérleteket váltanak a József Attila Színház, a Vígszínház, a Fővárosi Operettszínház és a Madách Színház előadásaira. Igény szerint csoportos látogatásokat szerveznek az Operaházba, az Erkel Színházba, a Kamara Varietébe és a Szigligeti Színházba. Az előadások megtekintésére autóbuszokat biztosítanak. Nyáron a Szegedi Szabadtéri Játékok, a Margitszigeti Színpad és a Kis-siadion előadásaira is szerveznek csopór- tokat. Kirándulás kiiiönvonattal A Hűtőgépgyár dolgozói körében igen népszerűek a kirándulások. Ezért szerveznek az idén is a hegyek közé 1200 résztvevővel külön- vonattal kirándulást. Gyulára — szintén különvonattal — ötszáz gyári dolgozót visznek. Kétnapos programot biztosítanak számukra, — többele között a nemzetközi folklór fesztivál megtekintését. A gyár nyugdíjasait háromszor viszik el kirándulni. A Hűtőgépgyár közművelődésében fontos szerepet szánnak a szakszervezeti könyvtárnak. Az olvasóvá nevelést elősegíti, hogy a közelmúltban olvasótermet alakítottak ki. A könyvtár fejlesztése is állandóan napirenden van. Az első negyedévben például 274 kötettel gyarapították állományát. Ha mindehhez hozzászámítjuk a dolgozók gyerekei számára szervezett programokat s az öntevékeny művészeti csoportok — köztük a szép sikerrel büszkélkedhető Madrigál kórus és a társastánc klub — támogatását, egyértelműen felfelé íveidnek ítélhetjük a Hűtő- géogyár kulturális életét. S. B. Díszítőművészeti tanfolyam A megyében számos képJ zőművészeti csoport működik, de kevésben foglalkoznak népi díszítőművészettel, holott ennek igen gazdag hagyományai vannak. Éppen ezért a megyei művelődési központ szervezésében 3 éves képzés kezdődik azok részére; akik már ilyen csoportokat vezetnek, de nincs megfelelő képzettségük. Az első foglalkozás öt napig tart — június 20-án kezdődik — később pedig havonta egyszer találkoznak a tanfolyam részvevői. A római birodalom kutatóinak tanácskozása 6 nem akar inni. Tulajdonképpen nem is szenvedélye, mert a lekor hagyja abba, amikor akarja. Nagyon megijedt, amikor akarta és az istennek se sikerült megállni. Persze, az ivócimborák röhögték, gúnyolták, ha nemet mondott. Nyolc év telt el így az életéből. Az asz- szony elment a gyerekkel a közösen épített házból. Ettől kezdve nem is sietett haza, mindig jó volt az utolsó vonat. Minek? Várja valaki? Amikor razzia vitte be, mert a váróteremben éjszakázott mámorosán, szóltak a régi társak, a komoly emberek. Rájuk hallgatott. Szégyenkezve, de jelentkezett önként elvonókúrára. Hat hétig járta, hat hétig állta vasfegyelemmel. Hajnalonta, ha egyedül ment a vonathoz sírt dühében, bánatában. Ide ijutott. A sohase fáradó, a jólelkű ember. Aki mindig segített, ha látta, szükség van ró. Aki negyvenötben falujáróként pártolta a rendet, nevelt. Akit megbecsültek a munkahelyén. Rábíztak közös dolgokat, míg meg nem rettentek: az öreg Jani elmarad, valahol mindig késik. Foszlott, oszlott a bizalom. Hát az öreg Jani nehezen, de állta a maga próbáját. Lassan újra hittek neki, újra megbíztak benne. Legtovább az asz- szony makacskodott. De. sok vasárnap délután ott ült, lehajtott fejjel az anyósa házánál. A felesége is csak ült, a gyerek meg nézte őket. A konyhából behallatszott az öregasszony hangja: kutyából szalonna sose lesz. Amikor újra volt családja, otthona; úgy gondolta, újból rendbe jött, egyenes az élete. Boldogultak ők, azelőtt is az asz- szonnyal. A vonaton messze húzódott a részegektől, tervezgette a jövőt. Folytatni akart mindent. Meglepődött, amikor a felesége elmondtál hogy nem töltötté haszontalanul az idejét. Letette a nyolcból hiányzó két osztályt, szakmunkás tanfolyamra járt. Tanult! Sokszor elgondolkozott ezen, míg a vonat kerekei csattogtak alatta. Igen, az asszony okos volt, tudta, hogy tanulni kell, muszáj, ha élni akar. Sokat elmondta ő ezt a műhelyben. Különösen a fiatalokat buzdította. Tanuljatok, csak tanuljatok, legyetek különbek, mint mi. — Maga se olyan öreg még — mondta egy ilyen beszélgetés közben, ezelőtt vagy tíz évvel egy fiatalember. — Maga mért nem tanul, Jani bácsi? Mellbevágta , a kérdés. Mégis, gyorsan ráfelelt, hogy neki már az a sorsa, hogy álljon a gép mellett amíg a fiatalok iskoláznak. Még azt is hozzátette, akinek olyan iskolája van, mint az élet, az nagyon sokat tudhat, olyat is, amit nem is gondolnak. A főmérnök is szólt neki egyszer. Janikám — így mondja már vagy tizenöt éve — nem vagy te még öreg. Van egy szakmai tanfolyam Pesten. Nem nagy idő, hat hónap. Bentlakásos, semmire se lesz gondod. Rádférne, hidd el. És menne is, nem vagy te( tutyi-mutyi öregember. Akkor éppen arról tárgyaltak, hogy megválasztják a szakszervezetben. Nem vállalta a tanfolyamot, küldtek mást. ö üdülőjegyekkel futkosott szünetekben, tagdíjakért járt fizetésnapon, intézte a segélyeket, Valahogy mindig sok volt a dolga. Kérték újból. Hogy szakmunkástanulókat bíznának rá, ha kicsit nagyobb lenne a respektje. Vagyis, technikum kéne, esténként. A visszaszerzett családjára gondolt. A falura, ahol valamikor apja vályogból rakta föl azt a házat, amit ő tiszta, veres téglából nagyobbított. Az estékre, amikor a televízió kékesszürkén ködöl a szobában. A vasárnapokra, amikor tesz-vesz a kertben az asszonnyal. Amikor a négy évvel későbbi választáson egy fiatal szakmunkás fölállt a jelölése . után és azt mondta, értelmesebb, a kort jobban értő embert szeretne, úgy érezte, minden vér kifut az arcából. Mégis megválasztották, persze nem egyhangúlag. Tette a dolgát. Ügy, mint azelőtt. Nem látszott rajta fáradtság nem volt barátságtalan se. Aláírta az iskolai jelentkezőlapokat, javasolt, tanácsolt. Néha körülnézett, ijedten: nem nevetnek a háta mögött? Legfeljebb a fiatalok morogtak, ha elkezdte a régi nótáját. — Amikor zsíros- kenyérnek is örültünk, ha volt. — Amikor falura mentünk, teherautón rázattuk magunkat, s javítottunk mindent, amit tudtunk a parasztházaknál. — Amikor megvéd tűk a gyárat az ellenségtől, -r- Micsoda idők! — Voltak! — Ügy rákiabált egyszer a gépteremben valaki, hogy elakadt a torkán a szó. És itt van, megint ez a ma esti vita. Hogy az új gépet, ha megjön, ki kapja, ki dolgozzék rajta. — Ez már nem tragacs, nem egykori kisiparosok álma. Erről a maguk idejében, fiatalságában még álmodni se lehetett! Duzzogott. A szomszéd gépnél ülő hoez- szúhajú Józsi észrevette. — Mi baj — kérdezte — amikor váltott egyet a fordulaton. — Mi lehetne, mi is lehetne? — kérdezett vissza. — Majd ón megmondom — válaszolt a gyerek. — Lövészárok! Az a maguk baja, hogy az nincs már! Tudja, most mennyivel nehezebb? Akkor egyszerű volt. A gépterem végében egy középkorú segédmunkás fütyült. Neki olyan volt, mintha azt hallaná a gépek zaja közben: Sződd a selymet... • • * Az asszony, mint mindig, most is megvárta. . Ételt melegített, kenyerét szelt. A vacsora gőze melegítette arcát. Átnézett az asszonyra. Könyv volt a kezében, olvasott. Szerette volna megkérdezni, mi az, érdekes-e? Aztán mégse szólt. Nézte a tányérján gőzölgő paprikást. Elment az étvágya. Hajnalban az asszony felriasztotta a gyereket. Futva hívtak orvost. Amikor magához tért, a nap besütött a szoba nagyablakán. Az orvos kézmosó vizet kért, elpakolta az injekciós tűket. — Túl fogja élni barátom — mondta. — Manapság mindenkinek baja van a szívével. Rohanunk.,. Sóskúti Júlia
