Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-05 / 105. szám
1978. máfcgy 5. SZOLNOK MEGYF.T NÉPLAP 3 Közös téma a szocialista munkaverseny Az észt pártküldöttség Martfűn Virágokkal, szives baráti *z.oval fogadta tegnap dél- ■előtt a martfűi Tisza Cipőgyár művelődési házában több szocialista brigádvezető a megyénkben tartózkodó Vaino Kari Cenrihovics, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottsága titkára vezette küldöttséget. A vendégeket elkísérte dr. Soós István, a megyei tanács elnökihelyettese. Ott volt a fogadáson Nádas József, a szolnoki járási pártbizottság első titkára is. A kölcsönös bemutatkozások után H. Nagy Mihály kereskedelmi igazgató mutatta be röviden hazánk legnagyobb cipőgyárát, ahol ma már mintegy hétezer ember < Igozik. Hangsúlyozta, hogy az új tervidőszakban még nagyobb feladatokat kívánnak teljesíteni, mert 1980-ra el akarják érni az évi 2,7 milliárd forintos termelést. Csakhamar élénk eszmecsere alakult ki a vendégek és a résztvevő brigádvezetők, ez üzem párt- és szakszervezeti vezetői között. A fő téma : hogyan szervezik a gyárban a szocialista mun- kaversenyt, hogy értékelik a végzett munkát, milyen nyilvánosságot biztosítanak a versenyformáknak. Szabó Attila sz-tifikár válaszából kiderült: nincs olyan munkás, vagy szellemi dolgozó az üzemben, aki ne kapcsolódna be a verseny valamelyik formájába. A szocialista brigádokban kétezerhétszá- y.an dolgoznak. Közülük lett ez idén a Népköztársaság Kiváló Brigádja kitüntetés tulajdonosa a Tyereskova brigád tizenkét asszonya. Pál- szabó Istvánná, a Zemplén Géza brigád vezetője — amelyben mérnökök, technikusok, fizikai munkások egyaránt dolgoznak — elmondta, hogy sikerült nekik kidolgozni olyan termelési eljárásokat, amelyekkel pótolni tudja a gyár a drága Importanyagokat és amelyekkel egy év alatt 20 mil- i líó forint megtakarítást ért i «1 az üzem. f — Milyen konkrét feladatunkat vállalnak a brigádok? — kérdezte a delegáció vezetője többek között. i Látogatás az üzemben; a kcp jobboldalán Vaino Kari Cenrihovics Szabó Lajosné, a Tyereskova brigád vezetője magyarázta el részletesen, hogy ők az idén 11 ezer párral több felsőrészt akarnak készíteni a tervezettnél, egy százalékkal f javítják a minőséget, és fő céljuk mindezek mellett az ésszerű anyagtakarékosság. Azt már Komáromi Béla, az üzemi pártbizottság titkára tette hozzá: szakmán belül a megengedett reklamációs arány 3—4 százalék. A gyárban most 0,44 százaléknál tartanak. Mindenképpen el akarják érni, hogy a szocialista országokba exportált lábbeliknél a reklamációk ne érjék el az egy százalékot. Szó volt arról is, hogy a brigádok az üzemi pártbizottság, a szakszervezeti bizottság és a gazdasági vezetés által kiadott irányelvek ismeretében — amelyek az üzem előtt álló feladatokat tartalmazzák — teszik meg felajánlásaikat. Versenyeznek-e egymással az azonos szakmákban dolgozók? Miben különbözött a Tyereskova brigád a többitől, hogy elnyerte a nagy kitüntetést? Hogyan kapcsolódnak a munka versenybe a szellemi dolgozók? — hangzottak a vendégek kérdésed. A brigádvezetők a válaszadás mellett szintén kérdeztek: Van-e különbség a szovjet és a magyar üzemeikben folyó munka versenyek között? Miért érdekli ennyire a vendégeket a versenymozgalom szervezését? Vaino Kari Genrihovics válaszolt: — Delegációnk speciális feladata, hogy itt önöknél a munkaverseny pártirányítását tanulmányozzuk. Ez a beszélgetés nagyon hasznos volt, sokat segített nekünk abban, hogy jobban megértsük az önök ongádmozgalmát, amely • méltán híres és amely átfogja szinte egész Magyarországot. A beszélgetés végén a delegáció egy Lenin-portrét ajándékozott a gyár kollektívájának, aztán Klusnyiko- va Manefa Alekszejeva. a narvai Krengolszkajá Manu-, faktúra textilipari kombinát — ahol 11 ezer nő dolgozik — kézműipari üzemének párttitkára. . kendődskéket adott ajándékba a ’ jelenlevő martfűi nőknek.. A beszélgetés végén gyárlátogatásra került sor. Délután a vendégek és kísérőik a rákócziíalvi Egyesült Rákóczi Tsz-ben tartózkodtak, ahol szintén eszmecserét folytattak több szocialista b rig á 5 vezető v el. A delegáció a mai napot Budapesten tölti. Hz ötödik ötéves tervben Közel ötszáz új lakás Túrkevén Túrkevén az ötödik ötéves tervben a ípjlesztési feladatok megvalósítására 42 millió 920 ezer forint áll rendelkezésre, s ebből legtöbbet a célcsoportos beruházású lakásépítésre és a szennyvízcsatorna hálózat bővítésére fordítják. A városban még az idén — áthúzódó beruházásként — húsz, s két év múlva ismét húsz lakást adnak át célcsoportos keretből. Emellett azonban a különböző típusú társasház akcióknak is nagy szerepük lesz a település városiasabb kialakításában. Az öt év alatt 100 OTP, 32 MÉSZÖV és 32 szövetkezeti lakás és 320 családi ház épül fel Túrkevén. Nem kevésbe fontos a város vízellátásának javítása sem. Az 1961 óta üzemelő vízműteiepnek már tava’y elkezdték bővítését, s az ötödik ötéves terv végére pedig új kút fúrásával növelik a vízkapacitást. Megkezdődött a csatornahálózat és a szennyvíztisztító telep építése- A tervidőszakban a várost keresztülszelő főcsatorna és a hozzákapcsolódó elágazások hossza összesen 4.6 kilométer, s a megépülő szennyvíztisztító rvapi 438 köbméter szennyvíz tisztítására lesz alkalmas. A vízellátás további javítására öt kilométer vízvezeték épül, így a városban több mint 46 kilométeres vízhálózat lesz. Új üzlet nyitásával járulnak hozzá a túrkeveiek áruellátásának javításához. A tervidőszak elején a városi tanács és a Május 1. Ruhagyár közös beruházásában egy kétszintes kisáruház épül, amelynek földszintjén zöldség-gyümölcsbolt lesz, az emeleten pedig a Máju-s l. Ruhagyár bemutató mintaboltja. Az Árpád úti iskolánál két tanterem épül az alsó tagozatosok számára. Várhatóan 1978-ra adják át az építés alatt álló szakközépiskolai tornacsarnokot. az ötéves terv végére pedig a Petőfi téri általános iskola tornatermét A fejlesztési és a fenntartási munkákban elsősorban a lakosság segítségére számítanak. A tanácsülés által elfogadott tervben a várható társadalmi munka értéke is szerepel- A tervidőszak alatt Túrkevén mintegy 18 millió forint értékű társadalmi munkára számítanak, melynek nagyobb részét (14 milliót) a fenntartási munkákra fordítják. Öntés helyett salakhegesztés Salakhegesztési bemutatóval egybekötött előadást tartottak a héten az Aprítógépgyárban. amelyet a megyei műszaki hetek keretében a Gépipari Tudományos Egyesület szervezett. A vállalatnál gyártott termékekhez esetenként olyan alkatrészek is szükségesek, amelyek öntéssel teljesen nem állíthatók elő, ilyenkor az öntést hegesztési technológiával kell helyettesíteni. Az Aprítógépgyár a Gépipari Technológiai Intézetet bízta meg. hogy dolgozza ki a salakhegesztési eljárás vállalati alkalmazásának lehetőségét, és teremtse meg ennek feltételeit. Az eddigi kísérleti hegesztések bebizonyították, hogy a 280 milliméter vastag acélöntvények salakhegesztése a berendezéssel, a kidolgozott technológiával kiválóan megoldható. A bemutatón » Szovjetunió részére szállítandó hi- degpilger állványok öntött darabjait hegesztették ösz- sze. Kollár Imre, a Technológiai Intézet főosztályvezetője ismertette a salakhegesztési eljárás kifejlesztésének körülményeit és azokat a lehetőségeket, amelyek a technológia alkalmazásával a vállalat előtt megnyíltak. Felzárkózni a legjobbakhoz A mezőgazdasági termelés fejlesztésének néhány kérdéséről A mezőgazdasági üzemek életében az idén új szakasz kezdődött. Az MSZMP XI. kongresszusa, a népgazdaság ötödik- ötéves tervének jóváhagyása után hozzáláthattak saját üzemi terveik elkészítéséhez, illetve azok végrehajtásához. Mindehhez, a feladatok konkrétabb megismeréséhez ad támpontot az MSZMP Szolnok megyei Bizottságánák ez év januárjában jóváhagyott és azóta minden pártszervezett és gazdasági fórumon megtárgyalt cselekvési programja. Áz üzem vezetőinek pedig a tervező munkához nyújtott nagy segítséget az a március elején megtartott háromnapos tanfolyam, amelyen a megye párt-, tanácsi és területi szövetségi vezetői a megyei feladatokat úgy ismertették, hogy abból egyformán ‘ érthették saját tennivalóikat a Nagykunság állami gazdaságai, a Jászság termelőszövetkezetei, a tiszaugi szőlőtermelők és a Szolnok környéki kisállattartók egyaránt. A feltételek kedvezőek Az ötödik ötéves terv megvalósítókéhoz a mezőgazdaságban általában kedvezőek a feltételek. Az előző két középtávú tervidőszakban üzemeink technikai felszereléssel, tenyészállat-állomány- nyal, anyagiakkal és nem utolsósorban tudással megalapozták a dinamikus fejlődést. A gazdasagok mérete:, a gépesítés, az üzemek vezetői és fizikai dolgozó gárdája biztosíték a tervek, végrehajtásához. Az országgyűlés pedig mindannyiunk örömére egy olyan ötéves népgazdasági tervet hagyott jóvá, amely perspektívát ad a' mezőgazdaság minden egyes dolgozójának és még jobb munkára serkent. Az idei és a középtávú tervek célkitűzései nem' tartalmaznak látványos, nagy „akciókat”. sokkal inkább a már meglévő észközök, a tudás, a hozzáértés a korábbiaknái sokkal hatékonyabb kihasználását teszik feladatukká. Számba kell venni a fejlesztés tudományosan megalapozott lehetőségeit, mert ez nagvban elősegíti azt, hogy a tervidőszak alatt a termelés 18—20 százalékkal növeked- 1 jék. A kongresszus határozatából adódik feladatunk a szocialista tulajdonviszonyok 'fejlesztésére.’ Ügyelnünk kell arra. hogy a fogalom ne vái- jon üres szólammá, s oda kell figyeli}! arra is, hogy túlbuzgó emberek nehogy a termelési viszonyok mai fej-, lettségi fokától eltérő dolgot akarjanak művelni. A megkezdett új ötéves tervidőszakban az tesz legtöbbet a szocialista tulajdonviszonyok fejlesztéséért, aki úgy igyekszik a termelési eszközöket mind hatékonyabban kihasználni. hogy közben egyre inkább tudatosítja: mindez nemcsak egy kis közösség, az egész társadalom érdeke. Végső fokon szocialista tulajdonviszonyainkat erősíti az a gazdaság, amely a gyenge minőségű sziken korszerű rizstermesztést valósít meg, az a termelőszövetkezet, amely állattenyésztő telepeit, annak kapacitását igyekszik maximálisan kihasználni és így tovább. Az egész társadalom erejével kell fellépni azokkal szemben, akik nagy hangon beszélnek a szocialista tulajdonról, akik ..féltik” a nagyüzemet a háztájitól, ugyanakkor a 23 aranykoronás földön fele annyi búzát termelnek, mint kollégáik a sokkal rosszabb talajon, vagy kihasználatlanul hagyják a magas állami támogatással megvalósított nagyüzemi épületeket, öntözőberendezéseket. Akkor is a szocialista tulajdonviszonyok fejlődéséért teszünk, ha megszüntetjük az Üzemek közötti rendkívül nagy termelési szípvonalbeli különbségeket. Tennivalóink ezen a téren is bőven vannak, hiszen a felmérések szerint a legjobban gazdálkodó üzemek csaknem ötszörösét termelik annak, amennyit a leggyengébbek adnak. Sőt, az egy aranykoronára jutó termelésben is négyszeres, az árutermelésben pedig hatszoros ez az arányéi térés. Az egy hektár termőterületre jutó állőeszközórték 14 cv • és 60 ezer forint között van, a száz szárítóegységre jutó számosállat pedig 6 és 52 között alakul. Megemlítjük ugyanakkor, hogy a személyi jövedelmekben ezek a különbségek nem tükröződnek. A jövedelmekben alig találunk 40 százalékos eltérést, de legtöbb esetben a legalacsonyabb jövedelem messze nem a legrosszabbul gazdálkodó üzemekben van! Feladataink megvalósításának meghatározó feltétele a szocialista tervgazdálkodás erősítése. A mezőgozdasási nagyüzemeknek — bár kötelező tervszámok nincsenek — úgy kell terveiket elkészíteniük, hogy a termelés- szerkezet megfeleljen a nén- gazdaság igényeinek. Ennek megvalósulása nagyban függ az üzemek vezetőinek szemléletétől. Bár a gazdasági szabályozó rendszer a termelés fő irányát meghatározza, | minden ágazat arányos fejlesztését, minden üzem részérdekét azonban nem fejezheti ki, különösen nem rövid távon. Mindenki tudj}. hogy kisebb kockázattal lehet búzát, kukoricát temieszteni, mint cukorrépát, vagv zöldséget. Egyszerűbb a kukoricát. a száraz répaszeleteí, a lucernalisztet eladni, mint a gazdaság saját állattenyésztésében takarmányként felhasználni. Éppen ezért szükséges. hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői — a megye irányító szervezeteinek köz- remük qfdésével — osszák meg egymás között a termelési feladatokat úgy, hogy a megye termelési területeinek, tájegységeinek termelési feltételei összhangban legyenek a termelés területi megoszlásával. Az üzemek lehetőleg megközelítően azonos előnyöket, kockázatot és terheket vállaljanak. A 8—10 ezer hektáros gazdaságokban legven önálló üzemág a 400 hektár zöldség, a fi—800 hektár cukorrépa. vagy éppen a 800— 1000 hektár olajos növénytermesztése. A növénytermesztéssel összhangban természetesen az állattenyésztést is fejleszteni kell. A közösség ítélje el azt a vezetőt, akit pillanatnyi üzemi érdek, a magasabb nyereség miatt azt vallja, hogy jobb. ha a gazdaság eladja a kukoricát és nem tart sertést. Ken: hegVhatjuk szó nélkül a legelő kihasználatlanságát, a növénytermelés mellékte-me- kelnek leszántását azokban az üzemekben, ahol most csak minden 16—20 hektárra jut egyetlen szarvasmarha. holott ez ma már ennek násv-ötszöröse is lehetne. Mind az irányító szervezeteknél, mind az üzemi vezetésben oh-an gyakorlatnak kell kialakulnia, hogy a nagyüzemi, a háztáji és a kisegítő gazdasági termelést együttesen értékeljék. Termelési színvonal és támogatás Fontosnak tartjuk, hogy az üzemi vezetők a termelés színvonalának fogalmát helyesen értelmezzék. Az az egyetlen követhető út. hogy a termelés színvonalának emelését a népgazdasági igényeknek megfelelő termelési szerkezettel, a legkorszerűbb termelési eszközök és a hagyományos termelési eljárá- &ók együttes alkalmazásával valósítsák meg. Az iparszerű termelési rendszerekben kell alkalmazni a legkorszerűbb gépeket, és ott kell foglalkoztatni a legjobb szakembereket és dolgozókat is. A kevésbé korszerű gépeket elsősorban a rendszer gépek kiszolgálásában hasznosítsák a gazdaságok, illetve a rendszerbe nem vonható területek megművelésében, az állattenyésztő telepek, a háztáji gazdaságok kiszolgálására has ználják. A jövedelem, a nyereség növekedésének pedig ne az áremelés legyen a forrása, hanem annak elérése, hogy egyre kevesebb élő és holl- munkával állítsanak elő ugyanannyi terméket. Nem utolsósorban jó minőségű terméket, hiszen az üzemex számára oly kívánatos, viszonylag stabil termelői árat a népgazdaság csak a megalapozott, magas szinten stabilizált, tervszerű és jó minőségű termelés esetén garantálhatja. Az üzemeknek a korábbiaknál is jobban kell felhasználniuk a különböző állami támogatásokat és hiteleket. Az 1971—74-es évek átlagában megyénkben hét olyan gazdaság volt például, amelyben az egy hektárra igénybe vett állami támogatás a 2 ezer forintot is meghaladta, míg harmincnyolc olyan gazdaságunk volt, ahol mindös/.- sze 500—1000 fórint között volt az egy hektárra jutó ősz- szeg. Hasonló a helyzet a hitelekkel is. itt hívjuk fel többes között a Tiszazug, a Fejeli-Jászság termő homokján gazdálkodó, zöldség-, szőlőéi. gyümölcstermelő gazdaságainak, a Nagykunság szarvasmarha és juhtenyésztő termelőszövetkezeteinek figyelmét az igénybe vehető állami támogatásra, a kedvezményes hitelekre. Sajnos eddig kevés rá a jelentkező. Egyenletes fejlődés Az üzemi vezetők gyakran bírálják az új adórendszert- Követve az előrelátókat, a jól gazdálkodókat, minden gazdaság irányító szakembere az üzemen belül keresse a helyzet megoldásának a kulcsát. A Töídadó-módósílas egy igazságosabb - tárkadauni teherviselést jelent, annak a gazdaságnak érinti érzékenyen a nyereségét, amely jó minőségű földön alacsonyabo színvonalon gazdálkodj k. (Ezeken pedig nem sajnálkozunk, hanem eredményesebb termelés-e serkentjük.) A jövedelemadó elsősorban azokat sújtja, akik a népgai. dasági érdekektől elrugaszkodva kávés kockázattal, kevés élőmunkával, járó, túlzottan specializált termelés - szerkezetet alakítottak ki. Ahol azonban a korszerű és hagyományos termelés együttes alkalmazásával érnek el magas jövedelmet — mive' az egy főre jutó teljes jövedelem az adóalap .— viszonylag magas adó mellett is biztosítani tud iák a gazdasag egyenletes fejlődéséhez szükséges nyereséget. A jövedelemnövekmény adó — a mi viszonyaink között — nem szabad, hogy mint szabályozó kategória, működjön- Amelyik gazdaság ilyen adót fizet, saját maga, saját közössége ellen vét, gátolja a fejlődést. A mezőgazdasági üzemekben sok tartalék van még a munkaerő-gazdálkodásban is. Sok még a felesleges munkakör a vezetésben, az adminisztrációban, de a fizikai munkában is. A munkafegyelem hiánya miatt sok helyütt a szakemberek nem tudjál; érvényesíteni a technológiái előírásokat- A tíz évvel ezelőtt még ismeretlen munkafolyamatokra tudományosan megalapozott normákat kell megszabni. Itt az ideje, hogv most már a mezőgazdasági üzemekben is a vezetői munka szerves része legyen a munkanap-fényképezés, a norma-karbantartás. A mezőgazdaság kiegyensúlyozott, egyenletes fejlődése csak a felelősséget vállaló, fegyelmezett vezetőkkel és fizikai dolgozókkal valósítható meg. Ezért most, a tervciklus induló évében a korábbinál is nagyobb figyelmet kell fordítani a gazdálkodás minden részterületére, hogy azt, amit a népgazdaság elvár tőlünk, gazdaságosan és jó minőségben tudjuk megtermelni, Dr. Berecrki Lajos a megyei tani«* elnökhciyettea# i
