Szolnok Megyei Néplap, 1976. május (27. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-23 / 121. szám

1976. május 2Ü. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 3 Szekrények Jászjákéhalmárél Tavaly kezdték meg a jászjákóhalmi Asz­talosipari Szövetkezetben a Jákó szek­rénycsalád gyártását. Az új szekrények a Dunától keletre cső országrész kedvelt bú­torai lettek rövid idő alatt: a négy típus- változatban készülő szekrényekből rögtön az első évben 2300-at készítettek, több mint 20 millió forint értékben. A szövet­kezet asztalosainak termékei közül igen nagy népszerűségnek örvendenek még az újságtartó-, a tévé- és a dohányzóaszta­lok, tavaly ezekből több mint nyolcezret gyártottak. Az elkészült bútorokat — szinte még aznap — saját gépkocsival szállítják a bútorüzletekbe — ügyelve, hogy hibátlan bútort kapjon a vásárló. Felvételünkön a szövetkezet korszerű üzemházában Szöllősi Zoltán bútorasztalos a szalagcsiszológépen furnér bútorlapot fényesít Arcok a népfrontból KHIEDRa UTAK Pedagógus társai úgy is­merték Takács József iskola- igazgatót, aki él-hal a taní­tásért. „És most mégis itt­hagy minket!” — sopánkod­tak. Április elseje óta ugyanis Takács József füg­getlenített népfront titkár Mezőtúron. Igaz, az első na­pokban még nem népfront- munkát végzett, hanem az iskolát költöztette az új fa­lak közé. A falakon fényké­pek: nyári táborozás, amott a kis virgonc nebulók ... Azután teljes energiával be­levetette magát a közéletbe, 6 a nap minden percében azt csinálhatta, amit iskola- igazgatóként csak félember­ként, sőt, negyed emberként. Mert azt, nem kell magya­rázni, hogy mennyi fölös ide­je lehet az agyonterhelt is­kolaigazgatónak ! — Nem hiányzik a gyer­mekzsivaj ? — De igen. Nem hadok el­szakadni régi pályámtól, sokszor, visszamentem segí­teni. Eleinte azt hittem, hogy az iskola csak addig lesz is­kola, amíg én igazgatom. Té­vedtem. — Miért vállalta?..! — / A népfront munkát ? Nézze: csaknem negyedszá­zada a fiává fogadott Mező­túr, nagyon sokat köszönhe- tslv neki. Szépen felnevel­tünk két gyereket, szép, kertes házunk van közel a Berettyóhoz, ahol kipihen­hetem a közélet fáradalmait. Egyszóval tartozom ennek a városnak, s úgy érzem, itt, a népfrontmozgalom függet­lenített titkáraként többet tehetek érte. — Például mit? — íta csak az ötéves ter­vet nézem és csak a peda­gógus szemével, akkor is említhetek egy 200 szemé­lyes óvodát, egy új iskolát — persze, mindjárt hozzá kell tennem a társadalmi öszefogás kifejezést is. Ne­kem pedig ebben van dol­gom. Az én életemben nem új a közélet: régebben út­törőtitkár voltam, utána ta­nulmányi felügyelő, általá­nos iskolai igazgató. Mindig. mindenhol lelkesen talpal­tam, s rákaptam a közéletre. Most jól esik úgy teljes hosszban kinyújtózni benne. A FŐMÉRNÖK Vajon mit tudhat az a másodikos kislány Mikes Bá­lintról? Azt, hogy apukának reggel korán csörög az óra és este, nyolc óra körül jön haza. Azt, hogy sokszor még otthon is spekulál valami munkahelyi problémán. Azt, hogy milyen jókat szokott vele takarítani. És, hogy az­zal szokta őt fenyegetni apu­ka (amikor rossz fát tesz a tűzre), hogy nem lesz kis­testvér. De ő már nagylány és tudja, hogy akármit mond apuka, lesz „tesó”, mégpe­dig egy héten belül. Ez fix. Mikes Bálintnak azonban van egy másik arca is, me­lyet kislánya még nem is­merhet. A 37 éves mezőtúri férfi sorolja élete állomása­it : DISZ, KISZ, szakszerve­zet, népfront, párt. Egyikből átnőtt a másikba, de úgy, hogy egyiket sem hagyta ab­ba. Igaz, hogy kinőtt a KISZ-ből, de a mezőtúri Ál­lami Gazdaság központi KISZ alapszervezetének ve­zető propagandistája, ifjúsá­gi vitakört vezet. Igaz, már nem dolgozik a mezőtúri pártbizottságon, de az álla­mi gazdaság központi párt­áin pszer vezetőben titkárhe­lyettes. Igaz, már nem tanít a város főiskolájában, de most tudományos fokozat megszerzésén töri a fejét. És így tovább. — Mezőtúron közel egy milliárd forint termelési ér­téket állítanak elő, s ennek 60 százalékát tavaly már az ipar adta. Régen agrárváros ' volt a miénk, tehát a Jfieg- változott körülmények tő­lünk is másfajta munkát igényelnek. — Például a népfrontban, — Igen. Az elmúlt négy­éves ciklusban koordináltuk, szerveztük a tanácstagi és országgyűlési képviselő vá­lasztásokat, támogattuk a tanácstagi beszámolókat, fi­gyelemmel kísértük azt a 350—400 közérdekű bejelen­tést, amik ezeken a fórumo­kon hangzottak el, Divat- és ételbemutatókat rendeztünk a külső területen a nőbizott­sággal együtt. Kell, mert mit ismertek az emberek? Disznóhús, zsír, kenyér ... Kész. Én főmérnök vagyok az állami gazdaságban, a gé­pészeknek szoktam mondani, hogy amit egyszer már meg­alkottak, azt ne akarjuk még egyszer kitalálni! In­kább nézzünk szét, használ­juk ami jó! Nos, ez érvényes a népfront munkára is. öt éve tisztségviselő a népfrontmozgalomban, el­nökségi tag. Munkahelyén, az AFIT túrkevei üzemében a műhelybizottságban is te­vékenykedik. Azt mondja, érdekli a mások gondja, és azt is, hogy ne gondoljon senki nagy dolgokra, az ap­róságok is az élethez tartoz­nak. Az egyik utcában ösz- szetört a járda.. . eldugult a csatorna . .. panaszkodnak a tejcsarnok környékén la­kók a szennyvízderítő miatt... Vagy:, ötlet a mű­helybizottságnak, különmun­kával teremtsük elő a dol­gozók közös kirándulásának költségeit... „Az IBUSZ- tól jött az elvtárs? Azt hit­tem, mert most éppen vá­rom, hogy szóljanak, rend­ben a busz, meg a szállás. Túrázunk’'. Állít az eszter­gapadon, új anyagot fog fel, indít, figyel. — Az elnökségben nincs külön állandó megbízatásom. Mindig azt teszem, azzal fog­lalkozom, amire a közösség­nek éppen szüksége van. Sok-e? Nem érzem. Pörög a munkadarab, sorban vágja le róla a tömitő-szigetelő alkatrésznek kiképzett ré­szeket. — Csinálom, mert elvállal­tam. Ha megkérik az embert egy tisztség ellátására, az bizalmat jelent. Az is, hogy most megyei küldött lettem. — Olajos ronggyal törli a gépet. — Mit mondjak magam­ról? Nyolcadik éve vagyok itt, esztergályos tanfolya­mot végeztem. Egy műhely­ben dolgozom a férjemmel. Nemes Bálintnénak hívnak. ■J1 ' ■*» EL—IZS Most már... Egy jó módszer visszaüt A Ganz Villamossági Mű­vek szolnoki gyára most olyan, mint a hangyaboly, amelybe óvatlanul turista- bakancs taposott. Az embe­rek idegesek, a hangulat fe­szült­Oka mindennek pedig az, hogy május harmadika óta kétműszakos munkarendre tértek át. Az intézkedés, bár felborzolta a kedélyeket, gazdaságos, és számos mun­kaszervezési előny lehetősé­gét rejti magában. Minder­ről a gj'ár igazgatója, Vigh Sándor így szólt: Kíhaszná?haió íehetőségsk — Mi a GANZVILL nagy­méretű eletromos berende­zéseihez a vasszerkezeteket gyártjuk. Ezek jelentős része exportra megy, a határidők meglehetősen szorosak. Így, ha két műszakban dolgo- zunk, egy-egy termék gyor­sabban készülhet el, s ez már önmagában is nagy előny. Mondok egy példát. Ha egy transzformátor vas­szerkezetének gyártása mondj u'.c háromezer óra, ak­kor egy tíztagú brigád más­fél hónap alatt készül el ve­le. Húsz ember, azaz két cso­port hozzá sem férne, dm két műszakban az egyik foly­tathatja délután, amit a má­sik délelőtt elkezdett, a gyár­tási idő három hétre csök­ken. — Növekszik így a gyár kapacitása is? — Jelentős ' mértékben nem, hiszen a munkáslét- szaró* kivéve a gyarapítani kívánt kiszolgáló személyze­tet, gyakorlatilag ugyanany- nyi marad, de. ahogy mi mondjuk, a „szűk kereszt­metszeteket” a targoncákat, a darukat kát műszakban jobban ki lehet használni, javulhat az előkészítés, hi­szen nagyjából fele annyi gépegységet gyártunk, egy adott időpontban, mint ko­rábban. így ezekre jobban lehet koncentrálni. Másrészt az anyag gyorsabban „fo­rog”, hamarabb megtérül, s ez gazdasági haszon. A mű­helyekben ugyanakkor csök­ken a berendezések helyigé­nye, ezzel a zsúfoltság, sőt mqst már nem kell a laka­tosoknak a hegesztőkre vár­ni. addig már készíthetik elő a következő terméket, lesz rá hely a műhelyben. Csökken az állásidő, jobb lesz a munkaidő-kihasználás. Röviden: egy adott időpont­ban kevesebb termékre kell figyelni, koncentráltabb le­het az előkészítés, a munka, az eszközök kihasználása. — Milyen előnyt hoz » kétműszakos munkarend a dolgozóknak? — Szervezettebb, kiegyen­súlyozottabb munkafeltétele­ket. és néhány járulékos, de említésre méltó változást. A gyártócsarnokban, amikor még egy műszakba jártak, a mérések szerint 80—120 de­ciben volt a zajszint. Köz­tudott, hogy nyolcvan felett már károsodhat a hallás. Most, hogy egy időben fe­leannyian dolgoznak, a zaj is csökkent, bár ezt csak most készülnek megméretni. Kevesebb egy adott időben a hegesztés. így a fényárta­lom, csökken a zsúfoltság, nincs akkora por, várhatóan kevesebb lesz a baleset. Nos, ezek az intézkedés kétségtelenül elfogadható in­dokai. A végrehajtás körül azonban nincs minden rend­ben. Az egyik gyártócsarnok nagyhajójában egy izmos fiatalember „ledarabolt” vaslemezeket dobál, úgy tű­nik dühösen, a kézikocsira. Sz. Kiss Gyula lakatos cso­portvezető valóban ideges. — Ha nem Jövök el érte, nem viszem el' magam, nincs miből dolgozni- Eddig se vol­tak elegen a darabolok, most még, ha lehet rosszabb. A lakatos áll, vár, aztán elun­ja. mert teljesítménybérben dolgozunk, hajtanánk, de nem lehet. Melegen szedjük ki a darabolok kezéből az anyagot, mi salakoljuk le, aztán rakodunk. Mintha se­gédmunkások lennénk. — Mennyi az órabére? — Az enyém? Tizenhat harminc. Nézze, ha itt valaki megszervezné, hogy a szak­embert anyaggal kiszolgál­ják, hogy dolgozhasson, an­nak én tíz százalékot azon­nal felajánlanék a brigád normájából. És még akkor is mi járnánk jól. — A két műszak? — Nem lennék én ellene, de így! Nem lett volna sza­bad minden előkészítés nél­kül bevezetni. Szerintem az a baj, hogy fent Pesten a vezérigazgató elrendelte; ezt mondták a termelési tanács­kozáson; mi meg, hopsz be­vezettük. Előnyét még nem, hátrányát azt már látom. Megfelezték a brigádomat. Vagyunk hatan- Három-há­rom. Ebből az egyik behí­vót kapott, a másik egy hé­tig szabadságon volt, maradt az egyik műszakban egy ember. Hát az mi a fenét tud csinálni egyedül! Aki vasas, annak ezt nem kell magyarázni. — Nem a brigádok vált­ják egymást? — Egymást? Egyelőre mindenki csinálja változat­lanul a maga munkáját. Csak most két műszakban. Nézze meg. Ez a szerkezet is itt áll most. A brigád, ame­lyik ezen dolgozik, az a má­sik műszakra jön. Mert őket nem felezték meg, ők együtt járnak, csak most hol dél­előtt, hol délután. — Egyáltalán, milyen elv szerint ment a beosztás? — Én egyetlen elvről tu­dok. Aki meg tudta indokol­ni miért nem vállalja a délutáni műszakot, az ma­radt állandó délelőttös, aki nem, az két műszakba járt. Mi volt az elfogadható in­dok? Például a bejáróknál az, hogy nem tudnak haza­utazni. Nincs elintézve a busz a vonathoz, igaz azt modnták, ennek utánajár­nak. Most is van olyan, aki ha dálutános éjfél után ér haza- ígérik, hogy lesz ko­rábbi autóbusz, ami nekünk is jó. De ezt is lehetett vol­na előre. — Tudom, ezt többen fáj­lalják, hiszen sok a bejáró. De ettől még a munka me­hetne. — így igaz. Például, ha minket is megkérdeznek. Emberek, hogyan lehetne ezt a két műszakot okosan -meg­szervezni, hogy mindenki­nek, a gyárnak is jó legyen. flml kevés Gulyás Iliire egv másik lakatoscsoport vezetője. Az ő brigádja is egyelőre egyedül dolgozik a kiadott munkán, váltóbrigádjuk nincs. — A legnagyobb baj az, hogy nem tudnák munkával ellátni rendesen bennünket, Ezt kellene először megszer­vezni. Előbb egy műszakban, mert az se ment, aztán jö­het a kettő. Az elmélet mit ér, ha nem tudják mi van lent a csarnokban. Kiszámol­ták: két kalapácsütés helyett egy kalapácsütés- Hát ez ne­künk kevés. Inkább itt kelle­ne megnézni, konkrétan mi hogy van, hogy lehetne job­ban, akkor abból már lehet­ne számolni. — Maguk miért keresik mindenáron azt, ami a rossz a két műszakban? — Nem igaz ez így, nem azt keressük. Lehetett volna ezt a két műszakra átállást velünk együtt is csinálni. Előkészítve. Talán még ötle­tünk is lett volna. Miért nem kérdeztek meg bennün­ket? Szsrvez&s vagy Kapkodás Beszélgettem még Bár­sony Miklóssal, egy harma­dik lakatosbrigád csoport- vezetőjével. a pártvezetőség tagjával és Kiss Lajos he­gesztő csoportvezetővel is. Ha leírnám amit mondtak, csak Sz. Kiss Gyula és Gu­lyás Imre szavait ismétel­ném. Helyette inkább né­hány tény. A GANZVILL központi gazdasági-politikai intézke­dési tervében az ügyet egyetlen mondat intézi el: a vasszerkezet gyártásában a szolnoki gyárban meg kell szervezni a kétműszakos ter­melést. Határidő. Felelős: a gyár igazgatója. Azért fi­gyelemre méltó ez az egyet­len mondat is- Már csak a használt kifejezés miatt: meg kell szervezni. De kinek? A szolnoki gyárnak (nem mentegetni akarom, hisz a kapkodásra nincs mentség) szervezési csoportja nincs. Nos, akkor a központ. Be­széltem Bartal Dénessel, a Ganz Villamossági Művek központjának szervezési fő­osztályvezetőjével. Megtud­tam: ők ezzel a témával nem foglalkoztak, szervezési terv az átállásra nem ké­szült, a munkaügyi főosz­tály készített valami felmé­rést hiszen — szerinte — ez „csak” munkaügyi szervezés volt. (Vajon nem elgondól- kodtató-e, hogy a több mint egy év alatt, amióta szó van arról, hogy a gyár áttér a két műszakra, semmiféle le­írt koncepció, ten.' nem ké­szült, holott ez az átállás a gyár életét, munkáját alap­jaiban megváltoztatta.) A szolnoki gyárban két héttel az átállás után átcso­portosították a brigádokat. Most már minden brigádnak lesz váltóbrigádja. s ha né­hány hét múlva kifutnak azok a vasszerkezetek, amin ma dolgoznak, két-két brigád kap egy-egy új munkát. Most már igyekszenek gon­doskodni arról is, hogy lé­pvén több targoncás, legyen több daraboló, most máj igyekszenek a technológiát, a műszaki előkészítést való­ban megszervezni, a két mű­szakhoz alakítani. Most már intézik az autóbuszt, most már igyekszenek a bejárók gondjain enyhíteni. Most már. .. Trömböczky Péter hí első csapolás az újjáépített dunaújvárosi Mólról Szakszervezeti bizalmiak tanácskozása Tegnap Siófokon a Bánya­ipari Dolgozók Szakszerve­zete rendezésében megkezdő­dött a szakszervezeti bizal­miak második iparági ta­nácskozása és vetélkedője. Az iparági döntőbe negy­venen jutottak be. akik most a két napon mérik össze tu­dásukat felkészültségüket Befejeződött a Dunai Vas­mű I-es kohójának átépítése és bővítése. A 68 napig tar­tó beruházás 100 millió fo­rint költséggel készült el és a régi kohóból csak a négy, egyenként 60 méter magas főtartó maradt a helyén. A nagyolvasztót pénteken es­csaoolásra szombaton este került sor. A fával és koksz- szál kiégetett kohóba csax fokozatosan adagoltak ércet, így' csupán kevés nyersvas, s nagyrészt salak került ki a 960 köbméteres óriás kohó­ból. Az újjáépített Dunaújvá­rosi I-es kohó naponta 1200— 1300 tonna nyersvasat termel te gyújtották be és az első —• maid.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents